(* 1900. jún. 16. Kismarton [Ausztria], † 1973. jan. 21. Martonvásár [Mo.]) Pedagógus, író, irodalomtörténész, szociálpszichológus. Középiskoláit Pozsonyban végezte, majd német–francia szakon tanult Budapesten, Berlinben és Prágában. Ezután Lőcsén, Aranyosmaróton, majd éveken át Érsekújvárott volt középiskolai tanár. Tanári munkája mellett támogatta a középiskolások önképzőköri mozgalmát, a Sarló és a Prohászka Ottokár Körök Szövetsége is hatósugarába tartozott. A szlovenszkói magyar serdülők lelki világa (1935) c. műve a korszak egyik legjelentősebb szakmai munkája. 1939-től Szegeden lett gyakorló gimnáziumi tanár. A második vh. után a budapesti Vallás- és Közoktatási Minisztérium munkatársaként a Szl.-ból Mo.-ra menekült, ill. áttelepített pedagógusokat segítette. Később a Tankönyvkiadóban dolgozott, majd az Idegen Nyelvek Főiskolája, később az ELTE tanszékvezető tanára volt. Tankönyveket, nyelvkönyveket, irodalomtörténeti tanulmányokat írt. – Fm. A szlovenszkói magyar serdülők lelki világa (tan., 1935); Az idegennyelvi beszédkészség fejlesztésének lélektani és módszertani problémái (tan., 1961); Ödön von Horváth (monográfia, 1971).

(* 1966. nov. 4. Érsekújvár) Író, költő, műfordító. Szlovákul és magyarul egyaránt alkot. Érsekújvárott érettségizett (1985), a Nyitrai Pedagógiai Főiskolán szerzett szlovák nyelv – rajz szakos tanári diplomát (1991). Dolgozott betegápolóként, középiskolai tanárként, újságíróként. Szerkesztette a Dotyky (1996–97), majd a Romboid irodalmi lapot (1998), a Reader’s Digest szlovák kiadását (1999–2002), dolgozott a Slovo hetilapban (2003–2004), a Hospodárske novinyban (2005), volt az Ikar Kiadó főszerkesztője (2006–2007). Jelenleg szabadfoglalkozású, Ausztráliában él. – Tíz magyar nyelvű kötetet ültetett át szlovákra, egyebek közt Márai Sándor három művét (Füveskönyv; Ég és Föld; Föld, föld!…), 2017-ben Szalay Zoltán Drága vendelinek c. könyvét 2007-ben Mészöly Miklós-díjjal tüntették ki. Tantalópolis című regényét 2016-ban a legrangosabb szlovák irodalmi díjjal, az Anasoft literával tüntették ki. – Fm. Szlovákul megjelent verseskötetei: Strach z utópie (1994); Ambit (1995); Súmrak cudnosti (Petra Malúchová álnéven, 1996); Cvičná pitva (1997); Sangaku (1998); Súmračná reč (1999); Gestika (2001); Klišémantra (2005); Tovar (2006); Príbytok cudzieho času (2008); Pohodlná mníška (2011); Santa Panica (2014). Prózakötetei: Frustraeón (2000); Fabrikóma (2002); Klebetromán (Denisa Fulmeková társszerzővel, 2004); Lešenie a laná (2004); Hromozovnár (2008); Mykať kostlivcami (2010); Želáte si novú kúpeľňu? (2012); Tantalópolis (2015); Povrch vašej planéty (2017). – Magyarul eddig öt verseskötete jelent meg: Álbonctan (1998); Kivéve (2000); Hamis csapdák könyve (2002); Lapkivágatok (2009); Hálás anyag (2009).

(* 1950. ápr. 18. Érsekújvár) Iparművész, grafikus, festő. Középiskolai tanulmányait a pozsonyi Iparművészeti Középiskolán végezte 1965–1969 között grafikai szakon; 1969–1974 között Budapesten az Iparművészeti Főiskola textil tanszékén tanult. 1974–1978 között pedagógus, azóta szabadfoglalkozású. Gobelinek és mozaikok tervezése és kivitelezése mellett grafikával és festészettel is foglalkozik. Komáromban él, de az utóbbi években többnyire Franciaországban dolgozik.

(* 1899. máj. 30. Érsekújvár, † 1971. máj. 24. Érsekújvár) Újságíró, költő. Szülővárosában érettségizett. Műkedvelő színvonalú, hagyományos formájú versei az Érsekújvár és Vidékében, más vidéki lapokban s a Szlovenszkói magyar írók antológiájában jelentek meg. – Fm. Csillaghullás (v., 1926); Nászbokréta (v., 1927); Menekülő madarak (v., 1929, elkobzás utáni 2. kiad. 1932); Dalol az ÁBC (v., 1934). – Ir. Ölveczky József: Nagyfalussy István költői elindulása (A Reggel, 1927. jan. 21.).

(* 1953. jan. 3. Komárom) Vegyész, szakfordító, egyetemi docens. 1977-ben a pozsonyi Comenius Egyetem TTK-án analitikai kémia szakon végzett. 1977–1990-ben az ógyallai zöldségtermesztési kutatóintézet munkatársa, 1990-től a nyitrai Mezőgazdasági Egyetem Vegyészeti Tanszékének docense. 1994–2002 között önkormányzati képviselő Érsekújvárott. Szaktanulmányai szlovák, cseh, magyar, ill. más külföldi szakfolyóiratokban jelentek meg. – Fm. Cvičenia z vybraných kapitol biochémie (K. Jomovával, O. Hegedűssel, 1995); Szervetlen kémia I (2001); Organická chémia (2002).

(* 1914. júl. 20. Érsekújvár, † 1983. ápr. 22. München [Németország]) Újságíró, történész. Jogi tanulmányait Pozsonyban és Budapesten végezte. Egyetemi évei alatt bekapcsolódott a Magyar Akadémikusok Keresztény Köre és a Prohászka Ottokár Körök Szövetsége tevékenységébe. 1935-től a Magyar Szemle munkatársa volt. A felvidéki területek visszacsatolását követően Jaross Andor tárca nélküli miniszter személyi titkára, majd a szófiai magyar követség sajtóattaséja lett. Csatári Istvánnal szerkesztette A visszatért Felvidék adattára I–II. (1939) c., ma is forrásértékű kiadványt. 1945-ben emigrált: előbb Ausztriában, majd az USA-ban, végül Németországban élt. 1951-től 1970-ig a Szabad Európa Rádió munkatársa, ill. emigráns lapok (Irodalmi Újság, Katolikus Szemle, Új Látóhatár) szerzője volt. – Fm. Levelek a számkivetésből (naplójegyzetek, 1947); Az ismeretlen légió (tan., 1948); Napfogyatkozás. Magyarok Szlovákiában (tan., 1985).

(* 1903. máj. 22. Érsekújvár, † 1931. jún. 21. Budapest [Mo.]) Költő. Szülővárosában érettségizett, bölcsésznek Budapesten tanult. A csehszlovákiai magyar költészet nagy ígérete volt; váratlan halála fiatalon törte derékba pályáját. – Fm. Valakit várunk (v., 1922); A bányász éneke (v., 1923); Múzsák (v., 1926).

(* 1855. okt. 3. Érsekújvár, † 1930. okt. 4. Érsekújvár) Publicista, író. A középiskolát Érsekújvárban és Esztergomban, jogi tanulmányait Budapesten végezte. Tényleges katonai szolgálata idején súlyos fagysérülés érte, s egyik lába béna maradt. Érsekújvárban ügyvédi praxist folytatott, emellett cikkeket és elbeszéléseket publikált. Halála előtt egy évvel kétkötetes regénye jelent meg a kuruc időkről. – Fm. Kuruc ősök (1929).

(* 1910. nov. 14. Pozsony, † 1990. jan. 1. Budapest) Nyelvész. Gimnáziumi és magyar-latin szakos egyetemi tanulmányait szülővárosában végezte, majd 1944 végéig Érsekújvárott tanított. 1947-ben Mo.-ra telepítették, ahol 1953-tól az MTA Nyelvtudományi Intézetének munkatársa volt. Az intézetben a nagyszótár osztályon dolgozott, a Magyar értelmező kéziszótár munkálataiban is részt vett. A magyar kódexszövegek latin forrásaival foglalkozott. A Codices Hungarici sorozat VIII. számában megjelent Jókai-kódex latin szövegeit ő fedezte fel. Ir. Büky Béla: P. B. J. (Magyar Nyelvőr 1990/1–2).

(* 1974. nov. 7. Érsekújvár) Műépítész. 1993-ban érettségizett az Építőipari Szakközépiskolában Ógyallán, 2000-ben végzett a Szlovák Műszaki Egyetem Műépítészeti Karán Pozsonyban. 1998-ban elnyerte a Kós Károly ösztöndíjat, és magyarországi tervezőirodákban dolgozott (1997–1998: Dévényi és tsa, Pécs; 1998: É-11, Esztergom; 1999–2000: Karácsony Tamás, Esztergom). 2001-től mint önálló tervező működik Szőgyénben, 2005-ben saját tervezőirodát létesített. – Fm. Fontosabb épületei: 2002: faluudvar és szabadtéri színpad (Kisújfalu), Kupola (Párkány); 2004: Platán Panzió (Nyárad); 2006–2007: WELYA udvarház (Párkány).

(* 1887. nov. 22. Aranyosmarót, † 1967. máj. 14. Budapest [Mo.]) Publicista, lapszerkesztő, művelődésszervező. Középiskoláit Pozsonyban és Szegeden, a jogi egyetemet Budapesten és Berlinben végezte. 1913-tól 1918-ig a Magyar Királyi Igazságügyminisztérium munkatársa volt. Az államfordulat után csekeji (Čakajovce) birtokán gazdálkodott. Alapítója, majd elnöke volt a Csehszlovákiai Magyar Irodalmi Szövetségnek, szerkesztője a Nemzeti Kultúrának. 1936-ban a Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület titkárává választották. Az első bécsi döntés után 1945-ig az érsekújvári törvényszék elnöke volt. A második vh.-t követően Budapesten élt.

(* 1946. okt. 18. Érsekújvár) Tanár, helytörténész. Az érsekújvári magyar gimnáziumban érettségizett (1964), a nyitrai Pedagógiai Főiskolán szerzett magyar–történelem szakos tanári oklevelet (1972), 1964–1967-ben, majd 1980–1982-ben a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án magyar–német szakot hallgatott. 1971–1988-ban az udvardi mezőgazdasági szaktanintézet tanára. 1988–1998-ban az Érsekújvári járási Múzeum (ma: Thain János Múzeum) munkatársa. Tanári munkája mellett Érsekújvár múltjával, művelődéstörténetével és társadalomtörténetével foglalkozik, 1991–1993-ban Városom, Érsekújvár címmel füzetsorozatot jelentetett meg. 1999-ben feleségével, Strba Katalinnal magánkönyvtárat alapított Bibliotheka Kaláka néven. 2013-ban megkapta a Patria-díjat. – Fm. Az érsekújvári zsidóság története (mon., Lang Tamással, 2004); Érsekújvár az irodalom tükrében (tan., Strba Katalinnal, 2006).

(* 1933. szept. 17. Komárom) Pszichológus, egyetemi oktató. Komáromban érettségizett (1953), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án szerzett pszichológusi oklevelet (1961). A szociológiai tudomány kandidátusa (1971). 1961–1966-ban Érsekújvárott pszichológus, 1966–1971-ben az SZTA pozsonyi Pszichológiai Kutatóintézetének munkatársa. 1972-től a nyitrai Pedagógiai Főiskola (Konstantin Filozófus Egyetem) oktatója. Kutatási területe a pszichológia és a pedagógia kapcsolata. Számos egyetemi jegyzetet és tudományos közleményt publikált; ismeretterjesztéssel ugyancsak foglalkozik.

(* 1917. jan. 1. Pozsony, † 1988. júl. 28. Budapest [Mo.]) Történész. Pozsonyban és Szegeden jogot végzett, 1940 és 1944 között megyei tisztviselő volt Érsekújvárott. 1947-től a pozsonyi Magyar Meghatalmazott Hivatal vezető tisztviselője, s 1949 szept.-ben utolsóként hagyva el állomáshelyét Mo.-ra költözött. A soproni egyetem üzemtani tanszékén tanítva címzetes egyetemi tanár lett. 1979. évi nyugdíjazása után – Berecz Kálmán és Szőke István közreműködésével – feldolgozta a csehszlovák–magyar lakosságcsere történetét. A mű szerepelt az Akadémiai Kiadó tervében, kiadása azonban elmaradt. – Fm. A csehszlovák–magyar lakosságcsere története (kézirat, MTA kézirattára). – Ir. Molnár Imre–Tóth László szerk.: A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában 1945–1949 (1990).

(* 1913. febr. 26. Malacka – † 1961. nov. 29. Győr [Mo.]) Régész, múzeumi igazgató, gimnáziumi tanár. Az I. vh. után szülei Érsekújvárott telepedtek le. A helyi gimnáziumban érettségizett 1932-ben. 1932–1935 között a brünni egyetemen jogot hallgatott, majd átlépett a pozsonyi Comenius Egyetemre, ahol történelem–magyar szakos tanárjelölt lett, végül 1940-ben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen fejezte be tanulmányait. 1940-től előbb Nagysurányban, majd Érsekújvárott volt gimnáziumi tanár. Még diákként egyik kezdeményezője volt az érsekújvári múzeum létrehozásának. 1938 után a városban megalapították a Kis-Alföld-kutató Intézetet, amely kiadta régészeti ásatásainak (Érsekújvár– Téglagyár, Bajcs–Ragonya, Naszvad–Anyala, Komját, Zsitvabesenyő, Pozsonyvezekény) eredményeit. 1946-ban Magyarországra települt, 1948-ban a szegedi tudományegyetemen bölcsészdoktori címet szerzett. 1946–1961 között a Győri Múzeum munkatársa, majd igazgatója volt. Ebben a minőségében sok ismerettel gazdagította a Dunántúl és a Kisalföld kora középkori régészetét, településtörténetét és néprajzát. A magyar–szlovák tudományos kapcsolatok ápolásában is tevékenyen közreműködött. Súlyos tüdőbaja sem gátolta a kutatásban, de a történettudomány kandidátusa fokozatot már csak halála után tudták odaítélni neki. – Fm. Honfoglaláskori sírok Naszvadon (1941); Honfoglaláskori sírok Pozsonyvezekényen (1944); Az érsekújvári régi halászat emlékei (1948); Fejezetek Győr kora középkori történetéből (1959); A honfoglaló és kora árpádkori magyarság régészeti emlékei (1962).

(* 1922. jan. 4. Érsekújvár) Nyelvész, szerkesztő. Szülővárosában érettségizett, a jogfosztottság idején megszakadt bölcsészeti tanulmányait később fejezte be. 1947-től a pozsonyi Magyar Meghatalmazott Hivatalának tisztviselője volt, s a lakosságcsere végén őt is Mo.-ra telepítették. Nyugdíjazásáig a budapesti Nyelvtudományi Intézetben dolgozott, emellett az Élet és Tudomány olvasószerkesztője volt. A Nyelvtudományi Intézet munkatársaként részt vett a hétkötetes értelmező szótár és a kétkötetes Nyelvművelő kézikönyv szerkesztésében. A 80-as években Berecz Kálmánnal együtt közreműködött Szabó Károly: A csehszlovák-magyar lakosságcsere története c. művének megírásában. – Fm. Az önképzőkör a népi gondolat sodrában (1942); Magyar értelmező kéziszótár 1–2 (szerk., 1974); Gyula László: Bibliography 1928–1994 (szerk., 1995). – Ir. Turczel Lajos: Érsekújvár és a Sarló (Irodalmi Szemle, 1989/6); Mint fészkéből kizavart madár… In: Molnár Imre–Tóth László szerk.: A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában 1945–1949 (1990).

(1912-?) Gimnáziumi tanár. Prágában végezte tanulmányait francia-testnevelés szakon. Bekapcsolódott a Sarló mozgalomba, ahol annak női szemináriumait vezette. Tagja volt az 1931-ben megalakult Szovjetunió Barátok Köre nevű szélsőbaloldali szerveződésnek. Nyugdíjazásig az érsekújvári gimnázium tanára volt.