Lexicon

Liszka József (FI)

(* 1956. ápr. 6. Köbölkút) Néprajzkutató, egyetemi oktató. Az érsekújvári gimnáziumban érettségizett (1975), a budapesti ELTE-n néprajz–régészet szakot végzett (1980), majd ugyanott bölcsészdoktorátust (1987), ill. PhD-fokozatot (2003) szerzett. Előbb az érsekújvári múzeum régésze volt (1980–1991), közben néprajzkutatással és kutatásszervezéssel foglalkozott. 1991-től 1995-ig a komáromi Duna Menti Múzeum Magyar Nemzetiségi Osztályának néprajzos-muzeológus vezetője, majd Humboldt-ösztöndíjas a müncheni, ill. a marburgi egyetemen (1996–1997). 1997-től a Fórum Kisebbségkutató Intézet komáromi Etnológiai Központja igazgatója, etnológusa. 2000–2003 között a Passaui Egyetem Humboldt-ösztöndíjas vendégkutatója és tanára, továbbá a budapesti, debreceni és kolozsvári egyetem vendégtanára. 2004–2005-ben a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem óraadó tanára, 2006-tól a komáromi Selye János Egyetem Tanárképző Karának oktatója, 2009-től docense, 2009–2011 között dékánhelyettese. 1976-tól publikál (szlovák, osztrák és német lapokban is). 1989-ben a Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság egyik alapítója, 1997-ig elnöke; a Társaság Népismereti Könyvtár sorozatának és Hírharang c. negyedéves tájékoztatójának, valamint az Acta Ethnologica Danubiana szerkesztője. Tudományos érdeklődése elsősorban a néprajz elméleti problémáira, tudománytörténeti kérdésekre, az interetnikus kapcsolatok vizsgálatára, továbbá a szakrális néprajzra összpontosul. – Főbb díjak: Kallós Zoltán Külhoni Magyarságért Díj (2026); Turczel Lajos-díj (2018); Györffy István Emlékérem (2018); az MTA Arany János-díja (2005); a Szlovák Néprajzi Társasága Díja a tudományszervezésért (2003); Posonium Irodalmi Díj Különdíj (2003); Jedlik Ányos-díj (2002); Nyitott Európáért Díj (1999); a Szlovák Néprajzi Társaság nívódíja (1988); Jankó János-díj (1988). – Fm. Ágas-bogas fa. Néprajzi ismeretek alapfokon (1986 és további 3 kiadás); A szlovákiai magyar nemzetiség etnográfiai és folklorisztikai bibliográfiája (1988); Magyar néprajzi kutatások Szlovákiában 1918–1938 (tan., 1990); Őrei a múltnak. Vidéki múzeumok, tájházak, néprajzi gyűjtemények D-Szl.-ban (tan., 1994); „Tudománynak kezdetiről”. Magyar néprajzkutatóként Szlovákiában 1979–1998 (tan., 1998); A szlovákiai magyarok néprajza (mon., 2002; 2003-ban szlovákul is); Zwischen den Karpaten und der Ungarischen Tiefebene. Volkskunde der Ungarn in der Slowakei (2003); Két Duna keríti… Tanulmányok a Csallóköz néprajzához (tan., 2005); Termékeny homályban (naplójegyzetek, 2006); Bevezetés a néprajzba (tan., 2006); Úton lenni (naplójegyzetek, 2007); Populáris kultúra (2010); Bevezetés a folklorisztikába (2011).

Litomericzky Nándor − Az Európa udvar részlete (KKK)

(* 1965. aug. 9. Komárom) Építészmérnök. Komáromban érettségizett (1984), 1986–1991 között a pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetem hallgatója volt. Több tervezőirodában dolgozott, 1993-ban a ProForm Atelier, 1998-ben Takács Péterrel és Peter Vargával létrehozta az Euro Investa Részvénytársaságot, amely kidolgozta a komáromi Európa-udvar koncepcióját, valamint építési terveit, és meg is valósította azokat. Az Európa Atelier tervezőiroda egyik alakítója és társtulajdonosa. 2012-ben Jedlik-díjjal tüntették ki. – Fm. a komáromi Európa-udvar koncepciója, egyes épületei, a szoborpark terve (2000). Családi házak – 1994: A felkelő nap háza (Érsekújvár); 1995: Symbiosis (Dunaszerdahely); A Napfivér és Holdnővér háza (Ekeli rétek); 1996: Ad leones (Köbölkút); Villa rustica (Dunaszerdahely); 2001: Kúria (Nyékvárkony). Községi terek kialakítása: 2005: Bulcsú vezér tere (Búcs); Szent István tér (Csicsó); Szent Miklós tér (Szímő). Más jellegű épületek 1995: Árgyélus panzió és szabadtéri színpad (Martos); 1998: baptista imaház (Komárom); 2006: Kelemantia múzeum (Izsa). – Ir. Európa-udvar – Nádvorie Európy – Europa platz – Europe place (2000).

Löffler Béla (FI)

(* 1906. ápr. 16. Kassa, † 1990. febr. 11. Kassa) Szobrász. Eredeti foglalkozása fogász. Szobrászati tanulmányokat 1932-ben Budapesten, majd 1936-ban Prágában folytatott; 1936–1938-ban Párizsban és Londonban tett tanulmányutakat. 1938-tól kisebb megszakításokkal Kassán élt (tagja volt a Kazinczy Társaságnak is). 1945–1948-ban a Szovjetunióban hadifogoly. Pályája hazatérte után is töretlen volt, életében 32 egyéni kiállításon mutatta be műveit. Számos realisztikus portréja ismert (Jakoby Gyula, Halász-Hradil Elemér, Csordák Lajos, Fábry Zoltán); jelentős műemlékeket restaurált. Díjak: Érdemes művész (1978). Kassán Löffler Galéria működik. – Állandó jellegű egyéni kiállításai vannak Bártfafürdőn, Stószfürdőn, a Zempléni Múzeumban (Nagymihály), Hélios Szanatóriumban (Csorbató). Jelentősebb köztéri munkái: 1936–1938: II. Rákóczi Ferenc emléktáblája a kassai dóm falán (pályázat, 1. díj); Elesettek emlékműve (Kuntapolca); Hősök emlékműve (Nagyida); 1947: Ismeretlen katona emlékműve (Kassa); 1950: Felszabadulási emlékmű (Dargó); 1958: Szökőkút (Stószfürdő); 1965: Keresztre feszített Krisztus – a katolikus templom főoltára, Hernádszéplak; 1974–1975: Anya gyermekével (Igló); 1976: Fürdő nő (Bystrá, Alacsony-Tátra)