Lexicon

1975-ben Rimaszombathoz csatolt község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Rima-folyó jobb oldali mellékvölgyében, Rimaszombattól DNy-ra. L: [1921] – 200, ebből 133 (66,5%) magyar, 67 (33,5%) szlovák; [1970] 197, ebből 184 (93,4%) szlovák, 13 (6,6%) magyar) nemzetiségű. V: [1921] – 103 ev., 85 r. k., 12 ref. – Nagyrészt a 18. sz.-ban idetelepült szlovák származású lakossága mellé az 1920-as években újabb szlovák kolonisták települtek, s a 20. sz. második felére magyar jellegét elveszítve teljes egészében szlovákká vált. 1786-ban épült reneszánsz-barokk belső berendezésű ev. fatemplomát az É-gömöri Telep (Selce) községből 1807-ben hozták át ~ba; a templom melletti klasszicista harangtornyot a 19. sz.-ban emelték.

1964-ben Szádelővel és Méhész-szel Szádelőudvarnok (Zádielske Dvorníky), 1990 óta Méhésszel Szádudvarnokméhész néven egyesített község a Kassa-környéki járásban, a Gömör–Tornai-karszt és a Cserehát között, a Torna-patak völgyében, Szepsitől Ny-ra. L: [1921] – 429, ebből 418 (97,4%) magyar; [1961] 422, ebből 277 (65,6%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 363 r. k., 39 ref., 19 izr., 7 gör. kat., 1 ev. R. k. (Szűz Mária születése) temploma 1800–01-ben barokk-klasszicista stílusban épült.

Az 1964-ben Szádelő, Szádudvarnok és Méhész egyesítésével létrehozott Szádelőudvarnokból (Zádielske Dvorníky) Szádelő kiválását követően (1990) létrejött község a Kassa-környéki járásban, a Torna-patak völgyében, Szepsitől Ny-ra. L: [2011] – 434, ebből 276 (63,6%) magyar, 128 (29,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 318 (73,3%) magyar, 88 (20,3%) szlovák. V: [2011] – 327 r. k., 61 ref., 2 gör. kat., 1 ev.

Udvard – Szent Adalbert-templom, (GJ)

Község az Érsekújvári járásban, a Kisalföldön, a Zsitva folyó bal partján, Érsekújvártól K-re. L: [1921] – 4867, ebből 4509 (92,6%) magyar, 160 (3,3%) szlovák, 88 (1,8%) roma; [2011] – 5164, ebből 3208 (62,1%) magyar, 1550 (30,0%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 3505 (67,9%) magyar, 1195 (23,1%) szlovák. V: [2011] – 4081 r. k., 77 ev., 63 ref., 5 gör. kat. – 1922-ig az Ógyallai járás székhelye volt. Magyar lakosai közül a második vh. után közel ezer főt áttelepítettek Mo.-ra, helyükre magyarországi, romániai és közép-szlovákiai szlovákok települtek. Barokk stílusú r. k. (Szt. Adalbert-) temploma 1776-ban, az ugyancsak barokk r. k. (Szt. Orbán-) kápolna 1760-ban, ref. temploma 1880-ban épült. A többek között az esti harangozás bevezetését elrendelő 1309. évi ~i egyházi tartományi zsinat emlékét a Kálvária-dombon 1855–60 között emelt neogótikus Szt. Márton-kápolna őrzi. Határában az 1950–60-as években végzett ásatások során bronzkori, kelta és avar sírokat, valamint két honfoglalás kori magyar temetőt tártak fel. Udvardi Újság – Dvorské noviny c. kétnyelvű önkormányzati havilapja 1995 óta jelenik meg. A Pro Patria Honismereti Szövetség 1997 óta évente ~on rendezi meg a szlovákiai magyar helytörténészek országos találkozóját. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával (Majthényi Adolf Alapiskola) rendelkezett; 1969-ben alapított vegyes, magyar–szlovák tanítási nyelvű Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézete, valamint 1993-ban alapított Vállalkozói Középiskolája 2003 óta Összevont Középiskolaként működik. – Ir. Angyel Miklós: Udvard múltja és jelene (1993); Angyel Miklós: Udvard nevezetességei (1994); Angyel Miklós: Udvardi Mindenes Gyűjtemény I–II. (2006–2007).

Udvard – kálvária (UZs)

Udvard − az elhurcoltak emlékműve (UZs)

Udvard – Kálvária (GJ)

1975- ben Verebélyhez csatolt község a Nyitrai járásban, a Kisalföldön, a Zsitva folyó völgyében, Verebélytől DNy-ra. L: [1921] – 455, ebből 291 (64,0%) magyar, 147 (32,3%) szlovák; [1970] 598, ebből 577 (96,5%) szlovák, 15 (2,5%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 442 r. k., 7 izr., 6 ref. A 18. sz.-ban részben szlovákokkal újranépesített falu 20. sz. első felében magát még nagyrészt magyarnak valló kétnyelvű lakossága a sz. második felére szlovákká vált. R. k. (Szűz Mária születése) temploma a 18. sz. második felében épült barokk-klasszicista stílusban.

Község a Nagykürtösi járásban, az Ipoly-medencében, a Rieka-patak völgyében, Nagykürtöstől D–DNy-ra. L: [1921] – 460, ebből 269 (58,5%) szlovák, 183 (39,8%) magyar; [2011] – 499, ebből 474 (95%) szlovák, 4 (0,8%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 476 (95,4%) szlovák, 7 (1,4%) magyar. V: [2011] – 413 r. k., 37 ev. – Részben magyar származású lakossága a 20. sz. közepére beolvadt a többségi szlovákságba. R. k. (Keresztelő Szt. János-) temploma 1894-ben neoklasszicista stílusban épült.

Község az Érsekújvári járásban, a Kisalföld K-i részén, a Duna folyásától É-ra, Párkánytól Ny–DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 1656, ebből 1593 (96,2%) magyar, 62 (3,7%) szlovák; [2011] – 1174, ebből 931 (79,3%) magyar, 170 (14,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 963 (82,0%) magyar, 135 (11,5%) szlovák. V: [2011] – 971 r. k., 23 ref., 6 ev., 4 gör. kat. – R. k. (Szt. István-) temploma egy 12. sz.-i román stílusú templom alapjain 1732-ben barokk, r. k. temetőkápolnája 1900-ban szecessziós stílusban épült. Határában 194 avarkori, köztük 6 lovassírt tártak fel. – 1976–99 között közigazgatásilag Párkányhoz tartozott.

Éberhárd − Apponyi-kápolna (GJ)

Község a Szenci járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz ÉNy-i részén, a Kis-Duna jobb partján, Pozsonytól K-re. L: [1921] – 891, ebből 866 (97,2%) magyar, 14 (1,6%) szlovák; [2011] – 1861, ebből 1158 (62,5%) szlovák, 625 (33,6%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1137 (61,1%) szlovák, 640 (34,4%) magyar. V: [2011] – 1318 r. k., 57 ev., 7 ref., 6 gör. kat. – A Kis-Duna bal partján fekvő Tőkési- és Györgymajorba, az Apponyi család felosztott nagybirtokára 1923-ban szlovák kolonisták települtek. A kolóniát 1936-ban Gessayov (1960-tól Zálesie) néven önálló községgé szervezték. ~ra a második vh. utáni lakosságcsere során, amely keretében magyar lakosságának mintegy egyharmadát áttelepítették Mo.-ra, újabb, ezúttal magyarországi szlovák családok költöztek. Az eredetileg reneszánsz Apponyi-kastélyt és a hozzá tartozó várkápolnát 1677–80 között Szelepcsényi György esztergomi érsek építtette egy középkori vízivár helyén, a 19. sz. elején klasszicista stílusban alakították át. 1869–72 között épült neogótikus stílusú r. k. (Szt. György-) temploma eredetileg az Apponyiak sírkápolnája volt. Ide helyezték végső nyugalomra az Apponyi család több tagját, többek között Apponyi Albertet is. 2010-ig 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.– Ir. Dicskó József: Éberhardi krónika (1994); Presinszky Lajos – Szilinszký Ferenc: Múltról a jelennek. Fejezetek Éberhard történelméből (2002).