Ha valakinek észrevétele, kiegészítése lenne az egyes szócikkekkel kapcsolatban, jelezze a bibliohungarica@gmail.com címen.

Község az Érsekújvári járásban, a Kisalföld K-i részén, a Garammenti-hátság Ny-i lábánál, a Párizs-patak bal partján, Érsekújvártól DK-re. L: [1921] – 1167, ebből 1136 (97,3%) magyar, 14 (1,2%) szlovák; [2011] – 972, ebből 707 (72,7%) magyar, 167 (17,2%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 756 (77,8%) magyar, 119 (12,2%) szlovák. V: [2011] – 802 r. k., 24 ref., 3 ev. – Magyar lakossága mellé a második vh. utáni belső telepítések során Trencsén környéki, kiszucai és külföldi szlovákok települtek. A klasszicista stílusú Horváth-Jankovich-kastély a 18. sz. második felében, r. k. (Szt. Imre-) temploma az 1890-ben leégett templom alapjain 1908-ban épült. 1999 óta Füri Hírmondó címmel közéleti lapja jelenik meg. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Község a Rozsnyói járásban, a Rozsnyói-medence Ny-i részén, Rozsnyótól Ny-ra. L: [1921] – 604, ebből 454 (75,2%) magyar, 89 (14,7%) szlovák; [2011] – 745, ebből 429 (57,6%) szlovák, 258 (34,6%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 353 (47,4%) szlovák, 338 (45,4%) magyar. V: [2011] – 211 r. k., 133 ref., 112 ev., 10 gör. kat. Ref. temploma 1913-ban, ev. temploma 1930-ban épült, r. k. fa haranglábát a 18. sz.-ban emelték. A falutól É-ra található ún. Majom-szikla őskőzetes környezete 1989 óta 0,24 ha-on védett terület. – Ir. L. Juhász Ilona: Rudna (2002).

Község a Kassa-környéki járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység DK-i részén, a Rudnok-patak völgyében, Szepsitől É-ra. L: [1921] – 564, ebből 307 (54,4%) magyar, 254 (45,0%) szlovák; [2011] – 613, ebből 577 (94,1%) szlovák, 2 (0,3%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 570 (93,0%) szlovák, 6 (1,0%) magyar. V: [2011] – 541 r. k., 10 gör. kat., 5 ref. – A 20. sz. első felében magát többségében magyarnak valló kétnyelvű lakossága a sz. közepére szlovákká vált. R. k. (Szt. Anna-) temploma 1770-ben rokokó, ugyancsak r. k. (Szt. György-) temploma 1841-ben klasszicista stílusban épült.

Község a Kassa-környéki járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység DK-i részén, a Rudnok-patak völgyében, Szepsitől É-ra. L: [1921] – 564, ebből 307 (54,4%) magyar, 254 (45,0%) szlovák; [2011] – 613, ebből 577 (94,1%) szlovák, 2 (0,3%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 570 (93,0%) szlovák, 6 (1,0%) magyar. V: [2011] – 541 r. k., 10 gör. kat., 5 ref. – A 20. sz. első felében magát többségében magyarnak valló kétnyelvű lakossága a sz. közepére szlovákká vált. R. k. (Szt. Anna-) temploma 1770-ben rokokó, ugyancsak r. k. (Szt. György-) temploma 1841-ben klasszicista stílusban épült.

Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Sajó folyó jobb partján, Tornaljától D–DNy-ra. L: [1921] – 486, ebből 477 (98,1%) magyar, 2 (0,4%) szlovák; [2011] – 382, ebből 239 (62,6%) magyar, 128 (33,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 245 (64,1%) magyar, 124 (32,5%) szlovák. V: [2011] – 158 ref., 98 r. k, 86 ev. – Magyar lakossága mellé a második vh. után kárpátaljai és romániai szlovák családok települtek. Gótikus alapokon álló ref. templomát 1877-ben emelték, a Soldos-kúria a 18. sz. közepén épült barokk stílusban, jelenlegi formáját az 1889-as átépítés során nyerte el. A 21. sz. elején 1–4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Sajó folyó jobb partján, Tornaljától D–DNy-ra. L: [1921] – 486, ebből 477 (98,1%) magyar, 2 (0,4%) szlovák; [2011] – 382, ebből 239 (62,6%) magyar, 128 (33,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 245 (64,1%) magyar, 124 (32,5%) szlovák. V: [2011] – 158 ref., 98 r. k, 86 ev. – Magyar lakossága mellé a második vh. után kárpátaljai és romániai szlovák családok települtek. Gótikus alapokon álló ref. templomát 1877-ben emelték, a Soldos-kúria a 18. sz. közepén épült barokk stílusban, jelenlegi formáját az 1889-as átépítés során nyerte el. A 21. sz. elején 1–4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Dobóruszka − Dobó István sírja (SzL)

Község a Nagymihályi járásban, az Alföldön, a Latorca folyó jobb parti síkságán, Nagykapostól DK-re, a szlovák-ukrán határon. L: [1921] – 617, ebből 583 (94,5%) magyar, 16 (2,6%) szlovák; [2011] – 610, ebből 477 (78,2%) magyar, 67 (11,0%) roma, 60 (9,8%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 566 (92,8%) magyar, 40 (6,6%) szlovák. V: [2011] – 403 r. k., 66 ref., 48 gör. kat., 1 ev. – R. k. (Szt. Kereszt-) temploma a 16. sz. elején épült késő gótikus stílusban, 1914–22 között kibővítették; kriptájában nyugszik a helyi születésű Dobó István egri várkapitány. 1964–90 között közigazgatásilag ~hoz tartozott Budaháza.

Oroszvár − Lónyay-kastély (GJ)

1972- ben Pozsonyhoz csatolt község a Kisalföldön, a Duna jobb partján, Pozsony központjától D-re, a szlovák–osztrák–magyar hármashatáron. L: [1961] – 1746, ebből 887 (50,8%) szlovák, 781 (44,7%) magyar, 23 (1,3%) német; [2011] – 2845, ebből 2380 (83,7%) szlovák, 284 (10,0%) magyar, 18 (0,6%) német nemzetiségű. A: [2011] – 2373 (83,4%) szlovák, 285 (10,0%) magyar, 34 (1,2%) német. V: [2011] – 1629 r. k., 127 ev., 31 gör. kat., 20 ref. – Az 1947. febr. 10-én aláírt párizsi békeszerződés csatolta Csehszl.-hoz. A 18. sz.-tól fogva túlnyomórészt németek által lakott település volt, német lakóit azonban a második vh. után kitelepítették Németországba, s ~ra előbb magyarok, majd Csehszl.-hoz csatolását követően szlovák telepesek költöztek. Legjelentősebb műemléke a windsori angol királyi kastély mintájára 1841–44 között óangol gótikus stílusban épült Henckel-, majd Lónyay-kastély, amely 1951-től 1991-ig a Szlovák Népművészeti Együttes otthona volt. 1613-ban eredetileg reneszánsz stílusban emelt r. k. (Szt. Vitus és Modestus-) templomát a 19. sz. második felében neoromán stílusban alakították át, korai barokk stílusú r. k. (Szt. Mária Magdolna-) temploma 1622-ben épült. A község területén található a mai Szl. legjelentősebb római kori régészeti lelőhelye, az 1961-ben feltárt Gerulata nevű katonai tábor, amely a 2–4. sz.-ban a római limes részét képezte. A falu belterületén több száz kora Árpád-kori temetkezés került elő. ~ közúti és vasúti határátkelőhely Mo. felé.

Oroszvár − Lónyay-kastély (GJ)

Város a Turócszentmártoni járásban, a Turóci-medence É-i részén, a Vág folyó bal partján, a Turóc-patak torkolatánál, Turócszentmártontól É-ra. L: [1921] – 6807, ebből 5712 (83,9%) szlovák, 359 (5,3%) magyar, 266 (3,9%) zsidó, 252 (3,7%) német; [2011] – 7539, ebből 6283 (83,3%) szlovák, 21 (0,3%) magyar, 6 (0,1%) német nemzetiségű. A: [2011] – 6291 (83,4%) szlovák, 21 (0,3%) magyar, 4 (0,1%) német. V: [2011] – 2950 r. k., 1095 ev., 32 gör. kat., 3 ref., 1 izr. – A Ruttkay-kúria a 18. sz. második felében, neogótikus ev. temploma 1900–08 között, 13. sz.-i gótikus alapokon álló r. k. (Keresztelő Szt. János-) temploma 1905-ben épült. ~ gépiparral rendelkező vasúti csomópont, fellendülését a 19. sz. második felében megépült kassa-oderbergi vasútvonalnak, ill. az ahhoz csatlakozó ~–Zólyom–Budapest közötti vonalnak köszönhette. – 1949–54, majd 1971–90 között közigazgatásilag Turócszentmártonhoz tartozott, várossá 1990-ben nyilvánították.

Város és járási székhely a Liptói-medence Ny-i részén, a Nagy-Fátra, az Alacsony-Tátra és a Chocs-hegység között, a Vág folyó völgyében, a Revúca-patak torkolatánál, Liptószentmiklóstól Ny-ra. L: [1921] – 14 220, ebből 12 175 (85,6%) szlovák, 680 (4,8%) német, 500 (3,5%) zsidó, 126 (0,9%) magyar, 14 (0,1%) roma; [2011] – 28 400, ebből 25 912 (91,2%) szlovák, 177 (0,6%) cseh és morva, 176 (0,6%) roma, 35 (0,1%) magyar, 8 (0,03%) német, 7 (0,02%) zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 25 705 (90,5%) szlovák, 216 (0,8%) cseh, 181 (0,6%) roma, 57 (0,2%) magyar, 10 (0,04%) német, 1 jiddis. V: [2011] – 19 718 r. k., 1339 ev., 155 gör. kat., 15 ref., 9 izr. – Német telepesek által a 13. sz.-ban alapított bányaváros volt, amelynek hegyeiben aranyat, ezüstöt és rezet bányásztak. 1908-ban rendezett tanácsú város lett; 1922-ben elvesztett városi címét 1960-ban, 1960- ban elvesztett járási székhelyi rangját 1996-ban kapta vissza. 1940-45 között a Tátrai zsupa székhelye volt. – A Vág és a Revúca összefolyásánál álló, 14. sz.-i Zsófia-kastély eredetileg gótikus vízivárnak épült. R. k. (Szt. András-) plébániatemploma a 14. sz. elején gótikus, a piaristák Szt. Kereszt-temploma és kolostora a 19. sz. elején empire, a városháza 1895-ben neobarokk stílusban épült; zsinagógáját 1880-ban emelték. A közigazgatásilag ~hez tartozó Csernova (Černová) r. k. (Szűz Mária-) templomát 1907-ben neogótikus stílusban emelték, Vlkolinec (Vlkolínec) falu szabadtéri múzeumát 1993-ban az UNESCO világörökségének részévé nyilvánították. A Liptói Múzeum 1912-ben, a helyi születésűĽudovít Fulla nemzeti művész képtára 1969-ben, a Katolikus Egyetem 2000-ben nyílt meg. ~ jelenleg a szlovákiai papír- és cellulózipar központja, ezenkívül fa-, textil-, élelmiszer- és nyomdaipara jelentős. – 1976-ban közigazgatásilag ~hez csatolták Hrboltó (Hrboltová) községet.

Város és járási székhely a Csergő-hegység DNy-i lábánál, a Tarca folyó völgyében, Eperjestől ÉNy-ra. L: [1921] – 3749, ebből 2749 (73,3%) szlovák, 365 (9,7%) zsidó, 260 (6,9%) magyar, 187 (5,0%) német, 52 (1,4%) ruszin; [2011] – 12 710, ebből 10 249 (80,6%) szlovák, 1162 (9,1%) roma, 147 (1,2%) ruszin és ukrán, 5 (0,04%) magyar, 2 (0,02%) német, 2 (0,02%) zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 10 432 (82,1%) szlovák, 946 (7,4%) roma, 130 (1,0%) ruszin és ukrán, 6 (0,05%) magyar, 1 (0,01%) német. V: [2011] – 7542 r. k., 1205 gör. kat., 486 ev., 285 apostoli egyházbeli, 231 gör. kel., 128 jehovista, 3 ref., 1 izr. – Német telepesek által a 13. sz.-ban alapított neves kereskedőváros volt, 1405-től szabad királyi városi, 1876-tól rendezett tanácsú városi címmel. 1922-ben elveszített városi rangját 1962-ben, 1960-ban elveszített járási székhely rangját 1996-ban kapta vissza. A város főterén gótikus és reneszánsz alapokon nyugvó polgárházak állnak, az óvárost a 15. sz.-i városfal maradványai veszik körül. R. k. (Keresztelő Szt. János-) temploma a 14. sz. elején épült gótikus stílusban; 1460 után késő gótikus, 1518–23 között reneszánsz stílusban építették át; mellette 1657-ből származó reneszánsz harangtorony. 1375-ben emelt késő gótikus r. k. (Szűz Mária-) templomát 1739-ben barokkosították, az ún. német ev. templom 1796–1802 között klasszicista, az ún. szlovák ev. templom 1820-ban klasszicista, a gör. kat. (Szt. György-) templom 1902–04 között neoklasszicista stílusban épült, a gör. kel. templomot az 1990-es években emelték. Az egykori ev. líceum 18. sz. második felében piarista rendházzá átalakított épülete 1954 óta a Városi Múzeumnak ad helyet. Legjelentősebb ipari létesítménye a második vh. után alapított konzervgyár. Svablyuvka (Švabľovka) nevű fürdőjének kénes, szénsavas vizét reuma és bőrbetegségek gyógyítására használják. 1986-ban ~hez csatolták Orkutát (Orkucany).

1968-ban Kassához csatolt község a Kassai-medencében, az Ida-patak bal partján, Kassa belterületétől DNy-ra. L: [1921] – 581, ebből 419 (72,1%) szlovák, 97 (16,7%) magyar; [2011] – 5612, ebből 4121 (73,4%) szlovák, 103 (1,8%) roma, 48 (0,9%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 3807 (67,8%) szlovák,, 300 (5,3%) roma, 106 (1,9%) magyar. V: [2011] – 3234 r. k., 258 gör. kat., 109 ref., 79 ev. – A 18. sz.-ban szlovákokkal újranépesített falu magyar lakossága a 20. sz. közepére szintén szlovákká vált. A 14. sz. elején épült gótikus stílusú r. k. (Szűz Mária mennybevétele) templomát 1779-ben barokkosították, a Semsey-kastély 1776-ban rokokó stílusban épült. – 1943-ban közigazgatásilag ~hoz csatolták Buzinkát.

1968-ban Kassához csatolt község a Kassai-medencében, az Ida-patak bal partján, Kassa belterületétől DNy-ra. L: [1921] – 581, ebből 419 (72,1%) szlovák, 97 (16,7%) magyar; [2011] – 5612, ebből 4121 (73,4%) szlovák, 103 (1,8%) roma, 48 (0,9%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 3807 (67,8%) szlovák,, 300 (5,3%) roma, 106 (1,9%) magyar. V: [2011] – 3234 r. k., 258 gör. kat., 109 ref., 79 ev. – A 18. sz.-ban szlovákokkal újranépesített falu magyar lakossága a 20. sz. közepére szintén szlovákká vált. A 14. sz. elején épült gótikus stílusú r. k. (Szűz Mária mennybevétele) templomát 1779-ben barokkosították, a Semsey-kastély 1776-ban rokokó stílusban épült. – 1943-ban közigazgatásilag ~hoz csatolták Buzinkát.

Ipolyság − Városháza (GJ)

Város a Lévai járásban, a Korponai-hegység és a Börzsöny között, az Ipoly folyó két partján, a Korpona-patak torkolatánál, Lévától DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 4698, ebből 2741 (58,3%) magyar, 1375 (29,3%) szlovák, 321 (6,8%) zsidó; [2011] – 7624, ebből 4410 (57,8%) magyar, 2959 (38,8%) szlovák, 1 (0,01%) zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 4839 (63,5%) magyar, 2468 (32,4%) szlovák. V: [2011] – 6168 r. k., 221 ev., 142 ref., 16 gör. kat. – 1806-tól 1922-ig Hont vármegye székhelye, 1960-ig járási székhely volt; a 19. sz. második felében elvesztett városi rangját 1960-ban kapta vissza. Zsidó lakosságát 1944-ben koncentrációs táborokba hurcolták; magyar lakosainak egy részét a második vh. után Mo.-ra telepítették, helyükre magyarországi szlovákok költöztek. 13. sz.-i korai gótikus alapokon nyugvó r. k. (Nagyboldogasszony-) templomát 1734-ben barokkosították, s ekkor emelték a premontreiek egykori zárdája helyén a jezsuiták gazdasági épületét is. A copf-klasszicista stílusú egykori vármegyeháza 1827–57 között, a késő klasszicista volt városháza 1888-ban, a historizáló stílusú ev. templom 1900-ban, a kálvária 1907-ben épült. A 20. sz. elején emelt zsinagógája kertjében 2004-ben avatták fel az Átrium Európa-udvart. A város a Középső-Ipolymente, a honti palóc magyarság szellemi és kulturális központja.1967 óta évente itt rendezik meg a Honti Kulturális Napokat, az 1898-ban alapított, de 1922-ben felszámolt Honti Múzeum utódaként 1992-ben nyílt meg a Honti Múzeum és Galéria, s 1997-ben ~on hozták létre a Szlovákiai Magyar Értelmiségi Fórumot. A két vh. között A Hét (1929–34) címmel társadalmi és kulturális folyóirata, az 1950-es években A Haladó Faluért (1952–60) címmel járási hetilapja jelent meg, 1992 óta itt adják ki a Honti Lapok c. havilapot. A 21. sz. elején állami (Pongrácz Lajos Alapiskola) és r. k. egyházi (Fegyverneki Ferenc Egyházi Alapiskola) magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. Magyar tanítási nyelvű állami gimnáziuma 1913-ban, majd 1945-ös bezárását követően 1954-ben nyílt meg, r. k. egyházi nyolcéves gimnáziuma (Fegyverneki Ferenc Egyházi Nyolcéves Gimnázium) 1995-ben, Középfokú Mezőgazdasági Szaktanintézete 1956-ban létesült. ~ közúti határátkelőhely Mo. felé; iparágai közül főként a ruházati, élelmiszer- és bútoripar jelentős. 1980-ban közigazgatásilag hozzácsatolták Pereszlényt, 1986-ban Tesmagot; 1980–98 között hozzá tartozott Gyerk. – Ir. Csáky Károly: Nyolc évtized sorsfordulók tükrében (1913–1993) (1993); Danis Ferenc: Ipolyság. A zsidóság története és emlékei (2002); Danis Ferenc: Ipolyság (2005).

Ipolyság – a Megbékélés kapuja (GJ)

Ipolyság − Nagyboldogasszony-templom (MÁ)

1960-ban Rozsnyóhoz csatolt község a Rozsnyói járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység D-i peremén, a Sajó folyó jobb partján, Rozsnyótól ÉNy-ra. L: [1921] – 618, ebből 460 (74,4%) magyar, 142 (23,0%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 395 r. k., 196 ev., 24 ref., 3 izr. Évszázadokon keresztül híres bányászfalu volt, határában a 20. sz. végéig vasércet bányásztak. R. k. harangtornya a 18. sz. végén klasszicista stílusban épült.

Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medence K-i peremén, a Sajó bal oldali mellékpatakjának völgyében, Tornaljától D–DK-re, a szlovák–magyar határ közelében. L: [1921] – 256, ebből 250 (97,7%) magyar, 4 (1,6%) szlovák; [2011] – 233, ebből 194 (83,3%) roma, 27 (11,6%) magyar, 9 (3,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 225 (96,6%) magyar, 7 (3,0%) szlovák. V: [2011] – 121 r. k., 82 ref., 1 ev. – Ref. temploma 1814-ben épült.

Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medence DK-i részén, a Sajó folyó jobb partján, a Rima folyó torkolatánál, Tornaljától D-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 564, ebből 545 (96,6%) magyar, 10 (1,8%) szlovák; [2011] – 543, ebből 507 (93,4%) magyar, 20 (3,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 514 (94,7%) magyar, 16 (2,9%) szlovák. V: [2011] – 366 r. k., 152 ref., 1 gör. kat. – Ref. temploma 1799-ben épült, régebbi alapokon álló neogótikus r. k. (Szt. Anna-) templomát 1907-ben emelték. Vasúti határátkelőhely Mo. felé. A 21. sz. elején 1–4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medence K-i peremén, a Sajó bal oldali mellékvölgyében, Tornaljától D–DK-re. L: [1921] – 281, ebből 264 (94,0%) magyar; [2011] – 195, ebből 122 (62,6%) magyar, 62 (31,8%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 120 (61,6%) magyar, 65 (33,3%) szlovák. V: [2011] – 74 ref., 57 ev., 44 r. k., 1 gör. kat. – Magyar lakossága mellé a második vh. utáni belső telepítések során szlovákiai és Szovjetunióbeli szlovák családok költöztek. A Szilárdy-kúria a 18. sz. közepén barokk, ref. temploma 1786-ban klasszicista stílusban épült.

Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medence DK-i részén, a Sajó folyó bal partján, Tornaljától D-re. L: [1921] – 206, ebből 202 (98,1%) magyar, 3 (1,5%) szlovák; [2011] – 235 ebből 202 (86,0%) magyar, 30 (12,8%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 208 (88,5%) magyar, 22 (9,4%) szlovák. V: [2011] – 129 r. k., 76 ref., 2 ev. – Festett kazettás famennyezetű ref. temploma 1682-ben reneszánsz stílusban épült, 1778-ban klasszicista stílusban újították fel. – 1975–90 között közigazgatásilag Sajószentkirályhoz tartozott.

1971- ben Tornaljához csatolt község a Nagyrőcei járásban, a Rima-medence ÉK-i részén, a Sajó folyó bal partján, Tornaljától É-ra. L: [1921] – 428, ebből 363 (84,8%) magyar, 31 (7,2%) szlovák; [1970] 924, ebből 669 (72,4%) magyar, 254 (27,5%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 265 r. k., 97 ref., 53 ev., 7 izr., 2 gör. kat. Magyar lakossága mellé a második vh. után bel- és külföldi szlovák telepesek költöztek. A Radvánszky-kastély a 19. sz. második felében neobarokk stílusban épült. A 21. sz. elején 1–4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medence DK-i részén, a Sajó folyó bal partján, Tornaljától D-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 647, ebből 620 (95,8%) magyar, 15 (2,3%) szlovák; [2011] – 969, ebből 532 (54,9%) magyar, 201 (20,7%) szlovák, 192 (19,8%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 757 (78,1%) magyar, 174 (18,0%) szlovák, 1 (0,1%) roma. V: [2011] – 664 r. k., 119 ev., 112 ref. – Magyar lakossága mellé a második vh. után szlovákiai és kárpátaljai szlovák családokat telepítettek. A barokk-klasszicista stílusú Pletrich-kastély 1767-ben, r. k. temploma 1752-ben, ref. temploma 1829-ben, ev. temploma a 20. sz. második felében épült. Közúti határátkelőhely Mo. felé. A 21. sz. elején 1–4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – 1975–90 között közigazgatásilag ~hoz tartozott Abafalva és Sajórecske.

1924-ben Lekenyéhez csatolt község a Rozsnyói járásban, a Rima-medence ÉK-i peremén, a Sajó folyó jobb partján, Tornaljától É–ÉK-re. L: [1921] – 141, ebből 136 (96,5%) magyar, 2 (1,4%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 87 ev., 26 r. k., 21 ref. 7 izr.

Vágsellye − erődkastély (UZs)

Város és járási székhely a Kisalföld mátyusföldi részén, a Vág folyó jobb partján, Galántától K–DK-re. L: [1921] – 4046, ebből 2472 (61,1%) szlovák, 1248 (30,8%) magyar, 271 (6,7%) zsidó; [2011] – 23 554, ebből 17 147 (72,8%) szlovák, 3333 (14,2%) magyar, 130 (0,6%) cseh és morva, 1 zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 16 847 (71,5%) szlovák, 3533 (15,0%) magyar, 144 (0,6%) cseh, 3 (0,01%) jiddis. V: [2011] – 13 310 r. k., 730 ev., 337 ref., 83 gör. kat., 9 izr. – Egykori mezőváros, 1960-ig és 1996-tól járási székhely, amely a 19. sz. második felében elveszített városi rangját 1960-ban kapta vissza. A török háborúk után már a 17–18. sz.-ban főként szlovákokkal újranépesített ~re a 20. sz. második felének erőteljes iparosítása során újabb nagy számú szlovák települt, ami a korábban kétnyelvű város etnikai arculatának gyökeres átalakulásához vezetett. 1958–63 között épült fel ~n a Duslo műtrágyagyár, ami a várost Szl. egyik legnagyobb vegyipari központjává tette. Vegyipara mellett jelentékeny ruházati iparral rendelkezik, s jelentős közúti és vasúti csomópont. – Az eredetileg a török elleni erősségként szolgáló erődítményszerű kastélyát a 16. sz. második felében emelték reneszánsz stílusban, majd a 18. sz.-ban barokkosították. Klasszicista stílusú r. k. (Szt. Margit-) temploma 1823–37 között épült, a Mátyusföld hagyományos lakáskultúráját bemutató tájháza 1979-ben létesült. A ~hez tartozó Hetmény neoklasszicista kastélyát a 19. sz. végén, szecessziós r. k. (Szűz Mária-) templomát 1898-ban emelték. A város közelében, a Vág medrének szabályozása során neandervölgyi típusú ember koponyatöredékére találtak, határában réz- és bronzkori, vaskori kelta leleteket, 7–8. sz.-i avar temetőt és honfoglalás kori magyar lakott hely nyomait és sírleleteket tártak fel. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával (Pázmány Péter Magyar Tanítási nyelvű Alapiskola) és magyar nyelven is oktató Vegyészeti Szakközépiskolával rendelkezett. – 1960-ban közigazgatásilag hozzácsatolták Vágvecsét. – Ir. Novák Veronika (összeállította): Vágsellye 1002–2002 (2002).