Tachty
-> Tajti (Tachty)
Község a Rimaszombati járásban, a Cseres-hegységben, a Medvesalján, a Gortva-patak forrásvidékén, Fülektől DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 543, ebből 542 (99,8%) magyar, 1 (0,2%) szlovák; [2011] – 524, ebből 494 (94,3%) magyar, 9 (1,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 502 (95,8%) magyar,...megnyit →
Község a Rimaszombati járásban, a Cseres-hegységben, a Medvesalján, a Gortva-patak forrásvidékén, Fülektől DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 543, ebből 542 (99,8%) magyar, 1 (0,2%) szlovák; [2011] – 524, ebből 494 (94,3%) magyar, 9 (1,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 502 (95,8%) magyar,...megnyit →
Részletek
Község a Rimaszombati járásban, a Cseres-hegységben, a Medvesalján, a Gortva-patak forrásvidékén, Fülektől DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 543, ebből 542 (99,8%) magyar, 1 (0,2%) szlovák; [2011] – 524, ebből 494 (94,3%) magyar, 9 (1,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 502 (95,8%) magyar, 5 (1,0%) szlovák. V: [2011] – 489 r. k., 4 ref. – R. k. temploma 1995–2000 között épült. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.
Tájékoztató
A (Cseh)szlovákiai Magyar Írók Társaságának kiadványa (Pozsony, 1990–2002). Az 1990-es kiadvány áttekintést nyújt az önálló magyar írószervezet megalakulásáról, közli a társaság első alapszabályát; az 1992-es kötet a CSMÍT III. közgyűlésének, az 1993-as pedig a Nyitrán A rendszerváltás és a kisebbségi irodalom címmel 1993 okt.-ben...megnyit →
A (Cseh)szlovákiai Magyar Írók Társaságának kiadványa (Pozsony, 1990–2002). Az 1990-es kiadvány áttekintést nyújt az önálló magyar írószervezet megalakulásáról, közli a társaság első alapszabályát; az 1992-es kötet a CSMÍT III. közgyűlésének, az 1993-as pedig a Nyitrán A rendszerváltás és a kisebbségi irodalom címmel 1993 okt.-ben...megnyit →
Részletek
A (Cseh)szlovákiai Magyar Írók Társaságának kiadványa (Pozsony, 1990–2002). Az 1990-es kiadvány áttekintést nyújt az önálló magyar írószervezet megalakulásáról, közli a társaság első alapszabályát; az 1992-es kötet a CSMÍT III. közgyűlésének, az 1993-as pedig a Nyitrán A rendszerváltás és a kisebbségi irodalom címmel 1993 okt.-ben rendezett tudományos konferencia anyagát adja közre. 1994–1996 között nem jelent meg. – Szerk. Fónod Zoltán (1990–1993, 1997), Hodossy Gyula (1998), Balázs F. Attila (1999–2000), Csanda Gábor (2001–2002).
tájházak
-> vidéki néprajzi gyűjtemények
Különféle kategóriájú és minőségű, általában nem professzionális szinten létrehozott néprajzi gyűjtemények. Fenntartójuk többnyire a helyi önkormányzat, ritkábban az illetékes múzeum. Legalább három fontosabb kategóriájukat különböztethetjük meg: 1. Tájház: olyan, műemlék jellegű, paraszti épületben berendezett kiállítás, amely helyben, az adott település, térség lakáskultúráját reprezentálja (alistáli,...megnyit →
Különféle kategóriájú és minőségű, általában nem professzionális szinten létrehozott néprajzi gyűjtemények. Fenntartójuk többnyire a helyi önkormányzat, ritkábban az illetékes múzeum. Legalább három fontosabb kategóriájukat különböztethetjük meg: 1. Tájház: olyan, műemlék jellegű, paraszti épületben berendezett kiállítás, amely helyben, az adott település, térség lakáskultúráját reprezentálja (alistáli,...megnyit →
Részletek
Különféle kategóriájú és minőségű, általában nem professzionális szinten létrehozott néprajzi gyűjtemények. Fenntartójuk többnyire a helyi önkormányzat, ritkábban az illetékes múzeum. Legalább három fontosabb kategóriájukat különböztethetjük meg: 1. Tájház: olyan, műemlék jellegű, paraszti épületben berendezett kiállítás, amely helyben, az adott település, térség lakáskultúráját reprezentálja (alistáli, bősi, ipolyszalkai, nagyfödémesi, nagymegyeri, nagyráskai, taksonyi, vágsellyei, martosi tájház). 2. Néprajzi kiállítás: nem műemlék jellegű épületben megvalósított néprajzi-honismereti kiállítás, amely valamilyen koncepció alapján az adott település, a szűkebb-tágabb térség valamely jellegzetességét mutatja be. Pl. helyi mesterségek bemutatása: nádfeldolgozás, halászat, mézeskalácsos mesterség; de lehet szobabelső is, ha nem eredeti környezetében, nem parasztházban van elhelyezve (somorjai Városi Honismereti Ház). Ide sorolandóak a műemlék jellegű gazdasági rendeltetésű építmények (malmok, kovácsműhelyek, hámorok), amelyek az egykor bennük zajló munkafolyamatot elevenítik fel (dunatőkési, gútai vízimalom, jókai vízimalom, tallósi vízimalom). 3. Néprajzi gyűjtemény: a néprajzi tárgyaknak (ha korlátozottan is) a nagyközönség számára is nyitott, ám mindenféle koncepció nélküli felhalmozása, esetleg laza csoportosítása. Ide sorolhatjuk a különféle emlékszobák néprajzi anyagát, az egyes iskolákhagyományőrző „sarkait” stb. is (bussai, nagytárkányi, palásti, perbenyiki stb. néprajzi gyűjtemény). – Ir. Csáky Károly: Falumúzeumok, tájházak, néprajzi gyűjtemények az Ipoly és Garam mentén I. (2010); Liszka József: Őrei a múltnak. Magyar tájházak, vidéki néprajzi gyűjtemények Dél-Szlovákiában (1994).
tájházak
A hagyományos népi építészet és lakáskultúra emlékeinek és gyakorlatának a bemutatása muzeológiai célokra fenntartott és berendezett általában műemlékjellegű parasztházakban (Martosi Tájház). Tágabb értelemben a muzeológiai célra fenntartott, különféle ipari műemlékeket is ide szokás sorolni (cölöpös vízimalom, hajómalom). Módszertani irányításukkal dél-szlovákiai magyar viszonylatban a Mátyusföldi...megnyit →
A hagyományos népi építészet és lakáskultúra emlékeinek és gyakorlatának a bemutatása muzeológiai célokra fenntartott és berendezett általában műemlékjellegű parasztházakban (Martosi Tájház). Tágabb értelemben a muzeológiai célra fenntartott, különféle ipari műemlékeket is ide szokás sorolni (cölöpös vízimalom, hajómalom). Módszertani irányításukkal dél-szlovákiai magyar viszonylatban a Mátyusföldi...megnyit →
Részletek
A Palásti Tájház (PJ)
A hagyományos népi építészet és lakáskultúra emlékeinek és gyakorlatának a bemutatása muzeológiai célokra fenntartott és berendezett általában műemlékjellegű parasztházakban (Martosi Tájház). Tágabb értelemben a muzeológiai célra fenntartott, különféle ipari műemlékeket is ide szokás sorolni (cölöpös vízimalom, hajómalom). Módszertani irányításukkal dél-szlovákiai magyar viszonylatban a Mátyusföldi Muzeológiai Társaság foglalkozik (vidéki néprajzi gyűjtemények).
Tajti (Tachty)
Község a Rimaszombati járásban, a Cseres-hegységben, a Medvesalján, a Gortva-patak forrásvidékén, Fülektől DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 543, ebből 542 (99,8%) magyar, 1 (0,2%) szlovák; [2011] – 524, ebből 494 (94,3%) magyar, 9 (1,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 502 (95,8%) magyar,...megnyit →
Község a Rimaszombati járásban, a Cseres-hegységben, a Medvesalján, a Gortva-patak forrásvidékén, Fülektől DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 543, ebből 542 (99,8%) magyar, 1 (0,2%) szlovák; [2011] – 524, ebből 494 (94,3%) magyar, 9 (1,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 502 (95,8%) magyar,...megnyit →
Részletek
Község a Rimaszombati járásban, a Cseres-hegységben, a Medvesalján, a Gortva-patak forrásvidékén, Fülektől DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 543, ebből 542 (99,8%) magyar, 1 (0,2%) szlovák; [2011] – 524, ebből 494 (94,3%) magyar, 9 (1,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 502 (95,8%) magyar, 5 (1,0%) szlovák. V: [2011] – 489 r. k., 4 ref. – R. k. temploma 1995–2000 között épült. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.
Takács András
(* 1931. jan. 8. Sajótiba) Néptáncgyűjtő, koreográfus. A pozsonyi magyar pedagógiai gimnázium esti tagozatán érettségizett (1952). Később Nyitrán levelező tagozaton magyar–történelem szakos tanári oklevelet szerzett (1966), majd ugyanott doktorált (1986). 1950–1951-ben a Szlovák Állami Népművészeti Együttes táncosa, 1952–1955-ben a Csemadok KB szakelőadója, egyidejűleg részt...megnyit →
(* 1931. jan. 8. Sajótiba) Néptáncgyűjtő, koreográfus. A pozsonyi magyar pedagógiai gimnázium esti tagozatán érettségizett (1952). Később Nyitrán levelező tagozaton magyar–történelem szakos tanári oklevelet szerzett (1966), majd ugyanott doktorált (1986). 1950–1951-ben a Szlovák Állami Népművészeti Együttes táncosa, 1952–1955-ben a Csemadok KB szakelőadója, egyidejűleg részt...megnyit →
Részletek
Takács András (ST)
(* 1931. jan. 8. Sajótiba) Néptáncgyűjtő, koreográfus. A pozsonyi magyar pedagógiai gimnázium esti tagozatán érettségizett (1952). Később Nyitrán levelező tagozaton magyar–történelem szakos tanári oklevelet szerzett (1966), majd ugyanott doktorált (1986). 1950–1951-ben a Szlovák Állami Népművészeti Együttes táncosa, 1952–1955-ben a Csemadok KB szakelőadója, egyidejűleg részt vesz a Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes (Népes) megalapításában, a tánckar művészeti vezetője és koreográfusa; 1956–1960-ban a Szlovákiai Népművészeti Alkotások Központi Háza magyar néptánc-szakelőadója, ill. az Ifjú Szivek Magyar Dal- és Táncegyüttes tánckarának művészeti vezetője és koreográfusa volt. 1960–1992 között a Csemadok KB szakelőadója (közben 1961–1968 között a népművészeti osztály vezetője, 1969–1971 között központi titkár). 1990–1995-ben az Országos Népművészeti Fesztivál, 1995–1996-ban az Ifjú Szivek igazgatója. Módszeresen feltérképezte a szlovákiai magyar tájegységek tánchagyományát, és feldolgozta több tájegység (Csallóköz, Mátyusföld, Gömör) táncanyagát. Az öntevékeny szlovákiai magyar táncmozgalom egyik megalapozója. Főbb díjai, kitüntetések: Pribina-kereszt I. fokozata (2023); Pro Cultura Hungarica-díj (2021); Pro Probitate – A Helytállásért Díj (2006); a Szlovák Köztársaság Kormányának Ezüstplakettje (2001); a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának Életfa-díja (1998) . – Fm. Mátyusföldi népi táncok (Martin Györggyel, 1981); Gömöri népi táncok (Fügedi Jánossal, 1992); Csallóközi néptáncok (mon., 2000); A Népes (tan., 2004); Bertókéknál (tan., 2005); Az országos népművészeti fesztiválok ötven éve (2007, 2016); A legkisebb fiú vándorlásai (2010, 2014).
Takács János
Részletek
(* 1966. jan. 9. Dunaszerdahely) Filmanimátor, grafikus, illusztrátor. A pozsonyi Elektrotechnikai Szakközépiskola (1982–1986) elvégzése után 1991-ig rajzfilmkészítést tanult Pozsonyban, közben 1989-től animátorasszisztensként dolgozott. Később budapesti, berlini, párizsi filmstúdiókban folytatott tanulmányokat. Könyvillusztrátorként a rajzfilm világából, eszköztárárából merít.
Takáts Emőd
(* 1942. dec. 26. Komárom - † 2021. szept. 21.) Színész, rendező, színházigazgató. A kassai magyar tanítási nyelvű ipariskolában érettségizett 1961-ben. 1963-től a Magyar Területi Színház színésze, melynek – ill. a Komáromi Jókai Színháznak – nyugdíjba meneteléig tagja maradt. 1969–1974 között rendezői oklevelet szerzett...megnyit →
(* 1942. dec. 26. Komárom - † 2021. szept. 21.) Színész, rendező, színházigazgató. A kassai magyar tanítási nyelvű ipariskolában érettségizett 1961-ben. 1963-től a Magyar Területi Színház színésze, melynek – ill. a Komáromi Jókai Színháznak – nyugdíjba meneteléig tagja maradt. 1969–1974 között rendezői oklevelet szerzett...megnyit →
Részletek
Takáts Emőd (TSZA)
(* 1942. dec. 26. Komárom – † 2021. szept. 21.) Színész, rendező, színházigazgató. A kassai magyar tanítási nyelvű ipariskolában érettségizett 1961-ben. 1963-től a Magyar Területi Színház színésze, melynek – ill. a Komáromi Jókai Színháznak – nyugdíjba meneteléig tagja maradt. 1969–1974 között rendezői oklevelet szerzett Prágában, ezután előbb színházának rendezője, ill. művészeti vezetője, 1979–1989 között igazgatója, később a műszaki részleg vezetője. – Főbb színházi szerepei: Nyilas Misi (Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig – Kassai Csemadok Műkedvelő Színháza a Kassai Állami Színházban); White (John Steinbeck: Egerek és emberek); Escalus (William Shakespeare: Rómeó és Júlia); Giles Gorey (Arthur Miller: A salemi boszorkányok); Frangepán (Háy Gyula: Isten, császár, paraszt). – Főbb rendezései: Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Leánynéző. Rudi Strahl: Ádám és Éva esete. Karel Čapek: A rabló. Dávid Teréz: Bölcs Johanna. Ján Solovič: Ezüst jaguár. Bertolt Brecht: Carrar asszony puskái. Szophoklész: Antigoné. William Shakespeare: Windsori víg nők. Ján Solovič: Aranyeső. Egri Viktor: Gedeon-ház. Carlo Goldoni: A hazug. Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja. Peter Kováčik: A Zöld Fához címzett fogadó. Kmeczkó Mihály: Harc a kutyafejűekkel. Vaszilij Suksin: Nergikus emberek. Lovicsek Béla: Tűzijáték. Kertész Ákos: Névnap. William Shakespeare: Coriolanus. Anton Pavlovics Csehov: Cseresznyéskert. Katona József: Bánk bán. Lovicsek Béla: Végállomás. Sütő András: Káin és Ábel. Szép Ernő: Vőlegény. Csurka István: Házmestersirató. Móricz Zsigmond: Rokonok. Carlo Collodi: Pinokkió. Jókai Mór: Fekete gyémántok. Csokonai vitéz mihály: karnyóné és a két szeleburdiak. – Fm. Hogyan kell rendezni? (módszertani tanácsadó Konrád Józseffel közösen, 1978). – Díjak, elismerések: Érdemes művész, 1987. – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig); Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Kulisszák, ünnepi kiadás (2002).
Taksony
-> Taksonyfalva; Taksony (Matúškovo)
Község a Galántai járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Dudvág és a Vág folyása között, Galántától D-re. L: [1921] – 1911, ebből 1872 (98,0%) magyar, 26 (1,4%) szlovák; [2011] – 2031, ebből 1178 (58,0%) magyar, 764 (37,6%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1219 (60,0%)...megnyit →
Község a Galántai járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Dudvág és a Vág folyása között, Galántától D-re. L: [1921] – 1911, ebből 1872 (98,0%) magyar, 26 (1,4%) szlovák; [2011] – 2031, ebből 1178 (58,0%) magyar, 764 (37,6%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1219 (60,0%)...megnyit →
Részletek
Taksony − r. k. templom (GJ)
Község a Galántai járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Dudvág és a Vág folyása között, Galántától D-re. L: [1921] – 1911, ebből 1872 (98,0%) magyar, 26 (1,4%) szlovák; [2011] – 2031, ebből 1178 (58,0%) magyar, 764 (37,6%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1219 (60,0%) magyar, 714 (35,2%) szlovák. V: [2011] – 1278 r. k., 244 ev., 24 ref. – A ~tól Ny-ra fekvő Sárditelepre a két vh. közötti földbirtokreform keretében zajló kolonizáció során, az 1920-as években szlovák, a falutól K-re fekvő Pallócpusztára cseh-morva kolonisták, a második vh. után Mo.-ra telepített magyar lakossága helyére magyarországi szlovákok települtek. Régebbi alapokon álló barokk-klasszicista r. k. (Szűz Mária születése) temploma 1781–84 között, ev. temploma 1992-ben épült, harangtornyát 1902-ben emelték. A helyi magyar lakosság és a Mo.-ról áttelepült szlovákok lakáskultúráját bemutató tájháza 1984-ben nyílt meg, Taksony fejedelem bronz mellszobrát 1996-ban állíttatták. – Sárditelepet 1937–38-ban, majd 1945-ben Štefánikov néven önálló községgé szervezték (1960 óta Javorinka néven Galántához tartozik); Pallócpusztát 1957-ben Tósnyárasdhoz csatolták. ~ 1971–90 között közigazgatásilag Galántához tartozott. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – Ir. Papp Jenő Imre: Visszaemlékezések (2006).
Taksony − Taksony fejedelem mellszobra (GJ)
Taksony − falumúzeum (GJ)Taksonyfalva; Taksony (Matúškovo)
Részletek
Taksony − r. k. templom (GJ)
Község a Galántai járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Dudvág és a Vág folyása között, Galántától D-re. L: [1921] – 1911, ebből 1872 (98,0%) magyar, 26 (1,4%) szlovák; [2011] – 2031, ebből 1178 (58,0%) magyar, 764 (37,6%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1219 (60,0%) magyar, 714 (35,2%) szlovák. V: [2011] – 1278 r. k., 244 ev., 24 ref. – A ~tól Ny-ra fekvő Sárditelepre a két vh. közötti földbirtokreform keretében zajló kolonizáció során, az 1920-as években szlovák, a falutól K-re fekvő Pallócpusztára cseh-morva kolonisták, a második vh. után Mo.-ra telepített magyar lakossága helyére magyarországi szlovákok települtek. Régebbi alapokon álló barokk-klasszicista r. k. (Szűz Mária születése) temploma 1781–84 között, ev. temploma 1992-ben épült, harangtornyát 1902-ben emelték. A helyi magyar lakosság és a Mo.-ról áttelepült szlovákok lakáskultúráját bemutató tájháza 1984-ben nyílt meg, Taksony fejedelem bronz mellszobrát 1996-ban állíttatták. – Sárditelepet 1937–38-ban, majd 1945-ben Štefánikov néven önálló községgé szervezték (1960 óta Javorinka néven Galántához tartozik); Pallócpusztát 1957-ben Tósnyárasdhoz csatolták. ~ 1971–90 között közigazgatásilag Galántához tartozott. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – Ir. Papp Jenő Imre: Visszaemlékezések (2006).
Taksony − Taksony fejedelem mellszobra (GJ)Taksony − falumúzeum (GJ)