A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig

Mizser Attila (ST)

(* 1975. jan. 26. Losonc, † 2025. aug. 25. Fülek) Író, költő szerkesztő. A Miskolci Egyetemen szerzett magyar szakos tanári oklevelet (2001). 2008-2016 között a Salgótarjánban megjelenő Palócföld folyóirat főszerkesztője volt.  2016-2024 között az Irodalmi Szemle főszerkesztője. – Fm. Hab nélkül (v., 2000), Szakmai gyakorlat külföldön (v., 2003), Szöktetés egy zsúfolt területre (r., 2005, olaszul: 2009); Ami marad (publicisztika, 2007); Köz (v., 2008); Lapos vidék (tan., 2012); Apokalipszis poszt (tan., 2013).

Mokos Attila (JSZ)

(* 1964. dec. 13. Zselíz) Színész, színházigazgató. Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában végezte, majd egy évig munkásként dolgozott. 1984-től a Magyar Területi Színház kassai Thália Színpadának színésze. 1989–1993 között a pozsonyi Szépművészeti Akadémián tanult, majd a Komáromi Jókai Színház tagja lett, melynek 1995–2001-ben művészeti vezetője, 1996–1997-ben megbízott igazgatója lett. Főiskolásként több rangos nemzetközi színházi fesztiválon szerepelt; vendégszerepelt Győrben, Nyitrán (itt szlovák nyelvű darabban). Több szlovák filmben is szerepelt. – Főbb színházi szerepei: Figaro (Pierre-Augustine Caron deBeumarchais: Figaro házassága); Vladimir (Samuel Beckett: Godot-ra várva); Heródes (Tolcsvay László–Müller Péter–Müller Péter Sziámi: Mária evangéliuma); Percsík (Jerry Bock–Sheldon Harnick–Joseph Stein: Hegedűs a háztetőn); Ficsúr (Molnár Ferenc: Liliom); Ő (Bohumil Hrabal: Őfelsége pincére voltam); Komoróczy (Barta Lajos: Szerelem); Bakter (Rideg Sándor–Tímár Péter: Indul a bakterház); Salieri (Peter Shaffer: Amadeus); Boguslawski (Spiró György: Az imposztor); (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Háztűznéző); Heródes (Michel de Ghelderode: Barrabás); II. József (Szomory Dezső: II. József); Miller (Arthur Miller: Kanyargó időben); Puzsér (Molnár Ferenc: Doktor úr); Ivan (Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Karamazov testvérek); Alan Benett, Lotta fia (Noel Coward: Forgószínpad); Kreón (Szophoklész: Antigoné); Ligurio (Niccolo Machiavelli: Mandragora); Alexandr Ignatyevics Versinyin (Anton Pavlovics Csehov: Három nővér); Férfi (Spiró György: Prah); Bohóc, Olívia szolgája (William Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok); Luka Hlopov, tanintézeti felügyelő (Anton Pavlovics Gogol: Revizor); Apa / Östör király (Faragó Zsuzsa–Laboda Kornél– Zombola Péter: Szegény Dzsoni és Árnika); Lančarič (Ladislav Ballek: A hentessegéd); Hajdók sógor (Móricz Zsigmond: Sári bíró); Petypon (Georges Feydeau: Egy hölgy a Maximból). – Vendégjátékok: Győri Nemzeti Színház – Stendal: Vörös és fekete; Divadlo Andreja Bagara – Ibsen: Hedda Gabler (Löwborg) – Film: (a csak szlovák nyelven feltüntetett műveknek nincs hivatalos műfordításuk); Prípad na vidieku, 1993, r. S. Párnický; Krajinka, 2000, r. M. Šulík; Kruté radosti, 2002, r. J.Nvota; Démoni, 2007, r. R.Šveda; Daľšie dejstvo (Következő felvonás) 2006, r. Prikler M.; Nedodržaný sľub (Megszegett igéret) 2009, r. J. Chlumský; Ďakujem dobre… (Köszönöm jól…), 2009, r. Prikler M.; Pokoj v duši (Lélek nyugalma), 2009, r. V. Balko; Čerešnový chlapec (Cseresznyés fiú), 2010, r. S. Párnický; Dom (A ház). 2011, r. Z. Liová; Čas grimás (Grimaszkor), 2011, r. P. Dimitrov; Marhuľový ostrov (Barack- liget), 2011, r. P. Bebjak; Cigán, 2011, r. M. Šulík. – Díjak, elismerések: Nap a hálóban (Slnko v sieti)-díj (Piargy c. film legjobb férfi színész, a Fehér lovon fekete (Čierne na bielom koni) c. film legjobb férfi mellékszereplő (2023);  Jászai Mari-díj (2023); Magyar Érdemrend lovagkeresztje (2015); Ferenczy Anna-díj; SFZ- A Szlovák Film Szövetség díja (2010); SFTA- Szlovák Film Akadémia díja (2010); Zselíz város Pro urbe díja (2009); Pro probitate díj (2009), V. Moveast Filmfesztivál, Alakítási díj, Pécs (2009); Igric-díj (2007). – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig); Kulisszák, ünnepi kiadás (2002).

Molnár Erzsébet (csa)

(* 1933. jún. 26. Alistál) Karnagy, tankönyvíró. Alistálon járt alapiskolába (1939−1943). 1943-ban Kőszegen a gimnázium I. osztályába járt. 1945 után magántanuló, vizsgákat tesz Kecskeméten. A pozsonyi Magyar Pedagógiai Gimnáziumban érettségizett (1952). 1952−1956 között a Pozsonyi Pedagógiai Főiskolán végzett ének−zene−földrajz szakon levelezősként. 1952-től 1957-ig Csicsón tanított. 1957−1960 között Apácaszakállason és 1960−1990 között, nyugdíjazásig Dunaszerdahelyen, a mai Szabó Gyula Alapiskolában tanított. Az iskolában gyermekkórust vezetett. 1971−1981 között a dióspatonyi Barátság Kórus karnagya. A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának alapító tagja, mezzoszoprán énekese, sok sikeres külföldi szereplés, versenyek résztvevője (Finnország, Írország, Nagy-Britannia stb.). 1962-től a Járási Pedagógiai Központ zenei nevelés módszertani csoport vezetője. – Fm. Zenei nevelés tankönyvek (Kovácsné Kállay Zsuzsannával): Zenei nevelés a 2., 3., és 4. osztályok számára (1986, 1987, 1988); Zenei nevelés a 7., és 8. osztályok számára (1992).

Molnár Imre (FI)

(* 1956. nov. 26. Ipolyság) Történész, tanár, diplomata. Ipolyságon érettségizett (1976), a budapesti ELTE BTK-án történelem–szociológia szakot végzett (1986). A történelemtudomány kandidátusa (1998). 2001-től a varsói magyar nagykövetség kulturális tanácsosa. Bár 1986-tól Budapesten él, publikációs tevékenysége szorosan kötődik a szlovákiai magyarság történetéhez, ill. Esterházy János életútjának, munkásságának feltárásához, a politikus tragikus sorsának közismertté tételéhez is. Több összeállítás és válogatás szerkesztője, ill. társszerkesztője (Mint fészkéből kizavart madár…, Tóth Lászlóval közösen, 1990); sajtó alá rendezte Esterházy János írásait (A kisebbségi kérdés, 2000), a politikus húgának naplóját (Esterházy János szenvedéstörténetének dokumentumai Mycielskiné Mária feljegyzései alapján, 2007); 2008-ban lengyelül is jelent meg könyve Esterházyról. 1998-ban Esterházy János-emlékéremmel jutalmazták. – Fm. Esterházy János (mon., 1997); Deáki (falumon., 2002); „Sem gyűlölettel, sem erőszakkal” (mon. Esterházy Jánosról, 2008).

Molnár János (csa)

(* 1938. jan. 16. Garammikola) Vallástörténész, lelkész, egyetemi oktató. Párkányban érettségizett (1957), a prágai Károly Egyetem Comenius Evangélikus Teológiai Karán végezte a teológiát (1963), 1961-től szemitológiát és arabisztikát is hallgatott, ezeket a tanulmányait Pozsonyban fejezte be (1968). 1965–1968-ban segédlelkész Pozsonyban, 1968–1985-ben a pozsonyi Egyetemi Könyvtár tudományos munkatársa. 1985–1990-ben a Közel-Keleten tolmács, szakértő. 1992–1995-ben a prágai ev. teológia adjunktusa, 1995–1998-ban a pozsonyi Comenius Egyetemen vallástörténetet oktatott. 1994-től a komáromi Calvin János Teológiai Akadémia tanára, majd dékánja (1997-től). A Selye János Egyetem Teológiai Karának is dékánja (2004-től). Feldolgozta és publikálta a pozsonyi Egyetemi Könyvtár tulajdonában lévő judaista, valamint arab–török és perzsa nyomtatványokat. – Fm. A keresztyénség, a keresztyén vallások és felekezetek vallástörténeti szempontból (habilitációs munka, 2004).

Molnár László (SZM)

(* 1921. nov. 29. Érsekújvár, † 2005. okt. 6. Pozsony) Kutatóvegyész, vadászati szakíró. Érsekújvárott érettségizett (1940). Vegyészmérnöki tanulmányait Budapesten végezte (1940). 1946–1952-ben a galgóci Slovakofarma kutatóvegyésze. 1953–1982-ben az SZTA pozsonyi Kémiai Intézetének, majd Kísérleti Gyógyszertani Intézetének kutatója, 1970–1982-ben ez utóbbi igazgatója. Kutatási területe a polarográfia és az elektrokémiai módszerek alkalmazása a gyógyszer-analitikában. Magyar nyelvre fordította a Nobel-díjas J. Heyrovský egyik fontos munkáját (Bevezetés a gyakorlati polarográfiába, 1955). Számos tudományos közleménye jelent meg. Nyugdíjba vonulása után vadászati témájú cikkeket és könyveket publikált szlovák és magyar nyelven – Fm. Naše polovníctvo (Š. Terennel, 1984); Lov a zver vo výtvarnom prejave (Š. Terennel és J. Rusinával, 1989); Danielia zver, chov a lov (P. Krajniakkal), 1991); Gróf Forgách Károly élete és családjának története (mon., Motesíky Árpáddal, 2000); Vadászősök tisztelete (Fáczányi Ödönnel, 2005).

Molnar Norbert (Somogyi foto)

(*1969, Zselíz ) Újságíró, szerkesztő. Iskoláit Párkányban és Pozsonyban végezte, ahol a Comenius Tudományegyetem Bölcsészkarán tanári oklevelet szerzett. Pályája kezdetén a Pátria Rádió munkatársa volt, miközben a Duna televíziónak is dolgozott, illetve tudósított a Magyar Narancs és a Magyar Hírlap olvasóit is. 1998-tól az Új Szó belpolitikai rovatának volt a munkatársa. 2005-tól 2016-ig pedig az Új Szó főszerkesztője, ezt követően pedig a lap online kiadásának a felelőse. 2017-től a Kisebbségi Kulturális Alap igazgatója.

Monoszlóy Dezső (ST)

(* 1923. dec. 28. Budapest [Mo.], † 2012. máj. 1. Bécs [Ausztria]) Költő, prózaíró, hangjátékszerző, műfordító, szerkesztő. Iskoláit szülővárosában végezte, ugyanitt szerzett 1946-ban jogi oklevelet, majd Pozsonyban telepedett le. 1950-ben a Csehszlovák Rádió magyar adásának főszerkesztője, majd kényszermunkatáborba került. Volt tengerész, bányász, kőműves, tanár, rádiószerkesztő, és az 1960-as évek közepén az Irodalmi Szemle szerkesztője, egy ideig a Szlovák Írószövetség Magyar Tagozatának titkára is. 1968-ban – Jugoszlávián keresztül – nyugatra emigrált; 1969-ben Bécsben telepedett le. Német nyelvre fordított rádiójátékai osztrák, német és svájci rádióállomások keresett szerzőjévé tették. Az 1950–1960-as évek csehszlovákiai magyar irodalmának tevékeny alkotója. Versei, szépprózai munkái, könyv- és színikritikái mellett főleg szlovák és cseh költőket fordított magyarra. Szlovákul is, németül is fél-féltucatnyi könyve jelent meg. – Főbb díjak: Madách Imre-díj (1967); Theodor Körner-díj (Bécs, 1979); professzori cím és az osztrák köztársasági elnök Életműdíja (1986); A Tudományok és Művészetek I. fokú Érdemkeresztje (Bécs, 1993); Hviezdoslav-díj (Pozsony, 1994); A Magyar Köztársaság Érdemrendjének Középkeresztje (1998); Arany János-díj (2001); Márai Sándor-díj (2004). – Fm. Égből üzenek (v., 1942); Gombostűk háborúja (v., 1944); Égetett szienna (r., 1944); Csak egyszer élünk (v., 1959); Virrasztó szerelem (v., 1964); A villamos alatt (elb., 1965); Töltésszimmetria (v., 1965); Csók (v., 1966); Sivatag (elb., 1968); A milliomos halála (r., 1969, 1991); Aranymecset (v., 1971); Menekülés Szodomából (regénytrilógia, 1975, 1994); Utolsó vadászat (elb., 1984); Caligula bár (v., 1990); A szerelem öt évszaka (elb., 1991, 2004); A gödölye dicsérete (kisr., 1994); A halálom utáni napon (kisr., 2000); Gutaütöttek balladája (v., 2002). – Ir. Vajda Barnabás: Monoszlóy Dezső (mon., 2006).

Móry-Szakmáry Magda (csa)

(* 1905. szept. 29. Kassa, † 2001. aug. 3. Pozsony) Operaénekesnő, ének- és zeneművész, zenetanár. A gimnáziumot 1921-ben végezte el Kassán, ezt követően Drezdában, Bécsben és Budapesten tanult zongora, ill. ének szakon. 1929-től hangversenykörúton járt Angliában, majd a prágai Neues Deutsche Theater énekese volt. 1934-től szólóénekesként, ill. zongoraművészként adott hangversenyeket Essenben, Stuttgartban, Berlinben, Budapesten, Prágában. 1953-tól a pozsonyi konzervatórium énektanára volt. Nemzetközi zongora- és énekversenyek díjazottja. 1990-től Érdemes művész.

Mousson Tivadar (SZM)

(* 1887. dec. 15. Hőgyész, † 1946. nov. 6. Trencsén) Festőművész. 1905-ben érettségizett Baján, 1905–1909 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult festészetet. 1910-ben elnyerte a budapesti Művészház ösztöndíját. 1911-től Nagymihályon rajzot tanított, s itt maradt az államfordulat után is. 1919-ben elbocsátották az iskolai szolgálatból. 1920-tól Kárpátalján élt. 1942-ben agyvérzés érte, ezután akvarellel festett. 1944-ben a fiához költözött Trencsénbe, két év múlva ott érte a halál. Népies zsánerképeivel vált ismerté – posztimpresszionista kompozíciói vásárok, népünnepélyek színes forgatagát jelenítik meg. 1930–1933 között több egyéni kiállítása volt Osztraván, Pozsonyban, Eperjesen, Rózsahegyen. 1956-ban Kassán, Eperjesen, Nagymihályon életmű-kiállításon mutatták be alkotásait. 1967-ben a nagymihályi Zempléni Múzeumban állandó tárlatot kapott.

Mózsi Ferenc (FI)

(* 1924. máj. 3. Pozsony) Egyetemi tanár. A pozsonyi Comenius Egyetemen 1959-ben magyar–történelem és zene–képzőművészet szakos tanári oklevelet, az ELTE-n 1972-ben bölcsészdoktori címet szerzett. Kandidátusi disszertációját az MTA-n 1986-ban védte meg. 1950 és 1960 között a komáromi pedagógiai iskola, később óvónőképző tanára, majd igazgatója volt. 1960-tól 1978-ig a szlovák oktatásügyi minisztérium nemzetiségi osztályát vezette, ezután 1987-ig a pozsonyi Hittudományi Kar tanszékvezető egyetemi tanára. Egyebek mellett a Csehszlovák Tudományos Akadémia pedagógiai-esztétikai bizottságának, ill. az MTA didaktikai albizottságának a tagja volt. A Szocialista Nevelés felelős szerkesztője 1968–1981 között. A kétnyelvűség kérdéskörét kutatta; pedagógiai, oktatáspolitikai és esztétikai tárgyú szakközleményeket, cikkeket írt. Mintegy negyven tankönyve és módszertani kézikönyve jelent meg. – Fm. A magyar–szlovák kulturális kapcsolatok kaleidoszkópja (tan., Bertók Imrével, 1975).

Munk István (JSZ)

(* 1907. júl. 23. Nagytopoly [Románia], † 1962. okt. 30. Komárom) Rendező, operettszínész. Gimnáziumi tanulmányait félbeszakítva, 1920–1924 között Faragó Ödönnél Kassán, majd Budapesten tanult színészetet. 1924-től szlovák és cseh színházak operettszínésze Kassán, Pozsonyban, Olomoucban, České Budějovicében, Prágában. 1941-ben a cseh ellenállásban való részvételéért kétszer is letartóztatták, évekig raboskodott németországi börtönökben, később Terezínben, ahonnan 1945-ben szabadult. Ezt követően a pozsonyi Új Színpad (Nová Scéna) dalszínházának, majd az Állami Faluszínház rendezője. Ott volt az Állami Faluszínház magyar tagozata, ill. a komáromi Magyar Területi Színház elindításánál. 1953–1954-ben a színház művészeti vezetője, 1952. aug. 1-jétől váratlan haláláig – Tarics Jánossal és Konrád Józseffel – a színház igazgatója. – Főbb rendezései: Jean-Baptiste Molière: A képzelt beteg; Urbán Ernő: Tűzkeresztség; Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Leánynéző; Konsztantyin Szimonov: Orosz kérdés; Jean-Baptiste Molière: A fösvény; Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais: A sevillai borbély; Anton Pavlovics Csehov: Háztűznéző; Valentyin Katajev: Bolondos vasárnap; Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais: Figaro házassága; Ladislav Mňačko: Hídépítők; Kisfaludy Károly: A kérők; Alexej Arbuzov: Egy szerelem története; Szigligeti Ede: A csikós; Csiky Gergely: Ingyenélők; Alexej Arbuzov: Irkutszki történet; Johann Strauss: A denevér; Molière: A képzelt beteg; Szolodar Bogolovszkij: Nyári kaland; Dávid Teréz: Vidor család; Babay József: Három szegény szabólegény; Alojz Jirásek: A lámpás. – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tóth László (Filep Tamás Gusztávval közösen): A (cseh)szlovákiai magyar színjátszás nyolcvan éve 1918–1989 (1999); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Kulisszák, ünnepi kiadás (2002); Tarics Péter: A tűzkeresztségtől a kereszttűzig 1952–1997 (1997);. Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest).