A csehszlovákiai magyar egyetemisták érdekvédelmi szervezete (Prága, 1925). A Magyar Ifjak Pozsonyi Szövetsége fiókszervezeteként jött létre. Később Brünnben és Pozsonyban és más vidéki városokban is létrejöttek szervezetei. A különböző városokban működő szervezetek csúcstestülete a Csehszlovákiai Magyar Akadémikusok Szövetsége volt, amely 1926-ban alakult meg. Legfőbb célja a magyar egyetemisták érdekvédelme, a fiatalok keresztény és nemzeti identitásának megőrzése és fejlesztése volt. A ~n belül 1927-ben vita bontakozott ki arról, hogy a zsidó fiatalok bekapcsolásának érdekében a szervezet megnevezéséből hagyják ki a keresztény szót, ezt azonban csak a prágai alapszervezet tette meg, amely Magyar Akadémikusok Köre néven működött tovább. A ~ számos ifjúsági kezdeményezés és egyéb szerveződés táptalaja volt, többek között belőle sarjadt ki a prágai egyetemisták Szent György Köre is.

A ~ak programját 1939. jan. 1-jén hirdette meg Esterházy János, a Szlovenszkói Magyar Párt elnöke. A program célja az volt, hogy minden olyan szlovákiai településen, ahol jelentősebb számú magyar kisebbség élt, ún. ~ alakuljon, ahol a helyi magyar közélet összpontosulhat. A tervek szerint a ~akban a pártiroda, kultúrterem, mozi, könyvkereskedés, kávéház stb. kapott volna helyet. A program megvalósításának anyagi fedezetét részben közadakozásból, részben mo.-i állami támogatásból kívánták fedezni. A szlovák hatóságok által a program elé gördített akadályok ellenére 1940–41-ben több szlovákiai településen is sikerült létrehozni, köztük Nyitrán, Trencsénben, Homonnán, Dobsinán, Eperjesen, Nagymihályban és Iglón. Noha 1942 elején a szlovák belügyminiszter betiltotta újabbak megnyitását, a már működő ~ak a Tiso-féle Szl.-ban így is fontos színterei voltak a többnyire szórványban élő szlovákiai magyar kisebbség kulturális életének.

A rendszerváltást követő években a Rákóczi Szövetség kezdeményezésére számos dél-szlovákiai városban jött létre ~, amelynek célja az addig szétforgácsolódott helyi magyar kezdeményezések összefogása, egy tető alá hozása volt. A magyarországi alapítványi támogatások révén megvásárolt és felújított épületekben kapott helyet általában a Csemadok helyi szervezete, a Szövetség a Közös Célokért hálózat és több más helyi magyar szerveződés. ~ alakult Rozsnyón, Tornalján, Rimaszombatban, Losoncon, Léván, Komáromban és Vágsellyén is.

Kulturális és családi hetilap (Kassa, 1934–1935). Rendszertelenül jelent meg. 1935. jan. 28-tól a lap címe Magyar Hét lett. – Szerk. Dokupil István.

Kormánypárti politikai és közéleti hetilap (Losonc, 1930–1938). – Szerk. Magyary Árpád, Palágyi Lajos, Witemberger József.

Független politikai napilap (Kassa, 1922. febr. 28.–1923. okt. 14.) A jelentősebb helyi vetélytársakkal (Kassai Napló, Kassai Újság) szemben nem tudott tartós népszerűséget szerezni. – Szerk. Rácz Elek.

Politikai napilap (Pozsony, 1941–1944). Belső munkatársai többek között Peéry Rezső és Szalatnai Rezső voltak. A szlovák államban élő magyarság egyetlen engedélyezett pártjának, a Szlovenszkói Magyar Pártnak volt a hivatalos lapja. Hangsúlyozott keresztény humanizmusáért a szlovák és német fasiszta lapok sokszor támadták. Hétköznapi számai 10, a vasárnapiak 24 oldalon, az ünnepi számok pedig ennél jóval nagyobb terjedelemben jelentek meg. – Szerk. Somos Elemér.

A Keresztényszocialista Diákok Szabadszervezetének betiltása után egyetemisták és egyetemet végzettek szervezték meg (Pozsony, 1919–húszas évek közepe). Céljuk a kisebbségi szellemi élet keresztényi és nemzeti szellemű fellendítése volt. Ők alapították az egyetemisták érdekvédelmi szervezeteit, a Magyar Akadémikusok Keresztény Köreit, a pozsonyi Kiskárpátok Cserkészcsapatot és az Új Auróra almanachot, a Budapesten és Bécsben tanuló felvidéki diákok körében is voltak fiókszervezetei. Hungarus érzelmű német tagok hatására a hagyományos német diákegyesületek (Burschenschaftok) szertartásos külsőségeiből is sokat átvettek. A Szövetségnek Pozsonyban 52, Szl.-szerte 42 „törzstagja” volt. Az ismertebbek: Aixinger László, Alapy Gyula, Dobai János, Floch István, Hornyák Odilo, Krammer Jenő, Ölvedi László és Schubert Tódor. A szervezetet a csehszl. hatóságok folyamatosan zaklatták. – Ir. Sinkó Ferenc: A felvidéki ifjúsági mozgalmak kezdetei Trianon után (Regio, 1990/2).

Rövid életű szlovákiai magyar ifjúsági szervezet (Pozsony, 1968–1969). Életre hívásának fő szorgalmazója a magyar ifjúsági klubmozgalom volt, amely kezdeményezésére 1968. ápr. 6-án a magyar fiatalok első országos értekezletén megalakították a Magyar Ifjúság Központi Tanácsát azzal a feladattal, hogy dolgozza ki a magyar ifjúsági szervezet programját és alapszabályát. Ez 1968 nyarán megtörtént, az aug. 21-i szovjet megszállás és a rétegszervezetek nemzetiségi alapon történő létrehozását nem tűrő normalizációs politika ugyanakkor a szervezet sorsát is megpecsételte. A magyar fiatalok 1968. dec. 7-én megtartott második országos értekezletén bejelentették a ~ megalakulását, amelynek elnökévé Varga Sándort, alelnökévé Duka Zólyomi Árpádot választották, azt azonban nem vették fel a megszűnt Csehszlovák Ifjúsági Szövetséget felváltó Gyermek- és Ifjúsági Szervezetek Társulásába, s 1969 máj.-ában a működését is betiltották. – Vezető: Varga Sándor. – Ir. Varga Sándor: Az önálló magyar ifjúsági szervezet megszületése 1968-ban (Fórum Társadalomtudományi Szemle 2009/3); Kiss József: Kísérlet önálló szlovákiai Magyar Ifjúsági Szövetség létrehozására 1968–1969-ben (Fórum Társadalomtudományi Szemle 2009/4).

Internetes televízió (Pozsony, 2011). A szlovákiai magyar kulturális élet szinte minden fontos eseményéről tájékoztat teljes terjedelemben a www.televizio.sk portálon. Fontos szerepe van a szlovákiai magyar kultúra eseményeinek képi és hangi rögzítésében, terjesztésében és archiválásában. Fenntartója az Anima Társaság, működtetője a Microgramma Stúdió (Haraszti Gyula), producere a Median Produceri Iroda (Haraszti Mária).

Szépirodalmi és kritikai folyóirat (Kassa, Tornalja, 1932 márc.–1937 okt.). A Kazinczy Könyv- és Lapkiadó Szövetkezet adta ki. A Szentiváni Kúria összejövetelén hozták létre, s munkatársai zömét a Magyar Nemzeti Párt kulturális gárdájához tartozó írók alkották. Kiadóhivatala Kassán, 1934-től Tornalján székelt. Az irodalmi sajtónk élvonalába tartozó lap állandóan napirenden tartotta s számos átfogó tanulmányban, felmérésben elemezte a kisebbségi irodalmi és kulturális fejlődés kérdéseit. Szépirodalmi anyagának színvonala közepes volt, s a hazai művek folyamatos kritikája többnyire rövid ismertetésekre, recenziókra szorítkozott. – Szerk. Darkó István (1932); Szombathy Viktor (1934).

Pedagógiai és oktatáspolitikai lap (Beregszász, 1928 dec.–1931 jún.). Szórványosan jelent meg. Legaktívabb munkatársai Kormos Gerő és Mónus Gyula voltak. Az 1928 végén megalakult Podkarpatszka Ruszi Általános Magyar Tanítóegyesület havi közlönye volt. – Szerk. Szerényi Ferdinánd (1928).

A szl.-i magyar katolikusok társadalmi szervezete (1936–1938). A magyar katolikusok érdekvédelmét deklarálta elsődleges céljaként. A Tanács elnökségében Tyukoss János, Lelley Jenő, Jánoky-Madocsány Gyula és Noszkay Ödön kapott helyet. A ~ létrehozását elsősorban olyan katolikus értelmiségiek és papok támogatták, akik nem értettek egyet a felekezetek fölötti Egyesült Magyar Párt létrehozásával. A ~ így az első lépés lett volna egy olyan tisztán katolikus magyar párt létrehozása felé, amely deklaráltan jó kapcsolatokat ápolt volna nem csupán a szl. katolikus egyházzal, de a csehszl. kormánykörökkel is. A magyar papság döntő többsége azonban távol tartotta magát a ~tól, így annak még a tervezett új magyar katolikus napilap kiadását sem sikerült megvalósítania, s 1938-ban be is szüntette tevékenységét.

Szlovákiai magyar politikai mozgalom (Pozsony, 1990 jan.–1998). Konzervatív, keresztény és nemzeti szellemiségű mozgalomként alakult meg. Az 1990-es parlamenti választásokon az Együttélés Politikai Mozgalommal koalícióban vett részt, és hét-hét parlamenti helyet szerzett a prágai Szövetségi Gyűlésben, ill. a pozsonyi Szlovák Nemzeti Tanácsban. 1992 jan.-jában néhány képviselője kivált a mozgalomból és csatlakozott a Magyar Néppárthoz. 1992-ben az Együttélés Politikai Mozgalommal, ill. a Magyar Néppárttal indult a parlamenti választásokon, és 4 mandátumhoz jutott a Szövetségi Gyűlésben, ill. 5-höz a Szlovák Nemzeti Tanácsban. 1994-től részt vett a Magyar Koalíció munkájában, ennek keretében indult a parlamenti választásokon, és 7 mandátumot szerzett. 1998-ban a Magyar Koalíció Pártja keretében egyesült a másik két magyar politikai tömörüléssel. Tiszteletbeli elnöke Janics Kálmán volt. – Vezető: Janics Kálmán (1990); Bugár Béla (1990–1998). – Ir. K. Cséfalvay Eszter (szerk.): Közösségünk szolgálatában. A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom öt éve 1990–1995 (1995).

A szl.-i magyarok több mint kilenc évtizedes története politikatörténeti szempontból öt nagyobb korszakra osztható. – Az 1918-tól 1938-ig terjedő első korszakban a csehszl. parlamentarizmus megfelelő kereteket biztosított a szl.-i magyar kisebbség valós politikai képviseletének kialakulásához. Az 1918 végén és 1919 elején lezajlott államfordulatot (Csehszlovákia megalakulása) követően a szlovákiai magyarok politikai élete csak lassan indult meg. Ennek okait elsősorban az államhatárok (államhatár) bizonytalan voltában és a Szl. területén érvényben lévő katonai diktatúrában kell keresni. Így a ~ csupán az első parlamenti választások előtt, 1920 elején kezdtek formálódni. Ebben a korszakban a szl.-i magyarok szavazatai három nagy irányzat: a sérelmi politika, az aktivizmus és a kommunista párt által képviselt baloldal között oszlottak meg. A korabeli szlovákiai magyar politika meghatározó irányvonalát a sérelmi ellenzéki magatartás jellemezte. Az Országos Keresztényszocialista Párt, a Magyar Nemzeti Párt, a Szlovenszkói Magyar Jogpárt stb., majd az ezek egyesüléséből létrejött Egyesült Magyar Párt (EMP) a szl.-i magyarság szempontjából csupán átmenetinek tekintették a Csehszl.-hoz való tartozást, s a magyar kisebbség problémáinak végleges megoldását egy békés határrevíziótól várták. A kormánypárti aktivizmus csekély támogatottsággal bírt, s leginkább az országos csehszl. pártok keretén belül realizálódott. Az aktivizmus szimpatizánsainál jóval nagyobb bázisa volt a szl.-i magyarok körében a baloldali pártoknak, különösen a CSKP-nek, amely országos viszonylatban épp a magyarok által lakott településeken szerezte a legtöbb szavazatot. – A második korszakot megnyitó első bécsi döntés után a mind az anyaországhoz visszakerült, mind pedig a Szl.-ban rekedt magyarság kevésbé demokratikus viszonyok közé került az első Csehszlovák Köztársasághoz képest. Az anyaországhoz visszacsatolt többségnek a háborús Mo. többpárti, ám erősen tekintélyelvű politikai keretei között csak behatároltak voltak a lehetőségei érdekeinek érvényesítésére. Az EMP egy ideig még működött, a visszacsatolt területek reintegrációja azonban feleslegessé tette külön politikai érdekképviselet fenntartását. A fasiszta diktatúrát építő Szl.-ban etnikai elvű egypártrendszer működött, amely alapján az állampárti jellegű Hlinka-féle Szlovák Néppárt mellett a német és a magyar kisebbség is rendelkezhetett saját politikai érdekképviselettel. Ezért 1939 és 1945 között a magyarság érdekeit a csupán korlátozott tevékenységet kifejthető Szlovenszkói Magyar Párt képviselte. Bár ebben az időszakban néhányan nemzetiszocialista jellegű magyar párt létrehozására is kísérletet tettek, ez a kezdeményezés a szl.-i magyarok körében elutasításra talált. A második vh. befejezése és a trianoni államhatárok felújítása a szl.-i magyarság számára hosszú évtizedekre felszámolta a valós politikai képviselet lehetőségét. – Az 1945 és 1948 közötti időszakban a szlovákiai magyarság jogfosztottá vált, nem vehetett részt a politikai életben, és nem hozhatott létre sem politikai, sem társadalmi szervezeteket. – Az 1948-as kommunista hatalomátvétel ismét új korszakot nyitott. Az egypárti diktatúra keretei között az ország többi lakosához hasonlón a szl.-i magyarok is csak a Nemzeti Front és annak meghatározó szervezete, a kommunista párt keretén belül politizálhattak. A szocialista rendszer – az 1968-as évet kivéve, amikor a Csemadok igyekezett politikai szerepet is vállalni – nem nyújtott lehetőséget valós politikai képviseletre és bármiféle autonóm politikai megnyilvánulásra. – Az 1989-ben bekövetkezett rendszerváltás újból megteremtette a politikai többpártrendszer lehetőségét. A szl.-i magyar kisebbség érdekképviseletét több párt is felvállalta, amelyek közül a Magyar Polgári Párt, az Együttélés Politikai Mozgalom, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és a Magyar Néppárt voltak a jelentősek. Ezek egyesüléséből jött létre 1998-ban a Magyar Koalíció Pártja. A rendszerváltás utáni években további magyar pártok is alakultak (Magyar Szocialista Párt, a Magyar Szocialisták Pártja, Magyar Népi Mozgalom a Megbékélésért és Jólétért, Magyar Föderalista Párt és a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség), ám ezek számottevő választói támogatás hiányában nem tudták átlépni a parlamentbe való bejutás küszöbét.

Szl.-i magyar politikai pártszövetség. Három szl.-i magyar párt (Együttélés Politikai Mozgalom, Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, Magyar Polgári Párt) együttműködési szerződése alapján létezett 1994 és 1998 között, mindegyikük megőrizte önállóságát és jogalanyiságát, de közösen vettek részt a parlamenti és önkormányzati választásokon. 1994-ben 17 képviselőt juttatott a szlovák parlamentbe. A mečiari időszakban (1994–1998) ellenzékben volt, 1997 után együttműködött a szintén ellenzékben levő ötpárti Szlovák Demokratikus Koalícióval Szl. demokratizálása és az európai integráció kérdéseiben. 1998-ban a három párt Magyar Koalíció Pártja néven egyesült.

Az MKP kongresszusa – 2011 (balról: Duray Miklós, Szigeti László, Berényi József, Bárdos Gyula, Farkas Iván, Duka Zólyomi Árpád (FI)

Szl.-i magyar politikai párt (Pozsony, 1998). Magyar Koalíció Pártja néven alakult, a ~ nevet 2012. szept. 22-én vette fel. A rendszerváltás utáni három szlovákiai magyar párt az Együttélés Politikai Mozgalom, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és a Magyar Polgári Párt egyesülésével jött létre konzervatív jobboldali irányultsággal. Az 1998-as parlamenti választáson 9,12%-ot ért el, ezzel a negyedik párt lett a választási versenyben, 15 parlamenti képviselője került a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsába és a kormánykoalíció része lett. A párt képviselői több fontos állami tisztséget töltöttek be: Bugár Béla parlamenti alelnök, Csáky Pál kormányalelnök, Harna István építésügyi, Miklós László környezetvédelmi miniszter, valamint Podstránsky Vladimil pénzügyi, Szigeti László oktatásügyi, Bauer Edit szociális államtitkár, Mészáros Győző, majd Könözsi László mezőgazdasági államtitkár lett. A pártnak fontos szerepe volt Szl. NATO-csatlakozásának megszavazásában 2004-ben. A 2002-es parlamenti választáson 11,16%-ot ért el, és 20 parlamenti képviselt küldhetett a parlamentbe, újra tagja lett a kormánynak. Betöltött tisztségek: Bugár Béla parlamenti alelnök, Csáky Pál kormányalelnök, Gyurovszky László régiófejlesztési és építésügyi miniszter, Miklós László környezetvédelmi miniszter, Simon Zsolt mezőgazdasági, Podstránsky Vladimil pénzügyi államtitkár, Szigeti László oktatásügyi államtitkár, Berényi József külügyi államtitkár, Kvarda József és Biró Ágnes kulturális államtitkár, Pomothy László gazdasági államtitkár. Ebben az időszakban alakult meg a Selye János Egyetem Komáromban, és lett Szl. az Európai Unió tagja (2004). 2004-ben és 2009-ben egyaránt két-két képviselőt juttatott be a párt az Európai Parlamentbe, és annak néppárti frakciójában képviselteti magát (Bauer Edit és Duka Zólyomi Árpád, ill. Bauer Edit és Mészáros Alajos). A 2014-es Európai Parlamenti választáson a párt listavezetője, Csáky Pál szerzett mandátumot. A 2006-os szlovákiai parlamenti választást követően, amikor 11,68%-o eredménnyel 20 képviselői helyet szerzett, ellenzékbe kényszerült. Bugár Béla, korábbi elnök és a képviselők egy része 2009-ben kilépett a pártból, és Most–Híd néven új pártot hozott létre. A 2010-es parlamenti választáson 4,33%-os, a 2012-es választáson 4,28%-os, a 2016-os választáson 4,04%-os eredményt ért el, s nem jutott be a szlovák törvényhozásba. Esterházy János Emlékplakettet kapott 2001-ben.  – Vezető: Bugár Béla (1998); Csáky Pál (2007); Berényi József (2010); Menyhárt József (2016). – Ir. Együtt egymásért. 10 éves a Magyar Koalíció Pártja 1998–2008 (2008).

A Pravda Kiadóvállalat keretében létrehozott magyar kiadó (Pozsony, 1949–1952). Kb. 75-80 kiadványt, főleg politikai műveket és szlovák meg cseh írók magyarra fordított alkotásait jelentette meg. A kisebbségi magyar írók művei közül Egri Viktor színműveit, Rácz Olivér meséskönyveit, Dénes György verskötetét és Szabó Béla elbeszélésgyűjteményét adta ki. Tevékenységéhez fűződik az első könyvklub létrehozása (Magyar Könyvbarátok Köre, 1950). – Ir. Fónod Zoltán: Körvonalak (1982).

Politikai és közéleti hetilap (Losonc, 1920. márc. 10.–1931. okt. 8.). A Városi Polgári Párt hivatalos lapjaként indult, majd 1926. ápr. 29-ig a Magyar Nemzeti Munkáspárt volt a gazdája. – Szerk. Oppenheimer Ferenc, Dávid Sándor, Sacher Géza, Herczog György, Mauks Sándor.

Duna Menti Múzeum (SzL)

Regionális múzeum (Komárom, 1886). – Az első múzeumot és az azt fenntartó múzeumegyesületet 1886-ban alapították Komáromban (Komárom Vármegyei és Komárom Városi Történeti és Régészeti Egylet, 1886–1900). Különböző neveken működött egészen 1945-ig. – 1974-ig járási múzeumként, majd 1991-ig ~ néven tevékenykedett. Az intézmény főépületét, ahol a régió régészetét, történetét, néprajzát bemutató állandó kiállítása is látható, muzeológiai célokból 1913-ban építették. További állandó kiállításai a várostörténeti kiállítás, a Jókai- és Lehár-emlékszoba, valamint a római kori lapidárium. 1975 óta szakmai felügyelete alá tartozik a Martosi Tájház. 1979-ben indította útjára a Spravodaj Oblastného podunajského múzea (A Duna Menti Múzeum Értesítője) c. kétnyelvű periodikumát (az 5. számtól a publikáció címe Iuxta Danubium). – 1991-ben alakult meg a komáromi múzeum szervezeti keretei között a Duna Menti Múzeum Szlovákiai Magyar Nemzetiségi Osztálya országos hatáskörrel, egy leendő önálló szlovákiai magyar múzeum csírájaként. Célul tűzte ki a dél-szlovákiai múzeumok gyűjteményeinek felmérését. – 2002-ben a múzeum a Nyitrai kerület önkormányzata határozata alapján a Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma nevet vette fel, és tevékenységi körében a szlovákiai magyarságot ért jogfosztottság időszakának bemutatása és dokumentálása kapott hangsúlyt. 2007-ben a nevét a kerületi önkormányzat ~ra változtatta. – Vezető: Csütörtöky József.

A szl.-i magyar labdarúgás irányító testülete a két vh. között (1921–1938). Azért jött létre, mert a magyar sportemberek által 1919-ben területi alapon életre hívott Szlovenszkói Labdarúgó Szövetséget sem a Csehszlovák Futballszövetség, sem a FIFA nem ismerte el. A ~ saját bírói testületet is működtetett. Az első bécsi döntést követően a visszacsatolt területeken működő sportegyesületek hamarosan bekapcsolódtak a magyarországi sportéletbe, így a ~ megszűnt működni. – Vezető: Mayer Samu, Nagy Dezső, Leberfinger Frigyes.

A csehszl.–magyar lakosságcserét magyar részről irányító Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság hozta létre a mo.-i áttelepítésre kijelölt szl.-i magyarok érdekvédelmének ellátására. Fennállásának kezdeti szakaszában a magyar kisebbség jogvédelmét is igyekezett felvállalni. Működését 1946. aug. 1-jén kezdte meg Pozsonyban. 1946 okt.-ében az ún. fehér lappal a ~ értesítette az érintett magyarokat, hogy az áttelepítésre kijelöltek névjegyzékében szerepelnek. A hivatal a lakosságcserével kapcsolatos teendők mellett kezdetben az általános konzuli teendőket is ellátta. Konzuli és áttelepítési osztálya 1947 jan.-jában különvált, előbbiből jött létre 1947 szept.-ében a pozsonyi magyar főkonzulátus. A ~t a lakosságcsere befejezését követően, 1949 jún.-ában számolták fel. – Vezető: Wagner Ferenc (1946); Berecz Kálmán (1947); Vándor József (1948).

Szépirodalmi és kritikai folyóirat (Pozsony, 1930–1939). Bár tudományos folyóiratnak is nevezte magát, inkább csak jó ismeretterjesztő írásokat közölt, elsősorban külföldi szerzőktől. Nagy számban jelentetett meg külföldi kortárs magyar írókat, valamint kiterjedt kritikai rovattal rendelkezett. – Szerk. Reinel János és Walla Frigyes.

Egyetemi ifjúsági mozgalom a két vh. között. Duka Zólyomi Norbert és Bellyei László vezetésével azok a fiatalok szervezték meg, akik a Sarló mozgalom baloldali radikalizálódását, a Prohászka Ottokár Körök Szövetsége felekezeti jellegét és az ifjúsági mozgalmat nemzeti szinten akarták működtetni. A munkaközösség a Sarló eredeti programját vette át. Együttműködött a Magyar Nemzeti Párt vezetőjével, Szent-Ivány József pártelnökkel. A Szentiváni Kúria lapjában, a Magyar Írásban publikáltak, újrakezdték a szociográfiai kutatást – s a Kazinczy Könyv- és Lapkiadó Szövetkezet titkárával, Darkó Istvánnal összefogva – nagyméretű művet, ún. „kisebbségi albumot” akartak szerkeszteni a kisebbségi életviszonyokról. A mozgalomhoz később néhány a nemzetiségi sérelmekre érzékeny aktivista személyiség is csatlakozott. A mozgalom az ellenzéki pártok belső súrlódásai miatt nem tudott stabilizálódni, és Szent-Ivány József politikai és irodalompolitikai terveinek meghiúsulása után feloszlott.

A CSKP népfrontos jellegű napilapja (1936–1938). Az egyre szürkébb Munkás helyett hozták létre, s olcsósága miatt hamarosan népszerűvé lett. Az Út megszűnése után a rappizmustól elszakadt Fábry Zoltán számára a legfontosabb hazai fórum lett: itt közölte tovább harcos antifasiszta cikkeit, de a vox humana koncepcióját is itt újította fel és erősítette meg. A lap kulturális rovatát hosszabb ideig a pártonkívüli Vass László vezette, aki együtt szerepeltette az egymással szinte antagonisztikus ellentétben álló mo.-i urbánus és népi írókat. A lapban a hivatalos kommunista politika elvei is érvényesültek, a vezércikkeket és ideológiai eszmefuttatásokat olyan kommunista politikusok írták, mint Viliam Široký, Steiner Gábor, Major István és a főszerkesztő Kálmán Miklós (Moskovics Kálmán). Emellett a lapban nagy teret kaptak a szlovákiai magyarok problémáit érintő kérdések is. – Szerk. Kálmán Miklós. – Ir. Varga Rózsa: Keressétek, ami összeköt (1973); Csanda Sándor szerk.: Magyar Nap 1936–1938 (1975).

Regionális politikai, gazdasági és kulturális havi folyóirat (Nyitra, 1933 júl.–1936 dec.). – Szerk. Pataki János.

Szlovákiai magyar politikai párt (Losonc, 1925–1934). A Magyar Nemzeti Párt vezetőinek kezdeményezésére alakult meg. A húszas évek közepén az Országos Keresztényszocialista Pártban és a baloldali mozgalmakban kibontakozó válságot igyekezett kihasználni, s a magyar nemzetiségű városi munkásság között szerette volna választóbázisát kialakítani. A párt programjában a szociáldemokrácia elképzelései a nemzeti retorika eszközeivel keveredtek. Működése idején nagyobb támogatást nem sikerült elérnie, s 1934-ben beolvadt Magyar Nemzeti Pártba. A párt hivatalos sajtóorgánuma az 1930-ig megjelenő Magyar Munkás c. lap volt. – Vezető: Tomes András (1925); Kersék László (1929).

Magyar politikai párt a két vh. közötti Szl.-ban (1925–1936). Az 1920-ban Országos Magyar Kisgazda, Földmíves és Kisiparos Párt néven megalakult párt elsősorban a falusi gazdatársadalom és a ref. lakosság köreiben volt népszerű. A párt megalakulása két központhoz, Komáromhoz és Rimaszombathoz volt köthető. (Komáromban a Függetlenségi és 48-as Országos Gazdapárt volt tisztségviselői 1920 febr.-jában Országos Magyar Kisgazdapárt néven hoztak létre politikai pártot, Rimaszombatban pedig a Gömör-Kishont Megyei Gazdasági Egyesület jelentette a későbbi párt alapját.) Országos pártként való megalakulására csak az első parlamenti választásokat követően, 1920. máj. 24-én került sor Komáromban, ahol elfogadták az Országos Magyar Kisgazda, Földmíves és Kisiparos Párt (a továbbiakban: Kisgazdapárt) alapszabályzatát, s megválasztották vezetőségét. A párt elnökévé a gömöri régiót képviselő Szent-Ivány Józsefet, ügyvezető elnökévé pedig a komáromi Mohácsy Jánost választották. Programjának középpontjában a szlovákiai magyar kisebbség, különösen a gazdatársadalom érdekeinek védelme állt. Nem ellenezte ugyan a földreformot, de szorgalmazta, hogy magyar vidéken csak magyarok juthassanak földkiutaláshoz. Az 1920 aug.-ában Pöstyénben elfogadott program szerint a párt a nemzetiségi kérdés rendezésében központi szerepet a köztársaság valamennyi nemzete számára követelt széles önkormányzatiságnak szánt. A későbbi években programjába Szl. autonómiájának a követelése is bekerült. A falusi társadalom megnyerésére 1921-ben létrehozta az Országos Magyar Gazdaszövetséget. A húszas évek közepén Szent-Ivány József kísérletet tett az ellenzéki magyar pártok egységének megteremtése. Ennek érdekében hozta létre a ~ot, amelynek alapító gyűlésére 1925. okt. 18-án került sor. Szent-Ivány szándéka ellenére azonban az Országos Keresztényszocialista Párt (OKP) nem csatlakozott az új párthoz, hanem továbbra is az önálló politizálást választotta. Az új párt, a megalakulásával egyidőben önmagát feloszlató Kisgazdapárt tagságából és a hozzájuk csatlakozó Szlovenszkói Magyar Jogpártból jött létre. Az alakuló gyűlésen a párt elnökévé Törköly Józsefet választották. Noha Szent-Ivány József neve nem szerepelt az elnökség listáján, a párt tényleges irányítója továbbra is ő volt. Az 1925-ös választások után a ~ szakított az addigi merev ellenzéki politizálással, s a „nemzeti reálpolitika” mellett kötelezte el magát. A szlovákiai magyarok helyzetének javítása érdekében kész volt együttműködni a cseh és szlovák pártokkal, sőt tárgyalások indultak a ~nak a kormányba való belépéséről. A Szent-Ivány által szorgalmazott reálpolitika azonban kevés eredményt hozott. Mivel a kormány nem volt hajlandó orvosolni a beterjesztett sérelmeket, a ~ mégsem vett részt a kormányzásban. A Rothermere-akció idején a párt visszatért a hagyományos negativista magatartáshoz, ami különösen a harmincas évek első felében a párton belül lezajlott generációváltás idején vált hangsúlyossá. 1933-ban létrehozták a párt ifjúsági tagozatát, amely a Fiatal Magyarok Munkacsoportja nevet viselte. 1933-ban a párt ügyvezető elnökévé a budapesti kormányzat által támogatott Jaross Andort választották, ami a korábbinál jobboldalibb és nemzetibb töltetű politika megjelenését hozta magával. Az új elnök vezetése alatt a ~ a korábbinál radikálisabb ellenzéki politikát folytatott, majd 1936-ban egyesült az OKP-vel (Egyesült Magyar Párt). Hivatalos sajtóorgánuma a Barázda (1920–1938) volt. – Vezető: Törköly József (1925); Jaross Andor (1933).

Rövid ideig működő szlovákiai magyar párt a két vh. között (Komárom, 1920). A párt alakuló gyűlésére 1920. febr. 29-én került sor, ahol a párt vezetőivé Komárom környékének az államfordulat előtti időszak vezető személyiségeit, Kürthy István volt főispánt, Tuba János takarékpénztári elnököt, Palkovich Viktor esperesplébánost választották. Programjában a szlovákiai magyarok jogainak védelme kapott központi helyet és integráló szerepet kívánt betölteni a szlovákiai magyar politikában. A hatóságok azonban elutasították a párt bejegyzését, így az néhány héttel az alapítása után megszűnt működni.