Szlovákiai Magyar Adatbank » Albumok » A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája (1944–1992) A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája (1944–1992) – Oldal 4 – Szlovákiai Magyar Adatbank
Kronológiák - A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája (1944–1992)

A (cseh)szlovákiai magyarság története immár közel kilenc évtizedre tekint vissza, múltjának feldolgozásával ennek ellenére máig adós a történettudomány. Hatványozottan érvényes ez a megállapítás a második világháború végén kezdődő s jelen kronológia tárgyát is képező második kisebbségi korszakára, amelyből a szakirodalom eddig jobbára csupán történetének legfájóbb szakaszát, 1944 és 1948 közötti jogfosztásának eseményeit tárgyalta. A felvidéki magyarság történetének feltárását célzó kutatási program részét képezi – s remélhetőleg a további kutatások támpontjául is szolgál majd – a (cseh)szlovákiai magyarság 1944 és 1992 közötti történetének kronologikus feldolgozása. (összeállította: Popély Árpád)

1 2 3 4
102 találat

1945. július 25. : Az ügyvédek és közjegyzők bírói szolgálatba való felvételét szabályozó 82/1945. sz. SZNT-rendelet kimondja, hogy bírói szolgálatba csak csehszlovák állampolgárságú, szláv nemzetiségű, nemzetileg és politikailag megbízható, valamint a szlovák nyelvet tökéletesen bíró ügyvéd és közjegyző vehető fel. A magyar kormány a SZEB-hez intézett szóbeli jegyzékében tiltakozik a magyar katolikus papok tömeges kiutasítása ellen Csehszlovákiából, s felkéri, hogy járjon közben a csehszlovák kormánynál a kiutasítások megszüntetése érdekében. A magyar kormány ugyancsak a SZEB-nél tiltakozik a magyar tanítók állami szolgálatból való elbocsátása miatt, ami következtében 2 ezer tanító marad állás, 100 ezer magyar gyermek pedig iskola nélkül. Felkéri a SZEB-et, hasson oda, hogy a prágai kormány hatálytalanítsa a magyar tanerők elbocsátását, s engedélyezze a magyar tannyelvű elemi és középfokú oktatást. Budapesten élő pozsonyi menekültek a rendszeresítés szándékával kőnyomatos Tájékoztatót szerkesztenek a csehszlovákiai magyarság helyzetéről és annak orvoslásáról.

1945. június 29. : Moszkvában aláírják a Kárpátalja Szovjetuniónak való átadását kimondó csehszlovák-szovjet szerződést, amely szerint Kárpát-Ukrajna egyesül „ősi hazájával”, Ukrajnával, az új csehszlovák-szovjet államhatár pedig megegyezik a Szlovákia és Kárpátalja közötti 1938 előtti tartományi határral. A szerződés Kárpátalján kívül a Szovjetunióhoz csatol 13, közigazgatásilag korábban Szlovákiához tartozott magyar lakosságú községet is: Bátfát, Csapot, Gálocsot, Kisrátot, Kisszelmencet, Kistéglást, Nagyrátot, Palágyot, Palágykomorócot, Pallót, Szürtét, Tiszaásványt és Tiszasalamont. A szerződéshez csatolt jegyzőkönyv lehetővé teszi, hogy a szovjetunióbeli szlovákok és csehek, ill. a csehszlovákiai ukránok és oroszok optálhassanak a másik országba való áttelepülésre A szovjet katonai szervek Budapesten, Bukaresten és Iaşin keresztül Moszkvába hurcolják Esterházy Jánost s vele együtt további tíz letartóztatott pozsonyi magyar értelmiségit: Neumann Tibort, gróf Csáky Mihályt, Jabloniczky Jánost, Teszár Bélát, Párkány Lajost, Böjtös Józsefet, Vircsik Károlyt, Szüllő Sándort, Birnbaum Frigyest és Lászlóffy Ferencet.

1945. február 27. : Az SZNT Elnöksége kiadja 4/1945. sz. rendeletét „a németek, magyarok, valamint a szlovák nemzet árulói és ellenségei mezőgazdasági vagyonának elkobzásáról és haladéktalan szétosztásáról”. A rendelet a földreform céljaira azonnali hatállyal és térítés nélkül elkobozza „a szlovák nemzet árulói és ellenségei”, a németek és az 1938. november l-jén csehszlovák állampolgársággal nem rendelkező magyarok összes, valamint az 1938. november l-jén csehszlovák állampolgársággal rendelkező magyarok 50 hektárt meghaladó földtulajdonát. A nemzetiség megállapításának döntő kritériuma a családi érintkezésben használt nyelv, a magyar vagy német pártban való tagság 1938. október 6-a után, valamint az 1930. évi népszámláláskor bevallott nemzetiség. Az elkobzott mezőgazdasági vagyont a Szlovák Földalap kezeli és utalja ki szlovák nemzetiségű igénylőknek. A földjuttatásnál a rendelet szerint figyelembe kell venni a belső telepítés (kolonizáció) szükségleteit is. A (cseh)szlovák hatóságok kiutasítják az országból Madarász István kassai római katolikus püspököt és Tost Barnabás plébánost.

1944. október 17. : Hatalomátvételüket követően a nyilasok, ill. a Gestapo letartóztatnak több felvidéki közéleti személyiséget is, többek között a nagyidai Schell Péter bárót, a Lakatos-kormány október 12-én kinevezett belügyminiszterét, Kassa és Abaúj-Torna vármegye főispánját; Alapy Gáspárt, Komárom nyugalmazott polgármesterét; az érsekújvári Berecz Kálmánt, a Sarló mozgalom egyik alapítóját, Nyitra és Pozsony vármegye főjegyzőjét; valamint Király József csicsói római katolikus esperest, egykori prágai nemzetgyűlési, majd magyar országgyűlési képviselőt. (Az elhurcoltak közül Berecz és Király 1944 decemberében megszökik, Schell 1945 májusáig németországi koncentrációs táborokban raboskodik, Alapy pedig 1945. február 5-én Dachauban életét veszti.) Besztercebányán a Megbízottak Testületének a magyar háborús kiugrási kísérletet követő fejleményekkel foglalkozó ülésén Vavro Šrobár, az SZNT társelnöke felveti, hogy a háború után Csehszlovákiának nemcsak az 1938-1939-ben elveszített területeit kellene Magyarországtól visszakapnia, hanem további határkorrekciókra is szükség lenne. Šrobár szerint „a Mátra lenne a leginkább természetes határ”.

1 2 3 4
102 találat