Gombos Ilona (TSZA)

(* 1936. ápr. 10. Sajóbesenyő) Színésznő. 1947-ben került szüleivel Csehszl.-ba. 1951-től az Állami Faluszínház magyar tagozatának színésze, s onnan ment át annak megszűnése után, 1959-ben a komáromi Magyar Területi Színházhoz. 1969-ben az alakuló Thália Színpadot választotta ő is, s azóta Kassán játszott (nyugdíjba vonulása után az önállósodott Kassai Thália Színházban, ill. a Komáromi Jókai Színházban is vállalt vendégszerepléseket). Rendszeres szereplője volt a Szlovák Rádió magyar adása hangjátékainak. – Főbb színházi szerepei: Állami faluszínház: Gustina (Július Fučík); Amália (Hamupipőke); Palčík Mara (Jozef Gregor Tajovský: Zavaros örökség); Toinette (Jean-Baptiste Molière: Képzelt beteg); Szabó Júlia (Ezer év); Éva (Jozef Hollý: Kubo); Samanova Mária (Tánya); Vojnárné (Alois Jirásek: Vojnárné). Matesz: Barbara (Peter Bejach–Guido Masanetz: A lehetetlen nő); Lucia (Renato Lelli: Éjféltől reggelig); Júlia (Gabriela Zápolská: Finom úriház); Hírnöknő (Arisztophanész: Liszisztraté); Lökiné (Móricz Zsigmond: Kismadár); Beatrice (Arthur Miller: Pillantás a hídról); Narrátor (Fejes Endre: Rozsdatemető); Gaby (Robert Thomas: Nyolc nő); Mária Jozefa (Federico García Lorca: Bernarda Alba háza); Capuletné (William Shakespeare: Rómeó és Júlia), Hortanse (Maurice Maeterlinck: Szent Antal csodája); Katica (Vörösmarty Mihály–Görgey Gábor–Stark Tibor: Handabasa, vagy A fátyol titka). Kassai Thália Színpad: Alvingné (Henrik Ibsen: Kísértetek); Miss Prism (Oscar Wilde: Hazudj igazat!); Yvonne (Jean Cocteau: Rettenetes szülők); Donna Rita Rosanna (Thomas Brandon–Halász Rudolf–Nádas György: Szerelmem Donna Rita); Eszter (Tamási Áron: Énekes madár); Mirigy (Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde); Zsófi (Sarkadi Imre: Az elveszett paradicsom); Repnyikovné (Alekszandr Vasziljevics Vampilov: Búcsúzás júniusban); Erzsike néni (Loyicsek Béla: Tűzvirág); Gizi Gézáné (Örkény István: Tóték); Sári (Tamási Áron: Vitéz lélek); Pasqua (Carlo Goldoni: A chioggiai csetepaté); Nelli (Barta Lajos: Szerelem); Arkagyina (Anton Pavlovics Csehov: Sirály); Warrenné (Bernard Shaw: Warrenné mestersége); Bethlen Kata (Kocsis István: Árva Bethlen Kata, monodráma); Lindéné (Henrik Ibsen: Babaotthon); Karnyóné (Csokonai Vitéz Mihály: Karnyóné); Vera néni (Ľubomír Feldek: Ennivaló nagynéni); Ambra (Aldo Nicolaj: Hárman a padon); Bodnárné (Németh László: Bodnárné); Szarkalábné (Samo Chalupka: A vén szerelmes); Kamilla (Szigligeti Ede: Liliomfi); Sybil (John Boynton Priestley: Váratlan vendég); Júlia (Leonyid Zorin: Házasságtörés); Millerné (Friedrich Schiller: Ármány és szerelem). Kassai Thália Színház: Mrs. Baker (Leonard Gershe: A pillangók szabadok); Csontosné (Dunai Ferenc: A nadrág); Nagyasszony (Bródy Sándor: A tanítónő); Az ápolónő (Robert Thomas: Szegény Dániel); Mimóza (Békeffi István–Lajtai Lajos: A régi nyár); Olympe Ferraillon (George Feydeau: Bolha a fülbe); Nagymama (Jevgenyij Svarc–Romhányi József–Lendvay Kamilló: Hókirálynő); Belíza (Jean-Baptiste Molière: A tudós nők); Grófnő, FIóra (Márai Sándor: Szerep – Családi kérdés); Rosalia Solimene (Eduardo de Filippo: Házasság olasz módra). – Díjak, elismerések: A Szlovák Köztársaság ezüstplakettje – Ir. Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Ötvös Anna: Akikkel találkozhat(t)unk (2000).

Görföl Jenő (FI)

(* 1951. márc. 21., Jóka) kultúraszervező, fényképész, a Csemadok országos titkára. A szenci gimnáziumban érettségizett 1969-ben. 1974. máj. 1-jétől a Csemadok alkalmazottjaként tevékenykedik. 1990-1994 között az Együttélés PM szervezőtitkára volt, 1994 óta a Csemadok Országos Tanácsának titkára. Emellett 1996–2003 között a Pátria Rádió hírszerkesztőjeként is dolgozott. Egyik alapítója volt a Pro Patria Honismereti Szövetségnek, amelynek titkára. Rendszeresen fotóz is, elsősorban a felvidéki magyar műemlékeket, az 1848/49-es szabadságharc emlékhelyeit, a szlovákiai magyar szellemi és közélet jeles személyiségeit örökíti meg. Felvételeiből számos kiállítást rendezett Szl.-ban, Mo.-n és Szlovéniában. Kovács László történésszel közösen több könyvet írt a felvidéki középkori templomokról. Fotói különböző kiadványokban, folyóiratokban is szerepelnek. Több helytörténeti könyvet, albumot szerkesztett, illetve állított össze. Jelenleg a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet számára készít dokumentumfotókat. Főszerkesztője a negyedévenként megjelenő Széljárás c. folyóiratnak. Főbb díjai, kitüntetései: Kós Károly-díj (2001); Hungaria Nostra, Podmaniczky-díj (2003); Magyar Érdemrend Lovagkeresztje (2015). – Fm. Középkori templomok a Csallóközben (Kovács Lászlóval, 2002); Középkori templomok (Mátyusföld és Zoborvidék, Kovács Lászlóval, 2008); Középkori templomok (Garam mente – Ipoly mente, Kovács Lászlóval, 2009); Középkori templomok Dél-Szlovákiában (Kovács Lászlóval, 2010); Dél-Szlovákia középkori templomai (Ipoly mente – Gömör – Abaúj-Torna – Bodrogköz – Ung-vidék, Kovács Lászlóval, 2012); Hol sírjaink domborulnak (Kovács Lászlóval, 2013); Biblia pauperum (Kovács Lászlóval, 2015).

Grébner Margit (csa)

(* 1930. máj. 5. Léva) Zenepedagógus, énekesnő, zeneszerző, karnagy. Általános iskolai tanuálmányait a lévai irgalmas nővérek zárdájában végezte. A zeneiskola megszűnése után Cziczka Angelánál tanult zongorázni. 1947-ben sikeresen felvételizett a Pozsonyi Konzervatóriumra. A diploma megszerzése után az első állomása az eperjesi zenés színház volt, ahol a színház szólistája lett. Számtalan opera, operett és daljáték főszereplője. Később a Népes énekese és zenepedagógusa. A pozsonyi Pedagógiai Főiskolán levelezősként magyar−zene szakon nyert képesítést. Kórust vezetett és vezényelt, maga is énekelt. 1960. febr. 15-én a lévai zeneiskola igazgatójának nevezték ki. Zeneelméletet tanított és zenés mesejátékokat komponált. 1961-ben a Művészeti Alapiskolát képzőművészeti, tánc- és drámai szakkal bővítette. Alapító tagja volt a pedagógusok járási énekkarának, a Domovinának, és évekig vezette az iskola 60 tagú Kalinka Vegyeskórusát. Tagja volt a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának. 1986-ban vonult nyugdíjba, de azóta is magántanárként oktat. A tanítás mellett gyakran publikál hazai magyar újságokban. 2001-ben a várostól Városi Díjat kapott.

GRENDEL ÁGOTA (FI)

(* 1953. szept. 22. Pozsony) Eredeti neve: Sebők Ágota. Újságíró.  1971–1976 között a pozsonyi Komensky Egyetem Bölcsészettudományi Karának hallgatója volt. 1977–1982 között a Nő szerkesztő-riportere, 1989–1991 között pedig főszerkesztője volt. 1982–1989 között a Barátnő szerkesztőjeként dolgozott. 1991–1993 között a miniszterelnök-helyettes sajtószóvívője volt. 1993-tól öt évig volt a Kalligram Kiadó Visegrád című sorozatának felelős szerkesztője. 1998–1999 között az Új Szó főszerkesztő-helyettese, 1999–2002 között főszerkesztője volt. 2002–2003 között az Új Nő szerkesztő-riportere volt. 2003—2006 között az Ifjú Szívek Magyar Táncegyüttes igazgatója volt. 2006-tól Új Szó munkatársa.

Grendel Lajos (GJ)

(* 1948. ápr. 6. Léva, † 2018. dec. 18. Pozsony) Író, szerkesztő, egyetemi oktató. Léván érettségizett (1966), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án szerzett angol–magyar szakos tanári oklevelet (1973). 1973–1990 között a Madách Könyv- és Lapkiadó szerkesztője, 1990–1994-ben az Irodalmi Szemle, majd a Kalligram főszerkesztője, 1994–1997-ben a Kalligram Könyv- és Lapkiadó kiadóvezetője, 1997-től a pozsonyi Comenius Egyetem BTK Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszékének adjunktusa, s oktat a prágai Károly Egyetemen is. – Első elbeszélése 1970-ben jelent meg; csaknem valamennyi műve napvilágot látott szlovák nyelven, de könyvei megjelentek francia, német, lengyel és olasz nyelven is. A kortárs magyar próza kiemelkedő képviselője. Életműsorozatát a Kalligram Könyvkiadó jelenteti meg 1998-tól. – Főbb díjak: Szlovák Írószövetség Díja (1985); a Magyar Írók Szövetségének Artisjus Díja (1987); Déry Tibor-díj (1987); Érdemes művész (1989); József Attila-díj (1990); a Szlovákiai Írószervezetek Társulásának Díja (1990); Madách Imre-díj (1990, 1997); Füst Milán-díj (1995); Ady Endre-díj (1997); Kossuth-díj (1999), Pribina-kereszt I. fokozat (2003); Posonium Irodalmi Díj Fődíja (2003); Szépírók Társaságának Díja (2005); Magyar Művészetért Díj (2005); Talamon Alfonz-díj (2006); Kristal Vilenica-díj (szlovén); Giuseppe Acerbi irodalmi díj (olasz, 2006); Márai Sándor-díj (2007); Hazám Díj (2011); Alföld Díj (2011); Szüllő Géza-díj (2015); Magyar Érdemrend Tisztikeresztje  (2018); Anton Srholec-díj (2018). – Fm. Hűtlenek (elb., 1979); Éleslövészet (r., 1981); Galeri (r., 1982); Áttételek (r., 1985); Bőröndök tartalma (elb., 1987); Szakítások (r., 1989); Thészeusz és a fekete özvegy (r., 1991); Elszigeteltség vagy egyetemesség (tan., 1991); Einstein harangjai (r., 1992); Rosszkedvem naplója (publicisztika, 1992); Az onirizmus tréfái (elb., 1993); És eljön az ő országa (r., 1996); Hazám, Abszurdisztán (esszék, tanulm., publicisztika, 1998); Tömegsír (r., 1999); Nálunk New Hontban (r., 2001); A tények mágiája (tan., 2002); A szabadság szomorúsága (vál. és új elb., 2003); Mátyás király New Hontban (r., 2005), A kutya fája (tan., 2006); A modern magyar irodalom története (mon., 2010); Négy hét az élet (r., 2011); Távol a szerelem (r., 2012); Az utolsó reggelen (r., 2013). – Ir. Szirák Péter: Grendel Lajos (mon., 1995); Tőzsér Árpád: Az irodalom határai. Cselényi László és Grendel Lajos művei s a határon túli magyar irodalom kérdésköre (tan., 1998).

Gwerk Ödön (Önarckép)

(* 1885. febr. 15. Selmecbánya, † 1956. dec. 4. Selmecbánya) Festő, író. 1914–1918 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult; nagy hatás tett rá a nagybányai művésztelep, melynek kétszer is a résztvevője volt (1915, 1918). Budapesten tagja a Galilei Körnek, 1919-ben részt vett a Tanácsköztársaság eseményeiben, emiatt kiutasították Mo.-ról, és hazatért Selmecbányára. 1920 és 1934 között többször járt Olaszországban, Bécsben, Münchenben, Berlinben, Párizsban, Spanyolországban. 1938–1942 között a Comenius Egyetemen művészettörténetet és esztétikát hallgatott. Sokoldalú művész: a festészet mellett filozófiai, esztétikai tanulmányokat, műkritikát és verseket írt, s mind a csehszlovákiai magyar, mind a szlovák sajtóban publikált. A két vh. közötti időszakban mind művészetével, mind baloldali politikai tevékenységével magára vonta a figyelmet. Részt vett a Sarló mozgalomban is, 1932-től a kommunista párt tagja volt, a második vh. idején bekapcsolódott az antifasiszta mozgalomba. A második vh. után szinte teljesen felhagyott a festészettel, politikai pályára lépett, és a magyar kulturális élettel is megszakította kapcsolatait. – Ir. Brogyányi, K.: Festőművészet Szlovenszkón (1931); Bakoš, Oliver: Gwerk Ödön (mon., 1961); Kubičková, K.: Pastely a kresby ~. Výtvarný život, 1979/6.

Gyenes Gábor (SZM)

(* 1984. ápr. 10. Kassa) Grafikus. A pozsonyi Műszaki Egyetem építész karán kezdte főiskolás tanulmányait. Az alapszint elvégzését követően 2006-ban felvételt nyert a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola grafika szakára, ahol Vojtech Kolenčík volt a mestere. A Rovás Polgári Társulás és a Szlovákai Magyar Képzőművészek Társaságának tagja. Digitális és klasszikus grafikai technikákat egyaránt alkalmaz, objektumokat is készít, legjellemzőbbek azonban a nagyméretű, színes mélynyomású grafikái. Könyvillusztrációval is foglalkozik. – Fontosabb egyéni kiállításai: 2008: (Kovácspatak); 2010: (Pozsony); 2010: (Selmecbánya); 2011: (Győr). – Csoportos kiállítások: 2008: Szlovákiai magyar illusztrációs biennálé, „legszebb könyv díj“ (Dunaszerdahely); 2008: Vörös terem, Millenáris (Budapest); 2009: Niebelungok gyűrűje (Komárom, Fülek); 2010, 2011: Győri Nemzetközi Művésztelep kiállítása (Győr); 2011: Miskolci nemzetközi grafikai triennálé (Miskolc); 2011: Énekek éneke (Fáj). – Illusztrációk: Mátyás királysága (2007); Juhász János: Pókhálóban (2007); Szászi Zoltán: Kamasz (2009); Keresetlen szavak (2010); Karikatúrák, Új Szó (2006–2011); Hizsnyai Ildikó, Marianna Sitárova Husárikova: Magyarnyelv kezdőknek (2010). – Ir. Irodalmi Szemle, 2010/febr.

GYÖKERES GYÖRGY (FI)

(* 1949. ? Lég, † 2010. ápr. 29., Lég) Fotóriporter. A somorjai magyar tannyelvű gimnáziumban érettségizett 1967-ben. 1975-ben közli első fényképeit az Új Ifjúság. 1978 és 1986 között az Új Szó fotóriportereként dolgozott, majd 1988-tól 1994-ig a Hét című kulturális hetilap munkatársa. 1994-től szabadfoglalkozású fotográfus. Fényképezőgéppel járta a honi magyar tájakat a Csallóköztől a Bodrogközig. Fényképei, munkái a Fórum Kisebbségkutató Intézet fotóarchívumában vannak elhelyezve.

Gyönyör József (FI)

(* 1920. okt. 25. Szalatnya, † 2003. jan. 13. Ipolyság) Jogász, jogtörténész, politológus és közíró. Az ipolysági reálgimnáziumban érettségizett (1939), majd a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán jogászdoktori oklevelet szerzett (1943). A szovjet hadifogság után az államigazgatás különböző szintjein dolgozott. 1969-től nyugdíjba vonulásáig a szlovák kormányhivatal nemzetiségi főosztályának munkatársa volt, ahol az 1968-ban elfogadott nemzetiségi alkotmánytörvény érvényre juttatásán, végrehajtási utasításainak kidolgozásán munkálkodott. Publicisztikájában és a rendszerváltás után megjelent köteteiben elsősorban a szlovákiai magyarság jogtörténetével, jogi helyzetével és lélekszámának alakulásával foglalkozott. Munkásságáért a Madách Könyv- és Lapkiadó Nívódíjával, Fábry-díjjal (1990) és a Szlovák Köztársaság Ezüstplakettjével (2000) tüntették ki. – Fm. Államalkotó nemzetiségek (1989), Határok születtek (1992), Közel a jog asztalához (1993), Terhes örökség (1994).

Győry Attila

(* 1967. jan. 30. Dunaszerdahely) Író, könyvterjesztő. A komáromi gépipari szakközépiskolában érettségizett (1985). Ezt követően hajókormányos, majd hajóskapitány volt. Később, rövid időre a Kalligram Könyv- és Lapkiadó könyvterjesztője lett, de 1996-ban megalapította a Családi Könyvklubot, melynek azóta is igazgatója. Írásaiban egy sajátos szubkultúrát mutat be lázadó, környezetükkel dacosan szembeforduló fiatalokkal. – Fm. Vércsapolás (elb., 1992); Kitörés (r., 1993); Az utolsó légy (elb., 1995); Ütközés (r., 1998); Kerékkutya (r., 2002).

Győry Dezső (FI)

(* 1900. márc. 19. Rimaszombat, † 1974. febr. 1. Budapest [Mo.]) Költő, író, publicista. Iskoláit Rimaszombatban végezte, Németországban, Hamburgban szerzett kereskedelmi diplomát (1923). Hazatérése után újságíró lett. 1924-től a Kassai Napló, 1925-től a Prágai Magyar Hírlap irodalmi mellékletének, a Magyar Vasárnapnak a felelős szerkesztője, 1933–1938 között a Magyar Újság szerkesztője. Csehszl. széthullása után Beregszászon élt, 1949-ben Budapesten telepedett le, és itt élt haláláig. Írói pályáját versekkel kezdte. Nagy hatással volt rá a prágai magyar diákok Szent György Körének szellemisége. Lírájában egyre inkább a kisebbségi küldetéstudat, a kisebbségi magyar társadalom sorskérdései kerülnek előtérbe. Mo.-n letelepedve műfajt váltott, és elsősorban regényeket írt. Háromszor kapott József Attila-díjat (1956, 1958, 1970), 1960-ban Munka Érdemrenddel tüntették ki. Beregszászban és Rimaszombatban emléktáblát avattak tiszteletére. – Fm. Hangulatok és gondolatok dalban és prózában (lírai útinapló, 1921); Százados adósság (v., 1923, 1924); A láthatatlan gárda (v., 1927); Új arcú magyarok (v., 1927); Hol a költő? (v., 1931); A hegyek árnyékában (v., 1936); Zengő Dunatáj (v., 1938); Emberi hang (v., 1940; Magyar hegyibeszéd címen is 1940); A veszedelmes ember(r., 1950); Viharvirág (r., 1954); Sorsvirág (v., 1959); Gömöri rengeteg(r., 1960); Az élő válaszol (vál. és új v., 1963); Tűzvirág (r., 1966); Férfiének (vál. v., 1974); Kiáltó szó(vál. v., 1983). – Ir. Csanda Sándor: Első nemzedék (tan., 1968, 1982);  Szeberényi Zoltán: A vox humana poétája (1972); Fónod Zoltán: Üzenetek (mon., 1993, 2002); Szalatnai Rezső: Magyar magatartás és irodalom Csehszlovákiában (tan., 1994); Turczel Lajos: Arcképek és emlékezések. (tan., 1997). A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918–1995. (1997); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918–2004. (2004).

Gyurcsó István (FI)

(* 1915. jan. 27. Garamkövesd, † 1984. márc. 16. Dunaszerdahely) Költő, publicista. 1952–1980 között a Csemadok KB alkalmazottja volt. 1968 után politikai okok miatt évekre eltiltották a publikálástól. Szülőfalujában 1995 óta tiszteletére emléknapot tartanak, s felavatták mellszobrát is. A Csemadok dunaszerdahelyi területi választmánya alapítványt nevezett el róla és Gyurcsó István-díjat is alapított. – Fm. Anyám mosolyog (v., 1955); Termő időben (v., 1960); Hegyeken-völgyeken (riportok, 1961); Nyugtalan ének (v., 1964); Percmutatók (v., 1968); Tükördarabok (v., 1983); Nem voltunk rosszak (vál. v., 1995).

Gyure Lajos (Somogyi foto)

(* 1931. márc. 20. Mokcsakerész,  † 2018. febr. 15., Kassa) Költő, író, színműíró, irodalomtörténész, tanár. 1955-ben érettségizett a kassai Felsőipari Technikumban. 1959-ben tanári oklevelet szerzett a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán, ettől kezdve nyugdíjazásáig Kassán volt tanár. 1986–1990-ben a kassai Thália Színpad művészeti vezetője és dramaturgja. Verseivel 1958-ban a Fiatal szlovákiai magyar költők c. antológiában jelentkezett először. Színműveket és hangjátékokat is írt, antológiákat, gyűjteményes köteteket állított össze (pl. Márai Sándor írásaiból is: Japán kert, 2004). – Fm. Meditáció esőben (v., 1968); Üvegharang (v., 1975); Kassai Napló 1918–1929 (mon., 1986); A kutyaházi legény (mesék, 1998); Majális (gyermekv., 1999); Rózsa és Ibolya (három mesejáték, 2001); Márai Sándor a Kassai Naplóban (mon., 2004); Pacsirta (v., 2004); Hol kél fel a nap (mesék, 2005).

Gyurgyík László (FI)

(* 1954. jún. 18. Ipolyság) Szociológus, egyetemi oktató. Az ipolysági gimnáziumban érettségizett 1973-ban. 1985-ben szociológusként végzett a pozsonyi Comenius Egyetemen. A doktorátust a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetemen szerezte (2002), doktori disszertációjában a szlovákiai magyar lakosság asszimilációs folyamatait vizsgálta. Az 1970-es évek végétől bekapcsolódott a Jogvédő Bizottság munkájába. 1985 és 1989 között a pozsonyi Agrárgazdasági Kutatóintézet munkatársa. 1989 után a Remény c. katolikus hetilap egyik alapító szerkesztője, illetve főszerkesztő-helyettese (1992-ig). A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom egyik alapító tagja. 1992-től kizárólag tudományos kutatással és oktatással foglalkozik. A Mercurius Társadalomkutató Csoport alapítója és szervező titkára, a budapesti Teleki Intézet (1999–2006), a budapesti Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítványa (2007–2011), 2011-től a Fórum Kisebbségkutató Intézet munkatársa. 2004-től a komáromi Selye János Egyetem oktatója. Írásai szlovákiai magyar és magyarországi folyóiratokban, tanulmánykötetekben jelennek meg. Szakterülete a népesedésszociológia, demográfia, a szlovákiai magyarság társadalmi és demográfiai szerkezetének változásai. – Díjak: Posonium Díj Különdíj (2005), A Szlovák Köztársaság Kormányának Ezüstplakettje (2006), Jedlik Ányos-díj (2006); Magyar Érdemrend Lovagkeresztje (2024). – Fm. Magyar mérleg – A szlovákiai magyarság a népszámlálási és a népmozgalmi adatok tükrében (1994); Asszimilációs folyamatok a szlovákiai magyarság körében (2004); Népszámlálás 2001 – A szlovákiai magyarság demográfiai, település és társadalomszerkezetének változásai az 1990-es években (2006); Párhuzamok és különbségek. A második világháború utáni erdélyi és szlovákiai magyar népességfejlődés összehasonlító elemzése (Kiss Tamással, 2010); A szlovákiai magyarság népesedési folyamatai a 20. században (2013); A szlovákiai magyarság demográfiai folyamatai 1989-től 2011-ig (2014). Szerk.: Társadalom – tudomány. Tanulmányok a Mercurius Társadalomtudományi Kutatócsoport műhelyéből (Kocsis Aránkával, 2002); Népszámlálási körkép Közép–Európából 1989–2002 (Sebők Lászlóval, 2003). Tan.: Changes in the demographic, settlement, and social structure of the minority in (Czecho)-Slovakia between 1918–1998 (Institut for Central European Studies, 1999); A magyarság demográfiai, település- és társadalomszerkezetének változásai (In: Fazekas József–Hunčík Péter szerk.: Magyarok Szlovákiában 1989–2004. Összefoglaló jelentés, 2004); A szlovákiai magyarok társadalomszerkezete a 90-es években (Regio, 2008/4); Demográfiai folyamatok, etno-kulturális és társadalmi reprodukció. Demografické procesy, etnokulturálna a spoločenská reprodukcia (Horváth Istvánnal és Kiss Tamással, In: Bitskey Botond szerk.: Határon túli magyarság a 21. században, 2010); The demographic Development of the Hungarian Minority Hungarian Communities of Slovakia in the 20.th Century (In: László Szarka ed.: A Multiethnic Region and Nation-State in East-Central Europe 2011); Népszámlálás 2011. Kik vagytok, ismeretlenek? (Fórum Társadalomtudományi Szemle, 2012/2); A vegyes házasságok (házasságkötések) alakulása Szlovákiában, különös tekintettel a magyar lakosságra (Fórum Társadalomtudományi Szemle, 2014/2).

Gyurkovics Mihály (TSZA)

(* 1926. jan. 29. Tótkomlós [Mo.]) Színész. Tizenkét éves korában lépett először műkedvelő színpadra. 1947-ben került Pozsonyba; 1950-től az Állami Faluszínház magyar tagozata, 1952-től a komáromi Magyar Területi Színház, 1969-től 1982-ben egészségi okokból történt nyugdíjazásáig a kassaiThália Színpad színésze (de ezt követően is visszatért egy-egy szerepre színházához, ill. annak önállósodása után a Kassai Thália Színházhoz is). Számos hangjátékban szerepelt. 1993-ban a kisvárdai Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja díjával, 1997-ben a szlovák Irodalmi Alap Életműdíjával tüntették ki. – Főbb színházi szerepei: Faluszínház: Beluskin (Alexej Arbuzov: Hat szerelmes); Anton (Alois Jirásek: Az apa). Matesz: Ható Imre (Urbán Ernő: Tűzkeresztség); La Fléche (Jean-Baptiste Molière: A fösvény); Ordas Péter (Csiky Gergely–Békés István: Ingyenélők); Breville (Guy de Maupassant–Fritz Hochvälder: Fogadó a határszélen); Von Kalb (Friedrich Schiller: Ármány és szerelem); Púcsik Jóska (Ivan Stodola: Púcsik Jóska karrierje); Ifj. Csendes Imre (Dobozy Imre: szélvihar); Szélházy (Kisfaludy Károly: A kérők); Vőlegény (Simon Magda: Százházas lakodalom); Karel (Vratislav Blažek: Karácsonyi vőlegény); Apa (Dávid Teréz: A vidor család); Bodnár János (Tóth Miklós: Nem olyan világot élünk); Iván (Egri Viktor: Szarkafészek); Szerkesztő (Dávid Teréz: Az asszony és a halál); Péksegéd (Sós György: A pék); Zbysko (Gabriela Zápolská: Finom úriház); Beppo (Heltai Jenő: A néma levente); Lőrinc barát (William Shakespeare: Rómeó és Júlia). Kassai Thália Színpad: Lombardi doktor (Carlo Goldoni: Két úr szolgája); Lane (Oscar Wilde: Hazudj igazat!); Apa (Jean Cocteau: Rettenetes szülők); Galiba Géza (Ján Solovič: Kolduskaland); Forlipopoli (Carlo Goldoni: Mirandolina); Kuligin (Alekszandr Nyikolajevics Osztrovszkij: Vihar); Tudós (Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde); Sebők Imre (Sarkadi Imre: Elveszett paradicsom); Főjegyző (Lovicsek Béla: Tűzvirág); A lajt tulajdonosa (Örkény István: Tóték); Podkoljoszin (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Leánynéző); Ambrus (Tamási Áron: Vitéz lélek); Vincenzo (Carlo Goldoni:A chioggiai csetepaté); Bódog (Szakonyi Károly: Adáshiba); Gara (Osvald Záhradník: Apróhirdetés); Nicomaco (Niccolo Machiavelli: Clízia); Gardner (Bernard Shaw: Warrenné mestersége); Rank doktor (Henrik Ibsen: Babaotthon); Nagyapa (Karel Čapek: Az anya); Luigi Lapaglia (Aldo Nicolaj: Hárman a padon). Kassai Thália Színház : Patikárius (William Shakespeare: Rómeó és Júlia); Baptistin (Georges Feydeau: Bolha a fülbe); Közjegyző (Jean-Baptiste Molière: A tudós nők); Barakiás zsidó főpap (Székely János: Caligula helytartója); Gremio (William Shakespeare: A makrancos hölgy); Randolph százados (Aaron Sorkin: Semmi és végtelen); Matterson (Dale Wassernann: Kakukkfészek); Revunov (Anton Pavlovics Csehov: Csehov tréfái – Lakodalom); Nusbaum bácsi (Görgey Gábor: Galopp a vérmezőn). –Díjak, elismerések: Határon Túli Magyar színházak V. Fesztiválja, Életműdíj, Kisvárda, 1993; a Szlovák Irodalmi Alap életműdíja, 2007 – Ir. Tóth László (Filep Tamás Gusztávval közösen): A (cseh)szlovákiai magyar színjátszás nyolcvan éve 1918–1989 (1999); Kulisszák, ünnepi kiadás (2002); Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig); Ötvös Anna: Akikkel találkozhat(t)unk (2000).

Gyurkovits Ferenc (Önarckép)

(* 1876. márc. 28. Budapest, † 1968. jan. 20. Losonc) Festő. 1894-ben elvégezte a budapesti Mintarajziskolát. 1896-ban a Magyar Képzőművészeti Akadadémián, 1902-ben Párizsban, 1904-ben Münchenben tanult. 1910-től Losoncon élt. Táj- és zsánerképek mellett portrékat és csendéleteket festett. 1920-tól kiállító művész. Az 1920–1930-as években magániskolát tartott fenn; tanítványai közül többen lettek hivatásos képzőművészek. Még 90 évesen is festett.

Gyurovszky László (FI)

(* 1959. szept. 30. Vágsellye) Villamosmérnök, politikus. Az érsekújvári elektrotechnikai szakközépiskolában érettségizett (1978), Pozsonyban szerzett villamosmérnöki oklevelet (1983). 1983–1990-ben a vágsellyei Duslo vegyipari vállalat műszakvezető technológusa. 1983–1986 között az Iródia résztvevője; lemezismertetőket, rockzenei témájú írásokat publikált. Bekapcsolódott a Csehszlovákiai Magyarok Jogvédő Bizottságának tevékenységébe is. 1989 végén a Független Magyar Kezdeményezés (FMK) egyik alapítója, 1990-ben újságíró (Nap), 1990-ben és 1992-ben az FMK kampányfőnöke, 1993-tól a párt alelnöke és szóvivője. 1992–1997 között a Gemma Rex Kft. ügyvezető igazgatója. 1998–2007 között a Magyar Koalíció Pártja (MKP) elnökségi tagja és parlamenti képviselője, 2002–2006 között építésügyi és régiófejlesztési miniszter; 2007-től a Tiszai Vegyi Kombinát Felügyelő Bizottságának elnöke. 2008-ban kilépett az MKP-ból. – Fm. Rendszerváltás vagy országváltás? (tan., 1994).