A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig

Grafológiai folyóirat (Pozsony, 1920. máj. 1.). Egy száma jelent meg. – Szerk. Szilárd Rezső.

Képes színházi és művészeti hetilap (Pozsony, 1920–1936). A leghosszabb életű kisebbségi színházi lap volt a két vh. közöttt. Rendszeresen közölte a heti műsort és az operettek énekszámait; minden számában voltak színészportrék és változó című pletykarovatok. Többször közölt vidám színpadi jeleneteket, verseket és könyvrecenziókat. – Szerk. Fehér Jenő, Sebestyén József, Lórándy K. Lóránd, Molnár Tibor, Rosa Elemér, Lukács Gyula, Weisz Jenő.

Színházi és filmhetilap (Pozsony, 1922. jún. 15-től aug. 12-ig). Ígéretes lapként indult, első számaiban az alkalmi anyagokon kívül kisebb tanulmányokat is közölt (Kázmér Ernő: Színpad és színpadi kultúra; A színház múltja és jövője; Weichherz Gyula: A mozi múltja jelene és jövője). A bemutatás előtt álló darabokról (pl. Čapek R.U.R.-járól) részletes ismertetéseket nyújtott. Verseket, tárcákat is közölt, többek között Antal Sándor, Földes Sándor, Sebesi Ernő és Sándor Ernő tollából. – Szerk. Gellért Jenő, Rehorovszky Jenő.

Színházi és művészeti hetilap (Pozsony, 1919 aug.–1920 jan.). A Tavasz folyóirat mellékleteként jelent meg. A lap munkatársai közé tartozott a kitűnő színészportrékat író Holly Jenő. A pozsonyi képző- és zeneművészeti eseményekről is tudósított. – Szerk. Szeredai Gruber Károly, Honty Ottó, Neogrády Ödön.

Elődje, az Állami Pedagógiai Kiadó (az Állami Kiadó pozsonyi kirendeltsége) 1920-ban alakult, majd 1939-ben önállósult. 1952-től a neve ~. Kezdetekben főleg iskolai nyomtatványokat adott ki, később tankönyveket és újságokat is. A magyar szerkesztőség 1951-ben alakult, vezetője Dr. Oravsky Ede volt. Ma a kiadó valamennyi iskolatípus (alapiskola, speciális iskola, középiskolák és gimnáziumok) számára ad ki magyar nyelvű tankönyveket valamennyi tantárgyhoz. A kiadót 1996-ban privatizálták, majd 2003-ban hozzácsatolták a Mladé letá ifjúsági könyvkiadót is. Jelenleg a kiadóban a két szlovák szerkesztőség mellett működik a magyar tankönyvek szerkesztősége is. A szerkesztőség évente 70-80 magyar nyelvű tankönyvet jelentet meg. Vezető szerkesztők: Oravsky Ede (1951), Korbuly Mária, Hamar Kálmán, Werdenich József (1960), Bertók Imre (1972), Kecskeméthy Győző (1986), Sima Éva (1991), Urbán Zsolt (2000)

Szakmai szervezet, 1994-ben alakult Pozsonyban. (Előzménye a Zoller Mihály, Dolník Erzsébet és Csáky Pál által szervezett értelmiségi talalálkozók voltak 1992-ben és 1993-ban Léván.) Vitafórumokat szervez oktatási, érdekvédelmi, érdekképviseleti, közéleti, kulturális és közművelődési témákban. Legjelentősebb találkozói Csölösztőn, Párkányban és Somorján voltak.

Szakmai szervezet, 1991-ben alakult Losoncon, a szervezet pozsonyi székhellyel működött a 2000-es évek elejéig. Folytatta a Csemadok keretébe tartozó néptánc és népzene színpadi művelésével foglalkozó csoportok és hagyományőrző együttesek koordinálását. Kulturális, közművelődési, tudományos, szakmai tevékenységet folytatott. Fő célja a hagyományos népi kultúra továbbéltetése és támogatása volt. Lapja a Folkhíradó. A kezdetekben működési területe négy csoportra volt osztható: módszertani tanfolyamok szervezése gyermektánccsoport vezetőknek, koreográfusoknak és táncpedagógusoknak, fesztiválok, szakmai táborok és konferenciák szervezése, a néprajzi kutatómunkán belül a néptánc és a népzene gyűjtése, a video- és hangzóanyag-archívum feldolgozása és kiadása. Később módosította alapszabályát: a tagságon alapuló szervezetből megpróbált szakmai szervezetté válni. A 2000-es évek elejétől nem fejt ki tevékenységet. Munkáját jelenleg a Hagyomány Alap, Táncfórum – Szlovákiai Magyar Néptáncosok Szakmai Egyesülete és az Ifjú Szivek Táncszínház szervezi és rendezi.

Szlovákiai magyar múzeum, Pozsonyban alakult 2002-ben. A kilencvenes évek elejétől kezdett kirajzolódni a Szlovák Nemzeti Múzeum keretei között egy nemzetiségi múzeumlánc kialakulása. A turócszentmártoni Néprajzi Múzeum, más múzeumokkal együttműködve, 1995-ben indította útjára a Múzeumok és nemzetiségek c. programját, amelynek keretében a népi kultúra egy-egy jelenségét a szlovákiai etnikumok (szlovákok, magyarok, németek, ukránok-ruszinok, romák és zsidók) szemszögéből vizsgálják meg. A program gerincét egy-egy vándorkiállítás (Lakodalom Szlovákiában; Vásárok, piacok; A nyugalom kertjében. Halállal és temetkezéssel kapcsolatos szokások a szlovákiai nemzetiségek szemszögéből) és hozzá kapcsolódó konferencia, valamint kiadvány képezte. A kiállítások létrehozásába az adott nemzetiségek szakemberei és intézményei kapcsolódtak be. Magyar részről először a komáromi Duna Menti Múzeum Szlovákiai Magyar Nemzetiségi Osztálya, majd később (2001-től) a Szlovák Nemzeti Múzeum pozsonyi Történeti Múzeuma önálló osztályaként létrejött a Szlovákiai Magyar Kultúra Dokumentációs Központja is. Utóbbi 2002-ben a Mátyusföldi Muzeológiai Társasággal együttműködve megjelentette a Muzeológiai Füzetek c. közleményeinek első számát. Ugyanebben az évben az osztály önállósult, és ~ néven működik a Szlovák Nemzeti Múzeum szervezeti keretei között Pozsonyban. Irányítása alá tartozik az alsósztregovai (Dolná Strehová) Madách-kastély és a szklabonyai Mikszáth Kálmán Emlékház is. 2003 máj.-ában megnyitotta a Hagyomány és értékek – Magyarok Szlovákiában c. állandó kiállítását, továbbá rendszeresen valósít meg székhelyén és Szl. más városaiban időszakos kiállításokat. Igazgatója Jarábik Gabriella (2002).

A Csemadok szervezeti keretei között létrehozott társadalmi egyesület (Pozsony, 1969–1972). Feladatának tekintette a szlovákiai magyarok népi kultúrájának kutatását, az eredmények közzétételét. Kutatási programokat kezdeményezett, tájházak berendezésében működött közre, ám fennállásának rövid ideje és a kor politikai légköre nem tette lehetővé kitűzött céljainak maradéktalan megvalósítását.

Az 1989-ben megalakult Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság megnevezése 1993-tól. Kezdetben pozsonyi, majd komáromi, jelenleg nánai központtal működik. Feladatának tekinti a szlovákiai magyar néprajzi kutatások koordinálását, a néprajzos utánpótlás biztosítását, az eredmények közzétételét, s egyáltalán a népi kultúra propagálását. 1990-től Szanyi Mária irányításával a Társaságon belül Pedagógiai Munkacsoport működött. Csaknem fél évtizedig (1992–1997) Pusko Gábor vezetésével Tornalján működött a Társaság Gömöri Helyi Csoportja, ill. 1993-tól Dunaszerdahelyen Ág Tibor irányításával Népzenei Munkaközössége. Tudományos kutatásokat, konferenciákat, továbbképző tanfolyamokat szervezett, kiadványsorozatában (Népismereti Könyvtár) kismonográfiákat, tanulmányköteteket jelentetett meg (1–9. kötet), Hírharang címen néprajzi tájékoztató füzetet adott ki 1990–1999 között; a fiatal, kezdő gyűjtők eredményeit az Utánpótlás c. füzetekben (1–3. füzet), 1994-től a kisebb terjedelmű tanulmányokat közlő Néprajzi Tanulmányok c. füzetsorozatát (1–22. füzet) jelentette meg. Elnökei: Liszka József (1989–1997), Dániel Erzsébet (1997-től).

Kulturális és közművelődési szervezet (Pozsony, 1949. márc. 5.). Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete néven alakult meg, melynek rövidítése a Csemadok mozaikszó. A szervezet elnevezése többször változott: Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége (1966–1969), Csehszlovákiai Magyar Társadalmi és Kulturális Szövetség (1969–1971), Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége (1971–1990), Csehszlovákiai Magyarok Demokratikus Szövetsége (1990–1993), Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség – Csemadok (1993). Az 1945–1948-as jogfosztottság utáni időszakban egyetlen magyar intézményként a szlovákiai magyarság körében szervezte a kulturális életet, ápolta a hagyományokat és a népművészeti értékeket. Ösztönözte és támogatta a kisebbségi kultúra fejlesztését, az anyanyelv használatát, a szakképzést és az általános műveltségi szint emelését. Alakuló közgyűlésen Fábry Zoltánt választották a szervezet díszelnökévé, aki haláláig betöltötte ezt a tisztséget. Helyi szervezeteinek száma 1949 végén 63 volt, ez 1952 máj.-áig (a III. országos közgyűlésig) 380-ra, a taglétszám pedig 35 ezerre nőtt. 1980-ban már 512 helyi szervezete és 72 500 tagja volt. 2007-ben 15 járási és 2 városi területi irodát, ill. 441 alapszervezetet és 57 050 tagot tartott nyilván. A Csemadok eszmeiségében kezdettől fogva meghatározó volt a pártideológia, a mindennapi aprómunkában viszont a magyarság szellemi életének, kultúrájának támogatása érvényesült. Sokrétű tevékenységet végzett: irodalmi rendezvényeket, tanfolyamokat, népművelő előadásokat, kulturális rendezvényeket szervezett, műkedvelő művészeti együtteseket hozott létre (színjátszó- és népi táncsoportokat, énekkarokat stb.). Országos rendezvényei: Jókai Napok (Komárom), Kazinczy Nyelvművelő Napok (Kassa), Szenczi Molnár Albert Napok (Szenc), Országos Kulturális Ünnepély (Gombaszög), Országos Népművészeti Fesztivál (Zseliz), Tavaszi Szél Vizet Áraszt (Pozsony), Duna Menti Tavasz (Dunaszerdahely), Kodály Zoltán Napok (Galánta), Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Verseny (Rimaszombat), Fábry Napok (Kassa), Csengő Énekszó (Érsekújvár), Bíborpiros Szép Rózsa (Dunaszerdahely), valamint nyári művelődési táborok, klubok, irodalmi, nyelvi vetélkedők és népdalversenyek. Létrehozta a szlovákiai magyar kultúra ápolásának több intézményét: Fáklya (1951), Népes (1953), Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó (1953), A Hét (1957), Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara (1964), Szőttes Kamara Néptáncegyüttes (1969). A szervezet együttműködött az írókkal, író–olvasó találkozókat szervezett, irodalmi műveket népszerűsített. Jelentős szerepet játszott a néprajzi és népzenei kutatás megszervezésében, szakmai munkáját különböző szaktestületekben folytatta (Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság, Csehszlovákiai Magyar Tudományos Társaság, Csehszlovákiai Magyar Amatőr Színjátszók Társasága, Csehszlovákiai Magyar Irodalom- és Könyvbarátok Társasága stb.), amelyek 1989 után önállósodtak. Tagja volt a Nemzeti Frontnak (1949–1971, 1987–1989), 1971–1987 között pedig a kulturális minisztérium felügyelete alá tartozott. – Vezető: Lőrincz Gyula(1949), Dobos László (1968), Fábry István (1971), Lőrincz Gyula (1972), Sidó Zoltán (1982), Bauer Győző (1991), Kolár Péter (1997), Kvarda József (2000), Száraz József (2003), Hrubík Béla (2006), Bárdos Gyula (2012); Kiss Beáta (2025). – Ir. Szabó Rezső szerk.: Adalékok a Csemadok munkájához (1966); Varga János szerk.: A Csemadok 25 éve 1949–1974 (1974); Rácz Olivér: A fáklya jegyében (1984); Tóth László–Filep Tamás Gusztáv szerk.: A (cseh)szlovákiai magyar művelődés története 1918–1998. I–IV. (1998–2000); Szabó Rezső: A Csemadok és a Prágai Tavasz. Beszélgetések, cikkek, előadások, dokumentumok (2004).

Heti sportlap (Pozsony, 1924). „A Csehszlovák Köztársaság magyar sportszövetségének hivatalos lapja”-ként jelezte magát. 9 száma jelent meg. – Szerk. Lányi Géza, Feuer Gábor.

Szaklap (Pozsony, 1951–1956). Az egységes földműves szövetkezetek számára kiadott havilap.

2001-ben alakult Pozsonyban. Alapítói a Magyar Koalíció Pártja, a Csemadok, a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége, a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége. D-Szl.-ban tizenkét irodája működik, melyek a magyarországi státustörvény nyújtotta lehetőségekről tájékoztatják az érdeklődőket. Elnöke Mézes Rudolf, igazgatója Pogány Erzsébet.

Képes havi folyóirat (Pozsony, 1970–1989) A Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség Szlovákiai Központi Bizottságának a kiadványa. 1980-tól a
Priateľ ZSSR magyar változataként jelent meg. Az egykori Szovjetunió gazdasági, tudományos, irodalmi és kulturális eredményeit népszerűsítette, időnként csehszlovákiai magyar írók szovjetunióbeli élménybeszámolóit is közölte. – Szerk. Dénes Ferenc (1970); Karol Šavel (1977); Jozef Gál (1979).

A Szovjetbarátok Szövetségének havilapja (Pozsony, 1935 okt.–1936 dec.). A hazai magyar írók közül Fábry Zoltán, Forbáth Imre, Ilku Pál és Sellyei József írtak bele, a szovjet írók közül Gorkij, Ehrenburg és Pervomajszkij szerepelt a leggyakrabban. – Szerk. Farkas István.

1968. szept. 12-én alakult hetilap Pozsonyban. Az 1969/70-es tanév 1. számától a csehszlovákiai magyar fiúk és lányok lapjaként jelent meg, később a Szlovákiai Pionírszervezet Központi Tanácsának lapja, majd az 1989/90-es tanév 12. számától a Szocialista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának lapja. A 80-as évektől – a nyári vakáció kivételével – havonta jelenik meg. A rendszerváltás óta a tanulóifjúságot érdeklő kérdésekkel foglalkozik. Rendszeresen közöl irodalmi műveket is, főleg a (cseh)szlovákiai magyar irodalmat népszerűsíti. Főszerkesztői: Petrik József (1968), Seres Vlaszta (1980), Balajti Árpád (1983), Huszárné Seres Vlaszta (1984), Szamák Mihály (1989), Tóth Elemér (1993), Benyák Mária (2000).

A (Cseh)szlovákiai Magyar Írók Társaságának kiadványa (Pozsony, 1990–2002). Az 1990-es kiadvány áttekintést nyújt az önálló magyar írószervezet megalakulásáról, közli a társaság első alapszabályát; az 1992-es kötet a CSMÍT III. közgyűlésének, az 1993-as pedig a Nyitrán A rendszerváltás és a kisebbségi irodalom címmel 1993 okt.-ben rendezett tudományos konferencia anyagát adja közre. 1994–1996 között nem jelent meg. – Szerk. Fónod Zoltán (1990–1993, 1997), Hodossy Gyula (1998), Balázs F. Attila (1999–2000), Csanda Gábor (2001–2002).