néprajzi tagolódás
A nyelvhatárral kijelölhető egyetemes magyar népi kultúra négy nagyobb egységbe sorolható: a Dunántúlra (vagy Pannon térségre), az Alföldre, a keleti magyar nyelvterületre (Erdélyre a Partiummal), ill. a Felföldre. A szlovákiai magyar nyelvterület zömében az utóbbi részét képezi, miközben nyugati része, a Kisalföld északi felével...megnyit →
A nyelvhatárral kijelölhető egyetemes magyar népi kultúra négy nagyobb egységbe sorolható: a Dunántúlra (vagy Pannon térségre), az Alföldre, a keleti magyar nyelvterületre (Erdélyre a Partiummal), ill. a Felföldre. A szlovákiai magyar nyelvterület zömében az utóbbi részét képezi, miközben nyugati része, a Kisalföld északi felével...megnyit →
Részletek
A nyelvhatárral kijelölhető egyetemes magyar népi kultúra négy nagyobb egységbe sorolható: a Dunántúlra (vagy Pannon térségre), az Alföldre, a keleti magyar nyelvterületre (Erdélyre a Partiummal), ill. a Felföldre. A szlovákiai magyar nyelvterület zömében az utóbbi részét képezi, miközben nyugati része, a Kisalföld északi felével (Csallóköz, Mátyusföld, Vág és Garam köze) a Dunántúl felé mutat kötődéseket. A Bodrogköznek és az Ung-vidéknek pedig erős kapcsolódásai vannak az Alföld irányába. Hangsúlyozni kell, hogy az 1918-as impériumváltást megelőző időszakban az egyes régiók mind gazdasági, mind kulturális értelemben észak-déli irányban kapcsolódtak egymásba. A Csehszl. megalakulásával meghúzott államhatár ezeket a kapcsolatokat legalábbis megnehezítette, miközben a nyugat-keleti kötődéseket szorgalmazta, erősítette meg. – Ir. Beňušková, Zuzana (szerk.): Tradičná kultúra regiónov Slovenska. Prehľad charakteristických znakov (1998); Kósa László – Filep Antal: A magyar nép táji-történeti tagolódása (1975).
Népszava
Részletek
Politikai hetilap (Pozsony, 1919. aug. 24.–1925 nov.). A Csehszlovák Köztársaság Magyar Szociáldemokrata Munkáspártja, majd a belőle kivált CSKP hivatalos hetilapja. – Szerk. Rékai Károly, Major István.
népszokás
Magának a fogalomnak mindenképpen egyik első, magyar nyelvű fölbukkanása a koloni népszokások bemutatása Kelecsény József tollából (Koloni népszokások. In Kubinyi Ferencz–Vahot Imre szerk.: Magyar- és Erdélyország képekben. III. köt. (1854). A szlovákiai magyar néprajzi kutatások sorában a szokásgyűjtés mindig központi szerepet játszott. Gondoljunk csak...megnyit →
Magának a fogalomnak mindenképpen egyik első, magyar nyelvű fölbukkanása a koloni népszokások bemutatása Kelecsény József tollából (Koloni népszokások. In Kubinyi Ferencz–Vahot Imre szerk.: Magyar- és Erdélyország képekben. III. köt. (1854). A szlovákiai magyar néprajzi kutatások sorában a szokásgyűjtés mindig központi szerepet játszott. Gondoljunk csak...megnyit →
Részletek
Magának a fogalomnak mindenképpen egyik első, magyar nyelvű fölbukkanása a koloni népszokások bemutatása Kelecsény József tollából (Koloni népszokások. In Kubinyi Ferencz–Vahot Imre szerk.: Magyar- és Erdélyország képekben. III. köt. (1854). A szlovákiai magyar néprajzi kutatások sorában a szokásgyűjtés mindig központi szerepet játszott. Gondoljunk csak Manga János és Putz Éva munkásságára. A második vh. után a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége – Csemadok által szorgalmazott néprajzi gyűjtés is preferálta némely, a színpadon újrafelhasználható ünnepi szokás (pl. regrutabúcsúztató, lakodalom, fonó stb.) dokumentálását. Újabban főleg Csáky Károly, L. Juhász Ilona és Marczell Béla nevéhez kapcsolódnak jelentősebb szokáspublikációk.
néptánc
Történetileg, földrajzilag, formailag (verbunk, hajdútánc stb.) és nemek szerint (leánykörtánc), ill. táncalkalmak szerint is csoportosítható. Történetileg két rétegbe, a régi és az új stílusú táncok csoportjába soroljuk őket. Az elsőt a (dél)kelet-európai tánckultúrához kapcsolódó vonások jellemzik (sortánc, kanásztánc, ugrós); a második, a 18--19. sz....megnyit →
Történetileg, földrajzilag, formailag (verbunk, hajdútánc stb.) és nemek szerint (leánykörtánc), ill. táncalkalmak szerint is csoportosítható. Történetileg két rétegbe, a régi és az új stílusú táncok csoportjába soroljuk őket. Az elsőt a (dél)kelet-európai tánckultúrához kapcsolódó vonások jellemzik (sortánc, kanásztánc, ugrós); a második, a 18--19. sz....megnyit →
Részletek
Történetileg, földrajzilag, formailag (verbunk, hajdútánc stb.) és nemek szerint (leánykörtánc), ill. táncalkalmak szerint is csoportosítható. Történetileg két rétegbe, a régi és az új stílusú táncok csoportjába soroljuk őket. Az elsőt a (dél)kelet-európai tánckultúrához kapcsolódó vonások jellemzik (sortánc, kanásztánc, ugrós); a második, a 18–19. sz. során kialakult új stílusú táncok csoportja a nemzeti kultúra kialakítása terén tett erőfeszítésekkel kölcsönhatásban jött létre (csárdás, verbunk). Földrajzilag nagyjából a nagytáji tagolódás alapján határozhatóak meg a fontosabb magyar táncdialektusok: dunántúli, alföldi, palóc és erdélyi táncok. Ezek természetesen további alegységekre tagolhatóak. A szlovákiai magyar néptáncok típusait és dialektusait Quittner János és Sebők Géza tekintették át. A szlovákiai magyarok népi táncainak publikálásában a legnagyobb érdemei Takács András-nak vannak.
néptáncmozgalom
A ~ról a szlovákiai magyarok körében csak a Csemadok megalakulását követő időszaktól beszélhetünk. A két vh. között kimondottan néptáncot színpadra állító együttesek nem léteztek. Csak 1938 után, a magyarországi Gyöngyösbokréta mozgalom hatására indult el – azokban a falvakban, melyek eljutottak a budapesti bemutatókra –...megnyit →
A ~ról a szlovákiai magyarok körében csak a Csemadok megalakulását követő időszaktól beszélhetünk. A két vh. között kimondottan néptáncot színpadra állító együttesek nem léteztek. Csak 1938 után, a magyarországi Gyöngyösbokréta mozgalom hatására indult el – azokban a falvakban, melyek eljutottak a budapesti bemutatókra –...megnyit →
Részletek
Sőttes-táncház az együttes nyári táborában (FI)
A ~ról a szlovákiai magyarok körében csak a Csemadok megalakulását követő időszaktól beszélhetünk. A két vh. között kimondottan néptáncot színpadra állító együttesek nem léteztek. Csak 1938 után, a magyarországi Gyöngyösbokréta mozgalom hatására indult el – azokban a falvakban, melyek eljutottak a budapesti bemutatókra – az a folyamat, melyet a hazai néptáncmozgalom előzményének is tekinthetünk. A második vh. után szovjet mintájú népművészeti tömegmozgalom bontakozott ki az akkori Csehszl.-ban, a szlovák együttesek révén a magyar néptáncmozgalom is magáévá tette a szovjet mintájú, mojszejevi stílust, amelyet csak a 70-es évektől Mo.-on elinduló táncházmozgalom hatására vetkőzött le. A Csemadok megalakulását követően a helyi szervezetek sorra megalapították helyi kulturális csoportjaikat, többek között felnőtt és gyermek néptáncegyütteseiket, folklórcsoportjaikat. Az 1953-ban a Csemadok III. országos közgyűlésén megrendezett színházi bemutatóra már az ország szinte minden tájékáról érkeztek néptáncegyüttesek, s a műsort megtekintők hatására további csoportok alakultak az országban. A Csemadok a kezdetektől igyekezett a csoportvezetők szakmai képzésével is foglalkozni. 1953-tól rendszeresen szervezett tanfolyamokat a csoportvezetők részére. E tevékenységét 1956-tól a Népművelési Intézet nemzetiségi osztálya látta el, mely 1956 és 1982 között összesen 43 kiadvánnyal járult hozzá az együttesek szakmai fejlődéséhez. A néptánccsoportok minőségi és mennyiségi fejlődésének fontos alakítója volt a zselizi Országos Népművészeti Fesztivál és a gombaszögi Országos Kulturális Ünnepély. A Csemadok járási bizottságai által 1983-ban készített kimutatások alapján 51 felnőtt tánccsoport, 14 táncegyüttes, 63 gyermekegyüttes és 56 folklórcsoport tevékenykedett. Az 1989-es változások új igényekkel is jelentkeztek a néptánccsoportok részéről, ezekre válaszolva alakult meg 1990-ben a Szlovákiai Magyar Folklórszövetség, mely többek között a Csemadok addig néptáncmozgalommal foglalkozó szakelőadója tevékenységét is felvállalta. A szövetség számos, a mozgalom minőségi fejlődését biztosító tevékenységet indított el (néptánctáborok, táncháztalálkozók, szakmai továbbképzések, versenyek), melyek azonban 1997 után anyagi problémák miatt sorra abbamaradtak. A Csemadok életében beállt változások miatt (az állami támogatás megvonása) 1996-ban, támogató és fellépési lehetőség híján, a néptánccsoportok száma rohamosan csökkent. A 2000-es években kb. 20 felnőtt és 30 gyermekegyüttes tevékenykedik rendszeresen. Az együttesek és vezetőik számára szakmai háttérintézményként működik jelenleg a pozsonyi Hagyomány Alap és a dunaszerdahelyi székhelyű Népzenei Adattár. A gyermekegyüttesek számára kétévente kerül megrendezésre az Eszterlánc Szlovákiai Magyar Gyermek Néptáncfesztivál, a felnőtt együttesek számára pedig szintén kétévente a Néptáncantológia, szakmai értékelésben és minőségi besorolásban részesítik a résztvevőket (mindkettőt a Hagyomány Alap és az Ifjú Szivek szervezi).
Népújság
Országos politikai hetilap (Pozsony, 1923–1927). A Köztársasági Magyar Földmíves Párt magyar nyelvű közlönyeként jelent meg. – 1927 után háromszor is megváltozott a neve: Köztársasági Magyar Földműves (1927–1933, Békefi Sándor), Földműves (1933–1935, Békefi Sándor), Magyarság (1936–1938, Békefi Sándor). Az agrárpártnak helyi hetilapjai is voltak: az ipolysági Köztársasági...megnyit →
Országos politikai hetilap (Pozsony, 1923–1927). A Köztársasági Magyar Földmíves Párt magyar nyelvű közlönyeként jelent meg. – 1927 után háromszor is megváltozott a neve: Köztársasági Magyar Földműves (1927–1933, Békefi Sándor), Földműves (1933–1935, Békefi Sándor), Magyarság (1936–1938, Békefi Sándor). Az agrárpártnak helyi hetilapjai is voltak: az ipolysági Köztársasági...megnyit →
Részletek
Országos politikai hetilap (Pozsony, 1923–1927). A Köztársasági Magyar Földmíves Párt magyar nyelvű közlönyeként jelent meg. – 1927 után háromszor is megváltozott a neve: Köztársasági Magyar Földműves (1927–1933, Békefi Sándor), Földműves (1933–1935, Békefi Sándor), Magyarság (1936–1938, Békefi Sándor). Az agrárpártnak helyi hetilapjai is voltak: az ipolysági Köztársasági Magyar Földműves (1931–1937, Duba András), a nyitrai Garamvidék (1928–1930, Zipser János) és a lévai Magyar Szó (1930–1936, Zipser János, Ádámy János). – Szerk. Klapka István, Bacsinszky Lajos, Duchaj János, Samuel Zoch, Farkas Aladár, Antal Sándor.
népviselet
A falusi, mezővárosi lakosság egyes rétegeinek (parasztoknak, pásztoroknak, kézműveseknek) hagyományos öltözete (s az azt szervesen kiegészítő haj-, bajusz- és szakállviselet). Dél-Szlovákia magyarlakta területe viseleti szempontból nagy vonalakban az északi magyar nyelvterület kulturális tömbjéhez sorolható, erős dunántúli (Csallóköz, a Vág és Garam köze), ill. alföldi...megnyit →
A falusi, mezővárosi lakosság egyes rétegeinek (parasztoknak, pásztoroknak, kézműveseknek) hagyományos öltözete (s az azt szervesen kiegészítő haj-, bajusz- és szakállviselet). Dél-Szlovákia magyarlakta területe viseleti szempontból nagy vonalakban az északi magyar nyelvterület kulturális tömbjéhez sorolható, erős dunántúli (Csallóköz, a Vág és Garam köze), ill. alföldi...megnyit →
Részletek
A falusi, mezővárosi lakosság egyes rétegeinek (parasztoknak, pásztoroknak, kézműveseknek) hagyományos öltözete (s az azt szervesen kiegészítő haj-, bajusz- és szakállviselet). Dél-Szlovákia magyarlakta területe viseleti szempontból nagy vonalakban az északi magyar nyelvterület kulturális tömbjéhez sorolható, erős dunántúli (Csallóköz, a Vág és Garam köze), ill. alföldi (Bodrogköz, Ung-vidék) hatásokkal. Főleg a magyar–szlovák nyelvhatár keskenyebb–szélesebb sávjában szlovák kapcsolatokkal is számolhatunk (Mátyusföld, Zoborvidék, Palócföld). Méry Margitnak, a szlovákiai magyar tájak viseletei legjobb ismerőjének 29 viseleti csoportot sikerült a térségben elkülönítenie. – Ir. Méry Margit: Szlovákiai magyar parasztviseletek (2002).
népzene
A mai Szl. magyar nyelvterületén kutatóútjai során már Bartók Béla és Kodály Zoltán is megfordult, sőt olyan, a tudománytörténet számára lényegében ismeretlen gyűjtőket is számba vehetünk, mint Fülöpp Gyula, aki csallóközi népdalokat jegyzett le a 20. sz. legelején. A mai napig az egyetlen teljes...megnyit →
A mai Szl. magyar nyelvterületén kutatóútjai során már Bartók Béla és Kodály Zoltán is megfordult, sőt olyan, a tudománytörténet számára lényegében ismeretlen gyűjtőket is számba vehetünk, mint Fülöpp Gyula, aki csallóközi népdalokat jegyzett le a 20. sz. legelején. A mai napig az egyetlen teljes...megnyit →
Részletek
A mai Szl. magyar nyelvterületén kutatóútjai során már Bartók Béla és Kodály Zoltán is megfordult, sőt olyan, a tudománytörténet számára lényegében ismeretlen gyűjtőket is számba vehetünk, mint Fülöpp Gyula, aki csallóközi népdalokat jegyzett le a 20. sz. legelején. A mai napig az egyetlen teljes népzenei falumonográfia felgyűjtője és publikálója Vargyas Lajos: Egy felvidéki falu zenei világa – Áj (1940, 1999). A második vh. után Ág Tibor fejtette ki a legeredményesebb népzenei gyűjtőtevékenységet. Az elmúlt csaknem fél évszázad alatt több mint 16 ezer dallamot gyűjtött, lefedve lényegében az egész szlovákiai magyar nyelvterületet. A helyi gyűjtők közül megemlítendő még Ürge Mária munkássága, ill. jó pár magyarországi népzenegyűjtő kutatótevékenysége (Szomjas-Schiffert György, Tari Lujza, Vikár László stb.). A hangszeres népzene kutatása (és művelése) terén Agócs Gergely, Katona István és Nagy Iván ért el eredményeket. Lényegében az ő előzményüknek tekinthető Manga János, aki a két vh. között népi hangszergyűjtést végzett a térségben (ballada; népi líra).
népzenegyűjtés
A mai Szl. magyar nyelvterületén kutatóútjai során már Bartók Béla és Kodály Zoltán is megfordult, sőt olyan, a tudománytörténet számára lényegében ismeretlen gyűjtőket is számba vehetünk, mint Fülöpp Gyula, aki csallóközi népdalokat jegyzett le a 20. sz. legelején. A mai napig az egyetlen teljes...megnyit →
A mai Szl. magyar nyelvterületén kutatóútjai során már Bartók Béla és Kodály Zoltán is megfordult, sőt olyan, a tudománytörténet számára lényegében ismeretlen gyűjtőket is számba vehetünk, mint Fülöpp Gyula, aki csallóközi népdalokat jegyzett le a 20. sz. legelején. A mai napig az egyetlen teljes...megnyit →
Részletek
Néprzenegyűjtés − Agócs Gergely Nagybalogon (FI)
A mai Szl. magyar nyelvterületén kutatóútjai során már Bartók Béla és Kodály Zoltán is megfordult, sőt olyan, a tudománytörténet számára lényegében ismeretlen gyűjtőket is számba vehetünk, mint Fülöpp Gyula, aki csallóközi népdalokat jegyzett le a 20. sz. legelején. A mai napig az egyetlen teljes népzenei falumonográfia felgyűjtője és publikálója Vargyas Lajos: Egy felvidéki falu zenei világa – Áj, 1940 (1999). A második vh. után Ág Tibor fejtette ki a legeredményesebb népzenei gyűjtőtevékenységet. Az elmúlt csaknem fél évszázad alatt több mint 16 ezer dallamot gyűjtött, lefedve lényegében az egész szlovákiai magyar nyelvterületet. A helyi gyűjtők közül megemlítendő még Ürge Mária munkássága, ill. jó pár magyarországi népzenegyűjtő kutatótevékenysége (Szomjas-Schiffert György, Tari Lujza, Vikár László stb.). A hangszeres népzene kutatása (és művelése) terén Agócs Gergely és Nagy Iván kutatásai jelentősek. Lényegében az ő előzményüknek tekinthető Manga János, aki a két vh. között népi hangszergyűjtést végzett a térségben. – Ir. Ág Tibor: Kunyhók hűsége. Népdalkutatók nyomába Szlovákia magyarlakta vidékén (2007); Tari Lujza: Szlovákiai magyar népzene (2010).
Népzenei Adattár
A Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság keretében 1993-ban létrehozott Népzenei Munkaközösség folytatásaként a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya szervezeti keretei közt jött létre (1997). A szlovákiai magyar nyelvterület népzenei hangzó anyagát gyűjti, a régi gyűjtéseket archiválja, digitalizálja, népzenei tárgyú publikációkat készít elő, amatőr népművészeti együttesek számára...megnyit →
A Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság keretében 1993-ban létrehozott Népzenei Munkaközösség folytatásaként a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya szervezeti keretei közt jött létre (1997). A szlovákiai magyar nyelvterület népzenei hangzó anyagát gyűjti, a régi gyűjtéseket archiválja, digitalizálja, népzenei tárgyú publikációkat készít elő, amatőr népművészeti együttesek számára...megnyit →
Részletek
A Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság keretében 1993-ban létrehozott Népzenei Munkaközösség folytatásaként a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya szervezeti keretei közt jött létre (1997). A szlovákiai magyar nyelvterület népzenei hangzó anyagát gyűjti, a régi gyűjtéseket archiválja, digitalizálja, népzenei tárgyú publikációkat készít elő, amatőr népművészeti együttesek számára szaktanácsadással szolgál. 2004 óta a Csemadok Művelődési Intézete, 2012-től a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet szervezeti keretei közt, Dunaszerdahelyen működik, munkatársai Pelle Andrea népzenekutató és Huszár Ágnes tanár, antropológus. – Vezető: Ág Tibor. – Ir. Huszár Ágnes: A Népzenei Adattár (Fórum Társadalomtudományi Szemle, 2005).