Talamon Alfonz
(* 1966. máj. 14. Dunaszerdahely, † 1996. szept. 8. Galánta) Író. Galántán érettségizett (1984), a pozsonyi Comenius Egyetemen tanult, de tanulmányait nem fejezte be. 1988-ban a Csemadok KB szakelőadója, 1992-től a Szabad Újság szerkesztője. 1996. febr. 9-én baleset érte, és haláláig kómában volt. Az...megnyit →
(* 1966. máj. 14. Dunaszerdahely, † 1996. szept. 8. Galánta) Író. Galántán érettségizett (1984), a pozsonyi Comenius Egyetemen tanult, de tanulmányait nem fejezte be. 1988-ban a Csemadok KB szakelőadója, 1992-től a Szabad Újság szerkesztője. 1996. febr. 9-én baleset érte, és haláláig kómában volt. Az...megnyit →
Részletek
Talamon Alfonz (FI)
(* 1966. máj. 14. Dunaszerdahely, † 1996. szept. 8. Galánta) Író. Galántán érettségizett (1984), a pozsonyi Comenius Egyetemen tanult, de tanulmányait nem fejezte be. 1988-ban a Csemadok KB szakelőadója, 1992-től a Szabad Újság szerkesztője. 1996. febr. 9-én baleset érte, és haláláig kómában volt. Az Iródia mozgalom nemzedékének és a Próbaút (1986) c. antológiának egyik meghatározó egyénisége volt. A Szlovákiai Magyar Írók Társasága 2006-ban róla elnevezett prózaírói díjat alapított; diószegi szobrát Mag Gyula készítette (2006). 1996-ban Madách Imre-díjat kapott. – Fm. A képzelet szertartásai (elb., 1988); Gályák Imbrium tengerén (r., 1992); Az álomkereskedő utazásai (elb., 1995); Samuel Borkopf: Barátaimnak egy Trianon előtti kocsmából (r., 1998); Talamon Alfonz művei (2001). – Ir. Németh Zoltán: Talamon Alfonz (mon., 2001).
Talamon Alfonz-díj
A díjat a Szlovákiai Magyar Írók Társasága (SZMÍT) alapította Talamon Alfonz elhunytának tizedik évfordulóján, 2006-ban, a költői teljesítményekért járó Forbáth Imre-díj párjaként. Eleinte prózai életműért járt, 2010-től az előző év legjobbnak ítélt prózakötetéért. A jelöltek közül a nyertest az SZMÍT mindenkori választmánya szavazással állapítja...megnyit →
A díjat a Szlovákiai Magyar Írók Társasága (SZMÍT) alapította Talamon Alfonz elhunytának tizedik évfordulóján, 2006-ban, a költői teljesítményekért járó Forbáth Imre-díj párjaként. Eleinte prózai életműért járt, 2010-től az előző év legjobbnak ítélt prózakötetéért. A jelöltek közül a nyertest az SZMÍT mindenkori választmánya szavazással állapítja...megnyit →
Részletek
A díjat a Szlovákiai Magyar Írók Társasága (SZMÍT) alapította Talamon Alfonz elhunytának tizedik évfordulóján, 2006-ban, a költői teljesítményekért járó Forbáth Imre-díj párjaként. Eleinte prózai életműért járt, 2010-től az előző év legjobbnak ítélt prózakötetéért. A jelöltek közül a nyertest az SZMÍT mindenkori választmánya szavazással állapítja meg. A díj átadására Diószegen kerül sor egy ünnepségen, a Talamon Alfonz emlékműsor keretében, melyet az SZMÍT Diószeg város önkormányzatával közösen szervez. A díjátadás előtt megkoszorúzzák Talamon Alfonz 2006-ban felavatott köztéri, életnagyságú bronzszobrát (Mag Gyula szobrászművész alkotása). 2017-ben a díjat az SZMÍT őszi írófesztiválján adják át. – Talamon-díjas szerzők és könyvek: Száraz Pál (2022, Holdfényben); Z. Németh István: Tejfehér köd (2021, novella); Hogya György: Daszvant árnya (2020); Bárczi Zsófia: Vidéki lyányok énekeskönyve (2019); Száz Pál: Fűje sarjad mezőknek. Phytolegendárium (2018); Veres István: Széchenyi (2017); Gazdag József: Egy futballfüggő naplójából (2016); Szalay Zoltán: Drága vendelinek (2015); Pénzes Tímea: Kavicsok (2014); Szászi Zoltán: Zimankó és a Város Szíve (2013); György Norbert: Átmeneti állapot (2012); Szalay Zoltán: A kormányzó könyvtára (2011); Hunčík Péter: Határeset (2010); N. Tóth Anikó (2009); Duba Gyula (2008); Kovács Magda (2007); Grendel Lajos (2006).
Tallós-Prohászka István; Prohászka; Pain
(* 1896. nov. 8. Somorja, † 1974. nov. 10. Rónafő [Mo.]) Festőművész, publicista. Az I. vh.-ban mint hadifestő teljesített szolgálatot. 1920–1924 között a budapesti Iparművészeti Főiskolán tanult, majd Berlinben folytatta tanulmányait. 1946-ig Somorján élt, és aktívan részt vett a szl. magyar kulturális életben (többek közt alapító...megnyit →
(* 1896. nov. 8. Somorja, † 1974. nov. 10. Rónafő [Mo.]) Festőművész, publicista. Az I. vh.-ban mint hadifestő teljesített szolgálatot. 1920–1924 között a budapesti Iparművészeti Főiskolán tanult, majd Berlinben folytatta tanulmányait. 1946-ig Somorján élt, és aktívan részt vett a szl. magyar kulturális életben (többek közt alapító...megnyit →
Részletek
Tallós-Prohászka István (FI)
(* 1896. nov. 8. Somorja, † 1974. nov. 10. Rónafő [Mo.]) Festőművész, publicista. Az I. vh.-ban mint hadifestő teljesített szolgálatot. 1920–1924 között a budapesti Iparművészeti Főiskolán tanult, majd Berlinben folytatta tanulmányait. 1946-ig Somorján élt, és aktívan részt vett a szl. magyar kulturális életben (többek közt alapító tagja volt a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaságnak), bekapcsolódott a Sarló mozgalomba. Expresszív figurális kompozíciói szatirikusan és kritikusan szemlélik a társadalmat. Legjobb képei társadalmi freskók a visszásságokról (Idegenek, A céda, Nyúzzák a földet, Piac). Rendszeresen kiállított, munkásságát a műkritika elismerőleg figyelte. Pain álnéven művészeti, ill. politikai cikkeket, valamint karcolatokat publikált csehszl. magyar lapokban (A Reggel, Az Út, Magyar Újság, Magyar Nap, Csehszlovákiai Népszava). Regénye és rövidebb prózai írásainak nagy része kéziratban maradt. 1928–1937 között több könyvet illusztrált. 1935-ben elnyerte a CSMTIMT aranyérmét. 1947-ben Mosonmagyaróvárra telepítették. A somorjai Városi Művelődési Házban róla nevezték el a képtárat. – Ir. Szalatnai Rezső: Prohászka Tallós István képei (In: Arcképek, háttérben hegyekkel, 1969); Szíj Rezső: Prohászka Tallós István (1979).
Tallós (Tomášikovo)
Részletek
Maticza-féle cölöpös vízimalom (GJ)
Község a Galántai járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Kis-Duna és a Fekete-víz között, Galántától D-re. L: [1921] – 2137, ebből 2060 (96,4%) magyar, 20 (0,9%) szlovák; [2011] – 1601, ebből 1351 (84,4%) magyar, 188 (11,7%) szlovák, 30 (1,9%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 1248 (78,0%) magyar, 177 (11,1%) roma, 159 (9,9%) szlovák. V: [2011] – 1474 r. k., 17 ref., 17 ev. – Az egykor ~hoz tartozott, 1957-ben Királyrévhez csatolt Úrföldpusztára a két vh. közötti földbirtokreform során szlovák kolonisták, az 1945 után Mo.-ra telepített magyar lakosai helyére magyarországi szlovákok települtek. R. k. (Szentháromság-) temploma 1702–10 között épült barokk stílusban, 1798–1801 között klasszicista stílusban alakították át; barokk kastélyát az Esterházyak 1760-ban építtették. Vizein a 20. sz. közepéig több vízimalom üzemelt: az 1893-ban épült s 1960-ig működött Maticza-féle cölöpös vízimalom 1982. évi felújítása óta múzeumként szolgál. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – Ir. Gágyor József: A tallósi egyház története (2007); Gágyor József: Még a lélek is reszket az emberben. Fejezetek Tallós történetéből (2012).
Tallósi Béla
Részletek
(* 1958. dec. 22. Martos) Író, újságíró. A pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án, magyar–szlovák szakon végzett (1985). 1985-től az Új Szó kulturális rovatának szerkesztője. Interjúkat, művészeti írásokat publikál. – Fm. Kakaserdőn kukorékfa (gyerekv., 2000); Megégett tulipánok (elb., 2002).
Tamás Jolán
(*1951. febr. 22. Körtvélyes) Színésznő. Alapiskolába Szádalmáson járt, Rozsnyón érettségizett 1969-ben, majd az alakuló kassai Thália Színpad tagja lett, melynek 1980-ig maradt színésze. Ekkor pályát módosított, s azóta különböző vállalatoknál hivatalnok. Hangjátékok gyakori szereplője volt, ismertek előadóestjei. – Főbb színházi szerepei: Clarice (Carlo Goldoni:...megnyit →
(*1951. febr. 22. Körtvélyes) Színésznő. Alapiskolába Szádalmáson járt, Rozsnyón érettségizett 1969-ben, majd az alakuló kassai Thália Színpad tagja lett, melynek 1980-ig maradt színésze. Ekkor pályát módosított, s azóta különböző vállalatoknál hivatalnok. Hangjátékok gyakori szereplője volt, ismertek előadóestjei. – Főbb színházi szerepei: Clarice (Carlo Goldoni:...megnyit →
Részletek
Tamás Jolán (TSZA)
(*1951. febr. 22. Körtvélyes) Színésznő. Alapiskolába Szádalmáson járt, Rozsnyón érettségizett 1969-ben, majd az alakuló kassai Thália Színpad tagja lett, melynek 1980-ig maradt színésze. Ekkor pályát módosított, s azóta különböző vállalatoknál hivatalnok. Hangjátékok gyakori szereplője volt, ismertek előadóestjei. – Főbb színházi szerepei: Clarice (Carlo Goldoni: Két úr szolgája); Molly (Thomas Brandon–Halász Rudolf–Nádas György: Szerelmem, Donna Rita); Zita (Lovicsek Béla: Tűzvirág); Pötyi (Tersánszky Józsi Jenő: Kakuk Marci); Dunyaska (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Leánynéző); Panna (Tamási Áron: Vitéz lélek); Fisza (Karnauchova–Brauszevics: Mese a tűzpiros virágról); Orsetta (Carlo Goldoni: A chioggiai csetepaté); Mása (Vlagyimír Konsztantyinov–Borisz Racer: Tíz nap szerelemért); Vanda (Szakonyi Károly: Adáshiba); Viera (Juliu Edlis: Gyalogszerrel az édenbe); szolgálólány (Barta Lajos: Szerelem); Mása (Anton Pavlovics Csehov: Sirály); Cosima (Pierre-Aristide Bréal: Huszárok); Szonja (Borisz Lvoviv Vasziljev: Csendesek a hajnalok). – Önálló estjei: József Attila előadóest közösen Boráros Imrével. Szélkiáltó címmel csehszlovákiai magyar költők versei. – Díjak, elismerések: A Szlovák Drámaművészi Szövetség nívódíja, 1978. – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve
Tamás Lajos; Tomaschek
(* 1903. máj. 24. Szered, † 1960. dec. 27. Budapest [Mo.]) Költő, újságíró. Budapesten a közgazdasági egyetemen diplomázott (1925), majd Pozsonyban telepedett le. Rövid tisztviselősködés után újságíró lett (Új Auróra, Magyar Írás, Tátra). 1945-től Székesfehérvárott élt. – Fm. Jóságom sátora (v., 1926); Üvegen keresztül...megnyit →
(* 1903. máj. 24. Szered, † 1960. dec. 27. Budapest [Mo.]) Költő, újságíró. Budapesten a közgazdasági egyetemen diplomázott (1925), majd Pozsonyban telepedett le. Rövid tisztviselősködés után újságíró lett (Új Auróra, Magyar Írás, Tátra). 1945-től Székesfehérvárott élt. – Fm. Jóságom sátora (v., 1926); Üvegen keresztül...megnyit →
Részletek
(* 1903. máj. 24. Szered, † 1960. dec. 27. Budapest [Mo.]) Költő, újságíró. Budapesten a közgazdasági egyetemen diplomázott (1925), majd Pozsonyban telepedett le. Rövid tisztviselősködés után újságíró lett (Új Auróra, Magyar Írás, Tátra). 1945-től Székesfehérvárott élt. – Fm. Jóságom sátora (v., 1926); Üvegen keresztül (v., 1929); Fonál mentén (v., 1932); A Toldy Kör története 1906–1935 (mon., 1938); Mi történt a Kompkötő-szigeten? (ifjúsági r., 1942).
Tamás Mihály; Tvaroska
(* 1897. márc. 1. Beregszász [Ukrajna], † 1967. aug. 1. Melbourne [Ausztrália]) Író, szerkesztő. Szülővárosában érettségizett 1914-ben, majd a budapesti műegyetemen 1921-ben építészmérnöki, 1928-ban pedig Brünnben útépítész-mérnöki oklevelet szerzett. A két vh. közötti szlovákiai magyar irodalom egyik vezető egyénisége volt. Az 1920-as évektől a...megnyit →
(* 1897. márc. 1. Beregszász [Ukrajna], † 1967. aug. 1. Melbourne [Ausztrália]) Író, szerkesztő. Szülővárosában érettségizett 1914-ben, majd a budapesti műegyetemen 1921-ben építészmérnöki, 1928-ban pedig Brünnben útépítész-mérnöki oklevelet szerzett. A két vh. közötti szlovákiai magyar irodalom egyik vezető egyénisége volt. Az 1920-as évektől a...megnyit →
Részletek
Tamás Mihály (FI)
(* 1897. márc. 1. Beregszász [Ukrajna], † 1967. aug. 1. Melbourne [Ausztrália]) Író, szerkesztő. Szülővárosában érettségizett 1914-ben, majd a budapesti műegyetemen 1921-ben építészmérnöki, 1928-ban pedig Brünnben útépítész-mérnöki oklevelet szerzett. A két vh. közötti szlovákiai magyar irodalom egyik vezető egyénisége volt. Az 1920-as évektől a Kassai Napló és a Magyar Újság munkatársa, 1937-ben a Tátra főszerkesztője, és ugyanezen néven könyvkiadót is szervezett. 1937–1938 között tagja volt a Magyar Múzsa szerkesztő bizottságának. 1949-ben Londonba emigrált, ahonnan 1951-ben Ausztráliába ment, a Melbourne-i egyetemen tanított, és teljesen felhagyott az irodalommal.– Fm. Novelláskönyv (elb., 1923); Szép Angéla háza (kisr., 1927, 1984); Mirákulum (három kisr., 1932); Két part közt fut a víz(r., 1936, 1970); Sziklán cserje (elb., 1937); Maris (r., 1944). – Ir. Csanda Sándor: Első nemzedék (tan., 1968, 1982); Fónod Zoltán: Üzenet (mon., 1993, 2002); Turczel Lajos: Az arcképek és emlékezések (tan., 1997); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918–1995. (1997); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918–2004. (2004).
Tamásfalva
-> Rimatamásfalva; Tamásfalva (Tomášová)
1948-ban Rimaszombathoz csatolt község a Rima-medence ÉNy-i részén, a Rima-folyó jobb partján, Rimaszombat központjától DNy-ra. L: [1921] – 1035, ebből 503 (48,6%) magyar, 471 (45,5%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 523 r. k., 384 ev., 95 ref., 17 izr. R. k. harangtornya, valamint kastélya...megnyit →
1948-ban Rimaszombathoz csatolt község a Rima-medence ÉNy-i részén, a Rima-folyó jobb partján, Rimaszombat központjától DNy-ra. L: [1921] – 1035, ebből 503 (48,6%) magyar, 471 (45,5%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 523 r. k., 384 ev., 95 ref., 17 izr. R. k. harangtornya, valamint kastélya...megnyit →
Részletek
1948-ban Rimaszombathoz csatolt község a Rima-medence ÉNy-i részén, a Rima-folyó jobb partján, Rimaszombat központjától DNy-ra. L: [1921] – 1035, ebből 503 (48,6%) magyar, 471 (45,5%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 523 r. k., 384 ev., 95 ref., 17 izr. R. k. harangtornya, valamint kastélya egyaránt a 19. sz. elején épült klasszicista stílusban.
Tamási
-> Balogtamási; Tamási (Tomášovce)
Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Balog-patak völgyében, Rimaszombattól K-re. L: [1921] – 304, ebből 299 (98,4%) magyar, 4 (1,3%) szlovák; [2011] – 192, ebből 137 (71,4%) magyar, 36 (18,8%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 154 (80,2%) magyar, 20 (10,4%) szlovák; V: [2011]...megnyit →
Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Balog-patak völgyében, Rimaszombattól K-re. L: [1921] – 304, ebből 299 (98,4%) magyar, 4 (1,3%) szlovák; [2011] – 192, ebből 137 (71,4%) magyar, 36 (18,8%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 154 (80,2%) magyar, 20 (10,4%) szlovák; V: [2011]...megnyit →
Részletek
Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Balog-patak völgyében, Rimaszombattól K-re. L: [1921] – 304, ebből 299 (98,4%) magyar, 4 (1,3%) szlovák; [2011] – 192, ebből 137 (71,4%) magyar, 36 (18,8%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 154 (80,2%) magyar, 20 (10,4%) szlovák; V: [2011] – 90 r. k., 69 ref., 3 ev. – Ref. temploma 1820-ban épült klasszicista stílusban.