Szűz Mária Új Virágos Kertje
Részletek
Szuz Maria
Kat. hitbuzgalmi havilap (Érsekújvár, Nyitra, Komárom, 1922–1944). A szlovákiai magyar Máriakongregációk orgánuma. – Szerk. Turányi Margit, Rummel Rezső, Király József, Bíró Lucián Géza.
Szvatkó Pál; Hangafalvi
(* 1901. szept. 9. Zsolnatarnó, † 1959. nov. 17. München [Németország]) Újságíró, publicista, szépíró, a két vh. közötti szlovákiai magyar szellemi élet polgári vonulatának kiemelkedő képviselője. Nagyszombatban nevelkedett, majd a gimnázium befejeztével Budapesten, Prágában és Párizsban járt egyetemre. Bölcsészdoktori oklevele megszerzését követően 1924-től 1938-ig...megnyit →
(* 1901. szept. 9. Zsolnatarnó, † 1959. nov. 17. München [Németország]) Újságíró, publicista, szépíró, a két vh. közötti szlovákiai magyar szellemi élet polgári vonulatának kiemelkedő képviselője. Nagyszombatban nevelkedett, majd a gimnázium befejeztével Budapesten, Prágában és Párizsban járt egyetemre. Bölcsészdoktori oklevele megszerzését követően 1924-től 1938-ig...megnyit →
Részletek
Szvatkó Pál (FI)
(* 1901. szept. 9. Zsolnatarnó, † 1959. nov. 17. München [Németország]) Újságíró, publicista, szépíró, a két vh. közötti szlovákiai magyar szellemi élet polgári vonulatának kiemelkedő képviselője. Nagyszombatban nevelkedett, majd a gimnázium befejeztével Budapesten, Prágában és Párizsban járt egyetemre. Bölcsészdoktori oklevele megszerzését követően 1924-től 1938-ig a Prágai Magyar Hírlap munkatársa volt. Egy ideig a Csehszlovákiai Magyar Népszövetségi Liga titkáraként tevékenykedett. Publicistaként a nyitottság és a más nézetek iránti tolerancia jellemezte. 1931-ben Új Munka címen baloldali szellemiségű lapot indított, amelynek azonban csak egyetlen száma jelent meg. 1937-ben pedig Új Szellem címmel indított nívós folyóiratot, mellyel a szlovákiai magyar szellemi élet egységfrontját akarta megteremteni. Az első bécsi döntés után Budapesten telepedett le, ahol a Felvidéki Magyar Hírlap, majd a Magyarország c. félhivatalos kormánylap főszerkesztője volt. Miután a német hadsereg bevonult Mo.-ra, nyílt angolbarátsága és a demokrácia iránti elkötelezettsége miatt letartóztatták, és a mauthauseni koncentrációs táborba hurcolták. Hazatérte után a Magyar Rádió munkatársa lett. Az 1956-os forradalom bukását követően Németországba ment, ahol haláláig a Szabad Európa Rádió munkatársa volt. – Fm. A visszatért magyarok. A felvidéki magyarság húsz éve (tan., 1938); Indogermán magyarok (tan., közreadta: Szigethy Gábor, 1989); A változás élménye (vál. írások, Filep Tamás Gusztáv és G. Kovács László össz., 1994). – Ir. Fónod Zoltán: Üzenet (mon., 1993, 2002); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918–1995. (1997); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918–2004. (2004).
Szvorák Katalin
(* 1958. ápr. 29. Losonc) Népdalénekes, előadóművész. Gyermekéveit Pincen töltötte. Füleken érettségizett, majd az ELTE magyar–könyvtáros szakán szerzett diplomát. 1976-ban, ill. 1978-ban a Tavaszi Szél Vizet Áraszt népdalversenyen első helyezést ért el. 1980-ban elnyerte a Népművészet Ifjú Mestere címet, majd 1982-ben a Röpülj, páva!...megnyit →
(* 1958. ápr. 29. Losonc) Népdalénekes, előadóművész. Gyermekéveit Pincen töltötte. Füleken érettségizett, majd az ELTE magyar–könyvtáros szakán szerzett diplomát. 1976-ban, ill. 1978-ban a Tavaszi Szél Vizet Áraszt népdalversenyen első helyezést ért el. 1980-ban elnyerte a Népművészet Ifjú Mestere címet, majd 1982-ben a Röpülj, páva!...megnyit →
Részletek
Szvorák Katalin (csa)
(* 1958. ápr. 29. Losonc) Népdalénekes, előadóművész. Gyermekéveit Pincen töltötte. Füleken érettségizett, majd az ELTE magyar–könyvtáros szakán szerzett diplomát. 1976-ban, ill. 1978-ban a Tavaszi Szél Vizet Áraszt népdalversenyen első helyezést ért el. 1980-ban elnyerte a Népművészet Ifjú Mestere címet, majd 1982-ben a Röpülj, páva! népzenei verseny első díját. E verseny révén vált itthon is, Mo.-n is közismertté. 1983-tól 2005-ig a budapesti Honvéd Művészegyüttesben énekelt, számos művész CD-jén közreműködött, koncertjeivel bejárta az egész világot. Repertoárján elsősorban magyar népdalok, ill. Közép-Európa nemzeteinek népzenéje és népdalai szerepelnek, de megzenésített verseket és az egyházi ünnepkörökhöz kapcsolódó dalokat is megszólaltat. Eddig 30 önálló hanghordozója jelent meg. – Főbb díjak: Liszt Ferenc-díj (2000); Hungaroton Díj (2001); Kodály Zoltán-díj (2002); Bartók Béla-emlékdíj (2007), Kossuth-díj (2013).
Nagy Myrtil és Szvorák Katalin (FI)
T. Szilvássy László
(* 1954. szept. 3. Vízkelet) Újságíró. A békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium és Nyomdaipari Szakközépiskolában érettségizett (1973), a pozsonyi Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett oklevelet (1988). Előbb a Pravda Kiadóvállalat nyomdásza (1974), majd Érsekújváron gépszedő és tördelő (1977–1988). A galántai Győzelmes Út felelős szerkesztője (1988–1989), később az Új...megnyit →
(* 1954. szept. 3. Vízkelet) Újságíró. A békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium és Nyomdaipari Szakközépiskolában érettségizett (1973), a pozsonyi Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett oklevelet (1988). Előbb a Pravda Kiadóvállalat nyomdásza (1974), majd Érsekújváron gépszedő és tördelő (1977–1988). A galántai Győzelmes Út felelős szerkesztője (1988–1989), később az Új...megnyit →
Részletek
(* 1954. szept. 3. Vízkelet) Újságíró. A békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium és Nyomdaipari Szakközépiskolában érettségizett (1973), a pozsonyi Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett oklevelet (1988). Előbb a Pravda Kiadóvállalat nyomdásza (1974), majd Érsekújváron gépszedő és tördelő (1977–1988). A galántai Győzelmes Út felelős szerkesztője (1988–1989), később az Új Szó gazdasági rovatának szerkesztője (1989–2001). Jelenleg a Jó Gazda főszerkesztője. (2001–).
Tábortűz 1.
Katolikus szellemiségű cserkész- és diákfolyóirat, a Csehszlovák Cserkészszövetség magyar tanácsának hivatalos lapja. 1929 szept.-étől 1938 jún.-áig jelent meg, először Pozsonyban, majd Érsekújvárott, végül Komáromban. Első évfolyamát Krendl Gusztáv, a továbbiakat Mrenna József szerkesztette, fő munkatársai Bíró Lucián Géza, Borka Géza és Szombathy Viktor voltak....megnyit →
Katolikus szellemiségű cserkész- és diákfolyóirat, a Csehszlovák Cserkészszövetség magyar tanácsának hivatalos lapja. 1929 szept.-étől 1938 jún.-áig jelent meg, először Pozsonyban, majd Érsekújvárott, végül Komáromban. Első évfolyamát Krendl Gusztáv, a továbbiakat Mrenna József szerkesztette, fő munkatársai Bíró Lucián Géza, Borka Géza és Szombathy Viktor voltak....megnyit →
Részletek
Katolikus szellemiségű cserkész- és diákfolyóirat, a Csehszlovák Cserkészszövetség magyar tanácsának hivatalos lapja. 1929 szept.-étől 1938 jún.-áig jelent meg, először Pozsonyban, majd Érsekújvárott, végül Komáromban. Első évfolyamát Krendl Gusztáv, a továbbiakat Mrenna József szerkesztette, fő munkatársai Bíró Lucián Géza, Borka Géza és Szombathy Viktor voltak. Az A Mi Lapunkellenlapjaként hozták létre, s szerkesztését a komáromi bencés gimnázium paptanárai irányították. Szépirodalmi anyagot is bőven közölt, s állandó rovata volt a diákszerzők számára.
Tábortűz 2.
1968. szept. 12-én alakult hetilap Pozsonyban. Az 1969/70-es tanév 1. számától a csehszlovákiai magyar fiúk és lányok lapjaként jelent meg, később a Szlovákiai Pionírszervezet Központi Tanácsának lapja, majd az 1989/90-es tanév 12. számától a Szocialista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának lapja. A 80-as évektől –...megnyit →
1968. szept. 12-én alakult hetilap Pozsonyban. Az 1969/70-es tanév 1. számától a csehszlovákiai magyar fiúk és lányok lapjaként jelent meg, később a Szlovákiai Pionírszervezet Központi Tanácsának lapja, majd az 1989/90-es tanév 12. számától a Szocialista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának lapja. A 80-as évektől –...megnyit →
Részletek
1968. szept. 12-én alakult hetilap Pozsonyban. Az 1969/70-es tanév 1. számától a csehszlovákiai magyar fiúk és lányok lapjaként jelent meg, később a Szlovákiai Pionírszervezet Központi Tanácsának lapja, majd az 1989/90-es tanév 12. számától a Szocialista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának lapja. A 80-as évektől – a nyári vakáció kivételével – havonta jelenik meg. A rendszerváltás óta a tanulóifjúságot érdeklő kérdésekkel foglalkozik. Rendszeresen közöl irodalmi műveket is, főleg a (cseh)szlovákiai magyar irodalmat népszerűsíti. Főszerkesztői: Petrik József (1968), Seres Vlaszta (1980), Balajti Árpád (1983), Huszárné Seres Vlaszta (1984), Szamák Mihály (1989), Tóth Elemér (1993), Benyák Mária (2000).
Taby Ica
Részletek
Taby Ica (SZM)
(* 1907. márc. 19. Léva, † 1974. júl. 27. Léva) Szobrász, formatervező. 1931–1935-ben a pozsonyi iparművészeti iskolában tanult kerámiát, a szakmai gyakorlatot a modori kerámiagyárban szerezte. Ezt követően szülővárosában szobrászattal, formatervezéssel, plakáttervezéssel, egyéb képzőművészeti tevékenységgel foglalkozott. 1943–1967 között a lévai ónixmárványt megmunkáló vállalatok formatervezője.
Tachty
-> Tajti (Tachty)
Község a Rimaszombati járásban, a Cseres-hegységben, a Medvesalján, a Gortva-patak forrásvidékén, Fülektől DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 543, ebből 542 (99,8%) magyar, 1 (0,2%) szlovák; [2011] – 524, ebből 494 (94,3%) magyar, 9 (1,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 502 (95,8%) magyar,...megnyit →
Község a Rimaszombati járásban, a Cseres-hegységben, a Medvesalján, a Gortva-patak forrásvidékén, Fülektől DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 543, ebből 542 (99,8%) magyar, 1 (0,2%) szlovák; [2011] – 524, ebből 494 (94,3%) magyar, 9 (1,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 502 (95,8%) magyar,...megnyit →
Részletek
Község a Rimaszombati járásban, a Cseres-hegységben, a Medvesalján, a Gortva-patak forrásvidékén, Fülektől DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 543, ebből 542 (99,8%) magyar, 1 (0,2%) szlovák; [2011] – 524, ebből 494 (94,3%) magyar, 9 (1,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 502 (95,8%) magyar, 5 (1,0%) szlovák. V: [2011] – 489 r. k., 4 ref. – R. k. temploma 1995–2000 között épült. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.
Tájékoztató
A (Cseh)szlovákiai Magyar Írók Társaságának kiadványa (Pozsony, 1990–2002). Az 1990-es kiadvány áttekintést nyújt az önálló magyar írószervezet megalakulásáról, közli a társaság első alapszabályát; az 1992-es kötet a CSMÍT III. közgyűlésének, az 1993-as pedig a Nyitrán A rendszerváltás és a kisebbségi irodalom címmel 1993 okt.-ben...megnyit →
A (Cseh)szlovákiai Magyar Írók Társaságának kiadványa (Pozsony, 1990–2002). Az 1990-es kiadvány áttekintést nyújt az önálló magyar írószervezet megalakulásáról, közli a társaság első alapszabályát; az 1992-es kötet a CSMÍT III. közgyűlésének, az 1993-as pedig a Nyitrán A rendszerváltás és a kisebbségi irodalom címmel 1993 okt.-ben...megnyit →
Részletek
A (Cseh)szlovákiai Magyar Írók Társaságának kiadványa (Pozsony, 1990–2002). Az 1990-es kiadvány áttekintést nyújt az önálló magyar írószervezet megalakulásáról, közli a társaság első alapszabályát; az 1992-es kötet a CSMÍT III. közgyűlésének, az 1993-as pedig a Nyitrán A rendszerváltás és a kisebbségi irodalom címmel 1993 okt.-ben rendezett tudományos konferencia anyagát adja közre. 1994–1996 között nem jelent meg. – Szerk. Fónod Zoltán (1990–1993, 1997), Hodossy Gyula (1998), Balázs F. Attila (1999–2000), Csanda Gábor (2001–2002).
tájházak
A hagyományos népi építészet és lakáskultúra emlékeinek és gyakorlatának a bemutatása muzeológiai célokra fenntartott és berendezett általában műemlékjellegű parasztházakban (Martosi Tájház). Tágabb értelemben a muzeológiai célra fenntartott, különféle ipari műemlékeket is ide szokás sorolni (cölöpös vízimalom, hajómalom). Módszertani irányításukkal dél-szlovákiai magyar viszonylatban a Mátyusföldi...megnyit →
A hagyományos népi építészet és lakáskultúra emlékeinek és gyakorlatának a bemutatása muzeológiai célokra fenntartott és berendezett általában műemlékjellegű parasztházakban (Martosi Tájház). Tágabb értelemben a muzeológiai célra fenntartott, különféle ipari műemlékeket is ide szokás sorolni (cölöpös vízimalom, hajómalom). Módszertani irányításukkal dél-szlovákiai magyar viszonylatban a Mátyusföldi...megnyit →
Részletek
A Palásti Tájház (PJ)
A hagyományos népi építészet és lakáskultúra emlékeinek és gyakorlatának a bemutatása muzeológiai célokra fenntartott és berendezett általában műemlékjellegű parasztházakban (Martosi Tájház). Tágabb értelemben a muzeológiai célra fenntartott, különféle ipari műemlékeket is ide szokás sorolni (cölöpös vízimalom, hajómalom). Módszertani irányításukkal dél-szlovákiai magyar viszonylatban a Mátyusföldi Muzeológiai Társaság foglalkozik (vidéki néprajzi gyűjtemények).
tájházak
-> vidéki néprajzi gyűjtemények
Különféle kategóriájú és minőségű, általában nem professzionális szinten létrehozott néprajzi gyűjtemények. Fenntartójuk többnyire a helyi önkormányzat, ritkábban az illetékes múzeum. Legalább három fontosabb kategóriájukat különböztethetjük meg: 1. Tájház: olyan, műemlék jellegű, paraszti épületben berendezett kiállítás, amely helyben, az adott település, térség lakáskultúráját reprezentálja (alistáli,...megnyit →
Különféle kategóriájú és minőségű, általában nem professzionális szinten létrehozott néprajzi gyűjtemények. Fenntartójuk többnyire a helyi önkormányzat, ritkábban az illetékes múzeum. Legalább három fontosabb kategóriájukat különböztethetjük meg: 1. Tájház: olyan, műemlék jellegű, paraszti épületben berendezett kiállítás, amely helyben, az adott település, térség lakáskultúráját reprezentálja (alistáli,...megnyit →
Részletek
Különféle kategóriájú és minőségű, általában nem professzionális szinten létrehozott néprajzi gyűjtemények. Fenntartójuk többnyire a helyi önkormányzat, ritkábban az illetékes múzeum. Legalább három fontosabb kategóriájukat különböztethetjük meg: 1. Tájház: olyan, műemlék jellegű, paraszti épületben berendezett kiállítás, amely helyben, az adott település, térség lakáskultúráját reprezentálja (alistáli, bősi, ipolyszalkai, nagyfödémesi, nagymegyeri, nagyráskai, taksonyi, vágsellyei, martosi tájház). 2. Néprajzi kiállítás: nem műemlék jellegű épületben megvalósított néprajzi-honismereti kiállítás, amely valamilyen koncepció alapján az adott település, a szűkebb-tágabb térség valamely jellegzetességét mutatja be. Pl. helyi mesterségek bemutatása: nádfeldolgozás, halászat, mézeskalácsos mesterség; de lehet szobabelső is, ha nem eredeti környezetében, nem parasztházban van elhelyezve (somorjai Városi Honismereti Ház). Ide sorolandóak a műemlék jellegű gazdasági rendeltetésű építmények (malmok, kovácsműhelyek, hámorok), amelyek az egykor bennük zajló munkafolyamatot elevenítik fel (dunatőkési, gútai vízimalom, jókai vízimalom, tallósi vízimalom). 3. Néprajzi gyűjtemény: a néprajzi tárgyaknak (ha korlátozottan is) a nagyközönség számára is nyitott, ám mindenféle koncepció nélküli felhalmozása, esetleg laza csoportosítása. Ide sorolhatjuk a különféle emlékszobák néprajzi anyagát, az egyes iskolákhagyományőrző „sarkait” stb. is (bussai, nagytárkányi, palásti, perbenyiki stb. néprajzi gyűjtemény). – Ir. Csáky Károly: Falumúzeumok, tájházak, néprajzi gyűjtemények az Ipoly és Garam mentén I. (2010); Liszka József: Őrei a múltnak. Magyar tájházak, vidéki néprajzi gyűjtemények Dél-Szlovákiában (1994).
Tajti (Tachty)
Község a Rimaszombati járásban, a Cseres-hegységben, a Medvesalján, a Gortva-patak forrásvidékén, Fülektől DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 543, ebből 542 (99,8%) magyar, 1 (0,2%) szlovák; [2011] – 524, ebből 494 (94,3%) magyar, 9 (1,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 502 (95,8%) magyar,...megnyit →
Község a Rimaszombati járásban, a Cseres-hegységben, a Medvesalján, a Gortva-patak forrásvidékén, Fülektől DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 543, ebből 542 (99,8%) magyar, 1 (0,2%) szlovák; [2011] – 524, ebből 494 (94,3%) magyar, 9 (1,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 502 (95,8%) magyar,...megnyit →
Részletek
Község a Rimaszombati járásban, a Cseres-hegységben, a Medvesalján, a Gortva-patak forrásvidékén, Fülektől DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 543, ebből 542 (99,8%) magyar, 1 (0,2%) szlovák; [2011] – 524, ebből 494 (94,3%) magyar, 9 (1,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 502 (95,8%) magyar, 5 (1,0%) szlovák. V: [2011] – 489 r. k., 4 ref. – R. k. temploma 1995–2000 között épült. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.
Takács András
(* 1931. jan. 8. Sajótiba) Néptáncgyűjtő, koreográfus. A pozsonyi magyar pedagógiai gimnázium esti tagozatán érettségizett (1952). Később Nyitrán levelező tagozaton magyar–történelem szakos tanári oklevelet szerzett (1966), majd ugyanott doktorált (1986). 1950–1951-ben a Szlovák Állami Népművészeti Együttes táncosa, 1952–1955-ben a Csemadok KB szakelőadója, egyidejűleg részt...megnyit →
(* 1931. jan. 8. Sajótiba) Néptáncgyűjtő, koreográfus. A pozsonyi magyar pedagógiai gimnázium esti tagozatán érettségizett (1952). Később Nyitrán levelező tagozaton magyar–történelem szakos tanári oklevelet szerzett (1966), majd ugyanott doktorált (1986). 1950–1951-ben a Szlovák Állami Népművészeti Együttes táncosa, 1952–1955-ben a Csemadok KB szakelőadója, egyidejűleg részt...megnyit →
Részletek
Takács András (ST)
(* 1931. jan. 8. Sajótiba) Néptáncgyűjtő, koreográfus. A pozsonyi magyar pedagógiai gimnázium esti tagozatán érettségizett (1952). Később Nyitrán levelező tagozaton magyar–történelem szakos tanári oklevelet szerzett (1966), majd ugyanott doktorált (1986). 1950–1951-ben a Szlovák Állami Népművészeti Együttes táncosa, 1952–1955-ben a Csemadok KB szakelőadója, egyidejűleg részt vesz a Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes (Népes) megalapításában, a tánckar művészeti vezetője és koreográfusa; 1956–1960-ban a Szlovákiai Népművészeti Alkotások Központi Háza magyar néptánc-szakelőadója, ill. az Ifjú Szivek Magyar Dal- és Táncegyüttes tánckarának művészeti vezetője és koreográfusa volt. 1960–1992 között a Csemadok KB szakelőadója (közben 1961–1968 között a népművészeti osztály vezetője, 1969–1971 között központi titkár). 1990–1995-ben az Országos Népművészeti Fesztivál, 1995–1996-ban az Ifjú Szivek igazgatója. Módszeresen feltérképezte a szlovákiai magyar tájegységek tánchagyományát, és feldolgozta több tájegység (Csallóköz, Mátyusföld, Gömör) táncanyagát. Az öntevékeny szlovákiai magyar táncmozgalom egyik megalapozója. Főbb díjai, kitüntetések: Pribina-kereszt I. fokozata (2023); Pro Cultura Hungarica-díj (2021); Pro Probitate – A Helytállásért Díj (2006); a Szlovák Köztársaság Kormányának Ezüstplakettje (2001); a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának Életfa-díja (1998) . – Fm. Mátyusföldi népi táncok (Martin Györggyel, 1981); Gömöri népi táncok (Fügedi Jánossal, 1992); Csallóközi néptáncok (mon., 2000); A Népes (tan., 2004); Bertókéknál (tan., 2005); Az országos népművészeti fesztiválok ötven éve (2007, 2016); A legkisebb fiú vándorlásai (2010, 2014).
Takács János
Részletek
(* 1966. jan. 9. Dunaszerdahely) Filmanimátor, grafikus, illusztrátor. A pozsonyi Elektrotechnikai Szakközépiskola (1982–1986) elvégzése után 1991-ig rajzfilmkészítést tanult Pozsonyban, közben 1989-től animátorasszisztensként dolgozott. Később budapesti, berlini, párizsi filmstúdiókban folytatott tanulmányokat. Könyvillusztrátorként a rajzfilm világából, eszköztárárából merít.
Takáts Emőd
(* 1942. dec. 26. Komárom - † 2021. szept. 21.) Színész, rendező, színházigazgató. A kassai magyar tanítási nyelvű ipariskolában érettségizett 1961-ben. 1963-től a Magyar Területi Színház színésze, melynek – ill. a Komáromi Jókai Színháznak – nyugdíjba meneteléig tagja maradt. 1969–1974 között rendezői oklevelet szerzett...megnyit →
(* 1942. dec. 26. Komárom - † 2021. szept. 21.) Színész, rendező, színházigazgató. A kassai magyar tanítási nyelvű ipariskolában érettségizett 1961-ben. 1963-től a Magyar Területi Színház színésze, melynek – ill. a Komáromi Jókai Színháznak – nyugdíjba meneteléig tagja maradt. 1969–1974 között rendezői oklevelet szerzett...megnyit →
Részletek
Takáts Emőd (TSZA)
(* 1942. dec. 26. Komárom – † 2021. szept. 21.) Színész, rendező, színházigazgató. A kassai magyar tanítási nyelvű ipariskolában érettségizett 1961-ben. 1963-től a Magyar Területi Színház színésze, melynek – ill. a Komáromi Jókai Színháznak – nyugdíjba meneteléig tagja maradt. 1969–1974 között rendezői oklevelet szerzett Prágában, ezután előbb színházának rendezője, ill. művészeti vezetője, 1979–1989 között igazgatója, később a műszaki részleg vezetője. – Főbb színházi szerepei: Nyilas Misi (Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig – Kassai Csemadok Műkedvelő Színháza a Kassai Állami Színházban); White (John Steinbeck: Egerek és emberek); Escalus (William Shakespeare: Rómeó és Júlia); Giles Gorey (Arthur Miller: A salemi boszorkányok); Frangepán (Háy Gyula: Isten, császár, paraszt). – Főbb rendezései: Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Leánynéző. Rudi Strahl: Ádám és Éva esete. Karel Čapek: A rabló. Dávid Teréz: Bölcs Johanna. Ján Solovič: Ezüst jaguár. Bertolt Brecht: Carrar asszony puskái. Szophoklész: Antigoné. William Shakespeare: Windsori víg nők. Ján Solovič: Aranyeső. Egri Viktor: Gedeon-ház. Carlo Goldoni: A hazug. Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja. Peter Kováčik: A Zöld Fához címzett fogadó. Kmeczkó Mihály: Harc a kutyafejűekkel. Vaszilij Suksin: Nergikus emberek. Lovicsek Béla: Tűzijáték. Kertész Ákos: Névnap. William Shakespeare: Coriolanus. Anton Pavlovics Csehov: Cseresznyéskert. Katona József: Bánk bán. Lovicsek Béla: Végállomás. Sütő András: Káin és Ábel. Szép Ernő: Vőlegény. Csurka István: Házmestersirató. Móricz Zsigmond: Rokonok. Carlo Collodi: Pinokkió. Jókai Mór: Fekete gyémántok. Csokonai vitéz mihály: karnyóné és a két szeleburdiak. – Fm. Hogyan kell rendezni? (módszertani tanácsadó Konrád Józseffel közösen, 1978). – Díjak, elismerések: Érdemes művész, 1987. – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig); Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Kulisszák, ünnepi kiadás (2002).
Taksony
-> Taksonyfalva; Taksony (Matúškovo)
Község a Galántai járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Dudvág és a Vág folyása között, Galántától D-re. L: [1921] – 1911, ebből 1872 (98,0%) magyar, 26 (1,4%) szlovák; [2011] – 2031, ebből 1178 (58,0%) magyar, 764 (37,6%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1219 (60,0%)...megnyit →
Község a Galántai járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Dudvág és a Vág folyása között, Galántától D-re. L: [1921] – 1911, ebből 1872 (98,0%) magyar, 26 (1,4%) szlovák; [2011] – 2031, ebből 1178 (58,0%) magyar, 764 (37,6%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1219 (60,0%)...megnyit →
Részletek
Taksony − r. k. templom (GJ)
Község a Galántai járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Dudvág és a Vág folyása között, Galántától D-re. L: [1921] – 1911, ebből 1872 (98,0%) magyar, 26 (1,4%) szlovák; [2011] – 2031, ebből 1178 (58,0%) magyar, 764 (37,6%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1219 (60,0%) magyar, 714 (35,2%) szlovák. V: [2011] – 1278 r. k., 244 ev., 24 ref. – A ~tól Ny-ra fekvő Sárditelepre a két vh. közötti földbirtokreform keretében zajló kolonizáció során, az 1920-as években szlovák, a falutól K-re fekvő Pallócpusztára cseh-morva kolonisták, a második vh. után Mo.-ra telepített magyar lakossága helyére magyarországi szlovákok települtek. Régebbi alapokon álló barokk-klasszicista r. k. (Szűz Mária születése) temploma 1781–84 között, ev. temploma 1992-ben épült, harangtornyát 1902-ben emelték. A helyi magyar lakosság és a Mo.-ról áttelepült szlovákok lakáskultúráját bemutató tájháza 1984-ben nyílt meg, Taksony fejedelem bronz mellszobrát 1996-ban állíttatták. – Sárditelepet 1937–38-ban, majd 1945-ben Štefánikov néven önálló községgé szervezték (1960 óta Javorinka néven Galántához tartozik); Pallócpusztát 1957-ben Tósnyárasdhoz csatolták. ~ 1971–90 között közigazgatásilag Galántához tartozott. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – Ir. Papp Jenő Imre: Visszaemlékezések (2006).
Taksony − Taksony fejedelem mellszobra (GJ)
Taksony − falumúzeum (GJ)Taksonyfalva; Taksony (Matúškovo)
Részletek
Taksony − r. k. templom (GJ)
Község a Galántai járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Dudvág és a Vág folyása között, Galántától D-re. L: [1921] – 1911, ebből 1872 (98,0%) magyar, 26 (1,4%) szlovák; [2011] – 2031, ebből 1178 (58,0%) magyar, 764 (37,6%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1219 (60,0%) magyar, 714 (35,2%) szlovák. V: [2011] – 1278 r. k., 244 ev., 24 ref. – A ~tól Ny-ra fekvő Sárditelepre a két vh. közötti földbirtokreform keretében zajló kolonizáció során, az 1920-as években szlovák, a falutól K-re fekvő Pallócpusztára cseh-morva kolonisták, a második vh. után Mo.-ra telepített magyar lakossága helyére magyarországi szlovákok települtek. Régebbi alapokon álló barokk-klasszicista r. k. (Szűz Mária születése) temploma 1781–84 között, ev. temploma 1992-ben épült, harangtornyát 1902-ben emelték. A helyi magyar lakosság és a Mo.-ról áttelepült szlovákok lakáskultúráját bemutató tájháza 1984-ben nyílt meg, Taksony fejedelem bronz mellszobrát 1996-ban állíttatták. – Sárditelepet 1937–38-ban, majd 1945-ben Štefánikov néven önálló községgé szervezték (1960 óta Javorinka néven Galántához tartozik); Pallócpusztát 1957-ben Tósnyárasdhoz csatolták. ~ 1971–90 között közigazgatásilag Galántához tartozott. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – Ir. Papp Jenő Imre: Visszaemlékezések (2006).
Taksony − Taksony fejedelem mellszobra (GJ)Taksony − falumúzeum (GJ)
Talamon Alfonz
(* 1966. máj. 14. Dunaszerdahely, † 1996. szept. 8. Galánta) Író. Galántán érettségizett (1984), a pozsonyi Comenius Egyetemen tanult, de tanulmányait nem fejezte be. 1988-ban a Csemadok KB szakelőadója, 1992-től a Szabad Újság szerkesztője. 1996. febr. 9-én baleset érte, és haláláig kómában volt. Az...megnyit →
(* 1966. máj. 14. Dunaszerdahely, † 1996. szept. 8. Galánta) Író. Galántán érettségizett (1984), a pozsonyi Comenius Egyetemen tanult, de tanulmányait nem fejezte be. 1988-ban a Csemadok KB szakelőadója, 1992-től a Szabad Újság szerkesztője. 1996. febr. 9-én baleset érte, és haláláig kómában volt. Az...megnyit →
Részletek
Talamon Alfonz (FI)
(* 1966. máj. 14. Dunaszerdahely, † 1996. szept. 8. Galánta) Író. Galántán érettségizett (1984), a pozsonyi Comenius Egyetemen tanult, de tanulmányait nem fejezte be. 1988-ban a Csemadok KB szakelőadója, 1992-től a Szabad Újság szerkesztője. 1996. febr. 9-én baleset érte, és haláláig kómában volt. Az Iródia mozgalom nemzedékének és a Próbaút (1986) c. antológiának egyik meghatározó egyénisége volt. A Szlovákiai Magyar Írók Társasága 2006-ban róla elnevezett prózaírói díjat alapított; diószegi szobrát Mag Gyula készítette (2006). 1996-ban Madách Imre-díjat kapott. – Fm. A képzelet szertartásai (elb., 1988); Gályák Imbrium tengerén (r., 1992); Az álomkereskedő utazásai (elb., 1995); Samuel Borkopf: Barátaimnak egy Trianon előtti kocsmából (r., 1998); Talamon Alfonz művei (2001). – Ir. Németh Zoltán: Talamon Alfonz (mon., 2001).
Talamon Alfonz-díj
A díjat a Szlovákiai Magyar Írók Társasága (SZMÍT) alapította Talamon Alfonz elhunytának tizedik évfordulóján, 2006-ban, a költői teljesítményekért járó Forbáth Imre-díj párjaként. Eleinte prózai életműért járt, 2010-től az előző év legjobbnak ítélt prózakötetéért. A jelöltek közül a nyertest az SZMÍT mindenkori választmánya szavazással állapítja...megnyit →
A díjat a Szlovákiai Magyar Írók Társasága (SZMÍT) alapította Talamon Alfonz elhunytának tizedik évfordulóján, 2006-ban, a költői teljesítményekért járó Forbáth Imre-díj párjaként. Eleinte prózai életműért járt, 2010-től az előző év legjobbnak ítélt prózakötetéért. A jelöltek közül a nyertest az SZMÍT mindenkori választmánya szavazással állapítja...megnyit →
Részletek
A díjat a Szlovákiai Magyar Írók Társasága (SZMÍT) alapította Talamon Alfonz elhunytának tizedik évfordulóján, 2006-ban, a költői teljesítményekért járó Forbáth Imre-díj párjaként. Eleinte prózai életműért járt, 2010-től az előző év legjobbnak ítélt prózakötetéért. A jelöltek közül a nyertest az SZMÍT mindenkori választmánya szavazással állapítja meg. A díj átadására Diószegen kerül sor egy ünnepségen, a Talamon Alfonz emlékműsor keretében, melyet az SZMÍT Diószeg város önkormányzatával közösen szervez. A díjátadás előtt megkoszorúzzák Talamon Alfonz 2006-ban felavatott köztéri, életnagyságú bronzszobrát (Mag Gyula szobrászművész alkotása). 2017-ben a díjat az SZMÍT őszi írófesztiválján adják át. – Talamon-díjas szerzők és könyvek: Száraz Pál (2022, Holdfényben); Z. Németh István: Tejfehér köd (2021, novella); Hogya György: Daszvant árnya (2020); Bárczi Zsófia: Vidéki lyányok énekeskönyve (2019); Száz Pál: Fűje sarjad mezőknek. Phytolegendárium (2018); Veres István: Széchenyi (2017); Gazdag József: Egy futballfüggő naplójából (2016); Szalay Zoltán: Drága vendelinek (2015); Pénzes Tímea: Kavicsok (2014); Szászi Zoltán: Zimankó és a Város Szíve (2013); György Norbert: Átmeneti állapot (2012); Szalay Zoltán: A kormányzó könyvtára (2011); Hunčík Péter: Határeset (2010); N. Tóth Anikó (2009); Duba Gyula (2008); Kovács Magda (2007); Grendel Lajos (2006).
Tallós (Tomášikovo)
Részletek
Maticza-féle cölöpös vízimalom (GJ)
Község a Galántai járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Kis-Duna és a Fekete-víz között, Galántától D-re. L: [1921] – 2137, ebből 2060 (96,4%) magyar, 20 (0,9%) szlovák; [2011] – 1601, ebből 1351 (84,4%) magyar, 188 (11,7%) szlovák, 30 (1,9%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 1248 (78,0%) magyar, 177 (11,1%) roma, 159 (9,9%) szlovák. V: [2011] – 1474 r. k., 17 ref., 17 ev. – Az egykor ~hoz tartozott, 1957-ben Királyrévhez csatolt Úrföldpusztára a két vh. közötti földbirtokreform során szlovák kolonisták, az 1945 után Mo.-ra telepített magyar lakosai helyére magyarországi szlovákok települtek. R. k. (Szentháromság-) temploma 1702–10 között épült barokk stílusban, 1798–1801 között klasszicista stílusban alakították át; barokk kastélyát az Esterházyak 1760-ban építtették. Vizein a 20. sz. közepéig több vízimalom üzemelt: az 1893-ban épült s 1960-ig működött Maticza-féle cölöpös vízimalom 1982. évi felújítása óta múzeumként szolgál. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – Ir. Gágyor József: A tallósi egyház története (2007); Gágyor József: Még a lélek is reszket az emberben. Fejezetek Tallós történetéből (2012).
Tallós-Prohászka István; Prohászka; Pain
(* 1896. nov. 8. Somorja, † 1974. nov. 10. Rónafő [Mo.]) Festőművész, publicista. Az I. vh.-ban mint hadifestő teljesített szolgálatot. 1920–1924 között a budapesti Iparművészeti Főiskolán tanult, majd Berlinben folytatta tanulmányait. 1946-ig Somorján élt, és aktívan részt vett a szl. magyar kulturális életben (többek közt alapító...megnyit →
(* 1896. nov. 8. Somorja, † 1974. nov. 10. Rónafő [Mo.]) Festőművész, publicista. Az I. vh.-ban mint hadifestő teljesített szolgálatot. 1920–1924 között a budapesti Iparművészeti Főiskolán tanult, majd Berlinben folytatta tanulmányait. 1946-ig Somorján élt, és aktívan részt vett a szl. magyar kulturális életben (többek közt alapító...megnyit →
Részletek
Tallós-Prohászka István (FI)
(* 1896. nov. 8. Somorja, † 1974. nov. 10. Rónafő [Mo.]) Festőművész, publicista. Az I. vh.-ban mint hadifestő teljesített szolgálatot. 1920–1924 között a budapesti Iparművészeti Főiskolán tanult, majd Berlinben folytatta tanulmányait. 1946-ig Somorján élt, és aktívan részt vett a szl. magyar kulturális életben (többek közt alapító tagja volt a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaságnak), bekapcsolódott a Sarló mozgalomba. Expresszív figurális kompozíciói szatirikusan és kritikusan szemlélik a társadalmat. Legjobb képei társadalmi freskók a visszásságokról (Idegenek, A céda, Nyúzzák a földet, Piac). Rendszeresen kiállított, munkásságát a műkritika elismerőleg figyelte. Pain álnéven művészeti, ill. politikai cikkeket, valamint karcolatokat publikált csehszl. magyar lapokban (A Reggel, Az Út, Magyar Újság, Magyar Nap, Csehszlovákiai Népszava). Regénye és rövidebb prózai írásainak nagy része kéziratban maradt. 1928–1937 között több könyvet illusztrált. 1935-ben elnyerte a CSMTIMT aranyérmét. 1947-ben Mosonmagyaróvárra telepítették. A somorjai Városi Művelődési Házban róla nevezték el a képtárat. – Ir. Szalatnai Rezső: Prohászka Tallós István képei (In: Arcképek, háttérben hegyekkel, 1969); Szíj Rezső: Prohászka Tallós István (1979).
Tallósi Béla
Részletek
(* 1958. dec. 22. Martos) Író, újságíró. A pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án, magyar–szlovák szakon végzett (1985). 1985-től az Új Szó kulturális rovatának szerkesztője. Interjúkat, művészeti írásokat publikál. – Fm. Kakaserdőn kukorékfa (gyerekv., 2000); Megégett tulipánok (elb., 2002).
Tamás Lajos; Tomaschek
(* 1903. máj. 24. Szered, † 1960. dec. 27. Budapest [Mo.]) Költő, újságíró. Budapesten a közgazdasági egyetemen diplomázott (1925), majd Pozsonyban telepedett le. Rövid tisztviselősködés után újságíró lett (Új Auróra, Magyar Írás, Tátra). 1945-től Székesfehérvárott élt. – Fm. Jóságom sátora (v., 1926); Üvegen keresztül...megnyit →
(* 1903. máj. 24. Szered, † 1960. dec. 27. Budapest [Mo.]) Költő, újságíró. Budapesten a közgazdasági egyetemen diplomázott (1925), majd Pozsonyban telepedett le. Rövid tisztviselősködés után újságíró lett (Új Auróra, Magyar Írás, Tátra). 1945-től Székesfehérvárott élt. – Fm. Jóságom sátora (v., 1926); Üvegen keresztül...megnyit →
Részletek
(* 1903. máj. 24. Szered, † 1960. dec. 27. Budapest [Mo.]) Költő, újságíró. Budapesten a közgazdasági egyetemen diplomázott (1925), majd Pozsonyban telepedett le. Rövid tisztviselősködés után újságíró lett (Új Auróra, Magyar Írás, Tátra). 1945-től Székesfehérvárott élt. – Fm. Jóságom sátora (v., 1926); Üvegen keresztül (v., 1929); Fonál mentén (v., 1932); A Toldy Kör története 1906–1935 (mon., 1938); Mi történt a Kompkötő-szigeten? (ifjúsági r., 1942).
Tamás Mihály; Tvaroska
(* 1897. márc. 1. Beregszász [Ukrajna], † 1967. aug. 1. Melbourne [Ausztrália]) Író, szerkesztő. Szülővárosában érettségizett 1914-ben, majd a budapesti műegyetemen 1921-ben építészmérnöki, 1928-ban pedig Brünnben útépítész-mérnöki oklevelet szerzett. A két vh. közötti szlovákiai magyar irodalom egyik vezető egyénisége volt. Az 1920-as évektől a...megnyit →
(* 1897. márc. 1. Beregszász [Ukrajna], † 1967. aug. 1. Melbourne [Ausztrália]) Író, szerkesztő. Szülővárosában érettségizett 1914-ben, majd a budapesti műegyetemen 1921-ben építészmérnöki, 1928-ban pedig Brünnben útépítész-mérnöki oklevelet szerzett. A két vh. közötti szlovákiai magyar irodalom egyik vezető egyénisége volt. Az 1920-as évektől a...megnyit →
Részletek
Tamás Mihály (FI)
(* 1897. márc. 1. Beregszász [Ukrajna], † 1967. aug. 1. Melbourne [Ausztrália]) Író, szerkesztő. Szülővárosában érettségizett 1914-ben, majd a budapesti műegyetemen 1921-ben építészmérnöki, 1928-ban pedig Brünnben útépítész-mérnöki oklevelet szerzett. A két vh. közötti szlovákiai magyar irodalom egyik vezető egyénisége volt. Az 1920-as évektől a Kassai Napló és a Magyar Újság munkatársa, 1937-ben a Tátra főszerkesztője, és ugyanezen néven könyvkiadót is szervezett. 1937–1938 között tagja volt a Magyar Múzsa szerkesztő bizottságának. 1949-ben Londonba emigrált, ahonnan 1951-ben Ausztráliába ment, a Melbourne-i egyetemen tanított, és teljesen felhagyott az irodalommal.– Fm. Novelláskönyv (elb., 1923); Szép Angéla háza (kisr., 1927, 1984); Mirákulum (három kisr., 1932); Két part közt fut a víz(r., 1936, 1970); Sziklán cserje (elb., 1937); Maris (r., 1944). – Ir. Csanda Sándor: Első nemzedék (tan., 1968, 1982); Fónod Zoltán: Üzenet (mon., 1993, 2002); Turczel Lajos: Az arcképek és emlékezések (tan., 1997); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918–1995. (1997); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918–2004. (2004).
Tamásfalva
-> Rimatamásfalva; Tamásfalva (Tomášová)
1948-ban Rimaszombathoz csatolt község a Rima-medence ÉNy-i részén, a Rima-folyó jobb partján, Rimaszombat központjától DNy-ra. L: [1921] – 1035, ebből 503 (48,6%) magyar, 471 (45,5%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 523 r. k., 384 ev., 95 ref., 17 izr. R. k. harangtornya, valamint kastélya...megnyit →
1948-ban Rimaszombathoz csatolt község a Rima-medence ÉNy-i részén, a Rima-folyó jobb partján, Rimaszombat központjától DNy-ra. L: [1921] – 1035, ebből 503 (48,6%) magyar, 471 (45,5%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 523 r. k., 384 ev., 95 ref., 17 izr. R. k. harangtornya, valamint kastélya...megnyit →
Részletek
1948-ban Rimaszombathoz csatolt község a Rima-medence ÉNy-i részén, a Rima-folyó jobb partján, Rimaszombat központjától DNy-ra. L: [1921] – 1035, ebből 503 (48,6%) magyar, 471 (45,5%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 523 r. k., 384 ev., 95 ref., 17 izr. R. k. harangtornya, valamint kastélya egyaránt a 19. sz. elején épült klasszicista stílusban.
Tamási
-> Balogtamási; Tamási (Tomášovce)
Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Balog-patak völgyében, Rimaszombattól K-re. L: [1921] – 304, ebből 299 (98,4%) magyar, 4 (1,3%) szlovák; [2011] – 192, ebből 137 (71,4%) magyar, 36 (18,8%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 154 (80,2%) magyar, 20 (10,4%) szlovák; V: [2011]...megnyit →
Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Balog-patak völgyében, Rimaszombattól K-re. L: [1921] – 304, ebből 299 (98,4%) magyar, 4 (1,3%) szlovák; [2011] – 192, ebből 137 (71,4%) magyar, 36 (18,8%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 154 (80,2%) magyar, 20 (10,4%) szlovák; V: [2011]...megnyit →
Részletek
Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Balog-patak völgyében, Rimaszombattól K-re. L: [1921] – 304, ebből 299 (98,4%) magyar, 4 (1,3%) szlovák; [2011] – 192, ebből 137 (71,4%) magyar, 36 (18,8%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 154 (80,2%) magyar, 20 (10,4%) szlovák; V: [2011] – 90 r. k., 69 ref., 3 ev. – Ref. temploma 1820-ban épült klasszicista stílusban.
Támaszalap Polgári Társulás
Részletek
A somorjai Corvin Mátyás Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Szülői Tanácsa hozta létre 1999-ben polgári társulásként. Kulturális, közművelődési, valamint szociális segítségnyújtási tevékenységet folytat. Célja a jó előmenetelű, hátrányos helyzetű tanulók és az iskola anyagi támogatása.
Táncház
Szl.-ban a magyarok körében a nyolcvanas évek második felétől kezdte el térhódítását. Rendszeres táncház viszont sehol nem alakult ki, tehát táncházmozgalomról a szó szoros értelmében nem beszélhetünk. Táncházak csak bizonyos eseményekhez kötődtek (pl. néptáncfesztiválok esti programja). Kivételt képezett a Szőttes Kamara Néptáncegyüttes szervezésében 2001-től...megnyit →
Szl.-ban a magyarok körében a nyolcvanas évek második felétől kezdte el térhódítását. Rendszeres táncház viszont sehol nem alakult ki, tehát táncházmozgalomról a szó szoros értelmében nem beszélhetünk. Táncházak csak bizonyos eseményekhez kötődtek (pl. néptáncfesztiválok esti programja). Kivételt képezett a Szőttes Kamara Néptáncegyüttes szervezésében 2001-től...megnyit →
Részletek
Szl.-ban a magyarok körében a nyolcvanas évek második felétől kezdte el térhódítását. Rendszeres táncház viszont sehol nem alakult ki, tehát táncházmozgalomról a szó szoros értelmében nem beszélhetünk. Táncházak csak bizonyos eseményekhez kötődtek (pl. néptáncfesztiválok esti programja). Kivételt képezett a Szőttes Kamara Néptáncegyüttes szervezésében 2001-től havonta megvalósuló táncház Pozsonyban és a Szlovákiai Magyar Folklórszövetség által 1990–1999 között megrendezett Szlovákiai Magyar Táncháztalálkozó. A magyarországi táncházmozgalom hatása viszont a 70-es évek közepétől gyökeresen átalakította a szlovákiai magyar néptáncegyüttesek színpadszemléletét, mely a néptánc hiteles, eredeti formában történő színpadi feldolgozásában fejeződik ki.
Táncsics Mihály Kör
Népfrontos szellemiségű prágai kulturális és testnevelési célokat megfogalmazó egyetemista csoport (Prága, 1935–1939). Előadásokat, színházi, irodalmi és más művészeti estéket, sportversenyeket, cserkészösszejöveteleket szervezett. Megpróbálkoztak magyar menza alapításával és szociográfiai vándorlások szervezésével is. – Vezető: Wein Gyula. Ir: Kočišová, S.: Kapitoly z dějin maďarské menšiny v Praze...megnyit →
Népfrontos szellemiségű prágai kulturális és testnevelési célokat megfogalmazó egyetemista csoport (Prága, 1935–1939). Előadásokat, színházi, irodalmi és más művészeti estéket, sportversenyeket, cserkészösszejöveteleket szervezett. Megpróbálkoztak magyar menza alapításával és szociográfiai vándorlások szervezésével is. – Vezető: Wein Gyula. Ir: Kočišová, S.: Kapitoly z dějin maďarské menšiny v Praze...megnyit →
Részletek
Népfrontos szellemiségű prágai kulturális és testnevelési célokat megfogalmazó egyetemista csoport (Prága, 1935–1939). Előadásokat, színházi, irodalmi és más művészeti estéket, sportversenyeket, cserkészösszejöveteleket szervezett. Megpróbálkoztak magyar menza alapításával és szociográfiai vándorlások szervezésével is. – Vezető: Wein Gyula. Ir: Kočišová, S.: Kapitoly z dějin maďarské menšiny v Praze ve 20. a 30. letech 20. století [Fejezetek a prágai magyar kisebbség történetéből a XX. sz. 20. és 30. éveiben] (Szakdolgozat, Prága, 2004).
Tankó László
(* 1934. dec. 21. Rimaszombat, † 2014. ápr. 24. Pozsony) Pedagógus, tudományos kutató. Füleken érettségizett 1954-ben, majd a pozsonyi Comenius Egyetemen 1959-ben magyar–szlovák szakos tanári oklevelet szerzett (1977-től bölcsészdoktor, 1985-től kandidátus). – 1961–1963-ban a nagymegyeri gimnáziumban tanított, 1963–1965 között a Szlovák Pedagógiai Kiadó szerkesztője,...megnyit →
(* 1934. dec. 21. Rimaszombat, † 2014. ápr. 24. Pozsony) Pedagógus, tudományos kutató. Füleken érettségizett 1954-ben, majd a pozsonyi Comenius Egyetemen 1959-ben magyar–szlovák szakos tanári oklevelet szerzett (1977-től bölcsészdoktor, 1985-től kandidátus). – 1961–1963-ban a nagymegyeri gimnáziumban tanított, 1963–1965 között a Szlovák Pedagógiai Kiadó szerkesztője,...megnyit →
Részletek
(* 1934. dec. 21. Rimaszombat, † 2014. ápr. 24. Pozsony) Pedagógus, tudományos kutató. Füleken érettségizett 1954-ben, majd a pozsonyi Comenius Egyetemen 1959-ben magyar–szlovák szakos tanári oklevelet szerzett (1977-től bölcsészdoktor, 1985-től kandidátus). – 1961–1963-ban a nagymegyeri gimnáziumban tanított, 1963–1965 között a Szlovák Pedagógiai Kiadó szerkesztője, 1965-től a pozsonyi Pedagógiai Kutatóintézet munkatársa – 1975-től 1990-ig a magyar tanítási nyelvű iskolák csoportjának vezetője – volt. Kutatásai főleg a középiskolai irodalomoktatásra irányultak, szótárírással is foglalkozott. Számos középiskolai irodalomtankönyv szerzője, társszerzője. – Fm. Szlovák–magyar és magyar–szlovák szótár (társszerzőként, 1973, több kiadásban); Maďarčina pre samoukov (társszerzőként, 1983, több kiadásban); Szlovák–magyar / magyar–szlovák pedagógiai kisszótár (2000); Szlovák–magyar kéziszótár (2002).