Mátyás-hagyomány
A Mátyás-fa Nagymegyeren (FI)
Hunyadi Mátyás (király) személyéhez kapcsolódó anekdota- és mondakör. A magyar nyelvterület peremvidékein (elsősorban az északi és déli magyar nyelvterületen) virágzott, miközben szomszédaink (szlovákok, ruszinok, szerbek) szájhagyományában is kiemelkedő szereppel bírt. A szlovákiai magyar nyelvterület két fontos régiójában a Csallóközben és Gömörben a ~ az átlagosnál élénkebben él. A csallóközi ~t általában rövid, helyi eredetmagyarázó történetek alkotják (Alistál, Dercsika, Királyfiakarcsa, Damazíkarcsa stb. nevéről). Kiemelkedő a Mad településhez kapcsolódó mondakör és annak utóélete, ill. a nagymegyeri ~, mely szerint Mátyás király egy vadászata alkalmával a település határában egy tölgyfa alatt pihent meg. Ezt a fát ma is mutogatják, és Mátyás fája néven tartják számon. Stilizált változata bekerült a város új címerébe is, a király szobra (Lipcsey György alkotása) pedig a helyi fürdő előtt állít emléket ennek a hagyománynak. Ezzel szemben a gömöri ~t inkább az országosan ismert, epikus történetek jellemzik. A Mátyás király vöröshagymán kapáltat c. közismert történetet a sajógömöriek náluk megtörténtként mesélik, emlékére 1912-ben Mátyás király életnagyságú bronzszobrát is elkészíttették Holló Barnabással. – Ir. Komorovský, Ján: Kráľ Matej Korvín v ľudovej prozaickej slovesnosti (1957); Liszka József: Két Duna keríti… Tanulmányok a Csallóköz néprajzához (2005); Ujváry Zoltán: Mátyás király Gömörben. Mondák, anekdoták a néphagyományban (1990).
Hibát talált?
Üzenőfal