Szlovákiai Magyar Adatbank » Albumok » A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944) A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944) – Oldal 24 – Szlovákiai Magyar Adatbank
Kronológiák - A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938–1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott. (összeállította: Fedinec Csilla)

1 … 22 23 24 25 26 … 84
84 találat

1939. március 18. : , 8 óra (honvéd vezérkari jelentés): „a csapatok már erősen fáradtak”. – 12 órától „a felszabadult területen” katonai közigazgatás lépett életbe. A Szics-gárdisták elszórtan továbbra is ellenállást tanúsítanak. – Napközben (az előző nap este Budapestről indult különvonattal) Csapon keresztül Munkácsra érkezett Horthy Miklós kormányzó, többek között felkereste a sebesültkórházat, ahol a márciusi harcok szenvedőit ápolták. Innen Beregszászra, Nagyszőlősre és Husztra indult tovább. – 17 órakor Budapesten Teleki Pál miniszterelnök elnökletével értekezlet kezdődött a kárpátaljai önkormányzat előkészítéséről. Jelen volt többek között Keresztes-Fischer Ferenc belügy-, Csáky István külügy-, Tasnádi Nagy András igazságügy, Hóman Bálint VKM-miniszter, Bethlen István, Károlyi Gyula, Darányi Kálmán, Imrédy Béla korábbi miniszterelnökök, Pataky Tibor miniszterelnökségi államtitkár, valamint a MÉP, a Független Kisgazdapárt képviselői, Kornis Gyula kultúrpolitikus, Illés József jogtörténész, a Magyarországi Ruszinszkóiak Egyesületének elnöke, Perényi Zsigmond koronaőr, nagyszőlősi birtokos, a kárpátaljai kormányzói biztosi tisztség várományosa.

1939. március 16. : Délben Volosin Avgusztin miniszterelnök Stefán Avgusztin és néhány kormánytisztviselő kíséretében Máramarosszigetnél román területre érkezett, és hivatalosan felkérte a román kormányt a közbelépésre. (Április 3-i zágrábi nyilatkozatában Volosin ezt cáfolta.) A Szics-gárda kinyilvánította, hogy Volosin „elárulta” Nagy-Ukrajnát, emiatt megkezdi a védelem megszervezését. (Március 17-én a miniszterelnök tovább utazott Kolozsvárra. Március 18-án a berlini kárpátukrán sajtóiroda azt közölte, hogy Volosin és miniszterei továbbra is Kárpátukrajnában, Rahón tartózkodnak, de ez nem volt igaz.) – A kárpátukrán kormány külügyminisztere a következő táviratot intézte a Berlinben akkreditált valamennyi nagykövethez: „Az ukrán határon 4 nap óta folyik a vér a hadüzenet nélküli háborúban. A kárpátukrán kormány nevében kérem magas kormányuk közbelépését a magyar kormánynál, hogy a kárpátukrán kérdést diplomáciai úton, ne pedig fegyveres erővel rendezzék.” – A 15 óra 20 perces honvéd vezérkari jelentés: Béldy Alajos csapatai elérték Vereckénél a lengyel határt, a 19 óra 05 perces: Huszt – heves harcok árán – magyar kézre került, a katonaság Dolha és Perecseny alatt áll, 23 óra 15 perckor a honvédség bevonult Técsőre. – A Népszava e napi száma kiemelte, hogy Ruszinszkót nem csak politikai szükségszerűség, de a közös társadalmi múlt, népének akarata és gazdasági okok kötik egybe Magyarországgal. „A világ közvéleménye megnyugvással veszi tudomásul a Magyarország részéről tett intézkedéseket.” – A Német Távirati Iroda szerint Románia Kárpátukrajna megszállását „Erdély bekerítésének” nevezi. Románia elvi álláspontja: „senkitől semmi követelnivalója és senkinek semmi adni valója nincs.” – A délutáni órákban megszakadt a vasúti összeköttetés Halmi és Máramarossziget között, mert „a románok felszedték a vasúti síneket”. Másnap a román kormány megtiltotta, hogy a Kárpátukrajnából menekülők, különösen a zsidók, román területre lépjenek. A menekültáradat nem áll meg, március 17-re a száma megközelítette az 5 ezret. Közben a kárpátaljai románok kérték a román kormányt, hogy tegyen meg minden szükséges intézkedést „szabadságuk garantálása érdekében”. Március 18-án több kárpátaljai község határozatot szavazott meg, melyben kérte a Ruszinföld Romániához csatolását. Ugyanaznap a románok hermetikus határzárat állítanak fel, a határőrségnek magukat megadó katonákat internálják. – Teleki Pál miniszterelnök a képviselőház ülésén bejelentette, hogy Kárpátalja visszafoglalása után a ruszinok („a testvér rutén nép”) autonómiát fognak kapni. – Ezen a napon megalakult a Német Birodalom Cseh–Morva Protekturátusa, s ezzel az önálló cseh-szlovák állam megszűnt létezni.

1939. március 15. : A reggeli órákban Volosin Avgusztin miniszterelnök ismételten Berlinhez fordult azzal a kérdéssel: a birodalom eladta-e Kárpáti Ukrajnát vagy sem? A külügyminisztériumból ebéd után érkezett meg a válasz: ne álljanak ellent a magyar beavatkozásnak, mert Németország a jelen helyzetben nem terjesztheti ki Kárpáti Ukrajnára a protekturátust. – Csáky István magyar külügyminiszter felszólította Volosin Avgusztin kárpátukrán miniszterelnököt, hogy „a vérontás elkerülése végett az általa eddig de facto gyakorolt hatalmat adja át a bevonuló magyar hadsereg parancsnokának”. A válaszadásra a külügyminiszter 20 óráig adott határidőt. (Az MTI közleménye szerint Csáky külügyminiszter Volosinhoz intézett táviratára a kárpátukrán miniszterelnök azonnal válaszolt. A magyar kormány tudomására hozta, hogy küldöttséget indított el Budapestre, és kéri a hadműveletek megszüntetését. Csáky értesítette Volosint, hogy a küldöttséget várja, a hadműveletek felfüggesztése azonban, miután már a katonaság megindult, technikai okokból lehetetlen. Annak a reményének ad kifejezést, hogy Volosin úgy is mint egyházi férfiú mindent el fog követni a fölösleges vérontás megakadályozására.) – A honvéd vezérkar főnöke 12 órakor a következő hivatalos jelentést adta ki: „A magyar csapatok előrenyomulása a ruszin területen március 15-én tovább haladt. Prchala tábornok hadikövetet küldött a magyar lovasdandár parancsnokához és a cseh erők elvonulására öt napi haladékot kért. - A m. kir. honvéd vezérkar főnöke azonnali fegyverletételt követelt. Az ezirányú tárgyalások folyamatban vannak.” Az MTI szerint „az Erdős-Kárpátok megszállása komoly ellenállás nélkül megy végbe”. – 15 óra 20 perckor Huszton megkezdte munkáját Kárpáti Ukrajna első és utolsó szojmja. (Az elfogadott 1. sz. törvény többek között kimondta: a terület független állam, hivatalos megnevezése Kárpáti Ukrajna, államformája köztársaság az élén az elnökkel és a választott szojmmal, a hivatalos nyelv az ukrán, a hivatalos színek a kék-sárga, a címerpajzs jobb oldalában piros alapon egy medve, a bal oldalon négy kék és sárga sáv, Szent Vlagyimir nagyfejedelem jelképe [a trezub], a középső fogán kereszttel. Az állami himnusz a Scse ne vmerla Ukrajina...) A szojm bezárása után Volosin Avgusztin miniszterelnök azonnal összehívta a minisztertanácsot, amelyen többek között a következőket mondta: a reguláris magyar hadsereg vonult fel ellenük, az ellenállás értelmetlen, Ukrajna ügye munkát kíván tőlünk és nem a halálunkat. Volosin Budapestre küldte Brascsajko Julijt és Dolinai Mikolát, illetve Szlovákiába Klocsurak Sztepant. Perevuznikot megbízta, hogy maradjon a helyén, és várja be a magyar hadsereget, rendezze türelemmel a felmerülő problémákat. A többi kormánytag szabad kezet kapott a cselekvésre. Volosin maga azonnal Nagybocskóra utazott. (A városban maradt kormánytagokat a huszti német konzulátus vette védelmébe.) – A honvéd vezérkar főnökének hivatalos jelentése szerint 20 órára a magyar csapatok elérték „a Tisza völgyében Verécze, a Borzsova völgyében Cserhalom, a Latorca völgyében Szolyva és az Ung völgyében Ókemence vonalát. A mai napon több mint 100 község jutott a honvédség birtokába, közte Nagyszőlős, Királyháza, Szentmiklós, Nevicke.” A legsúlyosabb harcokra Huszt előtt, a Tisza jobb partján elterülő Vörös mezőn került sor. Szics-gárdisták, csehszlovák katonaság, de főként gimnáziumi tanulók álltak szemben a magyar hadsereggel. A fogságba esettek többségét a helyszínen, a többieket néhány nap múlva Szlatina határában kivégezték. – Este a magyar rádióban Sztojka Sándor munkácsi görög katolikus püspök intézett beszédet „a ruszin néphez”. – 23 órakor Lev Prchala közölte Husztról, hogy a kárpátukrajnai csehszlovák hadsereget a birodalmi hadsereg részének tekinti, mivel Csehország és Morvaország hivatalosan a birodalom joghatósága alá került. A kárpáti Szics szervezet hozzátartozik ehhez a hadsereghez. – Napközben a Magyarországi Ruszinszkóiak Egyesülete Budapesten nagyszabású ünnepséget szervezett, melyen részt vett Sztojka Sándor, a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye püspöke is, Teleki Pál miniszterelnök négyszemközt találkozott Bródy Andrással. A Központi Orosz Nemzeti Tanács budapesti ülésén felhívta a magyar kormányt, hogy „a ruszin nemzet nemzeti mivoltának, szabad fejlődésének, önkormányzatának, valamint gazdasági megélhetésének biztosítása céljából haladéktalanul szállja meg csapataival Podkarpatszka Ruszt”. Aláírták: Kaminszky József elnök, Földesi Gyula, Marina Gyula, Demkó Mihály, Hajovits Péter, Spák Iván.

1939. március 14. : Jozef Tiso miniszterelnök bejelentette az önálló Szlovák Köztársaság megalakulását. Másnap a német hadsereg megszállta Cseh- és Morvaországot. Március 18-i szovjet külügyi jegyzék szerint „a német kormány tettei jeladásul szolgáltak a magyar csapatoknak a Karpatszkaja Ruszba való durva betöréshez és a lakosság elemi jogainak megsértéséhez”. – Hajnali háromkor a Szics-gárda Huszton körülvette a kormány, a csendőrség, a posta székházát, a vasútállomás épületét, megtámadott több katonai objektumot. A cseh katonaság fegyverrel állította helyre a rendet, számos Szics-tag életét vesztette, illetve gyorsított eljárással internálták őket. – MTI-hír: „a magyar–ruszin határ mentén csaknem az egész határ hosszában lövöldözés hallható.” A magyar katonaság Béldy Alajos parancsnoksága alatt a reggeli órákban három irányban lépte át a demarkációs vonalat: 1.Fancsikánál a Nagyszőlős–tiszaújlaki út mentén (súlyos harcok voltak a Salánk és Feketepatak közötti vasútvonal mentén), 2.Munkácsnál Szolyva irányába (10 órára az 1.lovas dandár megszállta a Munkács környéki magaslatokat (Őrhegyalját), Szentmiklós alatt állt) és 3.Ungvár körzetében (a 26.honvéd zászlóalj elérte Nevickét). – 20 órakor Volosin Avgusztin miniszterelnök beszédet mondott a huszti rádióban: „Polgártársak és polgártársnők Kárpáti Ukrajnában! A szlovák parlament megszavazta Kárpáti Ukrajna függetlenségét, a mi szojmunk pedig hivatalosan ki fogja kiáltani az állami függetlenséget. A szojm végső döntéséig az autonóm kormány nyilvánítja ki függetlenségünket. A független Kárpáti Ukrajna kormányának tagjai: Volosin Avgusztin miniszterelnök, Révai Julij külügyminiszter, Perevuznik Jurij belügyminiszter, Klocsurak Sztepan gazdasági miniszter, Brascsajko Julij pénzügy- és kommunikációs miniszter, Dolinai Mikola egészségügy- és szociális miniszter.” Éjszaka távirat ment Berlinbe: megtörtént a független Kárpáti Ukrajna kikiáltása, amely számít arra, hogy a birodalom védelmében részesíti. Egyidejűleg Volosin utasította a csendőrséget, hogy fegyverezze fel a Szics-gárdát. – Lengyel oldalról megerősítették a határ őrzését, kommünikében tiltakoztak minden olyan hír ellen, amely esetleges beavatkozásukat jósolná. – A prágai kormány elfogadta a magyar kormány ultimátumát, amely azt követelte, hogy vonják vissza Kárpátaljáról a cseh csapatokat. Ennek következtében Lev Prchala tábornok, aki ezen a napon megszűnt a Volosin-kormány tagja lenni, megtette a szükséges intézkedéseket, hogy a cseh csapatok visszatérjenek Csehországba. A kivonulás az esti órákban kezdődött meg. A 23 órakor kiadott jegyzék szerint: a cseh csapatok kiürítik Kárpátukrajnát, de a magyar nemzetiségűeknek nem adják meg a jogot, hogy fegyveres alakulatokat szervezzenek önvédelmi célból. – Délben Horthy Miklós kormányzó fogadta a Magyarországi Ruszinszkóiak Egyesületének küldöttségét, melyet Sztojka Sándor munkácsi görög katolikus püspök vezetett. A küldöttség ezután Teleki Pál miniszterelnökhöz ment.

1939. március 5. : Ungvárra érkezett Bródy András. A városban ünneplő tömeg fogadta. Bródy beszéde (idézte a Magyar Nemzet március 7-én): „Ami a közelmúltban velem és ruszin népemmel történt, történelmünk igen szomorú korszaka. Tudjuk azonban azt, hogy a nemzetek történelme szenvedéseken épül fel és szenvedés nélkül nincs megváltás. Azt hiszem azonban, hogy senki sem veszi rossz néven, ha bizonyos időre vissza akarok vonulni a politikai élettől, meg akartok pihenni kissé, annál inkább, mert az új viszonyok közepette itt, Magyarország területén mint cseh-szlovák állampolgár, vendégnek érzem magam. Ezzel a vendégjoggal semmi körülmények között sem akarok visszaélni. Politikai barátaimnak és híveimnek egyet mondhatok csak, hogy ki-ki a maga helyén, akárhol helyezkedett is el, becsületesen, öntudatosan és férfiasan teljesítse honpolgári kötelességét. Azonban ne feledjék el, hogy mint egyesek és személyek csak kis, apró részei a nagy nemzeti testnek és minden emberi élet csak annyiban bír értékkel, amennyiben szolgálja az egész nemzettest életét.” – Megalakult a MOVE (Magyar Országos Véderő Egyesület) ungvári szervezete. Elnök: Vajkóczy György.

1939. február : A kárpátaljai színikoncessziót Kardos Géza színigazgató kapta meg. – Helyreállt a telefon-összeköttetés Kárpáti Ukrajna és Cseh-Szlovákia nyugati területei között. – Volosin Avgusztin miniszterelnök a &#1085&#1086&#1077&#1072 &#1089&#1077&#1086&#1073&#1086&#1075&#1072 hasábjain keresztül kérte a világban élő ukránokat, hogy jövedelmük 1%-ának felajánlásával segítsék Kárpáti Ukrajna újjáépítését.

Részletek

KategóriaA kárpátaljai magyarság történeti kronológiája (1918–1944)
CímkeNagyszelmenc / Munkács / Budapest / Uzshorod / Németország / Huszt / Prága / Bukarest / Szürte / Ungvár / egyéb pártok és pártszövetségek / Praha / Volosin Avgusztin (Volosin Ágoston) / Beregszász / Berehove / statárium / Kőrösmező / Jaszinya / hivatkozás: / ipar, kereskedelem / Uzsok [Uzsoki-hágó] / Mukacseve / kárpátaljai (szojm) / Nagyszől[l]ős / Vinohragyiv / bank, hitelintézet, postatakarék, pénzügyek / posta, távközlés / ünnepek, évfordulók / statisztika / közlekedés, határforgalom, kishatár / Perecseny / Perecsin / Teleki Pál / Bátyu / Batyove / Feketeardó / Csornotisziv / Lengyelország / Nagygejőc / Veliki Hejivci / Podhering / Pidhorjani / Bródy András (Bródy Andrej) / Berlin / Prchala Lev / Beregszentmiklós, Szentmiklós / Csinagyijevo / Magyarországi Ruszinszkóiak Egyesülete / Szulincsák László / Hácha Emil / Ókemence / Kamjanica / Kovácsrét / Kusnica / Román Nemzeti Tanács / Magyar Vasutasok Országos Szövetsége / Ortutay Sándor / Pankrác / (II.) Teleki-kormány / Jaczkovich István / Kardos Géza / színház / mezőgazdaság / Veľké Slemence / Ptrukša / Szirénfalva
FejezetIII. A kormányzati autonómia időszaka 1938. X. 11–1939. III. 20. - 2. c) A szojm (1939. II. 12.)
TelepülésNagyszelmenc [Veľké Slemence] / Perecsényszabadi [Prečínska Lehota] / Szirénfalva [Ptrukša]
Év1939
Rövid URL
ID242374
Módosítás dátuma2007. augusztus 16.

1 … 22 23 24 25 26 … 84
84 találat