Lexicon

1940-ben Budafalva néven Nagybudafával egyesített, majd 1960-ban Gelléhez csatolt község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől Ny-ra. L: [1921] – 169, ebből 168 (99,4%) magyar, 1 (0,6%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 168 r. k., 1 ref.

Község a Nyitrai járásban, a Kisalföld É-i részén, a Nyitra folyó oldalága, a Cétényke-patak bal partján, Nyitrától DK-re. L: [1921] – 301, ebből 169 (56,1%) szlovák, 131 (43,5%) magyar; [2011] – 388, ebből 349 (89,9%) szlovák, 33 (8,5%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 339 (87,4%) szlovák, 44 (11,3%) magyar. V: [2011] – 354 r. k., 4 ev. – A 18. sz.-ban részben szlovákokkal újranépesített ~ 20. sz. elején még részben magyar lakossága a sz. második felére túlnyomórészt szlovákká vált. 1960-ban Nitrany néven Nyitracsehivel egyesítették, 1990 óta ismét önálló község.

Község a Nagykürtösi járásban, az Ipoly-medencében, az Ipoly folyó völgyében, a szlovák–magyar határ közelében, Nagykürtöstől DNy-ra. L: [1921] – 278, ebből 209 (75,2%) szlovák, 33 (11,9%) magyar; [2011] – 209, ebből 172 (82,3%) szlovák, 33 (15,8%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 156 (74,6%) szlovák, 49 (23,4%) magyar. V: [2011] – 106 ev., 82 r. k. – Ev. temploma 1884-ben neoklasszicista stílusban épült.

Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogközben, a Tisza jobb parti síkságán, Királyhelmectől K–DK-re, a szlovák–magyar határ közelében. L: [1921] – 475, ebből 452 (95,2%) magyar; [2011] – 432, ebből 336 (77,8%) magyar, 83 (19,2%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 364 (84,3%) magyar, 49 (11,3%) szlovák. V: [2011] – 231 gör. kat., 88 r. k., 55 ref., 3 ev. – Magyar lakossága mellé a második vh. utáni belső telepítések során szlovák családokat telepítettek. Gör. kat. (Urunk mennybemenetele) temploma a 18. sz. végén klasszicista stílusban épült. Határában honfoglalás kori sírokat tártak fel.

Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől Ny-ra. L: [1921] – 373, ebből 370 (99,2%) magyar; [2011] – 431, ebből 368 (85,4%) magyar, 49 (11,4%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 372 (86,3%) magyar, 46 (10,7%) szlovák. V: [2011] – 368 r. k., 19 ref., 3 ev. – 1966–90 között közigazgatásilag Diósförgepatonyhoz tartozott.

Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogközben, a Király-hegy D-i lábánál, Királyhelmectől DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 1205, ebből 1148 (95,3%) magyar; [2011] – 1112, ebből 1039 (93,4%) magyar, 60 (5,4%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1068 (96,0%) magyar, 29 (2,6%) szlovák. V: [2011] – 830 ref., 126 jehovista, 85 r. k., 34 gör. kat., 2 ev. – Ref. temploma 1795-ben klasszicista stílusban épült; a ~hez tartozó Keresztúr pusztán az 1960-as években középkori templom alapjait tárták fel. Neves bortermő falu, népi építészetének ma is jellegzetes képviselője a vulkáni tufába mélyített több száz éves pincesor. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – Ir. Viga Gyula (szerk.): Kisgéres (2000).

1924-ben Felsővályhoz csatolt, 1971-től Vályhoz, 1995-től azonban ismét az 1990-ben önállósult Felsővályhoz tartozó község a Rimaszombati járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység és a Rima-medence találkozásánál, a Vály- (Kálosa)-patak völgyében, Tornaljától ÉNy-ra. L: [1921] – 87, ebből 87 (100%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 73 ref., 14 r. k.

Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medence Ny-i részén, a Rima folyó mellékvölgyében, Rimaszombattól D–DNy-ra. L: [1921] – 211, ebből 205 (97,2%) magyar; [2011] – 102, ebből 86 (84,3%) magyar, 16 (15,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 86 (84,3%) magyar, 15 (14,7%) szlovák. V: [2011] – 99 r. k., 2 ref. – Magyar lakosainak egy részét a második vh. után áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. R. k. (Szt. Erzsébet-) temploma és kápolnája 1883-ban késő klasszicista stílusban épült.