Regionális társadalmi, szépirodalmi, közgazdasági és politikai hetilap (Komárom, 1935 máj.–1937 dec.). – Szerk. Puzsér János. – Ir. Szénássy Árpád: A komáromi hírlapírás kétszáz éve 1789–1989 (1994).

Gazdaságpolitikai hetilap (Prága, 1937–1938). 33 száma jelent meg. – Szerk. Ternyei László, Sebestyén József.

Szépirodalmi folyóirat (Lőcse, 1919. aug.–szept.). Két száma jelent Szécsey Zsolt szerkesztésében. Munkatársai Tilkovszky Béla kivételével alkalmi próbálkozók voltak.

Az 1898-ban alakult Hontvármegyei Múzeum-Egyesület tevékenységének, célkitűzéseinek folytatója Ipolyságon. 1992-ben alakult újjá. Kulturális, közművelődési, ifjúsági, oktatási, tudományos, szakmai tevékenységet végez. Célja a Hont-Ipoly menti régió lakosaiban a lokálpatriotizmus érzésének erősítése, a regionális történeti és néprajzi kutatás, a régió néprajzi és helytörténeti emlékeinek kutatása, ápolása, népszerűsítése a régió határain belül és kívül egyaránt, a régió polgáriasodásának elősegítése. Tevékenységi köre: helytörténeti és néprajzi ismeretterjesztő előadások, konferenciák, emléktábla állítás, publikációs tevékenység, ifjúsági táborok, kiállítások, helytörténeti túrák szervezése, helytörténeti és néprajzi kutatás. – Vezető: Bendík Béla.

Hungarisztikai tanszék a Bél Mátyás Tudományegyetem Humán Tudományok Karán (Besztercebánya, 1998–2015). Alabán Ferenc alapította, 2002 őszéig Finnugor Nyelvek Tanszéke néven működött. A komplex és rendszeres tantervi program keretében a fordítók, műfordítók, tolmácsok és filológiai szakemberek ötéves magiszteri képzését látta el a magyar nyelv és kultúra és más idegen nyelvi szakokkal való párosításban, nappali és levelező tagozaton. A hallgatók szakpárosításuknak megfelelően vesznek részt külföldi részképzésen. – Vezető: Alabán Ferenc (1998–2015).

Humoros hetilap (Kassa, Pozsony, 1923–1925). Az 1929 dec.-ben induló Vizeslepedő az utódjának tekintette magát. – Szerk. Lukách Gyula.

A Heti Ifi címlapja (FI)

Ifjúsági heti-, majd havilap (Pozsony, Dunaszerdahely, 1990–2005). Az Új Ifjúság megszűnése után az Ifi vette át annak szerepét. 1990. dec. végén a Smena Kiadóvállalat lemondott a lap kiadásáról, az Ifi nevet azonban nem engedte át. Ezért jelent meg 1991. jan. 1-jén a lap Heti Ifiként, a Magyar Diákszövetség és a Magyar Ifjúsági Közösség kiadásában. 1991. szept.-étől a Diákhálózat a kiadója, és a DH-Press gondozta. 1993 máj.-ától (3 hónapi szünet után) a dunaszerdahelyi Tashy Agrotrade Kft. jelentette meg, 1995 máj.-ától havilapként, Ifi néven, 48 oldalon. A lap lehetőségei szerint segítette a pályakezdő fiatal írókat. 2004 márc.-ában összeolvadt a Géniusz c. rejtvényújsággal, és Ifi-Géniusz címmel jelent meg. 2005 jan.-jától nem jelenik meg. – Szerk. Horváth Rezső (1990); D. Kovács József (1991); Oriskó Norbert (1999); Bárány János (2004).

A Heti Ifi címlapja (FI)

Ifjúsági heti-, majd havilap (Pozsony, Dunaszerdahely, 1990–2005). Az Új Ifjúság megszűnése után az Ifi vette át annak szerepét. 1990. dec. végén a Smena Kiadóvállalat lemondott a lap kiadásáról, az Ifi nevet azonban nem engedte át. Ezért jelent meg 1991. jan. 1-jén a lap Heti Ifiként, a Magyar Diákszövetség és a Magyar Ifjúsági Közösség kiadásában. 1991. szept.-étől a Diákhálózat a kiadója, és a DH-Press gondozta. 1993 máj.-ától (3 hónapi szünet után) a dunaszerdahelyi Tashy Agrotrade Kft. jelentette meg, 1995 máj.-ától havilapként, Ifi néven, 48 oldalon. A lap lehetőségei szerint segítette a pályakezdő fiatal írókat. 2004 márc.-ában összeolvadt a Géniusz c. rejtvényújsággal, és Ifi-Géniusz címmel jelent meg. 2005 jan.-jától nem jelenik meg. – Szerk. Horváth Rezső (1990); D. Kovács József (1991); Oriskó Norbert (1999); Bárány János (2004).

A kommunista ifjúsági politikai, irodalmi és kulturális lap (Pozsony, 1929–1930). A Fiatal Dolgozó megszűnése után, indult. – Szerk. Sefránek Gyula.

Kommunista ifjúsági havi folyóirat (Pozsony, 1934). Alcímében „a fasizmus és az imperialista háború elleni front lapjá”-nak nevezte magát. Valószínűleg csak egy száma jelent meg.

Pillanatkép az Ifjú Szivek Táncszínház előadásából (ISZ)

A kárpát-medencei magyar néptáncmozgalom, a szlovákiai magyar kulturális élet és táncművészet egyik jelentős műhelye (Pozsony, 1955). Magyar Főiskolások Művészegyüttese néven jött létre. 1957. jún. 1-től Ifjú Szivek Magyar Dal és Táncegyüttes, később Ifjú Szivek Magyar Művészegyüttes néven működött. Alapítói főiskolások, egyetemisták, első igazgatója Ág Tibor, művészeti vezetője Takács András volt. Az együttes vállalta a megszüntetett hivatásos magyar együttes, a Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes (Népes) küldetésének továbbvitelét. A hármas összetételű, 110–120 tagú, 15–20 hivatásos vezetővel működő ún. félhivatásos együttest vegyes énekkar, tánckar és vonós zenekar alkotta. Az intézmény 1957-től állami költségvetési egységként működik. 1985-ben még két zenei egységgel, a Gaudium ének-zenei együttessel és a Ghymes zenekarral bővült. Kezdetben műsorát népi hagyományokra épült tánc-, ének- és zenei művek alkották, később az énekkar és a zenekar klasszikus műveket is a repertoárjába iktatott. Az 1960–70-es években táncos alkotói szemléletén fokozatosan eluralkodott a népi gyökerektől mindinkább messzebb kerülő stilizálási felfogás, melyben jelentős változást az 1982-ben külső nyomásra kikényszerített koreográfusváltás eredményezett. Ekkor Katona István lett az együttes vezetője. 1988–1995 között az együttem művészeti vezetője Varga Ervin. 1996-ban a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma megszüntette az együttes jogi önállóságát, kisajátította a tulajdonát képező székházát, és csekély költségvetési támogatással a Szlovák Nemzeti Népművelési Központ hatáskörébe vonta. 1998-ban az együttes visszakapta jogi és költségvetési önállóságát. 1999-ben Hégli Dusan igazgató kezdeményezésére az együttes hivatásos táncegyüttessé, táncszínházzá vált. 2003—2006 között Grendel Ágota volt az igazgatója. Az együttes mai megnevezése 2010-től hivatalos. A társulat fő érdeme, hogy a Kárpát-medence tradicionális tánc- és zenekultúráját színházi táncelőadásain keresztül társadalmi értékként mutatja fel és erősíti idehaza és külföldön egyaránt. Munkájában kitüntetett figyelmet kap a szlovákiai magyar hagyományos néptánc és népzene színpadi megformálása. Műsorai műfajilag változatosak: a tradicionális tánckultúra formanyelvére épülő táncszínházi darabok (Ördög tánca, Hontalanítás), a táncokat életképszerűen, területek szerint bemutató néptáncelőadások (Szlovákiai és magyar, Pozsonyi táncok) és kimondottan az ifjúság számára készült műsorok (Magyar Tánciskola, Rendhagyó történelemóra) szerepelnek a repertoáron. A társulat évente mutatkozik be új előadással és 4–5 egész estés műsort tart repertoáron. Az együttes célközönsége elsősorban a szlovákiai magyarság, de a szlovákiai magyar tánc- és zenekultúra reprezentánsaként bemutatkozott már a világ legkülönfélébb színpadain. Hagyományos folklórműsorait és táncszínházi előadásait fesztiválokon és önálló turnésorozatok keretén belül tárja a nézőközönség elé a világ számtalan országában. Előadásait különböző televíziócsatornák is rendszeresen műsorukra tűzik. Színházi produkciók alkotása és bemutatása mellett az együttes közművelődésben vállalt szerepe is jelentős – otthont adott a Magyar Táncművészeti Főiskola kihelyezett képzésének, a Pozsonyi Magyar Tanítási nyelvű Gimnázium és Alapiskolával együttműködve néprajzi osztályt hozott létre, valamint aktív közreműködője számos országos rendezvénynek. Tevékenységi köre kiterjed a 20. sz.-ban gyűjtött archív tánc- és zenei felvételek dokumentálására, rendszerezésére és hozzáférhetővé tételére, valamint a hazai néptáncoktatás szerepének megerősítésére. Székházában működik Pozsony egyetlen magyar kőszínháza, mely a város magyar kulturális életének jelentős színhelye. – Vezető: Ág Tibor (1957); Viczay Pál (1962); Kulcsár Tibor (1970); Quittner János (1991); Rusznák Gábor (1993); Varga Ervin (1993); Takács András (1995); Népművelési Központ (1996); Hégli Dusán (1999); Grendel Ágota (2003); Papp Sándor (2006); Hégli Dusán (2007); Dagmar Čerťanská, Karolína Kormúthová, Tatiana Palková (megbízott, 2013/2014); Varsányi László (2014). – Ir. Csanaky Eleonóra: Az Ifjú Szivek 50 éve (2005).

Pillanatkép az Ifjú Szivek Táncszínház előadásából (ISZ)

Pillanatkép az Ifjú Szivek Táncszínház előadásából (ISZ)

A kárpát-medencei magyar néptáncmozgalom, a szlovákiai magyar kulturális élet és táncművészet egyik jelentős műhelye (Pozsony, 1955). Magyar Főiskolások Művészegyüttese néven jött létre. 1957. jún. 1-től Ifjú Szivek Magyar Dal és Táncegyüttes, később Ifjú Szivek Magyar Művészegyüttes néven működött. Alapítói főiskolások, egyetemisták, első igazgatója Ág Tibor, művészeti vezetője Takács András volt. Az együttes vállalta a megszüntetett hivatásos magyar együttes, a Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes (Népes) küldetésének továbbvitelét. A hármas összetételű, 110–120 tagú, 15–20 hivatásos vezetővel működő ún. félhivatásos együttest vegyes énekkar, tánckar és vonós zenekar alkotta. Az intézmény 1957-től állami költségvetési egységként működik. 1985-ben még két zenei egységgel, a Gaudium ének-zenei együttessel és a Ghymes zenekarral bővült. Kezdetben műsorát népi hagyományokra épült tánc-, ének- és zenei művek alkották, később az énekkar és a zenekar klasszikus műveket is a repertoárjába iktatott. Az 1960–70-es években táncos alkotói szemléletén fokozatosan eluralkodott a népi gyökerektől mindinkább messzebb kerülő stilizálási felfogás, melyben jelentős változást az 1982-ben külső nyomásra kikényszerített koreográfusváltás eredményezett. Ekkor Katona István lett az együttes vezetője. 1988–1995 között az együttem művészeti vezetője Varga Ervin. 1996-ban a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma megszüntette az együttes jogi önállóságát, kisajátította a tulajdonát képező székházát, és csekély költségvetési támogatással a Szlovák Nemzeti Népművelési Központ hatáskörébe vonta. 1998-ban az együttes visszakapta jogi és költségvetési önállóságát. 1999-ben Hégli Dusan igazgató kezdeményezésére az együttes hivatásos táncegyüttessé, táncszínházzá vált. 2003—2006 között Grendel Ágota volt az igazgatója. Az együttes mai megnevezése 2010-től hivatalos. A társulat fő érdeme, hogy a Kárpát-medence tradicionális tánc- és zenekultúráját színházi táncelőadásain keresztül társadalmi értékként mutatja fel és erősíti idehaza és külföldön egyaránt. Munkájában kitüntetett figyelmet kap a szlovákiai magyar hagyományos néptánc és népzene színpadi megformálása. Műsorai műfajilag változatosak: a tradicionális tánckultúra formanyelvére épülő táncszínházi darabok (Ördög tánca, Hontalanítás), a táncokat életképszerűen, területek szerint bemutató néptáncelőadások (Szlovákiai és magyar, Pozsonyi táncok) és kimondottan az ifjúság számára készült műsorok (Magyar Tánciskola, Rendhagyó történelemóra) szerepelnek a repertoáron. A társulat évente mutatkozik be új előadással és 4–5 egész estés műsort tart repertoáron. Az együttes célközönsége elsősorban a szlovákiai magyarság, de a szlovákiai magyar tánc- és zenekultúra reprezentánsaként bemutatkozott már a világ legkülönfélébb színpadain. Hagyományos folklórműsorait és táncszínházi előadásait fesztiválokon és önálló turnésorozatok keretén belül tárja a nézőközönség elé a világ számtalan országában. Előadásait különböző televíziócsatornák is rendszeresen műsorukra tűzik. Színházi produkciók alkotása és bemutatása mellett az együttes közművelődésben vállalt szerepe is jelentős – otthont adott a Magyar Táncművészeti Főiskola kihelyezett képzésének, a Pozsonyi Magyar Tanítási nyelvű Gimnázium és Alapiskolával együttműködve néprajzi osztályt hozott létre, valamint aktív közreműködője számos országos rendezvénynek. Tevékenységi köre kiterjed a 20. sz.-ban gyűjtött archív tánc- és zenei felvételek dokumentálására, rendszerezésére és hozzáférhetővé tételére, valamint a hazai néptáncoktatás szerepének megerősítésére. Székházában működik Pozsony egyetlen magyar kőszínháza, mely a város magyar kulturális életének jelentős színhelye. – Vezető: Ág Tibor (1957); Viczay Pál (1962); Kulcsár Tibor (1970); Quittner János (1991); Rusznák Gábor (1993); Varga Ervin (1993); Takács András (1995); Népművelési Központ (1996); Hégli Dusán (1999); Grendel Ágota (2003); Papp Sándor (2006); Hégli Dusán (2007); Dagmar Čerťanská, Karolína Kormúthová, Tatiana Palková (megbízott, 2013/2014); Varsányi László (2014). – Ir. Csanaky Eleonóra: Az Ifjú Szivek 50 éve (2005).

Pillanatkép az Ifjú Szivek Táncszínház előadásából (ISZ)

Pillanatkép az Ifjú Szivek Táncszínház előadásából (ISZ)

A kárpát-medencei magyar néptáncmozgalom, a szlovákiai magyar kulturális élet és táncművészet egyik jelentős műhelye (Pozsony, 1955). Magyar Főiskolások Művészegyüttese néven jött létre. 1957. jún. 1-től Ifjú Szivek Magyar Dal és Táncegyüttes, később Ifjú Szivek Magyar Művészegyüttes néven működött. Alapítói főiskolások, egyetemisták, első igazgatója Ág Tibor, művészeti vezetője Takács András volt. Az együttes vállalta a megszüntetett hivatásos magyar együttes, a Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes (Népes) küldetésének továbbvitelét. A hármas összetételű, 110–120 tagú, 15–20 hivatásos vezetővel működő ún. félhivatásos együttest vegyes énekkar, tánckar és vonós zenekar alkotta. Az intézmény 1957-től állami költségvetési egységként működik. 1985-ben még két zenei egységgel, a Gaudium ének-zenei együttessel és a Ghymes zenekarral bővült. Kezdetben műsorát népi hagyományokra épült tánc-, ének- és zenei művek alkották, később az énekkar és a zenekar klasszikus műveket is a repertoárjába iktatott. Az 1960–70-es években táncos alkotói szemléletén fokozatosan eluralkodott a népi gyökerektől mindinkább messzebb kerülő stilizálási felfogás, melyben jelentős változást az 1982-ben külső nyomásra kikényszerített koreográfusváltás eredményezett. Ekkor Katona István lett az együttes vezetője. 1988–1995 között az együttem művészeti vezetője Varga Ervin. 1996-ban a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma megszüntette az együttes jogi önállóságát, kisajátította a tulajdonát képező székházát, és csekély költségvetési támogatással a Szlovák Nemzeti Népművelési Központ hatáskörébe vonta. 1998-ban az együttes visszakapta jogi és költségvetési önállóságát. 1999-ben Hégli Dusan igazgató kezdeményezésére az együttes hivatásos táncegyüttessé, táncszínházzá vált. 2003—2006 között Grendel Ágota volt az igazgatója. Az együttes mai megnevezése 2010-től hivatalos. A társulat fő érdeme, hogy a Kárpát-medence tradicionális tánc- és zenekultúráját színházi táncelőadásain keresztül társadalmi értékként mutatja fel és erősíti idehaza és külföldön egyaránt. Munkájában kitüntetett figyelmet kap a szlovákiai magyar hagyományos néptánc és népzene színpadi megformálása. Műsorai műfajilag változatosak: a tradicionális tánckultúra formanyelvére épülő táncszínházi darabok (Ördög tánca, Hontalanítás), a táncokat életképszerűen, területek szerint bemutató néptáncelőadások (Szlovákiai és magyar, Pozsonyi táncok) és kimondottan az ifjúság számára készült műsorok (Magyar Tánciskola, Rendhagyó történelemóra) szerepelnek a repertoáron. A társulat évente mutatkozik be új előadással és 4–5 egész estés műsort tart repertoáron. Az együttes célközönsége elsősorban a szlovákiai magyarság, de a szlovákiai magyar tánc- és zenekultúra reprezentánsaként bemutatkozott már a világ legkülönfélébb színpadain. Hagyományos folklórműsorait és táncszínházi előadásait fesztiválokon és önálló turnésorozatok keretén belül tárja a nézőközönség elé a világ számtalan országában. Előadásait különböző televíziócsatornák is rendszeresen műsorukra tűzik. Színházi produkciók alkotása és bemutatása mellett az együttes közművelődésben vállalt szerepe is jelentős – otthont adott a Magyar Táncművészeti Főiskola kihelyezett képzésének, a Pozsonyi Magyar Tanítási nyelvű Gimnázium és Alapiskolával együttműködve néprajzi osztályt hozott létre, valamint aktív közreműködője számos országos rendezvénynek. Tevékenységi köre kiterjed a 20. sz.-ban gyűjtött archív tánc- és zenei felvételek dokumentálására, rendszerezésére és hozzáférhetővé tételére, valamint a hazai néptáncoktatás szerepének megerősítésére. Székházában működik Pozsony egyetlen magyar kőszínháza, mely a város magyar kulturális életének jelentős színhelye. – Vezető: Ág Tibor (1957); Viczay Pál (1962); Kulcsár Tibor (1970); Quittner János (1991); Rusznák Gábor (1993); Varga Ervin (1993); Takács András (1995); Népművelési Központ (1996); Hégli Dusán (1999); Grendel Ágota (2003); Papp Sándor (2006); Hégli Dusán (2007); Dagmar Čerťanská, Karolína Kormúthová, Tatiana Palková (megbízott, 2013/2014); Varsányi László (2014). – Ir. Csanaky Eleonóra: Az Ifjú Szivek 50 éve (2005).

Pillanatkép az Ifjú Szivek Táncszínház előadásából (ISZ)

A Kassai Újság melléklete (Kassa, 1922–1928). Szerzői közt találjuk Barta Lajost, Benedek Eleket, Erdélyi Józsefet, Földes Sándort, Gaál Mózest, Gárdonyi Gézát, Győry Dezsőt, Karinthy Frigyest, Krúdy Gyulát, Móra Ferencet, Pósa Lajost, Rákosi Viktort, Szabó Lőrincet, Szucsich Máriát, Tersánszky Józsi Jenőt, Várnai Zsenit. – Szerk. Köves Illés.

Agitációs kiadvány (Pozsony, 1950–1951). A Pravda Nyomdavállalat adta ki. 1950-ben nyolc, 1951-ben huszonkét száma, s egy, ill. négy rendkívüli száma jelent meg. Az 1. szám címe “Az igazságot mondjuk meg az embereknek” volt.

Heti riportlap (Kassa, 1931 okt.–1935 aug.). – Szerk. György Ferenc, Batek Szilárd.

A magyar ifjúsági klubok fóruma (Pozsony, 1966. ápr.–nov.). A Népművelés mellékleteként jelent meg havonta. Korábban Így Élünk Mi (1965–1966) címmel jelent meg. – Szerk. Duray Miklós, Gágyor Péter, Haltenberger Kinga, Sárszögi Görcsös Csilla.

Népművészeti együttes (Nagyida, 1951). 1974-ben vette fel a jelenlegi nevét. A rendszeres művészeti munka eredményeként rangos helyet vívott ki magának a népművészeti együttesek sorában. Szinte minden járási, körzeti és országos seregszemlén részt vesz. Több alkalommal szerepelt a határon túli népművészeti rendezvényeken, fesztiválokon is. 1991-ben megkapta a „Csemadok Kiváló Együttese” címet. A Néptáncosok Bemutató Színpadán háromszor egymás után megkapta a kiválóan minősült együttes címet, többszörös nívódíjas. Az együttes évente 35–40 alkalommal lép közönség elé. – Vezető: Kupec Mihály, Kupec Andrea.

Kulturális szervezet (Somorja, 1992). Fiatalok alapították (eredetileg alapítványként) azzal a céllal, hogy közadakozásból egy emlékparkot hozzanak létre a pop- és rockzene halhatatlanjainak. Az emlékparkban számos neves zenei személyiség domborművét avatták fel (Freddie Mercury, John Lennon, Jim Morrison, Kurt Cobain domborműve). A város főterén Szent István király életnagyságú szobrát készítették el (2000). Egyéb, felvilágosító jellegű, kulturális tevékenységet is folytatnak. – Vezető: Almássy Péter.

Humoros hetilap (Komárom, 1920. nov. 14.–dec. 12.). Négy száma jelent meg Liszák Gyula kiadásában. – Szerk. Radványi László.

Ifjúsági irodalmi folyóirat (Losonc, 1933–1934). Négy száma jelent meg. A Mi Lapunk hiányát igyekezett pótolni. Munkatársai voltak: Berkó Sándor, Ilku Pál, Lami József, Lóska Lajos, Morvay Gyula, Prerau Margit, Sándor László, Szántó Hugó, Szekeres György, valamint Prohászka István és Lőrincz Gyula képzőművészek. Elődjének tekinthető A középiskolások, ahogy ők látják helyzetüket c. röplap, mely szintén Losoncon jelent meg Kardos Ferenc szerkesztésében, többek közt Krammer Jenő, Dobossy László és Szekeres György írásaival. – Szerk. Balázs Gyula.

A Kármán József Irodalmi Kör lapja (Losonc, 1958–1959). Szabó Gyula illusztrációival jelent meg. A lap főként a losonci és környékbeli írók indulását segítette elő, de ápolta a helyi hagyományokat, Ráday Pál, Kármán József, Sükey Károly, Darkó István, Simándy Pál, Berkó Sándor itteni tevékenységének emlékét is. – Szerk. Ocsovay Imre.

Rákóczi Szövetség (FI)

Mo.-i társadalmi szervezet, amely a csehországi, szl.-i és kárpátaljai magyarság érdekeit képviseli, ill. a Mo.-ra elszármazott felvidéki magyarok és leszármazottaik összefogását segíti (Budapest, 1989–). A ~ Szl.-ban, Kárpátalján és Mo.-n számos helyen hozott létre helyi alapszervezetet. Szl.-i tevékenységének jelentős részét a D-Szl. 25 régiójában létrehozott ún. célalaphálózat végzi. A ~ céljai hatékonyabb elérése és anyagi hátterének biztosítása érdekében hozta létre 1990-ben a Csehországi és Szlovákiai Magyar Kultúráért Alapítványt (korábban a Csehszlovákiai Magyar Kultúráért Alapítvány), mely 2000-től kiemelten közhasznú szervezetként támogatja a csehországi, szlovákiai és kárpátaljai magyarság társadalmi, gazdasági és kulturális életét. Az alapítvány a célalapokon keresztül juttatja el anyagi támogatását az adott régiókba. 2000-től az Alapítvány a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségével együtt szervezője a Felvidéken folyó iskolai beiratkozási programnak. Ennek célja, hogy sokrétű szervezőmunkával elérje a magyar iskolába beiratkozó diákok számarányának növelését. Ez a kezdeményezés azóta beiskolázási támogatásként beépült a Magyar Országgyűlés által elfogadott kedvezménytörvénybe is. – Vezető: Dobossy László (1989), Halzl József (1990).

Könyvterjesztési lap (Pozsony, 1927 jan.–1928 ápr.). Csak a címe volt háromnyelvű, egyébként magyarul íródott Weis Lajos könyvkereskedő kiadásában. Fő célja az volt, hogy a kiadó könyvkereskedésében fekvő könyveket kelendővé tegye. A 8 oldalas lap első fele Kázmér recenzióit, másik fele a laptulajdonos könyvhirdetéseit tartalmazta. A csehszlovákiai magyar könyvek közül Benjámin Ferenc és Fehér Jenő egy-egy regénye (Ádám és Éva, Ossi Máriusz gyönyörűen komisz élete) kapott méltatást. – Szerk. Kázmér Ernő.

A pályakezdő irodalmárok mozgalma (Érsekújvár, 1983–1986). Kezdeményezője Hodossy Gyula volt, aki 1983 nyarán szervezte meg első találkozójukat a Csemadok érsekújvári helyi szervezete és a Járási Könyvtár égisze alatt. Mintegy negyven főt számláló ambiciózus ifjú író és irodalombarát vett rész a munkájában. Már az első találkozáson megfogalmazták és elfogadták azokat a szempontokat, célokat és feltételeket, amelyek közös tevékenységüket laza keretbe foglalták. Volt tudományos és képzőművészeti szekciója is. A pártállam azonban nem nézte jó szemmel a fiatalok „ellenőrizetlen csoportosulását”, és 1986-ban betiltotta a működését. Iródia Füzetek c. saját kiadványt adott ki. A legtehetségesebb írók-költők végül a Próbaút (1986) c. antológiában léptek a szélesebb nyilvánosság elé, amely a Madách Könyv- és Lapkiadó által indított és gondozott Főnix Füzetek 12. darabjaként látott napvilágot. A lírai anyagot Balla Kálmán, a prózát Grendel Lajos válogatta és szerkesztette. Az ~ egy új szlovákiai magyar írógenerációt indított útjára a nyolcvanas években. – Vezető:  Hodossy Gyula. – Ir. Hodossy Gyula–Kulcsár Ferenc szerk.: Iródia (1994); Hodossy Gyula szerk.: Iródia. Az együttgondolkodás iskolája (2008).

Alternatív irodalmi folyóirat (Érsekújvár, 1983–1986). 17 száma jelent meg az Iródia kiadványaként. A sokszorosított formában megjelenő kiadványsorozat teret adott a helytörténeti, néprajzi tárgyú írásoknak és műfordításoknak is, de elsősorban a szépírók és irodalomkritikusok fóruma volt. A kiadványnak a szabad sajtó és véleménynyilvánítás megteremtése szempontjából volt fontos szerepe a 80-as években. – Szerk. Hodossy Gyula. – Ir. Hodossy Gyula–Kulcsár Ferenc szerk.: Iródia (1994); Hodossy Gyula szerk.: Iródia. Az együttgondolkodás iskolája (2008).