Lexicon

Miklós László (csa)

(* 1949. jan. 24. Tornalja) Ökológus, egyetemi tanár, politikus. A tornaljai magyar gimnáziumban érettségizett (1968), a pozsonyi Comenius Egyetem TTK-án végzett természeti és regionális földrajz szakon (1973), a doktori címet 1975-ben Pozsonyban, a földrajztudomány kandidátusa fokozatot Brünnben, a környezettudomány doktora fokozatot 1994-ben ismét Pozsonyban szerezte meg. 1973–1990-ben az SZTA Kísérleti Biológiai és Ökológiai Intézetének tudományos munkatársa. 1989-ben a Trend tretieho tisícročia (Harmadik Évezred Irány) ökológiai párt egyik alapítója; 1990–1992-ben környezetvédelmi miniszterhelyettes. 1992–1994-ben az SZTA Regionális Ökológiai Intézetének osztályvezetője, 1995-től a Regionális Ökológiai Szintézisek Osztályának vezetője. 1993-tól a Zólyomi Műszaki Egyetem Ökológia és Környezetvédelmi Karának docense, 1997-től professzora. Közben 1994 ápr.-ától 1995 jún.-áig a dán Roskilde University, 1995 okt.-étől 1998 jún.-áig a bécsi Universität für Bodenkultur vendégprofesszora. 1996 febr.-jától a bécsi Technische Universitäten is oktat. 1995-től a Zólyomi Műszaki Egyetem selmecbányai környezetvédelmi UNESCO-tanszékének vezetője volt. Kutatási területe a regionális és tájökológia, a térségek ökológiai tervezése (LANDEP), az ökopolitika, az ökológiai stabilitás rendszerei, a georendszerek térségbeli összefüggései, a prioritási folyamatok rendszerezése és a környezetvédelmi szempontok érvényesítése. Az 1992-es, Rio de Janeiro-i Summit által is ajánlott LANDEP módszertanának egyik kidolgozója. 1998–2006 környezetvédelmi miniszter. 2006–2010 között az MKP parlamenti képviselője. Számos szlovákiai, ill. külföldi tudományos és tanácsadó testület tagja vagy elnöke, hazai és külföldi tanácskozások előadója. Több mint 20 tudományos tervezet, közel 20 könyv szerzője vagy társszerzője, 5 kötet szerkesztője. 1968–1982-ben az Ifjú Szivek Táncegyüttes táncosa és segédkoreográfusa volt. – Fm. Atlas krajiny Slovenskej republiky (társszerzőkkel, könyv- és DVD-változat is, 2002); Szlovákia reprezentatív geoökoszisztémáinak Atlasza (társszerzőkkel, CD-ROM-változat is, 2006).

Miklós Péter (FI)

(* 1946. júl. 4. Pozsony, † 2024. aug. 31. Csenke) Újságíró, szerkesztő, műfordító. 1963-ban érettségizett a pozsonyi magyar gimnáziumban. 1964–1971-ben az Új Szó riportere, amikor politikai okból elbocsátották; egy ideig munkanélküli volt, majd 1972–1973-ban a Csemadok KB színházi szakelőadójaként dolgozott, 1974–1975-ben A Hét riportere, 1975–1978-ban a Csemadok KB alkalmazottja, 1978–1990-ben ismét a Hét riportere. 1990-ben rehabilitálták. 1990-ben az Együttélés Politikai Mozgalom választási kampányának sajtófőnöke. 1990–1993-ban az Új Szó főmunkatársa, főszerkesztő-helyettese. 1993–1996-ban a Vasárnap vezető szerkesztője. 1998–2003-ban a kormányhivatal munkatársa, Csáky Pál miniszterelnök-helyettes szóvivője. 2003-tól szabadfoglalkozású újságíró. 1963– 1966-ban a csehszlovák kardvívó-válogatott tagja. 1995-től a Szlovákiai Magyar Értelmiségi Fórum ügyvivője, 1999–2003-ban a Csemadok OT-ának alelnöke. 2000-ben egyik alapítója a pozsonyi Petőfi Sándor Emlékműbizottságnak. A szlovákiai lapok mellett a Szlovák Rádió magyar adásának is tevékeny munkatársa. Az 1970-es években számos szlovák színpadi művet, regényt, tanulmányt fordított magyarra. Több kötetet összeállítóként, szerkesztőként jegyez (A mi Petőfink – emlékalbum, 2004; Örökhagyók – Szl. Kormányának Ezüst- és Aranyplakettjével kitüntetett személyek önvallomásai, 2006; Fotóvilág – a szlovákiai magyar sajtófotóról, 2007). – Fm. Huroktánc (interjúk, 1993); Terefere (reflexiók, 1996); Hosszútávfutás (interjúk, jegyzetek, 1998); (Vasár)Napjaink (jegyzetek, 2007); Faggató 1 (2013), Faggató 2 (2014).

Mikola Anikó (FI)

(* 1944. júl. 29. Jóka, † 1996. szept. 22. Pozsony) Költő, műfordító. A zselízi magyar gimnáziumban érettségizett (1961), de 1963-ban Tornalján mezőgazdasági szakérettségit is tett. 1964–1970-ben a Kis Építő, majd a Nő munkatársa. 1970–1980-ban szabadfoglalkozású író, ezt követően haláláig a Szlovák Rádió magyar adásának munkatársa volt. Első verse 1962-ben jelent meg; egyaránt szerepelt a nemzedéke költőit és prózaíróit bemutató antológiákban (Egyszemű éjszaka, 1970; Fekete szél, 1972). Nemzedéke egyik jeles alkotója volt. Latinamerikai irodalmat és indián népköltészetet fordított (A jaguár fiai, 1995; Az Arany-patak, 2001). Tisztelői emlékének megőrzésére 2007-ben Mikola Anikó-díjat alapítottak. – Fm. Tüst és füst között (v., 1971); Fák és hajók a szélben (v., 1976); Versek (vál. v., 1994);A menekülés(összegyűjtött elb., 2006).