Ha valakinek észrevétele, kiegészítése lenne az egyes szócikkekkel kapcsolatban, jelezze a bibliohungarica@gmail.com címen.

(* 1938. febr. 22. Kovarc, † 2003. szept. 21. Komárom) Író, költő, hangjátékszerző, újságíró. A selmecbányai vegyipari szakközépiskolában érettségizett (1956). 1962–1964-ben a pozsonyi Színművészeti Főiskolán tanult. Volt vegyészlaboráns, bányász, színész, kőművessegéd stb. 1990-ben a komáromi Reflex c. lapot szerkesztette. Hangjátékokat is írt (pl. Lomb és árnyék, 1982; Arcjátékok, 1983), Lusta királyság c. mesejátékát a Magyar Területi Színház mutatta be 1985-ben. – Fm. Pogány passió (v., 1982); Lusta királyság (mesejáték, 1987); Borsómese (mesék, 1994).

(* 1914. márc. 1. Érsekújvár, † 1991. febr. 27. Jeruzsálem [Izrael]) Publicista, pedagógiai szakíró. Szülővárosában érettségizett (1932). 1934–1938-ban sok cikket, riportot, verset, elbeszélést publikált (Gábri Fischer néven) a Csehszlovákiai Népszavában. 1944-ben Auschwitzbe hurcolták, végül Izraelben telepedett le. – Fm. Málas község monográfiája (1936).

(* 1855. dec. 18. Eperjes – † 1930. szept. 24., Igló) Matematika-fizika szakos tanár, Magas-Tátra–kutató. 1875-ben szülővárosában érettségizett, 1879-ben a budapesti tudományegyetemen tett tanári vizsgát matematikafizika szakon. 1880–1922 között az iglói evangélikus gimnázium tanára, 1888-tól igazgatója volt. Aktív szereplője volt a város közéletének, 1891–1920 között a Magyarországi Kárpáti Egyesület elnöki tisztét is betöltötte. Jelentős mértékben hozzájárult nemcsak az Egyesület működéséhez, hanem a tátrai és a szepességi turizmus fellendüléséhez. Kezdeményezője volt a tátrai menedékházak (pl. Sziléziai-ház) és utak építésének, közreműködött a térség tudományos vizsgálatában, topográfiai felmérésében és számos írásával külföldön is népszerűsítette a Magas-Tátrát. Diákjaival gyakran túrázott a Tátrában és ilyen alkalmakkor az ösvényeket javították, turistajelzéseket helyeztek ki. A poprádi Kárpáti Múzeum megalapításában, különösen annak könyvtára létrehozásában is szerepet vállalt. 1896-ban az ő javaslatára kapta az ország legmagasabb csúcsa (ma: Gerlachfalvi-csúcs) I. Ferenc József nevét.

(* 1887. júl. 15. Léva, † 1976. nov. 8. Pozsony) Villamosmérnök, közíró. Pozsonyban érettségizett, villamosmérnöki oklevelét Németországban szerezte. Az első vh.-ban orosz hadifogságba esett, 1920-ban tért haza. A pozsonyi Siemens Művek alkalmazottja volt nyugdíjazásáig (1947). A két vh. közötti években kezdeményezte a magyar szülői társulatok országos ankétját. Elsősorban a kisebbségi magyar iskolák kérdéseivel foglalkozott.

(* 1889. szept. 21. Kassa, † 1969. jún. 27. Tihany [Mo.]) Politikus, publicista. Budapesten szerzett magyar–latin–német szakos tanári képesítést, majd a kassai főreáliskolában tanított. Az államfordulatután állásából elbocsátották. Az Országos Keresztényszocialista Párt (OKP) egyik megszervezője, egy ideig kerületi főtitkára, 1928–1935 között tartományi képviselője volt. Szerkesztette az OKP A Nép, ill. Keresztény munkás c. lapjait, valamint ezek szlovák nyelvű változatait. 1939-től Budapesten a Vallás- és Közoktatási Minisztérium tanácsosa volt. – Fm. A szocializmus fejlődése (é. n.); Az olasz fasizmus (1927); Csehszl. művelődéspolitikája és a magyar kisebbség (1939).

(* 1898. ? Pozsony, † 1941. aug. 24. Pozsony) Újságíró, ifjúsági mozgalmi szervező. A középiskolát szülővárosában végezte, utána az első vh. frontjára került. 1918 után Budapesten, Pozsonyban és Prágában folytatott egyetemi tanulmányokat, s közben keresztényszocialista ifjúsági szervezetek (Keresztényszocialista Diákok Szabad Szervezete, Magyar Ifjak Pozsonyi Szövetsége, Magyar Akadémikusok Keresztény Köre) egyik fő szervezője volt. Részt vett a Turul és az Új Auróra alapításában. Újságíróként főleg a Prágai Magyar Hírlapnak dolgozott. 1928 és 1938 között az Országos Keresztényszocialista Párt prágai parlamenti klubja titkárságának vezetője volt. A szlovák állam idején jelentős kulturális munkát végzett a Toldy Körben, s a Szlovenszkói Magyar Párt vezetőségébe tartozott.

(* 1878. jan. 26. Eperjes, † 1941. aug. 15. Kassa) Jogász, útleírások szerzője. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, a kolozsvári egyetemen 1900-ban szerzett jogi doktori oklevelet. 1901–1914 között az eperjesi Jogi Akadémia tanára volt, 1914-ben a berlini egyetemen is előadott. Az I. vh.-ban orosz hadifogságba került. Megtanult oroszul és a harkovi egyetemen közgazdaságtant adott elő. 1918-ban tért vissza Mo.-ra és a kassai magyar oktatási nyelvű jogakadémia tanára lett. 1922-ben az akadémia bezárását követően nyugdíjba vonult és visszatért Eperjesre. 1924–1928 között Eperjes polgármestere. A Magyarországi Kárpát Egyesület eperjesi osztályának választmányi tagja, 1936–1939 között a Karpathenverein alelnöki tisztét is betöltötte. Egyik alapítója volt a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaságnak. Hamvait Kassáról Eperjesre szállították és ott temették el. Két tátrai és egy alpesi hegyi túráról könyvet is írt. – Fm: Három nap a Magas-Tátrában (1904); Barangolások a Magas-Tátrában (1905); A tiroli hegyek között (1904). Szocializmus és magántulajdon (1901); A törvényhatóságok és az önkéntes adófizetés ex-lex-ben (1903); Az adománygyűjtés a magyar közigazgatási jogban (1904); A magyar– horvát pénzügyi egyezmény (1905); Az adóreform (1912).

(* 1944. febr. 12. Lőcse) Kohómérnök, analitikai kémikus, egyetemi tanár, a jogász Flórián Károly unokája. Gimnáziumi tanulmányait Eperjesen végezte (1961). A pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karán szerzett oklevelet (1966), a kémiai tudomány kandidátusa fokozatot 1972-ben nyerte el, nagydoktori (DrSc.) disszertációját 1991-ben védte meg a pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetemen. 1966-tól a kassai Műszaki Egyetem adjunktusa, docense (1992), professzora (1994). A Kohómérnöki Kar dékánhelyettese, rektorhelyettese (1994, 2000–2007), rektora (1994–1997), a kassai Šafárik Egyetem Természettudományi Kara Fizikai és Analitikai Kémiai Tanszékének a vezetője (1998–2000), a Műszaki Egyetem Kohómérnöki Kara Kémiai Tanszékének vezetője (2003–2010). Kutatási területe az analitikai kémiai, spektroszkópiai módszerek alkalmazása és értékelése a kohászatban, a szilárdminta-vizsgálatban és a környezettudományban. Közel 120 tudományos közleménye, három tudományos monográfiája jelent meg. Nemzetközi tudományos konferenciák szervezője, rendszeres előadója. Több egyetem (a komáromi Selye János Egyetem, a kassai Műszaki Egyetem, az Eperjesi Egyetem Bölcsészettudományi és Természettudományi Kara) tudományos tanácsának, a Miskolci Egyetem Doktori Tanácsának tagja, 1994–2001-ben a Kárpátok Régió Egyetemi Szövetségének alapítóelnöke. 2002–2005-ben az SZTA Tudományos Tanácsának tagja. Tagja a Szlovákiai Akkreditációs Bizottság Kémiai, Vegyipari-technológiai és Biotechnológiai Munkacsoportjának, az SZTA és szlovákiai egyetemek közös Pályázati Bizottsága (VEGA) kémiai munkacsoportjának. Különböző hazai és nemzetközi tudományos társaságok tagja vagy vezető tisztségviselője. A Miskolci Egyetem díszdoktora (2004), a gödöllői Szent István Egyetem díszdoktora (2008), az MTA külső tagja (2013). Kitüntetések, díjak: a Cseh/szlovák Spektroszkópiai Társaság J. Marcus Marci érme (1994); a Szlovák Kémiai Társaság érme (1994); a pozsonyi Közgazdasági Egyetem arany emlékérme (1997); a Šafárik Egyetem Természettudományi Karának ezüstérme (2001); a Szlovák Kémiai Társaság ezüstérme (2003); Fejér Dániel-emlékérem (2003); Kassa város főpolgármesterének díja (2004); a kassai Műszaki Egyetem A tudás almája díja (2007); a Szlovák Kémiai Társaság Daniel Belluš-érme (2009); a Šafárik Egyetem Természettudományi Karának aranyérme (2009); a Magyar Kémikusok Egyesülete Spektrokémiai Társaságának Török Tibor-emlékérme (2011), Jedlik Ányos-díj (2023). – Fm. A színképelemzés mint tudományágakat áthidaló analitikai kémiai módszer múltja, mai helyzete és jövője (mon., 2015).

(* 1903. aug. 6. Eperjes, † ?) Színháztörténész. 1921-ben az eperjesi ev. kollégium főgimnáziumában érettségizett. Bölcsészettudományi tanulmányait Budapesten, Jénában, Párizsban és a prágai Német Egyetemen végezte német–francia szakon. 1927 és 1936 között a kassai magyar gimnáziumban tanított, s a Prágai Magyar Hírlapban, a Kassai Újságban és az Új Világban publikált. 1936-ban Budapestre ment férjhez. – Fm. Három egyetem (1926); A kassai német színészet története 1816-ig (1927).

(* 1894. jún. 19. Zavar, † 1987. júl. 22. Pozsony) Műépítész. 1921-ben végezte el a Műszaki Egyetemet Budapesten. 1919–1920 között a Kotsis cég tervezője ugyanitt. 1922-től Pozsonyban élt. 1922–1926 között a Közmunkálatok Minisztériumának tervezője, majd önálló tervezőként dolgozott. 1949-től a pozsonyi Stavoprojekt, ill. Lignoprojekt munkatársa volt. Építészeti tevékenysége mellett számos rajzot és akvarellt készített a pozsonyi Óvárosról. Főbb épületei: 1925–1926: Svoradov főiskolai kollégium (Pozsony); 1933: a Fraňo Kráľ u.-i szanatórium (Pozsony); 1935: a Charitas épülete (Pozsony); 1939–1942: poprádi r. k. templom; 1940–1942: a Komenský Egyetem Gyógyszerészeti Karának épülete (Pozsony) stb.

(* 1965. ápr. 12. Zseliz) Vegyészmérnök, víruskutató, egyetemi oktató. Zselizen érettségizett (1983), a pozsonyi Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karán szerzett oklevelet (1987). 1987–1991 között az SZTA Virológiai Intézetének aspiránsa, tudományos munkatársa, 1991–1992-ben Soros-ösztöndíjas az Oxfordi Egyetemen. 1996-ban szerzett doktorátusi fokozatot (DPhil) az Oxfordi Egyetemen, 1997–1998-ban a New York-i Mount Sinai orvostudományi egyetemen kutató, 1998-tól az Oxfordi Egyetemen tudományos munkatárs, egyetemi oktató, 2011-tól professzor. – Kutatási területe az influenza vírus molekuláris biológiája; több, nemzetközileg is elismert tudományos eredmény fűződik nevéhez. Tankönyvek, szabadalmak társszerzője; dolgozatai a legrangosabb tudományos folyóiratokban jelennek meg (Nature, Cell, Proc Natl Acad Sci USA, Nat Microbiol, Nat Commun, PLoS Path, J Virol, J Gen Virol, Virology). Tudományos folyóiratok szerkesztőbizottságának tagja, munkatársa. – Szakmai elismerések: az Év Fiatal Mikrobiológusa (1995); Soros ösztöndíj (1991); Wellcome Trust nemzetközi  kutatói ösztöndíj (1996); a Max Kade Alapítvány ösztöndíja (1997); az Egyesült Királyság orvosi kutatótanácsának (Medical Research Council) ösztöndíja (2002); nemzetközi tudományos konferenciák meghívott előadója.

(* 1959. márc. 28. Losonc, † 2009. nov. 10. Pozsony) Grafikus, festő, illusztrátor. 1984-ben végzett a pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán, mestere Orest Dubay grafikus volt. Pozsonyban élt. Festészettel, illusztrációval és alkalmazott grafikával foglalkozott a Szlovák Televízió grafikai stúdiójában. Rendszeresen szerepelt egyéni és csoportos kiállításokon, főleg Szlovákiában és Magyarországon. Grafikai munkásságán kívul 16 illusztrált könyve jelent meg. 1987–1989-ben Fulla-ösztöndíjas volt. 1990-től tagja volt a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának. 2009-ben neki ítélték oda posztumusz a Mikola Anikó-díjat. – Jelentősebb egyéni kiállítások: 1988: Festmények, grafikák és rajzok (Balázs I.-al és M. Rumannal, Losonc); 1990: Jókai Színház (Komárom); 1991:Body Building (Pozsony); 1995: Private Blues (Pozsony); 1997: Poľnobanka Galériája (Pozsony); 1999: FODOR KATA GÁLY (Dunaszerdahely); 2000: Privát tűzvész (Losonc); 2001: A Magyar Köztársaság Kulturális Intézete (Szabó Ottóval, Varsó, Lengyelország); 2001: Deep Colour Water (Pozsony); 2003: Galerie Slapansky (München, Németország); 2006: J&T (Pozsony); 2010: Fodor Kata 1959–2009 Emlékkiállítás (Komárom). – Illusztrált könyveiből: Ravasz József: Jileskero kheroro/Szívházikó, 1992; Haraszti Mária: Buborék, 1993; Förtelmes kaszálógép – antológia, 2003; Ugrás a semmibe – antológia, 2004; Tóth Elemér: Pitypang, 2006; Zalaba Zsuzsa: A varázstoll, 2007. – Ir. Lóska L.: Magyar képzőművészek Szlovákiában, 1992.

(* 1920. jan. 1. Pozsony, † 1994. szept. 3. Pozsony) Történész, jogász, könyvtáros. Gimnáziumi és jogi egyetemi tanulmányait szülővárosában végezte. Néhány évig pénzügyi fogalmazóként dolgozott, 1952–1980 között a pozsonyi Gumon gyár könyvtárosa volt. Munkája mellett elsősorban a 20. sz. első felének közép-európai hadi eseményeivel, valamint a csehszlovákiai magyar ifjúsági mozgalmakkal és ifjúsági érdekvédelmi szervezetekkel foglalkozott. Művelődéstörténeti tanulmányai hézagpótlóak. – Fm. Pozsony és a proletárdiktatúra (1959); Adalékok a román hadszíntér történetéhez (1967); Bevezetés a burgenlandi kérdés forrásaiba és irodalmába (1971); A magyar–délszláv kapcsolatok katonai története 1918–1919 (1986); The Eastern Campaign of the Hungarian Red Army, april 1919 (In: War andSociety in East Central Europa Vol. XX., Columbia University, N. Y., 1988); A magyarországi Tanácsköztársaság katonai öszszeomlása (1988); A pozsonyi magyar főiskolás egyesületek történetéhez 1937–1944 (1990); Magyar Cserkészmozgalom Csehszlovákiában (1992); Pozsony város nemzetiségi összetétele a 20. században (1993); A pozsonyi magyar kereskedelmi iskolák története 1885–1944 között  (1994); Ligetfalu és a pozsonyi hídfő története (1995).

(* 1886. febr. 25. Szekszárd [Mo.], † 1945. jún. 10. Budapest [Mo.]) Színész, rendező, színigazgató. 1906-ban végzett színiakadémiát. Ezután Pozsonyban, Sopronban, Budapesten, majd ismét Pozsonyban játszott. Az első vh. harctereiről Pozsonyba került vissza, de a Magyar Tanácsköztársaság idején ismét Budapesten tartózkodott, s kivette részét az eseményekből. Később visszatért Pozsonyba, 1938-ig Csehszl.-ban maradt. 1923–1924-ben a Pozsony–kassai színikerületet, 1928–1938 között pedig a Nyugat-szlovákiai Magyar Színházat igazgatta. A pozsonyi rádió magyar adása számára színműveket dolgozott át, rádiójátékokat rendezett. A második vh. éveiben Budapesten tevékenykedett.

(* 1885. febr. 24. Bacsfa, † 1977. ápr. 24. Szentgotthárd [Mo.]) Író, földbirtokos. Jogot végzett, s előbb Szencen volt szolgabíró, majd Pozsonyban megyei árvaszéki ülnök. Az államfordulatot követően visszavonult birtokaira, ahol mintagazdaságot hozott létre; kulturális téren pedig a somorjai járási közművelődési testület munkájának fellendítésén fáradozott. Mint ennek elnökét 1945-ben háborús bűnösnek nyilvánították, és kitoloncolták Mo.-ra. – Fm. Kukkónia lelke (nov., történetek, 1932, 1993); Bocskay angyalkái (1942); Visszaemlékezések (önéletrajzi vázlatok, 2008).

(* 1895. jan. 12. Temesvár [Románia], † 1968. jún. 18. Budapest [Mo.]) Költő, író, publicista. Iskoláit Eperjesen végezte, jogi tanulmányait az első vh. miatt félbeszakította. Hadifogságba esett, ahonnan 1918-ban tért haza; a Magyar Tanácsköztársaság idején a vörösőrségnél szolgált. Ennek következményei elől 1920-ban Csehszl.-ba emigrált; előbb Kárpátaljára került, majd a CSKP komáromi titkára volt. 1924-ben elveszítette állampolgárságát, ezt követően a mozgalmi élettől visszavonultan, elsősorban újságíróként tevékenykedett (Magyar Szó, Magyar Nap). 1938 után nem írt több verset. 1945-től Mo.-n élt, ahol a Magyar Távirati Iroda, majd a Magyar Rádió munkatársa volt. – Fm. Emberország (v., 1922); Tömeg (v., 1923); Én öltelek meg? (elb., 1926); Némák indulója (v., 1935).