Lexicon

Lampl Zsuzsanna (FI)

(* 1959. ápr. 29. Pozsony) Szociológus, újságíró, egyetemi oktató. A pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án szerzett szociológusi oklevelet (1982); elvégezte az újságírói szakot is (1987). A Nő szerkesztője (1982–1985, 1990–1992); 1992–1993-ban a Diákhálózat DH-Press Kiadójának igazgatóhelyettese. 1995–2006 között a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem zsurnalisztikai tanszékének, 2003–2006 között a pozsonyi Comenius Egyetem szociológiai tanszékének adjunktusa. 2006-tól a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Nemzetek és Nemzetiségek Kultúrája Intézetének tudományos munkatársa. 1996-tól somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet kutatója, a Szociológiai és Demográfiai Részleg igazgatója. Meséket is ír. Főbb díjak: Turczel-díj (2022); Szüllő Géza-díj (2018) – Fm. A saját útját járó gyermek (szociológiai tan., 1999); Móki meséi (mesék, 2002; 2018); Magyarnak lenni. A szlovákiai magyarok értékrendje (tan., 2007); Magyarok és szlovákok. Szociológiai tanulmányok nem csak az együttélésről (2008); A szlovákiai magyarok szociológiája. Szlovákiai és magyar (mon., 2012); Sociológia Maďarov na Slovensku. Slovenský a Maďar (mon., 2013); Tanulmányok az ifjúságról (szerk., 2014); Ajándék (elb., 2017); A szlovákiai magyarok politikai identitása 1989-1990-ben (tan., 2020).

Lanstyák István (ST)

(* 1959. júl. 13. Losonc) Nyelvész, egyetemi tanár. A gimnáziumot Füleken, ill. Selmecbányán végezte (1978). A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem BTK-án szerzett magyar–angol szakos tanári oklevelet (1983). 1983–1986-ban a selmecbányai előkészítő gimnázium tanára, 1986-tól a pozsonyi Comenius Egyetem Magyar Nyelvi és Irodalomtudományi Tanszékének aspiránsa, adjunktusa (1989), docense (1999), majd egyetemi tanára (2011). 2001-től a dunaszerdahelyi Gramma Nyelvi Iroda munkatársa. A Fórum Társadalomtudományi Szemle szerkesztőbizottságának tagja (1999). Több kötet szerzője, ill. tanulmánykötet társszerzője. Kutatási területei: szociolingvisztika, kétnyelvűség-kutatás, kontaktológia, nyelvalakítás, nyelvi problémák, nyelvi ideológiák, lexikológia és lexikográfia, nyelvpolitika, anyanyelvi nevelés, dialektológia, bibliafordítás. – Díjak: Posonium Irodalmi Díj Fődíja (2001). – Fm. Nyelvünkben – otthon (tan., 1998); A magyar nyelv Szlovákiában (tan., 2000); Magyar nyelvhasználat – iskola – kétnyelvűség (tan., Szabómihály Gizellával, 1997); Magyar nyelvtervezés Szlovákiában (tan., dokumentumok, Szabómihály Gizellával, 2002). Nyelvből nyelvbe (tan., 2006).

László Béla (csa)

(* 1940. júl. 4. Hanva) Matematikus, egyetemi tanár. Tornalján érettségizett (1957). A pozsonyi Pedagógiai Főiskolán szerzett matematika – ábrázoló geometria szakos tanári oklevelet 1961-ben; 1979-től kandidátus. 1963-tól a nyitrai Pedagógiai Főiskola (1996-tól a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem) tanársegéde, adjunktusa (1980), docense (1981), professzora (2002). 2004-től az egyetem Közép-európai Tanulmányok Karának dékánja. Kutatási területe a számelmélet és a matematika oktatásának módszertana, ill. a szlovákiai magyar oktatásügy története és helyzete. Az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság 2008-ban Arany János-éremmel tüntette ki, 2011-ban megkapta a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének Felvidéki Magyar Pedagógus Díját, 2012-ban a Magyar Köztársaság Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét, 2016-ban pedig az Esterházy János Emlékplakettet.  – Fm. On some problems in the elementary theory of numbers (1975); On some problems concerning perfect numbers of the second type (1980); One property of the functions λ (1983); A (cseh)szlovákiai oktatásügy szerkezete, valamint közigazgatási és jogi keretei 1945 után. In: A (cseh)szlovákiai magyar művelődés története 1918–1998 II. (1998); A magyar oktatásügy. In: Magyarok Szlovákiában (1989–2004), I. (2004).

László Géza (TSZA)

(*1953. febr. 18. Hanva, † 1999. jan. 18. Kassa) Színész. Az általános iskolát szülőfalujában végezte; Tornalján érettségizett 1971-ben. Még ugyanebben az évben felvették a Magyar Területi Színház kassai Thália Színpadához, melynek – ill. a Kassai Thália Színháznak – korai haláláig színésze volt. Hangjátékoknak is gyakori szereplője volt. – Főbb színházi szerepei: Sztarikov (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Leánynéző); Toffolo (Carlo Goldoni: A chioggiai csetepaté); Ifj. Biky (Barta Lajos: Szerelem); Jakov (Anton Pavlovics Csehov: Sirály); Marcello (Miroslav Horníček: Két férfi sakkban); Tartuffe (Jean-Baptiste Molière: Tartuffe); Gyurkó (Jozef Gregor Tajovský: Zavaros örökség); Tipptopp (Csokonai Vitéz Mihály: Karnyóné); Menato (Angelo Beolco Ruzante: Csapodár madárka); Carabas Barabas (Alekszej Tolsztoj: Aranykulcsocska); Gáspár, Irtó-Nagy (Békés József–Madarász Iván: Sándor, József, Benedek); Sörmester (Václav Havel: Audiencia); Lőrinc barát (William Shakespeare: Rómeó és Júlia); Lennie (John Steinbeck: Egerek és emberek); Mitch (Tenessee Williams: A vágy villamosa); Simon bán (Katona József: Bánk bán); Vasárnap úr (Jean-Baptiste Molière: Don Juan, avagy a kőszobor lakomája), Csubukov, Zsigalov (Anton Pavlovics Csehov: Csehov tréfái – Leánykérés, Lakodalom) Kassai Állami Színház: Kessey- Wassermann: Bromden főnök (Száll a kakukk fészkére). – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Ötvös Anna: Akikkel találkozhat(t)unk (2000); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).