Lexicon

(* 1912. okt. 5. Losonc, † 1994. márc. 20. Budapest [Mo.]) Tanár, kultúraszervező, tankönyvíró. Érettségi után a prágai Károly Egyetem matematika–ábrázoló geometria szakán folytatta tanulmányait, itt tevékenyen bekapcsolódott a magyar diákéletbe, az 1930-as évek elején a Prohászka Ottokár Körök Szövetsége vezetője lett, s bekapcsolódott a Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület és a Szlovenszkói Katolikus Ifjúsági Egyesület munkájába is. Az egyetem elvégzése után a beregszászi gimnázium matematikatanára lett. Az első bécsi döntés után Budapesten a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa volt. 1945 után fizikai munkás, de 1950-től újra tanított (előbb különböző budapesti középiskolákban, majd a Tanárképző Főiskolán és az ELTE-n). 1958-ban Beke Manó-díjat kapott. Az 1980-as évek végén részt vett a Kárpátaljai Szövetség és a Rákóczi Szövetség megalakításában, ez utóbbinak 1989-től alelnöke volt. – Fm. A térgeometria tanításának néhány kérdése (1958).

(* 1941. jan. 17. Komárom) Pedagógus, szerkesztő, műfordító. 1963-ban a nyitrai Pedagógiai Főiskola magyar–szlovák–képzőművészet szakán végzett. 1963–1969-ben Kürtön, majd Hidaskürtön tanító, 1969–1973-ban szakelőadó a Szlovák Kormányhivatal Nemzetiségi Titkárságán, 1972– 1973-ban kiadói korrektor (Pravda), 1973–1991-ben a Madách Könyv– és Lapkiadó szerkesztője, 1991-ben a Hont Kiadó igazgatóhelyettese, 1991– 1996-ban a Szlovák Rádió Magyar Szerkesztőségének szerkesztője. Szlovák és cseh szépprózát és gyermekirodalmat fordít magyar nyelvre.

(* 1946. máj. 17. Deregnyő) Tanár, helytörténész, néprajzi szakíró. Nagykaposon érettségizett 1964-ben, az eperjesi Pedagógiai Főiskolán 1982-ben szerzett nevelői oklevelet. 1973– 1988-ban a nagykaposi Energetikai Szakközépiskola tanára, 1988–1990-ben a Zempléni Szó szerkesztője. Helytörténettel és néprajzi gyűjtéssel, elsősorban az Ung-vidék földrajzi neveivel, a hagyományos halászat és állattartás, valamint a pásztorművészet vizsgálatával foglalkozik. – Fm. Földem és népe. Az Ung vidéke a hely- és földrajzi nevek tükrében (2003); A halászok világa. Hagyományos halászat az Ung, a Laborc és a Latorca folyón (2004); Életfordulók. Gyermekkor, házasságkötés, elhalálozás az Ung-vidéken (2006).

(* 1901. dec. 25. Nyitra, † 1972. ápr. 21. Felsőbodok) Író, újságíró, szerkesztő. A második vh. előtti években szlovákiai magyar lapok munkatársa (Népakarat, Magyar Újság, Prágai Magyar Hírlap), s egyik alapítója volt a Híd – Szlovenszkói Magyar Irodalmi Társulatnak (1936–1944), és Mártonvölgyi Lászlóval együtt szerkesztette ennek kiadványait (Szlovenszkói magyar írók antológiája I–IV.). – Fm. A Híd vallomása (emlékirat, 1969).

(* 1910. okt. 16. Kürt, † 1977. dec. 21. Győr) Nyelvész. Egyetemi tanulmányait Prágában, Pozsonyban és Budapesten végezte. Pannonhalmán szlavisztikát, győri iskolákban magyar, latin és orosz nyelvet tanított. Győrben a bencés rendház főnöke volt. Szakterülete a magyar nyelvjárástan, a szláv–magyar nyelvi kapcsolatok és a tudománytörténet. Nyelvészeti és irodalomtörténeti folyóiratokban publikált. Fő műve a kürti nyelvjárás hangtani feldolgozása, melyben a prágai fonológiai iskola módszertani alapelveit is hasznosította. – Fm. A kürti nyelvjárás hangtana (mon., 1939). – Ir. Úrhegyi Emília: D. J. V. (Magyar Nyelv, 1978).