Lexicon

L. Erdélyi Margit (GJ)

(* 1945. ápr. 29. Hontfüzesgyarmat) Irodalomtörténész, egyetemi oktató. Zselízen érettségizett (1962), a nyitrai Pedagógiai Főiskolán magyar–szlovák szakot végzett (1967). 1980-ban a pozsonyi Comenius Egyetemen középiskolai tanári képesítést szerzett, 1995-től az irodalomtudományok kandidátusa. 1967–1987-ben Fegyverneken, Nagyölveden, majd Nagysallón tanított. 1987-től a nyitrai Pedagógiai Főiskola adjunktusa, később a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem BTK-a Hungarisztikai Tanszékének vezetője. 1998–2004-ben a besztercebányai Bél Mátyás Egyetem Hungarisztikai Tanszékének docense, 2004-től a komáromi Selye János Egyetem Tanárképző Karának tanszékvezetője 2009-ig, később dékánja. Kutatási területe a dráma- és irodalomelmélet, összehasonlító irodalomtudomány, oktatáselmélet. Tankönyveket is ír. 2003-ban Katedra-díjjal tüntették ki. – Fm. A groteszk vizsgálata (tan., 1994); Örkény-drámák elemzése (1996); Iskolai gond(olat)ok (tan., 2000); Az irodalom vetületei (tan., 2002); Értékek párbeszéde (tan., 2003); Bevezetés az irodalomesztétikába (tanulmány, Komárom, 2005).

L. Galy Olga (FI)

(* 1921. febr. 10. Losonc, † 2012. aug. 7. Pozsony) Költő, író, szerkesztő, műfordító. Losoncon érettségizett (1939). 1947-től Pozsonyban él. 1950–1956-ban az Új Szó, 1956–1960 a Hét, 1971–1976-ban a Nő szerkesztője. Az 1950-es évektől jelentkezett verseivel, de jelentősebb műfordítói munkássága. – Fm. Hajnali őrségen (v., 1953); Halkan szólok (v., 1967); Tiszta vászon (v., 1976); Szívdobogás (v., 1981); Ördöglakat (Lőrincz Gyula festőművész ifjúkoráról, 1990); Néma madár (r., 2004).

L. Juhász Ilona (LJ)

(* 1960. márc. 18. Rozsnyó) Néprajzkutató. Rozsnyón érettségizett (1979), majd Pozsonyban szakérettségizett népművelésből (1981). A Debreceni Egyetemen néprajzból szerzett oklevelet (2004), ugyanott doktorált (2006, PhD, néprajz és kulturális antropológiai tudományok.) 1990–1994-ben az Érsekújvári Honismereti Múzeum, 1994–1997-ben pedig a komáromi Duna Menti Múzeum Magyar Nemzetiségi Osztályának munkatársa volt. 1997-től a Fórum Kisebbségkutató Intézet komáromi Etnológiai Központjának dokumentátora és bibliográfusa, majd etnológusa. Szlovákiai magyar néprajzi bibliográfiái 1995-től kezdődően eddig hét kötetben jelentek meg. 1991-től 1999-ig a Cseh(szlovákiai) Magyar Néprajzi Társaság titkáraként tevékenykedett, valamint technikai munkatársa, majd társszerkesztője volt a társaság Hírharang című tájékoztató füzetének, valamint az Utánpótlás és Adattári Közlemények című kiadványoknak. Jelenleg az Etnológiai Központ Acta Ethnologica Danubiana című évkönyvének szerkesztő munkatársa. Tudományos érdeklődése elsősorban a temetkezési szokások és a temetőkultúra, valamint a nemzeti szimbólumok, emlékjelek, a szokásváltozások és az interetnikus/interkulturális kapcsolatok problémaköreire összpontosul. Főbb díjai, kitüntetései: a Magyar Néprajzi Társaság külföldi levelező tagja (2007); Györffy István Díj (2011); az MTA Arany János Díja (2013); Jedlik Ányos-díj (2016); Turczel-díj (2020). – Fm. Rudna I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században (mon., 2002); Fába róva, földbe ütve… A kopjafák/emlékoszlopok mint a szimbolikus térfoglalás eszközei a szlovákiai magyaroknál (mon., 2005); Neveitek e márványlapon… A háború jelei. Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai értelmezéséhez (2010); Rítusok, jelek, szimbólumok. Tanulmányok az összehasonlító folklorisztika köréből (2011); A harmincnégyes kőnél… Haláljelek és halálhelyjelek az utak mentén (2013); Mozaikok a komáromi zsidóság történetéből (2013); Örök mementó. A holokauszt emklékhelyei Dél-Szlovákiában (2015); Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez (2015; Komárom emlékjelei az államfordulatok és rendszerváltások tükrében (2018).

Laboda Róbert (TÁ)

(* 1985. júl. 5. Nagykürtös) Slam poetry költő, tanár. Füleken nevelkedett, itt érettségizett (2004), majd Nyitrán a Konstantin Filozófus Egyetemen szerzett mesteri fokozatot (2008). Jelenleg Komáromban tanár. – Slam poetry költőként több nemzetközi versenyen szerepelt. Költeményei az Irodalmi Szemlében és a kulter.hu portálon jelentek meg. – Díjak: Ferenczy Anna-díj (2002); Színészi fődíj (2008); Rendezőként két aranysávos, egy ezüstsávos produkció (Duna Menti Tavasz, 2013, 2014, 2015); Rendezői díj (2012, 2015); Felkészítőként két országos aranysávos 1. helyezett (Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny, 2013, 2014). – Fm. Túlzások (v., 2015).

Lacza Eva (FI)

(* 1951. szept. 11. Pelsőc) Újságíró, szerkesztő. Pozsonyban érettségizett (1970), a pozsonyi Comenius Egyetemen négy évig járt történelem–filozófiai szakra. 1970–2009 között a Szlovák Rádió magyar adásának szerkesztője, 1985-től az irodalmi rovat vezetője; 2009-től az Új Szó alkalmazottja. Elsősorban interjúkat, riportokat publikál. – Díjak: Posonium Irodalmi Díj Szülőföld Díja (2008); Mikola Anikó-díj (2008). – Fm. Viszonzatlan hűség (interjúk, 1986); Jelek a porban I–II. (interjúk írókkal, 2006, 2007); Zsebkendő a szélben (2012).

Lacza Tihamér (ST)

(* 1948. nov. 29. Bátorkeszi) Vegyész, irodalomkritikus, tudomány- és művelődéstörténész. Érsekújvárott érettségizett (1967). A prágai Károly Egyetem TTK-án vegyészmérnöki oklevelet szerzett (1972). 1970–1971-ben a prágai Ady Endre Diákkör elnöke s egyik alapítója volt a Homokóra c. lapnak. 1972–1975 között a SZTA pozsonyi Polimer Intézetének munkatársa, 1975–1995 között a Hét szerkesztője (1989–1995-ben főszerkesztője); 1995-től 2013-ig a Szlovák Rádió magyar adásának szerkesztő-riportere. 1997–1998 között a pozsonyi magyar gimnázium, 2003-tól a budapesti Műszaki Egyetem komáromi kihelyezett tagozata, 2005-től a Selye János Egyetem óraadó tanára; a Szabad Újság kulturális, ill. tudományos ismeretterjesztő rovatának szerkesztője. Ismeretterjesztő hangjátékokat is írt; tankönyveket, ill. mezőgazdasági szakkönyveket fordított magyarra. Több szakmai és társadalmi szervezet tagja, tisztségviselője volt, 1991–1996-ban a Szlovákiai Magyar Tudományos Társaság alelnöki tisztét töltötte be. – Díjak: Posonium Irodalmi Díj Különdíja (2006); Hevesi Endre-díj (2007); Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje (2011); Jedlik-díj (2012). – Fm. Ember a szóban (kritikák, tan., 1985); Gondolatokból épült katedrális (tan., dr. Kiss Lászlóval és Ozogány Ernővel, 2001); Utazók, felfedezők, hódítók, kalandorok (tan., 2003); Az ókor emlékezete – a sziklarajzoktól az ábécéig (2004); Séta egy kertben (kritikák, tan., 2005); A bűvös táblázat – a kémiai elemek kultúrtörténete (mon. 2006); Tankönyvek hősei I. (tan., 2008); A pálya szélén (tan., 2008); Sziget a szárazföldön (mon., 2012); Zsinórpadlás (Kiss Lászlóval és Ozogány Ernővel, 2013), A tudomány apostolai A–K (2013).