népmonda
Prózai népköltészeti elbeszélő műfaj. A szlovákiai magyar nyelvterület mondaanyagának jelentős szegmensét képezi a Mátyás-hagyomány. A gömöri, bányászhagyománnyal rendelkező térség jellegzetes mondaalakja a bányamanó, permonyik (L. Juhász Ilona). Az 1980-as évek óta B. Kovács István és Géczi Lajos is több kötetben adott közre gömöri, valamint Ung-vidéki...megnyit →
Prózai népköltészeti elbeszélő műfaj. A szlovákiai magyar nyelvterület mondaanyagának jelentős szegmensét képezi a Mátyás-hagyomány. A gömöri, bányászhagyománnyal rendelkező térség jellegzetes mondaalakja a bányamanó, permonyik (L. Juhász Ilona). Az 1980-as évek óta B. Kovács István és Géczi Lajos is több kötetben adott közre gömöri, valamint Ung-vidéki...megnyit →
Részletek
Prózai népköltészeti elbeszélő műfaj. A szlovákiai magyar nyelvterület mondaanyagának jelentős szegmensét képezi a Mátyás-hagyomány. A gömöri, bányászhagyománnyal rendelkező térség jellegzetes mondaalakja a bányamanó, permonyik (L. Juhász Ilona). Az 1980-as évek óta B. Kovács István és Géczi Lajos is több kötetben adott közre gömöri, valamint Ung-vidéki és Ondava menti mese- és mondagyűjtéseket. Az utóbbi években Magyar Zoltán egy vaskos tornai, majd zoboralji, medvesalji és nógrádi mondagyűjteménnyel gazdagította ismereteinket. Időközben Ipolyi Arnold 19. századi gyűjteménye is hozzáférhetővé vált nagyon gazdag korabeli felső-magyarországi mese- és mondaanyaggal. A térség nyugati fele (a Csallóköz, Mátyusföld, az Ipoly mente stb.) továbbra is jószerével fehér foltnak számít. Ld. még népmese. – Ir. Géczi Lajos: Ungi népmesék és mondák (1989); B. Kovács István: Baracai népköltészet. Tóth Balázsné Csák Margit előadásában (1994); Magyar Zoltán: Torna megyei népmondák (2001).
Népművelés
A Népművelési Intézet havonta megjelenő folyóirata, módszertani tanácsadója (Pozsony, 1954–1990). Anyagának egy részét az Osveta c. szlovák folyóiratban megjelent írások magyar fordításai alkották. Rendszeresen foglalkozott a kisebbségi magyar népművelés és népművészet kérdéseivel, a műkedvelő csoportok és a Csemadok-szervezetek munkájával. A 60-as években Így élünk...megnyit →
A Népművelési Intézet havonta megjelenő folyóirata, módszertani tanácsadója (Pozsony, 1954–1990). Anyagának egy részét az Osveta c. szlovák folyóiratban megjelent írások magyar fordításai alkották. Rendszeresen foglalkozott a kisebbségi magyar népművelés és népművészet kérdéseivel, a műkedvelő csoportok és a Csemadok-szervezetek munkájával. A 60-as években Így élünk...megnyit →
Részletek
A Népművelési Intézet havonta megjelenő folyóirata, módszertani tanácsadója (Pozsony, 1954–1990). Anyagának egy részét az Osveta c. szlovák folyóiratban megjelent írások magyar fordításai alkották. Rendszeresen foglalkozott a kisebbségi magyar népművelés és népművészet kérdéseivel, a műkedvelő csoportok és a Csemadok-szervezetek munkájával. A 60-as években Így élünk mi, majd Hang c. mellékletet jelentetett meg a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség és a Csemadok keretében működő ifjúsági klubok támogatására. Új hagyományok c. 8 oldalas tanácsadó melléklete (1972-től) a nemzeti bizottságok polgári ügyekkel foglalkozó testületei számára készült. – Szerk. szerkesztőbizottság (1954); Koczka István (1961).
népművészet
Szlovákiai magyar viszonylatban ~ alatt gyakran azt a művészkedő tevékenységet is érteni, amely valamilyen néprajzi művészeti foglalatosságnak vagy jelenségnek más közegben (színpadon, fafaragványok formájában, textilművészetben stb.) való újrafelhasználásában nyilvánul meg. Ennek a, helyesen a folklorizmus tárgykörébe tartozó jelenségcsokornak a legfontosabb megnyilvánulási formái a különféle...megnyit →
Szlovákiai magyar viszonylatban ~ alatt gyakran azt a művészkedő tevékenységet is érteni, amely valamilyen néprajzi művészeti foglalatosságnak vagy jelenségnek más közegben (színpadon, fafaragványok formájában, textilművészetben stb.) való újrafelhasználásában nyilvánul meg. Ennek a, helyesen a folklorizmus tárgykörébe tartozó jelenségcsokornak a legfontosabb megnyilvánulási formái a különféle...megnyit →
Részletek
Szlovákiai magyar viszonylatban ~ alatt gyakran azt a művészkedő tevékenységet is érteni, amely valamilyen néprajzi művészeti foglalatosságnak vagy jelenségnek más közegben (színpadon, fafaragványok formájában, textilművészetben stb.) való újrafelhasználásában nyilvánul meg. Ennek a, helyesen a folklorizmus tárgykörébe tartozó jelenségcsokornak a legfontosabb megnyilvánulási formái a különféle „népművészeti együtteseink” számárára fellépési lehetőséget nyújtó „népművészeti fesztiválok” vagy a magyar nemzeti szimbólummá vált, D.-Szl. szerte elterjedt folklorizmus kopjafák (kopjafa). Ir.: Galgóczy Tibor: Az Ung-vidék pásztorművészete (1999); Kecskés László: Komáromi mesterségek (1978); Kútvölgyi Mihály: Magos a rutafa. Felföldi magyar famunkák 1982); Malonyay Dezső: A magyar nép művészete V. kötet. Hont, Nógrád, Heves, Gömör, Borsod magyar népe. A palócok művészete (1922).
Népművészet Mestere
A ~ cím Mo. állami kitüntetése, melyet a saját közösségükön belül elismert, a környezetükre hatást gyakorló, mintaadó alkotó egyéniségek kapnak, akik jelentős hagyomány-átörökítő és értékmentő tevékenységet végeznek. A ~ cím szlovákiai magyar birtokosai: Sós Antal (*1896. Nagyszarva, † 1975. Pusztasomorja), dudás, dudakészítő. A kárpát-medencei...megnyit →
A ~ cím Mo. állami kitüntetése, melyet a saját közösségükön belül elismert, a környezetükre hatást gyakorló, mintaadó alkotó egyéniségek kapnak, akik jelentős hagyomány-átörökítő és értékmentő tevékenységet végeznek. A ~ cím szlovákiai magyar birtokosai: Sós Antal (*1896. Nagyszarva, † 1975. Pusztasomorja), dudás, dudakészítő. A kárpát-medencei...megnyit →
Részletek
Potta Géza (FI)
A ~ cím Mo. állami kitüntetése, melyet a saját közösségükön belül elismert, a környezetükre hatást gyakorló, mintaadó alkotó egyéniségek kapnak, akik jelentős hagyomány-átörökítő és értékmentő tevékenységet végeznek. A ~ cím szlovákiai magyar birtokosai: Sós Antal (*1896. Nagyszarva, † 1975. Pusztasomorja), dudás, dudakészítő. A kárpát-medencei dudáshagyomány egyik különleges dialektusát képviselő csallóközi dudás tradíció jeles képviselője volt. A címet 1974-ben kapta. Potta Géza (* 1933. febr. 25 Abaújszina, † 2007. nov. 22 Abaújszina) prímás. Ötéves korától muzsikált, tudását a neves cigányprímások idősebb generációjától szerezte. Magabiztosan hegedült, virtuóz módon játszott, remekül énekelt. Nemcsak Abaújszinán volt igen kedvelt és foglalkoztatott muzsikus, hanem a széles környéken is nagy népszerűségnek örvendett. A helyi tánccsoportot és a magyarbődi hagyományőrzőket hosszú éveken kísérte zenekarával. Az 1990-es évektől rendszeres vendége volt a különböző népzenei fesztiváloknak és táboroknak, széles repertoárját a gyűjtők – elsősorban Agócs Gergely – sok órányi hangfelvételen rögzítették. Örök zenésztársa és brácsása, Dzsuga Géza „Pimasz” (*1930 – † 2003) volt. 2003-ban jelent meg a Születtem, mint prímás c. CD-je. A ~ címet 2003-ban vehette át. Darmo István (*1913. Rozsnyó † 2007. Pelsőc) mesemondó, hagyományőrző pásztor. Ősei hosszú generációkra visszamenőleg pásztorkodásból éltek, maga is egész életében pásztorkodással foglalkozott a Rozsnyói-medencében, illetve a környező szlovák lakta vidékeken. Krasznahorkaváralján nevelkedett, 1963-ban költözött a Sajóháza melletti „Darmo-tanyára”. Darmo István a tradicionális gömöri pásztorság emblematikus egyénisége: a környéken haláláig tudós pásztor hírében állt, akit állatgyógyítás és rontáselhárítás céljából is sokan felkerestek. Hiedelemtudását archaizmusok sokasága fémjelzi. Mint történetmondó egyike a magyar folklórtörténet legjelentősebb adatközlőinek: egyéniségmonográfiájában 340 tőle származó epikus alkotás szerepel. 2004-ben kapta meg a ~ címet. A nyitragesztei Brath Margit énekes, 1933. febr. 27-én született. Sok népdalkutató, etnográfus és érdeklődő adatközlője. A Nyitra vidéki népdalkincs egyedi hangú, gazdag repertoárral rendelkező tolmácsolója. Számos díj és kitüntetés, köztük a 2006-ban adományozott ~ díj tulajdonosa. Estéji csillagok c. CD-je 2014-ben jelent meg. Cselényi József, pásztor, néptáncos (1932-2014), Lőkösön, Gömör-Kishont vármegyében egy pásztorcsalád gyermekeként látta meg a napvilágot. Cselényi Józsefkörnyezetének és korosztályának kiemelkedő tánctudással rendelkező képviselője, a tánc mellett énektudásával is hitelesen reprezentálta a gömöri pásztorság hagyományos szellemi kultúráját. A gömöri pásztorbotoló hagyományának kiemelkedő képviselője volt. A ~ kitüntetést 2010-ben vehette át. Anyalai Sándor „Pepes”, népzenész, prímás (*1927 – † 2013, Kürt). A Vág-Garam közén tevékenykedő egyik leghíresebb zenészdinasztia szülötte. Élete végéig aktív szereplője volt a szlovákiai magyar zenei életnek, küldetésének tekintette az általa őrzött népzenei kincs továbbadását a fiatalabb generációnak. Több népzenei gyűjtőút célszemélye, muzsikáját számos hangfelvétel őrzi. A ~ címet 2011-ben adományozták neki. Vaszil Imre, néptáncos (*1940. – † 2014. Magyarbőd). A szlovákiai magyarság kulturális életében halálig jelentős szerepet töltött be. A táncházmozgalom fiataljai tőle kaphattak ízelítőt a falujára jellemző csárdás figurakészletének legszebb elemeiből. Az 1980-as évektől aktívan részt vett különböző fesztiválokon, tánctáborokban, Szl.-ban és Mo.-n egyaránt. A kelet-szlovákiai szórványmagyarság olyan reprezentatív táncos képviselője, aki egész életét a népi hagyomány megismerésének, összegyűjtésének és továbbadásának áldozta. 2012-ben megkapta a ~ címet. Holecz Ferencné Gyepes Ilona, énekes (*1944. Alsóbodok). A Nyitra-vidéki Zoboralja magyar nyelvsziget helyi népdalkinckülönösen balladáinak gyűjtője és megőrzője. Különleges csengő hangját számtalan hangfelvétel őrzi, gyakori és közkedvelt adatközlője sok népzenegyűjtőnek. A ~ díjat 2014-ben vehette át.
Vaszil Imre (FI)Népnevelő Napló
Részletek
Népnevelők és előadók havi folyóirata (Pozsony, 1957. jan.–dec.). Korábban A Népnevelő Szava (1952–1954) címmel jelent meg az Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága kiadásában.
Neporadza
-> Naprágy (Neporadza)
Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medence K-i peremén, a Sajó folyó bal oldali mellékvölgyében, Tornaljától D–DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 483, ebből 451 (93,4%) magyar, 10 (2,1%) szlovák; [2011] – 277, ebből 201 (72,6%) magyar, 47 (17,0%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] –...megnyit →
Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medence K-i peremén, a Sajó folyó bal oldali mellékvölgyében, Tornaljától D–DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 483, ebből 451 (93,4%) magyar, 10 (2,1%) szlovák; [2011] – 277, ebből 201 (72,6%) magyar, 47 (17,0%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] –...megnyit →
Részletek
Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medence K-i peremén, a Sajó folyó bal oldali mellékvölgyében, Tornaljától D–DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 483, ebből 451 (93,4%) magyar, 10 (2,1%) szlovák; [2011] – 277, ebből 201 (72,6%) magyar, 47 (17,0%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 210 (75,8%) magyar, 39 (14,1%) szlovák. V: [2011] – 126 r. k., 110 ref., 13 ev. – Magyar lakossága mellé a második vh. utáni belső telepítések során szlovák családokat telepítettek. Klasszicista stílusú ref. temploma 1839-ben épült reneszánsz alapokon. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.
néprajz az oktatásban
A néprajz eredményeinek az alapiskolai tananyagba (főleg a honismereti, az irodalmi és zenei nevelésbe) való beépítése kisebb-nagyobb mértékben már a két vh. között is gyakorlat volt. Ez a második vh. után is folytatódott. A néphagyományok intenzívebb oktatása viszont, bár szórványosan, az utóbbi másfél-két évtizedben...megnyit →
A néprajz eredményeinek az alapiskolai tananyagba (főleg a honismereti, az irodalmi és zenei nevelésbe) való beépítése kisebb-nagyobb mértékben már a két vh. között is gyakorlat volt. Ez a második vh. után is folytatódott. A néphagyományok intenzívebb oktatása viszont, bár szórványosan, az utóbbi másfél-két évtizedben...megnyit →
Részletek
A néprajz eredményeinek az alapiskolai tananyagba (főleg a honismereti, az irodalmi és zenei nevelésbe) való beépítése kisebb-nagyobb mértékben már a két vh. között is gyakorlat volt. Ez a második vh. után is folytatódott. A néphagyományok intenzívebb oktatása viszont, bár szórványosan, az utóbbi másfél-két évtizedben érzékelhető, részben magyarországi hatásra, részben Liszka József: Ágas-bogas fa c. ismeretterjesztő gyerekkönyve nyomán. Az alapiskolában felhasználható néprajzi anyag szakszerűsítése terén az 1990-es évek első felében sokat tett a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság Szanyi Mária által vezetett Pedagógiai Munkacsoportja. Jelenleg több alapiskolában zajlik, változó keretek között (a tananyagba beépítve, szakköri formában stb.) néprajzi oktatás. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége több-kevesebb rendszerességgel néprajzi vetélkedőket, néprajzi táborozásokat rendez alapiskolás gyerekek számára. A néprajz szerepe a középiskolai oktatásban először a Bakos József által irányított érsekújvári önképzőkör keretében kapott helyet az 1940-es években. A galántai gimnáziumban az 1960–1970-es években, csaknem másfél évtizeden keresztül Mórocz Károly vezetett néprajzi szakkört. Ugyanott Szanyi Mária az 1990/91-es tanévben szintén egy szakkör keretében oktatott néprajzot, amit a következő iskolaévtől választható tantárggyá minősítettek. Főleg középiskolások és főiskolások számára nyújtottak képzési lehetőséget a Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság nyári továbbképző tanfolyamai (Szepsi, Nagykapos). A szlovákiai magyar felsőoktatásba először Szanyi Mária kísérelte meg beemelni a néprajzot, amikor az 1980-as évek második felében nyitrai főiskolások számára néprajzi szakkört vezetett. Ugyanebben az időben Liszka József is próbálkozott ott hasonlóval. 1990-es évek legelején Szanyi Mária a nyitrai Tanítóképző Főiskolán választható tantárgyként adott elő néprajzot. Később, néhány éven át B. Kovács Istvánnak voltak a magyar néprajzot is érintő előadásai a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemen. A 2004/05-ös tanévtől Liszka József ugyanezen egyetem Közép-európai Tanulmányok Karán a hungarológia szakos hallgatóknak Bevezetés a néprajzba címen tartott kötelező kurzust. Ugyanő a komáromi Selye János Egyetemen a 2005/06-os tanévtől választható tantárgyként magyar néprajzot/európai etnológiát tanított, valamint meghirdette a Szokásvilág és népi vallásosság c. kurzusát is. – Ir. Liszka József: Záverečné práce z etnológie na Pedagogickej fakulte Univerzity J. Selyeho v Komárne. Slovenský národopis (2012).
Néprajzi Közlemények
Részletek
A Csemadok Központi Néprajzi Szakbizottsága tagjainak gyűjtéseiből szemelvényeket közreadó periodikum (Pozsony, 1974–1989). Összesen öt kötete látott napvilágot (az első szám még Néprajzi Közlemények címen jelent meg). – Szerk. Ág Tibor, Kaprálik Zsuzsanna, Liszka József, Méry Margit, D. Varga László.
Néprajzi Közlések
Részletek
A Csemadok Központi Néprajzi Szakbizottsága tagjainak gyűjtéseiből szemelvényeket közreadó periodikum (Pozsony, 1974–1989). Összesen öt kötete látott napvilágot (az első szám még Néprajzi Közlemények címen jelent meg). – Szerk. Ág Tibor, Kaprálik Zsuzsanna, Liszka József, Méry Margit, D. Varga László.
néprajzi kutatás
Csehszl. megalakulása után a Szl. déli részén élő magyarok néprajzi kutatását kezdetben elsősorban tanítók, tanárok végezték (Dudich László, ifj., Khín Antal, Manga János, Thain János), akik kutatási eredményeiket főleg a szlovákiai magyar helyi és kulturális sajtóban publikálták. Hozzájuk csatlakozott a Prágában tanuló magyar egyetemisták...megnyit →
Csehszl. megalakulása után a Szl. déli részén élő magyarok néprajzi kutatását kezdetben elsősorban tanítók, tanárok végezték (Dudich László, ifj., Khín Antal, Manga János, Thain János), akik kutatási eredményeiket főleg a szlovákiai magyar helyi és kulturális sajtóban publikálták. Hozzájuk csatlakozott a Prágában tanuló magyar egyetemisták...megnyit →
Részletek
Varga Lídia néprajzi gyűjtés közben Leléden (LJ)
Csehszl. megalakulása után a Szl. déli részén élő magyarok néprajzi kutatását kezdetben elsősorban tanítók, tanárok végezték (Dudich László, ifj., Khín Antal, Manga János, Thain János), akik kutatási eredményeiket főleg a szlovákiai magyar helyi és kulturális sajtóban publikálták. Hozzájuk csatlakozott a Prágában tanuló magyar egyetemisták 1925-ben létrehozott Szent György Kör nevű mozgalma (1928-tól Sarló), melynek tagjai a rozsnyói Tichy Kálmán felhívása hatására kezdtek érdeklődni a népi kultúra iránt is. Nyári vándorlásaik során néprajzi megfigyeléseket tettek, benyomásaikról cikkekben számoltak be, jobbjaik kutatási eredményeit a budapesti szaklapok is közölték. Az 1931-ben létrehozott Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság nov. 15-i alakuló közgyűlése után a pozsonyi egyetemista fiatalok, akik közt az egykori sarlósok hangadóak voltak, egy programtervezetet dolgoztak ki. Ebben a néprajzi kutatás feladatrendszerét, alapjaiban a mai napig helytállóan, Balogh Edgár foglalta össze. A már korábban megalakult megyei, ill. városi múzeumok, valamint az időközben létrejött hasonló intézmények holdudvarában szintén többé-kevésbé intenzív néprajzi gyűjtőtevékenység bontakozott ki. – 1938 után a Mo.-hoz csatolt területeken erős központi támogatással, budapesti szakemberek (Fél Edit, Gunda Béla, Vargyas Lajos stb.) bevonásával élénk néprajzi kutatótevékenység jöhetett létre. Érsekújvár központtal 1941-ben megalakult a Kisalföldkutató Intézet, amely Kisalföldi Közlemények címen kiadványsorozatot is közreadott. Érsekújvárott Bakos József tanár irányításával igen aktív önképzőköri tevékenység is folyt, a diákok gyűjtési eredményeit külön füzetekben jelentették meg. Az első Szlovák Köztársaság keretei közt maradt magyar kisebbség néprajzi kutatása Arany Albert László és köre nevéhez fűződik. Arany kiadta A szlovákiai magyarság néprajza (1941) c. kis összefoglalását, tanítványa, Putz Éva pedig A kolonyi lagzi (1943) c. monográfiáját. – A második vh.-t követő társadalmi-politikai változások, a szlovákiai magyarságot ért meghurcoltatások miatt a néprajzi kutatást is az alapoktól kellett újraszervezni. A korábbi időszakban itt tevékenykedő néprajzkutatók zöme (Khín Antal, Manga János, Tichy Kálmán) Mo.-ra költözött, ill. elhallgatott, és élete végéig sem kutató-, sem publikációs tevékenységet nem folytatott (Arany Albert László, Thain János). A Csemadok megalakulása (1949) után a néphagyományok (elsősorban a néptánc, -zene és -viselet) színpadi bemutatásának az igénye magával hozta a néprajzi kutatások újraéledését is. Az 1950-es évek legelején először Ág Tibor (népzene) és Takács András (néptánc) kezdte a szlovákiai magyar falvak hagyományanyagát kutatni. Eredményeiket a kulturális sajtóban, ill. önálló kiadványokban publikálták. Valamivel később csatlakozott hozzájuk Méry Margit, elsősorban a viselet- és népszokáskutatás terén. Az 1969-ben megalakított (és 1972-ig fennálló) Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság – már jóval tágabban értelmezve a népi kultúra, a néphagyomány fogalmát –, kísérelt meg eredményeket felmutatni. Az 1970-es évek második felétől elsősorban a budapesti és pozsonyi egyetemen végzett fiatal néprajzkutatók vittek új szemléletet a szlovákiai magyar néprajzi tudományosságba. Az ún. színpadi folklórt kiszolgáló kutatások mellett már az anyagi és társadalmi kultúra egyes jelenségeire, valamint a folklór színpadon nem alkalmazható területeire is kiterjesztették vizsgálódásaikat. Ehhez intézményes kereteket először a Csemadok Központi Néprajzi Szakbizottsága (ill. az egyes járási szakbizottságai), valamint az egyes vidéki múzeumok biztosítottak. A kiadói tevékenységet 1989-ig szinte kizárólag a Csemadok vállalta föl. Az önálló munkák megjelentetése mellett kiadta az Új Mindenes Gyűjtemény c. tanulmánykötet-sorozatát (1980-tól), melynek tíz kötete jelent meg, szinte mindegyikben néprajzi tanulmányok is vannak. Mindehhez szórványosan járultak egyéb kiadói kezdeményezések (pl. Szlovák Pedagógiai Kiadó), ill. a Csemadok Központi Néprajzi Szakbizottsága Néprajzi Közlések c., összesen öt számot megért sorozata (1974–1989). Az Iródia mozgalomnak szintén volt egy néprajzi oldalhajtása, s az abban dolgozó fiatalok írásai az Iródia Füzetekben jelentek meg. Mindezek mellett a különféle múzeumi évkönyvek és a honi magyar kulturális sajtó (A Hét, Irodalmi Szemle, Nő, Új Szó) biztosítottak teret a szlovákiai magyar néprajzi kutatás eredményei közzétételére. – Az 1989-es rendszerváltást követően gyökeres változásokon ment át a szlovákiai magyar néprajzi kutatás, elsősorban az intézményi rendszer kiépülése terén. Kiépültek azok az alap intézménytípusok, amelyek egy egészséges néprajzi élet működésének a feltételei: 1989 dec.-ében megalakult a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság, a néprajz iránt érdeklődők társadalmi szervezete (amely nevét 1993-ban Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaságra változtatta). 1991-ben létrejött a komáromi Duna Menti Múzeum Szlovákiai Magyar Nemzetiségi Osztálya, amely az akkori elképzelések szerint egy leendő önálló magyar múzeum alapját képezte. 2002-ben két magyar múzeum is megalakult (Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma – Pozsony; Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma – Komárom). Ezek a többi dél-szlovákiai múzeummal közösen a szlovákiai magyar néprajzi muzeológia szolid intézményes kereteit képezik. A Fórum Kisebbségkutató Intézet 1997-ben létrehozott komáromi Etnológiai Központja a szlovákiai magyar néprajzi kutatások intézményes bázisát jelenti. Emellett regionális jellegű (a tornaljai Kulturális Antropológiai Műhely), ill. szakosodott (a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya mellett működőNépzenei Adattár) intézmények, egyesületek teszik teljessé ezt a képet. Kialakulóban van a néprajz iskolai oktatása is. Az 1989 utáni időszakban a Madách-Posonium Könyv- és Lapkiadó mellett elsősorban a Lilium Aurum Könyvkiadó, valamint a Nap Kiadó, a Méry Ratio, az AB-ART Könyvkiadó, továbbá a Kalligram Könyv- és Lapkiadó foglalkozik néprajzi művek megjelentetésével. Utóbbi a Csallóközi Kiskönyvtár c. sorozatában a Csallóközre és szűkebb térségére vonatkozó néprajzi, honismereti, helytörténeti jellegű munkákat jelentet meg. Kifejezetten néprajzi periodikumnak számít az Acta Ethnologica Danubiana. Más folyóiratok is közölnek azonban néprajzi tárgyú dolgozatokat. Ilyen a Fórum Kisebbségkutató Intézet által kiadott társadalomtudományi folyóirat, a Fórum Társadalomtudományi Szemle, valamint a Rimaszombatban megjelenő Gömörország. Időről időre irodalmi folyóiratainkban (Irodalmi Szemle, Kalligram, Szőrös Kő) is megjelennek, elsősorban folklorisztikai érdekeltségű írások. – Ir. Liszka József: Magyar néprajzi kutatás Szlovákiában 1918–1938 (1990); Liszka József: „Tudománynak kezdetiről”. Magyar néprajzkutatóként Szlovákiában 1979–1998 (1998).