Gál Sándor (GJ)

(* 1937. nov. 29. Búcs – † 2021. máj. 29., Kassa) Költő, író, publicista. A komáromi mezőgazdasági szakközépiskolában. érettségizett (1959). 1959–1969 között újságíró (Szabad Földműves, Új Szó). 1969–1971-ben az újonnan alakult kassaiThália Színpad dramaturgja, 1970-től 1990-ig újból újságíró: A Hét kassai munkatársa volt. 1990-ben megalapította és 1994-es megszűnéséig szerkesztette a Keleti Napló havilapot. – Riportokat, publicisztikát, kritikákat, verseket, elbeszéléseket, szociográfiát, irodalmi tanulmányokat, meséket, hangjátékokat egyaránt ír. Eddig csaknem 50 kötete látott napvilágot. Az AB-ART Könyvkiadó 2000-től jelenteti meg életműsorozatát. Bemutatták mesejátékát, színművét. Pályafutása során évtizedeken keresztül aktív közéleti szerepet is vállalt (Csemadok, Anyanyelvi Konferencia, Tokaji Írótábor Kuratóriuma), egyik kezdeményezője volt a Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napoknak. – Főbb díjak: Madách Imre-díj (1970, 2005), József Attila-díj (1994), Berzsenyi-díj (1995), A Magyar Köztársaság Elnökének Arany Emlékérme (1997); a Szlovák Köztársaság Kormányának ezüstplakettje (2002); Szabó Zoltán-díj (2002); a Posonium Díj Életműdíja (2002); Pullitzer-életműdíj (2009). – Fm. Arc nélküli szobrok (v., 1964); Napéjegyenlőség (v., 1966); Nem voltam szent (elb., 1968); Múmia a fűben (elb., 1969); Kőlapok (v., 1973); Első osztályú magány (elb., 1974); Folyó (v., 1978); Kavicshegyek (elb., 1979); Mesét mondok, valóságot (szociográfia, 1980); Az Éden és a Golgota között (v., 1984); Mélyutak (szociográfiák, 1985); Egyetlen idő (v., 1988); Függőleges hullámzás (publicisztika, 1992); Írott beszéd (publicisztika, 1993); A megtorlás békéje (publicisztika, 1993); Szél (poéma, 1995); Két óceán között Szép világ (hangjátékok, színművek (úti jegyzetek, 1997); A Kerek Nagy, asszonyhoz címzett fogadó (r., 1999); A piramisok megmaradnak (publicisztika, 2004); Smink nélkül (tan. a Thália Színházról, 2004); Új végtelen (v., 2005); A Keleti Napló története (mon., 2007); Kihalt évszakok (v. 2007); A rák évada (v.,  2010); Fábry galaxis (2010); Mintha mindig alkonyat lenne (napló, 2011). – Ir. Szeberényi Zoltán: Magyar irodalom Szlovákiában (1945–1999) I. (2000–2001); Bodnár Gyula – Tóth László: Nyomkereső (1994); Szeberényi Zoltán: Magyar irodalom Szlovákiában (1945–1999) I. (2000–2001); Ki kicsoda Kassától—Prágáig? (1993); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918—1995. (1997); Szlovákiai magyar ki kicsoda. (2001); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918—2004. (2004).

Gál Tamás (SZM)

(* 1978. nov. 16. Dunaszerdahely) színész, előadóművész. Dunaszerdahelyen érettségizett (1996), majd a pozsonyi Színművészeti Egyetemen szerzett oklevelet (2003). Játszott a Kassai Thália Színházban és a Komáromi Jókai Színházban, később egyik alapítója lett a Szevasz Színháznak; 2007-ben Czajlik Józseffel megalapította az Epopteia Műhelyt. Kiss Szilviával 2007-ben létrehozták a Csavar Színházat. 2020 májusától a Komáromi Jókai Színház igazgatója.   – Főbb színházi szerepei: Eduard (Gál Sándor: A pokol kapujában, Kassai Thália Színház); Mesélő (Arany János.: A nagyidai cigányok, Szkéné Színház – Kassai Thália Színház); Athos (Alexander Dumas: Három a testőr – Komáromi Jókai Színház); Színész (Jevgenyij Griskovec: Hogyan ettem kutyát? – monodráma – Szkéné Színház); Fiú (Fejes Endre: Jó estét nyár, jó estét szerelem – Kisvárdai Várszínház); Színész (Tóth László–Lakatos Róbert: Jöttünk külhonból mind a ketten – Szkéné Színház); Becsmér József a bíró (Jozef Hollý: Kubo – Újszínház); Előadó (Epopteia Színházi Műhely: Orál morál, Szkéné Színház); Bíró, Lacikám (Egressy Zoltán: Sóska, sültkrumpli – Szkéné Színház); George (Edward Albee: Nem félünk a farkastól – SZEVASZ Vándorszínház); Péter (Pavol Rankov: Szeptember elsején [vagy máskor] – CSAVAR Színház). – Rendezések: Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya avagy is a dámák diadalma a fársángon – Szkéné Színház. Petőfi Sándor: A helység kalapácsa – Szkéné Színház. Böszörményi Gyula–Lakatos Róbert– Müller Péter Sziámi: Gergő és az álomfogó – Kassai Thália Színház. – Díjak, elismerések: Magyarság Háza-díj (2022); Jászai Mari-díj (2019); DOSKY 2015, legjobb szlovákiai színházi alakítás, 2015; Fiatal tehetségek díja, 2011; Kaleidoszkóp Fődíj, 2011; Magyar színházak XXII. kisvárdai Fesztiválja, Kisvárda Polgármesterének díja, Kisvárda, 2010; Magyarországi Versfesztivál, Fődíj, 2007; Határon Túli Magyar Színházak XII. Fesztiválja, Magyarok Világszövetsége, Páskándi Géza-díj, Kisvárda, 2000. – Ir. Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).

Galán Géza (GJ)

(* 1942. máj. 4. Komárom, † 2012. dec. 17. Budapest [Mo.]) Színész, rendező, publicista, vállalkozó. Komáromban érettségizett 1959-ben, majd színészdiplomát szerzett a pozsonyi Szépművészeti Akadémián. József Attila Ifjúsági Klub-beli rendezéseivel hozzájárult a csehszlovákiai magyar irodalmi színpadi mozgalom elindításához. 1965–1968 között a komáromi Magyar Területi Színház színésze, ezután a pozsonyi filmgyár segédrendezője, majd a kassai Thália Színpad színésze, később a pozsonyi rádió magyar adásának rendezője volt. 1973-ban dramatizálta Petőfi A helység kalapácsát, és sikeres volt „egyszemélyes színházának” Petőfi-műsora is, melyből két tévéfilm is készült (Petőfi én vagyok, szlovák – 1973; Petőfi percei, magyar – 1979). Közben 1974-ben a prágai Szépművészeti Akadémián dramaturgi és rendezői oklevelet szerzett. Tucatnyi cseh, szlovák és magyar filmben, továbbá számos hangjátékban szerepelt. Szlovák és cseh színműveket fordított magyarra, szerkesztett műsorait budapesti társulatok mutatták be. Díszlet- és jelmezterveket is készített, megjelentek fotográfiái, videokazettára mondta Ady Endre és József Attila verseit. 1975–1985 között budapesti színházak színésze volt, majd videoműhelyt vezetett Pozsonyban. Felváltva élt Pozsonyban és Budapesten. 1988–1989-ben szabadtéri színházat szervezett Zselizen, s hosszabb körutat tett az Amerikai Egyesült Államokban. 1990-ben Lehetőség címmel magánlapot adott ki. – Főbb színházi szerepei: Liliomfi (Szigligeti Ede: Liliomfi); Rómeó (William Shakespeare: Rómeó és Júlia); Marat (Alexej Arbuzov: Én szegény Maratom); Franz von Gerlach (Jean-Paul Sartre: Altonai foglyok); Franz Moore (Friedrich Schiller: Haramiák); Hunyadi (Háy Gyula: Isten, császár, paraszt); Alban (William Shakespeare: Lear király); Hanefeld (Gerhart Hauptmann: Naplemente előtt); Sebők Zoltán (Sarkadi Imre: Elveszett paradicsom); Szakhmáry Zoltán (Móricz Zsigmond: Úri muri); Éltes Dávid (Nyírő József: Jézusfaragó ember). – Rendezései: Ján Solovič: Kolduskaland; Móricz Zsigmond: Úri muri; Slawomir Mrožek: Sztriptíz. – Film: Amott az erdőn túl (1961), Oly közel az éghez (1963), Katakombák (1971), Keserű tél (1972), Lángok (1972), Veri az ördög a feleségét (1976). Összesen mintegy harminc filmben szerepelt. – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tóth László (Filep Tamás Gusztávval közösen): A (cseh)szlovákiai magyar színjátszás nyolcvan éve 1918–1989 (1999); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); A Komáromi Jókai Színház jubileumi műsorfüzete, (1992); Tarics Péter: A tűzkeresztségtől a kereszttűzig 1952–1997 (1997); Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).

Gály Iván (FI)

(* 1928. máj. 20. Besztercebánya, † 2015. máj. 07.) Pozsony) Újságíró, kritikus, szerkesztő. A pozsonyi Comenius Egyetem Jogi Karán szerzett oklevelet (1953). 1951–1989 között az Új Szó munkatársa (1956–1960-ban a kulturális rovat vezetője, 1961–1962-ben és 1968–1970-ben főszerkesztő-helyettes). Riportokat, irodalmi és színházi kritikákat, interjúkat írt. – Ir. Fábry Zoltán: Harmadvirágzás. (1963); Fónod Zoltán: Körvonalak. (1982).

Gály Katalin (SZM)

(* 1953. szept. 1. Pozsony) Festő, grafikus. A pozsonyi Iparművészeti Középiskolában érettségizett (1974), 1974–1976-ban a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult. Pozsonyban él, 1978 óta szabadfoglalkozású képzőművész. Munkásságára kezdetben az expresszionizmus volt jellemző; az 1980-as évek végétől különböző természeti anyagok – kisméretű természeti tárgyak – bukkannak fel képein. Későbbi installációi is ismertek.

Gáspár Péter (SZM)

(* 1951. okt. 10. Bátorkeszi) Szobrász. A pozsonyi Iparművészeti Középiskolában érettségizett (1971). 1971–1977-ben a pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán tanult. Pozsonyban él. 1977–1991 között a Képzőművészeti Egyetem tanársegéde, később adjunktusa, majd docense, 1996–1997-ben a pozsonyi Comenius Egyetem Tanárképző Karának docense volt, 2000-től a besztercebányai Művészeti Akadémia Képzőművészeti Karának docense, ill. a figurális szobrászat tanszékének vezetője. D-Szl. magyarlakta településein számos köztéri szobra, emlékműve áll. Főbb díjai: Martin Benka-díj (1977); Pöstyéni parkkiállítás 1. díja (1987); Márai Sándor emlékműpályázat 1. díja (2003).

Gáspár Tibor (FI)

(* 1928. ápr. 25. Kulcsod, † 2011. aug. 14. Dunaszerdahely) Gimnáziumi tanár. Pápán érettségizett 1948-ban, magyar–történelem szakos tanári oklevelét a pozsonyi egyetemen szerezte 1955-ben. Rövid megszakítással 1955-től nyugdíjazásáig a komáromi magyar tanítási nyelvű gimnáziumban tanított. 1970–1971-ben a szlovák kulturális minisztérium főmunkatársa, a nemzetiségi osztály vezetője volt. Az ún. normalizáció idején a politikai rendőrség zaklatása mellett folytatta pedagógiai és kulturális tevékenységét Komáromban; irodalmi színpadot és színjátszó kört vezetett; rendezőként, a vers- és prózamondók felkészítőjeként számos sikert ért el szlovákiai magyar és külföldi versenyeken; történelmi és irodalmi előadások tucatjait tartotta. Feldolgozta szülőfaluja történetét (Kulcsod évszázadai, 2002), irodalmi, történelmi, oktatásmódszertani témájú cikkeket írt, tanári kézikönyvek társszerzője. Főbb díjai, kitüntetései: Czabán Samu-díj (2000); Pro Probitate – A Helytállásért Díj (2001); A Szlovák Köztársaság Ezüstplakettje (2002); Szent Gorazd Nagy Emlékérem (2004).

Gazdag József (ST)

(* 1977. máj. 3. Kassa) Író, szerkesztő. A kassai gimnáziumban érettségizett (1995), a Pécsi Tudományegyetemen szerzett magyar–filozófia szakos tanári oklevelet (2005). 2004–2007 között a Kalligram Könyvkiadó, majd az Új Szó sportrovatának szerkesztője. 2004-ben ő volt a budapesti Európai Elsőkönyvesek Fesztiváljának magyar szereplője. 2023 szeptemberétől a Vasárnap hetilap megbízott főszerkesztője.  – Díjak: Madách Imre-díj (2005); Bródy Sándor-díj (2005); Talamon Alfonz-díj (2016). – Fm. Kilátás az ezüstfenyőkre (elb., 2004, 2012); Egy futballfüggő naplójából (2015).

Gecse Annabella (csa)

(* 1972. júl. 22. Rimaszombat) Néprajzkutató, muzeológus. A tornaljai gimnáziumban érettségizett (1990). A nyitrai Pedagógiai Főiskolán magyar nyelv és irodalom – ének-zene szakos tanári (1995), majd a Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszékén etnográfus–muzeológusi diplomát szerzett (2000), majd ugyanitt doktorált (2006). A szolnoki Damjanich János Múzeum néprajzkutatója (2001), a Fórum Kisebbségkutató Intézet Etnológiai Központjának külső munkatársa (2006). Kutatásai középpontjában a társadalmi változások hétköznapi következményei állnak: a gazdálkodás, az etnikai viszonyok, a (népi) vallásosság lokális, változatokban élő formái. Díj: Magyar Ezüst Érdemkereszt (2024). – Fm. Cigányok, parasztok Baracán (In: Ethnographia 2001); Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében (2007); „Áldassál, Szentháromság” (társszerző, In: A Jász–Nagykun–Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve, 2007); A baracai temető sírjeleiről (In: Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére, 2007); A földbirtok mint otthonteremtő. A földhöz való viszony változatai Baracán a 19–20. században (In: Föld és társadalom. Konferencia a Kiskun Múzeumban, 2007).

Géczi Lajos (FI)

(* 1926. máj. 30. Mokcsakerész † 2008. aug. Debrecen [Mo.]) Önkéntes néprajzgyűjtő, honismereti író, író. Középiskolába Ungvárott járt (1938–1944), majd szovjet fogságba került, ahonnan 1949-ben tért haza. Az eperjesi közgazdasági szakközépiskolában érettségizett (1952). Ezt követően nyugdíjba vonulásáig (1987) Nagykaposon tanított. Közben levelező tagozaton magyar–orosz szakos tanítói képesítést (1956), majd középiskolai tanári oklevelet szerzett (1959). Elsősorban a szöveges folklór, azon belül a népmese, -monda és -költészet kutatásában ért el eredményeket (Ung-vidék, Ondava mente). Meghatározó szerepe volt a nagykaposi Erdélyi János-kultusz kialakításában (Erdélyi János Napok, Erdélyi János Emlékszoba stb.). – Fm. Ungi népmesék és mondák (1989); Civilek hadifogságban (r., 1992); Ondava menti népmesék és mondák (1994); Az otthonokba szorult anyanyelv nyomában. Ondava menti tűnődések és beszélgetések (1996); Ondava menti népköltészet (1998); Nagykapos a 2. évezred alkonyán (2006).

Gelle Péter (Somogyi fot.)

(* 1984. aug. 23. Érsekújvár) Komáromi kajakozó, a szlovák válogatott keret tagja. 2012-ben Vlček Erikkel világbajnok 1000 m-es kajak kettes versenyszámban. 2010-ben egyes kajak 1000 méteren világbajnoki második helyezett. Európa-bajnokságok második, ill. harmadik helyezettje.

GEMESI IREN (FI)

(* 1940. jún. 29. Érsekújvár, † 2022. ápr. 12. Galánta) 1958-ban a pozsonyi pedagógiai gimnáziumban érettségizett. 1964-ben a nyitrai Pedagógiai Főiskolán magyar—szlovák—zenei nevelés szakán távúton tanári oklevelet szerzett. 1958—80 között az érsekújvári magyar alapiskolában tanított. 1980-tól a Csehszlovák Rádió magyar adásnak szerkesztője. Az alapiskolák 1—4. évfolyam adásait és a Kölyökvilág műsorait szerkesztette. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának alapító tagja, szervezőtitkára volt. 2004 novemberében Csáky Pál miniszterelnök-helyettes a Szlovák Köztársaság Ezüstplakettjével tüntette ki. – Ir. Ki kicsoda Kassától—Prágáig? (1993).

Gerő Gusztáv (Önarckép)

(* 1889. dec. 11. Hegybánya [Štiavnické Bane], † 1979. okt. 24. Losonc) Festő. 1910-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Akadémián. Az első vh. alatt Szibériába vitték mint hadifoglyot, ahonnan az Amerikai Egyesült Államok és a nyugat-európai államok érintésével tért haza. Losoncon kezdett tanítani, később szabadfoglalkozású lett; közben Cseh Lajossal batikműhelyt rendeztek be, batiktanfolyamot vezettek, és batikolással foglalkoztak. Később tanítani kezdett, miközben restaurálással is foglalkozott és bírósági szakértőként is működött. Jobbára kisméretű képein gyakran ábrázolt erdőket, s gyakoriak a csendéletei is. Egyéni kiállításokra már csak nyugdíjba vonulása után vállalkozott.

Ghillány István (GJ)

(* 1910. jan. 29. Eperjes, † 2012. júl. 14. Pozsony) Zeneszerző. Sátoraljaújhelyen érettségizett (1928), zeneszerzést Bécsben tanult. 1951. jan. 1-jén munkatáborba hurcolták, kiszabadulása után (1952) különböző városokban volt zenetanár, ill. zenész. 1973-ban Pozsonyban telepedett le. Több misét írt, amelyeket Szl.-szerte ismernek és játszanak. – Fm. Szivárvány Branyiszkó fölött (szimfonikus költemény, 1953); Vals Magiolato (zongoramű, 1955); Hajnalhasadás (zenekari intermezzo, 1966); Bölcsődal (1971); Püspöki kutyácskák (1995).

Gidró Bonifác (GJ)

(* 1869. aug. 20. Karcfalva, † 1958. jan. 17. Győr [Mo.]) Bencés szerzetes, tankönyvíró. 1901-től tanított a komáromi bencés gimnáziumban, amelynek 1920–1939 között igazgatója volt. Aktívan részt vett Komárom kulturális életében, a Jókai Egyesület alelnöke volt. A matematikai analízis és a geometria területén tudományos műveket is publikált. Az 1990-es évektől a nevét viseli a komáromi gimnázium által szervezett matematikai tanulmányi verseny.