Illegális szlovákiai magyar szervezet a második vh. utáni években. Megalakulását a magyar kisebbséget ért jogfosztó intézkedések váltották ki. Célja az volt, hogy dokumentálja ezeket, információval lássa el a szlovákiai magyarságot, s tájékoztassa a magyarországi hivatalokat. A szervezetnek két regionális csoportja működött: az egyik Pozsony központtal a nyugat-szlovákiai térséget, a másik pedig Rozsnyó központtal Gömört és a keleti területeket foglalta magában. A ~ munkájába elsősorban kat. papok, ref. lelkészek, Pozsonyban és Budapesten tanuló egyetemisták kapcsolódtak be. Vezetői közé Paksi László pozsonypüspöki kat. káplán, Arany Albert László nyelvész, Hentz Zoltán, Lipcsey Gyula, Krausz Zoltán, Varró István és Hajdú László tartoztak. A magyar lakosság minél jobb informálása érdekében a szervezet sokszorosított illegális lapokat is kiadott. A Barslédecen és Pozsonyban szerkesztett nyugat-szlovákiai terjesztésű Gyepü Hangja készítője Hentz Zoltán és Lipcsey Gyula, a Rozsnyón szerkesztett közép- és kelet-szlovákiai terjesztésű Észak Szava készítője pedig Krausz Zoltán, Varró István és Hajdú László voltak. 1946-ban Felvidék címmel egy harmadik illegális magyar nyelvű lap is megjelent. – A ~ állandó kapcsolatot épített ki a magyar kat. egyház fejével, Mindszenty József esztergomi hercegprímással, akit folyamatosan tájékoztattak a magyar kisebbséget sújtó jogfosztó intézkedésekről. Erőteljesen fellépett a reszlovakizációval szemben, s időszaki lapjaiban annak elutasítására biztatta a lakosságot. A párizsi békekonferenciára memorandumot intézett a magyar kormány vezető tisztségviselőihez, amelyben a szlovákiai magyar kisebbség érdekeinek védelmére szólította fel azokat. A memorandum követelte, hogy a magyar békeküldöttség ragaszkodjon a „népet földdel” elvhez, vagyis ha Csehszl. nem akarja biztosítani a magyar kisebbségnek az 1938 előtti kisebbségi jogokat, akkor csak a határok megváltoztatása jelentheti a megoldást. – A csehszl. hatóságok természetesen felfigyeltek az illegális szervezkedésre, s a párizsi békekonferenciát követően fokozatosan felszámolták annak tevékenységét. A pozsonyi Állambíróság 1949. december 30-án ítéletet hirdetett a ~ aktivistái, valamint az ugyancsak magyarországi kapcsolatokat fenntartó Bokor Ferenc kántortanító és társai elleni perben, akiket „a köztársaság elleni bűncselekmény” és a népi demokratikus rendszer megdöntésének előkészítésével, ill. államtitkok elárulásával vádoltak. Az ún. csehszl.-i magyar Mindszenty-perben, amelyben összesen 32 személy, köztük 20 római katolikus pap és 4 református lelkész ellen emeltek vádat, Arany Adalbert László nyelvészt, egyetemi tanárt, a szervezet vezetőjét 8 év, Hentz Zoltán főiskolai hallgatót, Hajdú László gépészmérnököt, Varró István egyetemi hallgatót, Krausz Zoltán filmrendezőt és Restály Mihály katolikus lelkészt 6 év, Mészáros Gyula katolikus káplánt, Lipcsey Gyula főiskolai hallgatót és Bokor Ferenc katolikus kántortanítót 5 év, Vízváry László református lelkészt 2 év fegyházbüntetésre ítélték, a többi 22 vádlottat felmentették a vád alól. – A Kassai Területi Bíróság 1990. szeptember 12-én rehabilitálta a ~ aktivistáit: a már elhunyt Arany A. Lászlót, Restály Mihályt, Hentz Zoltánt, Varró Istvánt és Vízváry Lászlót, valamint a még életben lévő Krausz Zoltánt, Mészáros Gyulát, Lipcsey Gyulát és Hajdú Lászlót.

Illegális szlovákiai magyar lap a jogfosztottság idejéből (Rozsnyó, 1946–1948). A lapot a Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség keleti csoportja adta ki. Szerkesztésében többek között Krausz Zoltán, Varró István és Hajdú László vett részt. Igyekezett tájékoztatni a szlovákiai magyarságot az őket ért jogfosztó intézkedésekről, valamint információkkal és tanácsokkal látta el, hogyan reagáljanak a csehszlovák hatóságok lépéseire. A csupán 1–2 oldalnyi terjedelmű lapot a szövetség tagjai személyesen, ill. postai úton terjesztették.

Egyházi, iskolai és társadalmi lap (Léva, Somorja, Rozsnyó, 1922–1938). Kéthetente jelent meg. A szlovákiai magyar evangélikusok központi orgánuma volt, s a II. és V. évfolyama között Népünknek c., a IX. és XI. évfolyama között pedig Orgonaszó c. mellékletet tartalmazott. – Szerk. Endreffy János, Fizély Ödön, Kovarik Sándor, Fábry Viktor.

Járási újság (Rozsnyó, 1960–1990). A Zora Gemera önálló melléklete, melynek megjelenését 1967. ápr. 1-jétől 1968. június 30-ig hatóságilag beszüntették. 1968. július 1-jétől ismét kiadták.

Ifjúsági, szolgáltató, programszervező és turisztikai egyesület (Rozsnyó, Várhosszúrét, 1999). Programszervezéssel (kulturális rendezvények, tanfolyamok, szabadidős programok), civil információs szolgáltatással (pályázati és szervezeti tanácsadás, szakmai rendezvények, képzések és technikai háttér civil szervezeteknek, közhasznú, kulturális és művelődési programok propagálása) és az idegenforgalom fejlesztésével (turisztikai termékek kidolgozása, idegenforgalmi szolgáltatások és tanácsadás, túrák, tanulmányutak, kirándulások szervezése) foglalkozik. 2006-tól működtette Rozsnyón a GIT Közösségi Házat. Fő célja, hogy értékközvetítő, közösségépítő programjaival, valamint Gömör kulturális, történelmi és természeti örökségére alapozva hozzájáruljon a térség értékeinek megőrzéséhez, fenntartható fejlődéséhez. Jelenlegi székhelye Várhosszúréten van. – Vezető: Kmotrik Péter (1999).

A szlovenszkói Katolikus Akció magyar közlönye (Rozsnyó, 1928–1938). 1939 és 1944 között is megjelent. – Szerk. Privitzky Gyula.

Evangélikus néplap, a Szlovenszkói Magyar Evangélikus Szövetség orgánuma (Rozsnyó, 1934. febr. 18.–1938. szept. 8.) Évente tízszer (júl. és aug. kivételével) jelent meg. Ismertebb főmunkatársai Boross Béla, Fábry Viktor és Kovarik Sándor. Az ifj. Leány-körök és Luther-körök rovatát Istók Lenke vezette. – Szerk. Vargha Sándor.

A rendszerváltást követő években a Rákóczi Szövetség kezdeményezésére számos dél-szlovákiai városban jött létre ~, amelynek célja az addig szétforgácsolódott helyi magyar kezdeményezések összefogása, egy tető alá hozása volt. A magyarországi alapítványi támogatások révén megvásárolt és felújított épületekben kapott helyet általában a Csemadok helyi szervezete, a Szövetség a Közös Célokért hálózat és több más helyi magyar szerveződés. ~ alakult Rozsnyón, Tornalján, Rimaszombatban, Losoncon, Léván, Komáromban és Vágsellyén is.

Kulturális, közművelődési, oktatási színház (Rozsnyó, 1997). Feladata báb-, mese- és gyermekelőadások létrehozása és bemutatása, népmesekutatás és feldolgozás, előadások, szakmai fórumok szervezése, szakmai képzés, segítségnyújtás, népmesegyűjtés és a tehetségek felkarolása, szakmai felügyelete. – Vezető: Badin Ádám (1997).

A szl.-i és kárpátaljai ref.-sok hivatalos lapja (Rozsnyó, Losonc, Nagykapos, 1921–1938). Belső munkatársai Isaak Imre, Péter Mihály, Peleskey Sándor, Sörös Béla, Kőműves Sándor. A lap iskolaügyi, tanügypolitikai kérdésekkel is folyamatosan foglalkozott, és a Szlovenszkói Általános Magyar Tanítóegyesülettel karöltve támogatta a felekezeti iskolák személyi államosításának és a világi tanfelügyelők bevonásának ügyét. – Szerk. Magda Sándor, Réz László, Kövy Árpád, Szőke István, Zsemlye Lajos.

Speciális bányászati, ill. regionális honismereti feladatokat ellátó múzeum. Megalakulásának éve 1902. Gyűjteménye mintegy 49 000 darabból áll. Hat állandó kiállítást működtet. Eredeti épületét bányászati-muzeológiai célokra építették 1905-ben. 1943-ban csatlakozott az intézményhez a Városi Múzeum (akkori igazgatója Tichy Kálmán volt). A háború után 1956-ban kezdte meg újra tevékenységét (ekkor az intézmény igazgatója Arany Albert László volt). 1967-ben a múzeumot bányászati szakmúzeummá minősítették. A gyűjtőtevékenysége mellett egyre nagyobb teret kap a kutatómunka a szlovák és a magyarlakta területeken. Kiadványai: Múzeumi Újság, A rozsnyói metercia (tanulmány). A specializációja folytán jelentős ásványtani, bányászati, kohászati, technikatörténeti gyűjteményei mellett gazdag régészeti, történeti, művészettörténeti és néprajzi gyűjteményekkel is rendelkezik. Képtára a budapesti Hültl Dezső által tervezett és Andrássy Dénes által 1908–1909 között Krasznahorkaváralján építtetett speciális objektumban található. Az épület 1938-ig szolgált képtárként, majd más funkciókat kapott. 1978–1989 között benne volt látható a Bányászati Múzeum állandó néprajzi kiállítása. 1990 óta ismét eredeti funkciójának megfelelően a 18–19. sz. magyarországi festészet kiállítóhelyeként szolgál. A múzeum Zborník baníckeho múzea v Rožňave (a rozsnyói Bányászati Múzeum Évkönyve) címen jelentetett meg 1983–1985 között három számot megért, inkább értesítő- mint évkönyvszerű periodikumot. 1989 óta évente megjelenteti a Múzeumi Világnap (máj. 18.) alkalmából a Muzejné noviny (= Múzeumi Újság) c. alkalmi kiadványát, időszerű múzeumi hírekkel. Ennek 1990-ben magyar mutációja is megjelent.

Keresztény-nemzeti szellemiségű társadalmi és gazdasági lap (Rozsnyó, 1926–1938). 1938 után Rozsnyói Híradó néven jelent meg. – Szerk. Szkálos Emil, Szkálos Emilné, Krausz Jenő, Gömöry Zoltán.

Társadalmi, közművelődési, szépirodalmi és politikai hetilap (Rozsnyó, 1898. máj. 1.–1944. dec. 2.). Egy rövid szünet után (1918–1919)  az impériumváltást követően is folyamatosan megjelent, és fontos szerepet töltött be Rozsnyó és Gömör kulturális és társadalmi életében. 1918-ig a Néppárt, 1919–38 között az Országos Keresztényszocialista Párt érdekkörébe tartozott. Szombatonként jelent meg 4-8 oldalon. Szerkesztők: Tichy Kálmán, Lóska Béla, Szilvássy Ferenc (1920), Kovács Farkas (1921), Krausz Jenő (1925), Kovács Gyula (1926), Fejes János (1930), Sinkó Ferenc (1934), Bakos József (1935).

Tanügyi közlöny (Rozsnyó, 1929–1938). A szlovákiai és kárpátaljai római és görög kat. egyházmegyei hatóságok havi tanügyi közlönye. A Püspöki Hivatal szerkesztésében és a Sajó-Vidék Könyvnyomda kiadásában jelent meg.