A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig

Varga Erzsébet (Prandl foto)

(* 1951. jan. 12. Kisújfalu, † 1999. ápr. 8. Pozsony) Költő, műfordító, szerkesztő. Párkányban érettségizett (1969), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án magyar–latin szakos tanári oklevelet szerzett (1974). 1974–1981-ben a Hét, 1981-től az Irodalmi Szemle szerkesztője, 1983-tól főszerkesztője. 1990-től a Madách Könyv- és Lapkiadó, majd a Madách-Posonium Könyv- és Lapkiadó szerkesztője, később vezető szerkesztője. Kritikákat, irodalomtörténeti tanulmányokat is írt; műfordítással is foglalkozott. – Fm. Zöld vizek, piros kavicsok (v., 1976); Jégmadárkák télben (v., 1988); A fecskebekecs (gyermekv., 1992); Pozsony (útikönyv, 1995); Szlovákiai turistalexikon (1999).

Varga Imre (GJ)

(* 1950. febr. 5. Kisgyarmat) Költő, író, szerkesztő, műfordító. Ipolyságon érettségizett (1968), egyetemi tanulmányait a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án nem fejezte be. 1973–1980-ban az Irodalmi Szemle szerkesztője. 1982-ben Mo.-on telepedett le, itt előbb könyvtáros, majd különböző lapok munkatársa volt; jelenleg szabadfoglalkozású. Tinnyén él. Első verseivel 1967-ben jelentkezett. 2022-ben Illyés Gyula-díjat (MMA Irodalmi-díj) kapott. – Fm. Crusoe-szaltók (v., 1975); A medve alászáll (v., 1977); Sárkányölő Jankó (verses népmese, 1978); Boszorkányszombat (v., 1980); Ember/Világ rapszódia (v., 1985); Íletrajs (v., 1989); Légy önmagad (interjúk, 1990); Kisebbségből kisebbségbe (beszélgetések áttelepült írókkal, 1995); Nap és hold közt a rét (v., 1998); Zen Benedek (naplók, 2000); Trella Vilém (kispróza, 2002); Utcalakók (élettörténet-rekonstrukciók, 2002); Anyagba zárva. Drogos sorstörténetek (élettörténet-rekonstrukciók, 2003); Halj meg, hogy élhess! (v., 2004); Agram Irev lelki mozija (v., 2006).

Varga László (csa)

(* 1948. jún. 12. Tósnyárasd) Tanár, helytörténész, kultúraszervező. Szülőfalujában kezdte iskolai tanulmányait (1954–1959), a felső tagozatot Galántán végezte (1959–1963), a galántai gimnáziumban érettségizett 1966-ban. Egy évig helyettesítő tanárként Jókán tanított, majd 1967–1972 között a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karán történelem–neveléstudomány szakon tanult és szerzett tanári oklevelet. 1973-ban Nagymegyeren telepedett le, ahol 1981-ig a gimnáziumban tanított. 1981–1986-ban a nagymegyeri közgazdasági szakközépiskola történelemtanáraként tevékenykedett. 1986–1990-ben a Csemadok Dunaszerdahelyi Járási Bizottságának titkára volt, majd visszatért pedagógusi hivatásához. 2010-ben történt nyugdíjba vonulásáig főállásúként, majd 2013-ig óraadóként a nagymegyeri Corvin Mátyás Gimnáziumban és Kereskedelmi Akadémián történelmet oktatott. Nagymegyer kulturális életének egyik szervezője (35 éven át volt a Csemadok helyi szervezetének elnöke, 6 évig önkormányzati képviselőként a kulturális bizottság tagja), a város történelmének kutatója. 1996-tól ő írja a város krónikáját. Kezdeményezte a Nagymegyeri Tájház létrehozását, számos nagymegyeri szobor és emlékmű (Bartók-szobor, Szent István-szobor, kitelepítettek emlékműve, honvédsírok megjelölése, emléktáblák stb.) elhelyezését. Szerkesztette a nagymegyeri gimnázium emlékkönyveit (1982, 1997, 2007), a Csemadok nagymegyeri és dunaszerdahelyi járási szervezeteinek indulásáról és történetéről több kötetet szerkesztett. Tánczos Tiborral közösen összeállított egy füzetet Nagymegyer kulturális emlékeiről (2000). Számos kötetben társszerzőként közreműködött. Munkásságát a Komáromi Zsidó Hitközség Kehila–Haver-díjával (2006) és a Pro Patria Honismereti Szövetség Pátria-díjával (2012) ismerték el. – Fm. Nagymegyeri olvasókönyv (szerk., 2000); Város a hadak útján – Nagymegyer 1848/49-ben (2001); Béke poraikra – Az I. és a II. világháború nagymegyeri áldozatai és hősei (2002); Hol sírjaink domborulnak (Görföl Jenővel és Kovács Lászlóval, 2003, második bővített kiadás, 2013); Falu a nyárfák alatt – Tósnyárasd község monográfiája (2006); Amikor elindul a vonat (a deportálásokról, 2007); Cseri István esperes 1903–1959 (2008); Nagymegyer 1268–2008 – Nagymegyer város monográfiája (2009); Velünk éltek – a nagymegyeri zsidóság története (2010); A zene szárnyán – a nagymegyeri énekkari mozgalom 120 éve, 1892–2012 (2012); Hatvanöt évvel ezelőtt történt. A Csemadok-alapszervezetek megalakulása a Dunaszerdahelyi járásban 1949–1953 (2014).

Varga Lívia (TSZA)

(* 1978. júl. 20. Léva) Színésznő. Szülővárosában járt általános iskolába. Szigetszentmiklóson érettségizett a Batthyányi Kázmér Gimnáziumban (1996). Versmondó művészetével ért el sikereket és kapott több elismerést. Többször vett részt a Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Verseny országos fordulóján Rimaszombatban, Magyarországon az Ady Versmondó Versenyen ért el 1. helyezést, a Békésmegyei Jókai Színház házi versmondó versenyét tanulmányai alatt minden évben megnyerte. Tanulmányait a Békéscsabai Fiatal Színházművészetért Alapítványi Színiiskolában folytatta. A négyéves tanulmányi időszak után 2000-ben szerzett színészi oklevelet, majd Egerbe szerződött és a Komáromi Jókai Színházban is vendégszerepelt. 2005-től a Kassai Thália Színház tagja. – Főbb színházi szerepei: Békésmegyei Jókai Színház: Marie Ange Brouillet (Michel Tremblay: Sógornők); Olívia (Lilian Hellman: A kis rókák). Egri Gárdonyi Géza Színház (2000–2003): Ligyija Ivanovna (Kocsák Tibor–Miklós Tibor: Anna Karenyina); Polgármester lánya (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A revizor); Candy (Dale Wassermann: Kakukkfészek); Marilla boszorkány (Lázár Ervin: A legkisebb boszorkány). Komáromi Jókai Színház: Grófnő (Szomory Dezső: II. József); Anna királyné (Alexander Dumas–Verebes István: Három a testőr). Kassai Thália Színház: Nelli (Dobos László–Beke Sándor: Földönfutók); Bagira (Dés László–Geszti Péter–Békés Pál: A dzsungel könyve); Fráter Erzsébet (Egressy Zoltán: Vesztett éden); Pipi (Siegfried Geyer–Rudolf Katscher: Gyertyafény keringő); Zizi (Bach Szilvia: Alt duett); Kozák Erzsébet (Görgey Gábor: Galopp a Vérmezőn); Gizi Gézáné (Örkény István: Tóték); Gertrudis, Öregasszony, Leprás (Egressy Zoltán: Angyalkövet); Perticsné (Csáth Géza: A Janika); 2. lány (Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac); Hesther Salomon (Peter Shaffer: Equus); Ellen (Murray Schisgal: Szerelem, ó!); Jolán (Molnár Ferenc: Az ördög); Mme Lefebre (Eisemann Mihály–Zágon István–Somogyi Gyula: Fekete Péter); Krisztina (Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek); Candy (Bertolt Brecht: Koldusopera); Chris Gorman (Neil Simon: Pletykák); Rica Maca (Zerkovitz Béla–Szilágyi László: Csókos asszony). – Ir. Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Színházi évkönyvek (Budapest); Divadlá na Slovensku [Szlovákiai színházak]  (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).

Varga Norbert (EH)

(*1968. szept. 23. Losonc)

Varga Norbert (*1968. szept. 23. Losonc) Közművelődési szakember, folklórkutató, művészeti vezető. Általános és középiskolai tanulmányait Füleken, Selmecbányán és Losoncon végezte, diplomáját a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Szociológiai Karán szerezte meg. Füleken él. Néprajzi és közművelődési tevékenysége kapcsán az 1990-es évek közepétől aktív részese a hazai folklórmozgalomnak. A regionális folklór jellegű rendezvények szervezésén kívül több országos verseny és fesztivál lebonyolításában is részt vállal. Jelenleg a Füleki Városi Művelődési Központ, a Hagyományok Háza Hálózat – Szlovákia és a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet munkatársa. Az 1995-ben alakult Rakonca Néptáncegyüttes alapítója és művészeti vezetője, számos koreográfia, önálló műsor alkotója. Fő kutatási területe a szlovákiai magyar néprajzi tájak prózai népköltészete, 368 szlovákiai magyarlakta településen végzett terepkutatást. Tudományos munkássága eddigi eredményei, kisebb értekezései mellett öt kötetben és öt DVD kiadványon kerültek összefoglalásra. Szakértő, dramaturg, illetve rendezői minőségben több néprajzi témájú dokumentumfilm elkészítésében vett részt: Határtalan Palócország (2002), Boszorkányos Palócország (2004), Pásztorok ösvényein (2012), A mucsényi mesemondó (előkészületben). Gyűjtője és szerkesztője az Élő Népköltészet című DVD-kiadványsorozatnak, az Ipolyi Arnold Népmesemondó Verseny ötletgazdája és szakmai rendezője, a Szlovákiai Magyar Szövegfolklór Archívum létrehozója és szakmai felelőse. 2019-től a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karán megvalósuló Néphagyomány az oktatásban című kurzus szakmai vezetője. A Jópalócok Regionális Népművészeti Egyesület és az Élő Hagyomány Polgári Társulás vezetőségi tagja, a Rakonca Egyesület elnöke, a Meseszó Egyesület tiszteletbeli tagja, valamint a Táncfórum – Szlovákiai Magyar Néptáncosok Szakmai Egyesületének volt elnökségi tagja. Díjak: Nógrád Közművelődéséért díj (2008), Zlatý turoň – Grand Prix, 18. Etnofilm Čadca (2014), Fülek Város Polgármesterének Díja (2010, 2015), Fülek Város Díja (2017), Csemadok Közművelődési Díj (2022). Fm. Koreográfiák, műsorok: „Bárcsak mindig úgy lenne…” (1998), Pátria – táncjáték egy felvonásban (2014). Dokumentumfilmek: Pásztorok ösvényein (2012). Könyvek: Három szem klokocska. Egy gömöri pásztor hiedelemvilága és történetei (2006), Amikor még szűk vót a világ… Mondák és hiedelmek Fülek vidékén (2007), Kígyótestvér. Népmesék és mondák Balogfalváról Balog Ernő tolmácsolásában (2014), Ortutay Gyula Zoborvidéki folklórgyűjtése (2018), Hét esztendő, hét szempillantás. Csipkés Vilmos és más arlói mesemondók meséi (2022). DVD kiadványok: Élő Népköltészet 1–4. Mesék mondák és egyéb történetek szlovákiai magyar néprajzi tájak elbeszélőinek előadásában (2016–2019), Élőszóval. Palócföldi népmesék Varga Norbert gyűjtéséből (2019). Kötetszerkesztés: Mészáros Ilona: Szülőfalum Zsigárd. Fejezetek egy mátyusföldi falu folklórjából (2013).

Varga Sándor (FI)

(* 1942. nov. 6. Hetény) Levéltáros, történész. Komáromban érettségizett (1959), majd a nyitrai Pedagógiai Főiskolán tanult, végül a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án szerzett történelem–levéltáros szakos oklevelet (1966), 1975-től bölcsészdoktor. 1968–1970-ben a Csemadok KB titkára, majd szakelőadója. 1971–1989 között a pozsonyi Állami Központi Levéltár munkatársa, 1989. dec.-től 1990 jún.-ig a szlovák kormány miniszterelnök-helyettese. 1990. júl. 1-jétől 1993-ig ismét az Állami Központi Levéltár dolgozója, 1994-től a Csemadok Országos Tanácsának levéltárosa, 1995–2005 között az Illyés Közalapítvány Kuratóriumának szlovákiai titkára. Diákként tevékenyen bekapcsolódott a szlovákiai magyar ifjúsági szerveződésekbe, 1968-ban egyik alapítója a MISZ-nek. 1978–1989-ben tagja volt a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának. 1991-ben létrehozta a rövid életű Nemzetiségi Dokumentációs Centrumot. Az 1970-es évektől technikatörténeti dolgozatot is publikált.