Lexicon

A magyarságot sújtó jogfosztó intézkedések miatt 1945 után csak az 50-es évek elején indulhatott újra az irodalmi élet. Mivel az első köztársaság íróinak jelentős része Mo.-ra települt át, a kisebbségi magyar irodalom folytonosságát néhány író (Egri Viktor, Fábry Zoltán, Sas Andor, L. Kiss Ibolya, Rácz Olivér, Csontos Vilmos, Szabó Béla) jelentette. Egri Viktor, Fábry Zoltán és Sas Andor már az 50-es évek elején tagja lett a Csehszlovák Írószövetségnek. Az írószövetség Szlovákiai Szekciója keretében Egri irányításával „magyar munkaközösség” jött létre, melynek működése kezdetben inkább önképzőköri tevékenységhez hasonlított. A Szlovákiai Szekció 1954 ápr.-ától Szlovák Írók Szövetsége néven működött tovább, 1969-ig azonban a Csehszlovák Írószövetség szerves része maradt, 1969 jún.-ában önállósult. E szervezet tagozataként működött a magyar, ill. az ukrán szekció. Az egyes szekciók élén a tagság által választott vezetőség állt, szervezeti és gazdasági kérdésekben azonban a szövetség apparátusa döntött. A „hőskor” eredményei közé tartozik az Irodalmi Szemle megindítása (1958), valamint a Madách Könyv- és Lapkiadó megalapítása (1969). A Magyar Szekció vezetősége a 60-as években állhatatosan védte a magyar helységnevek használatát, s védelmébe vette az irodalomban jelentkező új irányzatokat, melyeket a hatóságok eszmeileg kétesnek minősítettek. 1968 márc.-ában az elsők között foglalt állást a nemzetiségi kérdés rendezése ügyében. Egyes tagjait ezért a konszolidációs években különböző sérelmek érték. 1970. ápr. 10-én kizárták az írószövetségből Monoszlóy Dezsőt, 1971. okt. 24-én törölték a tagok sorából Lehocky Teréz és Szőke József  írókat, felfüggesztették Dobos László és Petrőci Bálint tagságát, s az Új Szó napilap (felsőbb utasításra) 1989-ig még olyan személyeket is diszkriminált politikailag megbízhatatlanként, akiknek írószövetségi tagsága megmaradt (Turczel Lajos, Koncsol László, Veres János stb.). A Szlovák Írók Szövetsége 1989 dec.-ében megkövette a jogsérelmet szenvedett írókat, kiközösítésüket érvénytelennek tekintette. A Magyar Szekció hasonlóképpen járt el. A Magyar Szekció 1989 máj.-ában úgy döntött, hogy autonóm szervezetnek tekinti magát. Az 1989-es rendszerváltás új lehetőségeket teremtett az irodalmi élet számára. A Magyar Szekció 1989 dec.-i rendkívüli közgyűlése úgy döntött, hogy a szekció átalakul Csehszlovákiai Magyar Írók Társaságává (CSMÍT). Az alakuló közgyűlés előkészítésére a közgyűlés intézőbizottságot hozott létre, melynek vezetésével Fónod Zoltánt bízta meg. Az alakuló közgyűlésre 1990. jan. 26-án került sor, az elfogadott alapszabályt 1990. ápr. 28-án hagyta jóvá a belügyminisztérium. A CSMÍT kezdetben kollektív tagja volt a Szlovák Írók Egyesületének, majd ennek átalakulása után alapító tagszervezete lett a Szlovákiai Írószervezetek Társulásának (Asszociáció). 1993 jan.-jától Szlovákiai Magyar Írók Társasága (SZMÍT) néven működik. A Magyar Szekció, majd a CSMÍT, ill. SZMÍT titkárai voltak: Egri Viktor (1954); Tóth Tibor (1956); Tóth Elemér (1962); Gyurcsó István (1969); Bábi Tibor (1971); Csanda Sándor (1977); Duba Gyula (1981); Fónod Zoltán (1989). A Társaság elnökei: Grendel Lajos (1990); Fónod Zoltán (1992); Szeberényi Zoltán (1994); Fónod Zoltán (1996); Tőzsér Árpád (ügyvezető elnök Hodossy Gyula, 1998); Balázs F. Attila (1999); Koncsol László (2001); Hodossy Gyula (2003).

A legsokoldalúbb tudományos ismeretterjesztésre az A Hét c. hetilap vállalkozott, amely a legújabb természettudományos és a műszaki eredményektől kezdve a történelem, a régészet, a néprajz, a tudomány- és művelődéstörténet, a zene és a képzőművészet egész területét felölelve igyezett számot adni a legfontosabb ismeretekről. A lap olyan szakírókat nyert meg a tudományos ismeretterjesztésnek, akik közül többen később kötetekkel is jelentkeztek. Az 1989-es rendszerváltozást követően a szlovákiai magyar könyvkiadás is felkarolta a tudományos ismeretterjesztést. 1989-ig a Madách Könyv- és Lapkiadó, jobbára csehből és szlovákból fordított művek kiadására szorítkozott, ill. Mo.-on megjelent könyveket vett át és terjesztett Szl.-ban. Kivételnek csupán a néprajzi, a honismereti és a helytörténeti témájú kiadványok számítottak. Az 1990 után megváltozott társadalmi és politikai helyzetben az ~ súlypontja áttevődött a könyvkiadás területére. Az újságok és a folyóiratok egyre kevesebb helyet kínáltak az ismeretterjesztő írásoknak, A Hét megszűnését (1995) követően pedig a folyóiratbeli néprajzi és honismereti ~ is elveszítette központi fórumát. Ezt a feladatot részben a Komáromban megjelent Múltunk emlékei, valamint a Rimaszombatban kiadott Gömörország folyóirat vették át. A mezőgazdasági ismeretterjesztés és szaktanácsadás jelentős fóruma a Jó Gazda. Az elsősorban pedagógiai szakcikkeket közlő Katedra ismeretterjesztő írásoknak is helyet ad. Az 1990-es években létrejött szlovákiai magyar könyvkiadók közül mindenekelőtt a dunaszerdahelyi Lilium Aurum Könyvkiadó vállalkozott az ~ felkarolására. Tudomány- és művelődéstörténeti, honismereti könyveket a pozsonyi Kalligram Könyv- és Lapkiadó (legjelentősebb ezirányú vállalkozása a Koncsol László (szerk.) Csallóközi Könyvtár sorozat), a Madách-Posonium Könyv- és Lapkiadó, a Clara Design Studio, a somorjai Méry Ratio, a dunaszerdahelyi Nap Kiadó és a komáromi KT Kiadó is megjelentet.