Képzőművészeti alkotóközösség (Szepsi, Kassa, 1994, polgári társulásként 1999-ben volt bejegyezve). Alapító tagjai Szabó Ottó, Lukács Zsolt, Rácz Noémi. Elsősorban a művészetekre fókuszál, kiemelten a képzőművészetre, az irodalomra, a film- és színművészetre, valamint az intermediális törekvésekre. Szabad alkotótevékenységgel, kiállítások, workshopok és alkotótáborok szervezésével foglalkozik, valamint a képzőművészet, tárgyalkotó művészet, irodalom területén rendezett előadásokkal és szimpóziumokkal, továbbá webdizájnnal, művészeti logisztikával, újságírással és kiadói tevékenységgel is. Tehetséggondozó programja keretében évente több csoportos és önálló kiállítást, szimpóziumot, workshopot, alkotótábort, továbbképzést és kurzust szervez különböző célcsoportoknak. Eredeti központja Szepsiben volt, ahol sikeresen működtette a Rovás Városi Galériát. 2010-től Kassán a Löffler-villában van a székhelye. – Kiadója a Rovart háromnyelvű művészeti, kulturális és művelődési portálnak (2004), főszerkesztője Kovács Ágnes. – Alkotótáborai folyamatosan mestertáborokká alakultak át, amelyek eNRA – Nemzetközi Rovás Alkotóközösség néven több helyszínen működnek (Erdély, Tihany, Kassa). – Működtetője a széleskörű kapcsolatokkal rendelkező Rovás Szabadakadémiának (Löffler Akadémia), amely a kortárs és klasszikus értékeket képviselő képzőművészet és magyar kultúra képzési központja, Szabadművészeti Esti Iskolával, festészeti, szobrászati és grafikai műhelyekkel, műtermekkel. – Díj: Pro Cultura Hungarica-díj (2010). – Vezető: Szabó Ottó (1994).

A Rovás logója

1950-ben alakult Abaújszinán. A csoport rendszeres résztvevője volt a zselizi és gombaszögi fesztiváloknak, valamint a magyarországi és külföldi seregszemléknek. 1975-ben megalakult a Rozmaringsarj gyermekcsoport. Az együttes a 70-es, 80-as években élte virágkorát, amikor a hazai néptáncmozgalom egyik vezető csoportjaként tartották számon.

Speciális bányászati, ill. regionális honismereti feladatokat ellátó múzeum. Megalakulásának éve 1902. Gyűjteménye mintegy 49 000 darabból áll. Hat állandó kiállítást működtet. Eredeti épületét bányászati-muzeológiai célokra építették 1905-ben. 1943-ban csatlakozott az intézményhez a Városi Múzeum (akkori igazgatója Tichy Kálmán volt). A háború után 1956-ban kezdte meg újra tevékenységét (ekkor az intézmény igazgatója Arany Albert László volt). 1967-ben a múzeumot bányászati szakmúzeummá minősítették. A gyűjtőtevékenysége mellett egyre nagyobb teret kap a kutatómunka a szlovák és a magyarlakta területeken. Kiadványai: Múzeumi Újság, A rozsnyói metercia (tanulmány). A specializációja folytán jelentős ásványtani, bányászati, kohászati, technikatörténeti gyűjteményei mellett gazdag régészeti, történeti, művészettörténeti és néprajzi gyűjteményekkel is rendelkezik. Képtára a budapesti Hültl Dezső által tervezett és Andrássy Dénes által 1908–1909 között Krasznahorkaváralján építtetett speciális objektumban található. Az épület 1938-ig szolgált képtárként, majd más funkciókat kapott. 1978–1989 között benne volt látható a Bányászati Múzeum állandó néprajzi kiállítása. 1990 óta ismét eredeti funkciójának megfelelően a 18–19. sz. magyarországi festészet kiállítóhelyeként szolgál. A múzeum Zborník baníckeho múzea v Rožňave (a rozsnyói Bányászati Múzeum Évkönyve) címen jelentetett meg 1983–1985 között három számot megért, inkább értesítő- mint évkönyvszerű periodikumot. 1989 óta évente megjelenteti a Múzeumi Világnap (máj. 18.) alkalmából a Muzejné noviny (= Múzeumi Újság) c. alkalmi kiadványát, időszerű múzeumi hírekkel. Ennek 1990-ben magyar mutációja is megjelent.

Keresztény-nemzeti szellemiségű társadalmi és gazdasági lap (Rozsnyó, 1926–1938). 1938 után Rozsnyói Híradó néven jelent meg. – Szerk. Szkálos Emil, Szkálos Emilné, Krausz Jenő, Gömöry Zoltán.

Keresztény-nemzeti szellemiségű társadalmi és gazdasági lap (Rozsnyó, 1926–1938). 1938 után Rozsnyói Híradó néven jelent meg. – Szerk. Szkálos Emil, Szkálos Emilné, Krausz Jenő, Gömöry Zoltán.

Társadalmi, közművelődési, szépirodalmi és politikai hetilap (Rozsnyó, 1898. máj. 1.–1944. dec. 2.). Egy rövid szünet után (1918–1919)  az impériumváltást követően is folyamatosan megjelent, és fontos szerepet töltött be Rozsnyó és Gömör kulturális és társadalmi életében. 1918-ig a Néppárt, 1919–38 között az Országos Keresztényszocialista Párt érdekkörébe tartozott. Szombatonként jelent meg 4-8 oldalon. Szerkesztők: Tichy Kálmán, Lóska Béla, Szilvássy Ferenc (1920), Kovács Farkas (1921), Krausz Jenő (1925), Kovács Gyula (1926), Fejes János (1930), Sinkó Ferenc (1934), Bakos József (1935).

Regionális szépirodalmi, közéleti és gazdasági hetilap (Eperjes, 1926–1928). Első évfolyamában aránylag sok irodalmi anyag jelent meg, a versekkel, novellákkal és folytatásos regénnyel szereplő Hodinka Tivadar mellett főleg Sebesi Ernő verseit közölte. A második és harmadik évfolyamban sok ismeretlen névvel találkozunk. A lap többször vitába keveredett a helyi vetélytársnak tekinthető Új Világgal. – Szerk. Hodinka Tivadar, Domokos József, Böhm Bertalan.

Az 1992-ben alapított Komáromi Városi Egyetem 1996-tól alapítványi formában működő jogutódja. Az intézmény három magyarországi kar (a győri Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola, a soproni Benedek Elek Óvóképző Főiskola és a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem kecskeméti Kertészeti Főiskolai Kara) komáromi kihelyezett konzultációs központjában folyó levelező tagozatos képzést biztosította. Több mint 500 hallgató szerzett itt magyarországi főiskolai oklevelet. Az intézmény folyamatosan integrálódik a Selye János Egyetembe.

A Selye János Egyetem létrehozása érdekében alakult alapítvány. 2000 ápr.-ában alakult Komáromban. További céljai az oktatás és a tanulmányok támogatása, a hazai és nemzetközi tudományos együttműködés segítése, kutatások, valamint tudományos konferenciák, szemináriumok megrendezésének támogatása és elősegítése, a szellemi értékek fejlesztése, a kulturális örökség megóvása és az emberi jogok védelme volt. 2001. szept.-től szervezésében indult meg a budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Gazdálkodástudományi Karának, ill. a Műszaki Egyetem Műszaki Informatikai Karának székhelyen kívüli képzése Komáromban. Az alapképzés mellett számos konferenciát, tanfolyamot, szemináriumot is rendezett. A hallgatók, diákok és érdeklődők számára évente rendezte meg a Selye Nyári Egyetemet, működtetője a Selye János Kollégiumnak. A komáromi állami Selye János Egyetem létrejöttével tevékenysége háttérbe szorult.

Magyar diákklub Pozsonyban (röv.: SEJK). 1990-ben magyar orvoshallgatók hozták létre. Dr. Bubó címen lapot adott ki. Tagja a Diákhálózat klubhálózatának (→József Attila Ifjúsági Klub).

A szlovákiai magyar egyetem létrehozásáért alakult alapítvány. Létrehozását a gömöri Simonyi községben kezdeményezték 1991-ben, székhelye Rimaszombat. Többéves gyűjtést szervezett a magyar egyetem anyagi támogatása érdekében. A későbbiekben küldetésének tekintette a szlovákiai magyar közösség támogatását, különös hangsúlyt fektetve a kultúra, közművelődés és oktatásügy ápolására és védelmére, a környezetvédelemre, a természeti és kulturális értékek védelmére, a tehetséges fiatalok felkarolására és a közösségi, intézményi hálózat fejlesztésének támogatására. Vezetője B. Kovács István.

Kétnyelvű (szlovák és magyar) havi folyóirat (Rózsahegy, Pozsony, 1921–1927). Alcímében „a grafikai iparágak szakirodalmi közlönyének”, majd „a szlovenszkói nyomdászok revüjének” nevezte magát. Címlapját számról számra változó színes grafikák alkották. Kétnyelvűsége következetes volt: minden számban szlovákul és magyarul is közölte a teljes tartalmat. Képzőművész munkatársai közül Tichy Kálmán volt az egyik legaktívabb, a címlapot gyakran az ő illusztrációi díszítették, a belső oldalakon is folyamatosan közölt képeket és rajzokat. – Szerk. Werner Jenő. – Ir. Turczel Lajos: Csehszlovákiai magyar könyvművészeti törekvések 1918 és 1945 között. In: Turczel Lajos: Visszatekintések… (1995).

A kékkői szénbányászok lapja (Losonc, 1952–1955). Évente 32–46 száma jelent meg.

Az építészeti kombinát alkalmazottainak lapja (Komárom, 1952–1953). 1952-ben hat, 1953-ban két száma jelent meg.

Regionális társadalmi és szépirodalmi hetilap (Somorja, 1928–1938). A rövid életű Felsőcsallóköz folytatója volt, s akárcsak az, ritkán közölt értékesebb irodalmi anyagot. Gyakran adott hírt a Csallóközi Múzeum fejlődéséről, és Khín Antaltól néprajzi tanulmányokat jelentetett meg. – Szerk. Zelliger Ernő, Parais Árpád, Császár István.

Kétnyelvű közéleti havilap (Somorja, 1991–). A próbaszám Somorjai Újság címmel jelent meg 1991 májusában, a 2. számtól kétnyelvű újságként és megváltozott címmel adták ki. A somorjai Városi Művelődési Központ, majd a Városi Hivatal (1992), ill. a városi önkormányzat (1996-tól) lapja. – Szerk. Csiba László (1991); Hecht Anna (1992); Fister Magda (1992); Tóth Ilona (1994); Lőrincz Adrián (2019).

Rendszeres irodalmi, irodalomtudományi szimpózium. A Somorján hét alkalommal megrendezett találkozót (2002–2006) a Márai Sándor Alapítvány, a Fórum Kisebbségkutató Intézet, a Szlovákiai Magyar Írók Társasága és a Kempelen Farkas Társaság szervezte. A szimpóziumok főszervezője: Csanda Gábor, társszervezője H. Nagy Péter. Célja az volt, hogy az élő szlovákiai magyar írásbeliség irodalmi, tudományos vitafórumává váljék. Az előadások irodalom és kritika viszonyáról, általános irodalmi, kulturális kérdésekről, a szlovákiai magyar prózairodalom regisztereiről, a kortárs költészetről és műfordításról, sajtótörténetről, képzőművészetről, a szlovákiai magyar irod. versus egyetemes magyar irod. problémaköréről, Gács Anna tanulmány-, Mizser Attila verskötetéről, az irodalom és kanonizáció kérdéseiről, a kortárs mesék poétikájáról, az irodalomszemléletekről, tankönyvlogikákról, oktatási koncepciókról, a vizuális költészeti paródiákról, fordítás- és interpretációelméletekről, peremműfajok és kortárs kánonokról, az irodalom és oktatás. kapcsolatáról, a szlovákiai magyar irodalom 1989-et követő időszakáról szóltak. A rendezvényeken bemutatkozott a Bárka folyóirat, az Új Forrás, a Prae folyóirat. Az előadásokból a Fórum Kisebbségkutató Intézet Disputationes Samarienses c. sorozatában három kötet jelent meg. – Ir. Csanda Gábor: Disputa a Márai Alapítvány szervezésében (Új Szó 2002. dec. 27.); Németh Zoltán: Fiatal szlovákiai magyar kritikusnemzedék a somorjai dispután (Új Forrás 2003/6.); N. Tóth Anikó: Sokféle másság – végeérhetetlen párbeszéd (Új Szó, Könyvjelző, 2004/1); Csanda Gábor: Mozgó irodalomtörténet (Új Szó 2004. nov. 20.).

Somorjai Disputa egyik kötete (FI)

Heti sportlap (Pozsony, 1919–1923). – Szerk. Schwarz Miksa, Fabík József, Feuer Gábor.

Heti sportlap (Kassa, 1925. jún. 3-tól aug. 10-ig). – Szerk. Schiffer Imre.

Heti sportlap (Kassa, 1921–1922). – Szerk. Meisl Lajos, Lusztig Pál, Spielberger Leó.

Humoros hetilap (Pozsony, 1925–1926). 1926 júl.-tól önálló lapként megszűnt, és a Futár-Stefi nevű új lap mellékleteként jelent meg. A legszínvonalasabb kisebbségi humoros lapok közé tartozott. – Szerk. Strélinger Dezső.

Experimentális művészeti, irodalmi stúdió. A Iródia megszűnése után alakult 1987-ben Érsekújvárott. Alapítói: Juhász R. József, Mészáros Ottó, Németh Ilona és Simon Attila. Kortárs művészeti – ezen belül elsősorban multimediális – rendezvények szervezésével, művészettervezéssel, fesztiválok szervezésével foglalkozott. 1988-tól (1994 kivételével) minden évben megrendezte a Stúdio Erté Fesztivált, amely 1990–1991-ben a Stúdio Erté Nemzetközi Alternatív Művészeti Fesztivál, 1992-től pedig a Transart Communication fesztivál címet viselte. Csehszl.-ban elsőként hirdettek meg mail art akciót 1986–1987-ben Amikor Kassák valaki más 1887–1987 címmel, amelyet 1988-ban a Dúdor mail art, 1989-ben pedig a Vizuális és számítógépes költészet c. mail art akció követett. Csehszl. kettéválása után társulásként működött. 2008-ban szűnt meg. A ~ két évtizedes működése alatt, kisebb-nagyobb hangsúlyeltolódásokkal az akcióművészet mellett szüntelenül teret adott az experimentális költészetnek, videoművészetnek, copy artnak, installációnak és többek közt a kortárs zenének, zenei performansznak. A rendszerváltást követően a közép- és kelet-európai hangsúlyt a nyugat-európai, ázsiai és amerikai kontextussal bővítette. 1998 jún.-ától működtette az érsekújvári K 49 Galériát. Vezetője: Juhász R. József (1987). – Ir. Húshegyi Gábor–Sőrés Zsolt: Transart Communication. Performance & Multimedia Art. Studio erté 1987–2007 (2008).