Urbán Zsolt
(* 1959. szept. 17. Zalaba) Szerkesztő. A magyar tanítási nyelvű gimnáziumban végzett Zselizen (1978), majd a Szlovák Műszaki Egyetemen gépészmérnöki szakán szerzett diplomát (1983). A Szlovák Pedagógiai Kiadó Magyar szerkesztőségében 1985-től szerkesztőként, majd 2000-től főszerkesztőként dolgozik. Főszerkesztője volt annak a 2014-ben megjelent lexikonnak, amely...megnyit →
(* 1959. szept. 17. Zalaba) Szerkesztő. A magyar tanítási nyelvű gimnáziumban végzett Zselizen (1978), majd a Szlovák Műszaki Egyetemen gépészmérnöki szakán szerzett diplomát (1983). A Szlovák Pedagógiai Kiadó Magyar szerkesztőségében 1985-től szerkesztőként, majd 2000-től főszerkesztőként dolgozik. Főszerkesztője volt annak a 2014-ben megjelent lexikonnak, amely...megnyit →
Részletek
(* 1959. szept. 17. Zalaba) Szerkesztő. A magyar tanítási nyelvű gimnáziumban végzett Zselizen (1978), majd a Szlovák Műszaki Egyetemen gépészmérnöki szakán szerzett diplomát (1983). A Szlovák Pedagógiai Kiadó Magyar szerkesztőségében 1985-től szerkesztőként, majd 2000-től főszerkesztőként dolgozik. Főszerkesztője volt annak a 2014-ben megjelent lexikonnak, amely ennek az internetes verziónak az alapjául szolgált. 1980–1988 között a Szőttesben táncolt. – Fm. A (Cseh)Szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig (főszerk., 2014).
Ürge Mária
(* 1952. szept. 19. Somorja, † 1991. máj. 27. Somorja) Pedagógus, néprajzkutató. Somorján érettségizett (1972), a nyitrai Pedagógiai Főiskolán szerzett tanítói oklevelet (1976); ezt követően – autóbaleset miatt bekövetkezett haláláig – a nagylégi alapiskolában tanított. Néprajzi gyűjtéssel foglalkozott, a somorjai Csalló parasztzenekar másodhegedűse volt;...megnyit →
(* 1952. szept. 19. Somorja, † 1991. máj. 27. Somorja) Pedagógus, néprajzkutató. Somorján érettségizett (1972), a nyitrai Pedagógiai Főiskolán szerzett tanítói oklevelet (1976); ezt követően – autóbaleset miatt bekövetkezett haláláig – a nagylégi alapiskolában tanított. Néprajzi gyűjtéssel foglalkozott, a somorjai Csalló parasztzenekar másodhegedűse volt;...megnyit →
Részletek
(* 1952. szept. 19. Somorja, † 1991. máj. 27. Somorja) Pedagógus, néprajzkutató. Somorján érettségizett (1972), a nyitrai Pedagógiai Főiskolán szerzett tanítói oklevelet (1976); ezt követően – autóbaleset miatt bekövetkezett haláláig – a nagylégi alapiskolában tanított. Néprajzi gyűjtéssel foglalkozott, a somorjai Csalló parasztzenekar másodhegedűse volt; a zenekarral 1983-ban és 1985-ben első díjat nyert a Tavaszi szél vizet áraszt… országos népzenei és népdalversenyen. 1984-ben Jókai Máriával közösen végzett gyermekjátékgyűjtése második díjat nyert a Szlovák Néprajzi Társaság pályázatán. Néprajzi témájú tanulmányai mellett zenei nevelés tankönyveket és módszertani segédkönyveket is írt. – Fm. A Kolonyi templom előtt. Válogatás Ürge Mária népzenegyűjtéséből (2004).
Ürmény (Mojmírovce)
Részletek
Község a Nyitrai járásban, a Kisalföld É-i részén, a Cabaj-patak mentén, Nyitrától D-re. L: [1921] – 3545, ebből 3223 (90,9%) szlovák, 136 (3,8%) magyar, 114 (3,2%) zsidó; [2011] – 2838, ebből 2641 (93,1%) szlovák, 17 (0,6%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 2637 (92,9%) szlovák, 16 (0,6%) magyar. V: [2011] – 2231 r. k., 48 ev., 15 gör. kat., 4 ref. – Gótikus alapokon álló r. k. (Szt. László-) temploma 1718–21 között barokk, zsinagógája 1820-ban klasszicista stílusban épült. Az 1721-ben késő barokk stílusban emelt Hunyady-kastélyt a 18. sz. végén klasszicista stílusban alakították át, az 1812-ben épült Ürményi-kúria klasszicista építmény. – Számos pusztája közül, amelyekre az 1920-as években cseh-morva és szlovák kolonisták települtek, Tarányt (Taraň, 1948-tól Štefanovičová) 1935-ben, Mezőkeszit (Poľný Kesov) 1940-ben, Nagyvölgyet (Veľká Dolina) 1956-ban önálló községgé szervezték.
Urr György
Részletek
(* 1900 Kassa, † 1979 Kassa) Publicista, bibliográfus. 1918 után a Négergyarmat, majd a Jövőnk c. lapot szerkesztette. A 2. vh. alatt munkatársa volt a Magyar Albumnak. 1945 után ritkán publikált, de ő írta a Gyüre Lajos szerkesztette A magyar kultúra 50 éve Kelet-Szlovákiában c. mű bibliográfiai részét. Bibliográfiai jellegű írásokat a sajtóban is közölt. – Fm. Az ifjúság és a keresztényszocializmus (1923); Új államrendszer (1925); A magyar munkásság nemzeti alapon való szervezkedésének fontossága (1927); A parlamentarizmus válsága (1929); A szlovenszkói magyar politika tíz esztendeje (1930); Kisebbségi sorsunk húsz esztendejéből (1939).
Urr Ida
(* 1904. nov. 24. Kassa, † 1989. aug. 2. Budapest [Mo.]) Költő. Kassán érettségizett (1922), Budapesten szerzett orvosi diplomát (1929), ahol 1941-ben telepedett le. Orvostudományi cikkeket is publikált. – Fm. Zokogások (v., 1923); Kormozott lámpással (v., 1927); Szent pokol (v., 1928); Nincs kenyér (v., 1936); A...megnyit →
(* 1904. nov. 24. Kassa, † 1989. aug. 2. Budapest [Mo.]) Költő. Kassán érettségizett (1922), Budapesten szerzett orvosi diplomát (1929), ahol 1941-ben telepedett le. Orvostudományi cikkeket is publikált. – Fm. Zokogások (v., 1923); Kormozott lámpással (v., 1927); Szent pokol (v., 1928); Nincs kenyér (v., 1936); A...megnyit →
Részletek
(* 1904. nov. 24. Kassa, † 1989. aug. 2. Budapest [Mo.]) Költő. Kassán érettségizett (1922), Budapesten szerzett orvosi diplomát (1929), ahol 1941-ben telepedett le. Orvostudományi cikkeket is publikált. – Fm. Zokogások (v., 1923); Kormozott lámpással (v., 1927); Szent pokol (v., 1928); Nincs kenyér (v., 1936); A fényrács mágiája (v., 1980); Hernád parti himnuszok (v., 1985).
Úszor (Kvetoslavov)
Részletek
Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz Ny-i részén, Somorjától ÉK-re. L: [1921] – 326, ebből 315 (96,6%) magyar, 2 (0,6%) szlovák; [2011] – 949, ebből 576 (60,7%) szlovák, 310 (32,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 574 (60,5%) szlovák, 314 (33,1%) magyar. V: [2011] – 543 r. k., 48 ev., 27 ref., 5 gör. kat. – A két vh. közötti földbirtokreform keretében zajló kolonizáció során, 1926-ban az ~hoz tartozó Fakópusztára, a Pongrácz család felosztott nagybirtokára cseh-morva és szlovák telepesek költöztek. A második vh. után magyar lakosságának egyharmadát áttelepítették Mo.-ra, helyükre újabb szlovák családok költöztek. R. k. (Szűz Mária mennybevétele) kápolnája 1883-ban neogótikus stílusban épült. – Ir. Presinszky Lajos: Múltról a jelennek. Fejezetek Úszor történelméből (2006).
Utolsó Óra projektum
Az ~ a 20. század legnagyobb értékmentő hangszeres népzenei gyűjtése, melyben 1997 szept.-e és 2001 karácsonya között 112 zenekart rögzítettek, felvett zenéjük majd 1250 órányi dallamot jelent. 1999 tavaszától Agócs Gergely néprajzkutatónak köszönhetően a gyűjtés 25 felvidéki együttessel folytatódott. A szlovákiai magyar, szlovák, gorál...megnyit →
Az ~ a 20. század legnagyobb értékmentő hangszeres népzenei gyűjtése, melyben 1997 szept.-e és 2001 karácsonya között 112 zenekart rögzítettek, felvett zenéjük majd 1250 órányi dallamot jelent. 1999 tavaszától Agócs Gergely néprajzkutatónak köszönhetően a gyűjtés 25 felvidéki együttessel folytatódott. A szlovákiai magyar, szlovák, gorál...megnyit →
Részletek
Az ~ a 20. század legnagyobb értékmentő hangszeres népzenei gyűjtése, melyben 1997 szept.-e és 2001 karácsonya között 112 zenekart rögzítettek, felvett zenéjük majd 1250 órányi dallamot jelent. 1999 tavaszától Agócs Gergely néprajzkutatónak köszönhetően a gyűjtés 25 felvidéki együttessel folytatódott. A szlovákiai magyar, szlovák, gorál és ruszin csoportok megszervezését és gyűjtését ő végezte, teljessé téve ezzel az igen hiányosan kutatott falvak és területek gyűjtését is. Ezek a felvételek az Új Pátria sorozatban, 16 CD-n jelentek meg 2010-ben. Az Új Pátria lemezsorozatban közreműködő szlovákiai magyar, ill. cigányzenészek, együttesek: 1. Csallóközi népzene – Gúta, Nagymegyer, Nemesócsa: Farkas János „Manus” és Vontszemű Vilmos „Rókusz” zenekarai; 2. Mátyusföldi népzene – Pered, Diószeg: Kovács Lajos „Pavel” és Döme Ernő „Trafikos” zenekara; 3. Zoboralji népzene – Zsére: Bihari József „Tina” zenekara; 4. Vág-Garam közi népzene – Kürt, Farkas „Dankó” Rudolf, „Bocska Rezsi” és Anyalai „Pepes” Sándor zenekarai; 5. Alsó-Garam menti népzene – Garamszőlős: Fekecs János „Bínyai” zenekara; 6. Ipoly menti népzene – Ipolypásztó, Ipolyhídvég: Kozák Tibor „Buna” zenekara; 7. Medvesalji népzene – „Savanyáék” Fülekről: Balogh Zoltán „Savanya” zenekara, közreműködnek Mag Deme Ilona és Mag Tamás István énekesek; 8. Gömöri népzene – Alsókálosa, Sandríkék: Molnár Géza „Sandrík” zenekara; 9. Gömöri népzene – Hanva, Sajógömör, Lőkös, Felsőrás, Farkas Elemér „Imi”, valamint Brindzák Tibor „Grúner” zenekarai, Laczkó János és Cselényi József pásztorok közreműködésével; 10. Felső-Bódva menti népzene – Szepsi és Saca, Bastyúr Vilmos és zenekara; 11. Kassa vidéki népzene – Abaújszina és Magyarbőd, Potta Géza zenekara, valamint Kocák Andrásné Mihók Jolán, Ceranko Istvánné Mihók Margit magyarbődi énekesek; 12. Bodrogközi népzene – Pólyány, Oláh „Nyiki-Nyaka” Árpád zenekara. Oláh Árpád zenekarával a hatvanas évektől részt vett a helyi folklórcsoportok, néptáncegyüttesek munkájában, és a kilencvenes évek elejétől gyakori vendége volt a szlovákiai, majd magyarországi táncházmozgalom különféle rendezvényeinek. Oláh „Nyaka” Árpád és zenekara muzsikáját az MTA Zenetudományi Intézet Kodály Termében, a Magyar Rádió stúdiójában, majd a Fonó Budai Zeneház „Utolsó Óra” programjának keretében is rögzítették.
Úttörő
Részletek
A Csehszlovák Köztársaság Magyar Szociáldemokrata Munkáspárt magyar nyelvű hivatalos szakszervezeti közlönye (Prága, 1919–1938). – Szerk. T. M. Dugovič, Krsiak Mátyás, Tayerle Rudolf.
Uzapanyit (Uzovská Panica)
Részletek
Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medence É-i részén, a Balog-patak bal parti teraszán, Rimaszombattól K–ÉK-re. L: [1921] – 783, ebből 772 (98,6%) magyar, 10 (1,3%) szlovák; [2011] – 709, ebből 332 (46,8%) magyar, 162 (22,8%) roma, 146 (20,6%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 502 (70,8%) magyar, 120 (16,9%) szlovák, 13 (1,8%) roma. V: [2011] – 505 r. k., 77 ref., 11 ev., 1 gör. kat. – Ref. temploma 1848–52 között klasszicista, r. k. (Szűz Mária mennybevétele) temploma 1872-ben historizáló, a Szentmiklóssy-kúria a 19. sz. második felében késő klasszicista stílusban épült. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – 1964–90 között közigazgatásilag ~hoz tartozott Rakottyás.
Uzovská Panica
-> Uzapanyit (Uzovská Panica)
Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medence É-i részén, a Balog-patak bal parti teraszán, Rimaszombattól K–ÉK-re. L: [1921] – 783, ebből 772 (98,6%) magyar, 10 (1,3%) szlovák; [2011] – 709, ebből 332 (46,8%) magyar, 162 (22,8%) roma, 146 (20,6%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 502...megnyit →
Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medence É-i részén, a Balog-patak bal parti teraszán, Rimaszombattól K–ÉK-re. L: [1921] – 783, ebből 772 (98,6%) magyar, 10 (1,3%) szlovák; [2011] – 709, ebből 332 (46,8%) magyar, 162 (22,8%) roma, 146 (20,6%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 502...megnyit →
Részletek
Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medence É-i részén, a Balog-patak bal parti teraszán, Rimaszombattól K–ÉK-re. L: [1921] – 783, ebből 772 (98,6%) magyar, 10 (1,3%) szlovák; [2011] – 709, ebből 332 (46,8%) magyar, 162 (22,8%) roma, 146 (20,6%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 502 (70,8%) magyar, 120 (16,9%) szlovák, 13 (1,8%) roma. V: [2011] – 505 r. k., 77 ref., 11 ev., 1 gör. kat. – Ref. temploma 1848–52 között klasszicista, r. k. (Szűz Mária mennybevétele) temploma 1872-ben historizáló, a Szentmiklóssy-kúria a 19. sz. második felében késő klasszicista stílusban épült. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – 1964–90 között közigazgatásilag ~hoz tartozott Rakottyás.
V. Szabó Rózsi
(* 1935. jún. 4. Magyarbél) 1956-tól az Állami Faluszínház magyar tagozata, majd annak felszámolása után, 1959-től a komáromi Magyar Területi Színház, később, alapításától, 1969-től 1989-es nyugdíjazásáig a Kassai Thália Színház színésze. A Szlovák Irodalmi Alap nívódíját s a legjobb női alakítás díját nyerte el...megnyit →
(* 1935. jún. 4. Magyarbél) 1956-tól az Állami Faluszínház magyar tagozata, majd annak felszámolása után, 1959-től a komáromi Magyar Területi Színház, később, alapításától, 1969-től 1989-es nyugdíjazásáig a Kassai Thália Színház színésze. A Szlovák Irodalmi Alap nívódíját s a legjobb női alakítás díját nyerte el...megnyit →
Részletek
Szabó Rózsi (TSZA)
(* 1935. jún. 4. Magyarbél) 1956-tól az Állami Faluszínház magyar tagozata, majd annak felszámolása után, 1959-től a komáromi Magyar Területi Színház, később, alapításától, 1969-től 1989-es nyugdíjazásáig a Kassai Thália Színház színésze. A Szlovák Irodalmi Alap nívódíját s a legjobb női alakítás díját nyerte el 1973-ban. A Csehszlovák Rádió magyar adásának többtucatnyi hangjátékában, ill. néhány szlovák és magyar filmben is szerepelt. – Főbb színházi szerepei: Máli (Kisfaludy Károly: A kérők); Piroska (Mikszáth Kálmán–Gyárfás Miklós–Örkény István–Tibor Andrašovan: Különös házasság); Zsuzsi (Móricz Zsigmond: Kismadár); Amélia (Federico García Lorca: Bernarda Alba háza); Terus (Illyés Gyula: Bolhabál); Lewis (Arthur Miller: A salemi boszorkányok); Smeraldina (Carlo Goldoni: Két úr szolgája); Leni (Jean Paul Sartre: Altona foglyai); Lady Bracknell (Oscar Wilde: Hazudj igazat); Regina (Tamási Áron: Énekes madár); Dajka (Karnauth-Brauszevics: Mese a tűzpiros virágról); Siratóasszony (Tamási Áron: Vitéz lélek); Libera (Carlo Goldoni: A chioggiai csetepaté); Asszony (Kopányi György: Igazolatlan ősz); Anna Petrovna (Vlagyimír Konsztantyinov–Borisz Racer: Tíz nap szerelemért); Szalayné (Bartha Lajos: Szerelem); Rablómama (Jevgenyij Svarc–Romhányi József–Lendvay Kamilló: Hókirálynő); Annamarie (Henrik Ibsen: Babaotthon); Ilma (Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde); Tótné (Örkény István: Tóték); Fjokla Ivanovna (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Leánynéző); Bódogné (Szakonyi Károly: Adáshiba); Andrejevna (Anton Pavlovics Csehov: Sirály); Prenell asszony (Jean-Baptiste Molière: Tartuffe); Anya (Karel Čapek: Az anya). – Film: Fekete rózsa (Budapest) – Díjak, elismerések: Szlovák Irodalmi Alap, Nívódíj, 1973; legjobb női alakítás díja. – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Ötvös Anna: Akikkel találkozhat(t)unk (2000); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).
Vadas
-> párkányi termálfürdő
A párkányi Vadas termálfürdőt több mint félmillió látogató keresi fel évente, elsősorban a nyári idényben. 39,7 °C-os termálvize 130 m mélységből tör fel. A nyolc medencével rendelkező termálfürdő a közel 25 ha területével az ország egyik legnagyobb fürdőkomplexuma. A fürdő egyedülálló különlegessége a tengeröböl...megnyit →
A párkányi Vadas termálfürdőt több mint félmillió látogató keresi fel évente, elsősorban a nyári idényben. 39,7 °C-os termálvize 130 m mélységből tör fel. A nyolc medencével rendelkező termálfürdő a közel 25 ha területével az ország egyik legnagyobb fürdőkomplexuma. A fürdő egyedülálló különlegessége a tengeröböl...megnyit →
Részletek
A párkányi Vadas termálfürdőt több mint félmillió látogató keresi fel évente, elsősorban a nyári idényben. 39,7 °C-os termálvize 130 m mélységből tör fel. A nyolc medencével rendelkező termálfürdő a közel 25 ha területével az ország egyik legnagyobb fürdőkomplexuma. A fürdő egyedülálló különlegessége a tengeröböl alakú, óriási hullámmedence – a 3800 m2-en elterülő „Lagúna”. A termálfürdő a napi 12 500 fős befogadóképességével és magas színvonalú szolgáltatásaival ideális lehetőségeket nyújt a víz és a nap szerelmeseinek.
Vadász Ferenc
(* 1916. jún. 22. Komárom, † 2009. júl. 21. Budapest [Mo.]) Író, újságíró. 18 éves korától tagja volt a CSKP-nak. Cikkeket, riportokat írt a Munkásba, majd a Magyar Napba. A bécsi döntés után Mo.-on többször volt internálva és bebörtönözve. 1945 után különböző pártfunkciókat töltött be, 1949-től...megnyit →
(* 1916. jún. 22. Komárom, † 2009. júl. 21. Budapest [Mo.]) Író, újságíró. 18 éves korától tagja volt a CSKP-nak. Cikkeket, riportokat írt a Munkásba, majd a Magyar Napba. A bécsi döntés után Mo.-on többször volt internálva és bebörtönözve. 1945 után különböző pártfunkciókat töltött be, 1949-től...megnyit →
Részletek
(* 1916. jún. 22. Komárom, † 2009. júl. 21. Budapest [Mo.]) Író, újságíró. 18 éves korától tagja volt a CSKP-nak. Cikkeket, riportokat írt a Munkásba, majd a Magyar Napba. A bécsi döntés után Mo.-on többször volt internálva és bebörtönözve. 1945 után különböző pártfunkciókat töltött be, 1949-től a Szabad Nép, majd a Népszabadság állandó munkatársa volt. Életrajzi jellegű regényeiben számos csehszl. vonatkozás van. – Fm. Csillagbörtön (emlékirat, 1949); A harcnak nincs vége (emlékirat, 1952); Harcunk a magyar pokollal (emlékirat, 1961); Ketten a Remete utcából (r. 1962); Föld alól a fénybe (r., 1969); Tenyérnyi égbolt (emlékirat, 1970); A védő (r., 1975).
Vadász; Vadászlap
Részletek
Vadászati, vadvédelmi, ebtenyésztési és lövészeti szaklap (Pozsony, 1927–1938). Kéthetente jelent meg, 1932-től Vadászlap címen. – Szerk. Rajcsányi Gyula, Cseh Cyprián, Jurán Vidor.
Vadkerty Katalin
(* 1928. ápr. 21. Érsekújvár) Történész. Kisvárdán érettségizett (1946), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án szerzett történészi oklevelet (1955); 1963 óta a történettudomány kandidátusa. 1953–1958-ban a pozsonyi Pedagógiai Főiskola oktatója, rövid ideig a Dolgozó Nő kulturális rovatának szerkesztője. 1960–1987 között az SZTA Történettudományi Intézetének munkatársa....megnyit →
(* 1928. ápr. 21. Érsekújvár) Történész. Kisvárdán érettségizett (1946), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án szerzett történészi oklevelet (1955); 1963 óta a történettudomány kandidátusa. 1953–1958-ban a pozsonyi Pedagógiai Főiskola oktatója, rövid ideig a Dolgozó Nő kulturális rovatának szerkesztője. 1960–1987 között az SZTA Történettudományi Intézetének munkatársa....megnyit →
Részletek
Vadkerty Katalin (ST)
(* 1928. ápr. 21. Érsekújvár) Történész. Kisvárdán érettségizett (1946), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án szerzett történészi oklevelet (1955); 1963 óta a történettudomány kandidátusa. 1953–1958-ban a pozsonyi Pedagógiai Főiskola oktatója, rövid ideig a Dolgozó Nő kulturális rovatának szerkesztője. 1960–1987 között az SZTA Történettudományi Intézetének munkatársa. Kutatási területe: a 19. századi és az 1867 utáni Mo. gazdaságtörténete; 1990-től a szlovákiai magyarság 1945–1948 közötti üldöztetésének története. Főbb díjai, kitüntetései: Fábry Zoltán-díj (1996), Dominik Tatarka-díj (2003), Bethlen Gábor-díj (2003); Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (2008). – Fm. Dejiny cukrovarníckeho priemyslu a pestovania cukrovej repy na Slovensku 1800–1918 (tan., 1965); A reszlovakizáció (tan., 1993); A deportálások (tan., 1996); A belső telepítések és a lakosságcsere (tan., 1999); A kitelepítéstől a reszlovakizációig. Trilógia a csehszlovákiai magyarság 1945–1948 közötti történetéről (az előző három kötet együttes kiadása, 2001; ugyanez szlovákul is: Maďarská otázka v Československu 1945–1948, 2002).
Vág (Váh)
Szl. leghosszabb folyója, hossza 403 km, a Duna bal oldali mellékfolyója. Vízgyűjtő területe kb. 20 ezer km², hajózható szakasza mintegy 40 km, átlagos vízhozama 196 m³/s. A Fehér-Vág és a Fekete-Vág egyesülésével jön létre Királylehotánál (Kráľovská Lehota) a Liptói-medencében. A múltban gyakori árvizeinek megfékezésére több víztározót és...megnyit →
Szl. leghosszabb folyója, hossza 403 km, a Duna bal oldali mellékfolyója. Vízgyűjtő területe kb. 20 ezer km², hajózható szakasza mintegy 40 km, átlagos vízhozama 196 m³/s. A Fehér-Vág és a Fekete-Vág egyesülésével jön létre Királylehotánál (Kráľovská Lehota) a Liptói-medencében. A múltban gyakori árvizeinek megfékezésére több víztározót és...megnyit →
Részletek
Szl. leghosszabb folyója, hossza 403 km, a Duna bal oldali mellékfolyója. Vízgyűjtő területe kb. 20 ezer km², hajózható szakasza mintegy 40 km, átlagos vízhozama 196 m³/s. A Fehér-Vág és a Fekete-Vág egyesülésével jön létre Királylehotánál (Kráľovská Lehota) a Liptói-medencében. A múltban gyakori árvizeinek megfékezésére több víztározót és vízierőművet építettek rajta, melyek éves szinten megközelítőleg a 2 millió MWh energiát termelnek. A folyó Zsolnát elhagyva délnek fordul, és több jelentős szlovákiai város (Liptószentmiklós, Rózsahegy, Zsolna, Trencsén, Pöstyén, Galgóc, Vágsellye) mellett elhaladva Gútánál éri el a Kis-Dunát, innen a komáromi torkolatáig Vág-Duna a neve. A folyón Trencsénnél és Pöstyénnél kirándulóhajókkal találkozhatunk.
Vág és Garam köze
Néprajzi tájegység. Délről a Duna, nyugat felől a Csallóköz és a Mátyusföld határolja, keleti határát a Garam völgye alkotja, északról pedig a magyar–szlovák nyelvhatár keskenyebb-szélesebb sávja zárja. Déli része természetföldrajzilag a Duna menti árterekre jellemző vizenyős terület volt még a 20. sz. elején is....megnyit →
Néprajzi tájegység. Délről a Duna, nyugat felől a Csallóköz és a Mátyusföld határolja, keleti határát a Garam völgye alkotja, északról pedig a magyar–szlovák nyelvhatár keskenyebb-szélesebb sávja zárja. Déli része természetföldrajzilag a Duna menti árterekre jellemző vizenyős terület volt még a 20. sz. elején is....megnyit →
Részletek
Néprajzi tájegység. Délről a Duna, nyugat felől a Csallóköz és a Mátyusföld határolja, keleti határát a Garam völgye alkotja, északról pedig a magyar–szlovák nyelvhatár keskenyebb-szélesebb sávja zárja. Déli része természetföldrajzilag a Duna menti árterekre jellemző vizenyős terület volt még a 20. sz. elején is. Egy hírlapi tudósításból tudjuk, hogy 1938 tavaszán „valóságos tavak keletkeztek” a Garam menti települések szántóföldjein. Az ártéri, vízjárta terület jellegzetes példája Martos. Itt a házakat rendszerint dombokra építették, ami alapvetően meghatározta a falu településszerkezetét. Az árvízmentesítés előtt évente 3–6 esetben is elöntötte a falut a víz. Ilyenkor csónakkal közlekedtek, csónakkal mentek a szomszédba, csónakkal vitték ki a halottat a temetőbe. A Páris patak mentén (elsősorban Köbölkút és Kisújfalu környékén) hatalmas nádasok alakultak ki, s a nád kitermelése és értékesítése (a 20. sz. elején még a halászat is) fontos keresetkiegészítést jelentett az ottlakók számára. A lápos, mocsaras tavat, amelynek úszó szigeteiről először Bél Mátyás tudósít, az elmúlt évszázadok során több alkalommal is lecsapolták, hogy szántóföldet nyerjenek. Mára feltöltődött, és 1990 óta természetvédelmi terület. A térség középső részén, nagyjából az Érsekújvár–Komáromszentpéter–Udvard háromszögben hatalmas löszdombok tarkítják a táj képét, alkalmassá téve azt homokibor készítésére. Ez a terület a zöldségtermesztésnek is kedvez. A 20. sz. közepéig híresek voltak a naszvadi takácsok, akik szőtteseikkel ellátták a szélesebb környéket. – Ir. Agócs Gergely – Gombai Tamás: Kürti bandák. A Vág–Garam köze népzenéje (2004); Liszka József: Populáris kultúra (2010).
Vága (Váhovce)
Község a Galántai járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Vág folyó jobb partján, a vágkirályfai-víztározó mellett, Galántától ÉK-re. L: [1921] – 2071, ebből 2029 (98,0%) magyar, 13 (0,6%) szlovák; [2011] – 2083, ebből 1344 (64,5%) magyar, 685 (32,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1432...megnyit →
Község a Galántai járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Vág folyó jobb partján, a vágkirályfai-víztározó mellett, Galántától ÉK-re. L: [1921] – 2071, ebből 2029 (98,0%) magyar, 13 (0,6%) szlovák; [2011] – 2083, ebből 1344 (64,5%) magyar, 685 (32,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1432...megnyit →
Részletek
Község a Galántai járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Vág folyó jobb partján, a vágkirályfai-víztározó mellett, Galántától ÉK-re. L: [1921] – 2071, ebből 2029 (98,0%) magyar, 13 (0,6%) szlovák; [2011] – 2083, ebből 1344 (64,5%) magyar, 685 (32,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1432 (68,7%) magyar, 606 (29,1%) szlovák. V: [2011] – 1878 r. k., 9 ev., 4 ref., 1 gör. kat. – Régebbi alapokon álló r. k. (Szt. Miklós-) temploma 1788-ban épült késő barokk stílusban. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – Ir. Pukkai László (összeáll.): Vága község története (1994).
Vágfarkasd; Farkasd (Vlčany)
Részletek
A vágfarkasdi komp (GJ)
Község a Vágsellyei járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Vág folyó jobb partján, Vágsellyétől D–DK-re. L: [1921] – 5356, ebből 5066 (94,4%) magyar, 156 (2,9%) szlovák, 116 (2,2%) zsidó; [2011] – 3328, ebből 2284 (68,6%) magyar, 951 (28,6%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 2323 (69,8%) magyar, 877 (26,4%) szlovák. V: [2011] – 1387 r. k., 1024 ref., 111 ev., 5 gör. kat. – A második vh. után magyar lakosságának közel egynegyedét áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. Klasszicista stílusú r. k. (Szt. József-) temploma 1803-ban épült, 1785-ben emelt ref. templomát 1937-ben építették át. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – Ir. Novák Veronika (összeállította): Farkasd (2002); Danter Izabella (összeállította): Hagyományos gazdálkodás a Kisalföld északi részén. Farkasd, Negyed (2005).
Vágfüzes (Vrbová nad Váhom)
Részletek
Község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Vág-Duna bal partján, Komáromtól É-ra. L: [2011] – 559, ebből 451 (80,7%) magyar, 83 (14,8%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 487 (87,1%) magyar, 49 (8,8%) szlovák. V: [2011] – 387 r. k., 36 ref., 9 ev., 1 gör. kat. – R. k. (Szt. Gellért-) temploma 1993–96 között épült. A határában található Levelesi-tó vízi és mocsári növénytársulása védett terület. A 21. sz. elején 1–4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – ~t Keszegfalva, Martos és Naszvad Vág és Nyitra folyó közötti tanyavilágából (Agyagospuszta, Csörgőpuszta, Kingyespuszta) 1968-ban szervezték önálló községgé.
Vághosszúfalu; Hosszúfalu (Dlhá nad Váhom)
Részletek
Vághosszúfalu (TP)
Község a Vágsellyei járásban, a Kisalföldön, a Vág folyó bal partján, Vágsellyétől É-ra. L: [1921] – 937, ebből 883 (94,2%) magyar, 37 (3,9%) szlovák; [2011] – 865, ebből 513 (59,3%) magyar, 335 (38,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 541 (62,5%) magyar, 311 (36,0%) szlovák. V: [2011] – 703 r. k., 13 ref., 3 ev., 1 gör. kat. – R. k. (Szentháromság-) temploma 1800-ban empire stílusban épült. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – Ir. Izsóf József (összeállította): Vághosszúfalu. Dlhá nad Váhom 1113–1993 (1993).
Vághosszúfalu (Videó)
Product of TIRINDA Family (Peter, Andrea & Adrian), 2015. márc. 7.
Vágkirályfa; Királyfa (Kráľová nad Váhom)
Részletek
Község a Vágsellyei járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Vág folyó jobb partján, Vágsellyétől ÉNy-ra. L: [1921] – 1669, ebből 1635 (98,0%) magyar, 31 (1,8%) szlovák; [2011] – 1691, ebből 1149 (67,9%) magyar, 485 (28,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1191 (70,4%) magyar, 442 (26,1%) szlovák. V: [2011] – 1332 r. k., 19 ev., 11 ref. – Barokk stílusú r. k. (Szt. Erzsébet-) temploma 1732-ben épült, 1927-ben oldalhajókkal bővítették ki; a helyi születésű Janics Kálmán mellszobrát 2006-ban avatták fel. Az 1970–80-as években a Vág folyón, a falutól É-ra megépült vágkirályfai-víztározó kedvelt üdülőhely. A 21. sz. elején 1–4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.
vágkirályfai-víztározó
Részletek
A Vág folyó egyik legnagyobb víztározója (12 km hosszú és 2 km széles), amely a Vágsellye melletti Vágkirályfa község szomszédságában épült fel. A víztározó a nyári hónapok során közkedvelt célpont a vízi sportok kedvelői körében.
Vágköz
Gyakorlatilag elfeledett tájnév. 13. sz.-i okleveleink (1239, 1243, 1267, 1270, 1274) viszont élő tájnévként emlegetik. Püspöki Nagy Péter szerint a 13. sz.-ban a mai Csallóköz területének Csicsó és Apácaszakállas vonalától keletre fekvő, 1923-ig Komárom megyéhez tartozó része volt. Egy 1552-ben, Wolfgang Lazius által szerkesztett,...megnyit →
Gyakorlatilag elfeledett tájnév. 13. sz.-i okleveleink (1239, 1243, 1267, 1270, 1274) viszont élő tájnévként emlegetik. Püspöki Nagy Péter szerint a 13. sz.-ban a mai Csallóköz területének Csicsó és Apácaszakállas vonalától keletre fekvő, 1923-ig Komárom megyéhez tartozó része volt. Egy 1552-ben, Wolfgang Lazius által szerkesztett,...megnyit →
Részletek
Gyakorlatilag elfeledett tájnév. 13. sz.-i okleveleink (1239, 1243, 1267, 1270, 1274) viszont élő tájnévként emlegetik. Püspöki Nagy Péter szerint a 13. sz.-ban a mai Csallóköz területének Csicsó és Apácaszakállas vonalától keletre fekvő, 1923-ig Komárom megyéhez tartozó része volt. Egy 1552-ben, Wolfgang Lazius által szerkesztett, majd Michael Zimmermann által 1556-ben Bécsben kiadott térkép (Regni Hungariae descriptio vera) viszont Gútától északra, északnyugatra, Nagyfödémestől keletre jelöli. Ez utóbbi területet más források Vízköz néven is emlegetik.
Vágsellye (Šaľa)
Részletek
Vágsellye − erődkastély (UZs)
Város és járási székhely a Kisalföld mátyusföldi részén, a Vág folyó jobb partján, Galántától K–DK-re. L: [1921] – 4046, ebből 2472 (61,1%) szlovák, 1248 (30,8%) magyar, 271 (6,7%) zsidó; [2011] – 23 554, ebből 17 147 (72,8%) szlovák, 3333 (14,2%) magyar, 130 (0,6%) cseh és morva, 1 zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 16 847 (71,5%) szlovák, 3533 (15,0%) magyar, 144 (0,6%) cseh, 3 (0,01%) jiddis. V: [2011] – 13 310 r. k., 730 ev., 337 ref., 83 gör. kat., 9 izr. – Egykori mezőváros, 1960-ig és 1996-tól járási székhely, amely a 19. sz. második felében elveszített városi rangját 1960-ban kapta vissza. A török háborúk után már a 17–18. sz.-ban főként szlovákokkal újranépesített ~re a 20. sz. második felének erőteljes iparosítása során újabb nagy számú szlovák települt, ami a korábban kétnyelvű város etnikai arculatának gyökeres átalakulásához vezetett. 1958–63 között épült fel ~n a Duslo műtrágyagyár, ami a várost Szl. egyik legnagyobb vegyipari központjává tette. Vegyipara mellett jelentékeny ruházati iparral rendelkezik, s jelentős közúti és vasúti csomópont. – Az eredetileg a török elleni erősségként szolgáló erődítményszerű kastélyát a 16. sz. második felében emelték reneszánsz stílusban, majd a 18. sz.-ban barokkosították. Klasszicista stílusú r. k. (Szt. Margit-) temploma 1823–37 között épült, a Mátyusföld hagyományos lakáskultúráját bemutató tájháza 1979-ben létesült. A ~hez tartozó Hetmény neoklasszicista kastélyát a 19. sz. végén, szecessziós r. k. (Szűz Mária-) templomát 1898-ban emelték. A város közelében, a Vág medrének szabályozása során neandervölgyi típusú ember koponyatöredékére találtak, határában réz- és bronzkori, vaskori kelta leleteket, 7–8. sz.-i avar temetőt és honfoglalás kori magyar lakott hely nyomait és sírleleteket tártak fel. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával (Pázmány Péter Magyar Tanítási nyelvű Alapiskola) és magyar nyelven is oktató Vegyészeti Szakközépiskolával rendelkezett. – 1960-ban közigazgatásilag hozzácsatolták Vágvecsét. – Ir. Novák Veronika (összeállította): Vágsellye 1002–2002 (2002).
Vágsellye és Vidéke Polgári Társulás
-> Rákóczi Szövetség 2.
Mo.-i társadalmi szervezet, amely a csehországi, szl.-i és kárpátaljai magyarság érdekeit képviseli, ill. a Mo.-ra elszármazott felvidéki magyarok és leszármazottaik összefogását segíti (Budapest, 1989–). A ~ Szl.-ban, Kárpátalján és Mo.-n számos helyen hozott létre helyi alapszervezetet. Szl.-i tevékenységének jelentős részét a D-Szl. 25 régiójában...megnyit →
Mo.-i társadalmi szervezet, amely a csehországi, szl.-i és kárpátaljai magyarság érdekeit képviseli, ill. a Mo.-ra elszármazott felvidéki magyarok és leszármazottaik összefogását segíti (Budapest, 1989–). A ~ Szl.-ban, Kárpátalján és Mo.-n számos helyen hozott létre helyi alapszervezetet. Szl.-i tevékenységének jelentős részét a D-Szl. 25 régiójában...megnyit →
Részletek
Rákóczi Szövetség (FI)
Mo.-i társadalmi szervezet, amely a csehországi, szl.-i és kárpátaljai magyarság érdekeit képviseli, ill. a Mo.-ra elszármazott felvidéki magyarok és leszármazottaik összefogását segíti (Budapest, 1989–). A ~ Szl.-ban, Kárpátalján és Mo.-n számos helyen hozott létre helyi alapszervezetet. Szl.-i tevékenységének jelentős részét a D-Szl. 25 régiójában létrehozott ún. célalaphálózat végzi. A ~ céljai hatékonyabb elérése és anyagi hátterének biztosítása érdekében hozta létre 1990-ben a Csehországi és Szlovákiai Magyar Kultúráért Alapítványt (korábban a Csehszlovákiai Magyar Kultúráért Alapítvány), mely 2000-től kiemelten közhasznú szervezetként támogatja a csehországi, szlovákiai és kárpátaljai magyarság társadalmi, gazdasági és kulturális életét. Az alapítvány a célalapokon keresztül juttatja el anyagi támogatását az adott régiókba. 2000-től az Alapítvány a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségével együtt szervezője a Felvidéken folyó iskolai beiratkozási programnak. Ennek célja, hogy sokrétű szervezőmunkával elérje a magyar iskolába beiratkozó diákok számarányának növelését. Ez a kezdeményezés azóta beiskolázási támogatásként beépült a Magyar Országgyűlés által elfogadott kedvezménytörvénybe is. – Vezető: Dobossy László (1989), Halzl József (1990).
Vágsellyei járás
Részletek
A Vágsellyei járás térképe (CsT)
A járás elődjének tekinthető, 1923-ban megalakult ~ a mai járás területével hasonló nagyságú volt, csupán É-i határa tért el a mostanitól. 1938 és 1945 között Vágsellye és a tőle D-re eső területek Mo.-hoz tartoztak. 1949 és 1960 között a járás mai területével szinte teljesen megegyező területe volt a járásnak, csupán az északi Köpösd (Hájske) község tartozott Szeredhez. 1960-ban a ~ megszűnt, Mocsonok és Királyi községek kivételével az összes települést a Galántai járáshoz csatolták (az említetteket pedig a Nyitrai járáshoz). A terület 1960 és 1990 között a Nyugat-szlovákiai kerületbe volt besorolva. A ~ az 1996-os területi átszervezést követően jött létre ismét, és a Nyitrai kerületbe sorolták. A járás a Kisalföld középső részén terül el, a Dunamenti-dombvidék határán (ÉK-i részére nyúlik be a dombság). A jan.-i középhőmérséklete –2,2 °C, a júl.-i 20,6 °C. A csapadék évi átlagos mennyisége 568 mm (a legtöbb csapadék júl.-ban – 64 mm, a legkevesebb jan.-ban hull le – 35–40 mm). Területe 355,9 km2. Népessége a 2011. évi népszámláláskor 53 286 fő volt, melyből a magyar nemzetiségű lakosok száma 16 717 fő volt. A népesség korösszetétele kedvezőtlenebb az országos átlagnál, de a szlovák–magyar határmentén található járások közt viszonylag kedvező értékkel rendelkezik. Népességét az életkor alapján kettősség jellemzi: a 80-as években tetőző betelepülés miatt rendkívül kedvező demográfiai képet mutat Vágsellye a vidéki községekkel ellentétben. A települések száma 13, melyek közt egy város található: Vágsellye (23 554). A ~ közlekedési fekvése kedvező. A gazdasági élet és az ipari termelés a járási székhelyre összpontosul, ezért ott a munkanélküliségi és bérezési mutatók magasan kedvezőbbek a vidéki települések azonos mutatóitól. A munkanélküliségi ráta az országostól 2,11%-kal alacsonyabb (2013. júl. 31-én 11,88%), míg a bérek az országos átlagtól mintegy 15%-kal alacsonyabbak. A ~ gazdaságában a legmeghatározóbb elem a földgáz-feldolgozással foglalkozó Duslo vegyipari vállalat (több mint 2000 dolgozót foglalkoztat), melynek termelési profiljához a különféle szilárd és cseppfolyós műtrágyák, gumiipari, ill. vulkanizációs alapanyagok és termékek gyártása tartozik (a termékek több mint 80%-a kivitelre kerül). A női munkaerő foglalkoztatásából a legnagyobb mértékben a textilipar veszi ki részét. A mezőgazdasági termelés természeti feltételei is jók, mezőgazdasági művelés alatt a járás területének 83,5%-a áll, a szántók aránya 78,46%, ami országos összehasonlításban az egyik legmagasabb érték. Az idegenforgalmi vonzerőben meghatározó szereppel bír a Vág folyó, a vágkirályfai vízerőmű részét képző vágkirályfai-víztározó, valamint a Deákiban található termálfürdő (a 67 °C-os ásványi anyagokban gazdag termálvíz a reuma és egyéb mozgássérülési betegségek kezelésére alkalmas).
Vágtornóc
-> Tornóc; Vágtornóc (Trnovec nad Váhom)
Község a Vágsellyei járásban, a Kisalföldön, a Vág folyó bal partján, Vágsellyétől K-re. L: [1921] – 2850, ebből 1830 (64,2%) magyar, 960 (33,7%) szlovák; [2011] – 2652, ebből 2018 (76,1%) szlovák, 469 (17,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1961 (73,9%) szlovák, 501 (18,9%) magyar....megnyit →
Község a Vágsellyei járásban, a Kisalföldön, a Vág folyó bal partján, Vágsellyétől K-re. L: [1921] – 2850, ebből 1830 (64,2%) magyar, 960 (33,7%) szlovák; [2011] – 2652, ebből 2018 (76,1%) szlovák, 469 (17,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1961 (73,9%) szlovák, 501 (18,9%) magyar....megnyit →
Részletek
Község a Vágsellyei járásban, a Kisalföldön, a Vág folyó bal partján, Vágsellyétől K-re. L: [1921] – 2850, ebből 1830 (64,2%) magyar, 960 (33,7%) szlovák; [2011] – 2652, ebből 2018 (76,1%) szlovák, 469 (17,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1961 (73,9%) szlovák, 501 (18,9%) magyar. V: [2011] – 1784 r. k., 51 ref., 43 ev., 9 gör. kat. – A már a 18. sz.-ban részben szlovákokkal újranépesített községbe és pusztáira az első csehszlovák földreform keretében zajló kolonizáció során, 1927-ben újabb szlovák és cseh-morva kolonisták települtek. R. k. (Urunk színeváltozása) temploma a 18. sz. végén barokk-klasszicista, ref. temploma 1786-ban klasszicista stílusban épült. A ~hoz tartozó Felsőjattó puszta klasszicista stílusú r. k. (Szt. László-) templomát a 19. sz.-ban, eredetileg reneszánsz kastélyát a 17. sz.-ban emelték. Felsőjattón neolitikum, vas-, római és népvándorlás kori régészeti leleteket, kelta és avar sírokat, valamint 10. sz.-i köznépi temetőt tártak fel. – Ir. Novák Veronika–Gál Margit (összeáll.): Trnovec nad Váhom. Tornóc 1113–1993 (1993).
Vágvecse; Vecse (Veča)
Részletek
1960-ban Vágsellyéhez csatolt község a Vágsellyei járásban, a Kisalföldön, a Vág folyó bal partján, Vágsellye központjától ÉK-re. L: [1921] – 1195, ebből 835 (69,9%) magyar, 290 (24,3%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 1114 r. k., 72 izr., 5 ref., 4 ev. A 18. sz.-ban részben szlovákokkal újranépesített falu lakossága a 20. sz. második felére többségében szlovákká vált. Régebbi alapokon álló r. k. (Keresztelő Szt. János-) temploma 1805-ben klasszicista, r. k. kápolnája a 19. sz. második felében neogótikus stílusban épült. Az Angyalka majorban 10–11. sz.-i köznépi temető 90 sírját tárták fel.