A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig

Rácz Csaba (csa)

(* 1979. júl. 1. Komárom) Csellóművész. Gyökér Krisztina tanította. Neveltetésének köszönhetően már gyerekkorában részt vett a templomi zenei életben Mórocz Ildikó vezetésével. Középiskolai zenei tanulmányait Győrött, majd Székesfehérvárott végezte Tetsuya Kiuchi-Koide osztályában. Ekkor már tagja volt a Török Ferenc hegedűművész vezette komáromi Comorra Kamarazenekarnak. Kezdetektől részt vesz az Édes Árpád (református lelkipásztor) által szervezett FIRESZ kórus munkájában, melyet kezdetben Ág Tibor, majd Berkesi Sándor, később Süll (Rácz) Kinga karnagyok vezettek. Tanulmányait a Pozsonyi Zeneművészeti Főiskolán folytatta Ján Sláviknál. Iskolatársaival megalakították a Pozsonyi Vonósnégyest (Bratislavské sláčikové kvarteto). Részt vesz Josef Chuchro és Perényi Miklós gordonkaművészek mesterkurzusán. 2002-től a Szlovák Filharmónia tagja. Közreműködik több neves zenekarban: Cimorosa Chamber Orchestra, Capella Istropolitana, Metropolitný orchester Bratislava, Solistes Européens Luxembourg, Philharmoniker Hamburg, Viva Musica Festival Orchestra, Bratislava Symphony Orchestra, Symphonia Vienna. Az utóbbi években a Camerata Comorra nemzetközi kamarazenei mesterkurzus lektoraként is tevékenykedik. Együtt játszott a Borostyán Együttes, Kor-Zár, Kicsi Hang, Kaláka, Remedios, Écsi Gyöngyi, Korpás Éva, Tóbiás Szidi, Emmer Péter, Lakatos Róbert és a RÉV, Dhafer Youssef, Giovanni Sollima zenekarokkal és énekesekkel. – Ir. Dobi Géza: A szlovákiai zenei élet magyar és magyar származású képviselői (2004).

Rácz Tibor (csa)

(* 1953. ápr. 7. Dunaszerdahely) Akkordeonművész, zeneszerző, tanár. A pozsonyi Konzervatóriumban érettségizett (1974), a pozsonyi Szépművészeti Akadémián harmonika szakot (1978), a Comenius Egyetem BTK-án esztétika–kultúrpolitika szakot (1984) végzett. 1984-től a pozsonyi Zeneakadémián tanít, de nemzetközi mesterkurzusokon is oktat. Számos hazai és nemzetközi szakmai szervezet tagja, tisztségviselője. Több nemzetközi akkordeon- és harmonikaverseny nyertese, díjazottja. 2006-ban a Szlovák Köztársaság Kormányának Ezüstplakettjével tüntették ki. – Fm. Az akkordeonjáték módszertana (szlovákul, 1980); 3 Szvit és Toccata Cors (1989); Barokk táncok (átiratok akkordeonra, 1990); Romantikus szerzők művei (Salzburg, 1991).

Rajter Lajos (SZM)

(* 1906. júl. 30. Bazin, † 2000. júl. 6. Pozsony) Karmester, zeneszerző, zenepedagógus. Tanulmányait Pozsonyban, Bécsben és Budapesten végezte. 1933–1945-ben a Magyar Rádió karnagya és a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia tanára volt. 1945-től halálig Pozsonyban élt. 1945–1949-ben, ill. 1968–1976-ban a Szlovák Rádió Szimfonikus Zenekarának vezető karnagya. 1949–1976-ban a Szlovák Filharmónia első, alapító karnagya, egyúttal a Szépművészeti Akadémia oktatója. Nemzetközi elismertségű zeneszerző, karmester, nemzetközi karmesterversenyek zsűritagja. 1989-től Nemzeti Művész, és megkapta a Ľudovít Štúr Rend I. fokozatát is. Szimfonikus zenét (Symfonietta, Szimfonikus szvit, Divertimento), kamarazenét (Vonósnégyes I., II., III., Fúvósötös), kórusműveket és népdalfeldolgozásokat komponált, cikkeket, tanulmányokat, megemlékezéseket is írt.

Reichental Ferenc (SZM)

(* 1895. máj. 6. Nagylég, † 1971. ápr. 2. New York – Hollis [USA]) Festőművész, grafikus. 1906–1914-ben végezte középiskolai tanulmányait Pozsonyban és Győrött. 1915–1916-ban katonaként szolgált, majd orosz fogságba került. 1920–1921-ben a szentpétervári Képzőművészeti Akadémián tanult, majd Irkutszkban tanított. 1921-ben visszatért Csehszl.-ba. 1925-ben németországi, 1926-ban franciaországi tanulmányutat tett. 1931-ben Pozsonyban festőiskolát nyitott. 1933–1938-ban a pozsonyi Iparművészeti Iskolán tanított. 1939–1945 között családjával együtt álnéven Mo.-on élt, a háború után hazatért. 1948-ban az Amerikai Egyesült Államokba emigrált. Oroszországi tartózkodása alatt megismerkedett az orosz forradalmi művészettel és a baloldali ideológiával. Pályája elején főleg az expresszionizmus hatott rá, de foglalkoztatta a kubizmus és a szürrealizmus is. Művészetével az 1930-as években a legjobb szlovákiai modernek közé számított. 1948-as emigrációja után az USA-ban is sikeresen folytatta munkásságát. Műveit számos hazai és külföldi galéria őrzi. – Ir. Brogyányi Kálmán: ~. In: Forum, 1936/88–89.; Kohút, L.: ~. (mon., 1988).

id. Reiter István (SZM)

(* 1944. okt. 21. Kassa, † 2024.júl. 15.) Hegedűművész, karmester, zeneszerző és tanár. Az általános iskolát Kassán (1950−1958) végezte, majd a Pozsonyi Konzervatórium növendéke volt (1958−1963), ezt követően a Kassai Konzervatóriumba járt (1963−1965), és a Pozsonyi Zeneművészeti Főiskolán szerzett diplomát (1969). 1968-tól 1996-ig a Szlovák Filharmónia tagja és koncertmestere, 1997-től 2005-ig a Pozsonyi Konzervatóriumban tanított. A Cappella Istropolitana, a Szlovák Vonósnégyes, a Franz Lehár Orchester (Bécs), Pressburger Solisten, Slovakia Solisten és számos együttes gyakori vendége. Együttműködött többek között a következő művészekkel: Sergiu Celibidache, Carlo Cecchi, Ferencsik János, Riccardo Muti, Claudio Abbado, Paavo Jarvi, Václav Neumann, Zdeněk Košler, Václav Smetáček, Libor Pešek, Ladislav Slovák, Rajter Lajos, Fischer Ádám, Aram Khachaturian, Bohdan Warchal, Nino Rota, Ennio Morricone, Henrik Schering, Yehudi Menuhin, Kovács Dénes, Leonid Kogan, Igor Oistrach, Giddon Kremer, Viktor Pikaisen, Csaba Péter, Starker János, Jozef Podhoranský, Heinrich Schiff, Alfred Brendel, Maurizio Pollin, Schiff András, Ránki Dezső, Kocsis Zoltán, Fischer Annie, Jan Panenka, Halina Czerny Stefanska, Maurice André, Placido Domingo, Alfredo Kraus, Renata Scotto, Angela Gheorghiu, Josefine Baker, Gregor József. Pályafutása során több száz tévé-, rádió- és hanglemezfelvétel készült vele. 1997-től zenetanári tevékenysége mellett a szóló, ill. a bécsi zene nagy ismerőjévé, „Stehgeiger”-ré tökéletesítette magát. Könnyedén váltogatja a különböző stílusokat: a klasszikust, a bécsi szalonzenét (Strauss, Kálmán, Lehár) és a modern tánczenét (Cha-cha, Rock, Swing, Samba). Hosszú évek óta rendszeresen részt vesz a legnívósabb bécsi bálokon (Der Ball der Wiener Philharmoniker, Wiener Ärzteball, Wiener Polizeiball, Techniker-Cercle, Bonbon Ball, Wiener Blumenball, Ball der Philharmonie in Essen, Münchner Wiener Ball, „Moskauer Ballnacht” im Wiener Rathaus), és itthon (Nitrianský župný bál, Skalický župný bál, Medický ples – Bratislava, Bamabal – Bratislava, Filharmonický ples, Bratislavský ples, Weber-Terranova ples, Medický ples, Ples Ľudovej banky). Fiával, ifj. Reiter Istvánnal „Reiter Duó” néven rendszeresen fellép bel- és külföldön. Az „Andreas Kvartett” állandó tagja.

Ifj. Reiter István (SZM)

(* 1976. március 27. Pozsony) Hegedűművész. Általános iskolai tanulmányait a pozsonyi Duna Utcai Alapiskolában végezte (1982−1990). A Pozsonyi Konzervatóriumban érettségizett (1995). A Pozsonyi Zeneművészeti Főiskolán szerzett diplomát (2003). Szakmai fejlődésére legnagyobb hatással id. Reiter István, Szabadi Vilmos, valamint Králik János voltak. 2001−2004 között japán turnékon vett részt, 2002-től rendszeresen szerepel Európa-szerte a pozsonyi Solamente Naturali barokk zenekarral. 2003−2004-ben együttműködött a Camerata Europeana (Stuttgart) zenekarral. 2005-ben sikeres próbajáték révén tagja lett a Recreation – Grosses Orchester Graz nevű grazi zenekarnak. 2006-ban felvételt nyert a Szlovák Rádió Szimfonikus Zenekarába. 2012-től állandó kisegítő a Szlovák Filharmóniában. 1997-től rendszeresen lép fel a Szlovák Rádió Szimfonikus Zenekara, Szlovák Filharmónia, Szlovák Állami Kamarazenekar (Zsolna), Franz Lehár Orchester (Bécs), Cappella Istropolitana, Solamente Naturali, Musica Aeterna, Haydn Sinfonietta Wien. 2011-ben zenei szerkesztőként dolgozott a Pátria Rádióba. id. Reiter Istvánnal együtt lépnek fel (Reiter Duó). – Fm. Reiter István szalonzenekara (2004); Reiter Duó (2009).

Rigele Alajos (SZM)

(* 1878. febr. 2. Pozsony, † 1940. febr. 14. Pozsony) Szobrász. 1895–1898-ban Messner Adolf díszítőszobrásznál dolgozott Pozsonyban. 1901–1906-ban elvégezte a bécsi Képzőművészeti Akadémiát. 1908–1911-ben Rómában járt tanulmányúton. 1911-től haláláig Pozsonyban élt, ahol számos portrét, síremléket készített; a különböző épületek homlokzatát díszítő szobrai a mai napig a városkép szerves részét alkotják. Szobrászatát főleg az akadémizmus és a neoklasszicizmus formavilága jellemzi. 1931-től haláláig elnöke volt a Kunstvereinnek. – Főbb köztéri művei: 1914: Pázmány Péter sírlapja (Dóm, Pozsony); 1925: Az első vh.-s áldozatok emlékműve a Murmann-magaslaton (Szőnyi Endre építésszel, Pozsony); 1935: épületplasztikák a főrévi volt városházán; 1936: Madách Imre emlékműve (Alsósztregova); 1938: Nimfa és őz (Pozsony). – Ir. Lehel Zsolt: Rigele Alajos (1977).

Rigele Alajos − Madách emlékmű Alsósztregován (MÁ)

Sas Andor (FI)

(* 1887. jan. 22. Budapest [Mo.], † 1962. aug. 23. Pozsony) Történész, irodalomtörténész. 1920 után telepedett le Csehszl.-ban; Munkácson, majd Pozsonyban volt gimnáziumi tanár. Egyik alapítója volt a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaságnak; Masaryk, Beneš és Kamil Krofta műveit fordította magyarra. Az 1920–1930-as években történeti tanulmányokat, gazdaságtörténeti dolgozatokat publikált. 1939–1945-ben bujkálnia kellett. 1948 után elsősorban ismeretterjesztéssel foglalkozott. 1950-től haláláig a pozsonyi Pedagógiai Főiskola, majd a Comenius Egyetem magyar tanszékének vezetője. – Fm. Szabadalmas Munkács város levéltára 1376–1850 (1927); A Schönborn-uradalom a 18. században (1931); Riedl Szende hídverési kísérlete a cseh és magyar szellemiség között a Bach-korszak Prágájában 1854–1860 (1937); Egy kárpáti latifundium a hűbéri világ alkonyán (1955); A koronázó város – A bécsi kongresszustól a nagy márciusig 1815–1848 (1973, 1995); A szlovákiai zsidók üldözése (1939–1945) (1993).

Schleicher László (csa)

(* 1908. márc. 30. Pozsony, † 1999. jan. 17. Pozsony) Tanár, karnagy, zeneszerző. A pozsonyi Comenius Egyetemen szerzett magyar–latin–zenei nevelés szakos tanári oklevelet (1935), később karmesteri, zeneszerzési és hegedű szakot végzett (1950). Gimnáziumi tanárként és zenetanárként működött. 1926–1971 között a Salvator Vegyeskar, 1964–1972-ben a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának, 1972–1982-ben a Magyar Keresztény Egyházi Énekkar karnagya. Alapítója (1980) és haláláig főtitkára volt a Liszt Ferenc Társaságnak. Zenei témájú írásokat közölt; szakkönyveket, tankönyveket írt és fordított.

Schlosser Klára (csa)

(* 1947. ápr. 19. Pozsony) Énekes, énektanár, zenetörténész. 1953−62-ban elvégezte a magyar tanítási nyelvű alapiskolát Pozsonyban, 1962−68-ban az ének szakot a Pozsonyi Konzervatóriumban, 1968−76-ban pedig a zenetudományi szakot a Comenius Egyetem Bölcsészkarán. 1983-ban doktorált zenetörténetből. 1967-től 2005-ig a Szlovák Filharmóniai Kórus tagja, 1987-től 1990-ig a szoprán szólamvezetője, egyben 1970−83-ig a Szlovák Madrigalisták Kórusának, 1975−2002-ig a Zene- és Drámaművészeti Főiskola Madrigálkórusának tagja. 1986-ban a Szlovák Filharmónia érdemes tagja. 1990−1996 között a pozsonyi Egyházi Zeneegylet elnökségi tagja, 1969−2007 között a pozsonyi Szent Márton-dómban és 1969-től a pozsonyi Trinitáriusok-templomában működő kórus tagja, 1970-től 2005-ig a szoprán szólam szólistája. 2005−2007 között a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karán éneket tanított és zenetörténetet adott elő. 2005-től a pozsonyi Miloš Ruppeldt Művészeti Alapiskolában éneket tanít. 1967−69 között a Slovkoncert hangversenyügynökség tankoncertjeinek magyar és szlovák nyelvű moderátora. 1985-től 1995-ig a Csehszlovák, később a Szlovák Rádió magyar adásának Barangolás Zeneországban c. sorozatába írt szövegkönyveket.

Schmidt Viktor (csa)

(* 1907. ? Pozsony, † 1980. ? Komárom) Zenetanár, karnagy, zeneszerző. A komáromi Szent Benedek-rendi Gimnáziumban érettségizett. Tanulmányait Pozsonyban folytatta, Albrecht Sándornál zeneszerzést tanult, majd 1936-ban Salzburgban Bruno Walter tanítványa. 1940–1944 között a Budapesti Zeneművészeti Főiskolán Kókai Rezső és Unger Ernő oktatta. A 30-as évek elejétől a Komáromi Városi Zeneiskolában tanított, zenei kritikákat írt a Délszlovenszkói Újságba, a Komáromi Lapokba és más különböző folyóiratokba. Ő lett a Csehszlovákiai Magyar Dalszövetség országos alkarnagya. 1953-tól a Komáromi Művészeti Népiskola zeneelmélet, hegedű-, zongora- és gordonkatanára; 1973-ig az intézmény igazgatóhelyettese. A 60-as évek közepétől az iskola vonószenekarának vezetője. 1964-től az Egyetértés Munkásdalárda karnagya volt. – Ir. Dobi Géza: A szlovákiai zenei élet magyar és magyar származású képviselői (2004).

Schreiber Ildikó (csa)

(* 1954. ápr. 11. Pozsony) Muzikológus, dramaturg, forgatókönyvíró. A Duna Utcai Alapiskola és Gimnázium elvégzése után a Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karának zenetudományi szakán folytatta tanulmányait, itt is doktorált (1980). 1978 óta a Szlovák Televízió dramaturgja, 2001 óta a szórakoztató és zenei osztály fődramaturgja. Számos forgatókönyv, zenei műsor, nemzetközi filmprodukció fűződik nevéhez, amelyekért elnyerte a Szlovák Irodalmi Alap, a Zlatá Praha nemzetközi televíziós fesztivál vagy a cannes-i videofesztivál díját. 1986-tól a bécsi Gesselschaft für Musiktheater előadója volt a kelet-európai zenéről, a film és a zene kapcsolatairól. Több éven át a Panoráma Slovenska folyóirat szerkesztője, számos többnyelvű kiadványt írt és szerkesztett. – Ir. Szőke József–Viczián János szerk.: Ki kicsoda Kassától Prágáig? (1993); Dobi Géza: A szlovákiai zenei élet magyar származású képviselői (2004).

Sima Ferenc (csa)

(* 1917. márc. 28. Alsócsitár, † 2005. ápr. 24. Pozsony) Nyelvész, egyetemi oktató. Pozsonyban érettségizett (1935), majd a Comenius Egyetemen szlovák–magyar szakos tanári oklevelet szerzett (1944). Ezt követően néhány kiadói év után (Pravda), 1953–1983 között az egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének adjunktusa, majd docense. 1976–1979-ben Finnországban vendégtanár. Szakterülete a fonetika, a fonológia, valamint a magyar és a finnugor nyelvtörténet. Chrenka Edittel és Kazimír Máriával összeállított egy szlovák–magyar és magyar–szlovák zsebszótárt. Ág Tiborral közösen felvidéki magyar népballadakötetet adott ki (Vétessék ki szóló szívem, 1979). – Fm. Magyar nyelvtörténet I (1971); Magyar–szlovák szlovák–magyar iskolai szótár (1992, 2006).

Simkó Tibor (FI)

(* 1931. febr. 8. Pozsony, † 1998. ápr. 10. Pozsony) Költő, író, műfordító. Gimnáziumi tanulmányai az 1940-es évek végén megszakadtak, s csak 1951-ben érettségizhetett Komáromban. Különböző munkahelyeken dolgozott, végül a Hét munkatársa, majd haláláig szabadfoglalkozású író volt. Szerepelt a Fiatal szlovákiai magyar költők (1958) antológiában. Gyermekversei a 20. sz. második fele magyar gyermekversköltészetének élvonalbeli alkotói között jelölik ki a helyét. Elbeszéléseket is írt. A Szlovákiai Magyar Írók Társasága 2013-ban róla nevezte el a legjobb felvidéki gyermekirodalmi mű szerzőjének odaítélendő díjat. –Fm. Pólusok (v., 1967); Karcsi kacsa kalandjai (verses mese, 1973); Tikirikitakarak (gyermekv., 1977, 1983, 1991, 2004); Akkor tavasszal (elb., 2000).