A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig

Országos magyar kulturális és közművelődési szervezet, amely a két vh. között és a második vh. idején működött. A húszas évek elején több kísérlet is történt országos magyar kulturális szervezet létrehozására: az 1920-ban létrehozott és a közművelődés mellett politikai célokat is kitűző Szlovenszkói Magyar Népszövetség, ill. az 1924-ben alapított Felvidéki Egyesületek Szövetségének hivatalos bejegyzését azonban az illetékes szervek elutasították, így ezek a kezdeményezések idő előtt elhaltak. A ~et részben ezen szervezetek, részben pedig az ellenzéki magyar pártok Központi Irodáján belül megszervezett Kultúrreferátus tapasztalataira alapozva hozták létre 1925. júl. 22-én Komáromban. Megalapításában elsősorban a komáromi szellemi élet képviselői vettek rész, különösen fontos szerepet játszott benne a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület elnöke, Alapy Gyula. Alapszabályát Sziklay Ferenc dolgozta ki. A csehszlovák hatóságok azonban hosszú ideig megtagadták az új szervezet bejegyzését, amelyre csupán 1928-ban került sor. Székhelye Komárom volt, első országos elnöke Jankovich Marcell, ügyvezető elnöke Alapy Gyula, titkára pedig Szombathy Viktor. Működése a kezdeti években leginkább csak az éves közgyűlések megtartására terjedt ki. 1936-ban háromtagú Intéző Bizottság vette át a szervezet irányítását: az országos elnök Schubert Tódor lévai bankigazgató, az ügyvezető elnök Révay István gróf, a szervezet titkára pedig Staud Gábor lett. Az új vezetésnek köszönhetően az 1936–1938-as évek a ~nek a virágkorát jelentették. Míg korábban leginkább csak Komárom környékére terjedt ki a szervezet működése, ekkor már valóban országos jelentőségűvé vált, amelynek hat körzeti szervezete jött létre: a csallóközi, a mátyusföldi, a Garam–Ipoly-völgyi, a gömöri, a kassai és a bodrogközi. Működésének legfontosabb szereplői a körzeti szervezetek élén álló körzeti titkárok voltak. Népszerűségét mutatja, hogy 1938-ban több mint másfélszáz településen működött helyi szervezete. Sajtóorgánuma az 1934-től tíz éven át megjelenő Magyar Vasárnap c. havilap volt, amelyen kívül rendszeresen adott ki ún. Munkafüzeteket. A Munkafüzetekben a helyi szervezetek működéséhez szükséges módszertani útmutatásokat, előadásoknak szánt anyagokat tettek közzé. Az egyesületen belül folyó tudományos tevékenység fóruma a kéthavonta megjelenő Nemzeti Kultúra c. lap volt. A ~ működéséhez szükséges anyagi fedezetet a tagdíjakból, a magánadományokból és a különböző magyarországi támogatásokból biztosították. Tevékenysége elsősorban arra irányult, hogy a magyar népi és magasabb kultúra terjesztésével Szl. magyar lakosságának a nemzeti öntudatát erősítse. A hangsúlyt a helyi szinten szervezett színielőadásokra, felolvasóestekre, kulturális akciókra, megemlékezésekre helyezte, de nagyobb szabású országos akciókat is szervezett. Ilyen volt az 1938. aug. 13–15-e között Léván megrendezett szabadtéri játékok. Az itt három alkalommal előadott János vitéz c. daljátéknak összesen mintegy 40 ezer nézője volt. Mozgó könyvtárakat is fenntartott, s több községben kezdeményezte kultúrházak építését. A kultúra terjesztése mellett nagy hangsúlyt helyezett a népművelésre is. A különféle témájú szakelőadások és szabadegyetemek mellett rendszeresen szervezett többhetes népfőiskolákat. Működésében helyet kapott a karitatív tevékenység is: rendszeres támogatást nyújtott a hátrányos szociális helyzetű főiskolai hallgatóknak, a szegény és beteg gyerekek támogatására pedig létrehozta a Csehszlovákiai Magyar Gyermekvédő és Gyermeknyaraltató Egyesületet. Az 1938-as első bécsi döntés után a helyi szervezeteinek nagy része Mo.-hoz került, a fasizálódó Szl.-ban pedig mindössze két tucatnyi alapszervezete maradt. Ám ezek sem működhettek tovább, mivel a szlovák hatóságok, más magyar társadalmi szervezethet hasonóan, a ~et is betiltották. 1942-től ugyan engedélyezték működését, de csupán korlátozott formában. A ~ azonban Csáky Mihály gróf vezetésével sokrétű tevékenységet fejtett ki. 1938. nov. 2-a után a Mo.-hoz visszakerült szervezetek működése is formálissá vált. 1940 tavaszán azonban a szervezet Széchenyi Magyar Kulturális Egyesület néven újraindította működését. Elnöke Schubert Tódor, ügyvezető elnöke Révay István gróf, főtitkára pedig Szombathy Viktor lett. A szervezet a korábban kiépített hálózatra alapozta működését, két új körzetet is kialakítottak Érsekújvár és Losonc központtal. A ~ tagsága 1944-re elérte a 12 ezer főt, a helyi szervezetek száma pedig 184 volt. A ~ működése 1945-ben szűnt meg. – Ir. Sziklay Ferenc: Kulturális szervezkedésünk története (in. Magyarok Csehszlovákiában 1918–1938 (1938); Turczel Lajos: A csehszlovákiai magyar közművelődés alakulása 1918-tól 1945-ig (In: Fejezetek a csehszlovákiai magyarság történetéből (1993).

Szlovákiai magyar politikai párt, az Egyesült Magyar Párt jogutódja. Az első bécsi döntést követően az Egyesült Magyar Párt csak rövid ideig tudta megőrizni szervezeti egységét, s a Szl.-ban maradt részeken fokozatosan külön párttá szerveződött. A párt kezdetben továbbra is az Egyesült Magyar Párt nevet viselte, mivel azonban a szlovák belügyminisztérium éveken keresztül elutasította hivatalos bejegyzését, a hatóságok által „megtűrt” pártként, csak korlátozott tevékenységet fejthetett ki. A totalitárius, egypártrendszerre berendezkedett Szlovák Köztársaság keretei között a ~ működését a szlovák alkotmányba beépített reciprocitás elve és az 1940-ben elfogadott nemzetiségi törvény szabályozta. A reciprocitási elv alkalmazása volt az oka, hogy a ~ hivatalos regisztrálására csak 1941 nov.-ében került sor. Ekkortól a párt hivatalosan a ~ nevet viselte, a mindennapi használatban azonban csak Magyar Pártnak nevezték. Szervezeti struktúrája hierarchikus, autoritatív felépítésű volt. Élén a széles jogkörökkel felruházott pártelnök állt, akit posztjától csak bírósági határozattal lehetett megfosztani. A pártelnöki tisztséget a párt működésének teljes ideje alatt Esterházy János töltötte be. Az elnök mellett a párt irányításában az országos pártvezetőség kapott szerepet, amelynek központja Pozsony volt. Országos szinten 12 kerületi szervezet és a helyi szervezetek alkották a ~ szervezeti hálózatát. A hivatalos bejegyzés ellenére a Magyar Párt korlátozva volt működésében, csupán szociális, kulturális és gazdasági téren fejthetett ki tevékenységet, amely így leginkább a Szl.-ban rekedt magyarság jogvédelmére, szociális biztonságának megteremtésére és kulturális életének megszervezésére irányult. Ennek a tevékenységnek fontos eleme volt a Magyar Ház kiépítése és a magyar nyelvű iskolahálózat védelme. A ~ hivatalos sajtóorgánumai a Magyar Hírlap és a Magyar Néplap voltak. Ideológiájának alapját a keresztény szellemiség, nemzeti elkötelezettség és a szociális érzékenység jellemezte. A párt hivatalos állásfoglalásait ugyan a bolsevizmussal és a Szovjetunióval szembeni ellenséges hangnem, valamint a német háborús célok helyeslése jellemezte, a nemzetiszocializmus elveit azonban mind a pártelnök, Esterházy, mind a párt legtöbb tagja elutasította. A ~on belül ugyan Csáky Mihály gróf vezetésével működött egy nemzetiszocialista érzelmű, németbarát szárny is, de a párt hivatalos irányvonalát végig Esterházy antifasizmusa jellemezte. A magyarországi nyilas hatalomátvételt követően bizonyos magyar és német körök a ~ot is a hungarizmus eszméi alapján működő párttá akarták alakítani, s Esterházyt formálisan a pártelnökségről való lemondásra kényszerítették, de sikertelenül. A ~ működésének utolsó napjai 1945 tavaszára estek. A párt 1945 ápr.-ában memorandumban tiltakozott a kassai kormányprogramban a szlovákiai magyarsággal szemben megfogalmazott vádak ellen, néhány nappal később azonban a szlovák és szovjet hatóságok a párt vezetőit letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták, s ezzel a ~ megszűnt működni. A párt ingatlanjait és egyéb vagyonát a szlovák hatóságok a háború után lefoglalták és elkobozták. – Ir. Hetényi, Martin: (Zjednotená) Maďarská strana na Slovensku 1939–1945 (2011).

A magyar ellenzéki pártok kultúrreferátusának vezetője, Sziklay Ferenc szervezte meg 1923 és 1925 között. A benyújtott alapszabályokban 3 feladat szerepelt: 1. A hivatásos színészet anyagi és erkölcsi támogatása; 2. a műkedvelő színészet ügyének országos rendezése; 3. a színészutánpótlás biztosítása egy színiiskola felállítása révén. A pozsonyi teljhatalmú minisztérium az alapszabályok 1925-ben történt jóváhagyásakor csak az első feladatot hagyta meg, s az egyesület így kezdte meg működését. Anyagi támogatása évente 80-100 ezer koronát tett ki; ezenkívül hatósági (tartományi, járási és városi) segélyek is voltak, ezek szétosztásakor azonban a magyar színészetet mindig diszkriminálták. A magyarlakta városokban helyi színpártoló egyesületek is léteztek, s 1928-ban Kárpátalján is megalakult a Podkarpatszkáruszi Magyar Színpártoló Egyesület. Ennek keretében 1931-ben Podkarpatszkáruszi Színi Szövetkezetet szerveztek, amely a hatóságoktól neki juttatott koncessziót a kelet-szlovákiai színtársulatra ruházta. A kisebbségi hivatásos színészek a színpártoló egyesületek erőfeszítései ellenére állandó egzisztenciális nehézségekkel küzdöttek, ami negatívan befolyásolta a művészi színvonalat.

Szlovákiai magyar politikai párt a két vh. között. A párt megalakítására 1921. szept.-ében került sor Kassán, ahol a párt elnökévé Sámsony Jánost, alelnökévé pedig Hercz Ignácot választották. A párt elsősorban a kassai liberális magyar értelmiséget, köztük a helyi zsidóság középrétegeit igyekezett maga mögé állítani. A párt programjának középpontjában az alapvető demokratikus és polgári jogok védelme, a lelkiismereti és szólásszabadság biztosítása, az ország kantonális jellegű felosztásának és egy nemzetiségi minisztérium létrehozásának célja állt. További működéséről nincsenek információink, valószínűleg beleolvadt a szintén kassai központú Szlovenszkói Magyar Jogpártba.

Heti sportlap (Pozsony, 1924). „A Csehszlovák Köztársaság magyar sportszövetségének hivatalos lapja”-ként jelezte magát. 9 száma jelent meg. – Szerk. Lányi Géza, Feuer Gábor.

Színházi hetilap. 1925 aug.-ától 1938 jún.-áig jelent meg Kassán, többi színházi lapunkhoz hasonlóan nem egész évben, hanem csak a színházi idény alatt. Szerkesztésében Székely Jenő, Újvári László, Meisl Lajos, Guttman Ernő és Schiffer Imre váltották egymást.