Független politikai hetilap (Losoncon, 1929–1931). Rendszertelenül jelent meg. – Szerk. Wittenberg József.

Politikai és társadalmi hetilap (Losonc, 1926 aug.–1930 febr.). Folytatása Magyar Híradó néven jelent meg. – Szerk. Tulák Gyula, Magyary Árpád.

Cserkész- és diákfolyóirat (Losonc, 1921–1932). Az első években hagyományos típusú lapnak mutatkozott, de az 1925/26-os évfolyamtól kezdve, amikor a prágai Szent György Kör főiskolás cserkészei állandó munkatársai lettek, minőségi változáson esett át, s az akkor kibontakozó regöscserkészet, majd a Sarló mozgalom központi fóruma, szellemi műhelye lett. Közölte Móricz Zsigmond híres írását (Gyalogolni jó) és Szabó Dezsőnek a csehszlovákiai magyar ifjúsághoz küldött kinyilatkoztatásszerű leveleit. Hazai íróink közül főleg Darkó István, Győry Dezső, Szalatnai Rezső, Szombathy Viktor, Tamás Mihály publikáltak benne, a sarlósok közül Balogh Edgár, Boross Zoltán, Dobossy Imre, Dobos László, Jócsik Lajos és Peéry Rezső voltak a munkatársai. A nemzeti és keresztény szellemű cserkésztisztek 1928-tól azzal vádolták a lapot, hogy a sarlósok fokozódó radikalizálódása révén eltért a cserkész eszmeiségtől, ezért Tábortűz címen új orgánumot létesítettek. A kiéleződött viszály következtében a lap megszűnt. – Szerk. Scherer Lajos.

A szlovákiai magyarok kisebbségvédelmi szervezete (Losonc, Pozsony, 1922). A Népszövetségi Ligák Világszövetségének a tagja a két vh. közötti időszakban. A Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Közös Bizottsága keretén belül a Szüllő Géza vezetése alatt működő külügyi albizottság hozta létre. A ~ hivatalos bejegyzését azonban a csehszlovák hatóságok évekig elutasították, így arra csupán 1925-ben került sor. A ~ feladata a szlovákiai magyar kisebbséget ért sérelmeknek a nemzetközi közvélemény elé tárása volt. Ebben a feladatban kulcsszerep jutott Szüllő Gézának, aki a húszas évek elejétől rendszeresen képviselte a magyar kisebbséget a különböző nemzetközi fórumokon: a Népszövetségi Ligák Világszövetségében, az Európai Nemzetiségek Kongresszusán és más intézményekben. – Vezető: Novek Béla (1922); Esterházy János (1931); Szüllő Géza (1937).

Politikai, társadalmi, közgazdasági és irodalmi hetilap (Losonc, 1932. ápr. 20.–1934. nov. 22.). A hazai írók, publicisták közül többek között Darvas János, Egri Viktor, Farkas István, Gömöry János, Kovács Endre, Morvay Gyula, Szalatnai Rezső, Sziklay László, Tamás Lajos, Tamás Mihály és Vass László írtak bele; Mo.-ról Gulyás Pál, Radnóti Miklós és Simándy Pál, Erdélyből Ligeti Ernő, Jugoszláviából Szenteleky Kornél, Amerikából Reményi József. A lap színvonalas vitát szervezett a csehszl. magyar irodalom fejlődéséről. – Szerk. Losonci Sándor, Sándor László, Darkó István.

Járási újság (Losonc, 1961. ápr. 1.–1967. ápr. 15.). A Szlovákia Kommunista Pártja járási bizottsága és a Járási Nemzeti Bizottság adta ki a Pokrok c. hetilap magyar mellékleteként kéthetente, 4 oldalon. – A háború után először Novohradský hlas (1945. márc. 24.–1948. okt. 14.) címmel jelent meg járási újság a Nemzeti Front kiadásában. Magyar melléklete azonban csak az 1951-ben megjelent Lučenský družstevník c. földművesújságnak volt. Ennek folytatása, a Lučenské zvesti (Losonci Hírlap, 1959–1960) ugyancsak magyar melléklettel jelent meg. A magyar melléklet iránti igényt a területi átszervezés után az is indokolta, hogy a Losonci járáshoz csatolt korábbi Kékkői és Füleki járásnak is volt magyar melléklettel megjelenő földművesújságja. Kékkőn a Nový roľník – Új Földműves (1951–1960), Füleken a Budovateľ – Építő (1952–1960) jelent meg, az előbbi 4 oldalon, az utóbbi 2 oldalon.

Ifjúsági irodalmi folyóirat (Losonc, 1933–1934). Négy száma jelent meg. A Mi Lapunk hiányát igyekezett pótolni. Munkatársai voltak: Berkó Sándor, Ilku Pál, Lami József, Lóska Lajos, Morvay Gyula, Prerau Margit, Sándor László, Szántó Hugó, Szekeres György, valamint Prohászka István és Lőrincz Gyula képzőművészek. Elődjének tekinthető A középiskolások, ahogy ők látják helyzetüket c. röplap, mely szintén Losoncon jelent meg Kardos Ferenc szerkesztésében, többek közt Krammer Jenő, Dobossy László és Szekeres György írásaival. – Szerk. Balázs Gyula.

A Kármán József Irodalmi Kör lapja (Losonc, 1958–1959). Szabó Gyula illusztrációival jelent meg. A lap főként a losonci és környékbeli írók indulását segítette elő, de ápolta a helyi hagyományokat, Ráday Pál, Kármán József, Sükey Károly, Darkó István, Simándy Pál, Berkó Sándor itteni tevékenységének emlékét is. – Szerk. Ocsovay Imre.

Irodalmi csoportosulás (Losonc, 1923). Simándy Pál alakította ki. Néhány Losoncon és környékén élő fiatal írót és irodalomkedvelőt (Győry Dezső, Darkó István, Farkas István, Gérecz Ödön, Medveczky Gyula stb.) vont maga köré, és rendszeres beszélgetésekben, vitákban tárgyalta meg velük a nemzetiségi elkötelezettségű irodalom kérdéseit. Az új magyar irodalomból az Ady–Móricz–Szabó Dezső triászt emelte ki eszményként. Simándy gondolatai, elképzelései és a viták alapján írt irodalompolitikai írásai főleg Győry Dezsőt és rajta keresztül a sarlós ifjúságot termékenyítették meg. – Ir. Simándy Pál: A Madách Kör története (kézirat); Györy Dezső: Az „újarcú magyarok” regénye (Irodalmi Szemle, 1967/10); Turczel Lajos: Simándy Pál és Losonc (Keleti Napló, 1993/1–2).

A rendszerváltást követő években a Rákóczi Szövetség kezdeményezésére számos dél-szlovákiai városban jött létre ~, amelynek célja az addig szétforgácsolódott helyi magyar kezdeményezések összefogása, egy tető alá hozása volt. A magyarországi alapítványi támogatások révén megvásárolt és felújított épületekben kapott helyet általában a Csemadok helyi szervezete, a Szövetség a Közös Célokért hálózat és több más helyi magyar szerveződés. ~ alakult Rozsnyón, Tornalján, Rimaszombatban, Losoncon, Léván, Komáromban és Vágsellyén is.

Kormánypárti politikai és közéleti hetilap (Losonc, 1930–1938). – Szerk. Magyary Árpád, Palágyi Lajos, Witemberger József.

Politikai és közéleti hetilap (Losonc, 1920. márc. 10.–1931. okt. 8.). A Városi Polgári Párt hivatalos lapjaként indult, majd 1926. ápr. 29-ig a Magyar Nemzeti Munkáspárt volt a gazdája. – Szerk. Oppenheimer Ferenc, Dávid Sándor, Sacher Géza, Herczog György, Mauks Sándor.

Szlovákiai magyar politikai párt (Losonc, 1925–1934). A Magyar Nemzeti Párt vezetőinek kezdeményezésére alakult meg. A húszas évek közepén az Országos Keresztényszocialista Pártban és a baloldali mozgalmakban kibontakozó válságot igyekezett kihasználni, s a magyar nemzetiségű városi munkásság között szerette volna választóbázisát kialakítani. A párt programjában a szociáldemokrácia elképzelései a nemzeti retorika eszközeivel keveredtek. Működése idején nagyobb támogatást nem sikerült elérnie, s 1934-ben beolvadt Magyar Nemzeti Pártba. A párt hivatalos sajtóorgánuma az 1930-ig megjelenő Magyar Munkás c. lap volt. – Vezető: Tomes András (1925); Kersék László (1929).

Aktivista szl.-i magyar politikai párt a húszas évek elején (Losonc, 1920). A párt közvetlenül az első csehszlovákiai parlamenti választások előtt 1920 tavaszán alakult meg. Megszervezése mögött az államhatalom állt, amely így akart szavazatokat elvonni az ellenzéki magyar pártoktól. A csupán a kassai választókerületben induló párt azonban csak minimális szavazatot szerzett, s a kudarcot követően megszűnt működni. – Vezető: Seitz Viktor.

Losoncban létesült járási intézményként 1980-ban. Alapját a Szabó Gyula özvegye által a művész hagyatékából a városnak ajándékozott 138 képből álló gyűjtemény képezte. Fő célja felkutatni, feldolgozni és bemutatni a Losoncon élt vagy onnan származó művészek életművét. Önálló jogi személyként való működése 23 éve alatt mintegy 500 kiállítást rendezett. Emellett létrehozta a Nemzetközi Akvarell Triennálét (8 évfolyama valósult meg) és a Nemzetközi Kerámia Szimpóziumot (18 évfolyam). Ezek alapján rendszeresen gyűjtötte a kortárs akvarellművészet és a szobrászati kerámia alkotásait. Kiemelt figyelmet szentelt Szabó Gyula életművének, és a Kubička Kucsera Klára által rendezett nyolc kiállításon fokozatosan mutatta be az egész életművet. Gyűjteményéből kisebb vándorkiállításokat rendezett vidéken. Több kiállításon emlékezett meg Bacskai Béla, Gyurkovits Ferenc, Gerő Gusztáv, Dúdor István, munkásságáról, valamint kiállította a Losoncról elszármazott kortárs alkotók munkáit. 2004. jan. 1-től a ~t összevonták a Nógrádi Múzeummal.

Kulturális, közművelődési, ifjúsági, tudományos, valamint szakmai feladatot ellátó szervezet (Losonc, 1998). Céljai: kulturális és társadalmi rendezvények szervezése, klubtevékenység, együttműködés az önkormányzatokkal, iskolákkal, civil szervezetekkel. Több nagy programot is megvalósítottak: klubtalálkozók a közélet ismert képviselőivel (1999), Csiribiri játszó- és táncház (1999-től rendszeresen), a régió 30 községét bekapcsoló program, felmérés a községek jelen állapotáról, civil képzés a községekből kiválasztott személyek részére (2001–2002).  – Fm. Márc. 15-e, Losonc (helytörténeti füzet); A losonci Kossuth szobor (helytörténeti füzet); A losonci teológiai szeminárium (helytörténeti füzet); Természetvédelem és természetjárás a Kalonda – Ipolytarnóc térségben; Phoenix Lutetia (havi bulletin). – Vezető: Puntigán József.

A szl.-i és kárpátaljai ref.-sok hivatalos lapja (Rozsnyó, Losonc, Nagykapos, 1921–1938). Belső munkatársai Isaak Imre, Péter Mihály, Peleskey Sándor, Sörös Béla, Kőműves Sándor. A lap iskolaügyi, tanügypolitikai kérdésekkel is folyamatosan foglalkozott, és a Szlovenszkói Általános Magyar Tanítóegyesülettel karöltve támogatta a felekezeti iskolák személyi államosításának és a világi tanfelügyelők bevonásának ügyét. – Szerk. Magda Sándor, Réz László, Kövy Árpád, Szőke István, Zsemlye Lajos.

Magyar nyelvű református hittudományi főiskola a két vh. közötti időszakban (Losonc, 1925 okt.–1939. jan. 31.). Létrehozását a Szlovákiai Református Keresztyén Egyházban már a 20-as évek elejétől jelentkező lelkészhiány indokolta. A ref. egyház legfőbb kormányzó szerve, az Egyetemes Konvent 1922-ben és 1923-ban beadvánnyal fordult a csehszl. hatóságokhoz magyar nyelvű teológia alapítása ügyében, s mikor azok a kérelmet elutasították, a konvent saját erőből és a külföldi – főleg amerikai és skóciai – testvéregyházak hatékony támogatásából hozta létre az intézményt. A szervező munkát Sörös Béla losonci lelkész irányította, s ő lett az intézet igazgatója is. Az előadásokat jól összeválogatott, felkészült oktatógárda tartotta (Bacsó Gyula, Galambos Zoltán, Kúr Géza, Narancsik Imre, Péter Mihály, Szőke István, Mo.-ról Módis László és Papp Ferenc, Erdélyből Tunyogi Csapó András és Nagy József stb.). A teológiai szeminárium, amelynek működését a csehszl. állam de iure sohasem ismerte el, 1938 végéig 123 lelkészt képzett. Az első bécsi döntés utáni időben az intézmény fenntartása szükségtelennek látszott; utolsó hallgatói 1939 jan.-jától a m.i intézményekben folytatták tanulmányaikat. – Vezető: Sörös Béla.

A kékkői szénbányászok lapja (Losonc, 1952–1955). Évente 32–46 száma jelent meg.

Szakmai társulás. Az 1995-ben megalakult Pro Arte Lossoncziensis Alapítvány átalakításával jött létre 1998-ban. Szabó Gyula hagyatékának ápolásával, munkásságának feltárásával és bemutatásával foglalkozik. 1997-ben Szabó Gyula születésének 90. évfordulója alkalmából a Nógrádi Galériában rendezett kiállításhoz katalógust adott ki, megrendezte az Hommage a Szabó Gyula 2000 c. vándorkiállítást kortárs művészek alkotásaiból, 2001-ben összeállította a Szabó Gyula-breviárium c. vers- és grafikai gyűjteményt, valamint 2002-ben „A losonci Don Quijote” címmel videofilmet készített Szabó Gyula életéről és alkotásairól. 2007-ben közreműködött Szabó Gyula születésének 100. évfordulójára Szabó Gyula c. monográfia kiadásában, valamint emlékkiállítást rendezett Ipolyságon és Pozsonyban.

Szakmai szervezet, 1991-ben alakult Losoncon, a szervezet pozsonyi székhellyel működött a 2000-es évek elejéig. Folytatta a Csemadok keretébe tartozó néptánc és népzene színpadi művelésével foglalkozó csoportok és hagyományőrző együttesek koordinálását. Kulturális, közművelődési, tudományos, szakmai tevékenységet folytatott. Fő célja a hagyományos népi kultúra továbbéltetése és támogatása volt. Lapja a Folkhíradó. A kezdetekben működési területe négy csoportra volt osztható: módszertani tanfolyamok szervezése gyermektánccsoport vezetőknek, koreográfusoknak és táncpedagógusoknak, fesztiválok, szakmai táborok és konferenciák szervezése, a néprajzi kutatómunkán belül a néptánc és a népzene gyűjtése, a video- és hangzóanyag-archívum feldolgozása és kiadása. Később módosította alapszabályát: a tagságon alapuló szervezetből megpróbált szakmai szervezetté válni. A 2000-es évek elejétől nem fejt ki tevékenységet. Munkáját jelenleg a Hagyomány Alap, Táncfórum – Szlovákiai Magyar Néptáncosok Szakmai Egyesülete és az Ifjú Szivek Táncszínház szervezi és rendezi.

Humoros lap (Losonc, 1921. dec. 20.–1922. máj. 20.). 6 száma jelent meg. Gloszszáiban és vicceiben sok helyi jellegű anyagot közölt, s ismert losonci személyiségeket szerepeltetett. Szellemesen karikírozta a csehszl. polgári kormányt és a mo.-i Horthy-rendszert. – Szerk. Szabó Lajos. – Ir. Humoros sajtónk 1938 előtt. In: Turczel Lajos: Hiányzó fejezetek (tan., 1982).