Lexicon

1975-ben Rimaszombathoz csatolt község a Rima-medence Ny-i részén, a Rima folyó jobb oldali mellékvölgyében, Rimaszombattól DNy-ra. L: [1921] – 288, ebből 265 (92,0%) magyar, 2 (0,7%) szlovák; [1970] – 240, ebből 125 (52,1%) szlovák, 115 (47,9%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 210 ref., 75 r. k., 3 ev. A második vh. után magyar lakosságának közel egyharmadát áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. Ref. temploma a 19. sz. első felében barokk-klasszicista stílusban épült.

község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől Ny–ÉNy-ra. L: [1921] – 525, ebből 510 (97,1%) magyar, 1 (0,2%) szlovák; [2011] – 915, ebből 692 (75,6%) magyar, 175 (19,1%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 702 (76,7%) magyar, 129 (14,1%) szlovák. V: [2011] – 715 r. k., 47 ref., 15 ev., 3 gör. kat. – R. k. (Szt. Mihály-) temploma a 14. sz. második felében gótikus stílusban épült, 1787-ben klasszicista stílusban alakították át. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – 1940–60 között közigazgatásilag ~hoz tartozott Csécsénypatony. – Ir. Presinszky Lajos: Múltról a jelennek. Fejezetek Szentmihályfa történelméből (2003).

Község a Tőketerebesi járásban, a Zempléni-hegység K-i lábánál, a Ronyva-patak bal partján, Tőketerebestől DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 836, ebből 430 (51,4%) szlovák, 312 (37,3%) magyar; [2011] – 1918, ebből 1512 (78,8%) szlovák, 24 (1,3%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1526 (79,6%) szlovák, 39 (2,0%) magyar. V: [2011] – 888 r. k., 423 gör. kat., 140 ref., 11 ev. – A 20. sz. első feléig még magyar jellegű falu nagyrészt kétnyelvű lakossága a sz. közepére szlovákká vált. R. k. (Szentháromság-) temploma régebbi alapokon az 1870-es években, ref. temploma 1785-ben, a klasszicista stílusú Nedeczky-kúria a 19. sz. elején épült. Jelentős vasúti csomópont.

Város és járási székhely az Alföld É-i peremén, a Laborc folyó partján, a Vihorlát hegység és a Zempléni-Széles-tó (Zemplínska šírava) közelében, Homonnától D-re. L: [1921] – 7351, ebből 2800 (38,1%) szlovák, 2292 (31,2%) zsidó, 944 (12,8%) magyar, 533 (7,2%) ruszin; [2011] – 40 027, ebből 31 835 (79,5%) szlovák, 1207 (3,0%) roma, 352 (0,9%) ruszin és ukrán, 183 (0,5%) cseh és morva, 104 (0,3%) magyar, 4 (0,01%) zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 31 553 (78,8%) szlovák, 1162 (2,9%) roma, 483 (1,2%) ruszin és ukrán, 191 (0,5%) cseh, 155 (0,4%) magyar, 4 (0,01%) jiddis V: [2011] – 17 093 r. k., 6611 gör. kat., 1590 ref., 1588 gör. kel.; 981 ev., 357 jehovista, 8 izr. – Egykori alföldi jellegű mezőváros, amely a 19. sz. második felében elveszített városi rangját 1944-ben, ill. 1960-ban kapta vissza. 1919–22 között Zemplén vármegye Csehszl.-hoz csatolt részének székhelye volt. A 18. sz.-tól népességének mintegy egyharmadát kitevő zsidó közösség lakta, amelyet a második vh. idején koncentrációs táborokba deportáltak. A 20. sz. második felére egykor jelentős számú magyar lakossága is asszimilálódott. Legjelentősebb műemléke a középkori vízivár helyén a 17. sz.-ban eredetileg reneszánsz stílusban emelt Sztáray-kastély, amelyet a 18. sz.-ban barokk, a 19. sz.-ban klasszicista stílusban építettek át, s 1957 óta a Zempléni Múzeum székhelye. R. k. (Szűz Mária születése) temploma a 14. sz.-ban gótikus (a 18. sz.-ban barokkosították), gör. kat. (Szűz Mária születése) temploma 1772-ben barokk-klasszicista, gör. kel. (Szentháromság-) temploma 1931–34 között neobizánci, a Sztáray-mauzóleum 1898-ban neogótikus stílusban épült. Iparágai közül az elektrotechnikai, gép-, építőanyag, élelmiszer- és ruházati ipar jelentős. A közeli Vihorlát hegység és a Zempléni-Széles-tó, Szl. 2. legnagyobb mesterséges tava, kedvelt üdülőhely. Felsőfokú oktatási intézményei a pozsonyi Műszaki Egyetem Közgazdasági–Vállalatigazgatási Kara és a nagyszombati Szt. Cirill és Metód Egyetem Tömegkommunikációs Kara. – 1925-ben hozzácsatolták Laborcszög (Stráňany), 1960-ban Kisverbóc (Vrbovec), Mocsár (Močarany) és Topolyán (Topoľany) községeket.

Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz Ny-i részén, Somorjától ÉK-re. L: [1921] – 404, ebből 373 (92,3%) magyar, 22 (5,4%) szlovák; [2011] – 445, ebből 331 (74,4%) magyar, 100 (22,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 360 (80,9%) magyar, 80 (18%) szlovák. V: [2011] – 381 r. k., 3 ev., 1 ref. – A faluba a második vh. utáni belső telepítések keretében szlovák családokat költöztettek. R. k. (Szt. Mihály-) temploma a 13. sz. közepén épült román stílusban, a 18. sz.-ban barokkosították; a Jeszenák-, majd Apponyi-kastély a 18. sz. második felében emelt késő barokk építmény. A 21. sz. elején 1-4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – Ir. Béke. Fejezetek a község történetéből (2002).

Község a Kassa-környéki járásban, a Kassa-medence D-i részén, a Hernád folyó völgyében, Kassától D-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 452, ebből 399 (88,3%) magyar, 50 (11,1%) szlovák; [2011] – 379, ebből 223 (58,8%) szlovák, 106 (28,0%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 186 (49,5%) szlovák, 141 (37,2%) magyar. V: [2011] – 170 r. k., 128 ref., 13 gör. kat., 1 ev. – Nemesi kúriája a 19. sz. első felében klasszicista, ref. temploma 1887-ben neoklasszicista stílusban épült. A község közúti és vasúti határátkelőhely Mo. felé. – 1964-ben Kenyheccel egyesítették Hraničná pri Hornáde néven, majd 1986-ban Abaújszinához csatolták; 1993 óta ismét önálló község.