Ha valakinek észrevétele, kiegészítése lenne az egyes szócikkekkel kapcsolatban, jelezze a bibliohungarica@gmail.com címen.

Község a Lévai járásban, az Ipolymenti-hátság K-i peremén, a Selmec-patak bal partján, Ipolyságtól ÉNy-ra. L: [1921] – 226, ebből 170 (75,2%) magyar, 49 (21,7%) szlovák; [2011] – 597, ebből 405 (67,8%) szlovák, 184 (30,8%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 380 (63,7%) szlovák, 204 (34,2%) magyar. V: [2011] – 532 r. k., 14 ev., 2 ref. – 1962-ben közigazgatásilag hozzácsatolták Horvátit.

Tany − kopjafa a főutcán (GJ)

Község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz DK-i részén, Nagymegyertől DK-re. L: [1921] – 745, ebből 716 (96,1%) magyar, 11 (1,5%) szlovák; [2011] – 803, ebből 703 (87,5%) magyar, 87 (10,8%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 720 (89,7%) magyar, 70 (8,7%) szlovák. V: [2011] – 256 ref., 232 r. k., 6 ev., 2 gör. kat. – A ~hoz tartozó Rakottyás- és Törömpusztát, amelyre az első vh.-t követő földbirtokreform során cseh-morva és Trencsén környéki szlovák kolonisták települtek, 1926-ban az önálló községgé szervezett szomszédos Zsemlékeshez csatolták. ~ késő klasszicista stílusú ref. temploma 1855-ben, a r. k. harangláb 1922-ben épült. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

1940-ben Tőnyeistál, 1945-től Alistál néven Alistállal és Felistállal egyesített község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől DK-re. L: [1921] – 420, ebből 418 (99,5%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 210 ref., 180 r. k., 27 izr., 3 ev. A falu melletti Tőnyepusztára az első csehszlovák földbirtokreform keretében zajló kolonizáció során, 1925-ben szlovák kolonisták települtek. – Ir. Presinszky Lajos: Múltunkról a jelennek. Alistál, Felistál és Tőnye (2004).

1960-ban Nový Život néven Bélvatával és Illésházával egyesített község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz É-i részén, Somorjától ÉK-re. L: [1921] – 293, ebből 274 (93,5%) magyar, 16 (5,5%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 285 r. k., 7 ref. Az egykor ~hoz tartozó Vitény pusztát, amelyre 1923-ban az első csehszlovák földbirtokreform keretében zajló kolonizáció során szlovák és cseh-morva kolonisták települtek, 1955-ben Bellova Ves néven önálló községgé szervezték. Eredetileg barokk, majd klasszicista stílusban átalakított kastélya a 18. sz. elején, kúriája a 19. sz.-ban épült. – 1940-ben közigazgatásilag ~hoz csatolták Kismagyart. – Ir. Presinszky Lajos: Múltról a jelennek. Fejezetek Illésháza, Bélvata, Kismagyar és Tonkháza történelméből (2002).

1960-ban Nový Život néven Bélvatával és Illésházával egyesített község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz É-i részén, Somorjától ÉK-re. L: [1921] – 293, ebből 274 (93,5%) magyar, 16 (5,5%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 285 r. k., 7 ref. Az egykor ~hoz tartozó Vitény pusztát, amelyre 1923-ban az első csehszlovák földbirtokreform keretében zajló kolonizáció során szlovák és cseh-morva kolonisták települtek, 1955-ben Bellova Ves néven önálló községgé szervezték. Eredetileg barokk, majd klasszicista stílusban átalakított kastélya a 18. sz. elején, kúriája a 19. sz.-ban épült. – 1940-ben közigazgatásilag ~hoz csatolták Kismagyart. – Ir. Presinszky Lajos: Múltról a jelennek. Fejezetek Illésháza, Bélvata, Kismagyar és Tonkháza történelméből (2002).

1940-ben Tőnyeistál, 1945-től Alistál néven Alistállal és Felistállal egyesített község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől DK-re. L: [1921] – 420, ebből 418 (99,5%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 210 ref., 180 r. k., 27 izr., 3 ev. A falu melletti Tőnyepusztára az első csehszlovák földbirtokreform keretében zajló kolonizáció során, 1925-ben szlovák kolonisták települtek. – Ir. Presinszky Lajos: Múltunkról a jelennek. Alistál, Felistál és Tőnye (2004).

Alistál − r. k. templom (GJ)

1940-ben Tőnyeistál, 1945-től ~ néven Felistállal és Tőnyével egyesített község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől DK-re. L: [1921] – 1095, ebből 1063 (97,1%) magyar, 12 (1,1%) szlovák; [2011] – 1894, ebből 1742 (92%) magyar, 134 (7,1%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1787 (94,4%) magyar, 89 (4,7%) szlovák. V: [2011] – 1055 r. k., 669 ref., 8 ev., 5 gör. kat. – Magyar lakosainak egy részét a második vh. utáni lakosságcsere keretében áttelepítették Mo.-ra. R. k. (Szt. Márton-) temploma a 15. sz.-ban épült késő gótikus, ref. temploma 1786-ban klasszicista stílusban; a csallóközi falvak lakáskultúráját és használati eszközeit bemutató tájháza 1975-ben létesült. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű állami és magyar tanítási nyelvű ref. egyházi alapiskolával rendelkezett. – Ir. Presinszky Lajos: Múltunkról a jelennek. Alistál, Felistál, Tőnye (2004).

Város és járási székhely a Nyitramenti-hátságon, a Nyitra folyó jobb partján, Nyitrától É–ÉK-re. L: [1921] – 7238, ebből 5391 (74,5%) szlovák, 1393 (19,2%) zsidó, 253 (3,5%) magyar; [2011] – 27 177, ebből 24 930 (91,7%) szlovák, 241 (0,9%) magyar, 168 (0,6%) cseh és morva, 1 zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 24 837 (91,4%) szlovák, 268 (1,0%) magyar, 186 (0,7%) cseh, 2 (0,01%) jiddis. V: [2011] – 20 399 r. k., 618 ev., 52 ref., 48 gör. kat., 5 izr. – Egykori mezőváros, amely a 19. sz. második felében elveszített városi rangját 1960-ban nyerte vissza. A második vh. után erőteljesen iparosították, jelenleg modern sörgyárral, bútor-, ruházati, fafeldolgozó és elektrotechnikai iparral rendelkezik. Legjelentősebb műemléke a főtéren álló, 1740-ben épült barokk stílusú r. k. (Szűz Mária mennybevétele) plébániatemplom. Honismereti Múzeuma 1961-ben létesült. – 1971-ben ~hoz csatolták Kisbölgyént (Malé Bedzany) és Nagybölgyént (Veľké Bedzany). 1976–90 között hozzá tartozott Jác (Jacovce), Nyitragaráb (Chrabrany) és Nyitrakoros (Krušovce), 1976–92 között Tavarnok (Tovarníky), 1976–95 között Nyitranémeti (Nemčice), 1976–96 között Práznóc (Praznovce), 1977–97 között Nyitrakozma (Kuzmice).

Község a Galántai járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Vág folyó jobb parti síkságán, Galántától DK-re. L: [1921] – 629, ebből 611 (97,1%) magyar, 17 (2,7%) szlovák; [2011] – 807, ebből 405 (50,2%) magyar, 392 (48,6%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 409 (50,7%) szlovák, 387 (48,0%) magyar. V: [2011] – 490 r. k., 51 ev., 9 ref., 2 gör. kat. – A második vh. után magyar lakosságának felét áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. Középkori alapokon álló r. k. (Szt. István-) temploma a 18. sz. második felében barokk stílusban épült. – 1957-ben ~hoz csatolták a korábban Taksonyfalvához tartozott, s az 1920-as években cseh-morva telepesekkel kolonizált Pallócpusztát. – Ir. Varga László: Falu a nyárfák alatt (2006).

Nyárasd – Petőfi-emlékmű (GJ)

1940-ben Alsónyárasd és Felsőnyárasd egyesítésével létrejött község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz ÉK-i részén, a Kis-Duna és a Tőkési-ág összefolyásánál, Dunaszerdahelytől K-re. L: [2011] – 3045, ebből 2690 (88,3%) magyar, 186 (6,1%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 2829 (92,9%) magyar, 112 (3,7%) szlovák. V: [2011] – 2461 r. k., 101 ref., 13 ev., 4 gör. kat. – Magyar lakosságának egy részét a második vh. után áttelepítették Mo.-ra. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – Ir. Csikmák Imre: Ez az én falum. Topoľníky (1975).

1974-ben Dunajská Lužná néven Dénesddel és Misérddel egyesített község a Szenci járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz Ny-i részén, Somorjától É–ÉNy-ra. L: [1921] – 274, ebből 186 (67,9%) német, 67 (24,5%) magyar, 11 (4,0%) szlovák; [1970] 553, ebből 458 (82,8%) szlovák, 68 (12,3%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 188 r. k., 86 ev. A középkortól fogva nagyrészt német lakosságú község német lakóit a második vh. után kitelepítették Németországba, helyükre árvai szlovák telepesek költöztek. Harangtornya 1864-ben neogótikus stílusban épült.

Község a Lévai járásban, a Kisalföldön, a Garam folyó jobb partján, Lévától D-re. L: [1921] – 496, ebből 481 (97,0%) magyar, 14 (2,8%) szlovák; [2011] – 228, ebből 129 (56,6%) magyar, 97 (42,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 140 (61,4%) magyar, 83 (36,4%) szlovák. V: [2011] – 169 r. k., 23 ref., 7 ev., 3 gör. kat. – A második vh. után magyar lakosainak egy részét áttelepítették Mo.-ra, helyükre szlovák telepesek költöztek. R. k. (Szentháromság-) kápolnája 1778-ban késő barokk stílusban épült. – 1958-ban az addig ~hez tartozó Veszele pusztát Sáróhoz csatolták.

Község a Losonci járásban, a Losonci-medence DNy-i részén, az Ipoly folyó jobb partján, Losonctól D–DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 590, ebből 550 (93,2%) magyar, 31 (5,2%) szlovák; [2011] – 480, ebből 191 (39,8%) szlovák, 92 (19,2%) roma, 63 (13,1%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 207 (43,1%) szlovák, 74 (15,4%) magyar, 65 (13,5%) roma. V: [2011] – 325 r. k., 6 ev., 4 gör. kat. – A ~hoz tartozó Sáripusztára a két vh. közötti földbirtokreform keretében zajló kolonizáció során szlovák telepesek költöztek. R. k. (Szt. Erzsébet-) temploma 1922-ben neogótikus stílusban épült. – 1973–90 között közigazgatásilag Vilkéhez tartozott.

Község a Rozsnyói járásban, a Gömör–Tornai-karszt DK-i peremén, a Felső-hegy alatt, a Torna-patak völgyében, Rozsnyótól DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 971, ebből 949 (97,7%) magyar, 12 (1,2%) szlovák; [2011] – 1137, ebből 939 (82,6%) magyar, 156 (13,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1003 (88,2%) magyar, 89 (7,8%) szlovák. V: [2011] – 516 ref., 515 r. k., 8 ev., 4 gör. kat. – R. k. (Keresztelő Szt. János-) temploma 1500 körül gótikus, ref. temploma 1785-ben klasszicista stílusban épült. A községtől D-re, a Torna-patak elzárásával 1950–53 között kialakított 280 hektáros mesterséges tavát haltenyésztésre használják. A 21. sz. elején 1–4. évfolyamos vegyes, szlovák–magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – Ir. Rémiás Tibor (szerk.): Tornagörgő kismonográfiája. Malá monografia obce Hrhov (2004).

Község a Kassa-környéki járásban, a Kassai-medence Ny-i részén, a Bódva folyó bal partján, Szepsitől DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 235, ebből 227 (96,6%) magyar; [2011] – 102, ebből 76 (74,5%) magyar, 26 (25,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 97 (95,1%) magyar, 5 (4,9%) szlovák. V: [2011] – 51 r. k., 45 gör. kat., 6 ref. – Gör. kat. (Szűz Mária mennybevétele) temploma 1765-ben barokk stílusban épült. – 1964-ben Bódvavendégivel és Tornaújfaluval egyesítették Újbódva (Nová Bodva) néven, 1991 óta újra önálló község.

Tornalja − Tornallyai-kúria (GJ)

Város a Nagyrőcei járásban, a Rima-medence K-i részén, a Sajó folyó bal partján, Rimaszombattól K–ÉK-re, a szlovák–magyar határ közelében. L: [1921] – 2195, ebből 1811 (82,5%) magyar, 153 (7,0%) szlovák, 136 (6,2%) zsidó; [2011] – 7509, ebből 4331 (57,7%) magyar, 2262 (30,1%) szlovák, 334 (4,4%) roma, 1 (0,01%) zsidó nemzetiségű A: [2011] – 4970 (66,2%) magyar, 1936 (25,8%) szlovák, 14 (0,2%) roma. V: [2011] – 3219r. k., 1254 ref., 426 ev., 133 jehovista, 60 gör. kat., 4 izr. – Mezőgazdasági jellegű kisváros, a Sajó-völgy piacközpontja, 1960-ig járási székhely volt, amely a 19. sz. második felében elvesztett városi rangját 1960-ban kapta vissza. 1944-ig jelentős számú, lakosságának egyötödét kitevő zsidó közösség lakta. Zsidó lakosságának elhurcolását s a magyar lakosság egy részének kitelepítését követően a második vh. utáni belső telepítések során szlovák családokkal telepítették be. Ref. temploma a 15. sz.-ban gótikus stílusban épült, festett famennyezete 1768-ból való. Neogótikus stílusú r. k. (Jézus Szentséges Szíve) templomát 1930–31-ben, ev. templomát 1932–33-ban, a klasszicista Tornallyai-kúriát a 19. sz. első felében emelték. Határában késő bronzkori urnasírokat és vaskori leleteket tártak fel. A két vh. között Tornaljai Újság címmel társadalmi hetilapja, az 1950-es években A Mi Célunk címmel járási hetilapja jelent meg, jelenleg 1991 óta jelenik meg a városi önkormányzat Tornalja és Vidéke – Tornaľa a okolie c. kétnyelvű havilapja. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával (Kazinczy Ferenc Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola), vegyes, magyar–szlovák tanítási nyelvű gimnáziummal és Ruhaipari Szaktanintézettel rendelkezett, 1958-ban alapított magyar tanítási nyelvű Mezőgazdasági Műszaki Szakközépiskolája 1986-ban szűnt meg. – Legjelentősebb iparágai a 20. sz. második felében telepített textilipar és gépgyártás. A város mellett ásványvízforrás és termálvizes strandfürdő található. – 1963-ban közigazgatásilag hozzácsatolták Sajókirályit, 1971-ben Bejét és Sajószárnyát. – Ir. Gaál Imre: Száz év Tornalja történetéből (1848–1948) (2001).

Gályarab emléktála a tornaljai ref. templomban (GJ)

Tornalja − A Tornallyai-kúria, ma gyerekotthon (SzL)

Község a Kassa-környéki járásban, a Kassai-medence Ny-i részén, a Bódva folyó bal partján, Szepsitől DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 473, ebből 459 (97,0%) magyar; [2011] – 324, ebből 297 (91,7%) magyar, 25 (7,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 300 (92,6%) magyar, 23 (7,1%) szlovák. V: [2011] – 232 r. k., 67 ref., 13 gör. kat. – A 14. sz.-ban emelt gótikus r. k. (Keresztelő Szt. János-) templomát 1788–90-ben barokkosították, klasszicista stílusú ref. templomát 1800 körül építették. A 21. sz. elején 1–4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – 1964-ben Bódvavendégivel és Tornahorvátival egyesítették Újbódva (Nová Bodva) néven, 1991 óta újból önálló község. – Ir. Mázik Mihály: Gyökereink. Tornaújfalu történelme és néprajza (1992).

Község a Vágsellyei járásban, a Kisalföldön, a Vág folyó bal partján, Vágsellyétől K-re. L: [1921] – 2850, ebből 1830 (64,2%) magyar, 960 (33,7%) szlovák; [2011] – 2652, ebből 2018 (76,1%) szlovák, 469 (17,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1961 (73,9%) szlovák, 501 (18,9%) magyar. V: [2011] – 1784 r. k., 51 ref., 43 ev., 9 gör. kat. – A már a 18. sz.-ban részben szlovákokkal újranépesített községbe és pusztáira az első csehszlovák földreform keretében zajló kolonizáció során, 1927-ben újabb szlovák és cseh-morva kolonisták települtek. R. k. (Urunk színeváltozása) temploma a 18. sz. végén barokk-klasszicista, ref. temploma 1786-ban klasszicista stílusban épült. A ~hoz tartozó Felsőjattó puszta klasszicista stílusú r. k. (Szt. László-) templomát a 19. sz.-ban, eredetileg reneszánsz kastélyát a 17. sz.-ban emelték. Felsőjattón neolitikum, vas-, római és népvándorlás kori régészeti leleteket, kelta és avar sírokat, valamint 10. sz.-i köznépi temetőt tártak fel. – Ir. Novák Veronika–Gál Margit (összeáll.): Trnovec nad Váhom. Tornóc 1113–1993 (1993).