Halász-Hradil Elemér (SZM)

(* 1873. ápr. 18. Miskolc [Mo.], † 1948. dec. 9. Kassa) Festő. 1899-ben a Müncheni Akadémián, 1904-ben Párizsban, később újra Münchenben tanult. Négy éven át látogatta a nagybányai művésztelepet. Katonai szolgálata révén került Kassára, ahol végleg letelepedett. Munkássága középpontjában eleinte a sötét tónusú, „akadémikus” portréfestészet állt, ám rövid szecessziós korszak után fokozatosan áttért a nagybányai plein-air szellemében készült tájképfestészetre. Kassán művészetoktatást is vállalt, több tanítványa vált később jeles festővé (pl. Jakoby Gyula, Bauer Szilárd). 1897-től kiállító művész. – Ir. Brogyányi Kálmán: Festőművészet Szlovenszkón (1931).

Halláné Mária (csa)

(* 1940. júl. 25. Érsekújvár) Zenetanár. 1958-ban érettségizett a pozsonyi Konzervatóriumban. 1959-től az érsekújvári Művészeti Alapiskola ének- és zongoratanára. 1993-tól magántanárként tevékenykedik. 1993 és 2000 között nyolc éven át oktatott hangképzést a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem
zenei tanszékén. Külsős tanára volt a tapolcsányi konzervatóriumnak. Számos kiváló énekest nevelt fel. – Ir. Szőke József és Viczián János szerk.: Ki kicsoda Kassától–Prágáig? (1993); Dobi Géza: A szlovákiai zenei élet magyar és magyar származású képviselői (2004).

Hanza Rolanda (csa)

(* 1980. jan. 17. Zseliz) Zenetanár, karnagy, magán- és karénektanár. Párkányban végezte az alapiskolát és a gimnáziumi tanulmányait. 1998–2003-ban a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemen zenetanári diplomát szerez ének specializációval. A párkányi Liszt Ferenc Művészeti Alapiskolában tanít. 2009-ben diákjaival megalapította az Primula Énekkart, majd a pedagógusokból álló Katedra énekkart. 2013-tól a Párkányban működő Vox Solaris kamarakórus karnagya és hangképzője. – Díjak, elismerések: Párkány város polgármesterének elismerő oklevele (2012); a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társaságának elismerő okleve (2013). – Ir. Castrum Novum (2013. aug.); Pedagógusfórum (2011−12 tavasz); Vasárnap (2013. jún.).

Haraszti Mária (FI)

(* 1959. dec. 8. Alsószeli) Író, költő, műfordító, szerkesztő, előadóművész, könyvkiadó. Pozsonyban érettségizett (1979), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án magyar–orosz szakos tanári oklevelet szerzett (1984). 1984–1989-ben a Madách Könyv- és Lapkiadó munkatársa, majd az Irodalmi Szemle szerkesztője. 1990–1994-ben a Szlovák Rádió Magyar Adásának szerkesztőriportere. 1994-ben létrehozta a Median kiadót és produceri irodát. 2007-ig művészeti vezetője az AB-ART Könyvkiadónak. 1996–2006 között a Szőrős Kő folyóirat főszerkesztője. Szerepelt irodalmi színpadokban, irodalmi színpadi és színjátszó csoportokat szervezett (Zsebszínpad, Túraszínpad) és vezetett (Pejkó, Kis Pejkó). Előadóművészként, amatőr színpadi rendezőként, irodalmi összeállítások szerkesztőjeként, színpadi dramatizációk szerzőjeként is ismert. 2002-ben megalakította az Anima Társaságot, 2006-ban megalapította a Mikola Anikó-díjat. – Fm. Buborék (mesék, 1993); Buborék a szigeten (mesék, 1995); Pimpimpáré (r., 2001); A Piros rét meséi (mesék, 2004); Vers- és prózamondók kézikönyve (többekkel, 2005); József Attila: Versek (előadói CD, Csanaky Eleonórával, 2005); Július Balco: Végállomás (ford., 2003); Csupa főszerep (gyermekszínművek, 2009); Maty Rógyina nagylábujja (ifj. r. 2010)Vers- és prózamondók kézikönyve (többekkel, 2005); József Attila: Versek (előadói CD, Csanaky Eleonórával, 2005); Július Balco: Végállomás (ford., 2003); Csupa főszerep (gyermekszínművek, 2009); Maty Rógyina nagylábujja (ifj. r. 2010).; Hogyan születik a mese? Kortárs hazai meseírók hanglemezen. I. rész (CD); A Piros rét meséi (CD, 2010). – Film: Dőrejárás, Tejfalu (dokumentumfilm, 2007); Podunajské Biskupice * Pozsonypüspöki * Bischdorf (ismeretterjesztő film, 2008); Zene és lélek. Emlékképek Szíjjártó Jenő zeneszerzőről (dokumentumfilm, 2009); Hangvarázslók (dukumentumfilm, 2015). – Ir. Ki kicsoda Kassától–Prágáig? (1993); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918–1995. (1997); Szlovákiai magyar ki kicsoda. (2001); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918–2004. (2004).

H. Mészaros Erzsébet (FI)

(* 1939. máj. 31. Alsószeli) Újságíró. 1958–1961 között a Szabad Földműves riportere, 1961–1984 között a Dolgozó Nő (1970-től Nő, 1972-től Barátnő) szerkesztője, 1972-től főszerkesztője. A szlovákiai magyar iskolák védelmében írt riportok közlése miatt leváltották. 1985–1992 között ismét a Szabad Földműves az Új Szó, majd Szabad Földműves Újság szerkesztője, főszerkesztője, a Gazda Kft. létrehozója. Évkönyvek, kalendáriumok szerkesztője (pl. A Család Évkönyve négy évfolyama stb.), szakács- és életmódkönyvek szerzője, összeállítója. 1991-ben Széchenyi Emlékéremmel, 2005-ben A Szlovák Köztársaság Kormányának Ezüstplakettjével tüntették ki. – Fm. Termeszthető gyógynövények (2001). – Ir. Szlovákiai magyar ki kicsoda. (2001).

Harmos Károly (SZM)

(* 1879. nov. 28. Somogy [Mo.], † 1956. jan. 24. Komárom) Festő, grafikus. 1898–1902 között a budapesti Mintarajziskolában tanult, 1902–1908 között a müncheni akadémia növendéke volt. 1908–1910 között a szentendrei magániskola, 1911–1943 között pedig a komáromi bencés gimnázium rajztanára. 1920–1944 között magánrajziskolát működtetett Komáromban. 1923-ban megalakította, majd vezette a Jókai Egyesület Szépművészeti Osztályát. A komáromi művészképzés és művészeti élet fő szervezője, kiállításokat, képtárat szervez. Rajziskolájában későbbi jeles művészek pályája indult el. Akvarelleket, tempera- és olajfestményeket, grafikákat és iparművészeti munkákat egyaránt jegyez, illusztrációi a látomásos irodalmiság, ill. az ironikus, olykor hátborzongató humor jegyeit viselik magukon.

Harna István (FI)

(* 1940. szept. 2. Ipolyság) Közgazdász, egyetemi docens, politikus. Az ipolysági tizenegyéves iskolában érettségizett (1959). A pozsonyi Közgazdasági Egyetemen szerzett mérnöki oklevelet 1964-ben (1977-től kandidátus). 1978-tól a Közgazdaság-tudományi Egyetem oktatója (1981-től docense), 1985–1990-ben a Kereskedelmi Kar dékánhelyettese. 1990-től aktívan politizál, az Együttélés Politikai Mozgalom egyik alapítója és a párt színeiben 1990–1994, valamint 2002–2006 között parlamenti képviselő. 1998–2002-ben az MKP gazdaságpolitikai alelnöke, építés- és közmunkaügyi, ill. 1999-től építésügyi és régiófejlesztési miniszter. Jelenleg vállalkozó. 2012-ben a Magyar Érdemrend Tiszti Keresztjével tüntették ki.

Haščák József (TSZA)

(* 1948. febr. 18. Kassa, † 2012. febr. 2. Kassa) Grafikus, festő, illusztrátor, díszlet-, jelmez- és formatervező. Haščák József grafikus, festő, illusztrátor, díszlet- és formatervező a kassai sokoldalú képzőművészekhez tartozott. Művészi tevékenységét mind Szlovákiában, mint külföldön egyaránt elismerték. A festészet és grafika alapjait Kassán Feld Lajosnál és Eckerdt Sándornál sajátította el, majd Pozsonyban folytatta tanulmányait a Szépművészeti Főiskolán szabad grafika és könyvillusztráció szakon, Vincent Hložník osztályában. Haščák József mindvégig Kassán élt és alkotott. Több színházban dolgozott, ezek között a Kassai Thália Színházban is. A Kassai Műszaki Egyetem Formatervezési Tanszékének oktatója, majd docense lett. – Főbb színházi munkái: Kassai Thália Színpad: Lovicsek Béla: Tűzvirág (jelmez). Alekszej Arbuzov: Jó reggelt boldogság (jelmez). Kassai Thália Színház: Csukás István: Ágacska (díszlet, jelmez). Robert Thomas: Szegény Dániel (díszlet, jelmez). Tennessee Williams: A vágy villamosa (díszlet). Jevgenyij Svarc–Romhányi József–Lendvay Kamilló: Hókirálynő (díszlet, jelmez). Jean-Baptiste Molière: Tudós nők (díszlet, jelmez). Noel Coward: Vidám kísértet (díszlet, jelmez). Székely János: Caligula helytartója (jelmez). Mészöly Dezső: Harmadnapi győzedelem (díszlet, jelmez). Csendes László irodalmi összeállítása: Kávéházi menü (díszlet, jelmez). Márai Sándor: Szerep – Családi kérdés (játéktér). Benedek Miklós–Orosz István: Budapest Orfeum (díszlet, jelmez). Ratkó József: Segítsd a királyt (díszlet). Jean Genet: Cselédek (díszlet). Móricz Zsigmond: Csibe (díszlet). Marc Camoletti: Hatan pizsamában (díszlet). Peter Stone–Mikó István: Van, aki forrón szereti (díszlet). Peter Cibula: Cirkuszi álom (díszlet), Arthur Miller: Pillantás a hídról (díszlet). William Shakespeare: Hamlet (díszlet). Jean-Baptiste Molière: A fösvény (díszlet). Albert Camus: Caligula (díszlet, jelmez). William Sommerset Maugham: Imádok férjhez menni (díszlet). Peter Shaffer: Equus (díszlet). Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek (díszlet, jelmez). – Díjak, elismerések: Martin Benka Művészeti díj, 1987; Kassa Megyei Önkormányzat elnökének díja, 2008. – Ir. Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Színházi évkönyvek (Budapest); Divadlá na Slovensku [Szlovákiai színházak] (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).

Havasi József (TSZA)

(* 1947. ápr. 27. Kassa) Operaénekes, karmester. Alapiskolába és középiskolába a kassai magyar tannyelvű iskolákba járt. A pozsonyi Zeneművészeti Főiskolán ének szakán végzett 1969-ben. A Kassai Állami Színház operatársulatában kórustagként majd szólistaként szerepelt. 1971–73 között a pozsonyi Katonai Művészegyüttesben szolgált, majd visszatért a Kassai Állami Színházba. 1976 és 1986 között a kassai Szent Erzsébet-dóm egyházkarnagya. Egyházkarnagyként számos zenekari misét mutatott be a kassai székesegyház kórusával. 1987-től a kassai operaház mindmáig egyetlen magyar ajkú szólistája. Többször szerepelt a Kassai Thália Színház társulatában prózai és zenés szerepekben. Énekelt: Magyarországon, Csehországban, Ausztriában, Németországban, Olaszországban. 1973 őszén megalapította a kassai Csermely Kórust, amelynek máig a vezetője. A kassai premontrei templom karnagyaként is működik. – Főbb színházi szerepei: Krušina (Bedřich Smetana: Eladott menyasszony); Loredano (Giuseppe Verdi: A két Foscari); Sharples (Giacomo Puccini: Pillangókisasszony); Revírnik (Leoš Janáček: Príhody líšky bystroušky); Nabucco (Giuseppe Verdi: Nabucco); Schaunard (Giacomo Puccini: Bohémélet); Alcindoro (Giuseppe Verdi: Végzet hatalma); Márki Calatrava (Giuseppe Verdi: Traviata); Douphal báró (Gioacchino Rossini: Sevillai borbély); Bartolo, Tonio, Tadeo (Ruggero Leoncavallo: Komédiások); Korláthy gróf (Szirmai Albert: Mágnás Miska); Weps báró (Karl Zeller: Madarász); Király (Giuseppe Verdi: Aida); Zaremba (Oscar Nedbal: Lengyel vér); Notre Dame főpapja (Franz Schmidt: Notre Dame); Morales (Georges Bizet: Carmen); Frank (Johann Strauss: Denevér); Rigoletto (Giuseppe Verdi: Rigoletto); Angelotti (Giacomo Puccini: Tosca); Miniszter (Ifj. Johann strauss: bécsi vér); zeta (lehár ferenc: víg özvegy); erdész (antonín dvořák: rusalka); bíró (giuseppe verdi: álarcosbál). – Díjak, elismerések: Kassa város főpolgármesterének díja, 2008; Kassa Megye Önkormányzatának díja, 2011 – Ir. Divadlá na Slovensku [Szlovákiai színházak]  (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).

Havasi Péter (csa)

(* 1950. febr. 11. Kassa) Szerkesztő, újságíró. Tanulmányait Kassán és Pozsonyban végezte: Kassai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola (1965), Kassai Magyar Gimnázium (1968), szakérettségi könyvtáros szak (Kassa, 1970). 1971-ben a Csehszlovák Rádió pozsonyi magyar szerkesztőségében kezdte újságírói pályáját, majd Kassán a Járási Művelődési Központ Felnőttképzési Osztályán dolgozott szakelőadóként, később a művészeti osztály vezetőjeként. – 1974-től tagja a Csehszlovák, majd a Szlovák Újságírók Szövetségének. Alapítója a Pinceszínpadnak. Kezdettől részt vesz az Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztivál szervezésében és szakmai zsűrijében. 1990-ben alapító tagja volt a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom kassai alapszervezetének, melynek 1998-ig az elnöke volt. 1994–98 között Kassa Óváros önkormányzatának képviselője és a Kulturális Bizottság elnöke. 1995-től nyugdíjba vonulásáig a Patria Rádió kassai szerkesztőségében dolgozott. – 2003-ban megalapította a kassai székhelyű Hernád Magyar Lap- és Könyvkiadót. A Kassai Figyelő főszerkesztője. – Díjak: Gáspár Fejérpataky-Belopotocký emlékérem (1980); Magyar Újságírók Szövetsége Aranytoll életmű díja (2011); Magyar Érdemrend lovagkeresztje (2013); Szüllő Géza-díj (2015). – Fm. Havasi Péter–Halász György: Az elveszett város (2006); Bartal Károly Tamás: Aggodalommal, mégis reménységgel (társzerző, 2006); Nagy Géza: A titokzatos tokaji bor (társzerző, 2012); A Thália Színház 40 éve (társzerző).

Hecht Anna (csa)

(* 1949. júl. 24. Tejfalu) Karnagy, pedagógus, Dunaszerdahelyen a Magyar Tannyelvű Általános Középiskolában érettségizett (1967), majd a pozsonyi Comenius Egyetem Természettudományi Karán tanári oklevelet szerzett matematika−fizika szakon (1972). 1983-ban a pozsonyi Comenius Egyetem Matematika és Fizika Karán kisdoktori (RNDr.) címet szerzett. A somorjai, majd a dunaszerdahelyi zeneiskolát zongora tanszakon látogatta. 1993 nyarán Kecskeméten a Kodály Intézet nemzetközi karvezetőképző tanfolyamán Erdei Péternél, majd 1994-ben a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola egyházzenei tanfolyamán Dobszay Lászlónál szerzett tanúsítványt. A somorjai gimnáziumban 1980-ban leánykart alapított, és 1992-ig vezette. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának 1989-től tagja, a szoprán szólam énekese, majd 1992 januárjától szólamvezetője és vezetőségi tagja. 2006-ban a kórus elnökévé és ügyvezetőjévé választották. 1973-tól énekese és szólamvezetője, majd vezetője és karnagya a somorjai HÍD Vegyeskarnak. 1996-tól több választási cikluson át országos alelnöke, 1998−99-ben fél éven át a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége megbízott országos elnöke volt. A pedagógusszövetséget képviselve 1999-től 2006-ig a Szlovák Köztársaság Kormánya Nemzetiségi Tanácsának tagja volt. A bársonyos forradalom után két választási ciklusban Somorja város önkormányzati képviselője, 1990-től 1994-ig az oktatásügyi és kulturális szakbizottság vezetője. 2004−2006-ig a Nagyszombati kerületi Tanügyi Hivatal elöljárója. – Díjak, kitüntetések: Csemadok Közművelődési Díj (2014); Gubcsi Lajos Ex Libris Díja (2014). – Ir. Dobi Géza: A szlovákiai zenei élet magyar és magyar származású képviselői (2004); Ha megszólít az ének… (A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának [CSMTKÉ] története [1964–2004]) (2004).

Hégli Dusan (ISZ)

(* 1971. okt. 3. Párkány) Muharay díjas koreográfus, rendező. A néptánc iránti elkötelezettségét szüleinek köszönheti, gyermekkorától táncolt a Kisbojtár Gyermek Néptáncegyüttesben. Tanulmányait a pozsonyi Művészeti Egyetem (VŠMU) koreográfus szakán, majd a budapesti Magyar Táncművészeti Főiskola táncpedagógus szakán folytatta. 1989-ben kezdett koreografálni, mára több mint 100 alkotás és 20 egész estés koreográfia fűződik a nevéhez. Számos televízióműsor és gálaműsor, valamint zenei kiadvány rendezője. 1992-től 1997-ig a Szőttes Kamara Néptáncegyüttes művészeti vezetője, koreográfusa. 1999-ben az Ifjú Szivek Magyar Művészegyüttes igazgatója lett. 2000-ben létrehozta az Ifjú Szivek Táncszínházat, mely azóta is hivatásos társulatként működik. Nemzetközileg is elismert alkotó, koreográfus. Műsorait a hagyományos tánckultúra hiteles interpretálása és a dramaturgiai szerkezet átgondolt találkozása teszi művészivé. A zene, a színpadkép, a világítás és viselet éppoly meghatározó részei műveinek, mint az autentikus néptánc-formanyelv. 1989-től a szlovákiai magyar néptáncmozgalom aktív szereplője szervezőként, oktatóként, zsűritagként, gyűjtőként. A Szlovákiai Magyar Néptáncosok Szakmai Fórumának alapító elnöke. Tevékenysége nagyban hozzájárult Szl. magyarlakta tájegységeinek külföldi megismertetéséhez. Főként Szl.-ban koreografál, de gyakran fordul meg neves magyarországi hivatásos együtteseknél is. Számos nyugat-európai országban, az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában és Ausztráliában is megfordult oktatóként, koreográfusként. 2010 és 2012 között a Radičová-kormány nemzeti kisebbségek kultúrájáért felelős tanácsadója volt. 2022-ben Imre Zoltán-díjat kapott. – Főbb koreográfiái: Bál (1993); Régi szokás szerint (1995); „Szép öregemberek” (2001); „Muzsikáltam én…” (2001); Honti igricek (2002); Magyar tánciskola (2004); Felföldi levelek (2005); Tánciskola 2. (2006); Kincses Felvidék (2006); Tánc húros hangszerekre, ütőkre és zongorára (2009); Ördög tánca (2010); a koppenhágai zenei világkiállítás nyitógálája – Womex 2012, Koppenhága; Hontalanítás (2013).

Henkey-Heckmann István (csa)

(* 1913. ?,  Kolozsvár, † ?) Karnagy, zeneszerző. A lévai római katolikus fiúiskola tanítója, a lévai dalárda tagja, majd Richter Ferenc karnagy halála után annak karnagya. 1926-ban Égi hárfák cím alatt római katolikus énekeskönyvet adott ki (ennek számos lapja üres, mert a cenzúra nem engedte meg a magyar szenteket dicsőítő egyházi énekek megjelenését). A lévai Katolikus Kör tagja volt. Az 1929-ben alakult és 1943-ig működő Szlovákiai Magyar Tanítók Országos Énekkarának vezető karnagya, majd 1942-től a lévai római katolikus óvoda és elemi iskola igazgatója volt. 1943 körül nevét Henkeyre változtatta. 1945 után elhagyta Lévát.  – Ir. A „Szlovákiai Magyar Tanítók Országos Énekkarának” megalakulása és sikerekben gazdag működése.  In: Horváth Géza: Ha megszólít az ének… (2004).