lakosságcsere-egyezmény
A Csehszl. és Mo. között 1946. febr. 27-én megkötött szerződés, amely szerint a Csehszlovák Köztársaságból annyi magyar nemzetiségű személyt telepítenek át kötelezően Mo.-ra, ahány magát szlováknak valló magyar állampolgár kéri önkéntességi alapon a Csehszl.-ba való áttelepítést. A Mo. részéről Gyöngyösi János külügyminiszter, Csehszl. részéről...megnyit →
A Csehszl. és Mo. között 1946. febr. 27-én megkötött szerződés, amely szerint a Csehszlovák Köztársaságból annyi magyar nemzetiségű személyt telepítenek át kötelezően Mo.-ra, ahány magát szlováknak valló magyar állampolgár kéri önkéntességi alapon a Csehszl.-ba való áttelepítést. A Mo. részéről Gyöngyösi János külügyminiszter, Csehszl. részéről...megnyit →
Részletek
A Csehszl. és Mo. között 1946. febr. 27-én megkötött szerződés, amely szerint a Csehszlovák Köztársaságból annyi magyar nemzetiségű személyt telepítenek át kötelezően Mo.-ra, ahány magát szlováknak valló magyar állampolgár kéri önkéntességi alapon a Csehszl.-ba való áttelepítést. A Mo. részéről Gyöngyösi János külügyminiszter, Csehszl. részéről pedig Vladimír Clementis külügyi államtitkár által aláírt egyezmény arra is kötelezte Mo.-t, hogy a paritáson felül maximum ezer, a csehszlovák népbíróságok által háborús bűnösként elítélt személyt is átvegyen Csehszl.-tól. A ~ a csehszlovák politikai vezetés által szorgalmazott szláv nemzetállam (→kassai kormányprogram) megteremtésének volt fontos eleme. Megkötését Csehszl. szorgalmazta, amely miután a potsdami konferencián a nagyhatalmak elutasították a szlovákiai magyarok egyoldalú kitelepítésének (→kitelepítés) a tervét, más módozatokat keresett célja megvalósításához. Az egyezmény megkötését hosszú diplomáciai huzavona előzte meg, miközben az egyezmény aláírása érdekében a Szovjetunió erős nyomást gyakorolt a magyar kormányzatra. Noha a csehszlovák elképzelés a teljes magyarországi szlovákság áttelepülésével számolt, s azok számát a valóságot jócskán felülértékelve 450 ezerre tette, a toborzással megbízott →Csehszlovák Áttelepítési Bizottság mindössze 95 ezer jelentkezést tudott összegyűjteni. A Mo.-ra átköltöztetendő szlovákiai magyarokat viszont a Szlovák Telepítési Hivatal jelölte ki 15 dél-szlovákiai járásból. A Szlovák Telepítési Hivatal úgy kívánta kijelölni az áttelepítendőket, hogy azáltal a magyar nyelvterület három vagy négy részre szakadjon, ill. az addig magyar többségű járások szlovák többségűvé változzanak. A kitelepítésre jelölt csehszlovákiai magyarok magukkal vihették az ingóságaikat, de nem vihették magukkal a kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági vállalataik folyamatos működéséhez szükséges dokumentumokat. A kitelepítettek ingatlanjai a csehszlovák állam tulajdonába kerültek. Ezekért kárpótlást a magyar államtól kaptak, de az 50 ha-t meghaladó földtulajdonért nem járt kárpótlás. Mo. részéről a Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság látta el a lakosságcserével kapcsolatos teendőket. Létrehozta a Magyar Meghatalmazotti Hivatalt, melynek feladata a szlovákiai magyarok érdekvédelmének ellátása volt. Mivel a szlovák hatóságok túlkapásaira való hivatkozással a magyar fél késleltette a lakosságcsere megkezdését, arra csak a →deportálások leállítása után került sor. A lakosságcsere 1947. ápr. 11-től 1948. dec. 22-ig tartott. A lakosságcsere során szlovákiai magyarok tízezreinek kellett akaratuk ellenére ősi szülőföldjüket elhagyniuk, miközben családok ezreit szakították szét erőszakkal. Az áttelepített családok új otthonát Mo.-n, Békésben, Pest megyében, vagy a szintén erőszakkal kitelepített svábok helyén, Tolnában, Baranyában jelölték ki. Az áttelepítettek számára nem csupán az jelentett nehézséget, hogy olykor több száz kilométerre kerültek rokonságuktól, hanem az új otthonuk számukra idegen természeti viszonyai, gazdálkodási feltételei is. De hasonló gondokkal küzdöttek a Mo.-ról D-Szl.-ba települt szlovákok is, akiket nemcsak a helyi közösség fogadott be nehezen, de váratlanul érte őket az is, hogy magyar nyelvi közegbe kerültek. A lakosságcsere során összesen 89 660 magyar nemzetiségű volt csehszlovák állampolgárt telepítettek át Mo.-ra. Szl.-ban hagyott földbirtokuk 109 294 kat. holdat tett ki, de ebben nincsenek benne a közös erdők, rétek, legelők, valamint az úrbéri és komposzesszori földek. Mo.-ról 73 273 személy telepedett át. A Mo. hagyott földbirtokuk 38 748 kataszteri hold volt. Az, hogy az áttelepített csehszlovákiai magyarok sokkal nagyobb vagyont hagytak maguk mögött, mint a Szl.-ba jelentkezett magyarországi szlovákok, ellentétben állt az ikresítés elvével. A kitelepítésre jelölt magyarok 321 206 925 koronát helyeztek letétbe a Csehszlovák Nemzeti Bankban, ellenértékét a Magyar Nemzeti Bank fizette ki nekik. A lakosságcsere keretében kitelepítettek 78. délnyugati járásaiból vitték el, a legtöbbet az Érsekújvári (2017 család), a Lévai, a Galántai, a Komáromi, az Ógyallai, a Zselízi és Vágsellyei járásból. – Ir. Vadkerty Katalin: A belső telepítések és a lakosságcsere (1999); Kugler József: Lakosságcsere a Délkelet-Alföldön (2000); Molnár Imre – Szarka László (szerk.): Otthontalan emlékezet. Emlékkönyv a csehszlovák-magyar lakosságcsere 60. évfordulójára (2007); Szederjesi Cecília (összeáll. és szerk.): „Vonatok északnak és délnek”. A második világháborút követő szlovák-magyar lakosságcsere története és következményei (2010).
Lakszakállas (Sokolce)
Részletek
Község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Csallóközben, Nagymegyertől K-re. L: [1921] – 798, ebből 792 (99,2%) magyar, 2 (0,2%) szlovák; [2011] – 1218, ebből 1106 (90,8%) magyar, 94 (7,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1145 (94,0%) magyar, 66 (5,4%) szlovák. V: [2011] – 606 r. k., 329 ref., 13 ev., 9 gör. kat. – A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – 1940-ben közigazgatásilag hozzácsatolták Túriszakállast.
Lami József
(* 1912. szept. 24. Losoncapátfalva, † 1949. dec. ? Szolnok) Pedagógiai író. A pozsonyi tanítóképző elvégzése után többek közt Ipolynyitrán, Óbáston és Galsán is tanított. Czakó József tanítótársával közös pedagógiai kutatást végeztek, s ennek alapján könyvet is írtak. 1945 után Mo.-on élt. – Fm. A globális módszer és...megnyit →
(* 1912. szept. 24. Losoncapátfalva, † 1949. dec. ? Szolnok) Pedagógiai író. A pozsonyi tanítóképző elvégzése után többek közt Ipolynyitrán, Óbáston és Galsán is tanított. Czakó József tanítótársával közös pedagógiai kutatást végeztek, s ennek alapján könyvet is írtak. 1945 után Mo.-on élt. – Fm. A globális módszer és...megnyit →
Részletek
(* 1912. szept. 24. Losoncapátfalva, † 1949. dec. ? Szolnok) Pedagógiai író. A pozsonyi tanítóképző elvégzése után többek közt Ipolynyitrán, Óbáston és Galsán is tanított. Czakó József tanítótársával közös pedagógiai kutatást végeztek, s ennek alapján könyvet is írtak. 1945 után Mo.-on élt. – Fm. A globális módszer és a magyar tanítóság (Czakó Józseffel, 1936).
Lampl Zsuzsanna

(* 1959. ápr. 29. Pozsony) Szociológus, újságíró, egyetemi oktató. A pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án szerzett szociológusi oklevelet (1982); elvégezte az újságírói szakot is (1987). A Nő szerkesztője (1982–1985, 1990–1992); 1992–1993-ban a Diákhálózat DH-Press Kiadójának igazgatóhelyettese. 1995–2006 között a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem zsurnalisztikai tanszékének,...megnyit →

(* 1959. ápr. 29. Pozsony) Szociológus, újságíró, egyetemi oktató. A pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án szerzett szociológusi oklevelet (1982); elvégezte az újságírói szakot is (1987). A Nő szerkesztője (1982–1985, 1990–1992); 1992–1993-ban a Diákhálózat DH-Press Kiadójának igazgatóhelyettese. 1995–2006 között a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem zsurnalisztikai tanszékének,...megnyit →
Részletek

Lampl Zsuzsanna (FI)
(* 1959. ápr. 29. Pozsony) Szociológus, újságíró, egyetemi oktató. A pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án szerzett szociológusi oklevelet (1982); elvégezte az újságírói szakot is (1987). A Nő szerkesztője (1982–1985, 1990–1992); 1992–1993-ban a Diákhálózat DH-Press Kiadójának igazgatóhelyettese. 1995–2006 között a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem zsurnalisztikai tanszékének, 2003–2006 között a pozsonyi Comenius Egyetem szociológiai tanszékének adjunktusa. 2006-tól a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Nemzetek és Nemzetiségek Kultúrája Intézetének tudományos munkatársa. 1996-tól somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet kutatója, a Szociológiai és Demográfiai Részleg igazgatója. Meséket is ír. Főbb díjak: Turczel-díj (2022); Szüllő Géza-díj (2018) – Fm. A saját útját járó gyermek (szociológiai tan., 1999); Móki meséi (mesék, 2002; 2018); Magyarnak lenni. A szlovákiai magyarok értékrendje (tan., 2007); Magyarok és szlovákok. Szociológiai tanulmányok nem csak az együttélésről (2008); A szlovákiai magyarok szociológiája. Szlovákiai és magyar (mon., 2012); Sociológia Maďarov na Slovensku. Slovenský a Maďar (mon., 2013); Tanulmányok az ifjúságról (szerk., 2014); Ajándék (elb., 2017); A szlovákiai magyarok politikai identitása 1989-1990-ben (tan., 2020).
Lanstyák István

(* 1959. júl. 13. Losonc) Nyelvész, egyetemi tanár. A gimnáziumot Füleken, ill. Selmecbányán végezte (1978). A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem BTK-án szerzett magyar–angol szakos tanári oklevelet (1983). 1983–1986-ban a selmecbányai előkészítő gimnázium tanára, 1986-tól a pozsonyi Comenius Egyetem Magyar Nyelvi és Irodalomtudományi Tanszékének aspiránsa,...megnyit →

(* 1959. júl. 13. Losonc) Nyelvész, egyetemi tanár. A gimnáziumot Füleken, ill. Selmecbányán végezte (1978). A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem BTK-án szerzett magyar–angol szakos tanári oklevelet (1983). 1983–1986-ban a selmecbányai előkészítő gimnázium tanára, 1986-tól a pozsonyi Comenius Egyetem Magyar Nyelvi és Irodalomtudományi Tanszékének aspiránsa,...megnyit →
Részletek

Lanstyák István (ST)
(* 1959. júl. 13. Losonc) Nyelvész, egyetemi tanár. A gimnáziumot Füleken, ill. Selmecbányán végezte (1978). A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem BTK-án szerzett magyar–angol szakos tanári oklevelet (1983). 1983–1986-ban a selmecbányai előkészítő gimnázium tanára, 1986-tól a pozsonyi Comenius Egyetem Magyar Nyelvi és Irodalomtudományi Tanszékének aspiránsa, adjunktusa (1989), docense (1999), majd egyetemi tanára (2011). 2001-től a dunaszerdahelyi Gramma Nyelvi Iroda munkatársa. A Fórum Társadalomtudományi Szemle szerkesztőbizottságának tagja (1999). Több kötet szerzője, ill. tanulmánykötet társszerzője. Kutatási területei: szociolingvisztika, kétnyelvűség-kutatás, kontaktológia, nyelvalakítás, nyelvi problémák, nyelvi ideológiák, lexikológia és lexikográfia, nyelvpolitika, anyanyelvi nevelés, dialektológia, bibliafordítás. – Díjak: Posonium Irodalmi Díj Fődíja (2001). – Fm. Nyelvünkben – otthon (tan., 1998); A magyar nyelv Szlovákiában (tan., 2000); Magyar nyelvhasználat – iskola – kétnyelvűség (tan., Szabómihály Gizellával, 1997); Magyar nyelvtervezés Szlovákiában (tan., dokumentumok, Szabómihály Gizellával, 2002). Nyelvből nyelvbe (tan., 2006).
Lányi Menyhért
(* 1893. nov. 26. Sárospatak [Mo.], † 1976. aug. 13. Miskolc [Mo.]) Író, drámaíró, újságíró. 1919 után emigránsként került Csehszl.-ba; 1945-ig Kassán élt, majd Miskolcon telepedett le. Ellenzéki és aktivista lapokban egyaránt publikált. Hangjátékokat, drámákat, elbeszéléseket, regényeket írt, három drámáját Szl.-ban be is mutatták....megnyit →
(* 1893. nov. 26. Sárospatak [Mo.], † 1976. aug. 13. Miskolc [Mo.]) Író, drámaíró, újságíró. 1919 után emigránsként került Csehszl.-ba; 1945-ig Kassán élt, majd Miskolcon telepedett le. Ellenzéki és aktivista lapokban egyaránt publikált. Hangjátékokat, drámákat, elbeszéléseket, regényeket írt, három drámáját Szl.-ban be is mutatták....megnyit →
Részletek
(* 1893. nov. 26. Sárospatak [Mo.], † 1976. aug. 13. Miskolc [Mo.]) Író, drámaíró, újságíró. 1919 után emigránsként került Csehszl.-ba; 1945-ig Kassán élt, majd Miskolcon telepedett le. Ellenzéki és aktivista lapokban egyaránt publikált. Hangjátékokat, drámákat, elbeszéléseket, regényeket írt, három drámáját Szl.-ban be is mutatták. – Fm. A firenzei haláltánc (színmű, 1922); Keleti hajós (elb., 1923); Művirág I–II. (r., 1928); Nyári zivatar (színmű, 1929).
Lastovce
-> Lasztóc (Lastovce)
Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Ronyva-patak bal partján, Tőketerebestől DNy-ra. L: [1921] – 729, ebből 514 (70,5%) szlovák, 130 (17,8%) magyar; [2011] – 1096, ebből 958 (87,4%) szlovák, 1 (0,1%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 976 (89,1%) szlovák, 7 (0,6%) magyar. V:...megnyit →
Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Ronyva-patak bal partján, Tőketerebestől DNy-ra. L: [1921] – 729, ebből 514 (70,5%) szlovák, 130 (17,8%) magyar; [2011] – 1096, ebből 958 (87,4%) szlovák, 1 (0,1%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 976 (89,1%) szlovák, 7 (0,6%) magyar. V:...megnyit →
Részletek
Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Ronyva-patak bal partján, Tőketerebestől DNy-ra. L: [1921] – 729, ebből 514 (70,5%) szlovák, 130 (17,8%) magyar; [2011] – 1096, ebből 958 (87,4%) szlovák, 1 (0,1%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 976 (89,1%) szlovák, 7 (0,6%) magyar. V: [2011] – 735 r. k., 195 gör. kat., 38 ref., 2 ev. – A 20. sz. elején még részben magyar lakossága a sz. közepére beolvadt a 18. sz.-ban betelepült szlovák lakosságba. Ref. temploma 1795-ben klasszicista, gör. kat. (Urunk mennybemenetele) temploma 1833-ban barokk-klasszicista, r. k. (Szt. Mihály arkangyal) temploma 1861-ben késő klasszicista, a Szemere-kastély a 18. sz. második felében késő barokk stílusban épült.
László Béla

(* 1940. júl. 4. Hanva) Matematikus, egyetemi tanár. Tornalján érettségizett (1957). A pozsonyi Pedagógiai Főiskolán szerzett matematika – ábrázoló geometria szakos tanári oklevelet 1961-ben; 1979-től kandidátus. 1963-tól a nyitrai Pedagógiai Főiskola (1996-tól a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem) tanársegéde, adjunktusa (1980), docense (1981), professzora (2002)....megnyit →

(* 1940. júl. 4. Hanva) Matematikus, egyetemi tanár. Tornalján érettségizett (1957). A pozsonyi Pedagógiai Főiskolán szerzett matematika – ábrázoló geometria szakos tanári oklevelet 1961-ben; 1979-től kandidátus. 1963-tól a nyitrai Pedagógiai Főiskola (1996-tól a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem) tanársegéde, adjunktusa (1980), docense (1981), professzora (2002)....megnyit →
Részletek

László Béla (csa)
(* 1940. júl. 4. Hanva) Matematikus, egyetemi tanár. Tornalján érettségizett (1957). A pozsonyi Pedagógiai Főiskolán szerzett matematika – ábrázoló geometria szakos tanári oklevelet 1961-ben; 1979-től kandidátus. 1963-tól a nyitrai Pedagógiai Főiskola (1996-tól a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem) tanársegéde, adjunktusa (1980), docense (1981), professzora (2002). 2004-től az egyetem Közép-európai Tanulmányok Karának dékánja. Kutatási területe a számelmélet és a matematika oktatásának módszertana, ill. a szlovákiai magyar oktatásügy története és helyzete. Az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság 2008-ban Arany János-éremmel tüntette ki, 2011-ban megkapta a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének Felvidéki Magyar Pedagógus Díját, 2012-ban a Magyar Köztársaság Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét, 2016-ban pedig az Esterházy János Emlékplakettet. – Fm. On some problems in the elementary theory of numbers (1975); On some problems concerning perfect numbers of the second type (1980); One property of the functions λ (1983); A (cseh)szlovákiai oktatásügy szerkezete, valamint közigazgatási és jogi keretei 1945 után. In: A (cseh)szlovákiai magyar művelődés története 1918–1998 II. (1998); A magyar oktatásügy. In: Magyarok Szlovákiában (1989–2004), I. (2004).
László Géza

(*1953. febr. 18. Hanva, † 1999. jan. 18. Kassa) Színész. Az általános iskolát szülőfalujában végezte; Tornalján érettségizett 1971-ben. Még ugyanebben az évben felvették a Magyar Területi Színház kassai Thália Színpadához, melynek – ill. a Kassai Thália Színháznak – korai haláláig színésze volt. Hangjátékoknak is...megnyit →

(*1953. febr. 18. Hanva, † 1999. jan. 18. Kassa) Színész. Az általános iskolát szülőfalujában végezte; Tornalján érettségizett 1971-ben. Még ugyanebben az évben felvették a Magyar Területi Színház kassai Thália Színpadához, melynek – ill. a Kassai Thália Színháznak – korai haláláig színésze volt. Hangjátékoknak is...megnyit →
Részletek

László Géza (TSZA)
(*1953. febr. 18. Hanva, † 1999. jan. 18. Kassa) Színész. Az általános iskolát szülőfalujában végezte; Tornalján érettségizett 1971-ben. Még ugyanebben az évben felvették a Magyar Területi Színház kassai Thália Színpadához, melynek – ill. a Kassai Thália Színháznak – korai haláláig színésze volt. Hangjátékoknak is gyakori szereplője volt. – Főbb színházi szerepei: Sztarikov (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Leánynéző); Toffolo (Carlo Goldoni: A chioggiai csetepaté); Ifj. Biky (Barta Lajos: Szerelem); Jakov (Anton Pavlovics Csehov: Sirály); Marcello (Miroslav Horníček: Két férfi sakkban); Tartuffe (Jean-Baptiste Molière: Tartuffe); Gyurkó (Jozef Gregor Tajovský: Zavaros örökség); Tipptopp (Csokonai Vitéz Mihály: Karnyóné); Menato (Angelo Beolco Ruzante: Csapodár madárka); Carabas Barabas (Alekszej Tolsztoj: Aranykulcsocska); Gáspár, Irtó-Nagy (Békés József–Madarász Iván: Sándor, József, Benedek); Sörmester (Václav Havel: Audiencia); Lőrinc barát (William Shakespeare: Rómeó és Júlia); Lennie (John Steinbeck: Egerek és emberek); Mitch (Tenessee Williams: A vágy villamosa); Simon bán (Katona József: Bánk bán); Vasárnap úr (Jean-Baptiste Molière: Don Juan, avagy a kőszobor lakomája), Csubukov, Zsigalov (Anton Pavlovics Csehov: Csehov tréfái – Leánykérés, Lakodalom) Kassai Állami Színház: Kessey- Wassermann: Bromden főnök (Száll a kakukk fészkére). – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Ötvös Anna: Akikkel találkozhat(t)unk (2000); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).
Lasztóc (Lastovce)
Részletek
Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Ronyva-patak bal partján, Tőketerebestől DNy-ra. L: [1921] – 729, ebből 514 (70,5%) szlovák, 130 (17,8%) magyar; [2011] – 1096, ebből 958 (87,4%) szlovák, 1 (0,1%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 976 (89,1%) szlovák, 7 (0,6%) magyar. V: [2011] – 735 r. k., 195 gör. kat., 38 ref., 2 ev. – A 20. sz. elején még részben magyar lakossága a sz. közepére beolvadt a 18. sz.-ban betelepült szlovák lakosságba. Ref. temploma 1795-ben klasszicista, gör. kat. (Urunk mennybemenetele) temploma 1833-ban barokk-klasszicista, r. k. (Szt. Mihály arkangyal) temploma 1861-ben késő klasszicista, a Szemere-kastély a 18. sz. második felében késő barokk stílusban épült.
