(* 1951. júl. 4. Királyhelmec, †2011. jan 15. Királyhelmec) Pedagógus, helytörténész, természetvédő. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, majd Hradec Kráľovéban szerzett pedagógusi képesítést (1972). 1970 és 1990 között a királyhelmeci és a nagykaposi Ifjúsági Ház munkatársa (utóbbinak igazgatója). 2007-től a Honismereti Múzeum vezetője. Honismereti, helytörténeti, tájföldrajzi és néprajzi ismeretterjesztő cikkek, könyvek szerzője. Megkapta a Szlovák Természetvédők Szövetségének Emlékérmét. – Fm. Királyhelmec (városrajz, 1992); Betűkbe szedett régmúlt (tan., 1994); Templomaink (1996).

(* 1943. febr. 22. Komárom, † 2013. ápr. 21. Komárom) Színésznő, rendező. 1965–1972 között a Magyar Területi Színház színésze, ezt követően 1994-ig a pozsonyi rádió magyar adásának rendezője volt. Előadóművészként, konferansziéként is ismert. 1993–1997 között a Komáromi Jókai Színház segédrendezője, ill. irodalmi titkára.

(* 1968. dec. 3. Ógyalla) Költő, fotóművész, lapszerkesztő. 1992-ben Pozsonyban gépészmérnöki oklevelet szerzett. 1994–1995-ben az Irodalmi Szemle szerkesztője. Jelenleg Budapesten él. – Fm. Üvegszálak (v., 1996); Időszobrok (v., 2003).

(* 1897. dec. 7. Lucfalva, †. ? Ausztria ?) Költő, újságíró. A gimnáziumot Érsekújvárott és Bp.-en végezte, malomépítő mérnöki oklevelet Németországban szerzett. 1937-től a Magyar Család c. ipolysági folyóirat szerkesztője volt. A két vh. között Udvardon élt, 1939-ben az Egyesült Magyar Párt kormánybiztossá nevezte ki. 1944-ben Ausztriába távozott, további sorsa ismeretlen. – Fm. Csodavárók (v., 1932); Veszteglő mozdonyon (v., 1935); Költő és népe (1936).

(*1986. szept. 4. Nyitra) Színésznő. Gyermekkorát Nagycétényben töltötte, itt végezte alapiskolai tanulmányait is. A komáromi Selye János gimnáziumban érettségizett 2004-ben. Pozsonyban és Budapesten is felvételizett a színművészeti egyetemre, végül Budapest mellett döntött. Jordán Tamás felkérésére egy évig a Nemzeti Színház stúdiósaként tevékenykedett, majd 2012-ben Máté Gábor osztályában elvégezve a Színház és Filmművészeti Egyetemet a Katona József Színházhoz szerződött. Eddig közel 35 színdarabban játszott (pl. Nádas Péter: Szirének, Feydeau: A hülyéje, Flaubert: Dilettánsok, Sarkadi Imre: Oszlopos Simeon, Shakespeare: Ahogy tetszik). Filmekben, filmsorozatokban is szerepelt. Az Enyedi Ildikó rendezte, Berlinben Arany Medve-díjjal kitüntetett Testről és lélekről c. filmben nyújtott alakításáért 2017 decemberében elnyerte az Európai Filmakadémia legjobb európai színésznőjének járó díját. Élettársa Nagy Ervin színművész. Ir.: Szabó G. László: Borbély Alexandra, cétényi unikum, Vasárnap, 2015. augusztus 20.

(* 1894. júl. 11. Gúta, † 1977. jún. 17. Kaposvár [Mo.]) Tanár, lapszerkesztő, költő, író, színműíró. Középiskolai tanulmányait Komáromban és Győrben, egyetemi tanulmányait a budapesti egyetem bölcsészkarán végezte. 1923–1944 között a komáromi bencés gimnáziumban tanított, segédtankönyveket állított össze, szerkesztette a Szivárvány és a Tábortűz c. lapokat. A komáromi Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület titkára is volt. 1945-ben Mo.-ra, Kaposvárra került, a helyi gimnáziumban tanított. Népies hangvételű színdarabjait a műkedvelők gyakran játszották. – Fm. Bánatmalom (v.,1920); Karikagyűrű (színmű,1935); A maharadzsa (színmű,1936); Áldomás – Csillagok (színmű, 1937); Muskátlis ablakok (színmű, 1937).

(* 1902. máj. 6. Kassa, † 1979. jan. 18. Pécs [Mo.]) Tanító, lapszerkesztő, író. A tanítóképzőt Sárospatakon végezte, 1921–1944 között Szomotoron, majd Alsószeliben volt kántortanító. 1947-ben Mo.-ra telepítették. 1923-tól a Magyar Tanító szerkesztője, 1932–1940 között felelős szerkesztője. Szerkesztette a Csehszlovákiai Magyar Dalosszövetség negyedéves lapját is (Magyar Dalunk). Pedagógiai cikkeket, tankönyveket is írt. – Fm. Búcsú a tavasztól (v., 1927); Az ösvényen (elb., 1928); Nem hal meg a magyar dal, míg magyar tanító van (A szlovákiai országos magyar tanítói énekkar története, 1943).

(* 1906. okt. 25. Rimaszécs, † 1998. jan. 24. Debrecen [Mo.]) Publicista. Rimaszombatban érettségizett, jogi tanulmányait Pozsonyban végezte (1929). 1945-ig Feleden volt ügyvéd. A Sarló mozgalom egyik alapítója. Újságcikkeiben elsősorban a parasztság szociális kérdéseiről írt. 1945 után a Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság rimaszombati körzeti megbízottja volt. 1949-ben Mo.-ra települt. Nyugdíjazásáig Debrecenben volt vállalati tisztségviselő. A debreceni Déri Múzeum megbízásából összegyűjtötte a Sarló mozgalommal kapcsolatos dokumentumokat. Több munkája kéziratban maradt (A Sarló története; Feled története). – Fm. A felvidéki magyarság szolgálatában (interjú, 1995); Gömörországi emlékeim (1996).

(1884. ápr. 14, Kassa – 1955, Magyarország). Vasmunkás, parlamenti képviselő. A két vh. közötti szlovákiai magyar szociáldemokrata mozgalom (Csehszlovák Köztársaság Magyar Szociáldemokrata Munkáspártja) egyik meghatározó személyisége. Az 1920-as csehszlovákiai parlamenti választásokon a Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspárt listáján képviselői mandátumot szerzett. Prága nemzetiségi politikája miatt azonban 1921-ben kilépett a szociáldemokrácia parlamenti klubjából és a kommunistákhoz lépett át. 1922 elején azonban a CSKP parlamenti klubját és magát a pártot is elhagyta, és a Csehszlovák Köztársaság Magyar Szociáldemokrata Munkáspártjának parlamenti klubjának tagja lett. Az egyik újraszervezője volt a magyar szociáldemokrácia kassai szervezetének, s főszerkesztője a párt 1922-ben Kassán megjelenő lapjának, a Fáklyának. A magyar szociáldemokrácia azon vonalát képviselte, amely élesen bírálta a csehszlovák szociáldemokrácia politikáját és a magyar ellenzéki pártokkal kívánt szorosabb együttműködést kialakítani. 1938 okt.-ében a kassai magyar szociáldemokraták nevében bejelentette csatlakozását a Magyar Nemzeti Tanácshoz. Az első bécsi döntés után azonnal bekapcsolódott a magyarországi szociáldemokrata mozgalomba, s a Magyar Szociáldemokrata Pártegyik vezető kassai aktivistája volt. Közben nem csak a Horthy-rendszert és annak nemzetiségi politikáját bírálta, de a szociáldemokrácia pesti központjának tevékenységét is. Mo. német megszállását követően, 1944 ápr.-ában internálták. 1955-ben hunyt el Mo.-n.

(* 1937. okt. 15. Pozsony) Pedagógus. 1957-ben Pozsonyban tanítói képesítést szerzett, 1970-ben néptáncoktatói tanfolyamot végzett Budapesten. Előbb Csákányban, 1959-től nyugdíjazásáig Illésházán tanított. Néprajzi gyűjtéssel foglalkozott, koreográfusként tevékenykedett, tankönyvek és segédkönyvek társszerzője volt. – Fm. Népi tánc- és ritmusgyakorlatok (1967); Gyermekjátékok és táncok (1970), Zenei nevelés (1985); Képes nyelvkönyv (1985), Mély kútba tekintek – Népi táncos gyermekjátékok (2008).

(* 1911. szept. 16. Eperjes, † 2000. okt. 17. Boston [USA]) Újságíró, történész. 1934-ben fejezte be jogi tanulmányait a prágai Károly Egyetemen. Az 1930-as évek második felétől a Prágai Magyar Hírlap budapesti tudósítója volt. 1945 után a washingtoni magyar nagykövetség sajtóattaséja, 1947-ben emigrált. 1953–1977-ben a pittsburgi egyetemen történelmet oktatott. Újságíróként a szlovákiai magyar kisebbség problémáival és a csehszlovák–magyar kiegyezés lehetőségeinek kérdésével foglalkozott. Ő szerkesztette a Magyarok Csehszlovákiában 1918–1938 c. kötetet (1938). – Fm. A magyar–szlovák kérdés alapvonalai (tan., 1939); Beneš (1943); Magyar–szlovák kiegyezés (1945); Az új Közép-Európa (1998).

(*1950. okt. 13. Perbete) Biokémikus, víruskutató, egyetemi oktató. Iskolai tanulmányait szülőfalujában kezdte. Az érsekújvári magyar gimnáziumban (ma: Pázmány Péter Gimnázium) érettségizett 1969-ben. 1969–1974-ben a prágai Károly Egyetem TTK-án kémiát végzett, majd még ugyanebben az évben biokémiából szerzett doktori címet. 1974-ben a Csehszlovák Tudományos Akadémia Szerves- és Biokémiai Intézetének munkatársa lett és peptidkémiával kezdett foglalkozni. 1982-ben lett a kémiai tudomány kandidátusa (PhD.). 1983-ban Pozsonyban telepedett le, ahol a Szlovák Tudományos Akadémia Víruskutató Intézetének munkatársa lett, és itt működött 1992-ig. Közben 1988 és 2011 között több amerikai egyetemen dolgozott. Jelenleg a dallasi (Texas) El Centro College tanára. Pályája kezdetén a növényi eredetű enzimek tulajdonságainak és hatásmechanizmusának vizsgálatával foglalkozott. Pozsonyi éveiben érdeklődésének előterében a víruskutatás, az immunológia és a HIV-vírusok álltak. Az USA-ban az immunológia területén fejtett ki aktív munkát. Az utóbbi időben elsősorban egyetemi oktatóként tevékenykedik. Számos nemzetközi tudományos konferencián vett részt és tartott előadást. Eddig több mint 30 tudományos cikket, tanulmányt publikált, két monográfia társszerzője. Több szlovákiai és amerikai tudományos társaság tagja (American Cancer Society, American Chemical Society, Slovak Chemical Society, International Union of Biochemical Societies stb.).

(* 1955. márc. 1. Pozsony – † 1999. okt. 17. Pozsony) Közgazdász, politikus, egyetemi docens. Általános iskolai és gimnáziumi tanulmányait a pozsonyi Duna utcai magyar iskolában végezte és 1973-ban érettségizett. Rosztovban (Ukrajna) szerzett közgazdászmérnöki oklevelet 1978-ban. 1979–1996-ban a pozsonyi Közgazdasági Egyetem oktatója, 1996–1999-ben a besztercebányai Bél Mátyás Egyetem tanszékvezetője, ill. dékánhelyettese. Szlovákiai szakfolyóiratokban publikált. 1990–1994-ben a Demokratikus Baloldal Pártjának alelnöke, 1994-ben parlamenti képviselője volt. – Fm. Úvod do teórie financie a meny (társszerző, 1990); Základy financií (egyetemi jegyzet, 1995).

(* 1928. jún. 10. Perbete, † 1993. okt. 6. Komárom) Tanár, helytörténész. Pápán érettségizett 1950-ben, Pozsonyban szerzett magyar–történelem szakos tanári oklevelet 1954-ben. 1950–1968 között különböző iskolákban tanított, 1968–1970-ban a Szlovák Kormány Nemzetiségi Titkárságának munkatársa volt. Pedagógiai és kisebbségpolitikai témájú cikkeket, kritikákat, helytörténeti dolgozatokat, ill. tankönyveket írt. 1970-ben politikai okok miatt félreállították és a publikálástól is eltiltották. 1990-ben megkapta a Madách Kiadó nívódíját. – Fm. Dunamocs évszázadai (1990).

(*1905. Ungmogyorós, † 1989. Losonc) Református lelkész. A losonci Theológiai Szemináriumban végzett, amelyet követően Sörös Béla püspöki titkáraként dolgozott. 1941-től választott második lelkész, majd Kövy Árpád kitelepítése után (1945) 50 éven át volt losonci református egyház lelkésze.

(* 1943. nov. 13. Nagymagyar) Biofizikus. Középiskolai tanulmányait Szencen (1961) végezte. A pozsonyi Comenius Egyetemen fizikusi oklevelet szerzett (1968). 1968–1970 között a pozsonyi magyar gimnázium tanára, 1970-től 1996-ig a SZTA Molekuláris Biológiai Intézetének munkatársa, 1996-tól az SZTA Elnökségének tudományos titkára. Kutatási területe az enzimek molekuláris szerkezete és hatásmechanizmusa.

(* 1910. márc. 2. Vízkelet, † 1980. aug. 14. Csilizpatas) Ref. lelkipásztor. A pozsonyi magyar gimnáziumban érettségizett (1928), a losonci ref. Teológiai Akadémián tanult. Előbb Búcson segédlelkész, majd a második vh. alatt Eperjesen (1945-ig) lelkipásztor. 1945 után Bajánházán, Szomotoron, majd 1956-ig Hardicsán szolgált. 1956–1980-ban Csilizpatas lelkésze. A második vh. idején Zsolnán és más észak-szlovákiai városokban zsidók százait keresztelte ki és mentette meg életüket. A szlovák hatóságok zaklatása miatt bujkálni kényszerült. – Ir. Koncsol László: Tegnap a Holnap után (2006).

(* 1924, Tamásfalva, † Prága, 2016. júl. 24.) nyelvész, egyetemi oktató. Iskolai tanulmányait Rimaszombatban végezte, az egyetemet Budapesten kezdte a magyar nyelv és irodalom szakon, majd 1945 után Pozsonyban folytatta és Prágában fejezte be. Blaskovics József turkológussal, Rákos Péter irodalomtörténésszel közösen hozták létre az 1950-es évek elején a prágai Károly Egyetemen a magyar nyelv és irodalom szemináriumát, ahol egészen nyugdíjba vonulásáig magyar nyelvtörténetet és leíró nyelvtant adott elő. A prágai magyar egyetemisták Ady Endre Diákkörének gyakori vendége és előadója volt. Az 1989-es rendszerváltást követően egyik alapítója volt a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének, valamint a Prágai Tükör c. kéthavonta megjelenő folyóiratnak. 2009-ben Rimaszombat városa díjával tüntették ki. Jelentős nyelvészeti eredménye volt, hogy egy 16. századi kiadvány kötéstáblájában talált magyar szöveget az 1536-ban kiadott Gálszécsi István-féle énekeskönyv elveszett részével azonosította.

(* 1948. okt. 3. Kassa, † 2006. szept. 4. Pozsony) Műfordító, újságíró. A pozsonyi Comenius Egyetemen magyar–német szakos tanári oklevelet szerzett (1972), majd kiadói dolgozó, ill. lapszerkesztő Pozsonyban. Szépirodalmi és publicisztikai műveket, ill. drámákat fordított szlovák és cseh nyelvből. 1986-ban fordítói Madách-díjat kapott.

(* 1908. jan. 1. Torna, † 1991. júl.15. Budapest) Ifj. mozgalmi szervező, lapszerkesztő. A gimnáziumot szülővárosában, jogi tanulmányait Prágában végezte. Egyetemistaként elnöke volt a prágai Magyar Akadémikusok Keresztény Körének és egy cikluson át a Csehszlovákiai Magyar Akadémikusok Szövetségének, s Berger Miklóssal és Orbán Lászlóval együtt szerkesztette A Jövő c. lapot. Tanulmányai befejeztével Kassán lett ügyvéd, s a 30-as évek második felében titkára volt a Szlovenszkói Magyar Színpártoló Egyesületnek. 1948-ban Mo.-ra telepítették, Bp.-en jogtanácsosi beosztásokban dolgozott.

(*1905. jún. 22. Losonc, † 1945. jan. 16. Grúnik pod Kriváňom) Orvos, hegymászó, az ellenállási mozgalom jeles résztvevője. A gimnáziumot Losoncon végezte, majd Prágában folytatott orvosi tanulmányokat, amelyet követően Iglón és Poprádon volt orvos. 1930-tól aktív hegymászó és több új mászás résztvevője volt. 1944-ben a Szlovák Nemzeti Felkelés idején a „Magas-Tátra” partizán csoportban tevékenykedett. Tűzharcban esett el a Kriván hegy alatt. Losoncon a szülőházán (Kubinyi-tér) egy kis márványtábla őrzi az emlékét.

(*1885. ?, † 1944. Auschwitz [Lengyelország]) Tiszti főorvos. A losonci zsidó hitközség választmányi tagja. A Losonci Izraelita Szent Egylet, a Chevra Kadischa alelnöke majd 1937-től az elnöke. Neves műgyűjtőként a nevéhez fűződik több Csontváry-kép megmentése is. Családjával együtt a holokauszt áldozata lett.