Jankovich Marcell
(* 1874. nov. 3. Gárdospuszta, † 1949. nov. 12. Budapest [Mo.]) Költő, író, publicista, szakíró, ügyvéd. Jogi tanulmányait követően Pozsonyban volt ügyvéd. 1892–1893-ban Kossuth rokonaként rövid ideig Turinban (Torino) élt a magyar államférfi mellett. 1905-től két cikluson át a függetlenségi párt képviselőjeként a füleki...megnyit →
(* 1874. nov. 3. Gárdospuszta, † 1949. nov. 12. Budapest [Mo.]) Költő, író, publicista, szakíró, ügyvéd. Jogi tanulmányait követően Pozsonyban volt ügyvéd. 1892–1893-ban Kossuth rokonaként rövid ideig Turinban (Torino) élt a magyar államférfi mellett. 1905-től két cikluson át a függetlenségi párt képviselőjeként a füleki...megnyit →
Részletek
(* 1874. nov. 3. Gárdospuszta, † 1949. nov. 12. Budapest [Mo.]) Költő, író, publicista, szakíró, ügyvéd. Jogi tanulmányait követően Pozsonyban volt ügyvéd. 1892–1893-ban Kossuth rokonaként rövid ideig Turinban (Torino) élt a magyar államférfi mellett. 1905-től két cikluson át a függetlenségi párt képviselőjeként a füleki választókerületet képviselte az országgyűlésben. Az államfordulatot követően Pozsonyban maradt, ahol meghatározó szerepet játszott a város kulturális életében. A Kisgazdapárt (Magyar Nemzeti Párt) egyik alapítója volt. 1925 és 1939 között a pozsonyi Toldy Kör elnöke, 1925-től a Magyar Nemzeti Párt egyik alelnöke volt, noha az országos szintű politkától továbbra is távol tartotta magát. 1939-ben Budapestre költözött. Kiváló hegymászó (1918–1927 a Magyar Hegymászók Egyesületének első elnöke), ill. kora egyik legjobb alpinisztikai szakírója volt. Útikönyveket is írt; jelentősek visszaemlékezései. – Fm. Úttalan utakon (útirajz, 1903); Sasfészek (r., 1906); Álmatlan éjszakák (elb., 1926); Magyar porszemek (elb., 1928); Hangok a távolból (v., 1935); Húsz esztendő Pozsonyban (visszaemlékezés, 1939, 2000); Egy század legendái (reg., 1939, 2003); Félszáz névtelen magyar (elb., 1940).
Jánok (Janík)
Község a Kassa-környéki járásban, a kassai-medence DNy-i részén, a Kanyapta-völgyben, Szepsitől D–DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 834, ebből 726 (87,0%) magyar, 12 (1,4%) szlovák; [2011] – 571, ebből 291 (51,0%) szlovák, 244 (42,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 353 (61,8%) magyar, 175...megnyit →
Község a Kassa-környéki járásban, a kassai-medence DNy-i részén, a Kanyapta-völgyben, Szepsitől D–DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 834, ebből 726 (87,0%) magyar, 12 (1,4%) szlovák; [2011] – 571, ebből 291 (51,0%) szlovák, 244 (42,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 353 (61,8%) magyar, 175...megnyit →
Részletek
Község a Kassa-környéki járásban, a kassai-medence DNy-i részén, a Kanyapta-völgyben, Szepsitől D–DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 834, ebből 726 (87,0%) magyar, 12 (1,4%) szlovák; [2011] – 571, ebből 291 (51,0%) szlovák, 244 (42,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 353 (61,8%) magyar, 175 (30,6%) szlovák. V: [2011] – 443 r. k., 27 ref., 20 gör. kat., 2 ev. – Magyar lakosainak egy részét a második vh. után áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi és a belső telepítések keretében szlovákiai szlovákok települtek. A 14. sz.-ban gótikus stílusban épült r. k. (Szűz Mária születése) templomát 1835-ben klasszicista stílusban alakították át, a Sziklay-kastély a 19. sz. elején emelt klasszicista építmény.
Jánosháza
-> Dunajánosháza; Jánosháza (Jánovce)
Község a Galántai járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Kis-Duna és a Fekete-víz között, Galántától Ny-ra. L: [1921] – 190, ebből 177 (93,2%) magyar, 13 (6,8%) szlovák; [2011] – 462, ebből 344 (74,5%) szlovák, 107 (23,2%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 328 (71,0%) szlovák,...megnyit →
Község a Galántai járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Kis-Duna és a Fekete-víz között, Galántától Ny-ra. L: [1921] – 190, ebből 177 (93,2%) magyar, 13 (6,8%) szlovák; [2011] – 462, ebből 344 (74,5%) szlovák, 107 (23,2%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 328 (71,0%) szlovák,...megnyit →
Részletek
Község a Galántai járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Kis-Duna és a Fekete-víz között, Galántától Ny-ra. L: [1921] – 190, ebből 177 (93,2%) magyar, 13 (6,8%) szlovák; [2011] – 462, ebből 344 (74,5%) szlovák, 107 (23,2%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 328 (71,0%) szlovák, 120 (26,0%) magyar. V: [2011] – 309 r. k., 35 ev., 1 ref., 1 gör. kat. R. k. (Szűz Mária, Rózsafüzér Királynője) kápolnája 1925-ben épült.
Jánosi (Rimavské Janovce)
Részletek
Jánosi − r. k. templom (MÁ)
Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Rima folyó bal partján, Rimaszombattól DK-re. L: [1921] – 1187, ebből 1123 (94,6%) magyar, 43 (3,6%) szlovák; [2011] – 1319, ebből 629 (47,7%) szlovák, 391 (29,6%) magyar, 147 (11,1%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 591 (44,8%) szlovák, 568 (43,1%) magyar, 3 (0,2%) roma. V: [2011] – 683 r. k., 135 ref., 62 ev., 21 gör. kat. – ~ba már a két vh. közötti földbirtokreform keretében zajló kolonizáció, majd az 1945 utáni belső telepítések során szlovák telepesek költöztek, magyar lakosságának egy részét ezzel párhuzamosan a lakosságcsere keretében áttelepítették Mo.-ra. A 12. sz.-ban épült román stílusú r. k. (Keresztelő Szt. János-) templomát, amely egykor a bencések monostortemploma volt, 1876-ban Schulek Frigyes és Storno Ferenc tervei alapján újították fel; a 14. sz.-ban gótikus stílusban épült ref. templomát 1804-ben és 1882-ben építették át. A barokk-klasszicista Török-kúriát a 18. sz. végén, a klasszicista Szathmáry-Királyi-kúriát 1843-ban, az ugyancsak klasszicista Vályi-kúriát a 19. sz. első felében emelték. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.
Jánosi – a ref. és a r. k. templom (GJ)
Jánošíková
-> Dénesd (Jánošíková; Schildern)
1974- ben Dunajská Lužná néven Misérddel és Torccsal egyesített község a Szenci járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz Ny-i részén, Somorjától ÉNy-ra. L: [1921] – 539, ebből 270 (50,1%) német, 229 (42,5%) magyar, 13 (2,4%) szlovák; [1970] 715, ebből 575 (80,4%) szlovák, 124 (17,3%) magyar,...megnyit →
1974- ben Dunajská Lužná néven Misérddel és Torccsal egyesített község a Szenci járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz Ny-i részén, Somorjától ÉNy-ra. L: [1921] – 539, ebből 270 (50,1%) német, 229 (42,5%) magyar, 13 (2,4%) szlovák; [1970] 715, ebből 575 (80,4%) szlovák, 124 (17,3%) magyar,...megnyit →
Részletek
1974- ben Dunajská Lužná néven Misérddel és Torccsal egyesített község a Szenci járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz Ny-i részén, Somorjától ÉNy-ra. L: [1921] – 539, ebből 270 (50,1%) német, 229 (42,5%) magyar, 13 (2,4%) szlovák; [1970] 715, ebből 575 (80,4%) szlovák, 124 (17,3%) magyar, 7 (1,0%) német nemzetiségű. V: [1921] – 532 r. k., 3 ev., 1 izr. – A középkortól fogva nagyrészt német lakosságú község német lakosait a második vh. után kitelepítették Németországba, helyükre Trencsén környéki szlovák telepesek költöztek. R. k. (Szt. Kereszt felmagasztalása) temploma 1797-ben barokk-klasszicista stílusban épült.
Jánoska Tivadar
(* 1891. márc. 21. Pozsony, † 1960. ápr. 9. Szeged [Mo.]) Festő, grafikus, ipari tervező. 1910–1914-ben a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1914–1918-ban katona volt. 1918–1949 között Pozsonyban élt, majd Szegeden működött, mint pedagógus. Üvegterveivel nemzetközi sikereket ért el. Az 1930-as évek közepén művészeti magániskolát nyitott. Fm: Vál. e....megnyit →
(* 1891. márc. 21. Pozsony, † 1960. ápr. 9. Szeged [Mo.]) Festő, grafikus, ipari tervező. 1910–1914-ben a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1914–1918-ban katona volt. 1918–1949 között Pozsonyban élt, majd Szegeden működött, mint pedagógus. Üvegterveivel nemzetközi sikereket ért el. Az 1930-as évek közepén művészeti magániskolát nyitott. Fm: Vál. e....megnyit →
Részletek
(* 1891. márc. 21. Pozsony, † 1960. ápr. 9. Szeged [Mo.]) Festő, grafikus, ipari tervező. 1910–1914-ben a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1914–1918-ban katona volt. 1918–1949 között Pozsonyban élt, majd Szegeden működött, mint pedagógus. Üvegterveivel nemzetközi sikereket ért el. Az 1930-as évek közepén művészeti magániskolát nyitott. Fm: Vál. e. k.: 1937: Pozsony; 1957, 1960: Szeged.
Jánovce
-> Dunajánosháza; Jánosháza (Jánovce)
Község a Galántai járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Kis-Duna és a Fekete-víz között, Galántától Ny-ra. L: [1921] – 190, ebből 177 (93,2%) magyar, 13 (6,8%) szlovák; [2011] – 462, ebből 344 (74,5%) szlovák, 107 (23,2%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 328 (71,0%) szlovák,...megnyit →
Község a Galántai járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Kis-Duna és a Fekete-víz között, Galántától Ny-ra. L: [1921] – 190, ebből 177 (93,2%) magyar, 13 (6,8%) szlovák; [2011] – 462, ebből 344 (74,5%) szlovák, 107 (23,2%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 328 (71,0%) szlovák,...megnyit →
Részletek
Község a Galántai járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Kis-Duna és a Fekete-víz között, Galántától Ny-ra. L: [1921] – 190, ebből 177 (93,2%) magyar, 13 (6,8%) szlovák; [2011] – 462, ebből 344 (74,5%) szlovák, 107 (23,2%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 328 (71,0%) szlovák, 120 (26,0%) magyar. V: [2011] – 309 r. k., 35 ev., 1 ref., 1 gör. kat. R. k. (Szűz Mária, Rózsafüzér Királynője) kápolnája 1925-ben épült.
Jányok (Janíky)
1940-ben Alsójányok, Felsőjányok és Bústelek egyesítésével létrejött község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz É-i részén, a Kis-Duna jobb partján, Szenctől D-re. L: [2011] – 855, ebből 650 (76,0%) magyar, 175 (20,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 664 (77,7%) magyar, 158 (18,5%) szlovák....megnyit →
1940-ben Alsójányok, Felsőjányok és Bústelek egyesítésével létrejött község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz É-i részén, a Kis-Duna jobb partján, Szenctől D-re. L: [2011] – 855, ebből 650 (76,0%) magyar, 175 (20,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 664 (77,7%) magyar, 158 (18,5%) szlovák....megnyit →
Részletek
1940-ben Alsójányok, Felsőjányok és Bústelek egyesítésével létrejött község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz É-i részén, a Kis-Duna jobb partján, Szenctől D-re. L: [2011] – 855, ebből 650 (76,0%) magyar, 175 (20,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 664 (77,7%) magyar, 158 (18,5%) szlovák. V: [2011] – 765 r. k., 7 ev., 3 gör. kat., 3 ref. – A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.
Jarábik Gabriella; Trúchly
(* 1951. jan. 19. Csúz) Pedagógus, népművelő, kisszínpadi rendező, múzeumigazgató. 1970-ben érettségizett a lévai óvónőképzőben. A győri Apáczai Tanárképző Főiskolán szerzett oklevelet (1995). 1970–1985-ben előbb Vajkán, majd Dunaszerdahelyen óvónő. 1985–1990- ben a magyar óvodák járási tanfelügyelője, 1991–1998-ban a Dunaszerdahelyi Városi Hivatal helyettes elöljárója. 1998–2002-ben...megnyit →
(* 1951. jan. 19. Csúz) Pedagógus, népművelő, kisszínpadi rendező, múzeumigazgató. 1970-ben érettségizett a lévai óvónőképzőben. A győri Apáczai Tanárképző Főiskolán szerzett oklevelet (1995). 1970–1985-ben előbb Vajkán, majd Dunaszerdahelyen óvónő. 1985–1990- ben a magyar óvodák járási tanfelügyelője, 1991–1998-ban a Dunaszerdahelyi Városi Hivatal helyettes elöljárója. 1998–2002-ben...megnyit →
Részletek
Jarábik Gabriella (ST)
(* 1951. jan. 19. Csúz) Pedagógus, népművelő, kisszínpadi rendező, múzeumigazgató. 1970-ben érettségizett a lévai óvónőképzőben. A győri Apáczai Tanárképző Főiskolán szerzett oklevelet (1995). 1970–1985-ben előbb Vajkán, majd Dunaszerdahelyen óvónő. 1985–1990- ben a magyar óvodák járási tanfelügyelője, 1991–1998-ban a Dunaszerdahelyi Városi Hivatal helyettes elöljárója. 1998–2002-ben a kulturális minisztérium kisebbségi kultúrák főosztályának vezérigazgatója. 2002-től a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának igazgatója. 1970-ben megalapította és azóta vezeti a dunaszerdahelyi Fókusz Irodalmi Színpadot, melynek különböző korosztályokat mozgósító társulataival számos országos, ill. nemzetközi sikert ért el. – Főbb díjak: Pribina Kereszt II. fokozata (2024); Magyar Arany Érdemkereszt (2017); Móra Ferenc-díj (2008); Mics Károly-életműdíj (2007).
Jarábik Imre
(* 1942. márc. 16. Budapest [Mo.], † 2019. febr. 05. Dunaszerdahely) Pedagógus, népművelő, karnagy. 1948-ban Nagymegyeren kezd alapiskolába járni. Tanulmányait a Pozsonyi Pedagógiai Szakközépiskolában folytatta (1960). 1967 és 1973 között a komáromi Egyetértés Munkásdalárda karnagya lett. 1968-tól a dunaszerdahelyi Járási Népművelési Központ művészeti osztályának...megnyit →
(* 1942. márc. 16. Budapest [Mo.], † 2019. febr. 05. Dunaszerdahely) Pedagógus, népművelő, karnagy. 1948-ban Nagymegyeren kezd alapiskolába járni. Tanulmányait a Pozsonyi Pedagógiai Szakközépiskolában folytatta (1960). 1967 és 1973 között a komáromi Egyetértés Munkásdalárda karnagya lett. 1968-tól a dunaszerdahelyi Járási Népművelési Központ művészeti osztályának...megnyit →
Részletek
Jarábik Imre (csa)
(* 1942. márc. 16. Budapest [Mo.], † 2019. febr. 05. Dunaszerdahely) Pedagógus, népművelő, karnagy. 1948-ban Nagymegyeren kezd alapiskolába járni. Tanulmányait a Pozsonyi Pedagógiai Szakközépiskolában folytatta (1960). 1967 és 1973 között a komáromi Egyetértés Munkásdalárda karnagya lett. 1968-tól a dunaszerdahelyi Járási Népművelési Központ művészeti osztályának a vezetője. A Csemadok helyi szervezete segítségével megalapította a város énekkarát, amely később Bartók Béla nevét vette fel. Rövidebb-hosszabb ideig Csilizradványon, Komáromban, Nagymegyeren, Csallóközaranyoson, Pozsonyeperjesen és Alistálban is vezetett énekkart. A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának alapító tagja. Munkásságát a Szlovák Köztársaság Kormányának ezüstplakettjével ismerték el (2006).