Cseh Lajos (Önarckép)

(* 1888. Nagyrőce, † 1945. Nagyrőce) Festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán végzett (1914). Harctéri szolgálat után Losoncon telepedett le. Itt 1921-től Gerő Gusztávval közösen, majd önállóan is batiktanfolyamot vezetett. 1938 után rövid ideig tanított, de tüdőbaja miatt ezt abba kell hagynia. Hazaköltözött Nagyrőcére, itt érte a halál. A nagybányai hagyományokra épülő posztimpresszionista festményein leggyakrabban Losonc környékét, ill. az Ipoly menti falvakat és azok népét örökítette meg. Életében nem volt önálló kiállítása. 1979-ben Losoncon került sor életművét bemutató kiállításra.

Csehi Ágota (FI)

(* 1966. márc. 27. Komárom) Egyetemi oktató, zongoraművész. Általános iskolai tanulmányait szülővárosában végezte, majd a Pozsonyi Konzervatóriumban folytatta középiskolai tanulmányait (1980−1985). Egyetemi diplomát 1990-ben szerzett a pozsonyi Zeneművészeti Főiskolán. Zenei tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Akadémián folytatta Budapesten, zongorajáték és a zongorajáték módszertana szakon. 1995-ben az ELTE Bölcsészettudományi Karán doktorált (PhD.) 2003-ban. 2004-ben az Ostravai Tudományegyetemen habilitált zenepedagógia–zeneelmélet szakon. A nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Zenei Tanszékének oktatója (1990-től). 1999−2002 között a komáromi művészeti alapiskola igazgatója, 2007-ig zongoratanára volt. Zongoristaként számos hazai és külföldi hangverseny szereplője, rádió-, televízió-, CD-felvételek aktív résztvevője, továbbá zenetudományi, zenepedagógiai konferenciák előadója. Kutatási területe mindenekelőtt Bartók és Kodály szlovákiai vonatkozásai, valamint a zenei képességek fejlődésének lehetőségei. 1990-től a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társaságának tagja, a Kadosa Pál Zongoraverseny (1993−2011 között) és a Bartók Béla Zenei Találkozó (1991−2007) fesztiváljának egyik szakmai vezetője. 1990-től több különböző jellegű tanulmánya jelent meg a szlovákiai, magyarországi, külföldi sajtóban. – Díjak, kitüntetések: a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Pedagógiai Karának „Dékáni díja” (2011); a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem rektora és a Közép-európai Tanulmányok Karának dékáni „kitüntetése és emlékérme” (2010); elismerés és emlékoklevél a komáromi művészeti alapiskola fennállásának 150. évfordulója alkalmából az iskolában végzett eredményes oktató-nevelő munkáért (2011). – Fm. Bartók Béla és a Felvidék (1994); Csehi Á.−Dombi E.: Zeneirodalmi, zenehallgatási szemelvények a gyermekek és az ifjúság részére I., II. (1998); Bartók and Slovakia (In: „Past-Present-Future” EPTA, 2000); Bartók szlovákiai kapcsolatai és azok hatása alkotómunkásságára (In.: Parlando, 2001, XLIII/3.); Kreatívne vyučovanie klavírnej hry budúcich pedagógov na 1. stupni ZŠ, I., II. (In: Múzy, 1997); Problematika autentickej interpretácie a nasledujúce generácie interpretov Bartókových skladieb (In: Hudobno – pedagogické interpretácie VII, 2003); A népzene és az instruktivitás kapcsolata Bartók alkotómunkásságában (In: Új pedagógiai közlemények, 2004); 20 éves a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társasága: emlékkönyv a társaság fennállásának 20. évfordulója alkalmából (2010); Dvadsať rokov existencie Maďarskej spoločnosti priateľov hudby na Slovensku (In: Slovenská hudba: Revue pre hudobnú kultúru. 2011, 37/4.); A Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társaságának tevékenysége − Liszt, Bartók, Kodály, Kadosa szellemében (In: Liszt−Mahler: Tanulmánykötet. 2012); Ľudová hudba ako inšpiračný zdroj v hudobnom vzdelávaní v prvej polovici 20. storočia (In: Zborník Janáčkiana, 2012); Liszt Ferenc és Erkel Ferenc művészete Pozsonyban (In: Parlando, 2012/1.); Umelecký a hudobno-pedagogický odkaz Zoltána Kodálya na Slovensku (In: Slovenská hudba: Revue pre hudobnú kultúru, 2013).

Csehy Zoltán (ST)

(* 1973. nov. 26. Pozsony) Költő, műfordító, irodalomtörténész, szerkesztő. A pozsonyi Comenius Egyetemen magyar–latin szakos tanári diplomát szerzett (1998), summa cum laude minősítéssel 2003-ban megvédte doktori értekezését (PhD, Eötvös Loránd Tudományegyetem). 2003-tól  a Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének adjunktusa. 1992–1993 között az Irodalmi Szemle szerkesztője, 2004–2006-ban a Kalligram folyóirat főszerkesztője volt. Ókori és középkori görög, ill. latin nyelvű irodalmat fordít, e munkáiból több kötetet is közreadott. 2006-tól: az MTA külső köztestületi tagja. – Főbb díjak: Kerényi Grácia-díj (2005); Az Év Könyve Díj (2005); Madách-díj (2021); (2008); az MTA Arany János-díj (2008); József Attila-díj (2009); Forbáth Imre-díj (2011); Madách Imre-nívódíj (2014); Janus Pannonius-díj (2014); Csáth Géza-díj (2018); Déry Tibor-díj (2020); Zelk Zoltán-díj (2022); Kovács András Ferenc Költészeti Díj (2024). – Fm. Nút (v., 1993); A szöveg hermaphrodituszi teste (tan., 2002); Hecatelegium, avagy Ámor diadalmenete (v., 2006); Parnassus biceps (tan., 2007); Hárman az ágyban (ford. 2010); Nincs hová visszamennem (v. 2013); Pasolini, Pier Paolo: Korom vallása (ford., 2013); Szodoma és környéke (mon. 2014); Petronius Arbiter: Satyricon (ford., 2014). További munkáiról bővebben itt!

Cselényi László (GJ)

(* 1938. márc. 15. Gömörpanyit, † 2023. júl. 23. Pozsony) Költő, műfordító, egyetemi oktató. A pozsonyi Comenius Egyetemen magyar–szlovák szakos tanári oklevelet szerzett (1960). Pozsonyi kiadóknál, ill. szerkesztőségekben dolgozott, közben megszakításokkal Párizsban is élt. 1979–1991 között szabadfoglalkozású író, 1991–1998-ban a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Hungarisztikai Tanszékének oktatója. A Fiatal szlovákiai magyar költők (1958) c. antológiában tűnt fel verseivel. A kortárs avantgárd törekvések jelentős képviselője. Az 1960-as években emlékezetes riportokat is írt. Cseh, szlovák és francia költőket fordított magyarra. Díjai: Madách-díj (1986, 1999), a hollandiai Mikes Kelemen Kör Díja (1989), a Magyar Műhely Kassák-díja (1990), Posonium Irodalmi Díj Fődíja (2002), József Attila-díj (2003), Gömörpanyit díszpolgára (2005), Tornalja díszpolgára (2005), Szlovák Köztársaság Ezüstplakettje (2006). – Fm. Keselylábú; csikókorom (v., 1961); Erők (v., 1965); Krétakor, avagy Lehetőségek egy elképzelt szöveghez (v., 1978); Jelen és történelem (esszék, riportok, vallomások, 1981); Téridőszonáta (v., 1984); Kiegészítések Hérakleitoszhoz (v., 1988); A megíratlan költemény (v., 1990); Acetilén ágyak (v., 1991); Az eggyé vált sok/k (v., esszék, 1995); Aleatória (v., 1998); A nélkülözhetetlen 100 könyv (tan., 1998); A sámánénektől a posztmodern show-ig (tan., 2000); Negyedvirágzás, avagy van-e (volt-e, lesz-e) hát cseh/szlovákiai-felvidéki magyar irodalom? (tan., 2005); Égtájakat keresve. Olvasónapló (2006); Kimeríthetetlen tenger (2008). – Ir. Alabán Ferenc: Két költő nyomában (1995); Tőzsér Árpád: Az irodalom határai. Cselényi László és Grendel Lajos művei s a határon túli magyar irodalom kérdésköre (tan., 1998); Escorial, avagy a Cs-tartomány (tan., 2003); Bohár András: A megírhatatlan költemény (mon., 2005); Pomogáts Béla: Cs. L. (mon., 2008).

Csemiczky László (SZM)

(* 1909. márc. 24. Csemic (Cemice), † 2000. jan. 6. Stomfa [Stupava]) Festő. Liptószentmiklóson és Budapesten járt gimnáziumba, 1929–1934 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, majd hazatért. Szl.-ban részt vett a Sarló mozgalomban. Tanulmányutakat tett Bécsben, Párizsban (1935, 1938), Olaszországban (1937). Első önálló kiállítására 1936-ban került sor; ettől kezdve szinte évente állított ki Pozsonyban és más szlovákiai városokban. 1938–1944 között Pozsonyban élt, részt vett az illegális antifasiszta mozgalomban. 1948 után fontos tisztségeket vállalt a képzőművészeti életben – 1949-ben a Csehszlovák Képzőművészek Szövetsége Nemzeti Központjának elnöke lett. 1950-től a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola docense, majd tanára volt. 1965-ben Érdemes művész, 1975-ben Nemzeti művész címet kapott. Korai művészetében fontos helyet kapott a szociális tematika, a harc a társadalmi változásért, később lírai hangulatú akvarell tájképfestészete volt meghatározó. – Ir. Vojtech Tilkovský: Ladislav Čemický (1962); Oliver Bakoš: Ladislav Čemický (1982).

Csémy Lajos László (csa)

(* 1923. júl. 15. Alsógellér – † 2022. okt. 8. Prága) Egyháztörténész, ref. lelkész, egyetemi oktató. Komáromban a bencés gimnáziumban érettségizett (1942), teológiai tanulmányait Pápán és Pozsonyban (1942–1947), majd Prágában végezte (1947–1948). Kassán és Ekelen volt lelkipásztor, 1954-től a prágai Károly Egyetem Comenius Teológiai Karának, 1990–1993 között a prágai Károly Egyetem Evangélikus Teológiai Karának oktatója, 1994-től a komáromi Kálvin János Teológiai Akadémia tanszékvezetője. Egyháztörténeti tanulmányai magyar, cseh és német nyelven jelentek meg. – Fm. Jeremiás próféta vallási individualizmusa (szakdolgozat, kézirat, 1947); Igehirdetések liturgiával 1960–1980 (1982); Fejezetek a katechetikából (jegyzet, 1992); Homiletika (jegyzet, 1992).

Csendes László (TSZA)

(* 1944. szept. 21. Rimaszombat) Színész, rendező. Szülővárosában érettségizett 1961-ben. 1962-től a komáromi Magyar Területi Színház, 1969–1983-ban a kassai Thália Színpad színésze. Ezután Mo.-ra költözött, ahol 1987-ig Kecskeméten, majd Debrecenben játszott; 1988-tól az egri Gárdonyi Géza Színház tagja. Számos hangjáték, ill. magyar és szlovák film szereplője. Ismertek önálló estjei, monodráma-színrevitelei is. Rendezéseket is vállal. 1990-től újból játszik, ill. rendez a Kassai Thália Színházban. 1996-tól Jászai Mari-díjas. – Főbb szerepei: Agárdi Péter (Heltai Jenő: A néma levente); Mercutio (William Shakespeare: Rómeó és Júlia); Gogo (Leopold Lahola: Napfoltok); Zsigmond (Háy Gyula: Isten, császár, paraszt); Florindo (Carlo Goldoni: Két úr szolgája); Osvald Aving (Henrik Ibsen: Kísértetek); Michel (Jean Cocteau: Rettenetes szülők); Ripafratta (Carlo Goldoni: Mirandolína); Borisz (Alekszander Nyikoljevics Osztrovszkij: Vihar); Csongor (Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde); Sebők Zoltán (Sarkadi Imre: Elveszett paradicsom); Kakuk Marci (Tersánszky Józsi Jenő: Kakuk Marci); Titta Nane (Carlo Goldoni: A chioggiai csetepaté); Emberfi (Szakonyi Károly: Adáshiba); Jupiter (Peter Hacks: Amphitryon); Komoróczy (Barta Lajos: Szerelem); Trigorin (Anton Pavlovics Csehov: Sirály); Praed (Bernard Shaw: Warrenné mestersége); Bolyongó (Örkény István: Kulcskeresők); Bolyai János (Kocsis István: Bolyai János estéje); Torvald Helmer (Henrik Ibsen: Babaotthon); István király (Ratkó József: Segítsd a királyt); Báró Jankovits János (Lajtai Lajos–Békeffi István: A régi nyár). – Rendezései: Jevgenyij Svarc–Romhányi József: Hókirálnyő. Nicollo Machiavelli: Clizia. Gyüre Lajos: Becsületes molnárlegény. Gyüre Lajos: Rózsa és Ibolya. Csendes László irodalmi összeállítása: Kávéházi menü – sokfogásos kabaré. Lajtai Lajos–Békeffi István: A régi nyár. Noel Coward: Vidám kísértet. – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tóth László (Filep Tamás Gusztávval közösen): A (cseh)szlovákiai magyar színjátszás nyolcvan éve 1918–1989 (1999); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Kulisszák, ünnepi kiadás (2002); Tarics Péter: A tűzkeresztségtől a kereszttűzig 1952–1997 (1997); Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Ötvös Anna: Akikkel találkozhat(t)unk (2000); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).

Csepi Zsuzsa (SzZ)

(* 1951. ápr. 4. Doborgaz) Bábjátékos, népművelő. A somorjai magyar gimnáziumban érettségizett, majd a Lévai Pedagógiai Szakközépiskolában óvónői és nevelői szakon végzett. Csibészek néven Nagyszarván bábcsoportot hozott létre (1983). A pedagógiai munka mellett a falu népművelője is. Több cikluson keresztül önkormányzati képviselő. 1987-től a művelődési ház vezetője. Játszóházakat, kézműves-foglalkozásokat vezetett. Évente megrendezte a Csallóköz–Szigetköz Bábfesztivált. 1993-ban a nyugdíjasok körében megszervezte a Deresen Derűsen csoportot, amely aztán több faluban is működött. Nyugdíjba vonulása után a szépkorúak képzésén elvégezte a Comenius Egyetemet (az idős korosztály testi és szellemi fejlesztése és pszichológia szak). 2004-ben megalapította/működteti az Aranykert Bábszínházat Dunaszerdahelyen és közösségfejlesztéssel foglalkozik.

cseto janos (FI)

(* 1928. máj. 27., Garamszentgyörgy, † 2019. ápr. 18., Tejfalu) A katonai szolgálat után az Új Ifjúságban kilenc évig szerkesztette a lap mezőgazdasági rovatát. Közben a bratislavai Magyar Pedagógiai gimnázium esti tagozatán érettségizett. 1962-től a Komáromban megjelenő járási újság, a Dunatáj szerkesztője. 1964-től az Új Szó munkatársa, majd helyettes főszerkesztője. 1977-ben Az SZNT Elnöksége a sajtónap alkalmából a Ľudovít Štúr Újságírói Díjjal tünteti ki, mint az Új Szó helyettes főszerkesztőjét.

cseto jano_gyokeres foto007

Csicsátka Ottokár (SZM)

(* 1914. jan. 20. Érsekújvár, † 1993. aug. 18. Pozsony) Szobrász. Eredetileg lakatosnak tanult, de már abban az időben is foglalkozott modellezéssel. Később Pozsonyban szobrászatot, Komáromban rajzot, majd 1934–1938-ban a prágai Képzőművészeti Akadémián figurális és monumentális szobrászatot tanult. Művészeti tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán fejezte be 1939–1942 között. Készített monumentális emlékműveket, foglalkozott épületszobrászattal és portrészobrászattal is. Számos köztéri szobra és domborműve található Érsekújvárott, Pozsonyban (Carlton és a Devín szállodákban), Párkányban stb.

Csicsay Alajos (ST)

(* 1938. ápr. 8. Csiliznyárad, † 2026. febr. 6. Párkány) Pedagógus, író, szakíró. A pozsonyi Pedagógiai Iskolában érettségizett (1958), a nyitrai Pedagógiai Főiskolán kémia – biológia – munkára nevelés szakon szerzett tanári oklevelet (1964). 1958–1999 között magyar tanítási nyelvű általános iskolákban tanított, 1971–1991 között Párkányban iskolaigazgató volt. Cikkei, elbeszélései az 1970-es évektől jelennek meg. Több művelődési és szakmai szervezet vezetőségében is részt vett, 1996–2002-ben a Katedra Társaság elnöke volt. 1996-ban és 2002-ben Katedra-díjat, 2007-ben Felvidéki Magyar Pedagógus-díjat kapott. – Fm. X-ék a hetediken (elb., 1987); Vendég a csodakönyvben (mesék, 1996); Királyok, fejedelmek, kormányzók (képes történelmi olvasókönyv, 1996, 2000, 2003); Embernevelők (interjúk pedagógusokkal, 1999); Iskolatörténet (a szlovákiai kisebbségi iskolákról, 2002); Hajnali álom (elb., 2003); A tündérek titka (mesék, 2004); Mérföldkövek ködben (Pathó Károly életrajza, 2006).

csikmak imre (FI)

(* 1933. november 7., Bős – † 2021. június 4., Szenc) Újságíró, szerkesztő. 1954-ben érettségizett Dunaszerdahelyen. 1959-ben fejezte be tanulmányait a Szlovák Pedagógiai Főiskola Magyar–szlovák szakán, majd 1961-ben államvizsgázott a Komensky Egyetem magyar tanszékén. Főiskolai évei alatt részt vett az Ifjú Szívek megalakításában, majd 1959-től 1961-ig  a Csemadok központi bizottságának munkatársa. Újságíróként két szlovákiai magyar lap – a Kis Építő (1962–1974) és az Új Ifjúság (1983–1990) – főszerkesztője is volt. Egy időben  elnöke a Szlovák Újságíró Szövetség Magyar Tagozatának. 1992-től 1994-ig a Szabad Újság szerkesztőségének munkatársa, majd médiamanager az Új Szó és a Vasárnap  lapoknál, valamint a Szlovák Rádió magyar adásának munkatársa.– Fm. Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara : 10. (1975); A CSISZ-SZKB Magyar Dal- és Táncegyüttesének 10 éve : Bratislava 1955-1965. (1965); Dallal, tánccal, muzsikával : emlékfüzet az országos dal- és táncünnepélyek 10. évfordulója alkalmából. (1965); Ifjú Szívek : 1955-1975. (1975); A mi iskolánk : a Bratislavai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola és Gimnázium harminc évének története (írta és összeáll. Kulcsár Tiborral, 1980); Zászlóhajtás (1975); Erről, arról, azokról (2016).

Csontos Vilmos (GyGy)

(* 1908. okt. 11. Garamsalló, † 2000. szept. 12. Zalaba) Költő. Öt elemi osztály elvégzése után napszámosként dolgozott, majd kitanulta az asztalosmesterséget. Első versei az 1920-as években a lévai Bars c. hetilapban jelentek meg. A második vh. idején Erdélyben és az orosz fronton szolgált. 1948-tól haláláig Zalabán élt. 1975-ben Nemzetiségi Díjat kapott, 1999-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjével tüntették ki. – Fm. Magyar ugaron (v., 1932); Tovább kell menni (v., 1941); Hiszek az emberben (v., 1961); Új szerelem (v., 1966); Gyalogút (önéletrajz, 1972, 1988); Örökség (v., 1973); Estéli ének (v., 1982); Veletek vagyok (v., 1987), Pacsirtaszó (válogatott v., 1995).

Csordák Lajos (SZM)

(* 1864. febr. 8. Kassa, † 1937. jún. 8. Kassa) Festő. 1883-ban a budapesti Mintarajz-iskolában tanult, a prágai Akadémiát 1895-ben fejezte be. 1893-tól a MÁNES csoport tagja. 1895-től kisebb-nagyobb megszakításokkal (Prága, Szalánc) Kassán élt. Posztimpresszionista, ill. a luminizmushoz sorolható tájképeivel ért el sikereket, megörökítette a Kassát környező tájak hangulatát, színeit. Alkalomszerűen tanítással is foglalkozott.

Csótó László: Mutatványosok (KKK)

(* 1954. ápr. 23. Rimaszombat) Grafikus, tanár. A nyitrai Tanárképző Főiskolán rajz–matematika szakon végzett 1976-ban. A királyhelmeci Művészeti Népiskola alapító tanára, 1989-től Tiszacsernyőn, 1991-től Sátoraljaújhelyen indított be képzőművészeti tagozatot. 1979-ben megalakította és 1988-ig vezette a Bodrogközi és Ung-vidéki Képzőművészek TICCE Klubját. Grafikáin a stilizált alakok a meghatározók, lapjai a népművészetet idézik. Technikai újítása az ún. puzzle nyomódúc kifejlesztése. – Ir. Klein Melinda: Helyette bohóckodnak. Vasárnap, 1998. jún. 10.