Felistál (Horný Štál)
1940-ben Tőnyeistál, 1945-től Alistál néven Alistállal és Tőnyével egyesített község a Dunaszerdahelyi járásban, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől DK-re. L: [1921] – 293, ebből 274 (93,5%) magyar, 17 (5,8%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 148 ref., 135 r. k., 3 izr., 2 ev. –...megnyit →
1940-ben Tőnyeistál, 1945-től Alistál néven Alistállal és Tőnyével egyesített község a Dunaszerdahelyi járásban, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől DK-re. L: [1921] – 293, ebből 274 (93,5%) magyar, 17 (5,8%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 148 ref., 135 r. k., 3 izr., 2 ev. –...megnyit →
Részletek
1940-ben Tőnyeistál, 1945-től Alistál néven Alistállal és Tőnyével egyesített község a Dunaszerdahelyi járásban, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől DK-re. L: [1921] – 293, ebből 274 (93,5%) magyar, 17 (5,8%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 148 ref., 135 r. k., 3 izr., 2 ev. – Ir. Presinszky Lajos: Múltunkról a jelennek. Alistál, Felistál, Tőnye (2004).
Fellegi István
(* 1904. szept. 6. Rózsahegy, † 1975. szept. 5. Komárom) Színházigazgató, rendező, színműfordító. Életének első szakaszáról keveset tudni; 1949-ben a Csemadok alakuló közgyűlése őt választotta országos titkárrá. 1950-ben részt vett az Állami Faluszínház magyar tagozata, majd 1952-ben a komáromi Magyar Területi Színház létrehozásában, ez...megnyit →
(* 1904. szept. 6. Rózsahegy, † 1975. szept. 5. Komárom) Színházigazgató, rendező, színműfordító. Életének első szakaszáról keveset tudni; 1949-ben a Csemadok alakuló közgyűlése őt választotta országos titkárrá. 1950-ben részt vett az Állami Faluszínház magyar tagozata, majd 1952-ben a komáromi Magyar Területi Színház létrehozásában, ez...megnyit →
Részletek
Fellegi István (JSZ)
(* 1904. szept. 6. Rózsahegy, † 1975. szept. 5. Komárom) Színházigazgató, rendező, színműfordító. Életének első szakaszáról keveset tudni; 1949-ben a Csemadok alakuló közgyűlése őt választotta országos titkárrá. 1950-ben részt vett az Állami Faluszínház magyar tagozata, majd 1952-ben a komáromi Magyar Területi Színház létrehozásában, ez utóbbinak – 1963-as nyugdíjazásáig – első igazgatója lett. Színműveket fordított és rendezett, ill. dramatizált. – Rendezései: Guy Maupassant – Fritz Hochwälder: Fogadó a határszélen; Egri Viktor: Ének a romok felett; Eugéne scribe: Egy pohár víz; Erich Maria Remarque: Az utolsó felvonás; Simon Magda: Százházas lakodalom. – Színpadra alkalmazásai: Jókai Mór: Az aranyember; Alois Jirásek: Lámpás. – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tarics Péter: A tűzkeresztségtől a kereszttűzig 1952–1997 (1997).
Fellinger Károly
(* 1963. nov. 20. Pozsony) Költő, helytörténész. Galántán érettségizett (1981). 1983–1986-ban részt vett az Iródia mozgalomban, szerepelt a Próbaút c. antológiában (1986). Díj: Magyar Arany Érdemkereszt (2023); Vörösmarty Emlékérem (2023); Forbáth Imre-díj (2014); Arany Opus Díj (2019, 2011, 2010). – Fm. Áramszünet (v., 1991);...megnyit →
(* 1963. nov. 20. Pozsony) Költő, helytörténész. Galántán érettségizett (1981). 1983–1986-ban részt vett az Iródia mozgalomban, szerepelt a Próbaút c. antológiában (1986). Díj: Magyar Arany Érdemkereszt (2023); Vörösmarty Emlékérem (2023); Forbáth Imre-díj (2014); Arany Opus Díj (2019, 2011, 2010). – Fm. Áramszünet (v., 1991);...megnyit →
Részletek
Fellinger Károly (GJ)
(* 1963. nov. 20. Pozsony) Költő, helytörténész. Galántán érettségizett (1981). 1983–1986-ban részt vett az Iródia mozgalomban, szerepelt a Próbaút c. antológiában (1986). Díj: Magyar Arany Érdemkereszt (2023); Vörösmarty Emlékérem (2023); Forbáth Imre-díj (2014); Arany Opus Díj (2019, 2011, 2010). – Fm. Áramszünet (v., 1991); Csendélet halottakkal (v., 1996); Jóka – nevezetességek, helytörténet (1997); Fészek az égen (v., 2004). Fűhárfa (gyermekv., 2006); Szélkergető, kerek köpeny (2008); Hajléktalan búzavirág (mesék, mondák, 2009); Dióbölcső, mákfejcsörgő (gyermekv., 2010); Csomagmegőrző (vál. v., 2011); Mákom van (gyermekv., 2011); Rész és egész (v., 2012); Alázat (vál. v., 2013); Morzsabál (gyermekv., 2013).
.
Felső-Csallóköz
Néprajzi tájegység. A Csallóköz nyugati, Főtájként is emlegetett területe. Nagy vonalakban az egykori Pozsony vármegye csallóközi területét foglalja magában. A térségre az Árpád-kori gyökerű aprófalvas megtelepülés a jellemző. A sok kishatárú falu gyakran olyan közel fekszik egymáshoz, hogy az idegen jószerével nem is tudja...megnyit →
Néprajzi tájegység. A Csallóköz nyugati, Főtájként is emlegetett területe. Nagy vonalakban az egykori Pozsony vármegye csallóközi területét foglalja magában. A térségre az Árpád-kori gyökerű aprófalvas megtelepülés a jellemző. A sok kishatárú falu gyakran olyan közel fekszik egymáshoz, hogy az idegen jószerével nem is tudja...megnyit →
Részletek
Néprajzi tájegység. A Csallóköz nyugati, Főtájként is emlegetett területe. Nagy vonalakban az egykori Pozsony vármegye csallóközi területét foglalja magában. A térségre az Árpád-kori gyökerű aprófalvas megtelepülés a jellemző. A sok kishatárú falu gyakran olyan közel fekszik egymáshoz, hogy az idegen jószerével nem is tudja őket megkülönböztetni. E középkori településszerkezetre (amely minden bizonnyal az azonos nevet viselő nemzetség birtokainak osztódása révén jött létre) a legjobb példa a Karcsák esete. Tizenkét Karcsa-utótagú települést lehet ugyanis összeszámlálni a ~ben: Amadé-, Damazír-, Egyház-, Erdőhát-, Etre-, Göncöl-, Királyfia-, Kulcsár-, Mórocz-, Pinke-, Sipos- és Solymoskarcsa. Valamivel halványabb nyomokban, de hasonló folyamat mutatható ki a Patonyokról és az Étékről is (utóbbiak közül ismeretes Töbör-, Hegy-, Bene-, Enyed-, Csenkesz-, Balázs- és Pódaéte). Mindamellett a kétbeltelkes települési forma a ~ben is előfordul. Elsősorban a Duna menti településekben (Doborgaz, Keszölcés, Somorja, Tejfalu, Vajka) adatoltak a 17–19. sz.-ban folyamatosan az olyan külsőségek (szállások), amelyek a Duna-szigeteken, ill. a Duna jobb partján terültek el. Timaffy László kutatásaiból jól ismert a Doborgaz, Keszölcés, Tejfalu és Vajka települések Duna jobb parti tartozéktelepüléseinek 19. sz. végi, 20. sz. eleji fokozatos önállósodási folyamata. Egy 1686-ból származó térkép még nem jelzi emberi megtelepedés nyomát ezeken a szigeteken. A II. József korában, 1784-ben készült térkép viszont már mutatja a szállásokat a szétszórt szigetvilágban. A Duna mai főágának fokozatos kifejlődésével, megerősödésével ezek a szigetek a folyó jobb partjára kerültek, míg az említett községek a bal parton maradtak. Mivel a közlekedés a falvak és a szállások között egyre nehézkesebbé vált, örökösödések révén egyre többen költöztek ki és alakítottak ki állandó lakhelyet ezeken a szigeteken, szállásokon. Így jött létre Cikolasziget (Vajkából), Sérfenyősziget (Keszölcésből), valamint Doborgazsziget és Tejfalusziget (Doborgazból és Tejfaluból). – Ir. Kocsis Aranka: A vajkai szék nemesei. Hagyatéki leltárak a 17–19. századból (1997); Timaffy László: Szigetközi krónika (1976).
Felsőbalog (Vyšný Blh)
1943-ban Vámosbalog néven Alsóbaloggal egyesített község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Balog-patak völgyében, Rimaszombattól ÉK-re. L: [1921] – 852, ebből 826 (96,9%) magyar, 21 (2,5%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 532 ref., 252 r. k., 47 ev., 17 izr. – Az eredetileg barokk...megnyit →
1943-ban Vámosbalog néven Alsóbaloggal egyesített község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Balog-patak völgyében, Rimaszombattól ÉK-re. L: [1921] – 852, ebből 826 (96,9%) magyar, 21 (2,5%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 532 ref., 252 r. k., 47 ev., 17 izr. – Az eredetileg barokk...megnyit →
Részletek
1943-ban Vámosbalog néven Alsóbaloggal egyesített község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Balog-patak völgyében, Rimaszombattól ÉK-re. L: [1921] – 852, ebből 826 (96,9%) magyar, 21 (2,5%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 532 ref., 252 r. k., 47 ev., 17 izr. – Az eredetileg barokk stílusú Koháry-Coburg-kastély 1720-ban épült a 17. sz.-i reneszánsz Wesselényi-kastély helyén, 1817–22 között kibővítették és klasszicista stílusban átalakították, 1958 óta szociális otthon működik benne. A kastély körüli 200 holdas vadaskertben, a községtől 3 km-re É–ÉK-re találhatók a 17. sz. végén elpusztult Balogvár romjai.
Felsőcsáj (Vyšný Čaj)
Részletek
Község a Kassa-környéki járásban, a Kassai-medence DK-i részén, az Ósva-patak jobb partján, Kassától K–DK-re. L: [1921] – 335, ebből 209 (62,4%) szlovák, 117 (34,9%) magyar; [2011] – 309, ebből 295 (95,5%) szlovák, 5 (1,6%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 295 (95,5%) szlovák, 5 (1,6%) magyar. V: [2011] – 143 ref., 138 r. k., 7 ev., 1 gör. kat. – A 18–19. sz.-ban részben szlovákokkal újranépesített falu 20. sz. elején még részben magyar lakossága a sz. második felére szlovákká vált. Klasszicista stílusú ref. temploma a 18. sz. végén, r. k. (Fájdalmas Szűzanya) kápolnája 1952-ben épült.
Felsőcsallóköz
Regionális jellegű társadalmi és szépirodalmi hetilap (Somorja, 1927. dec. 24.–1928. dec. 15.). Goldstein József kiadásában jelent meg. Szépirodalmi anyagait többnyire amatőrök írták. A lap hírt adott a Csallóközi Múzeum gyarapodásáról és a somorjai születésű Tallós-Prohászka István festő kiállítasairól. Khín Antaltól több néprajzi cikket is...megnyit →
Regionális jellegű társadalmi és szépirodalmi hetilap (Somorja, 1927. dec. 24.–1928. dec. 15.). Goldstein József kiadásában jelent meg. Szépirodalmi anyagait többnyire amatőrök írták. A lap hírt adott a Csallóközi Múzeum gyarapodásáról és a somorjai születésű Tallós-Prohászka István festő kiállítasairól. Khín Antaltól több néprajzi cikket is...megnyit →
Részletek
Regionális jellegű társadalmi és szépirodalmi hetilap (Somorja, 1927. dec. 24.–1928. dec. 15.). Goldstein József kiadásában jelent meg. Szépirodalmi anyagait többnyire amatőrök írták. A lap hírt adott a Csallóközi Múzeum gyarapodásáról és a somorjai születésű Tallós-Prohászka István festő kiállítasairól. Khín Antaltól több néprajzi cikket is közölt. – Szerk. Salamon X. Ferenc, Reininger József.
Felsőerdőfalva, Óleszna (Stará Lesná; Altwalddorf)
Részletek
Község a Késmárki járásban, a Szepesi-medencében, a Magas-Tátra DK-i lábánál, a Tar-patak völgyében, Késmárktól Ny-ra. L: [1921] – 564, ebből 533 (94,5%) német, 28 (5,0%) szlovák, 1 (0,2%) magyar; [1940] – 662, ebből 396 (59,8%) német, 94 (14,2%) magyar, 77 (11,6%) roma, 74 (11,2%) szlovák; [2011] – 1007, ebből 814 (80,8%) szlovák, 108 (10,7%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 794 (78,8%) szlovák, 111 (11,0%) roma, 1 (0,1%) német. V: [2011] – 788 r. k., 45 ev., 12 gör. kat. – Német (szász) hospesek által a 13.- sz.-ban alapított település, amelynek német lakóit a második vh. után kitelepítették Németországba. A 13. sz.-ban emelt r. k. (Szt. Péter és Pál-) templomát 1793-94-ben barokk-klasszicista stílusban alakították át, reneszánsz haranglába 1600 körül, klasszicista stílusú ev. temploma 1821-ben épült.
Felsőfalu; Felfalu (Chvalová)
Község a Nagyrőcei járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység D-i lejtőin, a Ratkói-Túróc-patak völgyében, Tornaljától ÉNy-ra. L: [1921] – 184, ebből 161 (87,5%) magyar, 13 (7,1%) szlovák; [2011] – 174, ebből 60 (34,5%) magyar, 60 (34,5%) szlovák, 45 (25,9%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 86 (49,4%) magyar,...megnyit →
Község a Nagyrőcei járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység D-i lejtőin, a Ratkói-Túróc-patak völgyében, Tornaljától ÉNy-ra. L: [1921] – 184, ebből 161 (87,5%) magyar, 13 (7,1%) szlovák; [2011] – 174, ebből 60 (34,5%) magyar, 60 (34,5%) szlovák, 45 (25,9%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 86 (49,4%) magyar,...megnyit →
Részletek
Község a Nagyrőcei járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység D-i lejtőin, a Ratkói-Túróc-patak völgyében, Tornaljától ÉNy-ra. L: [1921] – 184, ebből 161 (87,5%) magyar, 13 (7,1%) szlovák; [2011] – 174, ebből 60 (34,5%) magyar, 60 (34,5%) szlovák, 45 (25,9%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 86 (49,4%) magyar, 75 (43,1%) szlovák, 6 (3,4%) roma. V: [2011] – 74 r. k., 59 ref., 6 ev. – R. k. temploma a 19. sz. elején késő barokk, ref. temploma 1875-ben késő klasszicista stílusban épült. A közeli Felsőfalui-barlangban 1954-ben neolitikum kori települést és késő bronzkori rituális temetkezési helyet tártak fel.
Felsőfegyvernek (Horné Zbrojníky)
Részletek
1944-ben Kétfegyvernek néven Alsófegyvernekkel egyesített község a Lévai járásban, az Ipolymenti-hátság Ny-i peremén, a Szikince-patak bal partján, Zselíztől É–ÉK-re. L: [1921] – 501, ebből 397 (79,2%) magyar, 96 (19,2%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 363 r. k., 108 ref., 18 izr., 11 ev.