Szőke József

(* 1928. szept. 16. Nyitranagykér, † 2010. okt. 24. Somorja.) Lapszerkesztő, író, bibliográfus. 1955- ben magyar szakos tanári oklevelet szerzett a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán. 1950–1952-ben a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség magyar osztályának előadója, 1952–1969-ben az Új Ifjúság főszerkesztője. 1969-ben rövid ideig a Csemadok KB főtitkára,...megnyit →

(* 1928. szept. 16. Nyitranagykér, † 2010. okt. 24. Somorja.) Lapszerkesztő, író, bibliográfus. 1955- ben magyar szakos tanári oklevelet szerzett a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán. 1950–1952-ben a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség magyar osztályának előadója, 1952–1969-ben az Új Ifjúság főszerkesztője. 1969-ben rövid ideig a Csemadok KB főtitkára,...megnyit →
Részletek

Szőke József (FI)
(* 1928. szept. 16. Nyitranagykér, † 2010. okt. 24. Somorja.) Lapszerkesztő, író, bibliográfus. 1955- ben magyar szakos tanári oklevelet szerzett a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán. 1950–1952-ben a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség magyar osztályának előadója, 1952–1969-ben az Új Ifjúság főszerkesztője. 1969-ben rövid ideig a Csemadok KB főtitkára, majd politikai okokból leváltották. 1970–1972-ben A Hét munkatársa, 1972–1990-ben a Csemadok központi levéltárosa. 1995–1997 között az Életünk c. hetilap főszerkesztője. Tagja volt a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának (1978–1989). 1982–1992 között négy kötetben megjelentette a Csehszlovákiai magyar irodalom válogatott bibliográfiáját. Szerkesztője volt (Viczián Jánossal) a Ki kicsoda Kassától Prágáig c. lexikonnak (1993). Fábry Zoltán-díjas; 2006-ban megkapta a Posonium Irodalmi Díj Életműdíját. – Fm. Az asszony vár (elb., 1959); Katicabogár (r., 1964, 2003); A síró hóember (mesék, 1985); A napraforgóvá vált leány (mesék, 1989); Nagykér (mon., 1993); A hencegő nyúl (mesék, 1995); Csatangoló (történelmi séták, 2005).
Szolnocska (Soľnička)
Részletek
Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogköz É-i peremén, a Latorca folyó bal partján, Királyhelmectől É–ÉNy-ra. L: [1921] – 372, ebből 359 (96,5%) magyar; [2011] – 225, ebből 188 (83,6%) magyar, 24 (10,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 205 (91,1%) magyar, 8 (3,6%) szlovák. V: [2011] – 107 r. k., 46 ref., 34 gör. kat. – R. k. temploma a 21. sz. elején épült.
Szőllős (Vinodol)
1960-ban Alsószőlős és Felsőszőlős (Horný Vinodol) egyesítésével létrejött község a Nyitrai járásban, a Kisalföldön, a Nyitra folyó bal partján, Verebélytől DNy-ra. L: [1961] – 1703, ebből 132 (7,7%) magyar; [2011] – 1932, ebből 1797 (93,0%) szlovák, 49 (2,5%) magyar, 23 (1,2%) roma nemzetiségű. A:...megnyit →
1960-ban Alsószőlős és Felsőszőlős (Horný Vinodol) egyesítésével létrejött község a Nyitrai járásban, a Kisalföldön, a Nyitra folyó bal partján, Verebélytől DNy-ra. L: [1961] – 1703, ebből 132 (7,7%) magyar; [2011] – 1932, ebből 1797 (93,0%) szlovák, 49 (2,5%) magyar, 23 (1,2%) roma nemzetiségű. A:...megnyit →
Részletek
1960-ban Alsószőlős és Felsőszőlős (Horný Vinodol) egyesítésével létrejött község a Nyitrai járásban, a Kisalföldön, a Nyitra folyó bal partján, Verebélytől DNy-ra. L: [1961] – 1703, ebből 132 (7,7%) magyar; [2011] – 1932, ebből 1797 (93,0%) szlovák, 49 (2,5%) magyar, 23 (1,2%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 1702 (88,1%) szlovák, 105 (5,4%) roma, 60 (3,1%) magyar. V: [2011] – 1679 r. k., 68 ref., 2 ev.
Szőlőske (Viničky)
Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Zempléni-szigethegység D-i lábánál, a Bodrog folyó jobb partján, Királyhelmectől Ny–DNy-ra. L: [1921] – 394, ebből 370 (93,9%) magyar, 9 (2,3%) szlovák; [2011] – 516, ebből 277 (53,7%) magyar, 176 (34,1%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 341 (66,1%)...megnyit →
Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Zempléni-szigethegység D-i lábánál, a Bodrog folyó jobb partján, Királyhelmectől Ny–DNy-ra. L: [1921] – 394, ebből 370 (93,9%) magyar, 9 (2,3%) szlovák; [2011] – 516, ebből 277 (53,7%) magyar, 176 (34,1%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 341 (66,1%)...megnyit →
Részletek
Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Zempléni-szigethegység D-i lábánál, a Bodrog folyó jobb partján, Királyhelmectől Ny–DNy-ra. L: [1921] – 394, ebből 370 (93,9%) magyar, 9 (2,3%) szlovák; [2011] – 516, ebből 277 (53,7%) magyar, 176 (34,1%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 341 (66,1%) magyar, 110 (21,3%) szlovák. V: [2011] – 195 ref., 161 r. k., 73 gör. kat., 1 ev. – Ref. temploma 1839-ben klasszicista stílusban épült, a 19. sz.-ban emelt r. k. temploma eredetileg az Andrássy család kápolnája volt. Új r. k. és gör. kat. templomát a 21. sz. elején emelték. A 21. sz. elején magyar nyelven is oktató mezőgazdasági szakközépiskolával rendelkezett.
Szombat
Zsidó hetilap (Érsekújvár, 1923 márc.–szept.). Vezércikkeiben és nemzetpolitikai közleményeiben a zsidó nemzeti öntudatot és a nemzeti jellegű politikai pártszervezkedést propagálta és a zsidó államot eszményesítette. Ez a magatartás nem állt ellentétben a lapnak a csehszl. polgári rendszer iránti lojalitásával. Utódjának tekinthető az 1925-ben megjelent...megnyit →
Zsidó hetilap (Érsekújvár, 1923 márc.–szept.). Vezércikkeiben és nemzetpolitikai közleményeiben a zsidó nemzeti öntudatot és a nemzeti jellegű politikai pártszervezkedést propagálta és a zsidó államot eszményesítette. Ez a magatartás nem állt ellentétben a lapnak a csehszl. polgári rendszer iránti lojalitásával. Utódjának tekinthető az 1925-ben megjelent...megnyit →
Részletek
Zsidó hetilap (Érsekújvár, 1923 márc.–szept.). Vezércikkeiben és nemzetpolitikai közleményeiben a zsidó nemzeti öntudatot és a nemzeti jellegű politikai pártszervezkedést propagálta és a zsidó államot eszményesítette. Ez a magatartás nem állt ellentétben a lapnak a csehszl. polgári rendszer iránti lojalitásával. Utódjának tekinthető az 1925-ben megjelent Judea. – Szerk. Újvári Péter, László Sándor.
Szombath Károly

(* 1951. febr. 22. Érsekújvár) Zenetanár, kórusvezető. Zeneiskolai és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte. 1973-ban a Nyitrai Pedagógiai Karon ének–zene szakos diplomát szerzett. Az Ógyallai Pedagógiai Szakközépiskolában tanítója, majd igazgatóhelyettese. Több mint egy évtizeden át a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának tagja volt. Érsekújvárott a...megnyit →

(* 1951. febr. 22. Érsekújvár) Zenetanár, kórusvezető. Zeneiskolai és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte. 1973-ban a Nyitrai Pedagógiai Karon ének–zene szakos diplomát szerzett. Az Ógyallai Pedagógiai Szakközépiskolában tanítója, majd igazgatóhelyettese. Több mint egy évtizeden át a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának tagja volt. Érsekújvárott a...megnyit →
Részletek

Szombath Károly (csa)
(* 1951. febr. 22. Érsekújvár) Zenetanár, kórusvezető. Zeneiskolai és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte. 1973-ban a Nyitrai Pedagógiai Karon ének–zene szakos diplomát szerzett. Az Ógyallai Pedagógiai Szakközépiskolában tanítója, majd igazgatóhelyettese. Több mint egy évtizeden át a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának tagja volt. Érsekújvárott a Csemadok mellett működő Irodalmi Színpad számos műsorának szerkesztője és hangszeres zenésze. A zenés színház számos nagyoperettjét irányította karmesterként (Csárdáskirálynő, Marica grófnő). 2002-ben a gimnáziumban létrehozta a Jubilate Kamarakórust. Aktív tagja a komáromi Comorra Kamarazenekarnak. 2004-től a kürti többszörös Aranypáva-díjas Bokréta vegyes éneklő csoport művészeti vezetője. – Ir. Dobi Géza: A szlovákiai zenei élet magyar és magyar származású képviselői (2004).
Szombathy Viktor; Volkó

(* 1902. ápr. 8. Rimaszombat, † 1987. aug. 12. Budapest [Mo.]) Író, újságíró. Rimaszombatban érettségizett (1920), Budapesten folytatott egyetemi tanulmányokat, de oklevelet nem szerzett. 1930–1938- ban a Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület (SZMKE) komáromi körzetének titkára, később főtitkára. A komáromi Jókai Egyesület főtitkára is volt. 1936–1940-ben a...megnyit →

(* 1902. ápr. 8. Rimaszombat, † 1987. aug. 12. Budapest [Mo.]) Író, újságíró. Rimaszombatban érettségizett (1920), Budapesten folytatott egyetemi tanulmányokat, de oklevelet nem szerzett. 1930–1938- ban a Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület (SZMKE) komáromi körzetének titkára, később főtitkára. A komáromi Jókai Egyesület főtitkára is volt. 1936–1940-ben a...megnyit →
Részletek

Szombathy Viktor (FI)
(* 1902. ápr. 8. Rimaszombat, † 1987. aug. 12. Budapest [Mo.]) Író, újságíró. Rimaszombatban érettségizett (1920), Budapesten folytatott egyetemi tanulmányokat, de oklevelet nem szerzett. 1930–1938- ban a Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület (SZMKE) komáromi körzetének titkára, később főtitkára. A komáromi Jókai Egyesület főtitkára is volt. 1936–1940-ben a komáromi múzeum igazgatója. Az első bécsi döntés után is egy ideig Komáromban maradt, majd 1943-ig Budapesten a Széchenyi Magyar Kultúregyesület (az SZMKE utódja) főtitkára volt, s egyidejűleg szerkesztette az Ünnep és a Forrás című lapokat is. A második vh. után nyugdíjazásáig banktisztviselőként, műszaki előadóként, rádiószerkesztőként, klubvezetőként, könyvtárosként, műfordítóként dolgozott. Sikeres útikönyveket írt. Szülővárosában 1995-től emléktáblája van; róla nevezték el a feledi alapiskolát. Cikkei, interjúi, irodalmi és színikritikái, publicisztikai írásai az 1920-as évektől jelentek meg; verseket, elbeszéléseket, regényeket is írt; ismertek több kiadást megért, sikeres útikönyvei. Mo.-ról is állandóan figyelemmel kísérte a szlovákiai magyar irodalmi és szellemi élet eseményeit. – Fm. Mikulics szárazon és vízen (ifjúsági r., 1926); Czirók Pista kalandor lesz (ifjúsági r., 1927); Ezüstantenna (v., 1928); Én kedves népem (elb., 1931); Zöld hegyek balladája (r., 1935); Elesni nem szabad (r., 1938); Jóska és a világhír (ifjúsági r., 1940); Különös olasz nyár (r., 1940); Elba-parti szép szerelem (r., 1941); A félhold vándora (ifjúsági r., 1967); Holló Csete, a besenyő (ifjúsági r., 1971); Prága (útikönyv, 1971); Csehszlovákia (útikönyv, Kovács Jánossal közösen, 1973); Szlovákiai utazások (útikönyv, 1975); Két kard, két oroszlán (ifjúsági r., 1976); Az őrnaszád foglyai (ifjúsági r., 1977); Száll a rege várról várra (szlovákiai vármondák, Pozsony, 1979, 1996); Csirregi-Cserregi ország (gyermekr., 1983); Megszólal a töröksíp (ifjúsági r., 1988); Szellemidézés (Pozsony, 2004).
Szomolai Tibor
(* 1962. nov. 29., Vágsellye) Építőmérnök, vállalkozó, prózaíró. Gyermekkorát Alsószeliben töltötte. 1980 és 1986 között a pozsonyi Szlovák Műszaki Főiskola (ma: egyetem) Építőipari Karának magasépítészeti szakán tanult, ahol építőmérnöki oklevelet szerzett. 1986–1989-ben a Nagyszombati Magasépítő Vállalat galántai üzemének panelgyári részlegét vezette. 1989–1991-ben a Galántai Városi...megnyit →
(* 1962. nov. 29., Vágsellye) Építőmérnök, vállalkozó, prózaíró. Gyermekkorát Alsószeliben töltötte. 1980 és 1986 között a pozsonyi Szlovák Műszaki Főiskola (ma: egyetem) Építőipari Karának magasépítészeti szakán tanult, ahol építőmérnöki oklevelet szerzett. 1986–1989-ben a Nagyszombati Magasépítő Vállalat galántai üzemének panelgyári részlegét vezette. 1989–1991-ben a Galántai Városi...megnyit →
Részletek
(* 1962. nov. 29., Vágsellye) Építőmérnök, vállalkozó, prózaíró. Gyermekkorát Alsószeliben töltötte. 1980 és 1986 között a pozsonyi Szlovák Műszaki Főiskola (ma: egyetem) Építőipari Karának magasépítészeti szakán tanult, ahol építőmérnöki oklevelet szerzett. 1986–1989-ben a Nagyszombati Magasépítő Vállalat galántai üzemének panelgyári részlegét vezette. 1989–1991-ben a Galántai Városi Nemzeti Bizottság építészeti részlegének a vezetője, 1991–1994 között a felsőszeli Aquamont Kft. ügyvezető igazgatója. Rimaszombatban megalapította az erdei gombák feldolgozásával és forgalmazásával foglalkozó Flashco Kft.-t (1995), valamint megalapította a rimaszombati Katolikus Kör polgári társulást (2007). 2009–2010-ben Rimaszombatban elindította és kiadta a Fáklyavivő c. havilapot. 2012 óta dokumentumregényeket is ír. 2017-ben Alsószeli polgármesterének díját kapta a történelmi családregény műfajának megújításáért. F.m.: Felvidéki saga (dokumentumregény., 2013); Fáklyavivő. A rimaszombati Katolikus Kör története (dokumentumregény, 2014); A klán (dokumentumregény, 2017/2018).
Szomolnok (Smolník; Schmöllnitz)
Község a Gölnicbányai járásban, a Gömör–Szepesi-érchegységben, a Szomolnok-patak völgyében, Rozsnyótól ÉK-re. L: [1921] – 2768, ebből 1833 (66,2%) német, 295 (10,7%) szlovák, 259 (9,4%) magyar, 181 (6,5%) ruszin; [2011] – 1126, ebből 996 (88,5%) szlovák, 27 (2,4%) ruszin és ukrán, 24 (2,1%) német, 3...megnyit →
Község a Gölnicbányai járásban, a Gömör–Szepesi-érchegységben, a Szomolnok-patak völgyében, Rozsnyótól ÉK-re. L: [1921] – 2768, ebből 1833 (66,2%) német, 295 (10,7%) szlovák, 259 (9,4%) magyar, 181 (6,5%) ruszin; [2011] – 1126, ebből 996 (88,5%) szlovák, 27 (2,4%) ruszin és ukrán, 24 (2,1%) német, 3...megnyit →
Részletek
Község a Gölnicbányai járásban, a Gömör–Szepesi-érchegységben, a Szomolnok-patak völgyében, Rozsnyótól ÉK-re. L: [1921] – 2768, ebből 1833 (66,2%) német, 295 (10,7%) szlovák, 259 (9,4%) magyar, 181 (6,5%) ruszin; [2011] – 1126, ebből 996 (88,5%) szlovák, 27 (2,4%) ruszin és ukrán, 24 (2,1%) német, 3 (0,3%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 971 (86,2%) szlovák, 32 (2,8%) ruszin és ukrán, 28 (2,5%) német, 9 (0,8%) magyar. V: [2011] – 807 r. k., 32 ev., 26 gör. kat., 1 ref. – Német hospesek által a 14. sz. elején alapított bányaváros, amelynek hegyeiben évszázadokon keresztül ezüstöt, vas- és rézércet bányásztak. Német lakosságát a második vh. után kitelepítették Németországba. Az egykori Városháza 1721-ben, barokk-klasszicista ev. temploma 1787-ben, középkori alapokon álló barokk r. k. temploma 1801-ben, a barokk Nepomuki Szt. János-kápolna 1726-ban, a barokk-klasszicista Szt. József-kápolna 1803-ban, a Stószi-hágónál álló búcsújáró r. k. (Sarlós Boldogasszony-) temploma 1755-ben épült.
Szomotor (Somotor)
Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogközben, a Bodrog folyó bal partján, Királyhelmectől Ny–DNy-ra. L: [1921] – 565, ebből 467 (82,6%) magyar, 18 (3,2%) szlovák; [2011] – 1571, ebből 1004 (63,9%) magyar, 479 (30,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1206 (76,8%) magyar, 309...megnyit →
Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogközben, a Bodrog folyó bal partján, Királyhelmectől Ny–DNy-ra. L: [1921] – 565, ebből 467 (82,6%) magyar, 18 (3,2%) szlovák; [2011] – 1571, ebből 1004 (63,9%) magyar, 479 (30,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1206 (76,8%) magyar, 309...megnyit →
Részletek
Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogközben, a Bodrog folyó bal partján, Királyhelmectől Ny–DNy-ra. L: [1921] – 565, ebből 467 (82,6%) magyar, 18 (3,2%) szlovák; [2011] – 1571, ebből 1004 (63,9%) magyar, 479 (30,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1206 (76,8%) magyar, 309 (19,7%) szlovák. V: [2011] – 574 r. k., 447 ref., 277 gör. kat., 16 ev. – Klasszicista stílusú ref. temploma 1801-ben, közös r. k. és gör. kat. temploma 1996-ban épült. Határában 11. sz.-i korai Árpád-kori sírokat tártak fel. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – 1943-ban közigazgatásilag ~hoz csatolták Bodrogvécset, 1964-ben Kisújlakot.
