Géczi Lajos
Géczi Lajos (FI)
(* 1926. máj. 30. Mokcsakerész † 2008. aug. Debrecen [Mo.]) Önkéntes néprajzgyűjtő, honismereti író, író. Középiskolába Ungvárott járt (1938–1944), majd szovjet fogságba került, ahonnan 1949-ben tért haza. Az eperjesi közgazdasági szakközépiskolában érettségizett (1952). Ezt követően nyugdíjba vonulásáig (1987) Nagykaposon tanított. Közben levelező tagozaton magyar–orosz szakos tanítói képesítést (1956), majd középiskolai tanári oklevelet szerzett (1959). Elsősorban a szöveges folklór, azon belül a népmese, -monda és -költészet kutatásában ért el eredményeket (Ung-vidék, Ondava mente). Meghatározó szerepe volt a nagykaposi Erdélyi János-kultusz kialakításában (Erdélyi János Napok, Erdélyi János Emlékszoba stb.). – Fm. Ungi népmesék és mondák (1989); Civilek hadifogságban (r., 1992); Ondava menti népmesék és mondák (1994); Az otthonokba szorult anyanyelv nyomában. Ondava menti tűnődések és beszélgetések (1996); Ondava menti népköltészet (1998); Nagykapos a 2. évezred alkonyán (2006).
Hibát talált?
Üzenőfal