Lexicon

A csehszlovákiai magyar könyvkiadás a két vh. között nem volt rendszeres, s a piaci kereslethez képest a könyvárak aránytalanul magasak voltak, főként azért, mert kisszámú olvasóközönség számára, alacsony példányszámban jelentek meg. A legtöbb könyvet szerzője saját költségén adta ki, s gyűjtőívek, ügynökök, ismerősök segítségével terjesztette. Ezek jó része műkedvelő vagy helyi érdekű kiadvány volt, s az ügyeskedő szerzők az átlagolvasó ízlését kiszolgálva néha jelentős népszerűséget értek el. A lapok többsége alkalmilag könyvet is kiadott számos városban, amit megkönnyített, hogy gyakran az újságokban kinyomott szedést (betűanyagot) használták fel a könyvhöz. Több könyv ezért keskeny, újsághasábokra emlékeztető formátumban jelent meg, s a lapok különnyomatának is tekinthető. A kassai Renaissance Könyvtár ilyen módon egy olcsó elbeszélés- és versgyűjtemény-sorozatot adott ki a Kassai Naplóban megjelent írásokból. Néhány könyvet, füzetet a kommunista lapok és irodalmi folyóiratok is kiadtak, általában belső munkatársaik írásait. Néha egy-egy budapesti kiadó is vállalkozott szlovákiai magyar könyv kiadására, jórészt személyes ismeretség, pártfogás alapján. A rendszeresebb magyar könyvkiadás a kassai Kazinczy Társaság kezdeményezésére indult meg a berlini Voggenreiter Verlag magyar osztályán. Több ismert írónk sikeres könyve jelent itt meg, pl. Ölvedi László: A bányász éneke; Mécs László: Rabszolgák énekelnek; Egri Viktor: Pierre találkozása; Darkó István: Zuzmara. A kiadást a berlini egyetem akkori magyar lektora, Farkas Gyula irányította. – 1927-ben Sziklay Ferenc Kassán megszervezte a Kazinczy Társaság kiadóvállalatát, amely a berlini kiadás folytatását és továbbfejlesztését szolgálta. Állandó előfizetőkre támaszkodva megalakította a Kazinczy Könyvbarátainak Egyesületét, amely évente hat kötetet adott ki, zömmel szlovákiai magyar, részben magyarországi és erdélyi írók alkotásait. Mivel a kiadóban a jobboldali magyar pártok befolyása és támogatása érvényesült, baloldali vagy szocialista szellemű művek itt nem jelentek meg, de számos polgári humanista író (Darkó István, Győry Dezső, Egri Viktor, Jarnó József, Sebesi Ernő stb.) művét adták ki. 1933-ban a kiadó, Vécsey Zoltán regényének elkobzása következtében, anyagi válságba került, s székhelyét Tornaljára áttéve, kisebb szünetekkel 1938-ig folytatta tevékenységét. A műveket átlagosan 2000 példányban adták ki. Itt jelent meg a legtöbb (kb. 60) csehszlovákiai magyar irodalmi alkotás, Mo.-ról pedig a népi írók (Féja Géza, Szabó Pál) néhány műve. – Több polgári szellemiségű magyar és szlovák könyv jelent meg az eperjesi Pallas Kiadó és könyvkereskedés gondozásában. A főként marxista szellemű lapkiadással foglalkozó vállalkozás adta ki a DAV c. baloldali lapot, a Szovjetföldet, Az Útat, valamint Fábry Zoltán és a davisták első könyveit. A nyomda melletti könyvkiadást Albin Schein-Babej irányította (Az ÚT Könyvtára). – A magyarországi kiadók közül a Franklin Társulat adott ki 1935-ben egy tízkötetes szlovákiai magyar könyvsorozatot, amelyben akkori legjobb elbeszélőink, regényíróink alkotásai szerepeltek. A kiadó megjelölése néha csupán névleges volt, a szükséges anyagi támogatást a nemzeti szellemű kiadványokhoz a magyar, az aktivistákhoz (aktivizmus) pedig a csehszlovák kormánykörök nyújtották. Az előbbiek (Gömöry János és mások visszaemlékezése szerint) főként a Kazinczy Kiadót támogatták, az utóbbiak pedig az Eugen Prager Könyvkiadót. A pesti születésű Prager Jenő a Magyar Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált, ahol 1930-tól német nyelvű könyveket adott ki. Mivel az ausztriai könyvek behozatalát a csehszlovák hatóságok engedélyezték (a magyarországiakét tiltották), néhány magyar könyvet is megjelentetett, s azokat (hasonlóan a bécsi magyar emigránsok lapjaihoz) főként a szlovákiai magyar olvasók között terjesztették. Prager 1935-től Pozsonyban, majd Prágában élt, itt adta ki magyar és részben német nyelvű könyveitnek jó részét emigráns magyar írók írták vagy fordították. A kormányköröket megnyerő szándékára jellemző, hogy kiadta vezető csehszlovák politikusok (Tomáš Garrigue Masaryk, Edvard Beneš, Milan Hodža, Ivan Dérer) írásait, de megjelentetett értékes külföldi és cseh, szlovák alkotásokat is. Magyar eredetit csak kivételesen adott ki (Révész Béla, Sándor Ernő, Bodnár István). Számos népszerű külföldi kommunista vagy polgári baloldali szellemű alkotás Pragernál jelent meg először magyar fordításban, s ezek – illegális úton – Mo.-ra is eljutottak. – Mindössze öt, de átlagon felüli könyvet tudott kiadni (1928) a Barta Lajos szervezte pozsonyi Írók Kiadóvállalata (IKVA): Barta Lajos, Egri Viktor, Szucsich Mária, Sándor Imre regényeit és Mihályi Ödön verseskötetét. – 1937-ben Tamás Mihály vezetésével alakult Pozsonyban a Tátra Lap- és Könyvkiadó, amely színvonalas vállalkozásnak ígérkezett. Kiadványai közül a legnevezetesebb a Tátra Almanach – Szlovenszkói városképek (Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse). – Kísérletet tett a szervezett könyvkiadásra a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság is, de a tervezett 12 műből csak hatot tudott kiadni: Sellyei József, Morvay Gyula, Ilku Pál, Szucsich Mária, Kaczér Illés, Szabó Béla és Martin Kukučín (Farkas István fordította) könyveit. – A második vh. alatt kevés magyar könyv jelent meg Szl.-ban. Ezek főként a már előbb is működő nyitrai Híd kiadványai. – Ir. Sándor László: A csehszlovákiai magyar könyvkiadás (Korunk 1937); Alapy Gyula: Kisebbségi irodalmunk tíz éve és annak könyvészete. In: Sziklay Ferenc (szerk.): Kazinczy Évkönyv 1898–1929 (1929); Csatár István és Ölvedi János (szerk.): A visszatért felvidék adattára (1939); Zombori György: A szlovenszkói magyar líra könyv alakban megjelent termékei. In: Wallentinyi Samu (szek.): Új magyar líra (1937); Csanda Sándor: Első nemzedék (1968).

A kisebbségi magyarság 1945–1948-as jogfosztottsága után 1949 elején a Tájékoztatási és Művelődési Megbízotti Hivatal utasítására a Tatran Rt. kiadott egy magyar nyelvű könyvet (Klement Gottwald: 1948 febr.-ja), mely a csehszlovák kormány és az alkotmányozó nemzetgyűlés fontosabb dokumentumait tartalmazta. Magyar nyelvű brosúrákat, politikai kiadványokat más szlovák kiadók (Práca, Pravda) is megjelentettek. – Az intézményes magyar könyvkiadás megoldásával először a Pravda Kiadóvállalat próbálkozott: Magyar Könyvtár (1949–1952). A Magyar Könyvtár együttműködött magyarországi kiadókkal, megelőzve ezzel a közös könyvkiadási egyezmény intézményét. Kb. 75–80, főleg politikai művet jelentetett meg. Értékes kezdeményezése volt a Magyar Könyvbarátok Körének (1950) megszervezése. Az első könyvklubnak 1952-ben 15 ezer tagja volt. – 1953-ban létrejött a Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó. Ez formálisan a Csemadok KB-hoz tartozott, ám tevékenységében önálló volt. Indulása évében 47 művet jelentetett meg. 1956-ban beolvasztották a Szlovák Szépirodalmi Könyvkiadóba (a későbbi Tatranba). A kiadó magyar szerkesztősége a Tatran 1947–1967-es bibliográfiája szerint 128 magyar, 111 szlovák és 148 cseh művet gondozott. – 1967 jan.-jában megalakult a Tatran Magyar Üzeme, mely gazdaságilag a Tatranhoz kötődött, programját tekintve azonban közvetlenül a Kiadói Főigazgatóság irányítása alatt állt. A Magyar Üzem az önálló könyvkiadó előzménye volt. – A Madách Könyv- és Lapkiadó 1969. jan. 1-jén alakult meg, a Szlovák Nemzeti Tanács Elnökségének határozata alapján. Kiadói programjának tervszerű bővítése lehetővé tette, hogy a szépirodalmi művek mellett a tudományos és ismeretterjesztő irodalom, a gyermek- és ifjúsági irodalom, a néprajzi és képzőművészeti kiadványok is megjelenjenek. 1977-ben a kiadó megindította a 20 kötetre tervezett Csehszlovákiai Magyar Írók sorozatot, melybe a kisebbségi magyar irodalom legjobb alkotásait sorolta be. Gondozta a Magyar Könyvbarátok Köre (1950) sorozatát, melyben kedvezményes áron kisebbségi, egyetemes magyar és világirodalmi művek jelentek meg. Ugyancsak könyvklubként alakult meg 1965-ben a Versbarátok Köre, melynek sorozatában a kortárs és klasszikus magyar irodalom, valamint a világirodalom kiemelkedő alkotásai kaptak helyet. – A magyarországi Diákkönyvtár sorozat 1980-ig a közös könyvkiadás keretében jutott el Szl.-ba, 1981-tól a könyvterjesztő vette át. Ezt a sorozatot egészítette ki az Iskolások Könyvtára, melyben cseh és szlovák, majd kisebbségi írók alkotásai jelentek meg. – Az Első Osztályosok Ajándék Könyve sorozat 1978-ban indult a kisebbségi gyermekirodalom programszerű támogatása céljából. Az 1981-ben indult Főnix Füzetek sorozat a fiatal, pályakezdő írók számára biztosította a megjelenés feltételeit. – A fordításirodalom népszerűsítésére 1977-ben indult a Madách–Európa Kiskönyvtár sorozat, melyben kis terjedelmű alkotások kaptak helyet. A 80-as évek elején indított cseh Irodalom Könyvtára és Szlovák Irodalom Könyvtára sorozatok kényszerű programváltás miatt akadtak el. – Az 1981-ben indított Új Mindenes Gyűjtemény sorozatban, majd a hozzákötődő Új Mindenes Gyűjtemény Könyvtára sorozatban társadalomtudományi, néprajzi stb. jellegű tanulmányok jelentek meg. – A Madách Kiadó kiadványai 90–95%-át a közös könyvkiadási egyezmény keretében a magyarországi könyvpiacra szállította, s évente 150–180 címet hozott be Mo.-ról 350–450 ezer összpéldányszámban. A magyarországi kiadványok kereskedelmi úton is eljutottak Szl.-ba. A Madách Könyv- és Lapkiadó 1994. márc. 30-én feloszlott. – A politikai, szakszervezeti, pedagógiai, mezőgazdasági és egészségügyi irodalmat más kiadók adták ki: a politikai irodalmat 1948 és 1980 között a Pravda, a Práca, a Tatran stb., 1953–1958 a Szlovákiai Politikai Könyvkiadó, majd ennek az Obzor Kiadóval való egyesülése után az Epocha (1968). 1970-től a Pravda Könyvkiadó magyar szerkesztősége gondozta a fontosabb politikai műveket és célkiadványokat. A Pravda magyar szerkesztősége évente 7–10 könyvet jelentetett meg, esetenként almi jellegűt is. A szakszervezeti mozgalom kiadója, a Práca 1949-től adott ki magyar nyelvű könyveket, esetenként a budapesti Táncsics Kiadóval közös kiadásban. Az ifjúsági szövetség kiadója, a Smena a szervezeti élettel kapcsolatos magyar kiadványokat s a gyermek- és ifjúsági folyóiratokat (Kis Építő, Tábortűz, Új Ifjúság) gondozta. A Szlovák Pedagógiai Kiadó tankönyveket és módszertani segédanyagokat ad ki. A kiadó magyarországi tankönyveket is hozott be, főleg a szakiskolák számára. A kiadót 1996-ban privatizálták, 2003-ban összevonták a Mladé letá Kiadóval. A magyar szerkesztőség a kiadóban önálló szerkesztőségként működik, és magyar tanítási nyelvű alapiskolák, középiskolák és speciális iskolák számára egyaránt ad ki tankönyveket. Eredeti tankönyveket ezenkívül még a Terratankönyvkiadó ad ki. – Mezőgazdasági kiadó 1949-ben Oráč néven jött létre. Magyar szerkesztősége 1950. jan. 1-jén alakult meg, s egy ideig az Állami Mezőgazdasági Könyvkiadó keretében működött. 1955. júl. 1-jén létrejött az önálló Szlovák Mezőgazdasági Könyvkiadó (1969. jan. 1-jétől Príroda), melynek magyar szerkesztősége 1970-től főként a magyar szakmunkásképzők és szakközépiskolák számára adott ki tankönyveket. – Az 1989-es rendszerváltást követően új kiadók alakultak. Az újonnan szerveződöttek közül némelyik tiszavirág-életűnek bizonyult, az ezredfordulóra azonban néhány kiadó fontos kultúra- és értékközvetítővé vált: Kalligram Könyv- és Lapkiadó, Lilium Aurum Könyvkiadó, AB-ART Könyvkiadó, Madách-Posonium Könyv- és Lapkiadó, Nap Kiadó, Fórum Kisebbségkutató Intézet, Plectrum Kiadó, Méry Ratio. Magyar könyveket társaságok, önkormányzatok és nyomdák is jelentetnek meg. A megjelent kiadványok nagyobb része esetében még 2007-ben sem állítható, hogy minőségi irodalom, vagy szakmailag átgondolt kiadói koncepció eredménye volna. – Ir. Turczel Lajos: Két kor mezsgyéjén (1967); Popély Gyula: A Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság (1973); Kollin Ferenc: A Prager Könyvkiadó története (1977); Magyar könyvkiadás Csehszlovákiában. In: Fónod Zoltán: Tegnapi önismeret, (1986); Turczel Lajos: Portrék és fejlődésképek (1977).

A magyar könyveket 1989 előtt a Slovenská kniha nemzeti vállalat terjesztette. A vállalatnak Pozsonyban a Mihály-kapu közelében, Kassán a dóm szomszédságában volt magyar könyvesboltja. Mo.-ról évente kb. 11 millió korona értékben hoztak be könyveket. Miután a 80-as években Szl.-ban korlátozták a Mo.-ról kereskedelmi úton behozott könyvek forgalmát, az olvasók érdeklődését a Prágai Magyar Kultúra könyvesboltja elégítette ki. 1989 után a vállalat könyvesboltjait részben magánosították, s magánvállalkozásban újabb könyvesboltok is nyíltak. A Madách-Posonium Könyv- és Lapkiadó Pozsonyban, Komáromban, Kassán és Nagykaposon, Rozsnyón és Érsekújvárott Kultúra néven, Királyhelmecen Mécs László Könyvesbolt, Rimaszombatban és Tornalján pedig Tompa Mihály Könyvesbolt néven nyitott könyvesboltot. 1989-ben Pantha Rei néven új könyvüzletlánc alakult. Magyar könyvek kaphatók egyes magyarlakta városok nagyáruházaiban is.