Lexicon

Léva − vár (PJ)

Város és járási székhely a Kisalföld ÉK-i részén, a Garam folyó völgyében, az Ipolymenti-hátság Ny-i lábánál, a Selmeci-hegység DNy-i előterében, Érsekújvártól ÉK-re. L: [1921] – 10 343, ebből 6676 (64,5%) magyar, 2960 (28,6%) szlovák, 331 (3,2%) zsidó, 215 (2,1%) német; [2011] – 34 844, ebből 27 050 (77,6%) szlovák, 3202 (9,2%) magyar, 248 (0,7%) cseh és morva, 153 (0,4%) roma, 12 (0,03%) német, 2 (0,01%) zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 26 609 (76,4%) szlovák, 3665 (10,50%) magyar, 236 (0,7%) cseh, 75 (0,2%) roma, 11 (0,03%) német, 4 (0,01%) jiddis. V: [2011] – 17 343 r. k., 2142 ev., 1216 ref., 483 testvéregyházbeli, 119 gör. kat., 15 izr. – A hegyvidék és a síkság határán fekvő ~ jelentős mezőváros, a 14–17. sz.-ban egyben Bars vármegye székhelye volt. A 16. sz.-tól mezővárosi, 1876-tól rendezett tanácsú városi ranggal rendelkezett, 1922-ben elveszített városi címét 1960-ban kapta vissza. A magyar közigazgatás idején (1938–44) az egyesített Bars-Hont vármegye székhelye volt. Zsidó lakosságát 1944-ben koncentrációs táborokba hurcolták, magyar lakosainak egy részét a második vh. után Mo.-ra telepítették, helyükre magyarországi és szlovákiai szlovák telepesek költöztek. – A város közepén találhatók az egykor a török elleni végvárrendszer részét képező ~ várának romjai; az alsó várudvaron 1571-ben emelt Dobó-kastély ma az 1927-ben alapított Barsi Múzeumnak ad otthont. A ferencesek reneszánsz alapokon álló (Szt. József-) temploma és kolostora 1675-ben barokk, az ugyancsak régebbi alapokon emelt Szt. Mihály-plébániatemplom 1773–80 között klasszicista, a ref. templom 1785–88 között copf, az ev. templom 1843-ban klasszicista, a zsinagóga 1857-ben szintén klasszicista stílusban épült. Az Esterházy-kastélyt 1734-ben barokk, a Schoeller-kastélyt 1868-ban neoklasszicista, az egykori városházát 1902-ben eklektikus stílusban emelték. Jelentős régészeti lelőhely, vaskori kelta pénzleletekkel, népvándorlás kori, valamint honfoglalás kori magyar lovassírokkal, a Baratka-dombon 12. sz.-i erőd és román kori templom romjaival. – A város a Garam menti magyarság szellemi és kulturális központja. A szlovákiai magyar ev. egyházközségek 1922-ben itt hozták létre a Szlovákiai Magyar Ev. Szövetséget, amely 1938-ig Evangélikus Lap címmel kétheti lapot is megjelentetett. 1926-ban ugyancsak ~n alakult meg a Csehszlovákiai Magyar Akadémikusok Szövetsége, 1921-ben pedig a Szlovákiai Magyar Tanítók Egyesülete, s itt volt az 1935-ben létrejött Szlovákiai Magyar Tanítók Országos Énekkarának székhelye is. 1984 óta ~n és a Lévai járás magyarlakta településein rendezik meg a Juhász Gyula Irodalmi és Kulturális Napokat, s 1992-ben itt ült össze első alkalommal az Értelmiségi Fórum, a szlovákiai magyar értelmiségiek tanácskozása. A két vh. között Bars, Lévai Hírlap és Lévai Újság címmel jelentek meg magyar nyelvű lapok a városban; az 1950-es években Hlas roľníka – Földműves Szava, az 1960-as évektől Pohronie – Garamvölgye címmel jelent meg a kétnyelvű járási hetilap. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával (Juhász Gyula Alapiskola) rendelkezett. Az első vh. után szlovák tanítási nyelvűvé változtatott gimnáziumában 1926-ig, majd 1958–75 között, 1950-ben alapított óvónőképző pedagógiai szakközépiskolájában az 1980-as évekig nyitottak magyar osztályokat. A magyar középiskola pótlására 2001-ben nyílt meg a lévai ref. egyházközség által alapított ref. egyházi gimnázium. Iparágai közül legjelentősebb a ruházati, élelmiszer- és építőanyag-ipar. – 1976-ban közigazgatásilag ~hoz csatolták Hontkiskért és Hontvarsányt, 1986-ban Csánkot és Horhit. – Ir. Švoliková, Marta (összeáll.): Levice. Monografia mesta (2010)

Léva − az 1848-as obeliszk (GJ)

Léva − az egykori Oroszlán-fogadó (GJ)

Léva − városháza (MÁ)

Léva − piarista kolostor (GJ)

Község a Nagyrőcei járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység D-i lejtőin, a Túróc-patak völgyében, Tornaljától ÉNy-ra. L: [1921] – 260, ebből 260 (100%) magyar; [2011] – 251, ebből 188 (74,9%) magyar, 25 (10,0%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 217 (86,5%) magyar, 17 (6,8%) szlovák. V: [2011] – 102 r. k., 52 ref., 37 ev. – Ev. temploma 1804-ben épült klasszicista stílusban.

Lőcse − Városháza (GJ)

Város és járási székhely a Lőcsei-hegység D-i lábánál, a Lőcsei-patak bal partján, Iglótól É-ra. L: [1921] – 7477, ebből 5041 (67,4%) szlovák, 1414 (18,9%) német, 466 (6,2%) magyar, 381 (5,1%) zsidó, 28 (0,4%) roma, 23 (0,3%) ruszin; [2011] – 14 830, ebből 12 343 (83,2%) szlovák, 822 (5,5%) roma, 87 (0,6%) ruszin és ukrán, 14 (0,1%) magyar, 6 (0,04%) német, 1 (0,01%) zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 11 963 (80,7%) szlovák, 1056 (7,1%) roma, 129 (0,9%) ruszin és ukrán, 25 (0,2%) magyar, 6 (0,04%) német. V: [2011] – 10 445 r. k., 537 gör. kat., 208 ev., 76 gör. kel., 16 ref., 3 izr. – Német (szász) hospesek által a 12. sz.-ban alapított neves kereskedőváros, a szepességi szászok központja, a 16. sz.-tól 1922-ig egyben Szepes vármegye székhelye volt. 1321-től szabad királyi városi, 1876-tól rendezett tanácsú városi ranggal rendelkezett, 1922-ben elveszített városi címét 1962-ben kapta vissza. 1960-ig, majd 1996 óta járási székhely. Német lakosságát a második vh. után kitelepítették Németországba. – Téglalap alakú főtere, 16–17. sz.-i reneszánsz stílusú árkádos házaival, valamint a 17. sz.-i városfallal és bástyákkal övezett óvárosa védett műemlékegyüttes. A 14. sz. elején gótikus stílusban épült r. k. (Szt. Jakab-) templomban található Európa legnagyobb méretű szárnyasoltára, Lőcsei Pál mester alkotása (1508–18). A Városháza a 15. sz.-ban gótikus stílusban épült, a 16–17. sz.-ban reneszánsz stílusban alakították át, mai formáját az 1893–95 közötti átépítése során kapta; jelenleg az 1883-ban alapított Szepesi Múzeumnak ad otthont. A Városháza melletti szégyenketrecet 1600-ban állították, a harangtorony 1656–61 között reneszánsz, a Thurzó-ház a 16. sz. második felében ugyancsak reneszánsz, a minorita templom és kolostor épületegyüttese 1751-ben barokk, a Vármegyeháza 1805–31 között empire, az ev. templom 1825–37 között klasszicista, a város melletti Mária-hegy nevű búcsújáróhelyen álló r. k. kálváriatemplom 1903–14 között neogótikus stílusban épült. 1883–1946 között itt volt a Szepesmegyei Történelmi Társulat székhelye, amely 1909-től Közlemények Szepes Vármegye Múltjából címmel folyóiratot, majd évkönyvet jelentetett meg. ~ jelentős idegenforgalmi központ, a közeli Lőcsefürdő gyógyfürdője a második vh. után megszűnt, jelenleg üdülőhelyként működik. Legjelentősebb iparágai a textil-, gép- és élelmiszeripar. – 1976-ban közigazgatásilag ~hez csatolták Lőcseszentannát (Závada). – Ir. Szlovenszkói városképek (2002).

Lőcse – Pál mester oltára (GJ)

Lőcse − Városháza (GJ)

Község az Érsekújvári járásban, a Kisalföldön, a Garammenti-hátság D-i peremén, a Párizs-patak mentén, Párkánytól ÉNy-ra. L: [1921] – 770, ebből 766 (99,5%) magyar, 3 (0,4%) szlovák; [2011] – 462, ebből 335 (72,5%) magyar, 88 (19,0%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 361 (78,1%) magyar, 61 (13,2%) szlovák. V: [2011] – 347 r. k., 3 ref., 2 ev. – R. k. (Keresztelő Szt. János-) temploma a 18. sz. második felében épült barokk stílusban.

Község a Nagyrőcei járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység és a Gömör–Tornai-karszt határán, a Murány-patak völgyében, Jolsvától D–DK-re. L: [1921] – 650, ebből 620 (95,4%) magyar, 12 (1,8%) szlovák; [2011] – 705, ebből 431 (61,1%) szlovák, 214 (30,4%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 431 (61,1%) magyar, 243 (34,5%) szlovák. V: [2011] – 613 r. k., 11 ev., 10 ref. – A második vh. utáni belső telepítések során a faluba É-gömöri szlovák telepesek költöztek. Egykor neves fazekas falu volt, lakói cserépedény készítésével, szénégetéssel és vasöntéssel foglalkoztak, határában a 20. sz. első felében vasércet bányásztak. A Heinzelmann-, ill. a Czékus-kastély egyaránt a 18. sz. végén épült késő barokk; gótikus alapokon álló r. k. (Szt. Miklós-) temploma 1830-ban klasszicista stílusban.

Község a Nagyrőcei járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység és a Gömör–Tornai-karszt határán, a Murány-patak völgyében, Jolsvától D–DK-re. L: [1921] – 650, ebből 620 (95,4%) magyar, 12 (1,8%) szlovák; [2011] – 705, ebből 431 (61,1%) szlovák, 214 (30,4%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 431 (61,1%) magyar, 243 (34,5%) szlovák. V: [2011] – 613 r. k., 11 ev., 10 ref. – A második vh. utáni belső telepítések során a faluba É-gömöri szlovák telepesek költöztek. Egykor neves fazekas falu volt, lakói cserépedény készítésével, szénégetéssel és vasöntéssel foglalkoztak, határában a 20. sz. első felében vasércet bányásztak. A Heinzelmann-, ill. a Czékus-kastély egyaránt a 18. sz. végén épült késő barokk; gótikus alapokon álló r. k. (Szt. Miklós-) temploma 1830-ban klasszicista stílusban.

1940-ben Pódatejed néven Csenkeszfával és Pódafával egyesített község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől DK-re. L: [1921] – 304, ebből 303 (99,7%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 297 r. k., 7 ref.

1960-ban Kerészmogyorós néven Mokcsakerésszel egyesített község a Nagymihályi járásban, az Alföldön, az Ung folyó bal partján, Nagykapostól ÉNy-ra. L: [1921] – 390, ebből 296 (75,9%) magyar, 50 (12,8%) zsidó, 36 (9,2%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 216 ref., 77 r. k., 52 izr., 45 gör. kat. Ref. temploma 1907–08-ban szecessziós stílusban épült.