Szabó Rózsi (TSZA)

(* 1935. jún. 4. Magyarbél) 1956-tól az Állami Faluszínház magyar tagozata, majd annak felszámolása után, 1959-től a komáromi Magyar Területi Színház, később, alapításától, 1969-től 1989-es nyugdíjazásáig a Kassai Thália Színház színésze. A Szlovák Irodalmi Alap nívódíját s a legjobb női alakítás díját nyerte el 1973-ban. A Csehszlovák Rádió magyar adásának többtucatnyi hangjátékában, ill. néhány szlovák és magyar filmben is szerepelt. – Főbb színházi szerepei: Máli (Kisfaludy Károly: A kérők); Piroska (Mikszáth Kálmán–Gyárfás Miklós–Örkény István–Tibor Andrašovan: Különös házasság); Zsuzsi (Móricz Zsigmond: Kismadár); Amélia (Federico García Lorca: Bernarda Alba háza); Terus (Illyés Gyula: Bolhabál); Lewis (Arthur Miller: A salemi boszorkányok); Smeraldina (Carlo Goldoni: Két úr szolgája); Leni (Jean Paul Sartre: Altona foglyai); Lady Bracknell (Oscar Wilde: Hazudj igazat); Regina (Tamási Áron: Énekes madár); Dajka (Karnauth-Brauszevics: Mese a tűzpiros virágról); Siratóasszony (Tamási Áron: Vitéz lélek); Libera (Carlo Goldoni: A chioggiai csetepaté); Asszony (Kopányi György: Igazolatlan ősz); Anna Petrovna (Vlagyimír Konsztantyinov–Borisz Racer: Tíz nap szerelemért); Szalayné (Bartha Lajos: Szerelem); Rablómama (Jevgenyij Svarc–Romhányi József–Lendvay Kamilló: Hókirálynő); Annamarie (Henrik Ibsen: Babaotthon); Ilma (Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde); Tótné (Örkény István: Tóték); Fjokla Ivanovna (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Leánynéző); Bódogné (Szakonyi Károly: Adáshiba); Andrejevna (Anton Pavlovics Csehov: Sirály); Prenell asszony (Jean-Baptiste Molière: Tartuffe); Anya (Karel Čapek: Az anya). – Film: Fekete rózsa (Budapest) – Díjak, elismerések: Szlovák Irodalmi Alap, Nívódíj, 1973; legjobb női alakítás díja. – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Ötvös Anna: Akikkel találkozhat(t)unk (2000); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).

Vadkerty Katalin (ST)

(* 1928. ápr. 21. Érsekújvár) Történész. Kisvárdán érettségizett (1946), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án szerzett történészi oklevelet (1955); 1963 óta a történettudomány kandidátusa. 1953–1958-ban a pozsonyi Pedagógiai Főiskola oktatója, rövid ideig a Dolgozó Nő kulturális rovatának szerkesztője. 1960–1987 között az SZTA Történettudományi Intézetének munkatársa. Kutatási területe: a 19. századi és az 1867 utáni Mo. gazdaságtörténete; 1990-től a szlovákiai magyarság 1945–1948 közötti üldöztetésének története. Főbb díjai, kitüntetései: Fábry Zoltán-díj (1996), Dominik Tatarka-díj (2003), Bethlen Gábor-díj (2003); Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (2008). – Fm. Dejiny cukrovarníckeho priemyslu a pestovania cukrovej repy na Slovensku 1800–1918 (tan., 1965); A reszlovakizáció (tan., 1993); A deportálások (tan., 1996); A belső telepítések és a lakosságcsere (tan., 1999); A kitelepítéstől a reszlovakizációig. Trilógia a csehszlovákiai magyarság 1945–1948 közötti történetéről (az előző három kötet együttes kiadása, 2001; ugyanez szlovákul is: Maďarská otázka v Československu 1945–1948, 2002).

Vajda Barnabás (ST)

(* 1970. aug. 10. Dunaszerdahely) Tanár, irodalomtörténész, történész. Tanulmányait szülővárosában kezdte; a pozsonyi Comenius Egyetemen szerzett magyar–történelem szakos tanári oklevelet (1993). Ezt követően a Galántai Magángimnázium, majd a pozsonyi magyar gimnázium tanára, 2005-től a komáromi Selye János Egyetem Történelem Tanszékének oktatója. Irodalomkritikákat, irodalomtörténeti, történeti tanulmányokat publikál, 2007-ben A XX. sz. magyar beszédei címmel szerkesztett kötetet. – Fm. Sigmund Freud és a XX. sz. eleji magyar irodalom (tan., 2005); Monoszlóy Dezső (mon., 2006).

Vajda Géza (csa)

(* 1950. okt. 26. Csicsó) Zenekutató. Iskoláit szülőfalujában kezdte; 1973-ban elvégezte a pozsonyi Konzervatórium akkordeon szakát, 1978-ban pedig a zenetudományi szakot a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án. 1978–1979-ben a Katonai Művészegyüttesben énekelt, 1979–1980-ban a Szlovák Zenei Alap ösztöndíjasa, 1980–1981-ben a televízió zenei dramaturgja, 1982–1987-ben a Szlovákiai Zeneszerzők és Előadóművészek Szövetségének, majd 1987–1996-ban a Szlovák Kulturális Minisztérium munkatársa volt. 1970–1984 között az Ifjú Szivek énekese, ill. segédkarnagya; számos szakmai és társadalmi szervezet tagja, tisztségviselője, muzikológiai konferenciák előadója. Zenei forgatókönyveket is írt a rádiónak; zenei írásai, kritikái szlovák és szlovákiai magyar lapokban jelentek meg. – Fm. Adalékok Pozsony zenei életéhez a korabeli nemzetiségi sajtó tükrében 1918–1938 (diplomamunka, 1978); Hudobná kritika v Bratislave 1920–1980 (tan., Michal Vileccel).

Vájlok Sándor (FI)

(* 1913. nov. 7. Deáki, † 1991. dec. 31. Budapest [Mo.]) Kritikus, művelődéstörténész. Komáromban érettségizett (1931), szlavisztikai tanulmányait Pozsonyban végezte, Prágában a Politikai és Szabad Tudományok Főiskoláján szerzett oklevelet. Diákkorától kritikákat, tanulmányokat publikált; a két vh. közötti szlovákiai magyar irodalom egyik jelentős kritikusa volt. 1939–1940-ben a kassai szlovák gimnáziumban tanított magyar és szlovák nyelvet, 1940–1948-ban a budapesti miniszterelnöki hivatalban, majd a külügyminisztériumban dolgozott. 1946-ban a csehszlovákiai magyarság ügyeinek szakértőjeként részt vett a párizsi magyar békedelegáció munkájában. 1948 után állásából elbocsátották; 1949-től az Országos Érc- és Ásványbányák tisztviselője lett, s közben bányamérnöki diplomát is szerzett. – Fm. Petőfi a tótoknál. Egy század a magyar–tót viszonyból (tan., 1940); A csehszlovák emigráció 1938–1941 (tan., é. n. [1943]).

Vančoné Kremmer Ildikó (csa)

(* 1961. szept. 8. Párkány) Nyelvész, egyetemi oktató. Általános iskolai és gimnáziumi tanulmányait szülővárosában végezte (1980). A budapesti ELTE Bölcsészettudományi Karán magyar nyelv és irodalom, valamint könyvtár szakot végzett (1986), harmadik szakként eszperantó nyelvet is tanult. 1990–1994-ben a pozsonyi Comenius Egyetemen levelezői szakán angol nyelvet és irodalmat tanult és szerzett angol szakos tanári oklevelet. 1986–1994-ben Somorján általános iskolai tanár, 1994–2003-ban a párkányi gimnázium tanára. 1995–2002-ben az ELTE posztgraduális doktorandusza (PhD.). 1997-ben elvégezte a Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete Logopédiai Szakosztályának beszédpercepciós diagnosztika és terápia továbbképzését. 2003-tól a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem adjunktusa, előadásait a magyar nyelv és irodalom oktatásának módszertanából, pszicholingvisztikából, szociolingvisztikából és lexikológiából tartja. 2004–2006-ban az Egyetemi Tanács tagja, 2006-tól a Közép-európai Tanulmányok Karának tudományos ügyekkel megbízott dékánhelyettese. Kutatási területe a kisebbségi oktatásügy, a tannyelvpolitika, a kétnyelvűség pszicholingvisztikai és szociolingvisztikai problémái. Tanulmányai elsősorban a Fórum Társadalomtudományi Szemlében, magyarországi szakfolyóiratokban, tanulmánykötetekben jelennek meg. Számos nemzetközi konferencia szervezője, előadója. 2001-től a dunaszerdahelyi Gramma Nyelvi Iroda munkatársa, 2008-tól az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságának tagja, 2013-tól a Szlovákiai Magyar Akadémiai Tanács titkára.

Várady Béla (TSZA)

(* 1933. szept. 16. Szilice, † 2012. máj. 16.) Színész. A polgári iskola után 1951-ig szülőfalujában volt segédjegyző gyakornok, majd az Állami Faluszínház magyar tagozatához került. 1959-től a komáromi Magyar Területi Színház, 1969-től nyugdíjba meneteléig a Thália Színpad, ill. a Kassai Thália Színház színésze, 1971–1981 között művészeti vezetője volt. Közel kétszáz hangjátékban s több szlovák és magyar filmben kapott szerepet. Többször megkapta a szlovák szerzői jogvédő iroda nívódíját. – Főbb színházi szerepei: Matesz: Wilhelm (Kisfaludy Károly: A kérők); Katona (Erich Maria Remarque: Az utolsó felvonás); Simon (Egri Viktor: Szarkafészek); Maurizio (Renato Lelli: Éjféltől hajnalig); Tranio (William Shakespeare: A makrancos hölgy); Laci (Dobozy Imre: Holnap folytatjuk); Curley (John Steinbeck: Egerek és emberek); Sztrümodorosz (Arisztophanész: Lüszisztraté); Atyus (Móricz Zsigmond: Kismadár); Sápadt Béla (Fejes Endre: Rozsdatemető); Hugó (Szigligeti Ede: Liliomfi); Ködmön (Móricz Zsigmond: Úri muri); Maco (Leopold Lahola: A világ négy sarka); Gergely (William Shakespeare: Rómeó és Júlia). Kassai Thália Színpad: Trufaldino (Carlo Goldoni: Két úr szolgája); Egstrand (Henrik Ibsen: Kísértetek); Ignác (Ján Solovič: Kolduskaland); Máté (Tamási Áron: Énekes madár); Szolga (Carlo GoIdoni: Mirandolína); Balga (Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde); Postás (Örkény István: Tóték); Zsevakin (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Leánynéző); Fortunato (Carlo GoIdoni: A chioggiai csetepaté); Sógor (Kmeczkó Mihály: Mint fű felett az árnyék); Kalamona (Gágyor Péter: Szélkötó Kalamona); István (Tóth László: Az áldozat); Kuruzs (Csokonai Vitéz Mihály: Karnyóné); Ruzante (Angelo Beolco Ruzante: Csapodár madárka); Szellemfi (Szigligeti Ede: Liliomfi); Miller (Friedrich Schiller: Ármány és szerelem). Kassai Thália Színház: Candy (N. Richard Nash: Az esőcsináló); Paál Károly (Csurka István: Döglött aknák); Kántor (Bródy Sándor: A tanítónő); Seress (MüIler Péter–Seress Rezső: Szomorú vasárnap); Feraillon (Georges Feydeau: Bolha a fülbe); Tudós (Jean-Baptiste Molière: Tudós nők); Ruckly (Dale Wassermann: Kakukkfészek); Luka, Nyunin (Anton Pavlovics Csehov: Csehov tréfái – Medve, Lakodalom); Postás (Görgey Gábor: Galopp a vérmezőn); Bittó halászmester (Dékány András–Baróti Géza–Moravetz Levente: Dankó Pista); Miska (Dobos László–Beke Sándor: Földönfutók); Sírásó (William Shakespeare: Hamlet); Mihály (Kálmán Imre: Marica grófnő); Csipcsala bácsi (Zerkovitz Béla–Szilágyi László: Csókos asszony). – Díjak: A Határon Túli Magyar Színházak X. Fesztiválja, Életmű-díj, Kisvárda, 1998; A Szlovák Köztársaság ezüstplakettje, 2003; a Magyar Játékszíni Társaság Hűség díja, 2006; „Kisebbségekért” díj, 2009. – Ir. Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Ötvös Anna: Akikkel találkozhat(t)unk (2000); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig); Darvay Nagy Adrienne: A kisvárdai fesztivál (2008).

Varga Emese (JSZ)

(* 1977. júl. 25. Dunaszerdahely) Dramaturg. Gyermekkorát Nagymegyeren töltötte, itt végezte alap- és középiskolai tanulmányait is. 1995–2000 között dramaturgia szakot végzett Pozsonyban. Még főiskolásként, 1999-ben került a Komáromi Jókai Színházhoz, s annak dramaturgja azóta is. – Főbb dramaturgiai munkái: Komáromi Jókai Színház: Peter Shaffer: Amadeus, (Rendező: Czajlik József). Csehov: Sirály (rendező: Telihay Péter). Parti Nagy Lajos: Ibusár (rendező: Telihay Péter). Spiró György: Imposztor (rendező: Martin Huba). Nyikolaj Koljada: Mese a halott cárkisasszonyról (rendező: Czajlik József). Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Karamazov testvérek (rendező: Martin Huba). Müller Péter–Seress Rezső: Szomorú vasárnap (rendezte: Lévay Adina). Anton Pavlovics Csehov: Három nővér (rendező: Martin Huba). Spiró György: Prah (rendezte: Anger Zsolt). Csehov: Cseresznyéskert (rendező: Martin Huba). Ladislav Ballek: Hentessegéd (rendezte: Rastislav Ballek). Hevesi sándor színház, Zalaegerszeg: Jean-Baptiste Molière: scapin furfangjai (rendezte: Naszlady Éva). – Rendezőasszisztens: Szomory Dezső: II. József (rendezte: Verebes István). – Fordítások: Martin Čičvák: Profik Háza – Újvidéki Színház; Silvester Lavrík: Báthory Erzsébet; Tomáš Horváth: Elrontott játék. – Szerkesztői munka: A Kulisszák színházi folyóirat főszerkesztője 2000-től. – Filmforgatókönyvek: Sántántangó (Rendező: Molnár Csaba); Rendes ember (Rendező: Molnár Csaba). – Ir. Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).

Varga Emőke (SZM)

(* 1965. júl. 29. Dunaszerdahely) Képzőművész, főiskolai oktató. 1980–1984 között a pozsonyi Iparművészeti Középiskolán tanult. 1984–1991 között elvégezte a pozsonyi Képzőművészeti Főiskolát. Pályája kezdetén papírmunkáival tűnt fel, újabban – sajátos ötletekkel és humorérzékkel vegyítve – installációkkal is foglalkozik, s a fényképészet eszköztárához is szívesen nyúl. 1992-ben Martin Benka-díjat kapott. 1999-ben Az Év Fiatal Képzőművésze lett, mellyel egy amerikai ösztöndíjat és kiállítási lehetőséget nyert. A pozsonyi Képzőművészeti Főiskola oktatója.

Varga Ervin (FI)

(* 1955. jún. 25. Ágcsernyő, † 2013. jún. 4. Éberhard) Koreográfus, publicista, főiskolai tanár, vállalkozó. Pozsonyban a Zene- és Drámaművészeti Főiskola koreográfiai szakának elvégzése után (1979) 1979–1981-ben a pozsonyi Katonai Művészegyüttes táncosa, majd 1981–1988 a Lúčnica néptáncegyüttes koreográfusa és szólótáncosa, ezzel egyidőben 1987-ig a Szőttes Nőpművészeti Együttes művészeti vezetője és koreográfusa, 1988–1995-ben az Ifjú Szivek tánckarának művészeti vezetője és koreográfusa, 1993-tól az együttes igazgatója, közben 1988–1989-ben a Szlovák Állami Népművészeti Együttesnek is vendégkoreográfusa volt. 1991–1996 között a pozsonyi Zene- és Drámaművészeti Főiskola óraadó, 1996-tól főállású tanára, 2002-től a Szlovák Állami Népművészeti Együttes művészeti igazgatója és koreográfusa. 1994-től vállalkozó, a Slovak folk tourist Kft. igazgató tulajdonosa volt. Fontosabb egész estét betöltő műsorai: Hej, révész, révész (1985); Nyugtalan ének (1987); Kötődések (1989), Hajnaltól, hajnalig (1990); Sen – Álom (2003). Rendszeresen készített koreográfiákat a Komáromi Jókai Színház, ill. a Kassai Thália Színház részére, és tévéfilmekhez is készített koreográfiákat (Hej, párta, párta, 1984; Hetet egy csapásra, 1986). Több amatőr és hivatásos táncegyüttessel dolgozott (a fülekpüspöki Palóc, a diószegi Új Hajtás, Budapest Táncegyüttes). Különböző hazai és külföldi népművészeti fesztiválokon több alkalommal nyert első vagy második díjat koreográfiáival. Ismertek szakcikkei, fesztiválbeszámolói is.

Varga Imre (GJ)

(* 1950. febr. 5. Kisgyarmat) Költő, író, szerkesztő, műfordító. Ipolyságon érettségizett (1968), egyetemi tanulmányait a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án nem fejezte be. 1973–1980-ban az Irodalmi Szemle szerkesztője. 1982-ben Mo.-on telepedett le, itt előbb könyvtáros, majd különböző lapok munkatársa volt; jelenleg szabadfoglalkozású. Tinnyén él. Első verseivel 1967-ben jelentkezett. 2022-ben Illyés Gyula-díjat (MMA Irodalmi-díj) kapott. – Fm. Crusoe-szaltók (v., 1975); A medve alászáll (v., 1977); Sárkányölő Jankó (verses népmese, 1978); Boszorkányszombat (v., 1980); Ember/Világ rapszódia (v., 1985); Íletrajs (v., 1989); Légy önmagad (interjúk, 1990); Kisebbségből kisebbségbe (beszélgetések áttelepült írókkal, 1995); Nap és hold közt a rét (v., 1998); Zen Benedek (naplók, 2000); Trella Vilém (kispróza, 2002); Utcalakók (élettörténet-rekonstrukciók, 2002); Anyagba zárva. Drogos sorstörténetek (élettörténet-rekonstrukciók, 2003); Halj meg, hogy élhess! (v., 2004); Agram Irev lelki mozija (v., 2006).

Varga László (csa)

(* 1948. jún. 12. Tósnyárasd) Tanár, helytörténész, kultúraszervező. Szülőfalujában kezdte iskolai tanulmányait (1954–1959), a felső tagozatot Galántán végezte (1959–1963), a galántai gimnáziumban érettségizett 1966-ban. Egy évig helyettesítő tanárként Jókán tanított, majd 1967–1972 között a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karán történelem–neveléstudomány szakon tanult és szerzett tanári oklevelet. 1973-ban Nagymegyeren telepedett le, ahol 1981-ig a gimnáziumban tanított. 1981–1986-ban a nagymegyeri közgazdasági szakközépiskola történelemtanáraként tevékenykedett. 1986–1990-ben a Csemadok Dunaszerdahelyi Járási Bizottságának titkára volt, majd visszatért pedagógusi hivatásához. 2010-ben történt nyugdíjba vonulásáig főállásúként, majd 2013-ig óraadóként a nagymegyeri Corvin Mátyás Gimnáziumban és Kereskedelmi Akadémián történelmet oktatott. Nagymegyer kulturális életének egyik szervezője (35 éven át volt a Csemadok helyi szervezetének elnöke, 6 évig önkormányzati képviselőként a kulturális bizottság tagja), a város történelmének kutatója. 1996-tól ő írja a város krónikáját. Kezdeményezte a Nagymegyeri Tájház létrehozását, számos nagymegyeri szobor és emlékmű (Bartók-szobor, Szent István-szobor, kitelepítettek emlékműve, honvédsírok megjelölése, emléktáblák stb.) elhelyezését. Szerkesztette a nagymegyeri gimnázium emlékkönyveit (1982, 1997, 2007), a Csemadok nagymegyeri és dunaszerdahelyi járási szervezeteinek indulásáról és történetéről több kötetet szerkesztett. Tánczos Tiborral közösen összeállított egy füzetet Nagymegyer kulturális emlékeiről (2000). Számos kötetben társszerzőként közreműködött. Munkásságát a Komáromi Zsidó Hitközség Kehila–Haver-díjával (2006) és a Pro Patria Honismereti Szövetség Pátria-díjával (2012) ismerték el. – Fm. Nagymegyeri olvasókönyv (szerk., 2000); Város a hadak útján – Nagymegyer 1848/49-ben (2001); Béke poraikra – Az I. és a II. világháború nagymegyeri áldozatai és hősei (2002); Hol sírjaink domborulnak (Görföl Jenővel és Kovács Lászlóval, 2003, második bővített kiadás, 2013); Falu a nyárfák alatt – Tósnyárasd község monográfiája (2006); Amikor elindul a vonat (a deportálásokról, 2007); Cseri István esperes 1903–1959 (2008); Nagymegyer 1268–2008 – Nagymegyer város monográfiája (2009); Velünk éltek – a nagymegyeri zsidóság története (2010); A zene szárnyán – a nagymegyeri énekkari mozgalom 120 éve, 1892–2012 (2012); Hatvanöt évvel ezelőtt történt. A Csemadok-alapszervezetek megalakulása a Dunaszerdahelyi járásban 1949–1953 (2014).

Varga Lívia (TSZA)

(* 1978. júl. 20. Léva) Színésznő. Szülővárosában járt általános iskolába. Szigetszentmiklóson érettségizett a Batthyányi Kázmér Gimnáziumban (1996). Versmondó művészetével ért el sikereket és kapott több elismerést. Többször vett részt a Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Verseny országos fordulóján Rimaszombatban, Magyarországon az Ady Versmondó Versenyen ért el 1. helyezést, a Békésmegyei Jókai Színház házi versmondó versenyét tanulmányai alatt minden évben megnyerte. Tanulmányait a Békéscsabai Fiatal Színházművészetért Alapítványi Színiiskolában folytatta. A négyéves tanulmányi időszak után 2000-ben szerzett színészi oklevelet, majd Egerbe szerződött és a Komáromi Jókai Színházban is vendégszerepelt. 2005-től a Kassai Thália Színház tagja. – Főbb színházi szerepei: Békésmegyei Jókai Színház: Marie Ange Brouillet (Michel Tremblay: Sógornők); Olívia (Lilian Hellman: A kis rókák). Egri Gárdonyi Géza Színház (2000–2003): Ligyija Ivanovna (Kocsák Tibor–Miklós Tibor: Anna Karenyina); Polgármester lánya (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A revizor); Candy (Dale Wassermann: Kakukkfészek); Marilla boszorkány (Lázár Ervin: A legkisebb boszorkány). Komáromi Jókai Színház: Grófnő (Szomory Dezső: II. József); Anna királyné (Alexander Dumas–Verebes István: Három a testőr). Kassai Thália Színház: Nelli (Dobos László–Beke Sándor: Földönfutók); Bagira (Dés László–Geszti Péter–Békés Pál: A dzsungel könyve); Fráter Erzsébet (Egressy Zoltán: Vesztett éden); Pipi (Siegfried Geyer–Rudolf Katscher: Gyertyafény keringő); Zizi (Bach Szilvia: Alt duett); Kozák Erzsébet (Görgey Gábor: Galopp a Vérmezőn); Gizi Gézáné (Örkény István: Tóték); Gertrudis, Öregasszony, Leprás (Egressy Zoltán: Angyalkövet); Perticsné (Csáth Géza: A Janika); 2. lány (Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac); Hesther Salomon (Peter Shaffer: Equus); Ellen (Murray Schisgal: Szerelem, ó!); Jolán (Molnár Ferenc: Az ördög); Mme Lefebre (Eisemann Mihály–Zágon István–Somogyi Gyula: Fekete Péter); Krisztina (Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek); Candy (Bertolt Brecht: Koldusopera); Chris Gorman (Neil Simon: Pletykák); Rica Maca (Zerkovitz Béla–Szilágyi László: Csókos asszony). – Ir. Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Színházi évkönyvek (Budapest); Divadlá na Slovensku [Szlovákiai színházak]  (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).

Varga Norbert (EH)

(*1968. szept. 23. Losonc)

Varga Norbert (*1968. szept. 23. Losonc) Közművelődési szakember, folklórkutató, művészeti vezető. Általános és középiskolai tanulmányait Füleken, Selmecbányán és Losoncon végezte, diplomáját a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Szociológiai Karán szerezte meg. Füleken él. Néprajzi és közművelődési tevékenysége kapcsán az 1990-es évek közepétől aktív részese a hazai folklórmozgalomnak. A regionális folklór jellegű rendezvények szervezésén kívül több országos verseny és fesztivál lebonyolításában is részt vállal. Jelenleg a Füleki Városi Művelődési Központ, a Hagyományok Háza Hálózat – Szlovákia és a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet munkatársa. Az 1995-ben alakult Rakonca Néptáncegyüttes alapítója és művészeti vezetője, számos koreográfia, önálló műsor alkotója. Fő kutatási területe a szlovákiai magyar néprajzi tájak prózai népköltészete, 368 szlovákiai magyarlakta településen végzett terepkutatást. Tudományos munkássága eddigi eredményei, kisebb értekezései mellett öt kötetben és öt DVD kiadványon kerültek összefoglalásra. Szakértő, dramaturg, illetve rendezői minőségben több néprajzi témájú dokumentumfilm elkészítésében vett részt: Határtalan Palócország (2002), Boszorkányos Palócország (2004), Pásztorok ösvényein (2012), A mucsényi mesemondó (előkészületben). Gyűjtője és szerkesztője az Élő Népköltészet című DVD-kiadványsorozatnak, az Ipolyi Arnold Népmesemondó Verseny ötletgazdája és szakmai rendezője, a Szlovákiai Magyar Szövegfolklór Archívum létrehozója és szakmai felelőse. 2019-től a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karán megvalósuló Néphagyomány az oktatásban című kurzus szakmai vezetője. A Jópalócok Regionális Népművészeti Egyesület és az Élő Hagyomány Polgári Társulás vezetőségi tagja, a Rakonca Egyesület elnöke, a Meseszó Egyesület tiszteletbeli tagja, valamint a Táncfórum – Szlovákiai Magyar Néptáncosok Szakmai Egyesületének volt elnökségi tagja. Díjak: Nógrád Közművelődéséért díj (2008), Zlatý turoň – Grand Prix, 18. Etnofilm Čadca (2014), Fülek Város Polgármesterének Díja (2010, 2015), Fülek Város Díja (2017), Csemadok Közművelődési Díj (2022). Fm. Koreográfiák, műsorok: „Bárcsak mindig úgy lenne…” (1998), Pátria – táncjáték egy felvonásban (2014). Dokumentumfilmek: Pásztorok ösvényein (2012). Könyvek: Három szem klokocska. Egy gömöri pásztor hiedelemvilága és történetei (2006), Amikor még szűk vót a világ… Mondák és hiedelmek Fülek vidékén (2007), Kígyótestvér. Népmesék és mondák Balogfalváról Balog Ernő tolmácsolásában (2014), Ortutay Gyula Zoborvidéki folklórgyűjtése (2018), Hét esztendő, hét szempillantás. Csipkés Vilmos és más arlói mesemondók meséi (2022). DVD kiadványok: Élő Népköltészet 1–4. Mesék mondák és egyéb történetek szlovákiai magyar néprajzi tájak elbeszélőinek előadásában (2016–2019), Élőszóval. Palócföldi népmesék Varga Norbert gyűjtéséből (2019). Kötetszerkesztés: Mészáros Ilona: Szülőfalum Zsigárd. Fejezetek egy mátyusföldi falu folklórjából (2013).

Varga Sándor (FI)

(* 1942. nov. 6. Hetény) Levéltáros, történész. Komáromban érettségizett (1959), majd a nyitrai Pedagógiai Főiskolán tanult, végül a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án szerzett történelem–levéltáros szakos oklevelet (1966), 1975-től bölcsészdoktor. 1968–1970-ben a Csemadok KB titkára, majd szakelőadója. 1971–1989 között a pozsonyi Állami Központi Levéltár munkatársa, 1989. dec.-től 1990 jún.-ig a szlovák kormány miniszterelnök-helyettese. 1990. júl. 1-jétől 1993-ig ismét az Állami Központi Levéltár dolgozója, 1994-től a Csemadok Országos Tanácsának levéltárosa, 1995–2005 között az Illyés Közalapítvány Kuratóriumának szlovákiai titkára. Diákként tevékenyen bekapcsolódott a szlovákiai magyar ifjúsági szerveződésekbe, 1968-ban egyik alapítója a MISZ-nek. 1978–1989-ben tagja volt a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának. 1991-ben létrehozta a rövid életű Nemzetiségi Dokumentációs Centrumot. Az 1970-es évektől technikatörténeti dolgozatot is publikált.