Lexicon

Község a Kassa-környéki járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység DK-i részén, a Bódva folyó völgyében, Kassától Ny-ra. L: [1921] – 1275, ebből 765 (60,0%) magyar, 446 (35,0%) szlovák; [2011] – 2760, ebből 2526 (91,5%) szlovák, 11 (0,4%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 2496 (90,4%) szlovák, 17 (0,6%) magyar. V: [2011] – 2170 r. k., 37 gör. kat., 18 ev., 7 ref. – A 18. sz.-ban szlovákokkal újranépesített falu a 20. sz. első felében még nagyrészt kétnyelvű lakossága a sz. közepére szlovákká vált. R. k. (Mindenszentek-) temploma 1518-ban késő gótikus stílusban épült, 1766-ban barokk-klasszicista stílusban alakították át.

1950-ben Jászóhoz csatolt község a Kassa-környéki járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység DK-i peremén, a Bódva folyó jobb partján, Szepsitől É–ÉNy-ra. L: [1921] – 250, ebből 227 (90,8%) magyar, 11 (4,4%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 241 r. k., 5 ref., 3 ev., 1 gör. kat. – A Jászóval összeépült, attól csupán a Bódva folyóval elválasztott település lakói a jászói premontrei prépostság alkalmazottai voltak.

Vizimalom, Jóka

Község a Galántai járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Kis-Duna bal partján, Galántától Ny–DNy-ra. L: [1921] – 2644, ebből 2346 (88,7%) magyar, 243 (9,2%) zsidó, 21 (0,8%) szlovák; [2011] – 3906, ebből 2314 (59,2%) magyar, 1396 (35,7%) szlovák, 127 (3,3%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 2372 (60,7%) magyar, 1250 (32,0%) szlovák, 197 (5,0%) roma, 1 (0,03%) jiddis. V: [2011] – 3151 r. k., 204 ev., 162 ref., 6 gör. kat. – A második vh. után magyar lakosságának közel egynegyedét áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. A 13. sz.-ban emelt román stílusú r. k. (Keresztelő Szt. János-) templomát a 17. sz.-ban barokkosították, barokk stílusú r. k. (Szt. Őrzőangyalok) kápolnája a 18. sz. elején, ref. temploma 1930-ban, ev. temploma 1969–71 között épült; késő barokk kúriáját a 18. sz. végén, klasszicista kúriáját 1800 körül, késő klasszicista kúriáját 1847-ben emelték. A Kis-Dunán a 20. sz. első felében még több hajómalma dolgozott, az 1951-ig működött cölöpös szerkezetű Németh-malmot 1992–94 között felújították és technikatörténeti múzeummá alakították át, mellette a falu egykori gazdálkodó életét bemutató skanzen található. 1997 óta működik ~n a ref. egyház Betlehem Missziós Központja, 2000-től a Jó Pásztor Háza gyermekotthon. A Keresztény Ifjúsági Közösség helyi alapszervezetének kiadásában 1992 óta jelenik meg a Csillagfény c. katolikus havilap, a községi hivatal kiadásában 1998 óta a Jókai Szó c. lap. ~ az 1999-ben alapított Pro Patria Honismereti Szövetség székhelye. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával (Gregorovits Lipót Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola) rendelkezett. 1960-ban hozzácsatolták a vele teljesen összeépült Újhelyjókát. – Ir. Görföl Jenő (összeállította): A falu története a hozzáférhető emlékek tükrében (1994).

Város a Nagyrőcei járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység és a Gömör–Tornai-karszt határán, a Murány-patak völgyében, Nagyrőcétől DK-re. L: [1921] – 2822, ebből 1872 (66,3%) szlovák, 501 (17,7%) magyar, 223 (7,9%) zsidó, 125 (4,4%) német, 75 (2,7%) roma; [2011] – 3229, ebből 2195 (68,0%) szlovák, 477 (14,8%) roma, 42 (1,3%) magyar, 2 (0,1%) német nemzetiségű A: [2011] – 2210 (68,4%) szlovák, 422 (13,1%) roma, 63 (2,0%) magyar, 1 (0,03%) német. V: [2011] – 896 r. k., 329 ev.,40 gör. kat., 19 ref. – Német bányászok által a 13. sz.-ban alapított bányaváros volt, hegyeiben aranyat, ezüstöt, réz- és vasércet bányásztak. 1330 körül városi, 1876-ban rendezett tanácsú városi rangot kapott; 1922-ben elvesztett városi címét 1966-ban nyerte vissza. A főterén álló copf-klasszicista Koháry-kastély 1796–1801 között épült a pálosok egykori kolostora helyén, ev. temploma 1789–1834 között emelt copf-klasszicista, r. k. (Szt. Péter és Pál-) temploma 1838–49 között emelt klasszicista építmény. A városháza 1781-ben rokokó, a Vigadó 1845-ben klasszicista stílusban épült, a város fölötti hegyekben két középkori vár romjai láthatóak. ~ 19. sz. derekán megnyílt kénes vizű fürdője az 1920-as években, Cházár András által 1901-ben alapított siketnéma intézete 1944-ben szűnt meg. A 19. sz. végén feltárt magnezitbányáinak köszönhetően a 20. sz.-ban a szlovákiai magnezitipar egyik központja volt, gazdasági fejlődése azonban az 1990-es években megtorpant. A városban még ma is készítik kézműiparának a 18. sz. óta legjellegzetesebb termékét, a híres ~i kolompot.

Gö- mörtapolca (Gemerské Teplice) néven 1964-ben Miglészpatakával egyesített község a Nagyrőcei járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység és a Gömör–Tornai-karszt között, a Murány-patak bal partján, Jolsvától DK-re. L: [1921] – 277, ebből 197 (71,1%) szlovák, 48 (17,3%) roma, 32 (11,5%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 199 ev., 75 r. k., 3 gör. kat. – Ev. temploma 1786-ban klasszicista stílusban épült.