A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig

Biró Ágnes

(* 1957. szept. 2. Pozsony) Tanár, politikus. Szülővárosában művészeti középiskolában végzett (1976), majd ugyanitt, a Comenius Egyetem BTK-án szlovák–képzőművészet szakon szerzett tanári oklevelet (1983), Nyitrán doktorált. 1976–1983 között az Ifjú Szivek táncosa volt. 1979–1991 között a vágsellyei képzőművészeti alapiskola tanára; a Galántai járási Pedagógiai Központ módszertani felelőse (1991–1992); a Galántai Tanügyi Hivatal szakelőadója (1992–1995); magánvállalkozó (1995–1999); a Vágsellyei járási Hivatal oktatásügyi szakosztályának vezetője, főosztályvezetője, majd elöljárója (1999–2004); a Szlovák Kormány Kulturális Minisztériumának államtitkára (2004–2006); 2006-tól 2010-ig az MKP parlamenti képviselője volt, 2007-től az MKP kulturális alelnöke.

Biró Ágnes (GJ)

Cserkészparancsnokként − balról Szlávik belügyminiszter, Kocsis Károly és Bíró Luciún Géza

(* 1898. ápr. 4. Zsitvaújfalu, † 1990. máj. 15. Komárom) Bencés szerzetes-tanár, lapszerkesztő, tankönyvíró. Teológiai tanulmányait Pannonhalmán végezte, s közben magyar–latin szakos tanári képesítést is szerzett. 1922. jún. 29-én szentelték pappá. 1922–1939 között a komáromi, 1939–1944 között a pápai bencés gimnázium tanára, igazgatója. 1945-től a komáromi bencés gimnázium igazgatója, 1949-ig az itteni rendház főnöke, 1944–1978 között a pannonhalmi főapát szlovákiai vikáriusa. 1946-tól lelkipásztor Komáromban. 1949-ben rendtársaival É-Szl.-ba internálták, ahonnan csak 1960-ban térhetett vissza magyar hívei közé (Balony, Medve, Nyárad). A két háború között a szlovákiai magyar cserkészet szervezője, több lap szerkesztője volt (Tábortűz, Szűz Mária Új Virágos Kertje, Komáromi Római Katholikus Autonóm Egyházközség Értesítője). Liturgikus reformot kezdeményezett, 1933-ban szerkesztője a Liturgikus Lexikonnak, 1989-ben társszerzője a Verbényi–Arató-féle, már a zsinati szellemben átdolgozott új liturgikus lexikonnak. 1947-ben – a magyarok jogfosztottsága idején – illegálisan imakönyvet (Miatyánk) és katolikus kalendáriumot adott ki. Kivette részét az 1968-as eseményekből, ott volt a Zsinati Megújulás mozgalomban, amiért 1968 után zaklatták, 1970-ben kényszernyugdíjazták. Ettől kezdve haláláig kisegítő lelkész volt Komáromban. 1989-ben Márton Áron-emlékéremmel tüntették ki Budapesten. – Fm. Kis égi lant (énekek és imádságok, 1924); Magyar helyesírási szótár a művelt nagyközönség és a tanulóifjúság részére (1922); Kincses-könyv (1936); Miatyánk (ima- és énekeskönyv, 1969). – Ir. Cornides István: Szabálytalan interjú B. L. bencés tanárral. Magyarok, 1990; Koller Gyula: B. L. 1898–1990. Remény, 1990/8.; Virt László: B. L. Uo., 1990/9.

Biro Szabolcs (Soos Laca fot.)

(*1988. júl. 29., Dunaszerdahely) Író. Dunaszerdahelyen járt iskolába, tanulmányait a Magyar Tannyelvű Magán Szakközépiskolában fejezte be (2010). 2004-2013 között a Csak Van rockzenekar énekese, valamint  a Historium Kiadó alapító-igazgatója (2011-2016). Szabadúszó újságíróként is tevékenykedett. 2017-ben Eger Kulturális Nagykövete címet szerezte meg. – Fm. Sub Rosa (r., 2010); Ragnarök (r., 2014); Non nobis Domine (tort. r., 2012/2016),Elveszett csillagok (r., 2017), Anjouk (tort. regényfolyam, 2015-től folyamatosan publikálva).

Blanar Bela (FI)

(* 1866. aug. 24. Kassa, † 1932. dec. 31. Kassa) Történész, politikus, szakíró. Az államfordulat előtt Kassán folytatott ügyvédi gyakorlatot, egy időben a jogakadémia tanára, majd a város főügyésze volt. 1910-ben a magyar országgyűlés tagjává választották. 1914-től az első vh. végéig Kassa főpolgármestere volt. Az államfordulat után a kassai Kazinczy Társaság főtitkára. Egyik alapítója volt a Szlovenszkói Magyar Jogpártnak, majd miután az beolvadt a Magyar Nemzeti Pártba, annak keretén belül politizált. 1928-ban tartománygyűlési képviselővé választották. – Fm. A csődtörvény módosítása (1895); A jog köréből (tan., 1899)

Blaskovics József (OE)

(* 1910. jún. 12. Imely, † 1990. júl. 6. Prága [Csehország]) Nyelvész, turkológus, műfordító. Komáromban érettségizett (1929), Pozsonyban tanítóképzőt (1931), Szegeden tanárképző főiskolát (1943) végzett. 1938–1946 között Galántán, 1946–1947 között Bazinban, 1947–1950 között Pozsony-Főréven matematikát és fizikát tanított. 1943–1948 között Budapesten, majd Prágában orientalisztikát tanult. 1950–1978 között a prágai Károly Egyetemen turkológiát és hungarisztikát oktatott. 1955-ben megalapította a Károly Egyetem turkológiai szemináriumát, tankönyveivel megalapozta a modern cseh turkológiát. Török, azerbajdzsáni, tatár, kazah és bengáli szépirodalmi műveket fordított csehre és magyarra. Lefordította és kiadta a feltételezett magyar ősgeszta török nyelvű változatát, a Tárih-i Üngürüszt (A magyarok története, 1984). Egyik fő műve (A kegyes szultánok és a nagyságos erdélyi fejedelmek – I. és II. Rákóczi György – levelezése a Kassai Királyság ügyében) máig kéziratban maradt. A Török Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja (1957), a Török Köztársaság elnöke díszoklevelet adományozott neki (1973), 1978-ban Kőrösi Csoma Sándor Emlékplakettet kapott. – Fm. Dějiny nové turecké literatury (1953; angol, német és bolgár nyelven is); Türkische Handschriften der Universitätbibliothek in Bratislava (1961); Rimavská Sobota v čase osmansko-tureckého panstva (1974 – magyarul 1989-ben, majd 1995-ben Rimaszombat és vidéke a török hódoltság korában címmel); Érsekújvár és vidéke a török hódoltság korában (1989); Az újvári ejálet török adóösszeírásai (1993); Blaskovics Emlékkönyv (vál., kötetben meg nem jelent írásokból, 1995). – Ir. Ozogány Ernő: A közép-európai török. In: Dr. Kiss László – Lacza Tihamér – Ozogány Ernő: Gondolatokból épült katedrális (2001).

Boček Zsuzsa (TSZA)

(* 1920. ápr. 22. Komárom, † 2004. dec. 9. Pozsony) Jelmeztervező. Pozsonyban iparművészeti szakiskolát (1937) végzett, majd magántanulóként a komáromi Bencés Gimnáziumban tett érettségit (1939). Közben tervezőként és varrónőként dolgozott anyja ruhaszalonjában. 1944-ben a nyilasok elhurcolták; 1945 nyarán került haza Rawensbrückből. 1949-től jelmeztervező (1949–1951: Szlovák Nemzeti Színház, Pozsony; 1952–1954: Magyar Területi Színház, Komárom; 1954–1955: Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes, Pozsony; 1955–1982: Szlovák Nemzeti Színház, Pozsony). Szlovák és cseh filmek, tévéjátékok kosztümtervezője; dolgozott Svédországban, Hollandiában, Jugoszláviában, Lengyelországban, Ausztriában, ill. Budapesten, itt a Színművészeti Főiskolán is tartott előadásokat. – Fontosabb színházi munkái: Konsztantyin Mihajlovics Szimonov: Orosz kérdés; Anton Pavlovics Csehov: Háztűznéző; Molière: A fösvény; Szigligeti Ede: A csikós; Egri Viktor: Pünkösdi királyság; Pierre-Augustin Caron de Beumarchais: A sevillai borbély; Gabriela Zápolská: Finom uriház; Iszajev Galics: Nem magánügy; Jókai Mór: Az aranyember; Dávid Teréz: Az asszony és a halál; Lovicsek Béla: Csillagszemű asszony; Arisztophanész: Lüszisztraté; Móricz Zsigmond: Kismadár. – Film: Nevéhez nemcsak színházi, hanem egy tucat csehszlovák film és számos televíziós játék jelmezeinek tervezése is fűződik. Ő volt a jelmezek tervezője többek között az „Ember a hídon” (Človek na moste), „Az urak mulatnak” (Páni sa zabávajú), a „Szent Erzsébet tér” (Námestie svätej Alžbety) és az „ A halál esőben érkezik” (Smrť prichádza v daždi) c. csehszlovák filmeknek. Profizmusának, színvonalas alkotó munkájának elismeréseként vissza-visszahívták őt svéd, német, osztrák, holland, lengyel és jugoszláv színházak is. Két szlovákiai magyar színházunk szintén sokat köszönhet Boček Gesztes Zsuzsának, mert ő szakmai munkáján és tanácsain túl kapcsolataival is támogatta a Matesz és a Thália Színpad-Színház tevékenységét. – Ir. Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig); Takács András: A Népes (Gyurcsó István Alapítvány Könyvek 33., Dunaszerdahely 2003.); Boček Péter visszaemlékezései (a Kassai Thália Színház archívuma).

Bocsárszky Attila (TSZA)

(* 1965. márc. 27. Fülek) Színész. A kassai magyar tanítási nyelvű ipariskolában érettségizett 1983-ban. Ettől kezdve máig a Thália Színpad, ill. jogutódja, a Kassai Thália Színházszínésze (1988–1992 között a pozsonyi Szépművészeti Főiskola színészhallgatója volt). Jelenleg színháza társulatvezetője. 1992-től rendszeresen fellép a kassai Állami Színház szlovák nyelvű előadásaiban. Hangjátékok, szlovák filmek szereplője. – Főbb színházi szerepei: Kornél (Karol Čapek: Az anya); Michal (Václav Havel: Verniszázs); Lennie (John Steinbeck: Egerek és emberek); Cuki (Görgey Gábor: Komámasszony, hol a stukker?); Mitch (Tennessee Williams: A vágy villamosa); Tybalt (William Shakespeare: Rómeó és Júlia); Romain Tournel (Georges Feydeau: Bolha a fülbe); Petronius (Székely János.: Caligula helytartója); Petruccio (William Shakespeare: A makrancos hölgy); Kendrick hadnagy (Aaron Sorkin: Semmi és végtelen); Tiborc (Katona József.: Bánk bán); Sebő (Ratkó József: Segítsd a királyt); don Carlos (Molière: Don Juan vagy a kőszobor lakomája); Cyril (Witold Gombrowicz: Yvonne, burgundi hercegnő); Szmirnov Mozgovoj (Anton Pavlovics Csehov: Csehov tréfái); Grimaldi (John Ford: Kár, hogy ká); Ben (Arthur Miller: Az ügynök halála); Bojnyik (Tersánszky Józsi Jenő–Örkény István: Kakuk Marci szerencséje); Medve (Gál Sándor–Jakab Zoltán: A szürke ló); Mátyás (Heltai Jenő: A néma levente); Raimondo Vietoris (Giulio Scarnacci–Renzo Tarabusi: Kaviár és lencse); Helicon (Albert Camus: Caligula); Józsi (Örkény István: Macskajáték); Miko (Nikos Kazantzakis: Zorba); Elemír gróf (Kisfaludy Károly.: Csalódások); Adolf (Gál Sándor: A pokol kapujában); Claudius (William Shakespeare: Hamlet); Petrencey Gáspár (Heltai Jenő.: A Tündérlaki lányok); Szipcsay (Dobos László–Beke Sándor: Földönfutók); Joó Ferenc (Dékány András–Baróti Géza–Moravetz Levente: Dankó Pista); Harpagon (Jean-Baptiste Molière: A fösvény); Cyrano (Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac); Weich, rendőrőrmester (Neil Simon: Pletykák); Bottlik Dénes (Böszörményi Gyula–Lakatos Róbert–Müller Péter Sziámi: Gergő és az álomfogó). – Film: Jánošík, r. Agnieszka Holan, (szlovák–lengyel–magyar kopr.), Štúrovci, r. Peter Mikulík; Szigeti veszedelem, r. Horváth Z. Gergely.; – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig); Ötvös Anna: Akikkel találkozhat(t)unk (2000).

Bodnár Ferenc Attila (csa)

(* 1969. július 7. Kassa) Karnagy. Tanulmányait a Szepsi Magyar Tannyelvű Általános Iskolában, majd a Kassai Magyar Tannyelvű Ipariskola villamosberendezések szakán folytatta. A Kassai Műszaki Egyetemen szerzett diplomát. 1986-tól tagja a kassai Csermely Kórusnak is. 1991−1998 között a szepsi Artless rockbanda tagja. 2005-ben Szepsiben létrehozta a Vox Columbellae vegyes kart, amelynek a karnagya. A Kodály Zoltán Napokon 2008-ban majd 2011-ben ezüstkoszorús minősítést szereztek. 2012 szeptemberében Sátoraljaújhelyen a Kótától aranyminősítést kaptak. 2008-tól a Ferencei Andrea vezetése alatt működő kassai Voces énekegyüttes tagja.

Bodnár Gyula (ST)

(* 1948. máj. 21. Királyhelmec) Publicista, szerkesztő. Szülővárosában érettségizett (1966), Nyitrán magyar–angol szakos tanári oklevelet szerzett (1973). Nagymegyeren él. 1973–1974-ben a oktatási minisztérium külföldi kapcsolatainak intézetében szakelőadó, majd (1974-1993) az Új Szó kulturális rovatának szerkesztője,1993-tól vezető szerkesztője, riportere a a nagymegyeri Studio Plus TV helyi magántelevíziónak. 1994-1995 között a Nap főszerkesztő-helyettese;1995-től 2009-ig a Csallóköz és a Katedra munkatársa és 2001-től  az utóbbinak a főszerkesztője. 1983-1990 között a nagymegyeri Poloska Színház vezetője és rendezője. Főbb díjak:  Márai Sándor Alapítvány  Nyitott Európáért Díj (1998); Katedra Életmű Díj, a több évtizedes publicisztikai munkásságáért és a Katedra folyóirat főszerkesztőjeként végzett szervezői és szerkesztői tevékenységéért (2010);  Királyhelmec Díszpolgára cím a publicisztikai életművééért és a kulturális élet területén végzett áldozatos munkájáért, valamint a város hírnevének öregbítéséért (2016). Névjegyei: b.gy., B.Gy., (bodnár), (b), -bor, (br), -bár. – Fm. Messze van Helgoland (publ., 1992); Nyomkereső. A második világháború utáni (cseh)szlovákiai magyar irodalom kistükre (társszerző: Tóth László). (1994); Görög Európa (publ., 1998); Szappanopera a medencében (publ., 2000); Szavak, színek, színképek (publ., 2001); Esőcseppek a mennyezeten (karcolatok, jegyzetek, tárcák, 2008); Az otthon udvarában. Publicisztikai írások – 1999–2009. (2009); Gyertyaláng az alagútban.Tárcák, cikkek, jegyzetek 2008-2013. (cikkek, 2014); Hátsó pad. Pedagógiai publicisztika. (2016). – Ir. Ki kicsoda  Kassától – Prágáig? (1993); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918–1995. (1997); Szlovákiai magyar ki kicsoda. (2001); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918–2004. (2004).

Bödők László (FI)

(* 1966. jún. 17. Komárom) Könyvkereskedő, vállalkozó. Csicsón járt alapiskolába. Az Érsekújvári Elektrotechnikai Szakközépiskolában érettségizett (1984), majd a kassai és a pozsonyi Elektrotechnikai Főiskolán végezte a felsőfokú tanulmányait. Könyvkereskedéssel foglalkozott, nagymegyeri vállalkozóként 1992-ben alapította meg a Panta Rhei könyvesbolthálózatot, amelynek immár 27 boltja van egész Szlovákiában.

Bödők Zsigmond (FI)

(* 1957. máj. 22. Komárom, † 2010. júl. 26.) Asztrofizikus, szakíró, tudománytörténész. Nagymegyeren érettségizett (1976), majd 1979–1981-ben a prágai Károly Egyetemen tanult, 1984-ben a pozsonyi Comenius Egyetemen szerzett fizikusi oklevelet. 1977–1989-ben a Dunaszerdahelyi járási Csillagászati Kabinet, 1990-től az SZTA Csillagászati Intézetének munkatársa. Csillagászati és tudománytörténeti cikkeket, könyveket publikál. Felvételeiből több csillagászati témájú hazai és külföldi fotókiállítást rendezett. – Fm. Harmatlegelő (1986, több kiadásban); Nobel-díjas magyarok (1997); Világjáró magyarok (1998); Magyar feltalálók I. (2000); Magyar feltalálók a repülés történetében (2001); Magyar feltalálók az automobilok történetében (2002); Magyar feltalálók a nyomdászat történetében (2003); Magyar feltalálók a hajók és a vasút történetében (2004); Magyar feltalálók a távközlés történetében (2005); Magyarok égi képeskönyve (2006), Magyar feltalálók a számítástechnika történetében (2007).