Kronológiák - A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája (1944–1992)

A (cseh)szlovákiai magyarság története immár közel kilenc évtizedre tekint vissza, múltjának feldolgozásával ennek ellenére máig adós a történettudomány. Hatványozottan érvényes ez a megállapítás a második világháború végén kezdődő s jelen kronológia tárgyát is képező második kisebbségi korszakára, amelyből a szakirodalom eddig jobbára csupán történetének legfájóbb szakaszát, 1944 és 1948 közötti jogfosztásának eseményeit tárgyalta. A felvidéki magyarság történetének feltárását célzó kutatási program részét képezi – s remélhetőleg a további kutatások támpontjául is szolgál majd – a (cseh)szlovákiai magyarság 1944 és 1992 közötti történetének kronologikus feldolgozása. (összeállította: Popély Árpád)

1 2 3
66 találat

1945. február 27. : Az SZNT Elnöksége kiadja 4/1945. sz. rendeletét „a németek, magyarok, valamint a szlovák nemzet árulói és ellenségei mezőgazdasági vagyonának elkobzásáról és haladéktalan szétosztásáról”. A rendelet a földreform céljaira azonnali hatállyal és térítés nélkül elkobozza „a szlovák nemzet árulói és ellenségei”, a németek és az 1938. november l-jén csehszlovák állampolgársággal nem rendelkező magyarok összes, valamint az 1938. november l-jén csehszlovák állampolgársággal rendelkező magyarok 50 hektárt meghaladó földtulajdonát. A nemzetiség megállapításának döntő kritériuma a családi érintkezésben használt nyelv, a magyar vagy német pártban való tagság 1938. október 6-a után, valamint az 1930. évi népszámláláskor bevallott nemzetiség. Az elkobzott mezőgazdasági vagyont a Szlovák Földalap kezeli és utalja ki szlovák nemzetiségű igénylőknek. A földjuttatásnál a rendelet szerint figyelembe kell venni a belső telepítés (kolonizáció) szükségleteit is. A (cseh)szlovák hatóságok kiutasítják az országból Madarász István kassai római katolikus püspököt és Tost Barnabás plébánost.

1944. október 17. : Hatalomátvételüket követően a nyilasok, ill. a Gestapo letartóztatnak több felvidéki közéleti személyiséget is, többek között a nagyidai Schell Péter bárót, a Lakatos-kormány október 12-én kinevezett belügyminiszterét, Kassa és Abaúj-Torna vármegye főispánját; Alapy Gáspárt, Komárom nyugalmazott polgármesterét; az érsekújvári Berecz Kálmánt, a Sarló mozgalom egyik alapítóját, Nyitra és Pozsony vármegye főjegyzőjét; valamint Király József csicsói római katolikus esperest, egykori prágai nemzetgyűlési, majd magyar országgyűlési képviselőt. (Az elhurcoltak közül Berecz és Király 1944 decemberében megszökik, Schell 1945 májusáig németországi koncentrációs táborokban raboskodik, Alapy pedig 1945. február 5-én Dachauban életét veszti.) Besztercebányán a Megbízottak Testületének a magyar háborús kiugrási kísérletet követő fejleményekkel foglalkozó ülésén Vavro Šrobár, az SZNT társelnöke felveti, hogy a háború után Csehszlovákiának nemcsak az 1938-1939-ben elveszített területeit kellene Magyarországtól visszakapnia, hanem további határkorrekciókra is szükség lenne. Šrobár szerint „a Mátra lenne a leginkább természetes határ”.

1 2 3
66 találat