A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig

Olasz István (SZM)

(* 1980. nov. 10. Galánta) Színész. Gimnáziumba szülővárosában járt. Diákkorában versmondó versenyek résztvevője, s tagja volt a dunaszerdahelyi Fókusz Diákszínpadnak is. 1999–2003 között színészdiplomát szerzett a pozsonyi Színművészeti Főiskolán, majd a Komáromi Jókai Színházhoz szerződött. Többször vendégszerepelt a Szevasz Színház előadásaiban. 2002-ben Boráros Imrével az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában vett részt előadói körúton. – Főbb színházi szerepei: Kukorica Jancsi (Kacsóh Pongrác: János vitéz); Chodzko (Spiró György: Az imposztor); Freddie (Alan Jay Lerner–Frederick Loewe: My Fair Lady); Padkaljószin (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Háztűznéző); Pap (Michel de Ghelderode: Barabbás); Szűköl Makár (Jókai Mór: A gazdag szegények); Aramis (Alexander Dumas: Három a testőr), Von Kalb (Friedrich Schiller: Ármány és szerelem), Szendeffy (Kellér Dezső–Horváth Jenő–Szenec Iván: A szabin nők elrablása), Thuróczy (Lengyel Menyhért: A waterloói csata), Mickey (Arthur Miller: Kanyargó időben), Vőfély – Favágó (Federico García Lorca: Vérnász), Konferanszié (John Kander–Fred Ebb–Bob Fosse: Chicago), Második orvos (Jean-Baptiste Molière: Gömböc úr), Csató (Molnár Ferenc–Kellér Dezső–Zerkovitz Béla: A doktor úr), Fekete (Szép Ernő: Patika), Joey (Martin McDonagh: Macskabaj), Aljosa (Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Karamazov testvérek), Kisbíró (Gárdonyi Géza: A bor); Varjú Virgil (Grimm-testvérek–Albert Péter–Barabás Árpád–Lőrinczy Attila: Hófehérke meg a törpék); Tronkai Vencel báró (Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja); Perry Lascoe, az alapítvány titkára (Noel Coward: Forgószínpad); Ferdinánd főherceg (Kálmán Imre–Stein Leo–Jenbach Béla–Gábor–Békeffi István–Kellér Dezső: Csárdáskirálynő); Karvezető (Szophoklész: Antigoné); Timoteo (Niccolo Machiavelli: Mandragora); Dobos ember (Tamási Áron: Énekes madár); Duncan (Ken Ludwig: Primadonnák); Vlagyimír Karlovics Rode (Anton Pavlovics Csehov: Három nővér); Giovanni, csődbe jutott cukrász (Vajda Katalin–Fábri Péter –Valló Péter: Anconai szerelmesek); Malvolio, Olivia udvarmestere (William Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok); Timót Pál (Csiky Gergely: Lumpok; Tibor (Vaszary Viktor– Fényes Szabolcs–Szenes Iván: Az ördög nem alszik); Jepihodov (Anton Pavlovics Csehov: Cseresznyéskert); Dobrík (Ladislav Ballek: A hentessegéd); Főszámolnok (Faragó Zsuzsa– Laboda Kornél–Zombola Péter: Szegény Dzsoni és Árnika); Tokaji koma (Móricz Zsigmond: Sári bíró); Júdás (Székely János: Caligula helytartója); Dobcsinszkij (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Revizor); Montgicourt (Georges Feydeau: Egy hölgy a Maximból). – Film: Sántántangó, 2010, r. Molnár Cs.; Ďakujem dobre, (Köszönöm, jól), 2011, r. Prikler M. – Egyéb: Ahogy esik, úgy puffan – improvizációs műsor; Itt és most – improvizációs műsor. – Vendégjátékok: Nick (Edward Albee: Nem félünk a farkastól – Szevasz Színház); Művész (Egressy Zoltán: Sóska, sültkrumpli – Szevasz Színház); István (Orál Morál – Epopteia Színházi Műhely); Ján (Pavol Rankov: Szeptember elsején/ vagy máskor/). – Díjak, elismerések: Ferenczy Anna-díj, 2004. – Ir. Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku. (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig); A Komáromi Jókai Színház archívuma.

Ollé Erik (SZM)

(* 1975. aug. 9. Kassa) Színész. Az általános iskolába Kassán járt. Középiskolai tanulmányai befejezése után 1993–1994 között a Kassai Thália Színházban dolgozott. 1995-től a Pozsonyi Színművészeti Főiskolán tanult. 2000–2003 között szabadúszóként a Kassai Thália Színház és a Komáromi Jókai Színház előadásaiban szerepelt. Négy évet a budapesti Bárka Színháznál töltött. 2007-től ismét szabadfoglalkozású művész. – Főbb színházi szerepei: Klitander (Jean-Baptiste Molière: Tudós Nők); Probus (Székely János: Caligula helytartója); Jézus (Mészöly Dezső: Harmadnapi győzedelem); Folial (Michel de Ghelderode: Escurial); Schröder ezredes (Gágyor Péter: Isten veled, Monarhia); Ábel (Sütő András: Káin és Ábel); Amadeus (Peter Shaffer: Amadeus); Frankics (Ivan Kusan: Galócza); Trepljov (Fjodor Mihajlovics Osztrovszkij: Sirály); Pukk (William Shakespeare: Szentivánéji álom); Rybak (Vaszilij Nyikolajevics Gogol: Imposztor); Leonardo (Federico García Lorca: Vérnász); Nagelschmidt (Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja); Mercutio (William Shakespeare: Rómeó és Júlia); Piás (Tadeusz Slobodzianek: Ilja próféta); Charm gróf (Witold Gombrowicz: Operett); Mortimer (William Shakespeare: Stuart Mária); Christopher Mahon (John Millington Synge: A Nyugat hőse); Tapír (Sibylle Berg: Helge élete); Ficsúr (Molnár Ferenc: Liliom); Dudás/Thisbe (William Shakespeare: Szentivánéji álom); Leonardó (Federico García Lorca: Vérnász); Filadelfi (Ladislav Ballek: A hentessegéd); Miklós (Vaszary Viktor–Fényes Szabolcs–Szenes Iván: Az ördög nem alszik). – TV: Marslakók – Ir.  Kulisszák (2002); Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Színházi évkönyvek (Budapest); Divadlá na Slovensku [Szlovákiai színházak]  (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).

Orsovics Yvette (csa)

(* 1971. ápr. 15. Dunaszerdahely) Zenepedagógus, karnagy, tankönyvszerző. Alapfokú tanulmányait Nagymegyeren végezte, majd a Lévai Pedagógiai Szakközépiskolában érettségizett (1989). A Nyitrai Pedagógiai Főiskola hallgatójaként 1998-ban magyar–zene szakos tanári diplomát szerzett. Tanulmányait a kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézetben folytatta angol nyelven (1996−98). 2000−2003 közt a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia Zenetanárképző kiegészítő képzését karvezetői diplomával végezte. 2008-ban felvételt nyert a budapesti ELTE Neveléstudományi Doktori Iskolájába, amelyet sikeresen abszolvált (2013). Tanított a Bősi Művészeti Alapiskolán (1989−1996). 1998-tól folyamatosan oktatott zongorát, zeneelméletet és karéneket a nagymegyeri Janiga József Művészeti Alapiskolában. 1998−2003 közt a komáromi Marianum Egyházi Alapiskola tanára volt. 2004-től tíz éven keresztül a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karának pedagógusa. 2006-tól óraadó tanárként, jelenleg pedig főállásban a komáromi Selye János Egyetem Pedagógiai Karának adjunktusa. Művészeti tevékenységét a kórusvezetés jellemzi. 1998-tól a nagymegyeri Bárdos Lajos Vegyeskar karnagya. Karnagya a Marianum Egyházi Iskolaközpont Schola Mariana Kicsinyek és Nagyok kórusának. 2013-ban alapította a Selye János Egyetem Kórusát. Kutatótómunkájának központi témája a zenei nevelés módszertana, valamint a tankönyvelemzés és tankönyvkutatás. – Díjak, elismerések: „Mládež spieva” aranysáv (2001, 2003, 2004, 2006, 2008); Csengő Énekszó aranykoszorú (2001, 2004, 2007); Festa Choralis (2007); Kodály Zoltán V. Magyar Kórusverseny (2009); VII. Adventi Nemzetközi Kórusfesztivál (2012); Kodály Napok Felnőttkarok Versenye (2008, 2011, 2014); Több karnagyi különdíjban és emlékplakettben részesült a kórusversenyeken. – Fm. Zenei nevelés tankönyveknek; Daltanítási módszerek és gyakorlati lehetőségeik az alapiskola alsó tagozatán (2010); A gyermek szerepe és megjelenése (2010); Zenés játék, játékos zene (2011); A szlovákiai magyar tannyelvű alapiskolákban használatos alsó tagozatos ének-zene tankönyvek bemutatása (2010); A szlovákiai magyar tannyelvű alapiskolák számára készült új alsó tagozatos zenei nevelés tankönyvek koncepciójának rövid jellemzése (2009); Gyermekszerep a zeneirodalomban (2010). – Ir. Dobi Géza: A szlovákiai zenei élet magyar és magyar származású képviselői (2004); Horváth Géza: Ha megszólít az ének… (A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának története 1964–2004 (2004).

Palotás Gabi (JSZ)

(* 1907. ápr. 26. Pozsony, † 1988. márc. 17. Komárom) Színésznő. Bár kora ifjúsága óta szülővárosa magyar műkedvelő együtteseinek közkedvelt színjátszója volt, a hivatásos színészi pályára csupán 1953-ban, az Állami Faluszínház Magyar Tagozatánál lépett. Innen került 1959-ben Komáromba a Magyar Területi Színházhoz, melynek nyugdíjba vonulásáig, 1979-ig tagja maradt. – Főbb színházi szerepei: Dulszkáné (Gabriella Zapolska: Dulszka asszony erkölcse); Lükeháziné (Jean-Baptiste Molière: Dandin György); Prudencia (Federico García Lorca: Bernarda Alba háza); Dajka (William Shakespeare: Rómeó és Júlia); Lady Bracknell (Oscar Wilde: Hazudj igazat!); Zsuzsanna (Illyés Gyula: Dupla vagy semmi); Török néni (Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig). Peter Zvon: Boldogultak bálja; Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője; Eugen Labiche: Szalmakalap; Anna Nusič: Bánatos örökösök – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tóth László (Filep Tamás Gusztávval közösen): A (cseh)szlovákiai magyar színjátszás nyolcvan éve 1918–1989 (1999); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig); Kulisszák, ünnepi kiadás (2002).

Petőcz Kálmán (ST)

(* 1961. febr. 1. Komárom) Politológus, politikus, diplomata. Filozófia–fizika szakon szerzett oklevelet 1984-ben a pozsonyi Comenius Egyetemen. Ezt követően az egyetem központi könyvtárában, majd a Felsőoktatási Kutatóintézetben dolgozott. 1991-ben a szlovák parlament egyik alelnökének, A. Nagy Lászlónak a tanácsadója, majd 1992-től fokozatosan a Magyar Polgári Párt külügyi referense, szóvivője, külügyi titkára és központi titkára, 1996-tól alelnöke. 1994-től a Liberális Internacionálé Végrehajtó Bizottságának tagja, 1997-től az Európai Liberális, Demokrata és Reformpárt (ELDR) alelnöke. Több szlovákiai nonprofit szervezet kuratóriumának a tagja: Márai Sándor Alapítvány (1992–2004), Szabadelvű Tanulmányok Intézete (1994–1998), Európai Kulturális Alapítvány (1996- tól), Szlovák Külpolitikai Társaság (1996-tól). 1996-ban a szlovák kormány főosztályvezetője, majd a Fórum Kisebbségkutató Intézet nemzetközi kapcsolatokért felelős igazgatója, ugyanezen évtől a Fórum Információs Központ elnöke; 1999–2006 között a Szlovák Köztársaság ENSZ-nagykövete Svájcban. – Fm. Problémy samospráv na národnostne zmiešanom území (tan., 1996); Základy demokratických volebných systémov (1997); Választások és felosztások. A demokratikus választási rendszerek alapjai és a szlovákiai közigazgatási reform (1998); Álarcosbál, avagy politika és zene (1998).

Petrécs Anna (JSZ)

(* 1946. febr. 11. Örsújfalu) Színésznő. Tornalján tett közgazdasági érettségit 1964-ben. Ez évtől 1977-ig a Magyar Területi Színház komáromi társulatának, ill. kassai Thália Színpad színésze. 1977–1980 között hivatalnok, majd máig ismét a Matesz, ill. jogutódja, a Komáromi Jókai Színház színésze (közben többször vendégszerepelt a Kassai Thália Színházban is). A pozsonyi rádió magyar adása hangjátékainak és egyéb irodalmi műsorainak gyakori szereplője. Boráros Imrével számos közös irodalmi műsorban léptek fel Európa több országában, továbbá az Amerikai Egyesült Államokban és Ausztráliában is. 1990-ben Kisvárdán, a Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválján R. Nash Az esőcsinálójának Lizzijéért a legjobb női alakítás díját kapta. – Főbb színházi szerepei: Julika (Molnár Ferenc: Liliom); Checca (Carlo Goldoni: A chioggiai csetepaté); Madame Crisbay (Mikszáth Kálmán–Jana Melichárková: Szent Péter esernyője); Iszméné (Bertolt Brecht: Szophoklész Antigonéja); Színésznő (Molnár Ferenc: A testőr); Nyilas Misi (Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig); Marta (Edward Albee: Nem félünk a farkastól); Elektra (Gyurkó László: Szerelmem Elektra); Mina (Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül); Mathilde (Giulio Scarnacci–Renzo Tarabusi: Kaviár és lencse); Karnyóné (Csokonai Vitéz Mihály: Karnyóné); Petyponné (Georges Feydeau–Róna Frigyes–Németh Amadé: Osztrigás Mici); Anya (Barta Lajos: Szerelem); Katalin (Hunyadi Sándor: Három sárkány); Kossuthné (Illyés Gyula: Fáklyaláng); Mujkoné (Huszka Jenő–Martos Ferenc: Gül baba); Nagymama (Szirmai Albert–Bakonyi Károly: Mágnás Miska); Marléne (Francis Veber: Balfácánt vacsorára); Schön Tóni (Halász Imre–Békeffi István–Eisemann Mihály: Egy csók és más semmi). – Vendégjátékok: Kassai Thália Színház: Bettina (Angelo Beolco Ruzante: Csapodár madárka); Lisie (N. Richard Nash: Esőcsináló) – Film: (a csak szlovák nyelven feltüntetett műveknek nincs hivatalos műfordításuk); Anya, Svetlo, r: Kováč; Helena (Gaulíderi) – Díjak, elismerések: II. Magyar Nemzetiségi Színházak Fesztiválja, Legjobb női alakítás díja, Kisvárda, 1990; A Szlovák Köztársaság ezüst plakettje; A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje, 2004 – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Tóth László (Filep Tamás Gusztávval közösen): A (cseh)szlovákiai magyar színjátszás nyolcvan éve 1918–1989 (1999); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig); Darvay Nagy Adrienne: Színek Kisvárdán (1998); Boráros Imre honlapja.

Petrik Szilárd (TSZA)

(* 1972. jan. 17. Kassa) Színész. Alapiskolai és gimnáziumi tanulmányait szülővárosában végezte. 1990-ben érettségizett, majd a Komáromi Jókai Színház tagja lett. 1991–1995 között színészdiplomát szerzett a Pozsonyban. 1995-től a Kassai Thália Színház színésze. 1997-ben az Egri Gárdonyi Géza Színházban játszott vendégként. – Főbb színházi szerepei: Kassai Thália Színház: Bánk bán (Katona József: Bánk bán); Baracs (Bakonyi Károly–Szirmai Albert: Mágnás Miska); Csete (Ratkó József: Segítsd a királyt); Kőszobor (Jean-Baptiste Molière: Don Juan, vagy a kőszobor lakomája); Chaswick (Dale Wassermann: Kakukkfészek); Happy (Arhur Miller: Az ügynök halála); Kakuk Marci (Tersánszky Józsi Jenő–Örkény István–Szakcsi Lakatos Béla–Csemer Géza: Kakuk Marci szerencséje); Agárdi Péter (Heltai Jenő: A néma levente); Andersen (Eisemann Mihály–Szilágyi László: Én és a kisöcsém); Scipio (Albert Camus: Caligula); Márai II. (Hernádi Gyula: Márai Sándor); Jerry (Peter Stone–Mikó István: Van, aki forrón szereti); Alfieri (Arthur Miller: Pillantás a hídról); Hamlet (William Shakespeare: Hamlet); Ördög Elemér (Dékány András–Baróti Géza–Moravetz Levente: Dankó Pista); Akela (Dés László–Geszti Péter–Békés Pál: A dzsungel könyve); Báró (Siegfried Geyer–Rudolf Katscher: Gyertyafény keringő); Fecske (Jean-Baptiste Molière: A fösvény); Madách Imre (Egressy Zoltán: Vesztett éden); Őrnagy (Örkény István: Tóték); Boér Kálmán (Csáth Géza: A Janika); Guiche (Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac); Harry (Murray Schisgal: Szerelem, ó!); János (Molnár Ferenc: Az ördög); Truffaldino (Carlo Goldoni: Két úr szolgája); Tiszt (Dés László–Nemes István: Valahol Európában); Lenny Ganz (Neil Simon: Pletykák); Boyle tanító (Brian Friel: Philadelphia, nincs más út!); Ádám angyal (Karol Wojtyla: Az aranyműves boltja előtt); Sándor (Silvester Lavrik–Anna Vlčková Strachan: A polgári kutya nevelése); Harry, a nagyon-nagyon megértett művész, csajozó sztár (Bengt Ahlfors: Színházkomédia). – Ir. Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).

Pfeiferlik Hajabács Annamária (csa)

(* 1978. szept. 5. Komárom) Zenetanár, kórusvezető. Általános és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte. 2002-ben a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem zenei nevelés szakán szerzett tanári oklevelet. 2002−2003 között a komáromi Selye János Magyar Tannyelvű Gimnázium zenetanára és az iskola énekkarának karnagya. 2009-től a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának szervező titkára. Aktív tagja a komáromi Concordia vegyes karnak. – Díjak, elismerések: Komárom városa Év pedagógusa cím (2013).

Platzner Tibor (JSZ)

(* 1939. szept. 9. Szőgyén, † 2000. dec. 31. Komárom) Festő, grafikus, jelmez- és díszlettervező. 1959–1963 között szlovák–rajz szakot végzett a nyitrai Pedagógia Főiskolán. 1963–1965 között a főiskola oktatója. 1965–1990 között a komáromi Magyar Területi Színház díszlet- és jelmeztervezője, 1990–1995 között a komáromi szlovák gimnázium tanára. 1995-től a Komáromi Jókai Színház munkatársa. Más hazai és külföldi színházaknak is dolgozott. Rajzait, kollázsait játékosság, finom irónia jellemzi. Festészetére nagy hatással volt a pop art, az 1980-as évek elejétől az expresszív, absztrakt ábrázolásmód felé fejlődött. Több könyvet, tankönyvet illusztrált. – Főbb munkái: Matesz: Beke Sándor: Emberbotanika (díszlet, jelmez). Robert Thomas: Nyolc nő (díszlet, jelmez). Rusnák Igor: Rókák, jó éjszakát (díszlet, jelmez). Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője (díszlet, jelmez). Jean-Baptiste Molière: Dandin György (díszlet, jelmez). Szigligeti Ede: Liliomfi (díszlet, jelmez). Szép Ernő: Május (díszlet). Arthur Miller: A salemi boszorkányok (díszlet). Oscar Wilde: Bunbury (díszlet). Háy Gyula: Isten, császár, paraszt (díszlet). Ben Jonson: Volpone (díszlet). Lev Tolsztoj: Anna Karenina (díszlet). Eugen Labiche: Szalmakalap (díszlet). Felkai Ferenc: Madách (díszlet). Madách Imre: Az ember tragédiája (díszlet). Bertolt Brecht: Carrar asszony puskái (díszlet). Batta György: Kakastánc (jelmez). Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Revizor (díszlet, jelmez). Bertolt Brech–Kurt Weill: Koldusopera (díszlet). Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül (díszlet, jelmez). Sütő András: Kain és Ábel (díszlet, jelmez). Komáromi Jókai Színházban: Csurka István: Házmestersirató (díszlet). Bohumil Hrabal: Őfelsége pincére voltam (díszlet). Dan Goggin: Apácák (díszlet). Molnár Ferenc: A testőr (díszlet). Carlo Goldoni: Mirandolina (díszlet). Szabó Magda: Kiálts, város! (díszlet). Jókai Mór: Fekete gyémántok (díszlet). Matesz Thália Színpad: Carlo Goldoni: Két úr szolgája (díszlet). Gál Sándor: A szürke ló (díszlet, jelmez). Henrik Ibsen: Kísértetek (díszlet). Jean Cocteau: Rettenetes szülők (díszlet, jelmez). Sartre: Altona foglyai (díszlet). Mesterházi Lajos: Tizenegyedik parancsolat (díszlet, jelmez). Lovicsek Béla: Tűzvirág (jelmez). Carlo Goldoni: A chioggiai csetepaté (díszlet, jelmez). Kmeczkó Mihály: Mint fű fölé az árnyék (díszlet). Niccolo Machievelli: Clizia (díszlet, jelmez). Klimits Lajos: Névtelen komédia (díszlet, jelmez). Karinthy Ferenc: Gellérthegyi álmok (díszlet, jelmez). Kassai Thália színház: Csurka István: Döglött aknák (díszlet, jelmez). – Egyéni kiállításai: V-klub, Pozsony (1969), Duna Menti Múzeum, Komárom (1970), Komárom (1975), Artia, Pozsony (1976, 1981), Pozsonyi Filmintézet (1985), Nyitra (1999), ART-MA Galéria, Dunaszerdahely (1999). – Válogatott csoportos kiállítások: Képzőművészeti Dubnica, Máriatölgyes (1965, 1967, 1968), Pozsony (1978, 1980, 1982), Nyitra (1979), Magyarország, Jugoszlávia, Csehország (1979) – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Kulisszák, ünnepi kiadás (2002).

Platzner Tibor (SZM)

Pőthe István (SZM)

(* 1947. jún. 27. Nyárasd – † 2022. máj. 31.) Színész. A dunaszerdahelyi mezőgazdasági szakközépiskolában érettségizett 1966-ban. 1969-től 2007-ig a Magyar Területi Színház, ill. jogutódja, a Komáromi Jókai Színház színésze. Magyar és szlovák filmekben szerepelt; a Szlovák Rádió magyar adása hangjátékainak és egyéb műsorainak rendszeres szereplője. Szerkesztett műsorok összeállítója, rendezője. – Főbb színházi szerepei: Nemes (Háy Gyula: Isten, császár, paraszt); Jenő (Jókai Mór: A kőszívű ember fiai); Duskás, a városházi kusztosz és doboló (Szabó Magda: Kiálts, város); Lajtos (Örkény István: Tóték); Lánghy (Jókai Mór: A kőszívű ember fiai); Med, főpincér (Nagy Tibor–Pozsgai Zsolt–Bradányi Iván: A kölyök); Cleante (Jean-Baptiste Molière: Tartuffe); SS hadnagy, szovjet százados (Dobozy Imre: A tizedes meg a többiek); Hudlacsek (Eisemann Mihály–Halász Gyula: Fiatalság bolondság); Leopold főherceg (Parti Nagy Lajos–Darvas Ferenc: Ibusár); Ügyelő (Spiró György: Az imposztor); Hary (Alan Jay Lerner–Frederich Loewe: My Fair Lady); Tarafás Spiridon (Jókai Mór: A gazdag szegények); Bonasziő, fogadós (Alexander Dumas: Három a testőr); Földrajztanár (Molnár Ferenc–Kellér Dezső–Zerkovitz Béla: A doktor úr); Lajos király (Arany János: Toldi); Rendőrtiszt (Jean-Baptiste Molière: Gömböc úr); Ferenc császár (Kodály Zoltán–Paulini Béla–Harsányi Zsolt: Háry János); Leopold Mária herceg (Kálmán Imre–Stein Leó–Jenbach Béla–Gábor Andor–Békeffi István–Kellér Dezső: Csárdáskirálynő). – Vendégjátékok: Vörösmarthy Színház, Székesfehérvár: Lakáj (Zerkovitz Béla–Szilágyi László: Csókos asszony). – Film: Az idők kezdetén, 1975, r. Rényi T.; Negyven lövés, 1980, r. J. Medveď; Katakombák, r. J. Medveď; Turbinák, r. I. Sláviková – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig); Kulisszák, ünnepi kiadás (2002).

Rácz Csaba (csa)

(* 1979. júl. 1. Komárom) Csellóművész. Gyökér Krisztina tanította. Neveltetésének köszönhetően már gyerekkorában részt vett a templomi zenei életben Mórocz Ildikó vezetésével. Középiskolai zenei tanulmányait Győrött, majd Székesfehérvárott végezte Tetsuya Kiuchi-Koide osztályában. Ekkor már tagja volt a Török Ferenc hegedűművész vezette komáromi Comorra Kamarazenekarnak. Kezdetektől részt vesz az Édes Árpád (református lelkipásztor) által szervezett FIRESZ kórus munkájában, melyet kezdetben Ág Tibor, majd Berkesi Sándor, később Süll (Rácz) Kinga karnagyok vezettek. Tanulmányait a Pozsonyi Zeneművészeti Főiskolán folytatta Ján Sláviknál. Iskolatársaival megalakították a Pozsonyi Vonósnégyest (Bratislavské sláčikové kvarteto). Részt vesz Josef Chuchro és Perényi Miklós gordonkaművészek mesterkurzusán. 2002-től a Szlovák Filharmónia tagja. Közreműködik több neves zenekarban: Cimorosa Chamber Orchestra, Capella Istropolitana, Metropolitný orchester Bratislava, Solistes Européens Luxembourg, Philharmoniker Hamburg, Viva Musica Festival Orchestra, Bratislava Symphony Orchestra, Symphonia Vienna. Az utóbbi években a Camerata Comorra nemzetközi kamarazenei mesterkurzus lektoraként is tevékenykedik. Együtt játszott a Borostyán Együttes, Kor-Zár, Kicsi Hang, Kaláka, Remedios, Écsi Gyöngyi, Korpás Éva, Tóbiás Szidi, Emmer Péter, Lakatos Róbert és a RÉV, Dhafer Youssef, Giovanni Sollima zenekarokkal és énekesekkel. – Ir. Dobi Géza: A szlovákiai zenei élet magyar és magyar származású képviselői (2004).

Rácz László (csa)

(* 1945. okt. 4. Sókszelőce – † 1989. júl. 8. Újgyalla) Csellótanár, csellista. Csellózni Vágsellyére, majd Pozsonyba járt. Az általános iskola elvégzése után felvételt nyert a galántai gimnáziumba, ahonnét lelkészgyerekként elbocsátották. Pozsonyban villanyszerelő lett. Munkásként elvégezte Kassán a konzervatóriumot cselló szakon (1971). 1973-ban kezdett tanítani a komáromi zeneiskolában, ahol cselló tanszakot épített ki. A komáromi zeneiskolán kívül Dunaszerdahelyen is tanított csellót, és vezette a iskolai vonószenekart. 1987-ben létrehozta a Komáromi Ifjúsági Vonószenekart. Az egyházi zene aktív résztvevője, népszerűsítője. – Díjak, elismerések: Az Oktatásügyi Minisztérium oklevele a növendékek országos zenei versenyeire való példás felkészítéséért (1987); Ezüstplakett a szlovákiai kamara- és szimfonikus zenekarok X. országos fesztiválján való sikeres szereplésért (1988).

Rácz Zoltán (csa)

(* 1972. július 21. Ógyalla) Csellista, tanító, hitoktató. A zeneiskolát Komáromban végezte. A Selye János Gimnáziumban érettségizett, majd elsőként játszhatott diplomahangversenyt alsó tagozatos tanítóként a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem zene tanszékén. Az egyházzenei élet szerves résztvevője, különböző kamaraformációkban. A Borostyán együttes tagja, együtt muzsikál még a Kor-Zár, Kicsi Hang, Korpás Éva, Lakatos Róbert, Emmer Péter koncertjein. A komáromi Comorra kamarazenekar első csellistája és a Győri Nemzeti Színház zenekarában játszik. Miskolcra költözése után a Miskolci Nemzeti Színház zenekarában csellista volt. Közben tevékenykedett a Kassai Nemzeti Színház és a Kassai Állami Filharmónia zenekaraiban. Jelenleg szabadfoglalkozású zenész. Rendszeresen játszik a Vienna Orchestra és az Egri Szimfonikus Zenekarban.

Ropog József (SZM)

(* 1944. ápr. 16. Szádalmás) Színész. Szepsiben a Mezőgazdasági Középiskolában érettségizett 1962-ben. Ezt követően a Magyar Területi Színház, ill. jogutódja, a Komáromi Jókai Színház színésze nyugdíjazásáig, 2007-ig. 1981-ben a szlovákiai színházak nyitrai versenyén elnyerte a legjobb színészi alakítás díját. Többször vendégszerepelt magyarországi színházaknál. Szlovák filmek főszereplője, néhány magyar filmben is játszott. Állandó szereplője volt a Szlovák Rádió magyar adása hangjátékainak, s irodalmi és kabaréműsorokban is rendszeresen fellépett. – Főbb színházi szerepeiből: Roller (Friedrich Schiller: Haramiák); Tybalt (William Shakespeare: Rómeó és Júlia); Cyrill (Ján Solovič: Ez aztán a meglepetés); Timur (Egri Viktor: Ének a romok felett); Mosca (Ben Johnson: Volpone); Sztyopa (Olekszandr Kornejcsuk: A nagy műtét); Vronszkij (Lev Tolsztoj: Anna Karenina); Pali (Július Barč-Ivan: Az anya); Joó Sándor (Darvas József: Kormos ég); Kováč Palko (Ján Hollý–Martin Hollý: A furfangos diák); Ádám (Madách Imre: Az ember tragédiája); Lukaš főhadnagy (Jaroslav Hašek: Švejk); Cassio (William Shakespeare: Othello); Baradlay Richárd (Jókai Mór: A kőszívű ember fiai); Rabló (Karel Čapek: A rabló); Gyuri (Szigligeti Ede: A cigány); Ivan (Egri Viktor: Gedeon-ház); Nagelschmidt (Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja); Oszip (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Revizor); repaň (Peter Kováčik: A Zöld Fához címzett fogadó); Jasper (Ivan Bukovčan: Fatamorgana); Jávorka ádám (Jókai Mór: Szeretve mind a vérpadig); Szilágyi Mihály (Jókai Mór: Czillei és a Hunyadiak); Arisztark (Vaszilij Suksin: Energikus emberek); Tóth Mihály (Mikszáth Kálmán: A Noszty-fiú esete Tóth Marival); Dr. Šustek (Ivan Bukovčan: Mielőtt a kakas megszólal); del Cedro báró (Carlo Goldoni: A legyező); Angelo (Ugo Betti: Bűntény a Kecske-szigeten); Egisztosz (Gyurkó László: Szerelmem, Elektra); Jasa (Anton Pavlovics Csehov: Cseresznyéskert); Bánk (Katona József: Bánk bán); Perpetumov Mobilin (Vlagyimír Majakovszkij: Gőzfürdő); Ordas (Oldřich Daněk: Negyven gazfickó meg egy ma született bárány); Vitéz lászló (Weöres Sándor: A holdbéli csónakos); Gál Nagy István (Szabó Magda: Kiálts,város!); Lajos (Eisemann Mihály: Fiatalság, bolondság); Albert, főkomornyik (Dobozy Imre: Tizedes meg a többiek); Szorin (Anton Pavlovics Csehov: Sirály); Sztarikov (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Háztűznéző); Kajafás (Michel de Ghelderode: Barrabás); Skibinski (Spiró György: Imposztor); Gugyori Miska (Jókai Mór–Darvas József: Gazdag szegények); Hudacsek (Lengyel Menyhért: A waterloói csata); Borza (Hunyadi Sándor: Három sárkány); Pálffy (Szomory Dezső: II. József); Túri (Szép Ernő: Patika); Öreg Karamazov (Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Karamazov testvérek); Pákozdi Mihály (Gárdonyi Géza: A bor); Varnyú, szegényember (Móricz Zsigmond: Sári bíró); Chamerot (Georges Feydeau: Egy hölgy a Maximból). – Díjak, elismerések: Divadelná Nitra, A legjobb színészi alakítás díja, 1981 – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig); Kulisszák, ünnepi kiadás (2002).