Petrogalli Oszkár
(* 1874. Besztercebánya, † 1925. jan. 7. Besztercebánya) Ügyvéd, politikus, publicista. Jogi diplomája megszerzését követően Besztercebányán lett ügyvéd, és szerkesztette a helybeli Figyelő c. lapot. 1906-tól a Függetlenségi Párt országgyűlési képviselője. Az államfordulat után a szlovákiai magyar politikai élet egyik szervezője; fő törekvése a...megnyit →
(* 1874. Besztercebánya, † 1925. jan. 7. Besztercebánya) Ügyvéd, politikus, publicista. Jogi diplomája megszerzését követően Besztercebányán lett ügyvéd, és szerkesztette a helybeli Figyelő c. lapot. 1906-tól a Függetlenségi Párt országgyűlési képviselője. Az államfordulat után a szlovákiai magyar politikai élet egyik szervezője; fő törekvése a...megnyit →
Részletek
Petrogalli Oszkár (FI)
(* 1874. Besztercebánya, † 1925. jan. 7. Besztercebánya) Ügyvéd, politikus, publicista. Jogi diplomája megszerzését követően Besztercebányán lett ügyvéd, és szerkesztette a helybeli Figyelő c. lapot. 1906-tól a Függetlenségi Párt országgyűlési képviselője. Az államfordulat után a szlovákiai magyar politikai élet egyik szervezője; fő törekvése a szlovákiai magyar politikai erők egységének megteremtése volt. 1922-től a Szövetkezett Ellenzéki Pártok Központi Irodájának (Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Közös Bizottsága) a vezetője és a Prágai Magyar Hírlap főszerkesztője volt. A szlovákiai magyar politikai publicisztika kiemelkedő alakja. – Ir. Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. (1940); Popély Gyula: Ellenszélben – A felvidéki magyar kisebbség első évei a Csehszlovák Köztársaságban 19418–1925. (1995).
Petrovce
-> Gömörpéterfala; Péterfala (Petrovce)
Község a Rimaszombati járásban, a Cseres-hegységben, a Macskás-patak forrásvidékén, Rimaszombattól D-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 538, ebből 506 (94,0%) magyar, 9 (1,7%) szlovák; [2011] – 250, ebből 215 (86,0%) magyar, 16 (6,4%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 220 (88,0%) magyar, 11 (4,4%)...megnyit →
Község a Rimaszombati járásban, a Cseres-hegységben, a Macskás-patak forrásvidékén, Rimaszombattól D-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 538, ebből 506 (94,0%) magyar, 9 (1,7%) szlovák; [2011] – 250, ebből 215 (86,0%) magyar, 16 (6,4%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 220 (88,0%) magyar, 11 (4,4%)...megnyit →
Részletek
Község a Rimaszombati járásban, a Cseres-hegységben, a Macskás-patak forrásvidékén, Rimaszombattól D-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 538, ebből 506 (94,0%) magyar, 9 (1,7%) szlovák; [2011] – 250, ebből 215 (86,0%) magyar, 16 (6,4%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 220 (88,0%) magyar, 11 (4,4%) szlovák V: [2011] – 206 r. k., 8 ref., 1 ev. – R. k. (Szentháromság-) temploma 1929–30-ban szecessziós stílusban épült.
Petržalka
-> Pozsonyligetfalu; Ligetfalu (Petržalka; Engerau)
1946-ban Pozsonyhoz csatolt község, ma a főváros egyik városrésze a Kisalföld Ny-i részén, a Duna jobb partján, Pozsony központjától D-re, a szlovák–osztrák határon. L: [1921] – 4282, ebből 2043 (47,7%) német, 1251 (29,2%) szlovák, 563 (13,1%) magyar; [2011] – 105 842, ebből 97 654...megnyit →
1946-ban Pozsonyhoz csatolt község, ma a főváros egyik városrésze a Kisalföld Ny-i részén, a Duna jobb partján, Pozsony központjától D-re, a szlovák–osztrák határon. L: [1921] – 4282, ebből 2043 (47,7%) német, 1251 (29,2%) szlovák, 563 (13,1%) magyar; [2011] – 105 842, ebből 97 654...megnyit →
Részletek
Pozsonyligetfalu látképe (UZs)
1946-ban Pozsonyhoz csatolt község, ma a főváros egyik városrésze a Kisalföld Ny-i részén, a Duna jobb partján, Pozsony központjától D-re, a szlovák–osztrák határon. L: [1921] – 4282, ebből 2043 (47,7%) német, 1251 (29,2%) szlovák, 563 (13,1%) magyar; [2011] – 105 842, ebből 97 654 (92,2%) szlovák, 3512 (3,3%) magyar, 1384 (1,3%) cseh és morva, 303 (0,3%) ruszin és ukrán, 155 (0,1%) német nemzetiségű. A: [2011] – 97 271 (91,9%) szlovák, 3700 (3,5%) magyar, 1379 (1,3%) cseh, 319 (0,3%) ruszin és ukrán, 186 (0,2%) német. V: [2011] – 53 443 r. k., 5016 ev., 913 gör. kat., 537 ref., 415 gör. kel., 392 jehovista, 285 metodista, 149 testvéregyházbeli, 147 baptista, 132 apostoli egyházbeli, 97 izr. – A középkortól fogva túlnyomórészt német lakosságú település volt, amely a 19. sz. folyamán előbb a pozsonyiak kedvelt kirándulóhelyévé, majd a 19–20. sz. fordulóján, az állandó vashíd (1890) és ipartelepeinek megépülését követően, Pozsony D-i elővárosává vált, ami lakosságának megtöbbszöröződését, s nagyszámú magyar, majd Csehszl. megalakulása után szlovák és cseh ipari munkásság beköltözését eredményezte. 1930-ban 14 164 lakosából már 7854 (55,4%) volt a szlovákok (és csehek), 3173 (22,4%) a németek és 2034 (14,4%) a magyarok száma. 1938–45 között Németországhoz tartozott, ekkor kapott városi rangját a második vh. után nem ismerték el és Pozsonyhoz csatolták. A háború után német lakosait kitelepítették Németországba, magyar lakosságának egy részét pedig áttelepítették Mo.-ra, akik helyére bel- és külföldi szlovák telepesek költöztek. 1945–46-ban itt volt a szlovákiai, főleg a pozsonyi magyarok és németek legnagyobb internálótábora. Az 1970–80-as években a régi ~ helyén épült fel Szl. legnagyobb lakótelepe, amelyet jelenleg már öt híd köt össze Pozsony Duna bal parti részével. R. k. (Szt. Kereszt felmagasztalása) temploma 1932–33-ban, ev. temploma 1994-ben, r. k. (Fájdalmas Szűzanya) temploma a 21. sz. elején épült; 1956–2002 között a ~i parkban állt a Pozsony központjából 1921-ben eltávolított Petőfi-szobor. A jelenlegi ~ gumi- és gépiparral, Ausztria felé közúti- és vasúti határátkelővel rendelkezik, itt található a pozsonyi lóversenypálya, a Közgazdaságtudományi Egyetem és az Aréna Színház. – Ir. Fogarassy László: Ligetfalu és a pozsonyi hídfő története (1995).
Pezinok
-> Bazin (Pezinok; Bösing)
Város és járási székhely a Kis-Kárpátok DK-i lábánál, a Kisalföld ÉNy-i peremén, Pozsonytól ÉK-re. L: [1921] – 4917, ebből 3120 (63,4%) szlovák, 1321 (26,9%) német, 185 (3,8%) zsidó, 184 (3,7%) magyar; [2011] – 21 179, ebből 20 073 (94,8%) szlovák, 222 (1,0%) cseh-morva, 147...megnyit →
Város és járási székhely a Kis-Kárpátok DK-i lábánál, a Kisalföld ÉNy-i peremén, Pozsonytól ÉK-re. L: [1921] – 4917, ebből 3120 (63,4%) szlovák, 1321 (26,9%) német, 185 (3,8%) zsidó, 184 (3,7%) magyar; [2011] – 21 179, ebből 20 073 (94,8%) szlovák, 222 (1,0%) cseh-morva, 147...megnyit →
Részletek
Bazin − az alsótemplom és a városháza (GJ)
Város és járási székhely a Kis-Kárpátok DK-i lábánál, a Kisalföld ÉNy-i peremén, Pozsonytól ÉK-re. L: [1921] – 4917, ebből 3120 (63,4%) szlovák, 1321 (26,9%) német, 185 (3,8%) zsidó, 184 (3,7%) magyar; [2011] – 21 179, ebből 20 073 (94,8%) szlovák, 222 (1,0%) cseh-morva, 147 (0,7%) magyar, 37 (0,2%) német, 3 (0,01%) zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 20 149 (95,1%) szlovák, 211 (1%) cseh, 165 (0,8%) magyar, 25 (0,1%) német, 6 (0,03%) jiddis. V: [2011] – 12 276 r. k., 1488 ev., 117 gör. kat., 20 ref., 14 izr. – A középkorban német hospesekkel benépesített ~ 1647-től szabad királyi, majd 1876-tól 1922-ig rendezett tanácsú város volt; ekkor elvesztett városi rangját 1960-ban kapta vissza. 1949–60 között, majd 1996 óta járási székhely. Német lakosságát a második vh. után kitelepítették Németországba. Nagyrészt máig fennmaradt ~ 1615–43 között épült reneszánsz stílusú városfala és városi erődítményrendszere. Jelentősebb műemlékei a 14 sz. közepén eredetileg gótikus stílusban épült, később többször átépített r. k. (Szűz Mária mennybevétele) plébániatemplom, a középkori vízivár helyén 1609-ben reneszánsz stílusban emelt Illésházy-, majd Pálffy-kastély, az 1600 körül épült reneszánsz Városháza, az 1659-ben reneszánsz stílusban épült, később barokkosított r. k. ún. alsótemplom, a kapucinusok 1718-ban épült barokk stílusú (Szentháromság-) temploma és kolostora, valamint az 1783-ban épült ev. templom. Iparágai közül legjelentősebb a fafeldolgozó, építőanyag- és a több évszázados hagyományokra visszatekintő borászati ipar, amely dokumentálására 1960-ban megalakult a Kis-Kárpáti Szőlészeti Múzeum. – 1947-ben ~hoz csatolták Cajlát (Cajla), 1975-ben Grinádot (Myslenice); Cajlán elmegyógyintézet működik.
Pfeiferlik szül. Hajabács Annamária
(* 1978. szept. 5. Komárom) Zenetanár, kórusvezető. Általános és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte. 2002-ben a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem zenei nevelés szakán szerzett tanári oklevelet. 2002−2003 között a komáromi Selye János Magyar Tannyelvű Gimnázium zenetanára és az iskola énekkarának karnagya. 2009-től a Szlovákiai Magyar...megnyit →
(* 1978. szept. 5. Komárom) Zenetanár, kórusvezető. Általános és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte. 2002-ben a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem zenei nevelés szakán szerzett tanári oklevelet. 2002−2003 között a komáromi Selye János Magyar Tannyelvű Gimnázium zenetanára és az iskola énekkarának karnagya. 2009-től a Szlovákiai Magyar...megnyit →
Részletek
Pfeiferlik Hajabács Annamária (csa)
(* 1978. szept. 5. Komárom) Zenetanár, kórusvezető. Általános és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte. 2002-ben a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem zenei nevelés szakán szerzett tanári oklevelet. 2002−2003 között a komáromi Selye János Magyar Tannyelvű Gimnázium zenetanára és az iskola énekkarának karnagya. 2009-től a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának szervező titkára. Aktív tagja a komáromi Concordia vegyes karnak. – Díjak, elismerések: Komárom városa Év pedagógusa cím (2013).
Pfeiffer Miklós
(* 1887. márc. 12. Sopron [Mo.], † 1979. márc. 20. Fribourg [Svájc]) Msgr., pápai prelátus, nagypréspost, premontrei kanonok, egyháztörténész. Középiskolai tanulmányait szülővárosában és Budapesten végezte, majd kilenc éven át teológiát, szociológiát és történelmet hallgatott a svájci Fribourgban. Papi szolgálatát a nyitrai egyházmegyében kezdte, majd...megnyit →
(* 1887. márc. 12. Sopron [Mo.], † 1979. márc. 20. Fribourg [Svájc]) Msgr., pápai prelátus, nagypréspost, premontrei kanonok, egyháztörténész. Középiskolai tanulmányait szülővárosában és Budapesten végezte, majd kilenc éven át teológiát, szociológiát és történelmet hallgatott a svájci Fribourgban. Papi szolgálatát a nyitrai egyházmegyében kezdte, majd...megnyit →
Részletek
Pfeiffer Miklós (FI)
(* 1887. márc. 12. Sopron [Mo.], † 1979. márc. 20. Fribourg [Svájc]) Msgr., pápai prelátus, nagypréspost, premontrei kanonok, egyháztörténész. Középiskolai tanulmányait szülővárosában és Budapesten végezte, majd kilenc éven át teológiát, szociológiát és történelmet hallgatott a svájci Fribourgban. Papi szolgálatát a nyitrai egyházmegyében kezdte, majd Kassára került Fischer-Colbrie Ágoston püspök mellé. 1916-ban kanonokká nevezték ki. Előadásai és szakcikkei révén vált ismertté. Az 1918-as őszirózsás forradalom idején a budapesti központi papi tanácsban szót emelt az egyházi nagybirtokok ellen. A Károlyi-kormány bukása után visszatért Kassára. Az 1920-as években egy városszéli, nagyrészt magyarok lakta nyomornegyed lelkésze. Nagy fontosságot tulajdonított a nemzetiségi és a szociális kérdéseknek. A két vh. között a Prágában, Brünnben és Pozsonyban tanuló magyar katolikus egyetemisták lelkipásztora. A prágai diákokkal megalakította a Prohászka Kört, melynek példáját más városok is követték. Szerkesztette a kör Új Élet c. lapját. 1939-ben A felvidéki szellem címmel 14 pontban foglalta össze a Felvidék szellemi értékeit. 1944-ben a keresztény felekezetek képviselőivel közösen tiltakozott a város vezetőinél a zsidók internálása és deportálása ellen. Az újabb fordulat után, 1947-ben, hívei tanácsára Prágába távozott, majd 1948-ban elhagyta Csehszl.-t, és Fribourgban telepedett le. Élete utolsó szakaszában a svájci magyarok főlelkészeként az 1956-os emigránsok lelki gondozását látta el. – Fm. Die ungarische Dominikanerordensprovinz bis zur Tatarenverwüstung (1913); Tömeglélektan és háború (1915); A domonkos rend magyar zárdáinak vázlatos története (1917); A keresztény tulajdonjog mint a modern industrializmus reformjának alapja (1929); A katolikus egyház és a hazai nemzetiségek (1942); Mo. halálozási és természetes szaporodási viszonyai (1926). – Ir. András Károly: A kassai kanonok. Remény 1991/3–10.; Rákos Péter: Ecsetvonások ~ kanonok úr portréjához. Prágai Tükör 2002/1.
Pharmacien
Gyógyszerészeti szaklap, a Szlovenszkói és Ruszinszkói Gyógyszerészek Egyesületének hivatalos közlönye (Pozsony, 1921–1937). Magyar nyelvű volt, de kis arányban szlovák cikkeket is közölt. (Elődjének tekinthető az 1919–1920-ban szintén Pozsonyban megjelent Gyógyszerészeti Híradó, melyet Salamon Jenő és Lax Dárius szerkesztett.) – Szerk. Donáth Jenő és Neményi...megnyit →
Gyógyszerészeti szaklap, a Szlovenszkói és Ruszinszkói Gyógyszerészek Egyesületének hivatalos közlönye (Pozsony, 1921–1937). Magyar nyelvű volt, de kis arányban szlovák cikkeket is közölt. (Elődjének tekinthető az 1919–1920-ban szintén Pozsonyban megjelent Gyógyszerészeti Híradó, melyet Salamon Jenő és Lax Dárius szerkesztett.) – Szerk. Donáth Jenő és Neményi...megnyit →
Részletek
Gyógyszerészeti szaklap, a Szlovenszkói és Ruszinszkói Gyógyszerészek Egyesületének hivatalos közlönye (Pozsony, 1921–1937). Magyar nyelvű volt, de kis arányban szlovák cikkeket is közölt. (Elődjének tekinthető az 1919–1920-ban szintén Pozsonyban megjelent Gyógyszerészeti Híradó, melyet Salamon Jenő és Lax Dárius szerkesztett.) – Szerk. Donáth Jenő és Neményi Jenő.
Phoenix Lutetia Polgári Társaság
Kulturális, közművelődési, ifjúsági, tudományos, valamint szakmai feladatot ellátó szervezet (Losonc, 1998). Céljai: kulturális és társadalmi rendezvények szervezése, klubtevékenység, együttműködés az önkormányzatokkal, iskolákkal, civil szervezetekkel. Több nagy programot is megvalósítottak: klubtalálkozók a közélet ismert képviselőivel (1999), Csiribiri játszó- és táncház (1999-től rendszeresen), a régió 30...megnyit →
Kulturális, közművelődési, ifjúsági, tudományos, valamint szakmai feladatot ellátó szervezet (Losonc, 1998). Céljai: kulturális és társadalmi rendezvények szervezése, klubtevékenység, együttműködés az önkormányzatokkal, iskolákkal, civil szervezetekkel. Több nagy programot is megvalósítottak: klubtalálkozók a közélet ismert képviselőivel (1999), Csiribiri játszó- és táncház (1999-től rendszeresen), a régió 30...megnyit →
Részletek
Kulturális, közművelődési, ifjúsági, tudományos, valamint szakmai feladatot ellátó szervezet (Losonc, 1998). Céljai: kulturális és társadalmi rendezvények szervezése, klubtevékenység, együttműködés az önkormányzatokkal, iskolákkal, civil szervezetekkel. Több nagy programot is megvalósítottak: klubtalálkozók a közélet ismert képviselőivel (1999), Csiribiri játszó- és táncház (1999-től rendszeresen), a régió 30 községét bekapcsoló program, felmérés a községek jelen állapotáról, civil képzés a községekből kiválasztott személyek részére (2001–2002). – Fm. Márc. 15-e, Losonc (helytörténeti füzet); A losonci Kossuth szobor (helytörténeti füzet); A losonci teológiai szeminárium (helytörténeti füzet); Természetvédelem és természetjárás a Kalonda – Ipolytarnóc térségben; Phoenix Lutetia (havi bulletin). – Vezető: Puntigán József.
Piešťany
Részletek
Város és járási székhely a Kisalföld É-i nyúlványában, a Vág folyó jobb partján, Nagyszombattól ÉK-re. L: [1921] – 9321, ebből 8340 (89,5%) szlovák, 513 (5,5%) zsidó, 188 (2,0%) magyar, 128 (1,4%) német; [2011] – 28 268, ebből 23 643 (83,6%) szlovák, 346 (1,2%) cseh és morva, 83 (0,3%) magyar, 20 (0,1%) német, 7 (0,03%) zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 23 524 (83,2%) szlovák, 359 (1,3%) cseh, 107 (0,4%) magyar, 23 (0,1%) német, 1 jiddis. V: [2011] – 16 654 r. k., 1294 ev., 167 jehovista, 100 gör. kat., 24 izr., 20 ref. – Egykori mezőváros, amely a 19. sz. második felében elveszített városi címét 1945-ben, ill. 1960-ban kapta vissza. 1960-ig, majd 1996 óta járási székhely. Kénes, meleg iszapos gyógyforrásainak köszönhetően a 19. sz. eleje óta nemzetközi hírű fürdőváros, amely a 20. sz. első felében világhírű fürdővé épült ki, s jelenleg Szl. legismertebb gyógyfürdője. A Vág szigetén lévő fürdőinek gyógyvizét elsősorban csont-, ízületi és idegbántalmak gyógyítására használják. – A város főterén álló klasszicista stílusú r. k. (Szt. István-) plébániatemplom 1828–32 között, a Szentháromság-szobor 1833-ban, a neogótikus ev. templom 1905-ben épült; a johanniták 13. sz.-i gótikus kolostora és temploma ma már romokban áll. Fürdőházai közül legrégibb az 1813-ban épült klasszicista Napóleon-fürdő. ~ 1964-ben alapított Balneológiai Múzeuma az 1894-ben emelt eklektikus Kursalonban kapott helyet. – 1964-ben ~hez csatolták Koszorányt (Kocurice), 1973–95 között hozzá tartozott Banka (Banka) község.
Pihegő Gyermek Néptáncegyüttes
Részletek
Együttes (Komárom, 1993–2005). A komáromi Munka utcai Alapiskola mellett alakult, s rövidesen átkerült a Városi Művelődési Központ igazgatósága alá. Rendszeres résztvevője volt az Eszterlánc Szlovákiai Magyar Gyermek Néptáncfesztiválnak, hazai és külföldi fesztiváloknak. – Vezető: Méhesné Horkay Katalin, Szlama László.
Pilinszky János Klub – Piják
Részletek
Magyar diákklub (Pozsony, 1993). Humán irányultságú egyetemisták hozták létre. Több neves író és művész vett részt a rendezvényein (Faludy György, Cseh Tamás, Z. Németh István, Csehy Zoltán, Zalán Tibor és mások). Tagja a Diákhálózat klubhálózatának (József Attila Ifjúsági Klub).
Pilis
-> Fülekpilis; Pilis (Pleš)
Község a Losonci járásban, a Cseres-hegység Ny-i részén, a Mucsény-patak völgyében, Fülektől DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 617, ebből 518 (84,0%) magyar, 86 (13,9%) szlovák; [2011] – 218, ebből 104 (47,7%) szlovák, 83 (38,1%) magyar, 25 (11,5%) roma nemzetiségű. A: [2011] –...megnyit →
Község a Losonci járásban, a Cseres-hegység Ny-i részén, a Mucsény-patak völgyében, Fülektől DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 617, ebből 518 (84,0%) magyar, 86 (13,9%) szlovák; [2011] – 218, ebből 104 (47,7%) szlovák, 83 (38,1%) magyar, 25 (11,5%) roma nemzetiségű. A: [2011] –...megnyit →
Részletek
Község a Losonci járásban, a Cseres-hegység Ny-i részén, a Mucsény-patak völgyében, Fülektől DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 617, ebből 518 (84,0%) magyar, 86 (13,9%) szlovák; [2011] – 218, ebből 104 (47,7%) szlovák, 83 (38,1%) magyar, 25 (11,5%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 113 (51,8%) szlovák, 92 (42,2%) magyar, 5 (2,3%) roma. V: [2011] – 172 r. k., 1 ev. – A ~hez tartozó Nagyromhány és Kisromhány pusztákat, amelyekre az első vh.-t követőföldbirtokreform keretében zajló kolonizáció során a Török család felosztott nagybirtokára, majd 1945 után is szlovák telepesek költöztek, 1952-ben Lipovany néven önálló községgé szervezték. R. k. (Szt. Péter és Pál-) temploma 1829–30-ban épült klasszicista stílusban.
Pinc (Pinciná)
Részletek
Pinc – r. k. (Mindenszentek-) templom (FI)
Község a Losonci járásban, a Losonci-medencében, az Ipoly folyó bal partján,Losonctól ÉK-re. L: [1921] – 423, ebből 357 (84,4%) magyar, 56 (13,2%) szlovák; [2011] – 245, ebből 138 (56,3%) szlovák, 85 (34,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 129 (52,7%) szlovák, 94 (38,4%) magyar. V: [2011] – 211 r. k., 5 ev., 1 gör. kat., 1 ref. – A csehszlovákiai magyar ifjúsági klubok 1967-ben itt rendezték meg a III. Nyári Ifjúsági Találkozót. R. k. (Mindenszentek-) temploma 1900-ban szecessziós stílusban épült. – 1988–90-ben közigazgatásilag Losonchoz tartozott.
Pinceszínpad
Amatőr színjátszó együttes (Kassa, 1976–1992). Havasi Péter vezetésével Dudás Péter, Schmidt Erzsébet, Tóth Erzsébet, Varga Gábor és több más fiatal alakította. A Csemadok Kassai Városi Szervezete mellett működött. Több mint tíz éves tevékenységi ideje alatt a bemutatók száma elérte a húszat. Az együttes otthon és...megnyit →
Amatőr színjátszó együttes (Kassa, 1976–1992). Havasi Péter vezetésével Dudás Péter, Schmidt Erzsébet, Tóth Erzsébet, Varga Gábor és több más fiatal alakította. A Csemadok Kassai Városi Szervezete mellett működött. Több mint tíz éves tevékenységi ideje alatt a bemutatók száma elérte a húszat. Az együttes otthon és...megnyit →
Részletek
Amatőr színjátszó együttes (Kassa, 1976–1992). Havasi Péter vezetésével Dudás Péter, Schmidt Erzsébet, Tóth Erzsébet, Varga Gábor és több más fiatal alakította. A Csemadok Kassai Városi Szervezete mellett működött. Több mint tíz éves tevékenységi ideje alatt a bemutatók száma elérte a húszat. Az együttes otthon és külföldi fesztiválokon jelentős sikereket ért el. Háromszor nyerte el a komáromi Jókai Napok fődíját, s két ízben dramaturgiai díjjal jutalmazták. Sikeres előadásaik közé tartozott, Federico García Lorca: Bernarda háza vagy Schwajda György: Segítség c. darabja. – Vezetője: Havasi Péter (1976).
Pinciná
-> Pinc (Pinciná)
Község a Losonci járásban, a Losonci-medencében, az Ipoly folyó bal partján,Losonctól ÉK-re. L: [1921] – 423, ebből 357 (84,4%) magyar, 56 (13,2%) szlovák; [2011] – 245, ebből 138 (56,3%) szlovák, 85 (34,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 129 (52,7%) szlovák, 94 (38,4%) magyar. V:...megnyit →
Község a Losonci járásban, a Losonci-medencében, az Ipoly folyó bal partján,Losonctól ÉK-re. L: [1921] – 423, ebből 357 (84,4%) magyar, 56 (13,2%) szlovák; [2011] – 245, ebből 138 (56,3%) szlovák, 85 (34,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 129 (52,7%) szlovák, 94 (38,4%) magyar. V:...megnyit →
Részletek
Pinc – r. k. (Mindenszentek-) templom (FI)
Község a Losonci járásban, a Losonci-medencében, az Ipoly folyó bal partján,Losonctól ÉK-re. L: [1921] – 423, ebből 357 (84,4%) magyar, 56 (13,2%) szlovák; [2011] – 245, ebből 138 (56,3%) szlovák, 85 (34,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 129 (52,7%) szlovák, 94 (38,4%) magyar. V: [2011] – 211 r. k., 5 ev., 1 gör. kat., 1 ref. – A csehszlovákiai magyar ifjúsági klubok 1967-ben itt rendezték meg a III. Nyári Ifjúsági Találkozót. R. k. (Mindenszentek-) temploma 1900-ban szecessziós stílusban épült. – 1988–90-ben közigazgatásilag Losonchoz tartozott.
Pinkekarcsa (Pinkove Kračany)
Részletek
1940-ben előbb Amadékarcsa, majd 1948-tól Egyházkarcsa néven Amadékarcsával, Egyházkarcsával, Göncölkarcsával és Mórockarcsával egyesített község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől DNy-ra. L: [1921] – 208, ebből 204 (98,1%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 207 r. k., 1 izr.
Pinkove Kračany
Részletek
1940-ben előbb Amadékarcsa, majd 1948-tól Egyházkarcsa néven Amadékarcsával, Egyházkarcsával, Göncölkarcsával és Mórockarcsával egyesített község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől DNy-ra. L: [1921] – 208, ebből 204 (98,1%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 207 r. k., 1 izr.
Pintér Ferenc
(* 1909. június 24. Pereszlény, † 1989. június 27. Diószeg) Karnagy, pedagógus. Az alapiskolát szülőfalujában, a gimnáziumot Ipolyságon végezte. 1931-ben Pozsonyban a magyar nyelvű állami tanítóképzőben érettségizett. Az ötvenes években a Pozsonyi Pedagógiai Főiskolán zenei nevelés szakon folytatta tanulmányait. Tanítóként gyermek- és felnőttkórusokat vezetett....megnyit →
(* 1909. június 24. Pereszlény, † 1989. június 27. Diószeg) Karnagy, pedagógus. Az alapiskolát szülőfalujában, a gimnáziumot Ipolyságon végezte. 1931-ben Pozsonyban a magyar nyelvű állami tanítóképzőben érettségizett. Az ötvenes években a Pozsonyi Pedagógiai Főiskolán zenei nevelés szakon folytatta tanulmányait. Tanítóként gyermek- és felnőttkórusokat vezetett....megnyit →
Részletek
Pintér Ferenc (csa)
(* 1909. június 24. Pereszlény, † 1989. június 27. Diószeg) Karnagy, pedagógus. Az alapiskolát szülőfalujában, a gimnáziumot Ipolyságon végezte. 1931-ben Pozsonyban a magyar nyelvű állami tanítóképzőben érettségizett. Az ötvenes években a Pozsonyi Pedagógiai Főiskolán zenei nevelés szakon folytatta tanulmányait. Tanítóként gyermek- és felnőttkórusokat vezetett. 1950-ben ő szervezte meg Ipolyságon a magyar tanítási nyelvű alapiskolát, amelynek 1956-ig igazgatója volt. Ekkor kérte áthelyezését Diószegre, ahol 1974-ig az iskola igazgatója volt, majd haláláig zenetanára. Az iskolában gyermekkart alapított, a városi Csemadok szervezet mellett az országos hírű vegyes karát, a Vox Humanát. Alapítója és 15 évig tagja volt a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának. Karnagyképző tanfolyamokat vezetett a pozsonyi Népművelési Intézet keretében. Tagja volt a pozsonyi Liszt Ferenc Társaságnak. Tankönyveket, módszertani útmutatókat szerkesztett az alapiskolák részére. 1961-ben „Példás tanító”, 1970-ben „Érdemes tanító” kitüntetésben részesült, 1976-ban pedig elnyerte a „Kultúra példás dolgozója” címet. − Ir. Szőke József és Viczián János szerk.: Ki kicsoda Kassától−Prágáig? (1993); Dobi Géza: A szlovákiai zenei élet magyar és magyar származású képviselői (2004); Ha megszólít az ének… (A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának [CSMTKÉ] története [1964–2004]) (2004).
Pionírok Lapja
Ifjúsági lap (Pozsony, 1950–1968). Az alapiskolák tanulói számára, a pionírszervezetek munkájának segítésére jelent meg havonta kétszer. A Csehszlovákiai Ifjúsági Szövetség szlovákiai Központi Bizottsága adta ki a Smena Kiadóvállalat gondozásában. 1968-tól a Tábortűz vette át a helyét. – Szerk. Mészáros Sarolta (1951), Somogyi Viola (1952),...megnyit →
Ifjúsági lap (Pozsony, 1950–1968). Az alapiskolák tanulói számára, a pionírszervezetek munkájának segítésére jelent meg havonta kétszer. A Csehszlovákiai Ifjúsági Szövetség szlovákiai Központi Bizottsága adta ki a Smena Kiadóvállalat gondozásában. 1968-tól a Tábortűz vette át a helyét. – Szerk. Mészáros Sarolta (1951), Somogyi Viola (1952),...megnyit →
Részletek
Ifjúsági lap (Pozsony, 1950–1968). Az alapiskolák tanulói számára, a pionírszervezetek munkájának segítésére jelent meg havonta kétszer. A Csehszlovákiai Ifjúsági Szövetség szlovákiai Központi Bizottsága adta ki a Smena Kiadóvállalat gondozásában. 1968-tól a Tábortűz vette át a helyét. – Szerk. Mészáros Sarolta (1951), Somogyi Viola (1952), Zsilka László (1954), Petrik József (1958), Somogyi Mátyás (1960), Petrik József (1963).
Plášťovce
-> Palást (Plášťovce)
Község a Lévai járásban, a Korponai-hegység D-i lejtőin, a Korpona- és a Litva-patak összefolyásánál,Ipolyságtól É–ÉK-re. L: [1921] – 1759, ebből 1442 (82,0%) magyar, 282 (16,0%) szlovák; [2011] – 1638, ebből 1062 (64,8%) magyar, 555 (33,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1138 (69,5%) magyar, 480...megnyit →
Község a Lévai járásban, a Korponai-hegység D-i lejtőin, a Korpona- és a Litva-patak összefolyásánál,Ipolyságtól É–ÉK-re. L: [1921] – 1759, ebből 1442 (82,0%) magyar, 282 (16,0%) szlovák; [2011] – 1638, ebből 1062 (64,8%) magyar, 555 (33,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1138 (69,5%) magyar, 480...megnyit →
Részletek
Palást − falumúzeum, a háttérben a r. k. templom (PJ)
Község a Lévai járásban, a Korponai-hegység D-i lejtőin, a Korpona- és a Litva-patak összefolyásánál,Ipolyságtól É–ÉK-re. L: [1921] – 1759, ebből 1442 (82,0%) magyar, 282 (16,0%) szlovák; [2011] – 1638, ebből 1062 (64,8%) magyar, 555 (33,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1138 (69,5%) magyar, 480 (29,3%) szlovák. V: [2011] – 1567 r. k., 7 ev., 3 ref., 1 gör. kat. – Az 1736-ban barokk stílusban emelt Palásthy-kastélyt a 19. sz.-ban klasszicista stílusban alakították át, az Ivánka- és a Zmeskall-kúria a 19. sz. második felében klasszicista, a Nedeczky-kúria neoklasszicista, r. k. (Szt. György-) temploma 1898-ban szecessziós stílusban épült. A templommal egyidőben emelt régi r. k. iskola épületében ma falumúzeum van. A falu közelében álló kápolnát a török és a császári hadak közötti 1552. aug. 10-i ütközet emlékére a Palásthy család emeltette a 19. sz. elején. Határának erdős, sztyeppes növényvilága természetvédelmi terület. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű r. k. egyházi alapiskolával (Palásthy Pál Magyar Tanítási Nyelvű Egyházi Alapiskola) rendelkezett. – Ir. Zsilka László: Palástok palástja. Palócia végvára (1996).
Platzner Tibor
(* 1939. szept. 9. Szőgyén, † 2000. dec. 31. Komárom) Festő, grafikus, jelmez- és díszlettervező. 1959–1963 között szlovák–rajz szakot végzett a nyitrai Pedagógia Főiskolán. 1963–1965 között a főiskola oktatója. 1965–1990 között a komáromi Magyar Területi Színház díszlet- és jelmeztervezője, 1990–1995 között a komáromi szlovák...megnyit →
(* 1939. szept. 9. Szőgyén, † 2000. dec. 31. Komárom) Festő, grafikus, jelmez- és díszlettervező. 1959–1963 között szlovák–rajz szakot végzett a nyitrai Pedagógia Főiskolán. 1963–1965 között a főiskola oktatója. 1965–1990 között a komáromi Magyar Területi Színház díszlet- és jelmeztervezője, 1990–1995 között a komáromi szlovák...megnyit →
Részletek
Platzner Tibor (JSZ)
(* 1939. szept. 9. Szőgyén, † 2000. dec. 31. Komárom) Festő, grafikus, jelmez- és díszlettervező. 1959–1963 között szlovák–rajz szakot végzett a nyitrai Pedagógia Főiskolán. 1963–1965 között a főiskola oktatója. 1965–1990 között a komáromi Magyar Területi Színház díszlet- és jelmeztervezője, 1990–1995 között a komáromi szlovák gimnázium tanára. 1995-től a Komáromi Jókai Színház munkatársa. Más hazai és külföldi színházaknak is dolgozott. Rajzait, kollázsait játékosság, finom irónia jellemzi. Festészetére nagy hatással volt a pop art, az 1980-as évek elejétől az expresszív, absztrakt ábrázolásmód felé fejlődött. Több könyvet, tankönyvet illusztrált. – Főbb munkái: Matesz: Beke Sándor: Emberbotanika (díszlet, jelmez). Robert Thomas: Nyolc nő (díszlet, jelmez). Rusnák Igor: Rókák, jó éjszakát (díszlet, jelmez). Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője (díszlet, jelmez). Jean-Baptiste Molière: Dandin György (díszlet, jelmez). Szigligeti Ede: Liliomfi (díszlet, jelmez). Szép Ernő: Május (díszlet). Arthur Miller: A salemi boszorkányok (díszlet). Oscar Wilde: Bunbury (díszlet). Háy Gyula: Isten, császár, paraszt (díszlet). Ben Jonson: Volpone (díszlet). Lev Tolsztoj: Anna Karenina (díszlet). Eugen Labiche: Szalmakalap (díszlet). Felkai Ferenc: Madách (díszlet). Madách Imre: Az ember tragédiája (díszlet). Bertolt Brecht: Carrar asszony puskái (díszlet). Batta György: Kakastánc (jelmez). Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Revizor (díszlet, jelmez). Bertolt Brech–Kurt Weill: Koldusopera (díszlet). Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül (díszlet, jelmez). Sütő András: Kain és Ábel (díszlet, jelmez). Komáromi Jókai Színházban: Csurka István: Házmestersirató (díszlet). Bohumil Hrabal: Őfelsége pincére voltam (díszlet). Dan Goggin: Apácák (díszlet). Molnár Ferenc: A testőr (díszlet). Carlo Goldoni: Mirandolina (díszlet). Szabó Magda: Kiálts, város! (díszlet). Jókai Mór: Fekete gyémántok (díszlet). Matesz Thália Színpad: Carlo Goldoni: Két úr szolgája (díszlet). Gál Sándor: A szürke ló (díszlet, jelmez). Henrik Ibsen: Kísértetek (díszlet). Jean Cocteau: Rettenetes szülők (díszlet, jelmez). Sartre: Altona foglyai (díszlet). Mesterházi Lajos: Tizenegyedik parancsolat (díszlet, jelmez). Lovicsek Béla: Tűzvirág (jelmez). Carlo Goldoni: A chioggiai csetepaté (díszlet, jelmez). Kmeczkó Mihály: Mint fű fölé az árnyék (díszlet). Niccolo Machievelli: Clizia (díszlet, jelmez). Klimits Lajos: Névtelen komédia (díszlet, jelmez). Karinthy Ferenc: Gellérthegyi álmok (díszlet, jelmez). Kassai Thália színház: Csurka István: Döglött aknák (díszlet, jelmez). – Egyéni kiállításai: V-klub, Pozsony (1969), Duna Menti Múzeum, Komárom (1970), Komárom (1975), Artia, Pozsony (1976, 1981), Pozsonyi Filmintézet (1985), Nyitra (1999), ART-MA Galéria, Dunaszerdahely (1999). – Válogatott csoportos kiállítások: Képzőművészeti Dubnica, Máriatölgyes (1965, 1967, 1968), Pozsony (1978, 1980, 1982), Nyitra (1979), Magyarország, Jugoszlávia, Csehország (1979) – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Kulisszák, ünnepi kiadás (2002).
Platzner Tibor (SZM)Plébániai Értesítő
Részletek
A pozsonyi Katolikus Akció magyar tagozatának hivatalos havilapja (1936). 1938-tól Katolikus Figyelőre változott a neve. – Szerk. Hladik Ágoston.
Pleš
-> Fülekpilis; Pilis (Pleš)
Község a Losonci járásban, a Cseres-hegység Ny-i részén, a Mucsény-patak völgyében, Fülektől DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 617, ebből 518 (84,0%) magyar, 86 (13,9%) szlovák; [2011] – 218, ebből 104 (47,7%) szlovák, 83 (38,1%) magyar, 25 (11,5%) roma nemzetiségű. A: [2011] –...megnyit →
Község a Losonci járásban, a Cseres-hegység Ny-i részén, a Mucsény-patak völgyében, Fülektől DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 617, ebből 518 (84,0%) magyar, 86 (13,9%) szlovák; [2011] – 218, ebből 104 (47,7%) szlovák, 83 (38,1%) magyar, 25 (11,5%) roma nemzetiségű. A: [2011] –...megnyit →
Részletek
Község a Losonci járásban, a Cseres-hegység Ny-i részén, a Mucsény-patak völgyében, Fülektől DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 617, ebből 518 (84,0%) magyar, 86 (13,9%) szlovák; [2011] – 218, ebből 104 (47,7%) szlovák, 83 (38,1%) magyar, 25 (11,5%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 113 (51,8%) szlovák, 92 (42,2%) magyar, 5 (2,3%) roma. V: [2011] – 172 r. k., 1 ev. – A ~hez tartozó Nagyromhány és Kisromhány pusztákat, amelyekre az első vh.-t követőföldbirtokreform keretében zajló kolonizáció során a Török család felosztott nagybirtokára, majd 1945 után is szlovák telepesek költöztek, 1952-ben Lipovany néven önálló községgé szervezték. R. k. (Szt. Péter és Pál-) temploma 1829–30-ban épült klasszicista stílusban.
Plešivec
-> Pelsőc (Plešivec)
Község a Rozsnyói járásban, a Gömör–Tornai-karszt Ny-i részén, a Pelsőci-, Szilicei- és a Kónyár-fennsík között, a Sajó folyó völgyében, a Csetnek-patak torkolatánál,Rozsnyótól DNy-ra. L: [1921] – 2 339, ebből 1822 (77,9%) magyar, 276 (11,8%) szlovák; [2011] – 2 405, ebből 1219 (50,7%) szlovák, 1031...megnyit →
Község a Rozsnyói járásban, a Gömör–Tornai-karszt Ny-i részén, a Pelsőci-, Szilicei- és a Kónyár-fennsík között, a Sajó folyó völgyében, a Csetnek-patak torkolatánál,Rozsnyótól DNy-ra. L: [1921] – 2 339, ebből 1822 (77,9%) magyar, 276 (11,8%) szlovák; [2011] – 2 405, ebből 1219 (50,7%) szlovák, 1031...megnyit →
Részletek
Pelsőc − ref. templom (GJ)
Község a Rozsnyói járásban, a Gömör–Tornai-karszt Ny-i részén, a Pelsőci-, Szilicei- és a Kónyár-fennsík között, a Sajó folyó völgyében, a Csetnek-patak torkolatánál,Rozsnyótól DNy-ra. L: [1921] – 2 339, ebből 1822 (77,9%) magyar, 276 (11,8%) szlovák; [2011] – 2 405, ebből 1219 (50,7%) szlovák, 1031 (42,9%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1 209 (50,3%) magyar, 933 (38,8%) szlovák. V: [2011] – 675 r. k., 527 ref., 136 ev., 16 gör. kat. – Legjelentősebb műemléke a 13. sz. közepén korai gótikus stílusban emelt, majd 1617-ben reneszánsz stílusban átalakított ref. templom, a település történelmében jelentős szerepet játszott Bebek család 15. sz. végén épült temetőkápolnájával és gótikus falfestményekkel. A templom mellett áll az 1807-ben emelt barokk-klasszicista harangtorony, s itt találhatók a Bebek család 13. sz.-ban épült vízivárának romjai. R. k. (Szűz Mária mennybevétele) temploma 1901-ben szecessziós, az egykori vármegyeháza 1716–19 között barokk stílusban épült. (~ 1882-ig Rimaszombattal váltakozva Gömör és Kishont vármegye székhelye volt.) Határának egy részét, a Kónyár-fennsík K-i lábánál található Őr-hegy alját 1966-ban 97 ha-on természetvédelmi területté nyilvánították. ~ vasúti csomópont, a Sajó-, a Murány- és a Csetnek-völgyi vasút találkozóhelye. Hosszú időn keresztül jelentékeny fafeldolgozó és acélipara, valamint mészégetője volt, a 20. sz. folyamán azonban ipara nagyrészt visszafejlődött, s jelenleg ruházati és gépiparral rendelkezik. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolája volt.
Pelsőc – az egykori vármegyeháza (GJ)
Pletyka
Humoros hetilap (Pozsony, 1919). Hat száma jelent meg. Helyi jellegű kiadvány volt, humorosan tálalt társasági pletykákra, színházi és sporteseményekre szorítkozott. Alapításában és szerkesztésében a pozsonyi Árkádia irodalmi asztaltársaság tagjai is részt vettek. – Szerk. Herczeg Gábor és Győri Gyula. – Ir. Turczel Lajos: Hiányzó...megnyit →
Humoros hetilap (Pozsony, 1919). Hat száma jelent meg. Helyi jellegű kiadvány volt, humorosan tálalt társasági pletykákra, színházi és sporteseményekre szorítkozott. Alapításában és szerkesztésében a pozsonyi Árkádia irodalmi asztaltársaság tagjai is részt vettek. – Szerk. Herczeg Gábor és Győri Gyula. – Ir. Turczel Lajos: Hiányzó...megnyit →
Részletek
Humoros hetilap (Pozsony, 1919). Hat száma jelent meg. Helyi jellegű kiadvány volt, humorosan tálalt társasági pletykákra, színházi és sporteseményekre szorítkozott. Alapításában és szerkesztésében a pozsonyi Árkádia irodalmi asztaltársaság tagjai is részt vettek. – Szerk. Herczeg Gábor és Győri Gyula. – Ir. Turczel Lajos: Hiányzó fejezetek (1982).
Pódafa (Pódafa)
Részletek
1940-ben Pódatejed néven Csenkeszfával és Lidértejeddel egyesített község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől DK-re. L: [1921] – 219, ebből 214 (97,7%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 146 r. k., 63 ref., 10 izr.
Pódatejed (Povoda)
1940-ben Csenkeszfa, Lidértejed és Pódafa egyesítésével létrejött község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől DK-re. L: [2011] – 877, ebből 637 (72,6%) magyar, 201 (22,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 710 (81,0%) magyar, 119 (13,6%) szlovák. V: [2011] – 663...megnyit →
1940-ben Csenkeszfa, Lidértejed és Pódafa egyesítésével létrejött község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől DK-re. L: [2011] – 877, ebből 637 (72,6%) magyar, 201 (22,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 710 (81,0%) magyar, 119 (13,6%) szlovák. V: [2011] – 663...megnyit →
Részletek
1940-ben Csenkeszfa, Lidértejed és Pódafa egyesítésével létrejött község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől DK-re. L: [2011] – 877, ebből 637 (72,6%) magyar, 201 (22,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 710 (81,0%) magyar, 119 (13,6%) szlovák. V: [2011] – 663 r. k., 43 ref., 23 ev., 6 gör. kat. – 1960–90 között közigazgatásilag Hegyétéhez tartozott.
Podhorany
1960-ban Szalakusz, Menyhe és Béd (utóbbi 2002-ben újból önállósult) egyesítésével létrejött község a Nyitrai járásban, a Zobor hegy É-i lábánál, a Zoboralján, a Nyitra folyó völgyében, Nyitrától É–ÉK-re L: [2011] – 1078, ebből 1022 (94,8%) szlovák, 35 (3,2%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 962...megnyit →
1960-ban Szalakusz, Menyhe és Béd (utóbbi 2002-ben újból önállósult) egyesítésével létrejött község a Nyitrai járásban, a Zobor hegy É-i lábánál, a Zoboralján, a Nyitra folyó völgyében, Nyitrától É–ÉK-re L: [2011] – 1078, ebből 1022 (94,8%) szlovák, 35 (3,2%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 962...megnyit →
Részletek
1960-ban Szalakusz, Menyhe és Béd (utóbbi 2002-ben újból önállósult) egyesítésével létrejött község a Nyitrai járásban, a Zobor hegy É-i lábánál, a Zoboralján, a Nyitra folyó völgyében, Nyitrától É–ÉK-re L: [2011] – 1078, ebből 1022 (94,8%) szlovák, 35 (3,2%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 962 (89,2%) szlovák, 94 (8,7%) magyar. V: [2011] – 935 r. k., 6 gör. kat., 5 ref., 1 ev.
Pódium Színházi Társaság
Kulturális, közművelődési, ifjúsági szervezet (Komárom, 1996–). A szervezet célja a szlovákiai magyar amatőr színjátszás támogatása. Tagjai a fesztiválok szervezése mellett segítséget nyújtanak a hazai magyar amatőr színjátszóknak, támogatják részvételüket különböző fesztiválokon. Főszervezője a komáromi Jókai Napok, az amatőr színjátszók országos seregszemléjének, társrendezőként pedig közreműködik a...megnyit →
Kulturális, közművelődési, ifjúsági szervezet (Komárom, 1996–). A szervezet célja a szlovákiai magyar amatőr színjátszás támogatása. Tagjai a fesztiválok szervezése mellett segítséget nyújtanak a hazai magyar amatőr színjátszóknak, támogatják részvételüket különböző fesztiválokon. Főszervezője a komáromi Jókai Napok, az amatőr színjátszók országos seregszemléjének, társrendezőként pedig közreműködik a...megnyit →
Részletek
Kulturális, közművelődési, ifjúsági szervezet (Komárom, 1996–). A szervezet célja a szlovákiai magyar amatőr színjátszás támogatása. Tagjai a fesztiválok szervezése mellett segítséget nyújtanak a hazai magyar amatőr színjátszóknak, támogatják részvételüket különböző fesztiválokon. Főszervezője a komáromi Jókai Napok, az amatőr színjátszók országos seregszemléjének, társrendezőként pedig közreműködik a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny, valamint a falusi színjátszók országos fesztiváljának és a Duna Menti Tavasz rendezésében. Színjátszó és rendezői nyári tanfolyamokat szervez. Célja az amatőr színjátszás, előadóművészet megőrzése, fejlődésének elősegítése a szlovákiai magyarság körében. – Vezető: Havasi Péter.
Podunajské Biskupice
-> Pozsonypüspöki; Püspöki (Podunajské Biskupice)
1972-ben Pozsonyhoz csatolt község, ma a főváros egyik városrésze a Kisalföldön, a Csallóköz Ny-i peremén, a Kis-Duna jobb partján, Pozsony központjától K–DK-re. L: [1921] – 2439, ebből 2248 (92,2%) magyar, 91 (3,7%) szlovák; [2011] – 20 611, ebből 17 351 (84,2%) szlovák, 2231 (10,8%)...megnyit →
1972-ben Pozsonyhoz csatolt község, ma a főváros egyik városrésze a Kisalföldön, a Csallóköz Ny-i peremén, a Kis-Duna jobb partján, Pozsony központjától K–DK-re. L: [1921] – 2439, ebből 2248 (92,2%) magyar, 91 (3,7%) szlovák; [2011] – 20 611, ebből 17 351 (84,2%) szlovák, 2231 (10,8%)...megnyit →
Részletek
Pozsonypüspöki − világháborús emlékmű és a községi hivatal (UZs)
1972-ben Pozsonyhoz csatolt község, ma a főváros egyik városrésze a Kisalföldön, a Csallóköz Ny-i peremén, a Kis-Duna jobb partján, Pozsony központjától K–DK-re. L: [1921] – 2439, ebből 2248 (92,2%) magyar, 91 (3,7%) szlovák; [2011] – 20 611, ebből 17 351 (84,2%) szlovák, 2231 (10,8%) magyar, 242 (1,2%) cseh és morva nemzetiségű. A: [2011] – 17 285 (83,9%) szlovák, 2208 (10,7%) magyar, 245 (1,2%) cseh. V: [2011] – 11 946 r. k., 767 ev., 188 gör. kat., 110 jehovista, 108 ref. – A második vh. után magyar lakosságának közel egyötödét áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. A régi ~ mellett az 1980-as években új lakótelep épült, ami etnikai összetételének gyökeres átalakulását eredményezte. A 13. sz. első felében épült román kori r. k. (Szt. Miklós-) templomát a 14. sz.-ban gótikus stílusban építették át, a 18. sz. második felében emelt barokk stílusú egykori érseki kastélyában a 19. sz. óta kórház működik. A határának D-i részén, a Duna bal partján található Kopács-sziget 1976 óta, a Jegenyés-dűlő 1980 óta természetvédelmi terület. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – 1944-ben közigazgatásilag ~hez csatolták Szunyogdit. – Ir. Püspöki Nagy Péter: Püspöki mezőváros története (1968).