A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig

Méry Margit (ST)

(* 1936. okt. 1. Tardoskedd) Néprajzkutató. A komáromi magyar tanítási nyelvű gimnáziumban érettségizett (1954), majd pedagógusként tevékenykedett (1954–1961). Később a pozsonyi Comenius Egyetemen levelező tagozaton elvégezte a néprajz szakot (1963–1968). 1961–1983 között a Csemadok KB néprajzi szakelőadója, 1983–1993-ban az SZTA Néprajzi Intézetének munkatársa, 1988–2006 között a Szlovák Rádió Magyar Adása számára szerkesztett néprajzi műsorokat. Elsősorban a szlovákiai magyar népviseletek feltérképezésében és bemutatásában ért el jelentős eredményeket; érdemei az önkéntes gyűjtőmozgalom szervezésében, koordinálásában ugyancsak jelentősek. Rendszeresen rendezett néprajzi kiállításokat (a gombaszögi és a zselízi fesztiválokon). 1985-től a Magyar Néprajzi Társaság külföldi levelező tagja. Főbb díjai, kitüntetései: a Szlovák Néprajzi Társaság Nagydíja (1984); a Csemadok OV Emlékérme (1997); a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Életfa-díja (1998); Kodály Zoltán-díj (2007); Györffy István Díj (2011). – Fm. Szlovákiai magyar népviseletek (Jókai Máriával közösen, 1998); Szlovákiai magyar parasztviseletek (2002).

Mészáros Alajos (csa)

(* 1952. jún. 18. Pozsonypüspöki) Vegyészmérnök, egyetemi tanár, diplomata. A pozsonyi magyar gimnáziumban érettségizett (1970), a pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karán szerzett oklevelet (1975). A kémiai tudomány kandidátusa (1983). 1975-tól a Vegyészmérnöki Kar oktatója, majd professzora. Kutatási területe a vegyipari technológia automatizációja. Tudományos publikációi szlovákiai és külföldi szaklapokban jelentek meg. 2001–2005-ben Pozsony megye képviselője, 2006–2007-ben Szl. svédországi nagykövete, 2007-től ismét oktatott. 2009-től 2014-ig az MKP európai parlamenti képviselője. – Fm. Riadiacia technika 1–2 (egyetemi tankönyv, társszerzőkkel, 1981); Simulácia dynamických systémov (egyetemi tankönyv, társszerzőkkel, 1986).

Mészáros András (ST)

(* 1949. júl. 11. Bélvata) Filozófus, egyetemi tanár. Pozsonyban érettségizett (1967), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án filozófia–magyar szakos tanári oklevelet szerzett (1973). A filozófiai tudomány kandidátusa (1982). 1973–1983-ban a Comenius Egyetem tanársegéde, majd adjunktusa; 1983–1993-ben az SZTA Filozófiai Intézetének tudományos munkatársa; 1993-tól a Comenius Egyetem BTK Magyar Nyelvi és Irodalmi tanszékének adjunktusa, docense (1995), professzora (2000), 1997–2003-ban tanszékvezetője; 2006-tól a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kara Nemzeti és Nemzetiségi Kultúrák Intézetének vezetője. Kutatási területe a magyar filozófia története, ill. a magyarországi iskolai filozófia története, a filozófia és az irodalom határterületei. Több szakmai társaság tagja. A Szlovákiai Magyar Akadémiai Tanács alelnöke (2013), majd elnöke (2017). 2014-ben Madách Imre nívódíjat kapott. 2017-ben Turczel Lajos-díjat kapott. – Fm. Vandrák András filozófiai rendszere (mon., 1980); Arisztotelész esete Phyllisszel (mon., 1993, átdolgozott változata: A transzcendencia lehelete, 2001); Idő által homályosan (esszék, 1999); A filozófia története Magyarországon a kezdetektől a 19. sz. végéig (mon., 2000); A felsőmagyarországi iskolai filozófia lexikona (2003); Mozgó halhatatlanság (tan., 2006).

Mészáros Attila (csa)

(* 1951. jan. 29. Vághosszúfalu – † 2022. márc. 9. Chýnov – Csehország) Vegyész, asztrofizikus, csillagász, egyetemi docens. Iskolai tanulmányait szülőfalujában és a galántai gimnáziumban végezte, ahol 1969-ben érettségizett. 1969–1974-ben a prágai Károly Egyetemen kémiát tanult, majd 1979-ben elvégezte a fizika és a csillagászat szakot is, 1981-ben doktori címet szerzett. 1976–1980-ban a prágai csillagvizsgáló munkatársa volt. 1980–1984-ben Budapesten aspiráns, a kandidátusi fokozatot (PhD.) 1985-ben szerezte meg. 1984-től a prágai Károly Egyetem Matematikai és Fizikai Karának csillagászati tanszékén tanít. 2000-ben docenssé habilitálták, a fizikai tudomány doktora címet 2001-ben nyerte el. Kutatási területe az általános relativitáselmélet és a gravitáció elmélete, a csillagok fizikája, a háttérsugárzás, a gammafelvillanások elméleti kérdései és a Világegyetem sötét anyaga. Eddig több mint 80 tudományos közleménye jelent meg csehországi, magyarországi és jelentős nemzetközi szakfolyóiratokban (Astrophysical Journal, Astronomy and Astrophysics, Astronomische Nachrichten, Journal of Cosmology and Astroparticle Physics, Physical Rewiew stb.), továbbá konferenciakötetekben. Több alkalommal tartott vendégtanárként előadásokat külföldi egyetemeken. Nemzetközi tanácskozások állandó résztvevője és előadója. Az 1980-as években ismeretterjesztő írásokat is közölt a szlovákiai Hétben, valamint a Madách Naptárban. – Fm. A possible fast growth of the adiabatic cosmological perturbations (1993); On the Anisotropy of Cosmic Microwave Background (Astrophysical Journal, 1994); The Brightness Distribution of Bursting Sources in Relativistic Cosmologies (Mészáros Péterrel, Astrophysical Journal, 1995); On the formation of voids via shell crossing scenario (Acta Physica Hungarica New Series, 1, 1995); A Modification of the Baryonic Dark Matter Model (Astronomy and Astrophysics, 1997); A New Proof of the Cosmological Origin of Gamma Ray Bursts (Mészáros Péterrel, Horváth Istvánnal, Bagoly Zoltánnal, Journal of the Korean Astronomical Society, 1996); A Remarkable Angular Distribution of the Intermediate Subclass of the Gamma-Ray Bursts (társszerző, Astrophysical Journal, 2000); Angular Distribution of Gamma-Ray Bursts: An Observational Probe of Cosmological Principle (in Proceedings of IAU Symposium 201, New Cosmological Data and the Values of the Fundamental Parameters, 2005); Napjaink kozmológiája (In: Meteor Csillagászati Évkönyv, 2002); On the Reality of the Accelerating Universe (Astrophysical Journal, 2002); Physical difference between the short and long gamma-ray bursts (in Proceedings of the GRB Symposium, JENAM 2003, 2004); The Swift satellite and redshifts of long gamma-ray bursts (Astronomy and Astrophysics, 2006).

meszaros Janos (SZM)

(* 1945. dec. 26. Jóka) Álnevei és betűjegyei: -m-; (M.J.); -mej; (mészáros); -mj; -s -s; -sj-; Székely M. János. A szenci magyar gimnáziumban érettségizett 1963-ban. 1963–1968 között a Szlovák Műszaki Főiskola Villamosmérnöki karán tanult. 1973–83 között a Comenius Egyetem Újságíró Szakán tanult, és szerzett oklevelet. 1973–1978 között a Csehszlovák Rádió magyar adásának szerkesztője, 1973–76 között szerkesztő titkár, 1976–78 között a belpolitikai rovat vezetője. 1978–91 között az Új Szó szerkesztője, 1988–91 között sportrovat vezető. Az 1990 végén megszűnt Szabad Földműves című hetilap utódlapjaként megjelenő Szabad Földműves Újság című napilap főszerkesztője, majd 1991-től a Szabad Újság főszerkesztője. Falusi üzemi riportjai, gazdasági tudósításai, sporttudósításai a Csehszlovák Rádió magyar adásában hangzottak el, valamint különböző lapokban jelentek meg (Madách Naptár,  Szabad Földműves, Vasárnapi Új Szó, Új Ifjúság, Szabad Újság).

Meszaros Janos (SZM)

meszaros karoly (FI)

(* 1941. dec. 12. Felbár, † 2002. febr. 12. Dunaszerdahely) Író, költő, újságíró. Somorján érettségizett (1959). 1960–1964-ben a nyitrai Pedagógiai Főiskolán tanult, de államvizsgát nem tett. 1965–1967-ben szakiskolai tanár, 1970-től haláláig a Csallóköz c. hetilap szerkesztője, 1990–1995-ben főszerkesztő-helyettese. Első írásait az 1960-as évek elején publikálta, szerepelt a Fekete szél (1972) c. antológiában. Cikkei megjelentek az Alföld, a Csallóköz, a  Nő, a Szabad Földműves, az Új Forrás, a Hét hasábjain. – Fm. Magánügyek (elb., 1983); Sötét verem (kisr., 1995); Megyek utánad (v., 2001); Nem tovább a halálnál (vál. írások, 2004); Hétmérföldes csizma nélkül (vál. írások, 2005). – Ir. Gál Sándor: Függőleges hullámzás. (1992); Szeberényi Zoltán: Magyar irodalom Szlovákiában (1945—1999) II. (2001); Ki kicsoda Kassától—Prágáig? (Szekszárd, Babits Kiadó, 1993); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918—1995. (1997); Szlovákiai magyar ki kicsoda. (2001); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918—2004. (2004).

Mészáros Ottó (SZM)

(* 1963. máj. 27. Párkány) Költő, performer. A kassai magyar tanítási nyelvű ipariskolában érettségizett (1982). Az érsekújvári Stúdió Erté Kortárs Művészeti Társulás egyik alapítója. Performanszaival kiállításokon, fesztiválokon (Budapest, Krakkó, Quebec, Lyon, Berlin, Bécs) vesz részt. 1989-ben Omorka-díjat kapott, 2003-ban elnyerte a Posonium Irodalmi Díj Elsőkötetes Szerzői Díját. – Fm. Poemateria (2002).

Antiochiai Szent Margit főoltár, Svedlér r.i k. plébániatemplom − Restaurálta: Mézes Árpád Koreň Alexanderrel ôs Koreň Peterel közösen (FI)

(*1961. júl. 22. Nógrádszentpéter) szobrász-restaurátor művész. 1981-ben a pozsonyi Iparművészeti szakközépiskolában érettségizett, majd tanulmányait a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola szobrász-restaurátor szakán folytatta, itt szerzett diplomát 1987-ben. Előbb a A lőcsei székhelyű Állami Restaurátori Műtermek alkalmazottja, majd 1991-től szabadfoglalkozású restaurátor művész. A Szlovák Restaurátori Kamara és a Magyar Restaurátorok Egyesületének tagja. Képzőművészeti munkássága mellett a Pengő népzenei együttes prímása és a zselízi Franz Schubert vegyeskar tagja. Zselízen él és alkot. A köves munkák többsége Csütörtöki András szobrász-restaurátor művész együttműködésével a polikrómozott fa oltárok pedig Koreň Alexander restaurátor együttműködésével készültek.

Mihályi Molnár László (GJ)

(* 1953. ápr. 24. Rimaszombat) Tanár, költő, publicista, művelődésszervező, politikus. Rimaszombatban érettségizett (1971), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án pszichológia–magyar szakos tanári oklevelet szerzett (1978). A honismereti kerékpártúrák egyik szervezője volt. 1978–1986 a Tőketerebesi járási Művelődési Központ szakelőadója, 1986–1987-ben a Királyhelmeci Művelődési Központ vezetője volt. 1988-tól a szepsi gimnázium tanára, 1990–1995 és 2000–2002 között igazgatója (az alapiskolával együtt). 1990–1992-ben a csehszlovák szövetségi parlament képviselője (Együttélés), 1992-ben az Együttélés Politikai Mozgalom országos alelnöke volt. 2002-től a kassai magyar tanítási nyelvű ipariskola tanára. Verseivel, írásaival az 1970-es évek közepén jelentkezett, szerepelt a Megközelítés (1980) c. antológiában. – Fm. Fohászok virradatért (v., 2000).

Mihályi Ödön (FI)

(* 1899. ápr. 5. Somos, † 1929. júl. 1. Kassa) Költő. 1920-tól a halálát okozó tragikus autóbalesetéig Kassán és Bogdányban élt. Expresszionista szabad verseivel nagy feltűnést keltett, Márai Sándor, Lesznai Anna, Ignotus és Déry Tibor is elismeréssel írt róla. – Fm. Ma itt borongok néhány kétkedéssel (v., 1917); Márciusi tribün (v., 1922); Galambot várok (v., 1928); Felszökő föld (v., elb., 1930); Fekete vihart kívántál (vál. v., 1968); Boltozatok a tavaszban (vál. v., 2004).

Miklós László (csa)

(* 1949. jan. 24. Tornalja) Ökológus, egyetemi tanár, politikus. A tornaljai magyar gimnáziumban érettségizett (1968), a pozsonyi Comenius Egyetem TTK-án végzett természeti és regionális földrajz szakon (1973), a doktori címet 1975-ben Pozsonyban, a földrajztudomány kandidátusa fokozatot Brünnben, a környezettudomány doktora fokozatot 1994-ben ismét Pozsonyban szerezte meg. 1973–1990-ben az SZTA Kísérleti Biológiai és Ökológiai Intézetének tudományos munkatársa. 1989-ben a Trend tretieho tisícročia (Harmadik Évezred Irány) ökológiai párt egyik alapítója; 1990–1992-ben környezetvédelmi miniszterhelyettes. 1992–1994-ben az SZTA Regionális Ökológiai Intézetének osztályvezetője, 1995-től a Regionális Ökológiai Szintézisek Osztályának vezetője. 1993-tól a Zólyomi Műszaki Egyetem Ökológia és Környezetvédelmi Karának docense, 1997-től professzora. Közben 1994 ápr.-ától 1995 jún.-áig a dán Roskilde University, 1995 okt.-étől 1998 jún.-áig a bécsi Universität für Bodenkultur vendégprofesszora. 1996 febr.-jától a bécsi Technische Universitäten is oktat. 1995-től a Zólyomi Műszaki Egyetem selmecbányai környezetvédelmi UNESCO-tanszékének vezetője volt. Kutatási területe a regionális és tájökológia, a térségek ökológiai tervezése (LANDEP), az ökopolitika, az ökológiai stabilitás rendszerei, a georendszerek térségbeli összefüggései, a prioritási folyamatok rendszerezése és a környezetvédelmi szempontok érvényesítése. Az 1992-es, Rio de Janeiro-i Summit által is ajánlott LANDEP módszertanának egyik kidolgozója. 1998–2006 környezetvédelmi miniszter. 2006–2010 között az MKP parlamenti képviselője. Számos szlovákiai, ill. külföldi tudományos és tanácsadó testület tagja vagy elnöke, hazai és külföldi tanácskozások előadója. Több mint 20 tudományos tervezet, közel 20 könyv szerzője vagy társszerzője, 5 kötet szerkesztője. 1968–1982-ben az Ifjú Szivek Táncegyüttes táncosa és segédkoreográfusa volt. – Fm. Atlas krajiny Slovenskej republiky (társszerzőkkel, könyv- és DVD-változat is, 2002); Szlovákia reprezentatív geoökoszisztémáinak Atlasza (társszerzőkkel, CD-ROM-változat is, 2006).

Miklós Péter (FI)

(* 1946. júl. 4. Pozsony, † 2024. aug. 31. Csenke) Újságíró, szerkesztő, műfordító. 1963-ban érettségizett a pozsonyi magyar gimnáziumban. 1964–1971-ben az Új Szó riportere, amikor politikai okból elbocsátották; egy ideig munkanélküli volt, majd 1972–1973-ban a Csemadok KB színházi szakelőadójaként dolgozott, 1974–1975-ben A Hét riportere, 1975–1978-ban a Csemadok KB alkalmazottja, 1978–1990-ben ismét a Hét riportere. 1990-ben rehabilitálták. 1990-ben az Együttélés Politikai Mozgalom választási kampányának sajtófőnöke. 1990–1993-ban az Új Szó főmunkatársa, főszerkesztő-helyettese. 1993–1996-ban a Vasárnap vezető szerkesztője. 1998–2003-ban a kormányhivatal munkatársa, Csáky Pál miniszterelnök-helyettes szóvivője. 2003-tól szabadfoglalkozású újságíró. 1963– 1966-ban a csehszlovák kardvívó-válogatott tagja. 1995-től a Szlovákiai Magyar Értelmiségi Fórum ügyvivője, 1999–2003-ban a Csemadok OT-ának alelnöke. 2000-ben egyik alapítója a pozsonyi Petőfi Sándor Emlékműbizottságnak. A szlovákiai lapok mellett a Szlovák Rádió magyar adásának is tevékeny munkatársa. Az 1970-es években számos szlovák színpadi művet, regényt, tanulmányt fordított magyarra. Több kötetet összeállítóként, szerkesztőként jegyez (A mi Petőfink – emlékalbum, 2004; Örökhagyók – Szl. Kormányának Ezüst- és Aranyplakettjével kitüntetett személyek önvallomásai, 2006; Fotóvilág – a szlovákiai magyar sajtófotóról, 2007). – Fm. Huroktánc (interjúk, 1993); Terefere (reflexiók, 1996); Hosszútávfutás (interjúk, jegyzetek, 1998); (Vasár)Napjaink (jegyzetek, 2007); Faggató 1 (2013), Faggató 2 (2014).

Mikola Anikó (FI)

(* 1944. júl. 29. Jóka, † 1996. szept. 22. Pozsony) Költő, műfordító. A zselízi magyar gimnáziumban érettségizett (1961), de 1963-ban Tornalján mezőgazdasági szakérettségit is tett. 1964–1970-ben a Kis Építő, majd a Nő munkatársa. 1970–1980-ban szabadfoglalkozású író, ezt követően haláláig a Szlovák Rádió magyar adásának munkatársa volt. Első verse 1962-ben jelent meg; egyaránt szerepelt a nemzedéke költőit és prózaíróit bemutató antológiákban (Egyszemű éjszaka, 1970; Fekete szél, 1972). Nemzedéke egyik jeles alkotója volt. Latinamerikai irodalmat és indián népköltészetet fordított (A jaguár fiai, 1995; Az Arany-patak, 2001). Tisztelői emlékének megőrzésére 2007-ben Mikola Anikó-díjat alapítottak. – Fm. Tüst és füst között (v., 1971); Fák és hajók a szélben (v., 1976); Versek (vál. v., 1994);A menekülés(összegyűjtött elb., 2006).

Misad Katalin (FI)

(* 1961. jan. 19., Dunaszerdahely) Nyelvész, egyetemi oktató, tanszékvezető. Általános és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte (1980). A pozsonyi Comenius Egyetemen szerzett magyar–szlovák szakos tanári oklevelet (1985). 1986–1992-ben a Dióspatonyi Magyar Tannyelvű Alapiskolában tanított, 1992-től a Comenius Egyetem Magyar nyelv és irodalom tanszékének adjunktusa, 2011-től tanszékvezetője. Elsősorban leíró nyelvészeti tárgyakat és konfrontatív nyelvészetet oktat. Doktori értekezését magyar–szlovák összehasonlító nyelvészetből írta. 2001-től a dunaszerdahelyi Gramma Nyelvi Iroda belső munkatársa. Fő kutatási területe a szlovák–magyar konfrontatív nyelvészet és a nyelvi tervezés, a magyar nyelv idegen nyelvként történő oktatásának elméleti és módszertani vonatkozásai, de nyelvpolitikai, oktatási és helyesírási kérdésekkel is foglalkozik. 2006-tól az MTA köztestületének a tagja. Külső munkatársa az Országos Pedagógiai Intézetnek, módszertani tanácsadója a Kazinczy-verseny országos döntőjének. Tankönyvet is ír. 2010-ben megkapta a Posonium Irodalmi és Művészeti Díj Különdíját. – Fm. Nyelvi kontaktusok (2009).